Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-30 / 76. szám
HÍRLAP, 1992. március 30. FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Elek István Egerfarmoson Ma, hétfőn ülést tart Egerfar- mos önkormányzata. A testület tagjai különböző tájékoztatókat hallgatnak meg, többek között Elek István országgyűlési képviselőét is, aki aktuális kérdésekről, a föld és szövetkezeti törvényről ad fontos felvilágosításokat. Ugyancsak ekkor hangzik el a füzesabonyi vízmű vállalat vezetőjének tájékoztatója is a vízmű üzemeltetésének körülményeiről, annak jövőjéről. Népszavazás Nagytíton Mint arról újságunkban is beszámoltunk, pár nappal ezelőtt viharos hangulatú nagygyűlést tartottak Nagyúton, ahol arról folyt a vita, hozzájáruljanak-e a nagyrédei vállalkozó, Morvái Ferenc által építendő, kórházi hulladékokat égető kazánok telepítéséhez, vagy sem. Végül abban egyeztek meg, hogy népszavazást rendeznek ebben az ügyben. Amint értesültünk róla, a népszavazást április 5-én, vasárnap rendezik meg. A voksokat reggel 6 órától este 6-ig lehet leadni az általános iskolában. Csütörtöktől crossbar Poroszlón is Régi gondja szűnik meg e hét csütörtökétől Poroszlónak, mert bekapcsolódnak az országos crossbar-telefonhálózatba, és így a hetvenkettő régi előfizető mellé újabb 408 készülék talál majd gazdára. A központot az egri állomásra kapcsolják rá. Ma, hétfőn egyébként 18 órai kezdettel a helyi művelődési központban a telefontársulat alakuló gyűlését rendezik meg, ahol 5 tagú bizottságot választanak, akik képviselik majd a készülék tulajdonosok érdekeit. Ezen az összejövetelen sorsolást is rendeznek, a nyertes egy személy ingyen jut a telefonhoz. Gyűlnek az aláírások Demjén is csatlakozott azokhoz az Eger környéki községekhez, amelyek — összefogva — közösen igyekeznek a gázbekötést megoldani. Egyre többen jelentkeznek a lakók a helyi községházán, ahol kézjegyükkel látják el a szándéknyilatkozatot. Jelenleg a falu lakóinak 60 százaléka nyilatkozott igennel, és várják az illetékeseket, hogy a szerződést is megköthessék. Berze-emléknap Besenyőtelken Az idén április 6-án kerül sor Besenyőtelken a hagyományos Berze-emléknapra a helyi ön- kormányzat képviselő-testülete és az általános művelődési központ rendezésében. Az egésznapos program reggel 7.45-kor kezdődik, amikor megkoszorúzzák dr. Berze Nagy Jánosnak az iskola előtti mellszobrát, majd nyolc órától az iskolarádióban kerül sor egy megemlékező műsorra. Közben megnyitják azt a kiállítást, amelyet a Trojan Marian Jozef által készített meseillusztrációkból állítottak össze. Az ünnepi műsor 8.30 órától a művelődési központban folytatódik. Fellépnek az iskola legjobb mesemondói, a báb-, a honismereti, a színjátszószakkör, valamint a 3. b osztály színjátékosai, a 4. a osztály furulyaegyüttese és az énekkar. Játszóház is lesz a tanulók részére. Déltől kapcsolódnak be az ünnepségsorozatba a felnőttek, amikor Csiffáryné dr. Schwalm Edit muzeológus előadása hangzik el, Népmesekutatás dr. Berze Nagy János nyomán címmel. Délután 4 órakor újabb koszorúzás lesz az író Vörösmarty úti emléktáblájánál, majd ünnepi műsor következik a művelődési házban, ahol fellép Trojan Tünde előadóművész, a nagykovácsi asszonykórus és a helyi pávakör. 99 Cúg" a piacon A tavaly novemberben átadott fedett piacára méltán lehet büszke Füzesabony városa. Található ott gyógynövényüzlettől pizzériáig (az „ízes sarokig”), élőhaltól bálásruhákig sok minden — de van ott még valami, amire ottjártunkkor sokan felhívták a. figyelmünket. — Cúg van — állítja Oroszi Béla időszaki könyvárus, s többen megerősítik a véleményét. Özvegy Hegedűs Imréné szerint — aki hosszú évekig a szabad ég alatt árulta portékáját — szintén ez az egyetlen hibája a csarnoknak: befújnak a szelek, mert a bejáratot nem fedi el semmi. — Az egri piaccsamok példáját kellene követni — jegyzi meg a zöldséges, Tóth István. — Ott erős műanyag függönyök vannak, s nem keletkezik huzat. S hogy ez mennyiben érdekli a vásárlókat? A kofák szerint azoknak mindegy, csak az áru ol(Fotó: Perl Márton) csó legyen — borravalónak meg ott a cúg. (kzs) Vizsgálják a fákat, gyógyítják az erdőt Kevesen tudják, hogy Eger mellett, az Eged alatt 27 hektáron több mint húsz éve szigorúan védett és háborítatlan az erdő. Egy fűszál, egy rovar, egyetlen fa természetszabta rendjébe sem avatkozott bele emberi kéz, így teremtve tökéletesen alkalmas lehetőséget a kutatómunkához. A munkát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem indította el Dr. Jakucs Pál professzor irányítása mellett, és az évek során mintegy száz kutató har- mincegynéhány témában tevékenykedett és munkálkodik ma is. Az ő kutatómunkájuk egyik fő eredményének számít az a sokoldalúan bizonyított tény, hogy a nagymérvű tölgypusztulásokért a savas eső a „felelős ”, illetve, hogy a savas esők okozta „talajváltozásokat” a fák nem tudják elviselni. Húsz éve hozott össze a sors első ízben dr. Jakucs Fa/profesz- szorral és munkatársaival a slk- főkúti zárt bázison. Visszakeresve az akkori riportot, ezúttal most is felteszem az akkor elhangzott első kérdést: — Miért éppen Síkfőkút? — Mind az egyetemnek, mind az Országos Meteorológiai Szolgálat illetékes szakembereinek az volt a véleménye, hogy az országban — a különböző adottságok folytán — itt a legtisztább a levegő. Ezért került ide a kutatóbázis és kezdődtek el a mérések az ország több pontjához hasonlóan, alapot szolgáltatva az ösz- szehasonlításokra. A síkfőkúti kutatóállomás ma már korszerűen felszerelt, megfelelően védett és zárt szabadtéri laboratórium, ahol az év minden szakában, minden órájában, sőt, minden percében folytatódnak a mérések, szaporodnak a tudományos adatok, és az emberi tevékenység mellett értékes, bonyolult műszerek dolgoznak megállás nélkül. A nyolcvan csatornás digitális adatnyújtó egyebek között több mint ötven féle mérést végez el, amelyeket az adattárolók rögzítenek. A faházak mellett ott magasodik a 25 méteres szélsebesség- mérő-állvány, amelynek alapzatáról érrendszerszerűen ágaznak el szerte az erdőben a gyalogu- tacskák, amelyek a számozott fák között egy-egy mérőműszerig, tartályig, vagy éppen hőmérőig vezetnek. A nap minden órájában ellenőrzést végző és a területet rendszersen bejáró külső munkatársak feljegyzéseket készítenek, tapasztalatokat gyűjtenek, figyelik a műszerek állapotát, és megfigyeléseikről a tudományos kutatók részére jelentéseket adnak. Kovács László noszvaji lakost, a bázis egyik munkatársát telefonon érem el, aki megadja a kívánt információkat. Az elmúlt évek során többször volt alkalmam megfigyelni az itt folyó munkát, találkozni a kutatókkal, a munkatársakkal és megcsodálni ezt a zárt, kissé titokzatos világot, amely kitárulkozik a kíváncsi szemek előtt. Itt minden fának száma, csakhogy- nem neve van, és önálló, természetes viselkedése, magatartása, „élete”, amelybe nem avatkozik bele az ember!Eső, hó, széltörés, villámcsapás és környezeti ártalmak spontán hatnak, és gondosan, pontosan méretnek a tudományos következtetések részére. — Mit láthat a néhány száz méterre futó országúiról a járókelő? — Semmit! Igyekszünk távoltartani magunktól a kíváncsi szemeket, éppen a kutatások háborítatlansága miatt... Autók suhannak, gázolajszagot csap az orromba a szél, szemerkél a tavaszi eső, majd szél rázza meg a rügyező gallyakat. Futó emberi érzések, tapasztalások ezek, amelyek átkerülve a műszerek világába, az évek során — már fontos adatokként — a tudományos kutatók szolgálatába állanak, következtetések levonására alkalmasak. — Milyen méréseket végeznek? — Egyebek között csapadék-, sugárzás-, hő- és talajnedvességméréseket, valamint a meteorológiával kapcsolatos olyan jelenségeket regisztrálunk, mint a zúzmarakicsapódás és — természetesen — a levegőszennyeződés. A gyalogutakat taposva figyelem a napfénytartammérő műszereket, a talaj hőmérőket, amelyek egyetlen mozdulatra csúsznak elő a föld mélyéből. Csörren a telefon, kapcsolják Jakucs professzort, tőle kérek ismételten felvilágosítást a most és a jövőben végzett kutatásokkal kapcsolatosan. — Hogyan foglalná össze a professzor úr a mai kutatások lényegét és célját? — Az erdő és élőhelyének az adatait kutatjuk. Az egysejtűtől egészen a fáig! Életbevágóan fontosak számunkra a szerzett tapasztalatok, mert nem kevesebbről, mint az élővilág létéről, a jövőnkről van szó... Szalay István Táp van, vevő nincs i Illetve alig akad, különösen az elmúlt évekhez képest, amikor az andomaktályai táptelepen egymásnak adták a vevők a kilincset. Itt és a környéken sokan foglalkoztak baromfineveléssel, sertés-, marhahízlalással és mázsa számra hordták, vitték a tápot. Most sem vevő, de az állatállomány is kevés! Ipacs Istvánné, aki a Füzesabonyi Állami Gazdaság táplerakatát vezeti már évek óta, nem tagadja, hogy emelkedtek — méghozzá alaposan — az árak, alig- alig van érdeklődés. Mutatja a múlt havi keresetét, amely alig haladta meg az ötezer forintot. És ha nincs forgalma a tápnak, üdítőitalokkal próbál szerencsét, megtartva a reményt: majd csak fordul a helyzet, és ismét megjön a kedv a jószágtartáshoz... Egy 4 kilométeres út nagyon hiányzik Egerfarmosi mozaikok Olyan kedvtelen az idő. Borult az ég, esik az eső. Villanyt kell gyújtani, pedig dél van. A hivatal dolgozói ebédelnek, csak a polgármester, Poczok Sándor tartja a „frontot” Egerfarmoson. — Nem valami jó időt hoztak a Sándorok és a Józsefek — mondjuk az elmúlt névnapokra célozva. — Egy hetet késhetett volna az eső. Eddig 8 milliméter hullott — válaszol kissé panaszkodva. — Az árpavetés miatt. Az önkormányzatunk a napokban kapott vissza a 305 hektárból 100-at, s azt most akarjuk tökkel, árpával meg kukoricával bevetni. Vállalkozóknak adjuk majd ki bérbe, hektáronként 3 ezer forintért, hogy így is enyhítsük a gyarapodó munkanélküliek gondját. Kétharmada már elkelt, de a többire is lesz jelentkező. Nem rossz ötlet, főleg ilyen kis községben, mint Égerfarmos is, ahol kevés a munkalehetőség. Az emberek többsége Egerbe és Füzesabonyba járt be mindennap dolgozni, míg el nem bocsátották okét. Ha az aratás a nyáron megtörténik, visszakerül a községhez a további 205 hektár föld is. így tulajdonos lesz a helyi képviselő-testület. Később elmondja a polgár- mester azt is, hogy most a legnagyobb gondjuk a gáz bevezetésének a szervezése. Három szomszéd község — Szihalom, Mező- szemere, Egerfarmos — vezetése egyezett meg, hogy a többiekhez hasonlóan ők is áttérnek a gáztüzelésre. Az első kalkuláció megtörtént, 40-45 ezer forintba kerülne lakásonként. Most a jelentkezők összeírása folyik, jövőre meg a munka is elkezdődik. — Szeretnénk az idén a kábeltelevíziózást is megoldani a faluban. A műholdas adást, plusz a magyar tévé mindkét adóját vennénk, egy csatornát saját műsoraink sugárzására hagynánk. A költséget — 5 hónapig — 2-2,5 ezer forintjával törlesztenék. Miközben beszélgetünk, a polgármester kinéz az ablakon. A szomszéd épületből, az idősek napközijének udvaráról éppen az orvos házaspár lép ki. Ott van a szolgálati lakásuk. Nemrég települtek át Erdélyből, Marosvásárhelyről Dr. Bartha Ágnesék. Már megtörtént a diploma „honosítása”, és az egészségügyi miniszter hozzájárult, hogy a rendelést önálló körzeti orvosként megkezdhesse. Asszisztensének Halász Zoltánnét választották. — Csak egy a bökkenő, s ez nem is kis gond. Az egyházmegye visszaigényelte a Dózsa György úton levő ingatlanát, azt, amiben az idősek napközije és az orvosi lakás van. Harminc napon belül egyezségre kell jutnunk, mert 10 évre elidegenítési tilalmat jegyeztek be a földhivatalban. Hat éve újítottuk fel az elhanyagolt épületet, most meg valószínű, hogy költözni kell. De hová...? Bevonult katonának a jegyzőnk, míg oda lesz Albert Tibor nyugdíjas pótolja. Akad dolga Farmoson is. Rendbe kellene rakni az utakat, járdákat, és végre össze kellene kötni Égerfarmost Mezőtárkánnyal, hogy ne a világ végét jelentse az idelátogatóknak a település. Most ugyanis csak egy út vezet a faluba Mező- szemere, Szihalom felől az M3- asról. Négy kilométer földutat kellene makadámossá tenni. Húszmillió forintba kerülne. Váiják hozzá a megye segítségét. A költséget megérné: a 22 kilométeres út a felére csökkenne. Előbb vagy utóbb úgy is meg kell csinálni, mert ha elkezdődik az új M3-as autópálya építése, csak Füzesabony vagy Mezőkövesd előtt lehet majd ráhajtani, vagy lejönni onnét. Ellenkező esetben teljesen elzárnák magukat a világtól, s ezt igazán nem akarják, sőt, be szeretnének kapcsolódni az ország „vérkeringésébe”. Ezért gondolkodnak azon is, hogy felveszik a kapcsolatot a nagyrédei vállalkozóval, Morvái Ferenccel, ugyanis az 50 munkahely igencsak jól jönne, (fazekas) Költséges, de szép foglalatosság Egy poroszlói kennel — Kutya baja! — mondta az orvos hajdan, ha egészségesnek találta a betegét. Nos, azóta kiderült, hogy manapság már nem igaz ez a régi magyar mondásféle. Néhány évtizeddel ezelőtt ugyanis különösebben senki sem törődött a kutyákkal, egészségesek voltak, mint a makk, és legföljebb az évenkénti veszettség elleni oltatásuk volt kötelező. Nem így most, amikor a keresz- tezési „őrületben” olyan genetikai változásokon mentek át az ebek, hogy megváltoztatott és legyengült szervezetük csupán rendszeres, több oldalú, vitaminokban gazdag táplálással, rendszeres egészségügyi ellenőrzéssel, évente többszöri oltással állja a sarat... Siraki Tamás kennelje előtt állunk, ahol németjuhász, dober- mann, rottweilerek, bullterrierek üdvözlik hangos ugatással a látogatót. — Egyelőre hobbyból tenyésztek, bár sok év óta érdekel a kutyatenyésztés, és a feleségemmel, a fiammal együtt odavagyunk a szép kutyákért. Siraki úr mérnök, felesége tanárnő, a fia tanuló, s e poroszlói családból mindenki őszintén rajong a kutyákért. — Melyik fajta válik be a legjobban? — Én a bullterrierekre szavazok! Kevés van még belőlük, az országban mindössze néhány száz. Angol fajta, eredetileg kutyaviadalokra is betanították őket, noha kifejezetten ember- szerető állatoknak tartom őket. A vadászoknak is ajánlom... A szobában beszélgetünk, behallatszik a kutyaugatás, de ez senkit nem zavar. Kiderül, hogy a kutyatenyésztés — bármennyire szórakozásnak és passziónak tűnő foglalkozás — sok-sok elfoglaltsággal és mind több kiadással jár. — Most mindössze hét kutyánk van, de lefoglalják a család minden idejét. Nem kevés gond a hús, a táp, a vitaminok beszerzése, az állatorvosi rendszeres kezelés fedezése. Siraki úr az angol irodalmat ajánlja a tenyésztőknek, bár engem inkább az foglalkoztat, hogy egyetlen felnőtt kutya élelmezése és ápolása évente mintegy húszezerbe kerül... — Van érdeklődő vásárló? — Érdeklődő mindig van. A kutyások tábora és szövetsége széles körű, annak ellenére, hogy egy átlagos tenyészállat értéke mintegy százezer forint... És még valamit: Siraki Tamás poroszlói tenyésztő ritka sikert ért el a közelmúltban: egyetlen bullterrier alomban 11 hófehér kiskutyust nevelt fel... (-bogácsi-) Aranyérmes a noszvaji asszonykórus A noszvaji asszony kórus a nagy táncdalfesztiválok idején alakult, és 1970-ben, a parádi palócnapokon lépett föl először. A hetvenes években több napot töltött a faluban az azóta már elhunyt Borsay Ilona, a Zenetudományi Intézet munkatársa, aki az elsők között dicsérte a kórus munkáját, tekintettel arra, hogy repertoárjuk eredeti palóc népdalokból áll. A tagok — akik között akad takarítónő és tsz-dolgozó egyaránt — eredményeikkel bizonyították, hogy komolyan vették a nem alaptalan dicséretet. Bimbó Zoltán, a kórus vezetője elmondta, hogy az énekkar a kecskeméti Országos Néprajzi Találkozó és a fővárosi Arany Páva gálaműsor állandó résztvevője. Időközben bekapcsolódott a munkába Nagy Miklós, az Esz- terházy Károly Tanárképző Főiskola ének-zenei tanszékének tanára is, aki hasznos tanácsokkal segíti a próbákat. Bimbó Zoltán irányítása alatt a kórus több ízben — legutóbb 1991-ben — nyerte el a KÓTA országos minősítő versenyének aranyérmét. Az együttes a kisnánai várban, 1991-ben
