Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-04 / 54. szám
HÍRLAP, 1992. március 4., szerda 7. Figyelő OECD: Növekvő munkanélküliség A fejlett ipari országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 24 tagállamában 1991 - ben a gazdaságilag aktív lakosság 6,8 százaléka volt munkanélküli, s ez 0,7 százalékos növekedést jelent 1990-hez képest. A nyilvánosságra hozott hivatalos jelentés szerint 1983 óta először nőtt ebben a körben az éves szintű munkanélküliség. Az európai OECD-országokban egy év alatt 8,1 százalékról 8,6 százalékra emelkedett a munkanélküliségi ráta, s Nagy-Britanniában, Írországban és Finnországban több mint 2 százalékkal többen maradtak állás nélkül, mint egy évvel korábban. A decemberi adatok szerint Svédországban 0,6, Finnországban pedig 0,4 százalékkal nőtt az állásnélküliek aránya. Pénz-tárca Befektetésről, vállalkozásról mindenkinek A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat a bőrünkben. Hát akkor meg...? 1990-ben a kötvények mellett — az új gazdasági törvény eredményeképpen — megjelenhettek a tőzsdén a részvények is. Innen folytatjuk beszélgetésünket Jak- sity Györggyel, a Lupis Brókerház igazgatójával. — A spontán és irányított privatizáció során nagyon sok emberfektetheti a pénzét értékpapírokba. A megalakuló részvény- társaságok ugyanis a dolgozóik körében kínálták elsődlegesen a papírjaikat. Nem hiányzik ez a forgalom a tőzsdéről? — Az értékpapírok előbb- utóbb úgyis megjelennek vagy a brókerszervezeteknél, vagy a tőzsdén, hiszen a piac nemcsak magára a tőzsde épületére korlátozódik. A piacot szervezni kell, mert élénkülése csak ettől várható, kellenek azok a szervezetek is, melyek az egyes tranzakciókat szakszerűen le tudják bonyolítani. — Van pénze az embereknek értékpapír- vásárlásra ? — Van, de még nem ismerték fel azt, hogy célszerű a megtakarításaikat értékpapírokban tartani. Most különben is olyan időket élünk, amikor mindenki kivár. 1988 óta nem érdemes a vállalatoknak beruházni, mert drága a hitel, nem érdemes értékpapírt venni, mert az éves hozadé- ka nem biztos, hogy meghaladja az inflációt. Nem érdemes vállalkozni, mert összedőlt a fizetőképes kereslet világa, és különben is több szereplő van a piacon, mint az kívánatos volna. Meg kell várni — gondolja a befektető, míg kitisztulnak a viszonyok, amikor a piacon csak az életképes szereplők maradnak; amíg a hiteléhség megszűnésével pénztúlkínálat lesz, ennek nyomán pedig elviselhető mértékűre csökkennek a kamatlábak. A kisbefektető csak biztosra akar menni. Ebben a jelenlegi helyzetben tehát kivárásra rendezkedik be: nem vásárol semmit. Ettől a magatartástól azonban még lassabban következik be az élénkülés, az életképes cégek kiválasztódása. — Miért érdekelje a kisbefektetőt mindez? Ő biztonságban akarja tudni a pénzét, és fütyül a makrogazdaság nyavalygásaira. — A befektető haszna az értékpapírok révén két dologból tevődik össze: az osztalékból és az árfolyamnyereségből. Ez a kettő együtt jelenti a hasznot, a hozadékot. Közülük azonban csak az osztalék jelent évente valóban pénzt, az árfolyamnyereség akkor jelentkezik, ha jó időben tudják eladni az értékpapírokat. Ha tehát a befektető akkor vesz értékpapírt, amikor az olcsó vagy olcsóbb (vagyis recesszió idején), és nem rövid távra spekulál, akkor a gazdaság élénkülésekor nem várt árfolyamnyereségre tehet szert. És a dolognak éppen ez a lényege. A befektetések elmaradása esetén azonban a magánszektor megtakarításai nem tudnak a jó megtérülésű akciók (beruházások) finanszírozási forrásaivá válni. Ehelyett azokat a költségvetés éh fel. Mint tudjuk, nem túl hatékonyan. így nem csoda, hogy várhatóan még 1992-ben is folytatódik a gazdaság összezsugorodása. De ez nemcsak a gazdaságnak, hanem az állampolgárnak sem jó. Ha tehát az állampolgárok bíznak a gazdasági fellendülésben, ráadásul tesznek is érte valamit, akkor a gazdaság félélénkül. — Vagyis a vállalkozásélénkülés az állampolgár hitén múlik? — Kis leegyszerűsítéssel igen. Ellenkező esetben csak az árnyékgazdaság, a feketepiac fog fejlődni, ami lehet, hogy egyikét embernek, vállalkozásnak óriási hasznot hoz, de a nemzet gazdasága elsorvad. — Mindezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy a tőzsde vállalkozásélénkítési csodaszer, vagy egyszerűen csak kereskedelmi és közvetítő, befolyásoló mechanizmus? — A tőzsde nem csodaszer, de óriási hatással lehet a gazdaságra. Éppen ezért minden fejlett piacgazdaságban támogatást kap a tőzsde és a befektető. Mindezzel együtt a tőzsde nem újraelosztó mechanizmus, csak az adásvétel kereteit adja meg. — Miért érdemes tőzsdézni? — A bankbetétek forrásadója 20 százalék, míg az osztalék típusújövedelmeké csak 10 százalék. Aki mer és tud hosszabb távon gondolkodni, befektetni, annak mindenképpen érdemesebb részvényeket vásárolni, mint például kötvényeket, még ha ez utóbbi hozama pillanatnyilag magasabb is. Az amerikai gazdaságban például 8 százalékos hozamot lehetett realizálni, míg a részvényeken 12 százalékot. Aki tehát vállalja a nagyobb kockázatot, hosszabb távon nagyobb haszonhoz juthat. Természetesen mindez egy viszonylag stabil, kiszámítható gazdaságot feltételez. Egy ilyen gazdaság felépítésének alapja azonban a befektetői bizalom és kultúra kérdése. Merth László Brzezinsky: A Nyugat nyissa meg piacait Kelet-Europa előtt Kelet-Európának hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy behozza lemaradását — jelentette ki Zbigniew Brzezinszky, a Ke- let-Európa-szakértőnek számító volt amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó. Véleménye szerint az átalakulásra a térség három országának van leginkább esélye: Magyarországnak, Csehszlovákiának és Lengyelországnak. Egyelőre azonban óriási távolság választja el őket a nyugati országok gazdaságától. Ha feltételezzük, hogy Németországban és Ausztriában a gazdasági növekedés évi 2 %, Kelet-Európa e három országában pedig 8 %, akkor Csehszlovákiának 12, Magyarországnak 17, Lengyelországnak pedig 23 évre volna szüksége ahhoz, hogy elérje a nyugati országok fejlettségi szintjét. Az egykori szocialista országok helyzetét legfőképp az nehezíti, hogy nincs előttük olyan példa, amit követhetnének, nem tudják, hogyan alakítható át a kommunista rendszer demokratikussá. Amennyiben ennek a három országnak nem sikerül a rendszerváltás — mondotta Brzezinsky — a még sokkal nagyobb problémákkal küzdő egykori Szovjetunió sem ismerhet meg egy alkalmazható modellt. Ézért van szüksége a térségnek arra, hogy a Nyugat segítsen. Ennek leghatékonyabb formája az lenne, ha a fejlett országok megnyitnák piacaikat a Keleteurópai áruk előtt. Meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy exportálhassanak, Nyugatnak pedig know-how-kal és hatékony együttműködéssel kell támogatnia ezeket az országokat — állapítja meg Brzezinsky. A Morgan Stanley amerikai beruházási bank egyébként a londoni Economist által közzétett értékelés szerint hosszú távon ugyancsak jónak tekinti a kelet-európai térség exportkilátásait. Ennek legfontosabb alapja a munkaerő viszonylag alacsony ára. Magyarországon például ez az ár a németországinak mindössze a negyede, az egykori Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Lengyelországban pedig ezek a költségek még alacsonyabbak. FEB Bármelyikünkkel megeshet, 99 99 hogy állástalanok leszünk A munkanélküliek lelki terheiről dr. Domby Mária pszichológussal „Tudatosítjuk az ügyfelekkel, hogy szeptember hónaptól a munka nélkül levők pszichológus-tanácsadó segítségét vehetik igénybe elhelyezkedésükhöz. Ézt az igényüket az ügyintézőnél jelezhetik” — hirdeti a felirat a Heves Megyei Munkaügyi Központ faliújságán. A megyeháza labirintusának félreeső folyosójáról nyílik az a szoba, ahol a tanácsadószolgálat működik. Odekeveredni önmagában is felér egy „életképességkutató teszttel”: aki dr. Domby Mária, pszichológusra talál, nem lehet elveszett ember. A munka- nélküliek gondjairól és a segítségnyújtás lehetőségeiről kérdezzük őt: — A munkanélküliek problémájának megoldásához álláshelyek létrehozása szükséges. — mondja — Ez természetesen nem a pszichológus feladata. Viszont a munkanélküli állapottal egy sor „neurotizáló tényező” is jelentkezhet, ami a személyiségben esetleg a már meglévő probHEVES HÍRLAP Egy lap amely a megye minden Ne feledje: a legjobb befektetés a HIRLAP-hirdetés! @ ^OSOjtthoZ EGER, Baíkfczy u. 7. sz. 3301.(PF.:23) T.:36/13-644 Fax: 36/12-333 SZÓI! lémákat felszínre hozhatja. A munkanélküliség megviselheti lelkileg azt az embert is, aki korábban harmonikus, kiegyensúlyozott egyéniségű volt. Egyeseknél — különösen hosszabb idő után — komoly depressziós tünet, apátia léphet fel. Ilyen esetekben tud segíteni a humán szolgáltatás, a pszichológus. Amikor az első beszélgetésre eljön a kliens — telefonon vagy személyesen megbeszélt időpontban — megtudjuk, mi az igazi problémája, feltáljuk a személyiségében jelentkező tulajdonképpeni konfliktust. Ha általunk nem kezelhető pszichés betegségről — például alkoholizmusról, gyógyszerfüggőségről — van szó, az egészségügytől kérünk segítséget. Akinek nem szükséges a kórházi ellátás, annak itt, mi magunk igyekszünk segíteni. Sok esetben elég annyi, hogy javasoljuk a jelentkezőnek: vegyen részt egy átképzési tanfolyamon. Teszteket készítünk, műszeres vizsgálatokat végzünk: megnézzük a képességeit, megtudakoljuk mi az, amivel szívesen foglalkozik, mi az ami érdekli, melyek azok a tevékenységek, amiket a munkáján kívül örömmel végez. Az önismeret kialakításának aktív részese a paciens. Szinte maga fedezi fel önmagában azokat a tulajdonságokat, amelyek erős ambícióval elégségesek az újrakezdéshez, energiái valósággal felszabadulnak. — De nemcsak bizonyos munkakörökre korlátozódik a munkanélküliség, hanem szinte általános. Mi van abban az esetben, ha olyan tevékenységhez, pályához van érzéke, lenne kedve, ahol nem remélhet felvételt... ? — Megpróbáljuk tovább „gombolyítani a fonalat”, tudatosítjuk: ez jelenleg nem érhető el, de akaraterővel, kitartással teljesülhet a vágya. Arra kérjük — áthidaló megoldásként —, próbáljon meg egy rokon szakmát. Gondolja át, mi az, amit kompromisszumként elfogadna. — Kizárólag csak munkanélküliek kopogtatnak be ide? — Nem csak őket fogadjuk megértéssel. Gyakran felkeresnek munkanélküliek hozzátartozói is, s jelzik, mióta állásnélküli a családtag, lelki problémái vannak, ami bizony megkeserítheti az egész család életét. Ilyenkor arra kérjük, küldjék be személyesen az érintettet. — Ma még Magyarországon — nem úgy, mint a nyugati országokban — nem túl népszerűek a pszichológusok. Gyakran meg is szólják, aki „kívülről” kér lelki segítséget. Épp ezért aki nem önszántából jön ide, azt bizony nehéz lehet rábeszélni... — Előfordult, hogy eljött, de ha nincs kedve, nem kötelezhetjük. Csupán annyit tehetünk — ha tényleg dolgozni akar, s nem csak mondja —, hogy felajánljuk neki az önsegítő közösségünket, a Job Club-ot. Ez egy álláskereső klub: „önfejlesztő tréning”, ahol 12 fős csoportokban zajlik a foglalkozás. Három hetes, heti négy nap és napi 4-4 óra elfoglaltsággal jár. A klubtag mintegy főfoglalkozású álláskeresővé lép elő. Megtanulja azokat a sémákat, amelyek segítségével megszerezheti a maga számára legmegfelelőbb állást. Magabiztos fellépésre tesz szert, megtanul önéletrajzot, pályázatot írni, bemutatkozó kártyát készíteni. Ezt a kártyát a munkakereső ott hagyja azoknál a cégeknél, ahol szívesen dolgozna, hogy üresedés esetén elsőként őt találják meg. Külföldön ez már bevált gyakorlat... — ...S valóban megnőnek az esélyeik? — Nyolcvan százalékban igen. Még ha nem is válik be az első munkahely, amit a munka- nélküli talált, a későbbiekben is hasznosítani tudja ismereteit. Aki a „tréningen” résztvett am- bíciózusabb lesz, felfedezi saját értékeit, menedzselni tudja magát. — Nem azért tudnak köny- nyebben elhelyezkedni a Job Club tagjai, meri protekciót élveznek a munkaügyi központnál, s a befutó állásokat elsőként nekik ajánlják fel? Hisz aki ezen a sorozaton résztvesz, szimpátiát ébreszthet az ott dolgozókban, mert látható, hogy őmindenképp dolgozni akar. — Ezek az emberek ugyanazokból a lehetőségekből választhatnak, mint azok, akik nem járnak a klubba. Csak éppen ők önismeretre tesznek szert, „felnőtté válnak”. — Mi javíthatna a munkanélküliek — vagy leendő munkanélküliek — helyzetén? Természetesen a munkahelyteremtésen túl... — Nagyon lényegesnek tartom a prevenciót, különösen a pályakezdők esetében. Már az iskolákban fel kell készíteni a diákokat, nehogy munka nélkül maradjanak, vagy elfogadtatni velük: az is előfordulhat. Egyes pályákon kiugróan magas a munkanélküliek száma, tehát elkerülhetetlen, hogy ne maradjon valaki munkahely nélkül. Rá kell vezetni a fiatalokat, időben kezdjenek el tapogatózni, s tudják magukat lelkiekben megerősíteni, ha mégis kapun kívül rekednek. Mert bármikor, bármelyikünkkel megeshet, hogy állástalanok leszünk... Ezzel a tudattal együtt kell élni. A másik nagyon fontos: a rehabilitáció. Aki végre munkát kap, — hosszú szünet után is — fel tudja venni a ritmust. Ha lehet, még jobban, mint azelőtt... _. Negyessy Zita
