Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-18 / 66. szám
2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. március 18., szerda Kozirev Pekingben Andrej Kozirev orosz külügyminiszter hétfőn Pekingbe érkezett. A Szovjetunió széthullása óta ő a legmagasabb rangú látogató Moszkvából a kínai fővárosban. A két ország másfél hete kereskedelmi megállapodást kötött egymással, most a hírek szerint katonai és biztonságpolitikai kérdések lesznek terítéken elsősorban. Tűzszünet Zviad Gamszahurdia megbuktatott grúz elnök hívei és a grúz Nemzeti Gárda fegyveresei Zugdidiben tűzszüneti megállapodást kötöttek. A megállapodás értelmében a volt elnök szülővárosa feletti ellenőrzést a milícia veszi át. Meghiúsult fogolycsere Meghiúsult az iraki-iráni fogolycsere, mivel Irak nem szállította a megbeszélt helyszínre az iráni foglyokat. Irán Irakot a ha- difogolycsere-egyezmény teljesítésének akadályozásával vádolja. A hadifogolycsere kijelölt helyszínére, az iráni határon található Hoszraviba 100 iraki foglyot vittek, míg az irakiak a rossz időjárási viszonyokra hivatkozva nem szállították a helyszínre az iráni hadifoglyokat. Szükségállapot A Moldovától elszakadni kívánó úgynevezett Dnyeszter menti Köztársaságban szükség- állapotot hirdettek. A lépés válasz a moldovai kormány vasárnapi ultimátumára, amely a hét végi nemzetiségi összecsapások nyomán felszólította a központi vezetés ellen zendülőket, hogy 48 órán belül szolgáltassák be fegyvereiket. Amerikai vizsgálóbizottság Az amerikai kormány vizsgálóbizottságot küld Izraelbe, hogy felderítse, átadott-e az ország korszerű amerikai haditechnikát Kínának és más államoknak. Mose Arensz, izraeli védelmi miniszter hétfőn Washingtonban közölte, hogy készek fogadni a küldöttséget, de cáfolta a vádat. Az amerikai külügyminisztérium hétfőn közvetetten megerősítette a lapértesüléseket, hogy Izrael továbbadott korszerű amerikai haditechnikát Kínának, Dél-Afrikának és más országoknak — holott ez amerikai engedély nélkül tilos. Nem tolongtak Statisztika az amerikai szavazókról Idén november 3-án, az amerikai elnökválasztás napján 189 millió amerikai állampolgár fog rendelkezni szavazati joggal — ez derül ki az Amerikai Népszámlálási Hivatal nemrégiben közzétett statisztikájából. A szavazásra jogosult polgárok közül 160,3 millió fehér bőrű, 21,5 millió fekete bőrű, 7,2 millió pedig egyéb etnikai csoportokhoz tartozik. Az előző, 1988-as elnökválasztással összehasonlítva a fehér bőrűek száma 2,4 százalékkal, a fekete bőrűeké 5,3 százalékkal, a harmadik csoporté pedig 29,1 százalékkal nőtt. A 25-44 év közötti választók aránya 43,2 százalék. Őket követik a 44 évesnél idősebbek 17 százalékkal, s a 18-24 éves fiatalok 14 százalékkal. A legtöbb szavazásra jogosult korú állampolgár Kalifornia államban él: 22,7 millió, míg a legkevesebb New Hampshire államban — mindössze 852 ezer. A Népszámlálási Hivatal adatai szerint azonban egyáltalán nem mindenki kíván élni szavazati jogával. Az 1990-ban megrendezett időközi kongresz- szusi választásokon például, amikor a Szenátus egyharmadát és az egész Képviselőházat újraválasztották, csak a jogosultak 45 százaléka vett részt — ez 1 százalékkal volt kevesebb, mint a megelőző időközi választásokon. De ezek az adatok sem adnak tiszta képet a lakosság választási kedvéről. Az 1988-as elnökválasztás utáni felmérések során a megkérdezettek 57 százaléka mondta azt, hogy leadta szavazatát — a statisztikai adatok szerint azonban a jogosultaknak csak alig 50 százaléka jelent meg a szavazóhelyiségekben. 1924 óta ez volt a legalacsonyabb részvételi arány. Peking nem örült Kína és a Szovjetunió utódállamai Peking nem örült a Szovjetunió szétesésének, de ha már így történt, igyekszik felismerni és kihasználni az új helyzetben rejlő lehetőségeket. Szemlátomást jó viszonyra törekszik az utódállamokkal: januárban rövid idő leforgása alatt mindegyiket elismerte, s többségükkel már fel is vette a diplomáciai kapcsolatot. Kína számos új vezetőt vendégül látott már a Független Államok Közösségéből: március elején szinte egymásnak adták a kilincset az államközösség politikai és katonai vezetői a pekingi állami épületekben. (A hónap első felében Tyerescsenko kazah miniszterelnök, Karimov üzbég elnök, Aven orosz külgazdasági miniszter és Szamszonov, az Államközösség vezérkari főnöke fordult meg a kínai fővárosban.) Kínának számos jó oka van rá, hogy barátságos viszonyt tartson fenn a Szovjetunió utódállamaival. íme, néhány ezek közül: 1. Az újonnan függetlenné vált országok ínséges piaca korlátlan mennyiségben képes lehet felszívni a gyengébb minőségű, de viszonylag olcsó kínai fogyasztási cikkeket. Ezekből Kína felesleget termel, de gondjai vannak külföldi értékesítésükkel. 2. Kína gyorsított ütemű gazdaság- korszerűsítést tervez. Az ehhez szükséges tőkét és technológiát a fejlett nyugati országokból szeretné becsalogatni, a szellemi tőke egy része viszont könnyebben és olcsóbban beszerezhető a volt Szovjetunió utódállamaiból, elvégre az ottani tudósok, kutatók közül most sokaknak kutatási és megélhetési lehetőségek után kell néznie. A pekingi sajtó nyíltan megírta, hogy Kína szeretné megszerezni magának ezeket a jól képzett szakembereket. Az „agyelszívás” megkönnyítésére tudományos együttműködési megállapodások sorozatát kívánja megkötni az Államközösséggel. (Kazahsztánnal és Üzbe- gisztánnal már kötött ilyet, s még az idén szeretné nyélbe ütni Oroszországgal, Ukrajnával és Fehéroroszországgal is.) Kínának megállapodása volta Szovjetunióval korszerű harceszközök és katonai technológiák vételéről. A szovjet vezetőség egyebek között 24 darab SU 27- es harci repülőgép eladását vállalta. Peking mindenképpen szeretné megkapni a megígért korszerű harci technikát és technológiát, s rá akarja venni az orosz vezetőket a szovjet kötelezettség átvállalására. Az Államközösség vezérkari főnöke, Viktor Szamszonov megígérte ugyan, hogy Kína 1993-ra megkapja a megállapodásban foglalt harci eszközöket és katonai technológiát, de pekingi diplomáciai körökben úgy tudják, hogy a kínai vezetés nem nagy jövőt jósol az Államközösség közös hadseregének, ezért inkább Oroszországtól szeretne hasonló ígéretet kapni. Ismét lehetőség Albánia újra választ Sáli Berisha jóslata bevált — félig biztosan. A legjelentősebb albán ellenzéki csoport, a Demokrata Párt vezetője ugyanis a kommunisták tavalyi választási győzelmét követően azt nyilatkozta, hogy a következő választáson az ellenzék már teljes győzelmet arat, s nem valószínű, hogy erre négy évet kell várni... Nem is kellett, még egyet sem — mert Albánia március 22-én újra választ. Európa legszegényebb országa ismét lehetőséghez jut. Miközben a 3,3 millió albánt leginkább napi kenyérharca foglalja le, a pártok kíméletlen küzdelmet folytatnak a hatalomért. A választási kampány során sajtójuk olykor a választási etika legminimálisabb normáit sem tartja be: a pártvezetők múltjában vájkálnak, élvezettel csemegézve a közös kommunista gyökereken. Mert szinte mindenkinek van takargatnivalója. A mai ellenzék nem a semmiből termett az albán politika színpadán: a többség szorosabb vagy lazább szálakkal az ország egykori egyetlen pártjához, az Albán Munkapárthoz kötődött. Ezt a tényt főként a korábbi kommunista — ma szocialista — párt használja ki. Lapja, a Zeri i Popullit például a múlt héten köszönőlevelet idézett az ellenzéki Demokrata Párt népszerű vezetője, Sáli Berisha tollából. A levelet Berisha még Enver Hodzsa családjának küldte annak idején, hogy megköszönje támogatásukat, amelyet munkájához nyújtottak neki. Berisháról különben is köztudott, hogy a kommunista időkben a központi kórház párt- szervezetének titkára, s szívgyógyászként egyben az Enver Hodzsa egészségéért felelős orvoscsoport egyik tagja volt. Egy másik ellenzéki tömörülés, a Köztársasági Párt vezetője, Sabri Godo évekkel ezelőtt biztonsági tiszt volt, s emellett az albán „szocreál” irodalom egyik jeles képviselője. Skender Gji- nushi, a szociáldemokraták egyik vezére — egy kommunista tábornok fia — az 1990. decemberi demokratikus fordulatig oktatási miniszterként tagja volt a kommunista kormánynak. Harcostársában, a szintén szociáldemokrata Lisen Bashkurtiban korábban az ország kommunista ifjúsági szervezetének első titkárát tisztelték. Mivel a közel hetven százalékban vidéki lakosság érthető módon nem programokra, hanem személyekre szavaz, a lejáratás célt is érhet. Ezért nem meglepő, hogy a választási kampányban egyetemisták és tanárok járják a vidéket, és magyarázzák az ellenzék programját. A választás eredménye ugyanis a vidéken múlik: a csaknem hetven százalékban vidéki lakosság támogatásának döntő szerepe volt a kommunisták győzelmében a tavalyi választásokon is, s nem lesz ez másként ezúttal sem. A Demokrata Párt vezetői nyilvánosan elismerik: a tavalyi választási kudarc oka egyértelműen abban keresendő, hogy kevésfigyelmet szenteltek a parasztok meggyőzésének. A városiak ugyanis már akkor az ellenzékre szavaztak. A szocialisták viszont azzal az érvvel próbálják maguk mellett tartani a vidéket, hogy az ellenzék uralomra jutása esetére a bejek és agák visszatérésével fenyegetik őket: azt hangoztatják, hogy az ellenzék visszahozza majd az „urak társadalmát”, elveszi a földet a parasztoktól, és visszajuttatja azoknak, akiké 1948, a kollektivizálás előtt volt. Az ellenzék a meggyőzésen túl egyéb eszközökkel is harcol. Februárban megszerezte a befolyásos Független Szakszervezetek Uniójának és a Volt Politikai Foglyok Szövetségének támogatását. A kisebb pártok, mint a monarchisták vagy a környezetvédők, szavazóikat szintén arra szólították fel, hogy a szocialistákkal szemben az ellenzéket támogassák. Áz előzetes közvélemény-kutatások szerint ma már olyan városok is a kommunisták ellen fordultak — mint Lushnje vagy Berat —, ahol tavaly még a kommunisták győztek. A légkör kétségkívül feszült — ellenzéki vélekedés szerint ha ezúttal megint a volt kommunisták győznek, az polgárháborúhoz vezet. Á szavazás lebonyolítása egyébként 45 millió lekbe kerül, amely összeg már a pártalapokat is tartalmazza. A tavalyi tapasztalatokból okulva, az idei választás talán „még demokratikusabb” lesz. Mindenesetre egy apró szépséghiba máris felfedezhető: a február elején megszavazott választási törvény értelmében Albániában a nemzeti kisebbséghez tartozó jelöltek csak egyénileg, tehát pártoktól függetlenül indulhatnak. Csizmadia Csilla Atomrobbanótöltetek, Iránnak Irán két atom-robbanótöltetet és két közepes hatótávolságú rakétát kapott a hajdani Szovjetunió egyik közép-ázsiai köztársaságától — állítja a Stern című német hetilap. Az ITAR- TASZSZ hírügynökség ismertetése szerint a lapnak nyilatkozó Paul Münstermann, a német Szövetségi Hírszerző Szolgálat, a BND alelnöke közölte: a hírről már beszámolt egy zárt tanácskozáson Helmut Kohl kancellárnak is. Münstermann szerint a hír minden kétséget kizáróan igaz. Orosz és kazah illetékesek hétfőn cáfolták a Stern magazin értesülését. — A hír nem igaz — közölte Ivan Krulnyik, az orosz védelmi minisztérium szóvivője. — Valamennyi atomfegyver szigorú központi ellenőrzés alatt áll. Lehetetlen eladni vagy ellopni őket. Nurszultan Nazarbajev kazah elnök szövi vője a Stern cikkét kacsának minősítette. A pápai himnusz új szövege A pápai himnusz új szövegtervezetét vizsgálja az Államtitkárság — közölte Raffaello Lavagna abbé, a szöveg szerzője. A többi nemzeti himnusztól eltérően az 1869-ben Charles Gounod által komponált pápai himnusznak eredetileg nem volt szövege. Hivatalos pápai himnusznak 1949- ben fogadták el; akkor adták elő első ízben a vatikáni gárda harso- násai XII. Pius pápa jelenlétében, s ekkor hangzott fel utoljára az addigi himnusz, a Halmajr osztrák katonazenész által komponált zenemű — írja az AFP. A himnusz szövegét később Antonio Allegra vatikáni orgonaművész írta. Az akkori szöveg ma már elavultnak minősül, az általa közvetített üzenet túlságosan szónokias, és nem felel meg a zsinat által előírt egyházi stílusnak. A Lavagna abbé, a Vatikáni Rádió munkatársa által írt új latin nyelvű szöveg — a latin továbbra is a Vatikán hivatalos nyelve — az Újszövetségen alapul. A szerző megkeresett valamennyi Szent Péterre utaló részt, szám szerint több mint százötvenet, s egy ezekből készített válogatás alapján alkotta meg az egységes szöveget. A himnusz új szövegét előzetesen nagy sikerrel mutatták be II. János Pálnak, amikor a Szentatya nemrégiben látogatást tett a Rómától harminc kilométerre északra fekvő Santa Maria in Galériában, a vatikáni rádió közvetítőállomásán. A himnuszt a Iubilate Deo kórus adta elő Dolores Aguirre spanyol apáca vezényletével. Á pápai himnuszt a vatikáni gárda harsonásai adják elő államfők vatikáni látogatása alkalmából. Elképzelhető, hogy a jövőben a pápa hivatalos vendégei tiszteletére énekelve is elhangzik majd. Zeffirelli Bécsben Egy napra érkezett Bécsbe Franco Zeffirelli olasz rendező, s nem is akárhogyan: 18 órás késéssel. Az ok: az olasz légiirányítók sztrájkja. Az esemény megvárta: az osztrák fővárosban vehette át Toskana című filmjéért a nemzetközi turisztikai fesztivál- díjat. Zeffirelli kétszer is szakított időt ez alatt az egy nap alatt, hogy közönségével találkozzon — sajtóértekezleten és az olasz intézetben, ahol jelen volt a díjnyertes film vetítésén. Nem vagyok én igazi olasz — mondta nevetve. Firenzei vagyok, az mégiscsak más. Amúgy szívesen lennék Ausztria elnöke, mégiscsak jobb Európa lenne az, amelyben még létezne a régi nagy Ausztria — mondta a jelenlévő osztrákok nagy tetszésére. S még hozzáfűzte: mégiscsak Maria Terézia volt az, aki a milánói Scalát felépítette. Ismét egy Rómeó és Júlia előadáson dolgozik, ezúttal színházban, és kifejezetten a fiataloknak szánja. Júniustól európai turnéra indul az előadással. Bécsbe is eljönne — ötezres befogadóképességű teremben szeretné a darabot színre vinni. Kérdezték persze régi szerelméről, az operáról. Igen, szívesen rendezne a bécsi operaházban, de valahogy most nincs kapcsolata vele. Ámikor azonban meghallja, hogy az egyik igazgató Eberhard Wächter, mindjárt más lesz a véleménye: Ó, hát őt ismerem. Vele rendeztem a legjobb Don Giovannimat 1972- ben Dallasban. A díjnyertes film, a Toskana hatalmas siker világszerte, leszámítva Szaúd-Arábiát, ahol pornográfia vádjával betiltották. „Hát tehetek én róla, hogy azok a gyönyörűséges firenzei szobrok mind meztelenek? Mégse aggathattam rájuk holmi modern ruhadarabokat” — mondta nevetve. Pop és rock a jordán rádióban Barbra Streisand nem szerepelhet a jordán állami rádió műsorán, de country- és westernmuzsika igen, mert azok „megtestesítik az arab kulturális értékeket”. — Megpróbálunk egyensúlyt tartani a legmodernebb zene és saját hagyományaink között. Ez nem könnyű — mondta a Reuter brit hírügynökségnek Javad Zada rádióigazgató. — Egyszer lejátszotok a Making Love in the Morning (Szeretkezni reggel) című számot. Valaki panaszt emelt a miniszterelnöknél, és szigorú vizsgálat indult. Zada feladata valóban nehéz, mert egy nyugati irányzatú rádióadót kell vezetnie úgy, hogy ne haragítsa magára a popzene miatt felháborodó konzervatívokat. — A kormány nem avatkozik bele programjaink összeállításába — büszkélkedik Zada, hozzáfűzve, hogy a panaszok száma messze mögötte marad a külföldi hallgatóktól kapott olyan levelekének, amelyek dicsérik a muzsika és az információ szerencsés keverékét. Zsidó énekesek dalai elhangozhatnak a jordán rádióban, kivéve azokét, akik kapcsolatban állnak Izrael politikájával. Ezért nem hallható Barbra Streisand a hetyenes évek óta, amikor is segített egy izraeli alapítvány létrehozásában. A hasemita királyság rádiója napi 17 órán át sugároz angol nyelven híreket, zenet és más szórakoztató műsort. Husszein király elhatározására, hogy Jordániát ismerje meg a világ, egy 500 kilowattos rövidhullámú adót létesítettek, amely naponta négy órán át sugároz Nyugat-Európa es Eszak-Amerika számára, tájékoztatva Jordánia mérsékelt politikájáról és nehéz gazdasági helyzetéről. Saját országa, a megszállt Nyugati Part, valamint Izrael, Szíria és Szaúd- Arábia felé ugyancsak órákon át sugároz klasszikus és countryzenét, jazzt, popot és rockot. „Mindenki keljen fel, és perdüljön táncra” — csendül fel a bemondó hangja, amelyet jól hallhatnak a királyság lakói és a fegyverszüneti vonal túlsó oldalán élő palesztinok és izraeliek is. — Mi gyorsabb léptekkel haladunk, mint az arab világ más rádióállomásai — büszkélkedik Zada. — Minden héten megkapjuk a londoni Top-20 popslágereit, és sugározzuk is azokat, kivéve azt a néhányat, amelyek címe vagy szövege sérti világnézetünket. Nem engedjük meg a kábítószer és a szex népszerűsítését, de minden mehet — közte a pop és a rock is —, ami magában foglalja értékeinket — mondta a jordán rádió igazgatója.
