Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám

10. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. február 12., szerda Hírek Gazdasági, környezetvédelmi és kulturális együttműködésről írtak alá szándéknyilatkozatot az északnyugat-angliai Priston vá­rosban Lancashire, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vezetői. A két régió tavasszal ke­rült először kapcsolatba egymás­sal oly módon, hogy a Lancashi­re Enterprises Plc. — vállalkozó­kat segítő tanácsadó és informa­tikai központ — készítette el az Európai Gazdasági Közösség PHARE-programjának elnye­résére Szabolcs megye pályáza­tát, amely sikeres volt, hiszen a térség 300 millió forintot kapott az EGK-tól vállalkozásfejlesz­tésre. A mostani angliai megbe­szélés eredményeként a tanács­adó cég és a Primom Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Vállal­kozásélénkítő Alapítvány ve­gyes vállalatot hoz létre Nyíregy­házán. * Ötvenmillió forint értékű áru­készlettel magyar tulajdonú áru­ház nyílt a szlovákiai Dunaszer- dahelyen. A 2200 négyzetméter alapterületű Furomarketet a ta­tai székhelyű Agrofeed Kft. ala­pította. Az áruház felében a Ko- márom-Esztergom megyei cé­gek termékeit kínálják, a többi áru az ország más részeiből szár­mazik. A tulajdonosok évi fél- milliárd forint forgalomra számí­tanak, s abban bíznak, hogy a be­ruházásokra fordított összeg 3 év alatt megtérül. Tizenkétmillió dollár értékű bébiételgyártó gépsor szállításá­ra tett ajánlatot Kazahsztánnak a Tradekomplex Magyar-Ameri­kai Külkereskedelmi Vállalat. A teljesen új üzemet a Kecskeméti Konzervgyár legmodernebb technológiája alapján építenék fel Alma-Atában. A kazah szakértők januárban érkeznek Magyarországra, s a tervek sze­rint a jövő év közepén szerelik fel a gyárat. Új orosz — magyar vegyes vállalat Elena and Co. elnevezéssel orosz-magyar vegyes vállalatot jegyeztek be Szentpéterváron. A tatai székhelyű Comimpex és az orosz Amax Részvénytársaság kétmillió rubel alaptőkével, 50- 50 százalékos részesedéssel hoz­ta létre vállalkozását. Elsősorban a kelet-nyugati kereskedelem elősegítésére, szervezésére alapí­tották a céget, de vegyes vállala­tok szervezésével, menedzselé­sével és brókertevékenységgel is foglalkozni fognak. Nem adomány... Új nyugdíjforma bányászoknak Ez év elejétől új nyugdíjfor­mát vehetnek igénybe a bányá­szok: kormányrendelet alapján (150/ 1991/XII. 4.) bevezették a bányásznyugdíjat. Az ellátás új formája lényegesen eltér a mun­kavállalókra általában érvényes szabályoktól; olyan kedvezmé­nyeket ad, amelyeket régóta szorgalmazott a bányászok szak- szervezete. Az igényt még nyomatéko­sabbá tette a bányászat ismert súlyos helyzete, ami miatt indo­kolt, hogy megkönnyítsék a bá­nyabezárások és a bányászat szerkezeti átalakítása miatt mun­ka nélkül maradó, sok évet a mélyben dolgozó munkásembe­rek nyugdíjazását. A kormányrendelet alapján bányásznyugdíjra — életkorától függetlenül — az jogosult, aki nem kap sem öregségi, sem rok­kantsági vagy baleseti rokkant­sági saját jogú nyugdijat, s bá­nyavállalatnál föld alatti munkát végzett — legalább 30 évig, ha 1992. január 1-jétől, — legalább 27 évig, ha 1993. január 1-jétől, — legalább 25 évig, ha 1994. január 1-jétől igényli a bányász­nyugdíjat. A 25 évi szolgálati időt akkor veszik figyelembe, ha azon belül 5000 (a mecseki ércbányászat­ban legalább 3000, a mecseki szénbányászatban legalább 4000) műszakot ledolgozott a kérelmező. Ha a bányászati munkahely megszűnése miatt kéri valaki a nyugdijat, akkor az — a minimálisan szükséges mű­szakszám és a 25 év föld alatti munkakörben eltöltött szolgálati idő megléte esetén — bármilyen időponttól, tehát akár ez év ele­jétől számítva megállapítható. Az előzőektől függetlenül bá­nyásznyugdíjra jogosult az, aki­nek az utolsó munkaviszonya 1991. december 31-ét követően bányavállalatnál szűnt, illetve szűnik meg, vagy az igénybeje­lentés időpontjában rendszeres szociális járadékot, a bányász­dolgozók egészségkárosodási já­radékát, bányászati keresetki­egészítést, munkanélküli-jára­dékot kap. A bányásznyugdíjat egyéb­ként a nyugdijak emelése, kiegé­szítése esetén, valamint társada­lombiztosítási ellátásra jogosult­ság elbírálásakor és minden egyéb szempontból öregségi nyugdíjnak kell tekinteni — füg­getlenül attól, hogy hány éves aki kapja, tehát hogy hány éve hi­ányzik még az öregségi nyugdíj­korhatár eléréséhez. Érdemes megjegyezni, hogy aki bányász- nyugdijat kap, annak — ellátmá­nya megállapításának időpont­jától kezdve — nem folyósítják az egészségkárosodási járadé­kot, a keresetkiegészítést és azo­kat az egyéb ellátásokat, ame­lyek az öregségi nyugdíj megálla­pításától kezdve nem járnak. A bányásznyugdíjat az igény­lő lakóhelye szerint illetékes tár­sadalombiztosítási igazgatóság vagy kirendeltség állapítja meg és a Nyugdíjfolyósító Igazgató­ság postázza havonta, ugyanúgy, mint az öregségi nyugdijat. Az érintettek mindaddig kapják a bányásznyugdíjat, míg el nem érik a korkedvezményes öregsé­gi nyugdíjra jogosító kort. Szathmári Gábor Fekete-tengeri közös piac a láthatáron A fekete-tengeri szabadkeres­kedelmi övezet gondolata mind közelebb kerül a megvalósulás­hoz: az erről szóló regionális együttműködési megállapodást a tervek szerint kilenc ország pa­rafába Isztambulban. Törökor­szágon kívül Oroszország, Grú­zia, Románia, Moldova, Ör­ményország, Azerbajdzsán, Bul­gária és Ukrajna képviselteti ma­gát a konferencián. Az ankarai külügyminisztérium tisztviselője hozzátette, az előkészítő tárgya­lásokon Görögország és Jugo­szlávia megfigyelőként vett részt, Magyarország, Csehszlovákia és Albania pedig korábban szintén jelezte érdeklődését. A tervek szerint a megállapo­dás együttműködést irányoz elő a közlekedés, az energiaellátás, a távközlés, a mezőgazdaság, a bá­nyászat, az idegenforgalom, az ipar, a gyógyszergyártás és a kör­nyezetvédelem terén. A tagor­szágok fokozatosan felszámolják a kereskedelmi korlátozásokat és ösztönzik a kis- és középvállala­tok működését. A fejlesztések fi­nanszírozására — esetleg japán segítséggel — közös bankot ala­pítanak. Hosszabb távon meg kell valósítani a tőke és a munka­erő szabad áramlását a tagorszá­gok között. Ankarában úgy vé­lik, kezdetben nincs szükség nagy bürokratikus apparátusra, elegendő, ha a külügyminiszte­rek évente találkoznak. A szer­vezők hangsúlyozták, hogy a lét­vesznek. (Reuter) Az infláció természetéről Úgy vélem, minden közgaz­dász egyetért abban, hogy az inf­láció nem ok, hanem okozat, tü­net, amely a gazdaság problémáit tükrözi, láz, amely a betegség va­lamilyen formájának meglétét jelzi. Ha pedig így van, akkor az infláció megfékezését nem lehet megoldani az árak mesterséges szintentartásával, amit sokan szeretnének. Az elmúlt évtize­dek számos példája jelezte, hogy ez a módszer csak átmeneti le­het, a problémát nem oldja meg, sőt azzal, hogy továbbgörgeti, hatását esetenként még fokozza is. Alapkérdés az infláció szem­pontjából az is, hogy a gazdaság számos területén jelentkező tor­zulásokat miként tudják kikü­szöbölni. Nem működő piac ese­tében mind a termelői, mind a fogyasztói árak nem a termék vagy a szolgáltatás reális értékét tükrözik. Ezekben az árakban megjelennek az irreálisan magas anyag- és munkaráfordítások, a rossz szervezés, az elavult techni­ka és technológia hatása. Kétség­telen, hogy működik a bér- és árspirál, de a meghatározó té­nyező mégis a nem eléggé haté­kony munka. Évtizedek óta ismert tény, hogy a magyar munka termelé­kenysége az iparban, a mezőgaz­daságban, a kereskedelem és a szolgáltatások területén egya­ránt számottevően alacsonyabb, mint a piacgazdaságokban, vagy akár a nálunk kevésbé fejlett or­szágokban. Ez a magas munka- ráfordítás évről évre növekvő árakon kerül be a gazdaság vér­keringésébe, s ezt az „árat” nem is mindig az adott munkát végző személy kapja meg. A bérhez vi­szonyítva jelentősek a közter­hek, mértéküket az elmúlt évben is, az idén is tovább növelték pél­dául a szolidaritási alaphoz való nagyobb hozzájárulással. Az így növekvő kiadásokat pedig — jól működő hazai piaci feltételek hí­ján — a termelő és a forgalmazó át tudja hárítani a fogyasztóra. Néhány tevékenységi körben van csupán érzékelhető kivétel: ilyen például a ruházati termé­kek piaca, ahol az egyre dráguló — bár minőségileg alig jobb — termékek versenytársa lett az im­portált használt ruházati cikkek nagy mennyisége. E téren az ár­növelésnek vannak már korlátái, a drágább cikkeket egyszerűen nem tudják eladni. Ennek a piaci versenynek egyik árnyoldala, hogy mind több fogyasztó kény­telen megvenni már hordott vagy divatjamúlt, külföldön nem érté­kesíthető terméket! Napjainkban inflációgerjesztő tényezőként kell számításba ven­ni a kárpótlással kapcsolatos ki­adásokat — bár ezek szükséges­sége nem vitatható. Tudomásul kell venni azonban azt is, hogy 1992-ben a kárpótlási jegyek pótlólagos vásárlóereje kiáram­lást jelent, aminek árnövelő ha­tása aligha kétséges. Mindezen tényezőkhöz járul­nak a bevezetőben emh'tett és ma kissé túlhangsúlyozott inflációs várakozások is. A kormányprog­ram és az idei elfogadott költség- vetés is hangsúlyozza a kor­mánynak azt a szándékát, hogy 1992-re jelentősen le akarja szo­rítani az infláció növekedését. Ehhez nyilvánvalóan arra van szükség, hogy a gazdaság mind nagyobb hányadában működjön a piac, érzékelhetően bővüljön a verseny. Ennek kétségkívül nem tett jót, hogy az elmúlt évre ter­vezett előprivatizáció csak a vártnál jóval kisebb körben való­sult meg, s hogy a nagyvállalatok privatizációja is sok esetben aka­dozik. Az infláció megfékezéséhez elkerülhetetlen, hogy mind szé­lesebb körben legyen választási lehetősége a magyar fogyasztó­nak atekintetben, hogy mit és mennyiért vesz meg, s ha van megtakarítható jövedelme, azt közvetlenül befekteti-e a terme­lésbe, a forgalomba, vagy érték­papírokban kamatoztathatja. Mindehhez persze elengedhetet­len, hogy az olyan alapvető ter­mékek árát, amelyek a gazdaság széles körét befolyásolják, ne emeljék. Ezért örvendetes, hogy a kormány a villamos energia idei áremeléséhez nem járult hozzá. Nyitrai Ferencné dr. Ferenczy-Europress Az orosz központi bank a tőkemenekítés ellen Az orosz központi bank — amely januárban a szovjet jegybank, a Goszbank helyére lépett — korlá­tozta az orosz vállalatok külföldi va- lutaátutalásait, hogy ily módon gá­tat vessen a nagyarányú tőkemene­kítésnek. Dmitrij Tulin, az orosz központi bank elnökhelyettese a TASZSZ-nak elmondta, valameny- nyi orosz vállalatnak megtiltották, hogy a köztársaságon kívül ke­ményvalutát tartalékoljon. A válla­latokat ezenkívül várhatóan még decemberben kötelezik arra, hogy keményvalutával járuljanak hozzá az orosz államkassza bevételeihez. A szigorító intézkedéseket az vál­totta ki, hogy az utóbbi hónapokban egyre több orosz vállalat igyekszik külföldre menekíteni tőkéjét. A Re­uter emlékeztet rá, hogy az Interfax független hírügynökség közölte: a szovjet külgazdasági bank (Vnyese- konombank) a múlt héten egyetlen nap alatt több mint 70 millió dollár­nyi valutát utalt külföldre. A jövő­ben azonban a vállalatoknak min­den átutaláshoz az orosz központi bank külön engedélyére lesz szük­ségük. (Reuter, MTI) A játékterem Az egykori kőművesmester új vállalkozása Jolly Joker — Kápolnán A bár Az egykori neves kőműves- mester, Pete László, aki annak idején egyebek mellett az egri Shell Áruház, a Bükk-kapu Áru­ház, a bajor söröző és a gyöngyö­si zsidótemplom építését is irá­nyította, 1990 novemberében új vállalkozásba fogott. Kápolnán, a 3-as főút mellett megnyitotta a Jolly Joker bárt, amely kezdet­ben tényleg csupán nonstop bár­ként működött, ám később kibő­vítették, és játékterem és meleg­konyhás étterem is helyet kapott az üzletben. Emellett panzió, két-három ágyas, meleg vizes, zuhanyzós, WC-vel és televízió­val ellátott szobák is várják ott a vendégeket — méghozza olcsón. A másodosztályú étterem — naponta délelőtt tíztől éjfélig — nagy választékban kínál ízletes, házias jellegű ételeket és desszer­teket. Hétvégéken, csütörtöktől szombatig élőzene szórakoztatja az odaérkezőket, s természete­sen a tánclehetőség is biztosított. Amint Pete Lászlótól megtud­tuk, ezenkívül alkalmi rendezvé­nyeket, például esküvőket is vál­lalnak: benn körülbelül száz em­ber, kinn a teraszon pedig még további negyven vendég fér el. Az étterem és a láthatóan elégedett vendégek (Fotó: Perl Márton) Az 1991. évi lakásépítésről Mindenütt kevesebb épült Előzetes adatok szerint 1991- ben alig 33 ezer lakás épült az or­szágban. Ez a szám az előző év­ben már erősen lecsökkent la­kásépítésnek is csak a háromne­gyed részét teszi ki. (Az 1970-es évek második felében pl. átlago­san még 90.500 lakás épült éven­te. Az 1991. évi teljesítés ennek alig több mint egyharmada csu­pán.) A lakások építtetői között gyakorlatilag már csak gazdálko­dó szervezetek és természetes személyek vannak. Szinte jelké­pessé vált az állam és a helyi ön- kormányzatok lakásépítési tevé­kenysége. Míg az elmúlt évben 24 ezer lakást természetes sze­mélyek építtettek — ez 1990-hez hasonlóan a teljes építés 73 %-a), az önkormányzatok alig 1500 darabot, a központi költ­ségvetési szervek pedig mindösz- sze 100 lakást. Az önkormány­zat, mint építtetői kategória a fő­városon kívül csak négy megye lakásépítésében említésre méltó, ahol 70-120 lakás építésével 8-12 %-os részarányt képvisel. (Csongrád, Vas, Komárom-Esz- tergom és Baranya megyék). Csökkent az OTP közvetlen be­ruházásában épülő lakások szá­ma is, az 1991. szeptember végén épülő 4100 lakás alig 40 %-a volt az előző évi mennyiségnek. A lakásépíttetők szerinti ada­tok és a területi jellemzők szoro­san összefüggnek: legkevésbé a községekben esett vissza a lakás- építési tevékenység (holott az itt élő népesség száma a várossá nyilvánítások miatt is csökkent), s a legnagyobb arányú visszaesés (mindössze 2,4 épített lakás 1000 főre!) Budapestre jellem­ző, ahol a népesség közel 20 %-os arányával szemben az or­szágos lakásépítésnek csak 15 %-a valósult meg. A főváros mellett a nagy né­pességszámú megyékben (Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Haj- dú-Bihar és Borsod-Abaúj- Zemplén megyék) építették a legtöbb lakást, de mindenütt ke­vesebbet, mint az előző évben. A legkedvezőbb képet Pest megye mutatja, ahol csak 3 %-os a csökkenés. Csongrád megyében majdnem a felére esett vissza 1991-ben az épített lakások szá­ma. A lakások használatbavételé­nek folyamata a korábbiakhoz képest egyenletesebb volt: az 1991-ben épített lakások egy- harmad részét már az I. fél évben használatba vették. Ugyanakkor még mindig az év utolsó hónapja a legjelentősebb a lakásépítések befejezése szempontjából: a la­kások negyedrészét ekkor vették használatba. A lakásépítések visszaszoru­lásával párhuzamosan csökkent a lakásmegszűnések száma is. 1991-ben mindössze 5400 lakás szűnt meg, ez 2000 lakással ke­vesebb, mint 1990-ben. Minden felépített 100 lakásból — orszá­gosan átlagban — 16 lakás a megszűnést pótolta. Alig 1800 — magánszemélyek által — épített üdülőegységet vettek használatba az elmúlt év­ben, 32 %-kal kevesebbet, mint 1990-ben. Ennek közel egyhar­mada Pest megyében létesült. Központi Statisztikai Hivatal Aranytartalék-növelés Dél-Afrikában A Dél-afrikai Köztársaság fo­kozatosan bővíti aranytartaléka­it, ugyanakkor kész a vásárlásra és az eladásra is az áringadozá­sok kivédése érdekében — kö­zölte James Cross, a központi bank arany- és valutaművelete­ket végző részlegének ügyvezető igazgatója. Mint mondta, a köz­C onti bank, amely a bányák meg- ízásából végzi a nemesfém piaci értékesítését, csak ritkán él a be­avatkozás eszközével, nem hatá­rozott meg ártámogatási szinte­ket, és nem tett kísérletet a csök­kenő árirányzatok megfordításá­ra. Az országnak 1967-ben még 27 millió uncia (1 uncia = 31 gramm) aranytartaléka volt, ami 1989 közepére 3 millió uncia alá esett. Dél-Afrika 1991-ben 6,47 millió uncia aranytartalékkal bírt, amelynek értéke hozzávető­leg 2 milliárd dollár volt. Chris Stals, a központi bank kormányzója elmondta, ameny- nyiben tartják magukat ahhoz az irányelvhez, hogy háromhavi import fedezésére elegendő arany- és valutatartalékot képez­nek — ez jelenleg 5,7 milliárd dollár —, akkor a gazdaság élén­külésével párhuzamosan célul tűzik ki, hogy ebből az összegből az arany részesedése a jelenlegi 69-ről 80 százalékra emelked­jen. (Reuter)

Next

/
Oldalképek
Tartalom