Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-10 / 34. szám

HÍRLAP, 1992. február 10., hétfő EGER ÉS KÖRZETE 5 Adóharcok Egerben... Érdemes figyelniük a vetélkedőknek Macon: Nyugat és Kelet hídja Mint ismeretes, több középiskola tantestületével és a magyar-fran­cia kapcsolatokban fontos szerepet játszó honi intézmények közre­működésével vetélkedőt hirdetett Eger polgármesteri hivatala a he­vesi megyeszékhelyen tanuló középiskolai tanulók számára. Azt sem kell különösebben bemutatni, hogy Egernek a múlt évtized kö­zepe óta hivatalosan is testvérvárosa a burgundiai Mäcon. A szelle­mi versengés leginkább arra szolgál, hogy a két település lakói mi­nél jobban megismerjék egymás történetét, hagyományait. Avagy: mit furcsáit az adócso­port-vezető — mitől határolja el magát egy kép viselő—...és miért lettek idegesek az adófizetők? (Természetesen attól, hogy űjabb adót kell fizetni, no és az ügyintézéstől). ...Mert a helyi adó ügyei kap­csán megtudhattuk a Hírlap (1991. január 25-26.) tudósítá­sából, hogy milyen kemény munka folyik a városháza adó­csoportjánál. Szűk kis helyen kell ügyfeleket fogadni, boríté­kolni, sokat dolgozni, tervet tel­jesíteni^). Elhisszük. De, bocsánat, ha ez a panasz a főnökére tartozik, ha ez tájékoz­tatás a helyi adókról, talán nem ezzel kellene kezdeni. Mert véle­ményem szerint a város polgára­it, vállalkozóit (iparűzési adó) inkább érdekli, hogy miért, meny­nyi... adót kell fizetni, ha már ezt kívánja a város érdeke. Szintén a tudósításban olvas­hattuk, hogy a dolgok nem men­nek egyik napról a másikra. Ezt is elhihetnénk, ha a helyi adókról Eger város közgyűlése nem 1991. október 14-én hozott vol­na határozatot, s a demokráciát pedig már nem egy éve gyakorol­nánk. Vagyis már a fejekben is átállhatnánk egy másfajta gon­dolkodásra. Nos, ez az, amiért — mint Eger város képviselő-testületének egyik tagja — fel kellett, hogy áll­jak, és elhatároljam magam a hi­vatal ez irányú, ilyen minőségű munkájától. Mert mint adófizető is azt várom el, hogy először a vá­rosházán változzanak a dolgok, azaz a hivatalnokoskodás helyett szolgálat, szolgáltatás legyen. Konkrétan: amiért felszólal­tam (és amit furcsáll az adócso­port-vezető nő). Kiküldték a fel­szólítást (vagy tájékoztatást, vagy adatkérést, mert ez sem de­rült ki) az iparűzési adóra, hogy a „Tisztelt Adózó!” fizessen, mert így határozott Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata. (Min­den nagybetűvel, de ez még nem a tisztelet, figyelmesség, így ez csak üres forma.) Mit hiányolok? A lényeget, miért szavazta meg a közgyűlés az iparűzési és a többi adót, kik és milyen mértékben jogosultak kedvezményre, mire fordítják az adót, s a város vezetése elszámol a központ felhasználásáról, és akinek részletesebb információ szükséges, hol élhet a jogával, hogy az egész rendeletet elolvas­hassa. Mit kifogásolok? A stílust, nem közérthető, nem udvarias, (nem elég, hogy adózásra szólít), es az időpontot. A rendelet meghozatala óta lett volna idő a részletes, közért­hető tájékoztatásra. A részletes tájékoztatót is csak a felszólalá­som napján (1992. január 21.) kaptam meg, és megkapták a nagyvállalatok. A többséghez, akiket érzékenyebben érint, még az elemi tájékoztatás sem jutott el. így joggal forr az Ipartestület telefonja is (felszólalásomhoz csatlakozott Horváth Gyula képviselőtársam, aki „civilben” az Eger és Vidéke Ipartestület Elnöke), és joggal írja — még a tudósítás számában — frappáns iróniáját Sárhegyi úr: „Kérdem szeretettel: hol szokás az, hogy az akasztásra váró maga viszi a kö­telet...?” Vagy szintén jogosan kesereg a következő számban Balázs Piroska Egerből, „Meg­vallom néked, adó- és illetmény­hivatal...” címen. Szóval, a figyelmesség, kor­rektség és még ki tudja, mi min­den kell, hogy az adófizetés elvi­selhető legyen. Mert a következő kérdés (vagy talán már ezek is azok), hogy akkor miért ülnek a képviselők, és hogy ez a demok­rácia? Engem biztosan nem ezért vá­lasztottak, hogy ilyen kérdések foglalkoztassák Eger polgárait. Ezért mindaddig fel fogok állni, amíg ilyen munkavégzés lesz. Természetesen én is tudom, hogy már kevés lesz, ha csak elhatáro­lom magam. (A levél másolatát egy időben eljuttatom Eger város jegyzőjé­nek is.) Erdei Zoltán Eger város egy képviselője A most következőkben — mi­után korábbi lapszámunkban közöltük a Máconnal kapcsola­tos tudnivalókat feltérképező kérdéseket — a franciaországi városka olyan adatairól lesz szó, amelyeket mellesleg nagyon jól felhasználhatnak a versenyre ké­szülődök is. Az ismertetőt össze­állító szakember véleménye sze­rint (ezt úgymond megsúgjuk a versengőknek) a feladványokból a 60-tól a 90. számmal jelölt kér­désig kereshetik meg a válaszo­kat az alábbiakból. Mit érdemes tudni Máconról? Burgundia déli részén fekszik ez a negyvenezer lélekszámú francia város. Eger mellett to­vábbi testvértelepülései: Német­országban Neustadt, Angliában Crewe-Nantwich, Belgiumban Overijse, Olaszországban Lecco, Spanyolországban Alcazar de San-Juan, az Egyesült Államok­ban (furcsa módon) Mácon, Finnországban Pori, ami egyéb­ként ugyancsak testvérvárosa megyeszékhelyünknek. Mácont a Saöne folyó szeli át, s tulajdonképpen ez is az egyik olyan része a helységnek, amely különösképpen vonzza a turistá­kat. Nem panaszkodhatnak: ide­genforgalmuk igazán jelentős. Maga a város egyébként a Pá­rizst Lyonnal összekötő A6-os útvonal, illetve a 79-es, Genfbe vezető út metszéspontjánál terül el. Hogy képesek-e a rengeteg odalátogató befogadására? Erre elég legyen csak az az adat, hogy Máconban 55 szálloda található, 1100 kényelmes szobával. A vá­rosba betérők leginkább a mű­emlékekben gyönyörködhetnek, de szívesen keresik fel a környék pincéit is, s kortyolgatják a híres, finom borokat, mint például a Pouilly-Fuissé, Pinot Noir, Char- donnay, Gamay, Beaujolais (ez az ország leghíresebb vörösbora, amely hasonlít az egri bikavér­hez). Máconban idén májusban rendezik a francia nemzetközi borversenyt, s erre meghívták az Egri Mezőgazdasági Szakközép- iskolát is. Már csak azért is, mert ez az egri intézmény egyedüli magyarországi tagja az ilyen eu­rópai szakközépiskolák szövet­ségének. Ugyancsak vonzó lehet a Má- conba látogatónak az ottani sportélet. Erre jellemző, hogy öt stadionban mozoghatnak a test­edzésre vágyók. De természete­sen rendeznek itt labdarúgó­mérkőzéseket, s igen népszerű az amerikai football, valamint az atlétika is. Aki viszont a tenisz­labdát óhajtja ütögetni, az negy­ven teniszpálya között válogat­hat. Igen kedvelt az úszósport is, számos, az olimpiai előírásoknak megfelelő uszoda található. Azok sem panaszkodhatnak, akik esetleg lovagolni szeretnek, hiszen a város igen híres a lovas­sportjáról is. Ezen túl a Saöne fo­lyó nagyszerű lehetőségeket kí­nál a vitorlásklubok működésé­hez, amit a helybeliek szívesen ki is használnak. Már szó esett arról, hogy a környéken rengeteg a nem min­dennapi látnivaló. Közöttük ér­demes megemlíteni a solutré-i Ősembertörténeti Múzeumot. Nagyon sok gyalogtúrára is adó­dik lehetőség a térség kisebb lét­számú községeibe, s idegenfor­galmi kiadványaikban hat külö­nösen érdekes programmal vár­ják az Európa minden tájáról özönlő turistákat. így szépnek ígérkezik a Beaujolais-körút, amely 35 kilométeres és tíz hely­séget érint. Ezek között található a Touro-parc, Franciaország má­sodik legnagyobb állatkertje. Ér­dekes lehet a Mácon-túra, amely a borkóstolás mellett barlanglá­togatást is magában foglal. Ezt érdemes persze elsősorban autó­val megtenni, hiszen a távja leg­alább 160 kilométer. Ha valaki arra a tájra vetődik, semmikép­pen se hagyja ki a Lamartine-tú- rát. Mint ismeretes, Lamartine legalább olyan neves költője Franciaországnak, mint nekünk Petőfi Sándor. A vallási turizmusnak is igen kedvelt helye ez a térség, mi több, egyik központja Taizé, amely arról híres, hogy Roger atya az ökumenikus vallási ifjú­sági világtalálkozók szervezője erről a helyről indította el immár világszerte ismertté vált mozgal­mát. Az elmúlt év végén hívei éppen Budapesten tartottak vi­lágtalálkozót. Természetesen a fenti ismerte­tés — amelynek összeállítása a vetélkedő egyik szervezőjének, Zay Zoltánnak a nevéhez fűző­dik — korántsem teljes, hiszen a terjedelem nem engedi meg, hogy idegenvezetői alapossággal jelenhessék meg a Hírlap hasáb­jain minden részlet Eger testvér- városáról. Remélhető azonban, hogy ez a rövid tájékoztató is né­mi támpontot nyújt a meghirde­tett vetélkedő résztvevőinek, s talán serkenti is őket arra, hogy még nagyobb lelkesedéssel bú­várkodjanak a Máconról szóló könyvek között. Táncdalfesztivál Egerben? Egy fővárosi vállalkozócso­portnak az a bizarr ötlete támadt, hogy nemzetközi táncdalfeszti­vált rendezzen Egerben. Az el­képzelések szerint városunk csu­pán a helyszíneket szolgáltatná, minden mást a vállalkozók intéz­nek. Már az idén nyáron szeret­nék megvalósítani az ötletüket, lehetőleg minél több külföldi résztvevővel. Az egri önkor­mányzat hozzájárult ahhoz, hogy „idézzék” a város nevét, így elne­vezése ez lesz: Egri Nemzetközi Táncdalfesztivál. Átalakul a Művelt Nép A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat az elmúlt évek során el­sősorban a vidék könyvellátásá­ról gondoskodott. Most ez a cég is átalakul. Egerben ennek már látható nyomai is vannak, hiszen bezárt az Egészségház utcai könyvesbolt. A Széchenyi utcai viszont — szerencsére — a helyén marad, de a vállalat átalakulása azt is érinti. A könyvutalványo­kat például már csak március 31- ig tudják elfogadni, ezért min­denkit arra kémek, akinek ilyen utalványa van, hogy mielőbb váltsa be. Ki mit tud? — gyermekeknek Felvételi nélkül a Szilágyiba Kihirdették a matematikaverseny eredményét *Sk,. M «0 fi A hagyományos diáknapok részeként kihirdették az egri Szi­lágyi Erzsébet Gimnázium ala­pítványa által meghirdetett te­hetségkutató matematikaver­seny végeredményét. A megyé­ben a legjobbnak Baráti István, az Egri 6. Számú Általános Isko­la diákja bizonyult, második Ká­ló Zoltán (Eger, 12. sz. iskola), a harmadik Besenyei Gábor (Eger, 4. sz. iskola), a negyedik Bánka Tamás (Eger, 7-es isko­la), az ötödik Tímár István (Tár­náméra), a hatodik Seszták Zsolt (Aldebrő), a hetedik Juhász Pé­ter (Eger, 12-es iskola), a nyolca­dik Liktor Erzsébet (Szilvásvá­rad), a kilencedik Forgács Zol­tán (Eger, 4-es iskola), a tizedik Bori Dénes (Aldebro). Az első tíz helyezett kitűnő teljesítmé­nyével felvételi nélkül jut be a gimnázium speciális matematika tagozatára. Ä döntő további hu­szonöt résztvevője is — ha kedvet érez hozzá — szeptembertől az intézmény általános, illetve (Fotó: Szántó György) emelt szintű tagozatainak vala­melyikén kezdheti gimnáziumi éveit. Az első helyezettnek járó fő- dijat, a görögországi utazást a Hangulat Tours Bt., a második dijat, az ÉGSZISZ1NVA Szer­vező és Számítástechnikai Le­ányvállalat, a harmadikat a Kon­zumbank Rt., illetve a negyedik, ötödik, hatodik dijat a szdágyis alapítvány képviselője adta at. Képriportunkban a vidám hangulatú diáknapok néhány pillanatát örökítettük meg. „Közgé”-diáknapok Itt az Edda és a Republik Egyre-másra rendezik a diák­napokat a megye középiskolái­ban, mint az ilyenkor, a farsangi időszakban lenni szokott. Hiszen egyáltalán nem baj az, ha a diá­kok jól érzik magukat az alma mater falai között. A hétközna­pokhoz hozzátartozik a vidám­ság is. Az Egri Közgazdasági Szak­középiskolában február 12-től 14-ig tart majd a rendezvényso­rozat. Szerdán délután a diák­igazgatók mutatkoznak be a tor­nateremben. Ugyanott este hét­től Maksa Zoltán humorista szó­rakoztatja a nagyérdeműt, a Las­san a testen című műsorral. Csü­törtök délben választják meg a diákigazgatót, délután háromtól pedig az Edda-művekkel lesz közönségtalálkozó. Pataki Atti­lát és Gönczi Zsoltot hívták meg. Délután öttől skót népzenét szolgáltat a Skócia nevű magyar együttes. Nem maradhat el Jo­han Stümm egri poéta költői est­je sem, amelyet este 7 órától a Republik együttes koncertje kö­vet. Ezt „külső helyszínen”, a Katedrái Stúdióban rendezik. Pénteken videovetítések, stur- mix, tanár-diák foci- és kosár­meccsek színesítik a kínálatot. A közgé-diáknapok este nosztal­giabállal zárul. Wanted! (Közgések, riadó...!) Keresünk egy diákot, aki min­den kívánságunkat teljesíti! Len róla, hogy két barna szeme van, rövidre vágott barna haja, baba­arca, s kb. 200 cm magas, általá­ban (lásd: tél) hosszú, fekete ka­bátban jár. Különös fontosságú, hogy: egyike a diákdiri-jelöltek- nek. Aki a fentiek alapj án ráismer a „körözöttre”, csütörtökön a vá­lasztáson szavazzon „BALÁZS­RA”...! Egyébként: be- és felje­lenteni a ÍV/B-ben lehet... A Magyar Televízió — a helyi tévékkel eyütt — tehetségkutató Ki mit tud? vetélkedőt szervez 6-15 éves gyermekeknek. A me­gyei döntőt az Eger Városi Tele­vízióval és a Heves Megyei Hír­lappal közösen rendezi a Megyei Művelődési Központ. Az ifjú te­hetségek felkutatása a szakem­berek szándéka. A legjobbak az esztendő végén az MTV-ben is szerepelhetnek. A körzeti dön­tőt Egerben a gyermek-szabad­időközpont szervezi, a jelentke­zéseket is oda kell eljuttatni. A grafikai biennálé anyaga az IH-ban A XVI. Országos Grafikai Bi­ennálé anyagából rendeztek ki­állítást az Egri Ifjúsági Házban. A tárlat március 8-ig tekinthető meg, naponta 13-17 óra között. Keddenként szünnapot tarta­nak. Újabb elbocsátások a Csepel Autónál? A munkástanács a magasabb végkielégítést szorgalmazza Január 29-én „Volt-e joga fel­lebbezni a svéd részvényesnek?” címmel közöltünk egy írást, amelyben a Gear Csepel Autó Sebességváltó Részvénytársa­ságra vonatkozó új hírekről szá­moltunk be olvasóinknak. A ko­rábbi — a gyárban rendezett — sajtótájékoztatóra reflektált az rt. egyik tulajdonosa, Csikász Géza svéd üzletember. Azért kért ismét nyilvánosságot, mert a cikkben szereplő, a részvénytár­saság jelenlegi vezetőitől szár­mazó kijelentéseket személyére nézve sertőnek találta. Vélemé­nyének adott hangot továbbá a svéd üzletember jogtanácsosa is a szanálásra vonatkozó megyei bírósági végzés jogszerű eljárá­sával kapcsolatban. Végül meg­kérdeztük a bíróság által kijelölt szanáló szervezet munkatársát, Virágh Károlyt is, aki elmondta, hogy a szanálás továbbra is ér­vényben van, s ha az erről szóló határozat a szakközlönyben is. napvilágot lát, megkezdődik a végrehajtás. A napokban újabb levél érke­zett szerkesztőségünkbe, most az rt. munkástanácsának elnöke, Bozsik Gábor írta meg vélemé­nyét: „ Csikász úr feleslegesen felborzolja az rt. 970 dolgozójá­nak idegeit. Válságmenedzselése alatt sem virágzott fel a cég Sike­rült teljesen csődbe vinni. Egy év­vel ezelőtt beszélhettünk 1200 emberről, de sokan belefáradtak a hitegetésbe, és önként távoztak, voltak olyanok is, akiket jogtala­nul meghurcoltak vagy kirúgtak. A vasasszakszervezet gyári titká­ra is felsorakozott Csikász úr mellé. Úgy érezzük, hogy az őfe­lelőssége sem elhanyagolható ezért a csődért és a jogtalan fel­mondásokért. "Megjegyzi továb­bá, hogy a munkástanács azt vár­ja a vasasszakszervezettől, hogy határolja el magát az rt. egri szakszervezeti titkárától, ugyan­akkor a 970 dolgozó megnyugta­tására közli: „A munkástanács is szorgalmazza a végkielégítés ösz- szegénekJelemelését. Reméljük, együttműködésünk a munkavál­lalók hasznára válik. ” Ennyi az észrevétel, amelyhez mi csak annyit fűzünk: nem a szerkesztőség feladata — nem is lehet — eldönteni, hogy a Gear Rt. csődbe jutásáért ki vagy kik a felelősök. Á tények — miszerint a cég fizetőképtelen, a megren­delések akadoznak — magukért beszélnek. Lapunk — az ott dol­gozók érdekeit szem előtt tartva, többnyire az ő kérésükre — fi­gyelemmel kísérte és kíséri to­vábbra e kis közösség sorsának alakulását, s hírt ad a változások­ról. Például a legfrissebbekről: a részvénytársaság gazdasági igaz­gatójának — alkalmatlanság cí­mén — felmondtak, és újabb el­bocsátások várhatók...

Next

/
Oldalképek
Tartalom