Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-25 / 47. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. február 25., kedd Látószög Tátika Pironkodva megvallom, hogy olykor nemcsak nézem, hanem élvezem is a televíziós gyermekműsorokat. Kedvelt műsoraim egyike a Tátika, amitől néha fontosabb dolgaim sem mindig tudnak elszakítani, távol tartani. A képernyő elé telepszem már a szimpatikus házaspár, Heilig Gábor és Eszményi Viktória kedvéért is, mert egyszerűségük, közvetlenségük minduntalan magával ragad. Vezetésükből teljességgel hiányzik a napjainkban divatozó úrifiús nyegleség, a nyilvánosságot kapó „tévés "hovatovább megszokott nagyképűsége — mégis ifjak, maiak, korszerűek, megnyerők tudnak lenni felnőttnek, kicsinynek egyaránt. Pedig az ilyenfajta szereplést jóval kevesebbet gyakorolják, mint a tv-ben másutt mutatkozó társaik. Egyszóval szeretem a műsorvezetőket. Nem kevésbé pedig magukat az apróságokat, akik meglepőbbnél meglepőbb produkciókkal kápráztatják el nemcsak a nézőket, hanem a tőlük szigorúbb zsűritagokat is, megannyiszor. Oly tökéletesen utánozzák a popvilág nagyságait, hogy néha már alighanem a körülrajongott csillagokat is megtévesztik. Nyugodtan állíthatom, hogy a vetélkedő élmény a javából, a számomra mindenképpen. S merem hinni, hogy rajtam kívül még sokan vannak így ezzel a korombeliek közül. Összeverem, bizony összeverem önkéntelenül is a tenyeremet, ha valamely „mutatvány” annyira tetszik, s a kicsivel együtt örülök, amikor továbbjut a döntő felé. Ám — ezt sem hallgathatom el — egyszersmind szomorú is vagyok. Kicsit félek is. Valahogy féltem ezeket a gyerekeket. Akik megjelenésükben, öltözködéseikben, mozdulataikban ennyire tudják utánozni a könnyűzene divatos óriásait — nos, igen alaposan tanulmányozhatják ezeket az üvöltöző, ugrándozó, nemegyszer torzonborz, ízléstelenül öltözött — vagy vetkőzött — embereket. Ehhez a pontos megfigyeléshez igen sok idő kell, s nyilván más, hasznosabb, tiszteletre méltóbb elfoglaltság rovására. Akkor is elgondolkodtató, aggasztó, ha a nebuló történetesen életcéljának hiszi, tartja a megcsodált, az őt teljesen elbűvölő, rabul ejtő ilyenféle „művészetet”. Ettől ugynis többre, jóval többre vágyhatna, még ha a rajongott popsztár kitűnően meg is él abból, amit csinál. Hiszen köztudott, hogy mindenkinek nem sikerülhet addig jutnia. Mondhatni, csak a legszerencsésebbeknek adatik meg a pódiumot uralni hosszabb-rövidebb ideig. Amíg a divat tart. Bizony, szívesebben látnám, ha mai fiatalságunk okosabb, nemesebb vágyakat táplálna magában — akár már gyermekkorban. Azokhoz próbálnának közelíteni, azokat igyekeznének utánozni, követni ifjaink, akik értékesebbek a hullócsillagnál, maradandót alkotnak, hagynak maguk után. Ez a mostani jelentkezés pedig kinél-kinél inkább csak amolyan könnyed, derűs kis kirándulás lenne, egyféle másmilyen mu- tatkozás, hogy lássuk: ilyet is tudnak. Tapsolhatunk hát, ha kedvünk tartja — de nyugodjunk csak meg: egyebet is tartogatnak a számunkra. Ólyat, ami inkább a megelégedésünkre szolgál, ami feledhetetlenebb lesz. Gyóni Gyula A gimnázium teljesítse klasszikus feladatát Hatosztályos kísérlet Hevesen A szükséges feltételek az iskolában adottak Az egész országban folynak azok a kísérletek, amelyek célja — igaz, különböző módszerekkel — az, hogy megreformálják a korszerűnek éppen nem mondható magyar iskolarendszert. Természetesen holtbiztos receptek nem adhatók, minden iskolának figyelembe kell vennie a saját és környezetének adottságait. Ezúttal egy olyan koncepcióval ismertetjük meg olvasóinkat, amelyet Hevesen dolgoztak ki a hatosztályos gimnázium megteremtéséhez. A Középfokú Oktatási Intézetről van szó, ahol a gimnázium mellett szakmunkás- képző, illetve szakközépiskola is működik. Erdész László igazgatóhelyettest először arról kérdezzük, mi késztette őket arra, hogy megváltoztassák az eddigi szisztémát Hevesen? — Legfőbb célunknak azt tekintjük — mondja —, hogy teljesítsük a gimnázium alapvető, úgymond klasszikus feladatát: azaz, hogy az általános műveltség megszerzésén túl tanulóinkat a felsőoktatás felé irányítsuk. Nem titkolt törekvésünk az sem, hogy egy korszerű gimnázium megteremtésével Hevesen marasztaljuk a legjobb gyerekeket, s segítsük elő, hogy kötődjenek ehhez a városhoz. Mindezzel persze, a városi értelmiség kialakításáért is síkraszállunk. — Milyen pedagógiai indítékok miatt gondoltak éppen a hat- osztályos formára ? — A pedagógiai szakiroda- lom nagyjából 12 éves korra teszi az absztrakt gondolkodás kialakulásának kezdetét, s az általános iskola 6. osztályára befejeződik egy elemi alapműveltségi szint kialakulása. Ezért döntött a tantestület úgy, hogy e képzés megvalósításával 12 éves korban kezdünk hozzá a középfokú műveltség kialakításához, a felsőoktatásra való felkészítéshez. Arra is számítunk, hogy így csökken a jelentkezők közötti — a jelenlegi gimnáziumi osztályokban tapasztalható — igen nagy szintkülönbség, s kevesebb időt kell fordítanunk a felzárkóztatásra. — Arra kérném, beszéljen arról, hogy az új koncepció keretében miképpen alakulnak beiskolázási terveik? — Tudni kell, hogy Heves és a városkörnyéket alkotó 15 község általános iskoláiban körülbelül 500 tanuló végez évente. Iskolánk — három képzési formában — 170-180 gyereket fogad: jelenleg a négyosztályos gimnáziumban évfolyamonként két osztályba kb. 60 tanuló jár, akiknek 25-30 százaléka jut be évente egyetemekre, főiskolákra. Ez a mi körzetünkben évfolyamonként mindössze három-négy százalékot tesz ki, míg a fönt említett 500 tanulónak 10-15 százaléka kerül be a felsőoktatási intézményekbe. Ráadásul közülük jó néhánynak olyan speciális középfokú képzési igénye van, amit iskolánk jelenleg nem tud biztosítani. Ezért látszik reálisnak, hogy hat évfolyamos osztályt indítsunk. Emellett azonban egy négy évfolyamos osztály megmaradna — a mostani nyolcadikosok számára. A következő években a négy, illetve hat évfolyamos gimnáziumi osztályok számát a társadalmi igények és a mi lehetőségeink együttesen szabnák meg. Természetesen a hagyományos gimnázium mellett a megújuló szakközépiskola is a nyolc osztályt elvégzettek rendelkezésére áll. Nem kis előnyt jelent az sem, hogy az esetleg lemaradók — vagy más irányba fordulók — 14 vagy akár 16 éves korban is tudnak az iskolán belül változtatni. — Egy ilyen átalakulás a tanárokat sem érheti telj esen felkészületlenül. Képes lesz-e megfelelni a jelenlegi gárda ezeknek a kihívásoknak? — A hangsúlyt a jövőben a pedagógiai munka minőségének javítására helyezzük, ezért ösztönözzük a kollégákat arra, hogy vegyenek részt továbbképzéseken, konferenciákon, tanfolyamokon. Kapcsolatban állunk néhány olyan középiskolával — Szolnokon, Mosonmagyaróváron, Miskolcon —, ahol már elkezdődött a hatosztályos gimnáziumra való átállás. Igyekszünk felkutatni és megszerezni azokat az új módszereket, ötleteket, amelyeket a kísérletben hasznosítani tudunk. Mi egyébként a minisztériumba beküldött — és azóta elfogadott — pályázatban le is szögeztük, hogy a kísérlet beindításához szükséges feltételek az iskolában adottak, ezért az indulásnál nem szükséges az iskola jelenlegi szerkezetének átalakítása. Természetes azonban, hogy mindenkinek fel kell készülnie a nehézségekre, a többletmunkára, hiszen, hogy mást ne mondjak, az eddigi középiskolai tanároknak másképpen kell bánniuk a kisebbekkel, azaz a 12-13 évesekkel. Persze, új státusok betöltésével is növelni kívánjuk az oktatás színvonalát. — Arra is kíváncsi lennék, hogy vajon mit is szólnak a szülők ehhez az új elképzeléshez? — Az indulás előtt széles körű tájékoztatást tervezünk a város és a városkörnyék általános iskoláiban. A kollégák mellett azonban főként a hatodikosok és a szüleik számára nyújtunk felvilágosítást. Ezzel kapcsolatban végül azt kell elmondanom, hogy február 27-én — nálunk, a Hevesi Középfokú Oktatási Intézetben — délután öt órakor kezdődik az a fórum, amelyen minden érdeklődőnek részletesen is kifejtjük azt, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben a formában. (ha) Jeromos atya elköszönt A katedráról a püspöki székbe „Kapcsolatom nem szűnik meg a várossal...” M ire ezek a sorok megjelennek, már régen túl vagyunk a friss híren, a rádió bemondta, a tévé interjút csinált róla, vele, tehát el is könyveltük, hogy Keszthelyi Ferencet, aki az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban, annak „ciszter osztályában” a hittant oktatta egészen az idei tanév első félévének befejezéséig, a pápa váci püspökké nevezte ki. A tanév második felét Vácott tölti. Az olvasók talán még emlékeznek azokra az írásokra, amelyekkel sürgettük az egykor volt Szent Bernát Gimnázium feltámasztását, a ciszterci szerzetesek hazahívását Egerbe. Nemcsak azért, mert itt tanították és nevelték a fiatalságot hosszú-hosszú évtizedeken keresztül — és csak az államosítás űzhette el őket katedráikról —, hanem azért is, mert ha valamikor, akkor ma van óriási szükség arra, hogy a nevelés erkölcsi tartalma megszilárduljon, jó kezekbe kerüljön az irányítása annak a munkának, amit keresztény és európai jellem- és erkölcsképzésnek neveznénk a legszívesebben. Nos, Keszthelyi Ferenc püspök úr, aki itt, Egerben szerzetesi nevén a mindig mosolygó, derűs és közvetlen Jeromos atya volt, elment. Az osztály, mármint a ciszter osztály — ez a kis család a gimnázium nagy családjában — Csák György osztályfőnök adatai alapján kitűnően állta a sarat az első félévben tanulmányi átlaga 4,29. A gimnázium két „legerősebb” osztálya a német tagozatos és a ciszter. A matematikaversenyben Zsély István Gyula, Rózsahegyi Kálmán és Csák Péter továbbjutottak. Az Arany Dániel országos „matekversenyben” döntős lett Zsély. Ress Katalin a Kitaibel-biológia- versenyen vett részt. Az osztály eredményei, szelleme és a diákok egyéni magatartása is közrejátszott abban, hogy a szeptemberben induló újabb ciszter osztályba már most felsorakoztak a jelentkezők. A gimnázium tanári kara meleg szeretettel búcsúztatta Keszthelyi Ferenc Jeromost, szívből jövően megtapsolták az életének új állomásához érkezett szerzetest. Mi is kértünk tőle öt percet az ünnepélyes órában. Megható ttan válaszolt: — Hálát adok a Gondviselésnek, hogy ezzel az oktatási feladattal is megbíztak Egerben. Itt születtem, rokonaim itt élnek vagy itt fekszenek az egri temetőkben. Soha nem gondoltam arra, hogy tanár és tanítvány személye különösen fontos lenne, hanem arra, hogy a jó ügyet jó szívvel szolgáljuk. Kapcsolatom nem szűnik meg a várossal, nekem a ciszter ügy — bárhol vagyok — életem jobbik fele. Ennek a szolgálatnak az érdekében megtartom a Ciszterci Diákszövetség Egri Osztályánál az alelnöki tisztemet, hogy hívásukra mindenkor legyen okom, alkalmam Egerbe jönni. Az üresen maradt hittanári katedra ügyében megkerestük a zirci apátot, dr. Kerekes Károlyt, aki közölte velünk, hogy a rendi tanács határozata folytán — soksok posztot kell jól betölteni! — az iskolai év végéig Lékai Péter Jusztin atya veszi át a Gárdonyiban a hitoktatás feladatát. Az apát is, mi is reméljük, hogy szeptemberben már letelepedhetnek azok az atyák is, akik a ciszter közösségi eletét újrakezdik az üldöztetés éveinek elmúltával. Addig azonban sok a tennivaló — és nemcsak Zirc részéről. Az önkormányzat, az illetékesek szorgalmán és ügyszeretetén is sok múlik. (farkas) Látogatóban az egri Orsolya-rendi apácazárdában Ismereteim szerint nagyon- nagyon kevesen tudják, hogy Egerben az angolkisasszonyok női szerzetesrend mellett egy másik is — a Szent Orsolya-rend — visszatelepedett városunkba. Időszerűnek találtuk tehát, hogy látogatást téve Pacsirta utcai zárdájukban, tudósítással szolgáljunk róluk. A rendet Merici Szent Angéla (1474-1540) az itáliai Bresciá- ban 1535-ben alapította Szent Ágoston regulája alapján. Rendjét a IV. században vértanúhalált szenvedett ír királyleányról, Szent Orsolyáról nevezte el. Hazánkban Szelepcsényi György prímás hívására Pozsonyban nyitották meg 1676-ban első iskolájukat. Egerbe 1926-ban jöttek, és a Széchenyi utca végében építették meg iskolájukat, kollégiumukat, illetve zárdájukat, a novi- ciátusuk pedig a Szépasszony- völgyben volt. Az orsolyiták apostoli célkitűzése: a leányifjúság nevelése, és így a keresztény családok erősítése. A rend jelszava: Mindent a megfeszített Jézusért! Az egri zárdában öt nővér él és munkálkodik: Skolasztika a zárda főnöknője, Szalézia nővér a kis kollégiumban helyet kapott leányokkal foglalkozik, Adal- berta nővér a német nyelvoktatást végzi, a fiatal Terézia nővér feladata a hitoktatás, végül Alexia nővér gondjaira van bízva a konyha. Megtudom, hogy Skolasztika és Adalberta nővérek együtt voltak már a pincehelyi noviciátusban is. 1950-ben Magyarországon 330 Orsolya-rendi apáca volt kénytelen abbahagyni a tanítást. Skolasztika nővér elmondja, hogy amikor elkezdődött hazánkban a szerzetesrendek újjáépítése, 1990 tavaszán Bernadette nővér, a generálóanya vizi- tációt tartott hazánkban, így Egerben is, s annyira megtetszett neki a város szelleme, fogadtatása, s az, hogy a nővérek a rendjük feloszlatása után sem ültek ölbe tett kézzel, hogy külföldről anyagi segítséget biztosított Egerben épületvásárlásra és egy kis kollégium felállítására. 1991. január 8-án volt az ünnepélyes házszentelés, melyre Magyarországról az orsolyita apácák mindannyian Egerbe sereglettek, mivel a szerzetesrend hazai újjászületése után ez volt az első Szent Orsolya-rendi zárda. Szalézia nővér elmondja, hogy kollégiumukban 15 leány kap otthont: 12 gimnazista és 3 főiskolás. — Igyekszünk a gyermekeknek mindent megadni — mondja Szalézia nővér —, ami egészséges fejlődésükhöz szükséges. Növendékeink minden jóra fogékonyak, és készséggel befogadnak mindent, amit nyújtunk nekik. Igénylik a vallásos életet is. Maguk állítják össze énekprogramjukat. Szórakozási lehetőségüket szolgálják a televízió, a rádió és a videokazetták. Egy teremben sportolásra is nyílik lehetőség: tornára és pingpongozásra. Zenei igényüket zongorával is igyekezünk kielégíteni. Figyelmet érdemel, hogy van olyan növendékünk, akinek a szülei nem gyakorolják a vallást, de volt már olyan szülő is, aki azt mondotta, hogy majd a gyermekünk fog bennünket Istenhez vezetni. Játszani, beszélgetni, szórakozni, kézimunkázni kollégistáinkat gyakorta felkeresik városbeli barátnőik. Nincsenek ezek a kislányok valami szigorú szerzetesi életre nevelve! — ezt Skolasztika nővér, a zárda főnöknője külön is, nem kis nyomatékkai hangsúlyozza. Majd Terézia nővér veszi át a szót, aki az egykori Orsolya-is- kolában, a mai III. számú általános iskolában a hitoktatást végzi. — Ebben az iskolai évben, akárcsak tavaly, körülbelül 80 gyermek részesül itt hitoktatásban. Van, hogy el-elmaradoz- nak, de azután ismét visszatérnek. Buzdítom, hogy jöjjenek; iparkodom tudatosítani, hogy mennyire fontos az Isten dolgairól tanulni és azt tudni. Ez sem maradhat ki az életükből, hisz ez legalább annyira fontos a gyermekek nevelésében, mint a többi tantárgy. Aggasztó azt hallani a széthulló családokból származó egyik-másik gyermektől, hogy otthon csak anyu van, vagy csak apu... Érdeklődő kérdésemre Terézia nővér még elmondja, hogy az iskola igazgatójától megkap minden segítséget. E térség templomi hitoktatása a Kisbol- dogasszony-plébánia kápolnájában folyik. A zárda főnővére, Skolasztika készíti fel a gyermekeket az elsőáldozásra. Az egri Orsolya-zárda kisugárzó hatása már abban is megmutatkozott, hogy egy nem hívő egri házaspár kereste fel általános iskolás kisleányával a nővéreket, mivel a gyermek meleg érdeklődést mutat a vallás, a vallásos élet iránt, sőt már-már felbukkant benne a szándék, hogy — ha majd felnő — a Szent Orso- lya-szerzetesrendbe lépjen. Csodálkozással hallottam e szavakat. Önkéntelenül tolultak ajkaimra a szavak: hogy történhet meg ez egy nem hívő családi környezetben? E rendhagyó esetre Szalézia nővértől kapom meg a választ: Nincsen kizárva napjainkban sem az isteni kegyelem... ” Amíg beszélgettem az öt egri orsolyita apácával, feltűnő volt, hogy arcukon végig ott volt a mosoly. Mikor e „titkuk” iránt érdeklődtem, így kaptam meg egyikőjüktől a választ: „Nemegyszer kérdezték már tőlünk, hogy miért vagyunk mi mindig jókedvűek, miért mosolygunk mindig. Imigyen válaszoltunk: ezt is a jó Jézusért tesszük! Tudjuk, hogy érdemes Jézusért vidámnak lenni, mert csak így lehet jól szolgálni őt! És ezt már kollégiumunk gyermekei is tudják!” Sugár István
