Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

cutn, üui\mi u. 3. ici.. 11 ~/ 11, io-/ ü£ rdA. 11 -# 11 ncs^vcicil UIJ. £9UU r l T UU L/IVl H ÍRIAP, 1992. február 3., hétfő EGER ÉS KÖRZETE 5. Az iskola a tehetségekért „harcba száll” Valami új a GMSZ-ben! Olyat már hallottunk, hogy a negyedik osztály után egyenesen a gimnáziumba csöppen a kisis­kolás. (Gyöngyösön a Berzében, Egerben a Dobóban kísérletez­nek a nyolcosztályos gimnázium bevezetésével.) Már arról is hírt adtunk, hogy létezik 1+4-es rendszer, amely a nyelvoktatásra fekteti a hangsúlyt (az egri Gár­donyiban például), s már évek óta ismert a 4+1-es, 4+2-es : szisztéma. Az oktatás kísérletező korszakát éli, s az mindenképpen 5 büszkeséggel tölthet el bennün- i két, hogy városunk iskolái mi­lyen leleménnyel vállalkoznak. Szabó Péter, a Gép- és Műszer- : ipari Szakközépiskola igazgatója is egy merőben új kezdeménye- ! zésről számolt be. — Igaz a hír, önök valóban már nyolcadikban szeretnék ké­pezni a tehetséges gyerekeket? — Sokéves tapasztalat, hogy a nyolcadik osztály második féléve a már középiskolába felvett ta­nulóknak kihasználatlan, leáll­nak a tanulással. A középiskolai képzés első félévében a tanulás és a tanítás intenzitását gátolja az új környezetbe való beilleszkedés. — Nem egyszera beilleszkedés nehézségei komoly konfliktu­sokhoz vezetnek, ha a kisdiák ne­hezen találja a helyét... — Éppen erről van szó... Úgy véljük, jobb, ha ebben az életkor­ban kerülnek az iskolába, s nem állítunk eléjük azonnal meg­emelt követelményeket. Ezzel a megnyert egy évvel lehetősé­günk van jól gazdálkodni. A ne­velési céljaink: a helyes önisme­ret, a kommunikációs kézség fej­lesztése, az intenzív tanuláshoz szükséges képességek kialakítá­sa. Ha a tanuló a nyolcadik után meggondolja magát, bárhol to­vábbtanulhat. Természetesen automatikusan folytathatja a ta­nulmányait a GMSZ-ben, vagy a Neumannban. A GMSZ pályázatában — me­lyet a minisztériumhoz nyújtot­tak be — mindezt egzakt módon megfogalmazták. Elméletben alaposan kidolgozott tervvel fognak hozzá az 1992/93-as tan­évben a nyolcadikban a mate­matikai tehetséggondozó osztály indításához: nemcsak a matema­tikai, hanem az intenzív nyelvi képzést is ígérik. A tervezett heti óraszámok a következők: mate­matikából 6, a választott idegen nyelvből 4. Az informatika kere­tében a számítástechnikéval is megismertetik a diákokat. A tehetséggondozó osztályba a jelenlegi hetedikeseket várják. A felvételt eldöntő pontszám a matematikai írásbeli felvételi, a szóbeli elbeszélgetés, valamint a féléves érdemjegyek átlagából tevődik majd össze. A jelentke­zéseket február 15-ig várják az iskola titkárságán. Cím: Gép- és Műszeripari Szakközépiskola 3300 Eger, Rákóczi u. 2. A szülő is és az iskola is elküldheti a je­lentkezést. Bővebb információk­kal a február 7.16 órai szülői ér­tekezleten szolgálnak. (ji.) „A világ csak hangulat” Schubertiádák — időszerűen Kalmár Gyula, az Egri Zene­iskola művésztanára ezen a télen arra vállalkozott, hogy Schuber­tét mutassa be hat zongorada­rabjának felhasználásával. A szí­nes zenei mozaikokból összeálló portré kitűnően sikerült, mert Kalmár Gyula nemcsak válasz­tott — és jól birtokolt — hangsze­rének művésze, de benne a leg­jobb értelemben megfészkelő becsvágy működik: gondosan, elmélyülten dolgozza fel magá­ban a műveket, míg kialakítja az összképet, amelyet aztán el is fo- adtat hallgatóságával. A koráb- i években Beethoven, Liszt ze­néjével foglalkozott ilyen beha­tóan, és nemcsak azért, hogy egy-egy koncertet végigzongo- razhasson. Schubert azonban valami egé­szen más, mint az említettek. Bee­thovennél az akkori európai tör­ténelem zúgása és egy lángész szenvedélye hallható. Mindazo­kat a regisztereket megszólaltat­ja, amik az emberi szellemben és lélekben működtethetőek azért, hogy a zene nyelvén kifejezzék az emberi méltóságot, a közössé­get, amely nélkül az élet elkép­zelhetetlen. Liszt programzenét ír, a jövőről és a jövőnek beszél olyan átadással, amelyben az egész emberiség, mint jelenlét, mint sors, mint végzet, mint lelki célszerűség és transzcendentális lehetőség, a végső küzdelemre való elszántság, lehetőleg a győz­tes felkészülés érzékelhető. Schubert — és minden Schu- bertiáda, akár dal, akár im­promptu, akár szonáta, akár fan­tázia, akár „csak” moment musi­cal — mindig is a hangulatát veti papírra, azt a múló pillanatot va­rázsolja kottává, harmóniává, amely éppen elmúlt és arra kész- tette-kényszerítette őt, hogy leg­őszintébb igazát előadja barátai­nak és saját magának. Gyónás ez a zene — magának. Míg rövid élete eltelik, csaknem olyan vi­haros mozgással folyik-alakul az európai történelem, mint napja­inkban, amikor mi is lélegzet­visszafojtva szemléljük és végig­éljük a heteket, hónapokat, eve­ket, amikor birodalmak omlanak össze, recseg-ropog a földrészek közötti nyugalom igy-úgy össze­hozott szerkezete, már álig tud­juk követni, mi és milyen logika szerint működik korunkban. És Schubert szeh'd zongorás pilla­natai, a rögtönzések, a táncok, az A-moll szonáta is — hangulat. Itt drámai nyitások nem történhet­nek, itt a külső világ ezernyi gondja, őrülete, harca meg sem jelenhetik, itt nincs nyugtázása hősöknek és nagylelkű kortár­saknak, itt csak az egyéni érzé­sek, hangulatok léteznek, belül kavarognak a talán félig ébredés­ben lévő szenvedélyek. Schubert és zenéje kifejezése annak, hogy vagyunk, a létezésben csak az egyes szám első személy, az én a fontos: én panaszkodom ma- amnak, ennyi vagyok, ennyire angszereltek engem, bánat is mocorog valahol a mélyben, de ez nem annyira fontos, mint az, hogy ez az eppen jelenlévő han­f ulat, ez a lelkiállapot pontos ülső rajzolatot kapjon a kotta­fejekben. Ez a világ hangulatból áll, aminek a kerete a bennem — belül — lévő harmónia, mert egysége, amivel bárki megismer­kedhetik, megbarátkozhatik, az a dallam, amelyből ragyogó, na­gyobb egységeket lehet megszer­keszteni. Ilyen gondolatok kergetőztek bennem, amikor végighallgat­tam a három rögtönzést, a C-moll-t, a Gesz-dúrt és az Asz- dúrt, majd a három táncot, az Asz-dúr moment musicalt, Bee­thoven F-dúr szonátáját és Schu­bert A-moll szonátáját. És ami Schubertnál az alaptermészeté­ből áradó magatartás, a hangula­tok, érzések fellobbanásakor olykor felizzó parázs, Schopen­hauernél, a romantikus gondol­kodónál — a világ csak hangulat — már filozófia. Es ha a filozófiát a mai köznapi gyakorlatunkban életbölcsességre lehet átfordíta­ni, akkor ezeket a schuberti rög­tönzéseket, az elmúló hangulat­ról elmélkedő „csacskaságokat”, a táncokat is, a néhol feldübörgő szonátát is tekintsük eligazítás­nak: érdemesebb a viharosan fel­ettünk elrobogó események elől, alól visszavonulni, azokkal csak annyit törődni, azok miatt csak annyit aggódni, amennyi a fele­lősségünk lehet, vagy amennyire kényszerként, kényszerítőként hatnak ránk: a belső harmónia megteremtése, a belső hangula­tok átélése igazíthat el igazán minket, tehet bölcsebbé gondja­ink elviselésében. Többek között ilyen gondola­tok megszületésért járogatok koncertekre. Mert bennem most is megszületett az a bizonyos ka­tarzis, amiért — művész és kö­zönség — keressük és szeretjük egymást. Farkas András Diszkréció a csomagban Amikor létkérdés az észrevétlen biztonság Ma már csak álszemérmesebb honfitársaink ütköznek meg a nap mint nap harsogó tévéreklá­mon, melyben a különféle intim­betéteket hirdetik. Emberi do­log, hm. S az ifjabb korosztály PRO KONTINENZ Csomagküldő Szolgálat Eger, Klapka u. 5/b. 3300 Telefon: 36/11-464. ..... \ felvilágosításához is hozzásegí­tenek minket a reklámok. Ami­ről beszélni lehet — természetes. Máshogy vagyunk viszont a betegségekkel. Az egészségesek nehezen fogadják el a normális­tól eltérőt. Sőt, maguk a betegek is úgy érzik, szégyellnivalójuk van. Pedig ez nem igaz... Minden esendőség, ami emberi, megért­hető, és segíteni is lehet. Kevesen tudnak a gyűjtőnéven inkonti- nencia urinae-nek nevezett be­tegségről, amely vagy önállóan, vagy más betegség kísérőjelensé­geként lép fel, s köznapi szóval vizelet- illetve székletvisszatar­tási képtelenségnek nevezik. Nos, sok ember szenved ilyen­ben, idősek is, fiatalok is. A be­tegségnek különféle fokozatai vannak. A legsúlyosabb esetek­ben az illető ágyhoz kötött, de van, aki csak a szégyenérzet mi­att nem mer emberek közé menni. Kevesen tudják, hogy közel a megoldás. Magyarországon egy osztrák cég forgalmaz olyan nad­rágokat, betéteket, melyek meg­teremtik ezekben az esetekben is az észrevétlen biztonságot. Bol­dizsár Attiláné egri vállalkozó ennek keretében egy csomagkül­dő szolgálatot vezet. Mint egész­ségügyi dolgozó, ismeri a problé­mát, s ő maga is azon a vélemé­nyen van, hogy a diszkréció en­nél a tevékenységnél elsődleges. A betegeknek — vagy hozzátar­tozóiknak — csupán írniuk kell a megadott címre, s a megküldött tájékoztató alapján kiválaszthat­ják a betegségüknek megfelelő legbiztonságosabb segédeszkö­zöket. Mint hírlik, a termékeket az egri kórházban is bemutatják. A környezetvédelmi szakról — egy másik katedra szemszögéből Érdeklődéssel olvastam Szil­vás István Szeptembertől új szak a főiskolán; Katedráról — kör­nyezetünkért..., Beszélgetés dr. Kárász Imre főiskolai tanárral cí­mű írását. (Heves Megyei Hír­lap, 1992. január 29. III. évf. 24. sz. 5. old.) Ez már a harmadik ilyen témájú olvasmányom volt másfél hét alatt. (Szeptembertől a biológiával párosítva. Környe­zetvédelmi szak az egri főisko­lán, Heves Megyei Hírlap, 1992. január 20. 3. old. „Középiskolá­sok figyelmébe. Új szak az egri tanárképző főiskolán” Észak- Magyarországi Extra, 1992. ja­nuár 23. 6. old.) Előrebocsátom, én dr. Kárász Imre kollégámmal értek egyet, ellentétben azokkal, akik meg­kérdőjelezik a környezetvédelmi szak létjogosultságát. Érvelését a környezetvédelmi szakember- képzés mellett indokoltnak tar­tom és támogatom. Különösen azután, hogy mindhárom cikk­ben olvasható, hogy a hallgatók tanulmányaik során számos spe­ciális szakterületről, egyebek mellett ”a természetvédelem jogi és politikai vonatkozásairól kap­nak modern ismereteket”, foglal­koznak ”környezetvédelmi poli­tikával”, valamint átfogó képet kapnak... ”a környezetvédelem és a jog, a társadalom viszonyáról.” Megnyugtató, hogy ilyen is­meretek birtokában ezek a leen­dő környezetvédelmi szakembe­rek nem szűklátókörű „szakbar­bárokként” fognak főiskolánk­ról kikerülni. Nem egyszer ta­pasztaltam ugyanis politológiai kutatásaim során környezetvédő szervezetek körében azt a maga­tartást, hogy a környezetvédel­met csak szűkén vett szakmai kérdésként kezelik, és nem kí­vánnak annak politikai vonatko­zásaival foglalkozni. Félreértés ne essék: nem a téma erőltetett túlpolitizálását kívánom elérni. De meggyőződésem, hogy az ökológiai problémák megoldá­sáért nemcsak szakmai, hanem politikai eszközökkel is kell har­colni. Ez pedig politikai ökológia nélkül nem megy, erre a leendő hallgatókat fel kell készíteniWa- zai és külföldi példák sokasága bizonyítja ezt. A németországi zöldek sem akartak először poli­tikai parttá szerveződni, de végül is — hosszú vajúdás után — rájöt­tek, hogy a környezetvédelem érdekeit csak a politika porond­ján tudják eredményesen képvi­selni. Erre a magyarországi és Heves megyei környezetbarátok nem mindegyike érzett még rá. Példa erre az 1990. évi választá­sokon elért kudarcsorozatuk. Ezért tartom jónak, hogy a cik­kekben ilyenekről olvashattam. Nem örülök viszont annak, hogy azokra a szakmai megbe­szélésekre, konferenciákra, ahol a riportban említett érvek és ellen­érvek összecsaptak, nem hívtak meg a főiskoláról politikai öko­lógiával foglalkozó szakembert. Nem értek egyet az előzetes tan­tervi koncepcióval sem, amely­ben eddig még nem szerepel a po­litikai ökológia, sem mint mel­léktárgy, sem mint idevágó spe­ciális kollégium. A hiányosságot még nem késő pótolni. Nagyon bízom benne, hogy ez mielőbb megtörténik. Ez az új tanterv ugyanis példaértékű lehet. Mert ha ott sem sikerül a különféle tu­dományterületek oktatóinak együttműködni, ahol a legkézen­fekvőbb — az ökológia és a poli­tikai ökológia területén —, akkor mit várjunk majd el ott, ahol erre kevésbé kínálkozik lehetőség. Hacsi Lajos Igazgatóváltás az Ifjúsági Házban Mint korábban hírül adtuk, Fridél Lajos indoklás nélkül le­mondott az Ifjúsági Ház igazga­tói tisztségére!. Eger Megyei Jo­gú Város Polgármesteri Hivatala művelődési és sportirodája az If­júsági Ház igazgatói teendőivel Nagy Attilánét bízta meg mind­addig, amíg az állásra kiírt pályá­zatokat el nem bírálják. A város címere Az egri közgyűlés legutóbb arról is döntött, hogy milyen al­kalmakkor és kik használhatják a város címerét és zászlaját. A ren­delet szerint a város címere díszí­tő és utaló jelképként használha­tó. A képviselők módosító javas­lata alapján döntöttek, hogy ha egriek kérik a címer használatát, akkor a polgármester, ha vidéki­ek, akkor a közgyűlés dönt erről. Költözik a technikum? Az egri önkormányzat február 28-i üléséről szóló tudósításunk­ban ismertettük azt a megoldást, amelyet az angolkisasszonyok intézetének bővítése érdekében tervez az egri testület. A volt 13- as iskolába — néhány általános iskolai osztály mellett — jelenleg a 212-es szakmunkásképző 33 tanulócsoportja, mintegy ezer diák jár. Az elképzelés szerint az érckutató épületét kapná meg a szakmunkásképző. Ehhez azon­ban még a beígért kormányzati támogatásra vár a város. Barátságkövetségben Amerikában Atlanta egy egri szemével... A The Friendship Force Inter­national, azaz a Nemzetközi Ba­ráti Szövetség atlantai központja meghívására a múlt év vegén a magyarországi szervezet tizen­három tagú csoportja utazott az amerikai Georgia államba. A Friendship Force of Hun­gary „barátságkövetei” a műkö­dő öt klub tagjaiból kerültek ki. (Budapest, Eger, Nyíregyháza, Pécs, Székesfehérvár) Az egri klubot ketten képviseltük Tur- csányi Andreával. Bizonyára ke­vesen tudják, hogy a Barátság­hadtest 1977-ben jött létre. Egyik alapítója Carter elnök fe­lesége volt. A szervezet célját jel­mondata is tükrözi: „Barátság­gal teremtsünk békét a világ­ban!” Ez a nyitott, pártoktól és ideológiáktól független nemzet­közi szervezet feladatának tekin­ti, hogy szervezett csereutazá­sok, vendégfogadások keretében összeismertesse, egymáshoz kö­zelítse a világ nemzeteit. A talál­kozók során kialakuló személyes kapcsolatok pedig a népek közöt­ti országhatárokat is áthidalják. Nos, Atlantában a vendéglátó klubtagok lelkes csoportja foga­dott. Nyelvi nehézségeinket (az amerikai angol sajátos akcentu­sa) legyőzte az atlantaiak közvet­lensége, nyíltszívűsége. Közép­illetve a jómódú réteghez tartozó családoknál laktunk, ahol figye­lem és vendégszerető gondosko­dás vett körül bennünket. Ott-tartózkodásunk a „Christmas Time”-ra esett, amely Advent első napjától kez­dődik, és az ünnepi hangulat, a várakozás varázsa mindenhol ér­zékelhető volt. A karácsonyi díszbe öltöztetett város lenyűgö­ző látvány volt. Georgia a legnagyobb a déli államok között, nevét II. György angol királyról kapta, aki 1732- ben engedélyt adott a gyarmat megalakításara. A függetlenségi háború után gyorsan felvirágzik. A rizs- és gyapottermesztése ré­vén a rabszolgamunkán alapuló ültetvényes állammá válik. Ma már ennek kevés nyoma látszik, hiszen az iparból származó jöve­delem meghaladja a mezőgazda­ságét. Sok gyümölcsöt termesz­tenek. Innen ered az állam bece­neve is: The Peach State, vagyis „az őszibarack állama”. Sok emlékét láthatjuk Észak és Dél harcának, a polgárháború nevezetes csatáinak. Ezek közül az egyik legérdekesebb emlék­helyet Chattanooga városban láthattuk, ahol több hónapon át tartott az ostrom és az ütközet, amely „felhők feletti csata” né­ven került be a történelembe. A várost ugyanis a magasra törő Look out Mountain hegy övezi, és az egykori csatatér ma a Chic- kamaugga and Chattanooga Na­tional Military Park. A küzdelem színhelyén mintha csak megállt volna az idő, ágyúk, lőszerko­csik, katonai állások jelzik, hogy itt győztek az északi egységek tá­bornokai, Sherman és Grant. A vesztes háborúnak és a déli kato­náknak állít emléket a Cyclora- ma múzeuma is. Ami a jelent, pontosabban a jövőt illeti... A ’96-ban megren­dezendő Nyári Olimpiai Játékok színhelye Atlanta lesz, amelynek kontúiját hatalmas felhőkarco­lók, luxusszállodák, áruházak, magas toronyházak és modem irodaépületek jellemzik. A 2 mil­lió lakosú város Dél egyik legdi­namikusabban fejlődő polisza. Többek között repülőgép-, au­tó-, gyógyszer- és Coca Cola f ;yár, harminc egyetem és főisko- a jelzi ezt a növekedést. Atlantában megtapasztalhat­tuk, hogy a F. F. milyen tekintély- lyel rendelkező, aktív szervezet. Befolyásos pártfogói révén eljut­hattunk olyan helyekre is, ahová az átlagturista nem mehet be. Nagy élményt jelentett szá­munkra a CNN tévétársaságnál tett látogatásunk, ahol személye­sen találkozhattunk a hírteleví­zió alapító tulajdonosával, Ted Turnend. A Time hetilap a múlt évben Turnert választotta az „év emberének”. A ’80 óta működő, 24 órás műszakban dolgozó tele­vízió hírszolgáltatásai szinte egyedülállóak. A stáb munkájá­ba és a hírtechnika rejtelmeibe mi is bepillanthattunk. Az ebé­det a CNN épületében fogyaszt­hattuk el, amire a különleges jel­ző több okból is illik. A kétezer tudósítót foglalkoztató atlantai tévéközpont olyan építészeti re­mekmű, amelynek nincs két egy* forma szöglete. Az egymásba fo­nódó négy épület közös üvegte­tővel borított és függőkertekkel díszített. Hangulatos teraszán húsz fajta salatakülönlegesség- ből és ugyanannyi féle gyümölcs­ből választhattunk, s fogyaszt­hattunk tetszés szerint. Ugyancsak emlékezetes ma­rad a kormányzói palotában megrendezett karácsonyi foga­dás, amelyen részt vehettünk. Georgia állam kormányzója Zell Miller, valamint felesége, Shirley M. üdvözölt bennünket. A kor­mányzó karácsonyi beszédét kö­vetően kétszáz tagú néger babtis- ta kórus énekelte, zúgta az „ör­vendj világ, az Úr eljött” kezdetű éneket az impozáns környezetben. Az út igazi értékét természete­sen a sok-sok látnivalón túl az amerikai F. F. klubtagokkal kö­tött barátság adja. Szeretetre méltó egyéniségüket egy életre a szívünkbe zártuk... Oravecz Júlia t

Next

/
Oldalképek
Tartalom