Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-24 / 46. szám
HÍRLAP, 1992. február 24., hétfő SPORT 7. Albertville ’92 Vízilabda Magyar Kupa Tegnap kialudt a láng Vasárnap, az olimpiai játékok zárónapján La Le- chere-ben sajtótájékoztatót tartott a szervezőbizottság, a COJO két társelnöke. Jean-Claude Killy és Michel Barniera NOB szóvivőnőjének, Michéle Verdiernek a társaságában foglalt helyet a konferenciateremben. Elsőként Verdier asszony mondott köszönetét a franciák eredményes munkájáért, egyúttal gratulált a COJO-nak a játékok sikeréért. Egyébként is a végső mérleg megvonásáért tartott tájékoztatóból —jogosan — sütött a szervezők, az érintettek elégedettsége. A NOB-nak olyannyira nem voltak kifogásai a 16 nap során, hogy a reggelenkénti koordinációs ülések Courchevelben egyre rövidebbek voltak. A grenoble-i olimpia hőse, Killy néhány sohasem látott rekorddal illusztrálta a 16. téli seregszemle nagyságát. Miután a zárónapig nem tudtak a kolumbiaiak nyomára bukkanni, végleges az adat, miszerint 64 ország 2124 sportolója vett részt a játékokon. Arra sem volt még példa, hogy mindössze egy viadalt kelljen elhalasztani, márpedig csak a női óriás-műlesiklás került át az időjárás miatt a következő napra. Killy hangsúlyozta, hogy a program betartásának sikere nemcsak a kedvező időjárásnak, de a METEO France kitűnő előrejelző szolgáltatásának és a gyors, rugalmas döntéseknek is köszönhetőek. Általánosságban megállapította, hogy az albertville-i olimpia sikere nem a szerencsén múlott elsősorban, hanem a gondos tervező- és szervező- munkán. A másik társelnök, Michel Bamier a versenyek népszerűségére mondott néhány jellemző adatot. A tervezettnél 20 százalékkal több, egész pontosan 941.650jegyet adtak el az eseményekre, és sok verseny állandó telt házat vonzott. (Csak példaként: a szombati férfi műlesiklást 25 ezren tekintették meg.) A játékok lebonyolításában összesen 22 ezren működtek közre, s hogy milyen hozzáértéssel, arra jellemző, hogy a 8700 önkéntesből mindössze 50 „adta vissza” idő előtt a megbízatását. A biztonságot 6 ezer rendőr és csendőr vigyázta. A játékok második hétvégéjén nem kevesebb, mint 1500 busz szállította fennakadás nélkül a 40 ezer embert. Bar- nier örömmel nyugtázta, hogy az eseményre nemcsak Savoie tartomány, de az egész ország megmozdult. Az albertville-i rendezés költségvetéséről szóló kérdésre válaszolva elhangzott, hogy az előzetesen kalkulált 4 milliárd frankos keretet némileg túllépik, elsősorban a sok gondot okozó bobpálya megépítése miatt. A végső mérleg megvonására néhány hónapot várni kell ugyan, de a COJO biztos benne, hogy nem zárja deficittel vállalkozását. Tegnap este kialudt az olimpiai láng Albertville- ben. A franciák a záróünnepségen is hűek voltak önmagukhoz, hasonlóan színpompás, helyenként ámulatba ejtő záróprogramot produkáltak, mint amilyen a nyitóünnepség volt. Egyesített Csapat — Kanada 3—1 A jegkorongtoma döntőjében az első két harmad nem hozott gólt. Az Egyesített Csapat ezzel nyolcadik olimpiai aranyérmét nyerte, igaz, előtte hetet Szovjetunió néven. A kanadaiak sem búslakodhattak, hiszen 1968 óta most állhatták fel a dobogóra. Kondizó középiskolások Az egri Neuman János Közgazdasági Szakközép- iskolában korszerű konditermet alakítottak ki a Violet Kft. segítségével. Tanítási idő alatt az iskola diákjai „gyűrik” az erősítőszereket, délután és este pedig bárki betérhet ide, hogy izmait megeddze. (Fotó: Szántó György) A TOTÓ 8. játékhetének nyertes tipposzlopa: X, 2, X, X, 1,1, 2,1, 2, X, X, 1, X, X imm* ★EEJ* ★★★ Figyelem! Ital-nagykereskedés! Egercsehi Nyitnikék a m Nyitnikék fi Nyitnikék • • EURO TOTAL KFT. Edzőmeccsek Újabb edzőmérkőzéseket játszottak le NB Il-es labdarúgócsapataink. Közeledve a tavaszi szezon rajtjához, mindinkább érdemes lesz odafigyelni az eredményekre... MIK — Hatvan-Deko 1—2 (1-2) A hatvaniak góljait Mózner és Orovecz (11-esből) lőtte. Eger SE — Gyöngyös 2—3 (2-1) A hazaiaknál Báder és Oláh volt eredményes. A GYSE gólszerzőiről nem érkezett híradás. Csepel — Eger SE 3—1 (2-1) Az ESE szépítő gólja Kanyok nevéhez fűződik. Színészek, képviselők, újságírók a pályán A hét végén, szombaton délelőtt kilenc órától terem-labdarúgótornát rendeznek Egerben, a sportcsarnokban. A jótékony célú sporteseményen abszolút amatőr csapatok mérkőznek meg egymással. Pályára lépnek a Gárdonyi Géza Színház művészei, a megyeszékhely zsurnalisztái, tévései, a városi önkormányzat képviselői. Egy apparátusi csapat a városi kispályás bajnokságból is „ringbe száll” a győzelemért. A döntőért játszhatnak A hét végén a Hajós Alfréd Uszodába tette át a székhelyét az Eger SE OB I-es vízilabdacsapata. A Magyar Kupában a négy közé jutásért a MAFC-Capital- lal mérkőztek meg szombaton és vasárnap. A tegnapi meccs már csak formalitás volt, hiszen az első találkozón tizenhat góllal nyertek az egri pólósok. MAFC-Capital — Eger SE 8-24 (1-4, 2-8, 2-5, 3-7) 100 néző, V: Szentgyörgyi, Vajda. ESE: Kiss — Ancsán 2, VIDUMANSZKY 4, Petik 2, Tóth K. 3, Tóth P. 2, Bundschuh 1, Katona 2, LŐRINCZ 5, Pulai, Simon 1, dr. Irmes 2. Edző: Pécsik Dénes, Gyulavári Zoltán. Gól — emberelőnyből: 7/2, ill. 10/7. Négyméteresből: 0, ill. 1/1. Az edzői utasítás úgy szólt — tudtuk meg Pócsik Dénestől —, hogy az első másodperctől ne adjanak egy szikrányi sanszot sem a házigazdáknak. Ezt meg is fogadták a fiúk, olyannyira, hogy a második negyedben annyi gólt lőttek, amennyit a MAFC az egész mérkőzésen. A biztos győ-- zelem tudatában a fiatalok hosz- szabb lehetőséget kaptak a bizonyításra. A továbbjutás kérdése tehát még szombaton eldőlt. Az egriek még aznap bejelentették a szövetségnek, hogy az elődöntő hazai mérkőzését — amire március 7-én vagy 8-án kerül sor — szeretnék az egri sportuszodában lejátszani. A tegnap késő délutáni visszavágó eredménye: Eger SE - MAFC-Capital 23-7 (6-2, 4-3, 4-2, 9-0) Játékvezetők bálja Ahol a siker ismeretlen fogalom „Jobban mozogsz a parketten, mint a zöld gyepen” — jegyezte meg mosolyogva megyénk egyik NB Il-es játékvezetőjének (lehet találgatni!) az est egyik vendége. Hát igen, ezúttal a tánc, a szórakozás játszotta a főszerepet azon az összejövetelen, amelyet már hagyományosan rendez meg a megyei labdarúgó-szövetség játékvezető bizottsága. Csakúgy, mint az elmúlt évben, szombaton is a káli Délibáb étterem és Bakos Antal vendégszeretetét élvezték a sípmesterek, akiket a „hivatalos ceremónia” kezdetén Bartos Sándor, a bizottság elnök- helyettese köszöntött. Á jelenlévők egyperces néma felállással adóztak volt kollégájuk, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Osvárt Imre emlékének. A rövid bevezető után elsőként Puhl Sándornak gratuláltak, akit az elmúlt esztendő legjobb magyarországi futballbíró- jának választottak, s ezzel elnyerte a Kaposi Sándor-díjat. Az egri FIFA-játékvezető, aki egyben a megyei játékvezető testület elnöke, arra kérte társait, hogy legalább ezen a napon felejtsék el a gondokat, ne gondoljanak arra, hogy milyen nehéz időszak előtt állnak. — A mi szakmánkban a siker nem létezik—jelentette ki. — Ha egy bíró jól, mindenki megelégedésére közreműködik, az a világ legtermészetesebb dolga. A bizottság vezetője külön köszönetét fejezte ki a feleségeknek, a barátnőknek, akik megteremtik a nyugodt hátteret, és bár tudják, hogy manapság minden bíró, partjelző testi épsége veszélyben forog, „megbékéltek” féljük, barátjuk egy életre szóló hobbijával. Miután Puhl Sándor eredményes, sportsikerekben gazdag új évet kívánt a résztvevőknek, a különféle kitüntetések átadására került sor. Emléklapot kapott első megyei felnőttmérkőzéséért Gombos Nándor és Fekete László. Ugyancsak emléklapot vehetett át első NB III-as találkozójáért Lánczos Gábor, Kalicz József, Szabad István és Mezei Ottó. Tizenöt éves „törzsgárda” ezüstjelvényt kapott Kocsis Sándor, Jenei Károly, Safranka Tibor, Kalicz József és Molnár László. Aranyjelvénnyel jutalmazták Polonkai Józsefet húszéves működésért. Hárman kaptak aranysípot, Sánta Gyula, Tóth Sándor, Falcsik István, ők huszonöt éve dolgoznak játékvezetőként, illetve ellenőrként. A játékvezetők bálján részt vett az Országos Játékvezetői Testület elnöke, Nagy Miklós is, akinek e napra két ilyen esemény is jutott, hiszen Miskolcról érkezett Kálba, majd ismét a borsodi megyeszékhelyre vezetett az útja. A napokban napvilágot látott az a hír, miszerint egy-két megyében sztrájkkal „fenyegetőznek” a labdarúgó-bírók. Kíváncsiak voltunk, mi erről az elnök véleménye? — Furcsállom ezt az álláspontot —jelentette ki. — Azért, mert nem várták meg, hogy mit hoz az MLSZ elnökségével kedden sorra kerülő tárgyalásunk. Itt terjesztjük elő azt a javaslatunkat, hogy pontosan az adórendelet miatt negyven százalékkal megemelnénk a játékvezetői dijakat. Ezzel azt érnénk el, hogy a tavalyi szinten tartanánk a honoráriumot. Az alsóbb osztályokban kritikus a helyzet, hiszen, hogy mást ne mondjak, egy megyei mérkőzésért 500 forint a fizetség. Ha ennek negyven százalékát elvinné az adó, kevesebb pénzhez jutnának a játékvezetők, mint hét évvel ezelőtt. — Van esély a megegyezésre? — Igen, reális esélyt látok a játékvezetői dijak rendezésére. — Két hét, és elkezdődik a bajnokság. A játékvezetői testület elnöke mitől tart a leginkább? — A tavasz mindig nehezebb, mint az ősz. Élesedik a küzdelem a dobogós helyezésekért, a kiesés elkerüléséért. Vagy itt van például a Veszprém — Fradi „konfliktus”. Alaposan meg kell fontolnunk, hogy kit küldjünk majd erre a mérkőzésre. A pozitívumok közé tartozik, hogy a magyar labdarúgó-játékvezetés külföldi megítélése sokat javult. Három-négy fiatal bírónknak — köztük Puhlnak — van sansza arra, hogy az Eb-re, az olimpiára vagy a világbajnokságra meghívják. Palotai Károly után kimaradt egy generáció, s még egyszer nem szeretnénk ebbe a hibába esni. Hát igen, valaki meg is jegyezte két mondat között, hogy ha a megye olyan jól állna csapatokból, mint játékvezetőkből, egy szavunk se lehetne. (Egy nemzetközi és négy NB Il-es minősítésű futballbírót ad Heves megye. A szerk.) Az „aranysíposok” egyike, Sánta Gyula, ma már csak ellenőrként gyakorolja a szakmát. — Egy idő után az ember hajlamos csak a szépre emlékezni. Ezzel én is így vagyok. Mégis a legkellemetlenebb élményemet sohasem felejtem el. A hetvenes években Horton vezettem mérkőzést. A játékosok úgy gondolták, hogy velem végeztetik el a iszkos munkát — nézeteltérés- e kerültek az ottani vezetéssel —, s ezért aztán valósággal kiprovokálták a kiállításokat. Öt labdarúgónak kellett felmutatnom a piros lapot, a meccset is félbe kellett szakítanom. A szurkolók haragjától a hazai játékosok védtek meg. A legkedvesebb epizód egy verpeléti találkozóhoz fűződik. Éreztem, hogy nagyon rossz napot fogtam ki, semmi sem klappolt. A félidőben a feldühödött hazai nézők megva- dultan rázták a kerítést, az öklüket, s bevallom, remegő lábbal mentem az öltözőbe. Bejött a mérkőzés ellenőre, s csak annyit mondott: Csak így tovább, Gyula, remekül csinálod! — Külső szemlélőként hogyan ítéli meg a mostani játékvezetők ténykedését? — Nem felejtettem el, hogy valaha én is bíró voltam. Próbálom beleélni magam a játékvezető helyébe, s mindig a meccs ösz- szessege alapján írom meg a véleményemet. A játékvezető tévedhet, de sohasem úgy, hogy állandóan csak az egyik fél javára. Korrekt legyen, és az ítéleteiben mindig következetes. A játékvezetők évadzáró, évadnyitó bálja az újságíró távozásakor még javában tartott. Ha nem csalódom, hajnalig. (budai) Kalicz: „A megyei fogósabb...” Ezen az estén hirdették ki az elmúlt év Heves megye játékvezetője cím végeredményét is. Három szempont szerint mérlegeltek. Figyelembe vették az ellenőri jelentéseket, az elnökség, valamint a játékvezetők javaslatát. Ennek megfelelően a harmadik helyen Mezei Ottó, a másodikon Koródi László végzett. Az év játékvezetője kitüntetést Kalicz Józsefé rdemelte ki. Ő Kápolnán focizott, majd amikor befejezte az aktív játékot, egyből sípot ragadott. A káli vas-műszaki bolt vezetője, s jelenleg ő irányítja a Heves-Füzesabony körzeti szövetség játékvezető bizottságát is. Az elmúlt évben a megyei bajnokságban 9,1-es, a harmadosztályban kerek 9-es átlagot mutatott fel. — Megmondom őszintén — így Kalicz József —, számítottam arra, hogy benne leszek az első háromban. De csak arra. Azért is nagy öröm, hogy én lettem az év játékvezetője, mert ez az első alkalom, hogy a játékvezető társak is szavaztak. — Tavaly került fel az NB III-as kerethez. Mind a megyeiben, mind a harmadosztályban van tapasztalata. Holkönnyebb a játékvezető dolga? — A megyei fogósabb feladat. Rosszabbak a körülmények, képzetlenebbek a játékosok. Az NB Ill-ban lényegesebb több a kiöregedett profi. Velük hamarabb zöld ágra vergődik az ember. — Erről a szintről tovább lehet lépni? — Sajnos, nem. Harmincöt éves vagyok, s ez a határ. Nekem emiatt az NB III. a plafon. Ahová hívnak, boldogan megyek. A legjobban a gyerekek meccseit szeretem, s meg egyszer sem fordult elő velem, hogy azért, mert serdülők vagy ifik, lekezeltem volna őket. Birkózó OB: hatodikok Kalocsán rendezték meg a 85. kötöttfogású bir- Gubis, a 68 kilogrammosoknál pedig az Egri Vasas kózó országos bajnokságot, ahol a huszonegy egye- sportolója, György egyaránt a hatodik helyet sze- sület között ott találtuk megyénk klubjait is. rezte meg. A bajnokság szenzációja volt, hogy NöAz 52 kilogrammosok mezőnyében a gyöngyösi vényi hét év után visszatérve aranyérmes lett.
