Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-24 / 46. szám

HÍRLAP, 1992. február 24., hétfő SPORT 7. Albertville ’92 Vízilabda Magyar Kupa Tegnap kialudt a láng Vasárnap, az olimpiai játékok zárónapján La Le- chere-ben sajtótájékoztatót tartott a szervezőbi­zottság, a COJO két társelnöke. Jean-Claude Killy és Michel Barniera NOB szóvivőnőjének, Michéle Verdiernek a társaságában foglalt helyet a konfe­renciateremben. Elsőként Verdier asszony mondott köszönetét a franciák eredményes munkájáért, egyúttal gratulált a COJO-nak a játékok sikeréért. Egyébként is a végső mérleg megvonásáért tartott tájékoztatóból —jogosan — sütött a szervezők, az érintettek elége­dettsége. A NOB-nak olyannyira nem voltak kifo­gásai a 16 nap során, hogy a reggelenkénti koordi­nációs ülések Courchevelben egyre rövidebbek voltak. A grenoble-i olimpia hőse, Killy néhány soha­sem látott rekorddal illusztrálta a 16. téli sereg­szemle nagyságát. Miután a zárónapig nem tudtak a kolumbiaiak nyomára bukkanni, végleges az adat, miszerint 64 ország 2124 sportolója vett részt a já­tékokon. Arra sem volt még példa, hogy mindössze egy viadalt kelljen elhalasztani, márpedig csak a női óriás-műlesiklás került át az időjárás miatt a követ­kező napra. Killy hangsúlyozta, hogy a program be­tartásának sikere nemcsak a kedvező időjárásnak, de a METEO France kitűnő előrejelző szolgáltatá­sának és a gyors, rugalmas döntéseknek is köszön­hetőek. Általánosságban megállapította, hogy az albertville-i olimpia sikere nem a szerencsén múlott elsősorban, hanem a gondos tervező- és szervező- munkán. A másik társelnök, Michel Bamier a versenyek népszerűségére mondott néhány jellemző adatot. A tervezettnél 20 százalékkal több, egész pontosan 941.650jegyet adtak el az eseményekre, és sok ver­seny állandó telt házat vonzott. (Csak példaként: a szombati férfi műlesiklást 25 ezren tekintették meg.) A játékok lebonyolításában összesen 22 ez­ren működtek közre, s hogy milyen hozzáértéssel, arra jellemző, hogy a 8700 önkéntesből mindössze 50 „adta vissza” idő előtt a megbízatását. A bizton­ságot 6 ezer rendőr és csendőr vigyázta. A játékok második hétvégéjén nem kevesebb, mint 1500 busz szállította fennakadás nélkül a 40 ezer embert. Bar- nier örömmel nyugtázta, hogy az eseményre nem­csak Savoie tartomány, de az egész ország megmoz­dult. Az albertville-i rendezés költségvetéséről szóló kérdésre válaszolva elhangzott, hogy az előzetesen kalkulált 4 milliárd frankos keretet némileg túllé­pik, elsősorban a sok gondot okozó bobpálya meg­építése miatt. A végső mérleg megvonására néhány hónapot várni kell ugyan, de a COJO biztos benne, hogy nem zárja deficittel vállalkozását. Tegnap este kialudt az olimpiai láng Albertville- ben. A franciák a záróünnepségen is hűek voltak önmagukhoz, hasonlóan színpompás, helyenként ámulatba ejtő záróprogramot produkáltak, mint amilyen a nyitóünnepség volt. Egyesített Csapat — Kanada 3—1 A jegkorongtoma döntőjében az első két harmad nem hozott gólt. Az Egyesített Csa­pat ezzel nyolcadik olimpiai aranyérmét nyerte, igaz, előtte hetet Szovjetunió néven. A kanadaiak sem búslakodhattak, hiszen 1968 óta most állhatták fel a dobogóra. Kondizó közép­iskolások Az egri Neuman János Közgazdasági Szakközép- iskolában korszerű kondi­termet alakítottak ki a Vio­let Kft. segítségével. Taní­tási idő alatt az iskola diák­jai „gyűrik” az erősítősze­reket, délután és este pedig bárki betérhet ide, hogy iz­mait megeddze. (Fotó: Szántó György) A TOTÓ 8. játékhetének nyertes tipposzlopa: X, 2, X, X, 1,1, 2,1, 2, X, X, 1, X, X imm* ★EEJ* ★★★ Figyelem! Ital-nagykereskedés! Egercsehi Nyitnikék a m Nyitnikék fi Nyitnikék • • EURO TOTAL KFT. Edzőmeccsek Újabb edzőmérkőzéseket ját­szottak le NB Il-es labdarúgó­csapataink. Közeledve a tavaszi szezon rajtjához, mindinkább ér­demes lesz odafigyelni az ered­ményekre... MIK — Hatvan-Deko 1—2 (1-2) A hatvaniak góljait Mózner és Orovecz (11-esből) lőtte. Eger SE — Gyöngyös 2—3 (2-1) A hazaiaknál Báder és Oláh volt eredményes. A GYSE gól­szerzőiről nem érkezett híradás. Csepel — Eger SE 3—1 (2-1) Az ESE szépítő gólja Kanyok nevéhez fűződik. Színészek, képviselők, újságírók a pályán A hét végén, szombaton délelőtt kilenc órától terem-labda­rúgótornát rendeznek Egerben, a sportcsarnokban. A jóté­kony célú sporteseményen abszolút amatőr csapatok mérkőz­nek meg egymással. Pályára lépnek a Gárdonyi Géza Színház művészei, a megyeszékhely zsurnalisztái, tévései, a városi ön­kormányzat képviselői. Egy apparátusi csapat a városi kispá­lyás bajnokságból is „ringbe száll” a győzelemért. A döntőért játszhatnak A hét végén a Hajós Alfréd Uszodába tette át a székhelyét az Eger SE OB I-es vízilabdacsapa­ta. A Magyar Kupában a négy közé jutásért a MAFC-Capital- lal mérkőztek meg szombaton és vasárnap. A tegnapi meccs már csak formalitás volt, hiszen az el­ső találkozón tizenhat góllal nyertek az egri pólósok. MAFC-Capital — Eger SE 8-24 (1-4, 2-8, 2-5, 3-7) 100 néző, V: Szentgyörgyi, Vajda. ESE: Kiss — Ancsán 2, VI­DUMANSZKY 4, Petik 2, Tóth K. 3, Tóth P. 2, Bundschuh 1, Katona 2, LŐRINCZ 5, Pulai, Simon 1, dr. Irmes 2. Edző: Pé­csik Dénes, Gyulavári Zoltán. Gól — emberelőnyből: 7/2, ill. 10/7. Négyméteresből: 0, ill. 1/1. Az edzői utasítás úgy szólt — tudtuk meg Pócsik Dénestől —, hogy az első másodperctől ne ad­janak egy szikrányi sanszot sem a házigazdáknak. Ezt meg is fo­gadták a fiúk, olyannyira, hogy a második negyedben annyi gólt lőttek, amennyit a MAFC az egész mérkőzésen. A biztos győ-- zelem tudatában a fiatalok hosz- szabb lehetőséget kaptak a bizo­nyításra. A továbbjutás kérdése tehát még szombaton eldőlt. Az egriek még aznap bejelentették a szö­vetségnek, hogy az elődöntő ha­zai mérkőzését — amire március 7-én vagy 8-án kerül sor — sze­retnék az egri sportuszodában lejátszani. A tegnap késő délutáni vissza­vágó eredménye: Eger SE - MAFC-Capital 23-7 (6-2, 4-3, 4-2, 9-0) Játékvezetők bálja Ahol a siker ismeretlen fogalom „Jobban mozogsz a parketten, mint a zöld gyepen” — jegyezte meg mosolyogva megyénk egyik NB Il-es játékvezetőjének (lehet találgatni!) az est egyik vendége. Hát igen, ezúttal a tánc, a szóra­kozás játszotta a főszerepet azon az összejövetelen, amelyet már hagyományosan rendez meg a megyei labdarúgó-szövetség já­tékvezető bizottsága. Csakúgy, mint az elmúlt évben, szombaton is a káli Délibáb étterem és Ba­kos Antal vendégszeretetét él­vezték a sípmesterek, akiket a „hivatalos ceremónia” kezdetén Bartos Sándor, a bizottság elnök- helyettese köszöntött. Á jelenlévők egyperces néma felállással adóztak volt kollégá­juk, a tragikus hirtelenséggel el­hunyt Osvárt Imre emlékének. A rövid bevezető után első­ként Puhl Sándornak gratulál­tak, akit az elmúlt esztendő leg­jobb magyarországi futballbíró- jának választottak, s ezzel el­nyerte a Kaposi Sándor-díjat. Az egri FIFA-játékvezető, aki egyben a megyei játékvezető tes­tület elnöke, arra kérte társait, hogy legalább ezen a napon fe­lejtsék el a gondokat, ne gondol­janak arra, hogy milyen nehéz időszak előtt állnak. — A mi szakmánkban a siker nem létezik—jelentette ki. — Ha egy bíró jól, mindenki megelége­désére közreműködik, az a világ legtermészetesebb dolga. A bizottság vezetője külön köszönetét fejezte ki a feleségek­nek, a barátnőknek, akik megte­remtik a nyugodt hátteret, és bár tudják, hogy manapság minden bíró, partjelző testi épsége ve­szélyben forog, „megbékéltek” féljük, barátjuk egy életre szóló hobbijával. Miután Puhl Sándor eredmé­nyes, sportsikerekben gazdag új évet kívánt a résztvevőknek, a különféle kitüntetések átadására került sor. Emléklapot kapott el­ső megyei felnőttmérkőzéséért Gombos Nándor és Fekete Lász­ló. Ugyancsak emléklapot vehe­tett át első NB III-as találkozójá­ért Lánczos Gábor, Kalicz Jó­zsef, Szabad István és Mezei Ot­tó. Tizenöt éves „törzsgárda” ezüstjelvényt kapott Kocsis Sán­dor, Jenei Károly, Safranka Ti­bor, Kalicz József és Molnár László. Aranyjelvénnyel jutal­mazták Polonkai Józsefet húsz­éves működésért. Hárman kap­tak aranysípot, Sánta Gyula, Tóth Sándor, Falcsik István, ők huszonöt éve dolgoznak játék­vezetőként, illetve ellenőrként. A játékvezetők bálján részt vett az Országos Játékvezetői Testület elnöke, Nagy Miklós is, akinek e napra két ilyen esemény is jutott, hiszen Miskolcról érke­zett Kálba, majd ismét a borsodi megyeszékhelyre vezetett az út­ja. A napokban napvilágot látott az a hír, miszerint egy-két me­gyében sztrájkkal „fenyegetőz­nek” a labdarúgó-bírók. Kíván­csiak voltunk, mi erről az elnök véleménye? — Furcsállom ezt az álláspon­tot —jelentette ki. — Azért, mert nem várták meg, hogy mit hoz az MLSZ elnökségével kedden sor­ra kerülő tárgyalásunk. Itt ter­jesztjük elő azt a javaslatunkat, hogy pontosan az adórendelet miatt negyven százalékkal meg­emelnénk a játékvezetői dijakat. Ezzel azt érnénk el, hogy a tava­lyi szinten tartanánk a honorári­umot. Az alsóbb osztályokban kritikus a helyzet, hiszen, hogy mást ne mondjak, egy megyei mérkőzésért 500 forint a fizet­ség. Ha ennek negyven száza­lékát elvinné az adó, keve­sebb pénzhez jutnának a játék­vezetők, mint hét évvel ez­előtt. — Van esély a megegyezésre? — Igen, reális esélyt látok a já­tékvezetői dijak rendezésére. — Két hét, és elkezdődik a baj­nokság. A játékvezetői testület el­nöke mitől tart a leginkább? — A tavasz mindig nehezebb, mint az ősz. Élesedik a küzdelem a dobogós helyezésekért, a ki­esés elkerüléséért. Vagy itt van például a Veszprém — Fradi „konfliktus”. Alaposan meg kell fontolnunk, hogy kit küldjünk majd erre a mérkőzésre. A pozi­tívumok közé tartozik, hogy a magyar labdarúgó-játékvezetés külföldi megítélése sokat javult. Három-négy fiatal bírónknak — köztük Puhlnak — van sansza ar­ra, hogy az Eb-re, az olimpiára vagy a világbajnokságra meghív­ják. Palotai Károly után kima­radt egy generáció, s még egyszer nem szeretnénk ebbe a hibába esni. Hát igen, valaki meg is jegyez­te két mondat között, hogy ha a megye olyan jól állna csapatok­ból, mint játékvezetőkből, egy szavunk se lehetne. (Egy nem­zetközi és négy NB Il-es minősí­tésű futballbírót ad Heves me­gye. A szerk.) Az „aranysíposok” egyike, Sánta Gyula, ma már csak ellen­őrként gyakorolja a szakmát. — Egy idő után az ember haj­lamos csak a szépre emlékezni. Ezzel én is így vagyok. Mégis a legkellemetlenebb élményemet sohasem felejtem el. A hetvenes években Horton vezettem mér­kőzést. A játékosok úgy gondol­ták, hogy velem végeztetik el a iszkos munkát — nézeteltérés- e kerültek az ottani vezetéssel —, s ezért aztán valósággal ki­provokálták a kiállításokat. Öt labdarúgónak kellett felmutat­nom a piros lapot, a meccset is félbe kellett szakítanom. A szur­kolók haragjától a hazai játéko­sok védtek meg. A legkedvesebb epizód egy verpeléti találkozó­hoz fűződik. Éreztem, hogy na­gyon rossz napot fogtam ki, sem­mi sem klappolt. A félidőben a feldühödött hazai nézők megva- dultan rázták a kerítést, az öklü­ket, s bevallom, remegő lábbal mentem az öltözőbe. Bejött a mérkőzés ellenőre, s csak annyit mondott: Csak így tovább, Gyu­la, remekül csinálod! — Külső szemlélőként ho­gyan ítéli meg a mostani játékve­zetők ténykedését? — Nem felejtettem el, hogy valaha én is bíró voltam. Próbá­lom beleélni magam a játékveze­tő helyébe, s mindig a meccs ösz- szessege alapján írom meg a vé­leményemet. A játékvezető té­vedhet, de sohasem úgy, hogy ál­landóan csak az egyik fél javára. Korrekt legyen, és az ítéleteiben mindig következetes. A játékvezetők évadzáró, évadnyitó bálja az újságíró távo­zásakor még javában tartott. Ha nem csalódom, hajnalig. (budai) Kalicz: „A megyei fogósabb...” Ezen az estén hirdették ki az elmúlt év Heves megye játékve­zetője cím végeredményét is. Három szempont szerint mérle­geltek. Figyelembe vették az ellenőri jelentéseket, az elnökség, valamint a játékvezetők javaslatát. Ennek megfelelően a har­madik helyen Mezei Ottó, a másodikon Koródi László végzett. Az év játékvezetője kitüntetést Kalicz Józsefé rdemelte ki. Ő Kápolnán focizott, majd amikor befejezte az aktív játékot, egyből sípot ragadott. A káli vas-műszaki bolt vezetője, s jelen­leg ő irányítja a Heves-Füzesabony körzeti szövetség játékve­zető bizottságát is. Az elmúlt évben a megyei bajnokságban 9,1-es, a harmadosztályban kerek 9-es átlagot mutatott fel. — Megmondom őszintén — így Kalicz József —, számítot­tam arra, hogy benne leszek az első háromban. De csak arra. Azért is nagy öröm, hogy én lettem az év játékvezetője, mert ez az első alkalom, hogy a játékvezető társak is szavaztak. — Tavaly került fel az NB III-as kerethez. Mind a megyei­ben, mind a harmadosztályban van tapasztalata. Holkönnyebb a játékvezető dolga? — A megyei fogósabb feladat. Rosszabbak a körülmények, képzetlenebbek a játékosok. Az NB Ill-ban lényegesebb több a kiöregedett profi. Velük hamarabb zöld ágra vergődik az em­ber. — Erről a szintről tovább lehet lépni? — Sajnos, nem. Harmincöt éves vagyok, s ez a határ. Nekem emiatt az NB III. a plafon. Ahová hívnak, boldogan megyek. A legjobban a gyerekek meccseit szeretem, s meg egyszer sem fordult elő velem, hogy azért, mert serdülők vagy ifik, lekezel­tem volna őket. Birkózó OB: hatodikok Kalocsán rendezték meg a 85. kötöttfogású bir- Gubis, a 68 kilogrammosoknál pedig az Egri Vasas kózó országos bajnokságot, ahol a huszonegy egye- sportolója, György egyaránt a hatodik helyet sze- sület között ott találtuk megyénk klubjait is. rezte meg. A bajnokság szenzációja volt, hogy Nö­Az 52 kilogrammosok mezőnyében a gyöngyösi vényi hét év után visszatérve aranyérmes lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom