Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15-16 / 39. szám

LHJLvJULilllTd H ÍRLAP, 1992. február 15-16- Mombal-vasirnap___________________________HÉTVÉGI MAGAZIN ___________________ K I fizet több adót Olaszországban? Havas táj, farkasokkal — szin­te génjeinkben lakik a rettegés ettől a nálunk csak irodalmunk­ból ismert, veszélyes ragadozó­tól. Lengyelországban mintegy hat-hétszáz él még belőlük, s bár évente mintegy 400 kilövésére adnak engedélyt, csupán 100- 200-at sikerül elejteni. Vannak, akiket valami ata- visztikus gyűlölet hajt a farka­sok ellen. Andrzej Pawlak, aki a Beszkidek hegyeiben vadász- mester és erdőőr, nyolc év alatt 36 farkast ejtett el, s egyszer 33 éjszakát töltött leshelyén, de a farkasok megérezték jelenlétét, és nem közelítettek a csalétek­hez. A Gazeta Wyborczának in­dulatait gazdaságilag is megin­dokolta: „Egy szarvas kilövésé­ért a nyugatiak 6-10 ezer márkát fizetnek, egy farkasért 1100-at, hát akkor melyiket kell véde­nem?” Mások rajonganak a farkaso­kért, és határozottan álh'tják, hogy az emberekre veszélytelen, csodálatos képességű és jellemű állatok. Arra hivatkoznak, hogy a múlt század végén egy kanadai 200 dollárt lakkor egy vagyon volt ez) ajánlott fel annak, aki kétségtelen példával tudja bizo­nyítani, hogy farkasok embert támadtak meg. A pénz azóta he­ver a bankban — senki ilyen ese­tet nem ismer. A Beszkidek falvait a múlt té­len rettegés szállta meg — eltűnt egy postás, s mindenki tudni vél­te, hogy farkasok tépték szét. Ta­vasszal került meg a szerencsét­len ember holtteste. Mint a vizs­gálat megállapította, részegen eltévedt — és megfagyott. Az viszont tény, hogy fosztogatják a nyájakat, ritkítják az értékes ■s vadállományt — de hát ragado­zó létükre nem járhatnak étte- % rembe, ha megéheznek. Barbara Zalewska a varsói ál­latkertben nyolc éven át folytatta kutatásait a farkasokkal, s való­ságos szerelmesük. Most elfo­gyott a pénz, a programot leállí­tották, és Barbarát áttették a ma­darakhoz. Az amazon csak jót tudott mondani kedvenc fene­vadjairól, bár ebben nagy szere­pe lehetett indián neveltetésé­nek. Nagyanyja igazi indián volt, s apja úgy nevelte, hogy gyer­mekkorában nemegyszer kivitte az erdőbe, s napokra otthagyta egy baltával és egy doboz gyufá­val. A farkasok hallása, látása és szaglása kitűnő, gyorsak és erő­sek, hihetetlenül bírják az éhe­zést és a fájdalmakat. Amit nem bírnak, az a kutya. Mintha fajtá­juk árulóját látnák benne, nagy előszeretettel vadásznak a bol­dogtalan ebekre, akiknek nem sok esélyük van a „nagy testvér­rel” szemben. Sok érdekességet tartalmaz egyébként ez a lista. Cesare Ro- miti, a FIAT vezérigazgatója pél­dául kevesebb jövedelem után adózott, mint Stefano Tacconi, a Juventus kapusa. A labdarúgók közül a legnagyobb jövedelmet, közel 3 milliárd lírát Franco Ba­rcsi, a Milan és a válogatott söp- rögetője könyvelhette el. 2,1 milliárdot Gianluca Vialli. 1 mil­liárd fölötti jövedelem után adó­zik Maidini, Van Basten, Dona- doni, Mancini, Zenga és még so­kan (valamennyien válogatot­tak). Arrigo Sacchi szövetségi kapitány pedig megelőzi a listán Raul Gardinit, aki az olasz vegy­ipar és élelmiszeripar korlátlan ura volt még nemrég (amíg csa­ládja le nem váltotta a kapitányi posztról). Milliárdosok azonban Olasz­országban a népszerű televíziós sztárok is, Pippo Baudo, Corra- do vagy Maurizio Costanzo, aki a Berlusconi-adók Vitrayja, vagy Raffaela Cárrá, aki a szombat es­ti show-műsorok elmaradhatat­lan kedvence. Közel 2 milliárdos jövedelmet vallhatott be Giulia- no Ferrara, a legkövérebb és leg­szókimondóbb tévés-újságíró. 1,6 milliárdot Marcello Mastroi- anni, aki a filmszínészek legjob­ban fizetettje még mindig. Az énekesek között továbbra Van-e a vizsgálóbírónak ke­resnivalója a hitvesi ágy mellett? A nyolcvanas évek végén ezt a túldramatizált kérdést tették fel a német jogászok, s legtöbbjük úgy válaszolt: nincs. Az állítólag fe­minista gondolatoktól megfertő­zött politikusok egynémelyike akkortájt vetette fel, hogy bün­tetni kellene a házastársi erősza­kot is, ám a jogászok úgy vélték: az áldozat, a megerőszakolt nő szavahihetősége az ilyen esetek­ben meglehetősen kétes. Angela Merkel, a nővédelmi ügyekkel foglalkozó bonni mi­nisztérium feje, a Kohl-kor- mányban mutatóban jelen lévő keletnémet miniszterek egyike, úgy véli, hogy nem, a hamisan valló nők aránya a tíz százalékot sem éri el. Merkel asszony a brit példán felbátorodva elő akarja vetetni a régi törvénytervezete­ket, s a magukról megfeledkezett férfiak körmére kíván koppinta­ni. „Számomra nincs különbség aközött, hogy egy nőt egy idegen erőszakol-e meg, avagy a férj- uram. Ellenkezőleg: a házastársi erőszak a bizalom különösen ki­rívó megszegése, és nem látom be, hogy a büntetőjog miért tesz kivételt a férfi házastárssal” — közölte egy lapinterjúban. A férjétől hivatali elfoglaltsá­is Adriano Celentano vezeti a rangsort (1.976 millió líra), mi­közben Riccardo Muti, a Milá­nói Scala világhírű karmestere és zeneigazgatója alig haladja meg az 1 milliárdot. Bár sok a milliárdos, az adók 75 százalékát mégis a bérből és fizetésből élők fizetik be az ál­lamkasszába a maguk szerény kis jövedelméből. A legjobban fizetett foglalkozás az adóívek tanúsága szerint messze az ügy­védeké: az éves átlagjövedelmük az adóstatisztikák szerint 218 millió líra. Őket a tőzsdeügynö­kök követik 154 milliós jövede­lemmel, míg az orvosoknak (igaz, a hálapénz Olaszország­ban ismeretlen) csak 43 millió lí­ra az éves átlagjövedelmük. Alig maradnak le mögöttük az írók és az újságírók 33 millióval. Az ipari vállalkozók, üzletem­berek között a híres négyes — Agnelli, Berlusconi, De Bene- detti, Gardini — mellett nagy adófizető a Merloni-család (az Ariston márka tulajdonosai), Pi­etro Barilla, a legnagyobb tészta­gyártó, és Benettonék. Ne tévesz- szen meg azonban senkit a pénz­ügyminisztériumi lista. A szemé­lyi jövedelemadó-alap nem azo­nos az illető tényleges gazdagsá­gával. Berlusconit például a For­bes amerikai folyóirat a leggaz­ga következtében sokszor távol kerülő Angela Merkel biztosan tudja, hogy bármennyire is riasz­tó képet festenek a hálószobatit­kok után kutakodó statisztiku­sok az erőszakról, a legtöbb érin­tett nem él a feljelentés jogával. Németország nyugati felében számos segélyszolgálat, otthon létezik, amely befogadja a házas­ságot az erőszak miatt megelége­lő nőt, ám a közönség állandóan cserélődik. A nők zöme még a testi lealacsonyítás ellenére is ki­tart partnere mellett, hatvan szá­zalékuk megtört lélekkel tér visz- sza sintéréhez. Az okok? A szo­ciológusok csak találgatnak. Fé­lelem a társadalmi lecsúszástól, a gyerekek megvetése, félelem, hogy partner nélkül kell élni. A nők hajlamosak magukban ke­resni az okot a férj brutalitásáért, az okkeresés öngyötrésbe csap­hat át. A statisztikák, ha hinni lehet nekik, meglehetősen elkedvetle- nítők. A házastársi erőszak min­dennapos, a gyakoriság növek­szik hétvégéken, ünnepnapo­kon, s ha futballmeccset közvetí­tett a televízió. Az allensbachi közvélemény-kutató intézet úgy tudja, hogy két és fél millió nyu­gatnémet házasságban az ágy legalább egyszer már csatatérré dagabb olasznak minősítette leg­utóbbi listáján, és Berlusconi csak annyit mondott rá: „valójá­ban kétszer olyan gazdag va­gyok, mint ahogyan a Forbes-nél ezt hiszik...” s alighanem nem kérkedett. Néhány szót viszont megérde­mel a legnagyobb olasz adófizető polgár, a venetói szemüveggyá­ros, Del Vecchio. Most 56 éves, három gyermekkel. Ő maga árva gyerek volt, és a milánói árva­házban nevelkedett 12 éves ko­ráig. Egy éremkészítő műhely­ben tanult mesterséget, később kezdett szemüvegkeretekkel foglalkozni. 1961-ben alapította vállalatát. Ma, harminc évvel ké­sőbb ez 3500 főt foglalkoztat és évi tízmillió szemüvegkeretet ál­lít elő, aminek 70 százaléka kül­földön, főleg Amerikában talál vevőre. A Luxottica céget jegy­zik a Wall Streeten, amit kevés olasz vállalat mondhat el magá­ról. Leonardo del Vecchio, a volt árva gyerek ma „Falcon 50” ma­gánrepülőgépen és helikopteren közlekedik, télen a hegyekben síel, a hétvégeket tengerparti vil­lájában tölti. No, és becsületesen kitölti az adóívét, ami a tapaszta­latok szerint korántsem mond­ható el mindenkiről ebben a vi­dám országban. vált. A freudi mélylélektanon nevelkedett pszichológusok sze­rint sok férfit „felajz a nők tehe­tetlensége, kiszolgáltatottsága”, a féltékeny férj „birtokigényét” kívánja bizonyítani a kényszerí­téssel, stb. A statisztikák szerint nem ke­vésbé gyakori a nők munkahelyi molesztálása sem. Merkel mi­nisztériuma azt mutatta ki, hogy minden tíz nő közül kilenc érzi úgy: már volt része effajta él­ményben, vagy ha nem, akkor legalábbis tanúja más megkör­nyékezésének. A skála termé­szetesen a nemkívánt flörttől egészen az ajánlattételig terjed. A csámcsogó cikkek alapján azt lehetne hinni, hogy a német munkahelyeken az energiákat szinte kizárólag nő és férfi kerge­tőzése köti le, a megszólaltatott nőket csak negatív impulzusok érik. Mint például egy Heidi S. nevű titkárnőt, aki az egyik kon­szern főnökének munkatársa akart lenni. Megsúgták neki: ideális ugyan a posztra, ám a fő­nöknek ki kell őt próbálnia az ágyban is, addig az állást nem kaphatja meg. A főnököt is meg kell érteni: jönnek a hosszú üzleti utazások kettesben, és nem akar zsákbamacskát venni. Az olaszok gazdagok. Ám ha valaki azt hinné, hogy a leggaz­dagabb Gianni Agnelli, a FIAT tulajdonosa, és általában a vál­lalkozó üzletemberek vezetik a rangsort — nos, az téved. A pénzügyminisztérium nemrégi­ben nyilvánosságra hozta Olasz­ország legnagyobb adófizetői­nek névsorát. Eszerint az elmúlt évben a legtöbb adót az ügyvé­dek és a közjegyzők fizették Itá­liában. Utánuk következnek a tőzsdeügynökök. Nagy jövedel­mek után adóznak a televíziós műsorvezető sztárok, a futballis­ták, az énekesek, valamivel ke­vesebb után az orvosok, az írók és az építészek. Furcsa ország, annyi bizonyos. A legtöbb személyi jövedelem- adót — 13.358 millió líra évi jöve­delem után — egy venetói szem­üveggyáros, Leonardo del Vec­chio fizette. Ez nem azt jelenti, hogy szükségképpen ő a leggaz­dagabb. A FIAT-vállalatbiroda- lom többet ér, mint a Luxottica (a szóban forgó szemüvegkeret­gyártó cég), de az SZJÄ adó­alapját képező jövedelem terén Del Vecchio az első, míg Gianni Agnelli csak a hatodik. Megelőzi őt ügyvédje és jogtanácsosa is, egy jo nevű torinói jogász. Silvio Berlusconi, a magántelevíziók és a Milan tulajdonosa 10 milliárd- dal a második a listán. Farkast emlegetnek... Zenészek az örök pódiumon Freddie Mercury csatlakozott ahhoz az együttes­hez, amelynek tagjait egy kegyetlen menedzser to­borozza. Á kaszás „menedzser” nem kíméli a földi legjobbakat sem, s együttesében megtalálható már a „könnyűműfaj” minden ágának képviselője. A képzeletbeli bandában csaknem minden fontos hangszernek jut a maga korában szuperművelője. Az egykori „óriások” jelentős részét pályafutásá­nak csúcsán túl, de mindenképpen az emberi élet delelőjén — vagy sokkal korábban — ragadta el a halál. A rock and roll sztárjai közül Buddy Holly és Eddy Cohren élete és pályája már a hőskorban, igen fiatalon tört ketté, ezért is maradt mindkette­jük neve örök legenda a műfajban. Legenda lett a „király”, Elvis Presley is, bár ő halálakor már túl volt a zeniten, s a szintet csak a drogok és az ital se­gítségével tartotta — úgy-ahogy. Agydaganat vég­zett a műfaj elindítójának számító Bili Haleyval 1981-ben. A kábítószer a hatvanas évek második felétől szólt bele mindenekelőtt a blues műfaj tájékán mű­ködőinek életébe. A Beatles tagjai bevallották: a „füvet” pályájuk első szakaszában sem vetették meg, s a drogok hatása olykor igen mély nyomot hagyott zenéjükben. Kábítószer végzett menedzse­rükkel, Brian Epsteinnel is, aki „naggyá tette” őket. Stuart Sutcliffe-nek, a zenekar első basszusgitáro­sának nevére nagyon kevesen emlékeznek: jócskán lecserélése után halt meg. A „kaszás” a Rolling Stonesban is aratott: Brian Jonest úszómedencé­jéből húzták ki holtan 1969-ben. A nagy álmok meghiúsulása a hatvanas évek vé­gén sok fiatalt, tehetséges zenészek sokaságát for­dította a pohár, a tabletták és ampullák bűvkörébe. A zene és a béke nagy ünnepe utáni csillaghullással távozott Jimi Hendrix, Janis Joplin, majd Jim Mor­rison. A hetvenes években Keith Moon, a Who, majd 1980-ban John Bonham, a Led Zeppelin do­bosa követte őket. Az ígéretesen induló Chase tag­jai életének repülőgép-szerencsétlenség vetett vé­get 1971-ben. A Beach Boys egyik pillére, Dennis Wilson hullámsírban lelte halálát, Stevie Marriot- tal, a Small Faces kiválóságával pedig a tűz végzett nemrégiben. Tüdőrákban hunyt el 1981-ben az az Alexis Komer, aki a „fehér” blues sok jeles művelő­jét indította útnak. Különleges, sokoldalú művészi pályát, s ellent­mondásaival együtt is szép emberi életet tört ketté 1980-ban New Yorkban egy őrült pisztolya: a talá­lat John Lennont érte. Otis Reddinggel, a soul (egyik) királyával a repü­lőgép zuhant le 1967-ben. A reggae utolérhetetlen virtuózával, Bob Marleyvel a rák végzett. A „szelídebb” műfajok képviselői közül Mama Cass Elliot-ot, a legendás Mamas and Papas éneke­sét szívroham vitte el 1974-ben. Korán elment Nat King Cole, s rövid élet jutott Woodie Guthrie-nak, a folk műfaj jelesének, Bob Dylan felfedezőjének is. Roy Orbisonnal, a rockkorszak közelmúltig al­kotó veteránjával a szívbetegség végzett. Már nem fiatalon, de nagybetegen halt meg Tennessee Emié Ford is. A magyar szórakoztató műfajnak is megvannak a tragikus, befejezetlen szimfóniái. A rockerek és blues-imádók nyilván azonnal a soha meg nem ér­tett magyar Hendrix-re, Radics Bélára és Bartha Tamásra, az LGT első szólógitárosára gondolnak. A dallamok kedvelőinek nyilván Máté Péter vagy Szécsi Pál neve rémlik fel. A sor természetesen nem lehet teljes, és komoly veszély fenyegeti a rock egyik fenegyerekét, Frank Zappát is. Zappáról, aki soha nem vette komolyan életének egyetlen pillanatát sem, a sors keserű fin­toraként nemrégiben kiderült, hogy gyógyíthatat­lan beteg: rákban szenved. Körséta a német hálószobában Fúziós energia — sikerek és nehézségek A dél-angliai, culhami kísérle­ti fúziós reaktorban a közelmúlt­ban végrehajtott magegyesítési kísérlet a világon először bizo­nyította a gyakorlatban, hogy a Napban végbemenő termonuk­leáris folyamat földi körülmé­nyek között is alkalmazható energiatermelésre, ha nem csu­pán deuterium-magokat próbál­nak egyesíteni egymással, hanem deuterium-magokat trícium- magokkal. E varázsszavak magyarázata: a tengervízből korlátlanul nyer­hető deuterium a hidrogén olyan izotópja, amelynek atommagja egy pozitív töltésű protont és egy semleges neutront tartalmaz. Á labilisabb és sugárzó trícium ugyancsak hidrogénizotóp, de magjában egy protonon kívül két neutron van. Ha ezek keveréké­ből elég nagy hőmérsékleten és nyomáson plazma — elektron- felhőtől megfosztott „magmasz- sza” — keletkezik, akkor a ma­gok kétprotonos, kétneutronos héliummá egyesülhetnek, s köz­ben egy-egy energiát hordozó neutron felszabadul. A tizenkét közös piaci ország, valamint Svédország és Svájc pénzéből 850 millió dollárért 1983-ban épített, 3000 tonnás, tíz méter magas culhami európai reaktorban eddig csak deutéri­ummal kísérleteztek, s alkal­manként — a másodperc törtré­széig tartó folyamatokban — át­lagosan 40 kW energiát sikerült nyerni. A hétvégi kísérletben 1,2 gramm (86 százalék) és 0,02 gramm (14 százalék) tríciumke- veréket fűtöttek föl az üreges, fánk alakú reaktorban — a tó- ruszban — több mint 200 millió Celsius-fokra. A folyamat mint­egy 2 másodpercig „élt”, s csúcsteljesítménye 2 MW volt. Ettől azonban még nem került közelebb a kereskedelmileg használható termonukleáris energiatermelő reaktor legko­rábban 2040-re tett határideje. A megoldandó problémák ugyanis nem biztos, hogy le­küzdhetők. A kísérletben a plaz­ma fűtésére mintegy 15 MW energiateljesítményre volt szük­ség. A reaktorban a plazmát le­begtetni kell, hiszen nem érhet a belső falhoz — ekkora hőmér­sékletet földi anyag nem bírna ki. Erre mágneses erőtér szolgál, amelynek működtetése alkal­manként további 700 MW-ot vett fel az országos és a laborató­riumi elektromos energiaháló­zatból. De a termonukleáris fo­lyamatnak gazdasági szempont­ból csak akkor van értelme, ha több energia szabadul ki a föl- vettnél. Messze még az idő, ami­kor a folyamatot a tudósok ön­fenntartóvá tudják tenni. A másik probléma, hogy a trí­cium gyorsan bomló, sugárzó anyag, s a mágneses erőtér elle­nére még nem sikerült megolda­ni, hogy ne szennyezze a reaktor falát. Másfelől a reaktor belső fa­lának anyaga is szennyezi a plaz­mát, s ez fékezi a folyamatot. A következő kísérletek elsősorban ez utóbbi problémák kiszűrésére irányulnak majd. Ám azután is megmarad a kérdés: valóban tisztább és veszélytelenebb ener- giaforrás-e a termonukleáris fú­zió, mint az eddigi, uránmagha­sadáson alapuló atomenergia, miután kiderült, hogy energia- termelésre igazából csak a trí- ciumadalékos plazma használ­ható? (A kilencvenes évek vé­gén, a szennyezési problémák esetleges megoldása után, 50:50 százalékos deuterium-trícium plazmával akarnak kísérletezni.) A hasonló amerikai, japán és szovjet kísérleteket lepipáló cul­hami siker mindenesetre időben jött: meggyőzheti az EK minisz­teri tanácsát és az Európai Parla­mentet, hogy folytassa a finan­szírozást. Culham évi 130 millió dollárba kerül, s jelenlegi költ­ségvetése jövőre elfogy. Most jó remény van arra is, hogy a Közös Piac támogatni fogja az EK, az Egyesült Államok, Japán és a Szovjetunió három éve tervezett közös vállalkozását, a nemzet­közi termonukleáris kísérleti re­aktort (ITER) is. Ennek költsé­gét 5 milliárd dollárra becsülik, és azt váiják tőle, hogy benne már egy óráig fenntartható lesz a folyamat, 1000 MW-os csúcstel­jesítménnyel. Miért elégedettek az északírek? Meglepetéssel végződött egy közvélemény-kutatás: egész Eu­rópában a hollandok mellett az északírek a legelégedettebbek életükkel — a 22 éve tartó bom­bamerényietek és lövöldözések ellenére. A Gallup közvélemény-kuta­tó intézet 15.540 felnőtt európa­inak tette fel a kérdést: „Mindent összevetve, mennyire elégedett ön az életével ezekben a napok­ban?” „Nagyon elégedett” választ a hollandok 67 és az északírek 66 százaléka adott. Nagyon elége­dett továbbá a britek 56, az ola­szok és a volt nyugatnémetek 54, a spanyolok 47 es a franciák 40 százaléka. Egy 10 évvel ezelőtti hasonló közvelemény-kutatás eredmé­nyével összevetve a Gallup Inté­zet azt állapította meg, nogy a legpozitívabb növekedés Spa­nyolországban történt. 1981- ben a spanyoloknak csak 35 szá­zaléka volt nagyon elégedett az életével. Az irányzat ellenkező Nagy-Britanniában: ott ma csak­nem 10 százalékkal kevesebb a nagyon elégedettek száma, mint egy évtizeddel ezelőtt volt. A közvélemény-kutatás azt is mu­tatta, hogy nincs közvetlen ösz- szefüggés a gazdagság és a bol­dogság között. Arra a kérdésre, amelyet a Gallup Intézet kifeje­zetten a boldogságról tett fel a legnagyobb jövedelmű volt nyu­f alnémeteknek, csak 10 százalé- a tartotta magát boldognak, szemben a meglehetősen sze­gény írek 39 százalékával. — Az számít, hogyan szemlé­lik az emberek önmagukat — mondotta Gordon Heaja, a Gal­lup ügyvezető igazgatója. — A volt nyugatnémet területek lako­sai például a legnyugtalanabbak Európában az egészségük miatt, és háromszor annyit költenek egészségük megőrzésére, mint a britek. Az észak-írországi egészség- ügyi minisztérium szóvivője pe­dig kijelentette: — Nálunk az emberek nem süppednek bele az aggodalom vagy a búbánat érzé­sének örvényébe. Azt tartják, hogy holnapra minden jobb lesz. Ez az oka a közvélemény-kuta­tás látszólag meglepő eredmé­nyének. Csempésszünk állatokat? Az óriáspapagájokból ma már csak néhány példány található a Földön, és azok is kihalásra vannak ítélve. Ennek ellenere könyörte­lenül felkutatják, kalitkába zárják és Európába szállítják őket — állí­tólagos állatbarátok részére. Persze, csak igen kevés papagáj érkezik meg élve rendeltetési helyére. Az akció azonban így is kifizetődik: a düsseldorfi pénzügyi igazgatóság vámosztálya szerint ugyanis a szín­pompás óriaspapagájokért csillagászati árat — példányonként 70-80 ezer márkát — elkérnek a feketepiacon! A német vámhatóságok megállapították egyébként, hogy mind jobban szervezetté válik a védett állatfajtákkal való tiltott kereskede­lem, és hogy ezt a kereskedelmet egyre ügyesebben álcázzák hamis papírokkal. A düsseldorfi vámosok tavaly egyebek közt 108 élő pa­pagájt, valamint sok száz értékes elefántcsont-faragványt, egy teljes elefántagyarat, négy eleven kígyót és ráadásul egy kitömött tigrist ko­boztak el. A legkülönösebb fogást azonban az idén csinálták: Hong­kongból érkezett az a csomag, amely száz golyóbisban őrölt orrszar­vúszarvat tartalmazott. Azt tartják ugyanis, hogy ez az őrlemény nö­veli a férfiúi képességeket... A címzett egy kínai vendéglő tulajdono­sa volt, aki a külön evégett leterített állatok segítségévelakart kedves­kedni ázsiai férfivendegeinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom