Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11-12 / 9. szám

10. HÍRLAP, 1992. január 11—12., szombat—vasárnap Hogyan tovább, tsz-ek? Elképzelhető, hogy a nyáron ez a gép már nem közös tulajdonban lesz... Célszerű lenne mielőbb elfo­gadni a szövetkezeti és az ahhoz kapcsolódó átalakulási törvényt, hogy a februárban esedékes tsz- közgyűléseken már e jogszabály szellemében dönthessen a tagság — mondta Zsohár András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségé­nek titkára azon a tanácskozá­son, amelyet az agrárgazdaság tulajdoni átalakulásáról rendez­tek Budapesten. Bevezetőjében a MOSZ titká­ra felhívta a jelenlévők figyel­mét: a szövetkezeti törvény kése­delmesen került a törvényhozók elé, s ez gazdasági bizonytalansá­got okozott az agrárágazatban, főként a szövetkezeti szektorban. Ugyanakkor a szövetkezeti tör­vény alkalmazásához elenged­hetetlenül szükséges más jogsza­bályok — így például a földtör­vény — megalkotása is. Összeg­zésében kitért arra: a törvényben néhány aggályos pont is szerepel, mint például az oszthatatlan va­gyon kérdése, vagy a tagság szá­mára lehetővé tett kiválás, mely a többséggel szemben a kisebb­ség érdekeinek érvényesítését helyezi előtérbe. Zsohár András az árverés módszerét is zavaros­nak tartotta, majd felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a szövetkezeti törvényből sajnos többen is „kárpótlási” törvényt szeretné­nek csinálni. Raskó György, a Földművelés- ügyi Minisztérium államtitkára szerint a szövetkezetekre a jövő­ben is szükség lesz a mezőgazda­ságban. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a tőke és a szükséges mértékű szaktudás hiányában reálisan csak kevesen vállalkoz­hatnak farmergazdálkodásra. Az államtitkár úgy vélte: bár az agrárágazat lesz hazánk legpri- vatizáltabb gazdasági ága az el­következendő években — az ál­lami tulajdon aránya nem éri el majd a 10 százalékot —, a ’90-es években a magángazdaságok szerepe 10-15 százalékos lehet. Éppen e tények fényében az ag­rárértelmiségre rendkívüli fel­adat hárul — emelte ki —, mivel az átalakult formában továbbélő szövetkezeteket úgy kell működ­tetniük, hogy azok középtávon megfelelhessenek a gazdasági igényeknek, azaz szerepük to­vábbra is jelentős maradjon az ország gazdasági életében, külö­nös tekintettel a devizabevéte­lekre. Orbán Lászlóné, a Legfőbb Ügyészség képviselője szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy az átalakulást a szövetkezetek­ben általában egy tudatos ki­(Fotó: Perl Márton) sebbség kezdeményezi, a több­ség az átalakulással járó gondok­ról, problémákról viszonylag ke­veset tud, és azokról igen szerény tájékozottsággal rendelkezik. Ezért meg kell szüntetni a ki­sebbség által a többség kijátszá­sát, a joghézagok elvtelen ki­használását. Sárközy Tamás, a társasági törvény kidolgozója szintén el­mondta véleményét a tulajdoni átalakulásról az agrárgazdaság­ban, s azt emelte ki, hogy vélhe­tően az elkövetkező időben a szö­vetkezetek a gazdasági társasá­gok egyik formájává válnak majd, és így fejlődnek tovább. Azt is kifejtette, hogy véleménye szerint a jelenlegi társaságok — rt.-k és kft.-k — nagy számban választják majd a szövetkezeti működési formát a későbbiek­ben. A Munkaügyi Minisztérium képviselője, Csuhaj V. Imre arról beszélt, hogy a mezőgazdaság­ban jelentkező munkanélkülisé­get csak a gazdaság általános fel­lendülésével lehet megfelelő módon orvosolni. Ám addig is szükség van időleges válságkeze­lő programra, melyet a miniszté­rium már kidolgozott. Ennek fontosabb részletei megegyez­nek a munkanélküliséget általá­ban kezelő programmal. 225 éves a Christie’s Lord Carrington még nem számít Kelet-Európára James Christie 225 évvel ez­előtt alapította meg azt a céget, amely azóta a világ egyik legran­gosabb árverési vállalkozásává nőtte ki magát. Az alapító tudta, hogy csak akkor számíthat siker­re és hírnévre, ha különlegesen jó minőségű árut kínál finom kö­rökből származó vásárlóinak. Eleinte bírósági végrehajtó­nak csúfolták, de már 1777-ben nagy feltűnést keltettek árveré­sei. Első igazi sikerét egy évvel később aratta, amikor Sir Robert Walpole képtárát sikerült meg­szereznie (Nagy) Katalin orosz cámő számára. Ezzel megvetette a szentpétervári világhírű mű­gyűjtemény, az Ermitázs alapja­it. A178 festményért a cárnő ak­koriban elképesztően sokat — 40 ezer fontot — fizetett. A francia forradalom idején az árverezésből élő vállalat vi­rágkorát élte: ügynökei segítsé­gével értékes francia ezüsthöz, porcelánhoz és bútorhoz jutott, melyek angliai gazdákhoz kerül­tek. Az első, valóban hozzáértő műgyűjtők a 19. század második felében bukkantak fel. A Christie’s élén tekintélyes személyiség áll: Lord Peter Car­rington, az egykori brit had- és külügyminiszter, aki jelenleg az Európai Közösségek megbízásá­ból a jugoszláviai válság megol­dásában közvetít. Büszke arra, hogy cége hat hónap alatt mint­egy 3 millió font nyereséget ért el. Lord Carrington szerint a Christie’s még egy ideig nem szá­míthat a kelet-európai piacra. „Nem lenne helyes, ha az árvere­ző cégek olyan országokban te­lepednének le, ahol kihasznál­hatják az emberek pénzügyi za­varát. Nem lenne szép, ha arról igyekeznének őket meggyőzni, hogy adják el nemzeti kincseiket. Ez lesz az utolsó, amit megte­szünk” — mondja az elnök. (FEB) Katonai szakértőnk a nukleáris arzenálról „Atomtérkép” — gyártóbázisokról, raktárakról, készletekről A Szovjetunió utódállamai­nak helyzetét, katonai erejét ille­tően a nemzetközi közvéleményt elsősorban a hadászati nukleáris csapásmérő erők fölötti felügye­let, a tömegpusztító fegyverek sorsa foglalkoztatja. Az „atom­térkép” azt mutatja, hogy a volt Szovjetunió potenciális hadásza­ti nukleáris erejének 20-30 szá­zaléka jelenleg Ukrajna és Belo­russzia területén helyezkedik el — mintegy 70 százaléka pedig Oroszországban és néhány déli köztársaságban. Ennek az erőnek a nagyságát, a világ egész atomfegyverkészle­téhez viszonyított méreteit jól ér­zékelteti néhány adatsor. íme, elsőként azoknak az atomfegy­verraktáraknak a száma, ahol a nukleáris robbanófejeket tárol­ják: Egyesült Államok 595 Szovjetunió 260 Egyesült Királyság 60 Franciaország 50 Kína 20 A következő táblázat az atom­töltetet gyártó hadianyagipari bázisok számát mutatja: Egyesült Államok 40 Szovjetunió 20 Egyesült Királyság 10 Franciaország 25 Kína 18 S végül egy számsor arról, hogy a különböző országok hány robbanótöltettel rendelkeznek: Szovjetunió 30.000 Egyesült Államok 25.000 Egyesült Királyság 700 Franciaország 550 Kína 450 Izrael 400 Pakisztán 160 Korea (Észak-Dél együtt) 500 Meg kell jegyezni, hogy a fel­sorolásban az interkontinentális hadászati hordozórakéták, illet­ve a távolsági légierő csapásmérő eszközei szerepelnek — nincse­nek tehát benne az alacsonyabb kategóriába tartozó közepes ha­tótávolságú hadászati, továbbá a harcászati és hadműveleti raké­ták. A volt Szovjetunió 30.000-es robbanótöltet-készletéből 4000 a magyar szemszögből egyik leg­fontosabb „szomszéd”, Ukrajna területén van. Ugyancsak ukrán területen található 4 interkonti­nentális ballisztikus rakétatá­maszpont, 2 haditengerészeti bázis atommeghajtású rakéta- csapásmérő tengeralattjáróval, hadászati hatótávolságú bombá­zó és utántöltő bázisokkal. Tér­ségünk szempontjából az sem mellékes körülmény, hogy az uk­rán vezetés, személy szerint Kravcsuk elnök igényt tart arra, hogy a hadászati föld-föld raké­tákon kívül mind a légierőt, mind az alacsonyabb kategóriájú rakétákat az ukrán nemzeti had­seregben állítsák rendszerbe. Sokan jósolják, hogy az eddig mindig csak fölfelé haladó fegy­verkezési spirál iránya megfor­dul, s a nem távoli jövőben bekö­szönt a „leszerelési verseny” kor­szaka. A jelek szerint a Szovjet­unió megszűnése nyomán előállt új helyzetben is adott a lehetőség a roppant szovjet katonai poten­ciál biztonságos központi fel­ügyeletére. Visszatérő azonban a kérdés: nem fenyeget-e az a ve­szély, hogy avatatlan kezekbe ke­rül a nukleáris fegyverraktárak „kulcsa”, s valaki egy végzetes gombnyomással mérhetetlen pusztítást idéz elő. Nos, az efféle veszélyek meg­előzésére sokszoros biztonsági fékek vannak beépítve a rend­szerekbe. Ahhoz, hogy valaki egyáltalán beléphessen például a hadászati föld-föld rakéták indí­tóállásába, ötszörös biztonság- technikai és harckészültségi ka­put kell átlépnie. Ahhoz pedig, hogy egy rakétát indítani lehes­sen, több zsilipes mágneskártya és úgynevezett manuális elektro­nikus átjáróberendezések kódja­inak ismerete szükséges. E kó­dokat rendszertelenül, esetleg óránként vagy naponként vál­toztatják, így előfordul, hogy a silóban bent lévő kezelőszemély­zet már egészen más kódok se­gítségével megy ki, mint amivel bejutott. A „gombnyomás”, azaz a pusztító fegyver működésbe ho­zatala — szerencsére — sokfázi­sú, sokszoros kontroligáttal kö­rülbástyázott művelet. Össze­tettségét és bonyolultságát jel­lemzi, hogy — az előírásos elekt­ronikus műszeres vizsgálatoktól a nukleáris fejek fölszereléséig (ezek ugyanis nincsenek rajta a rakétákon) — összesen mintegy 70 technikai és 30 hadkészültsé­gi eljárás lefolytatása szükséges az indításhoz. Ráadásul mozgat­ható kilövőállású rakéták eseté­ben három — egymástól eléggé élesen elkülönült — részleg szinkronba hozatala is feltétele az aktivizálásnak. Az egyik a kü­lön tárolt nukleáris fejhez, a má­sik a hordozórakétához, a har­madik pedig a kilövőálláshoz kapcsolódik. S ha valamelyik — félreértés, tévedés vagy egyéb véletlen okán — működni kezd is, a másik két részleggel való szinkron nélkül képtelen a harci cselekményre. A harckészültségnek egyéb­ként 5 technikai készenléti foko­zata van: az 5. a leghosszabb ide­jű (24-36 órás). Az 1. a legrövi­debb idejű (30-60 perces). A harckészültségi összes kódot csak az államelnök és a legfel­sőbb vezetés által kijelölt néhány tag ismeri. A katonai hierarchiá­ban a különböző lépcsőfokok­nak megfelelően vannak elhe­lyezve — elektronikus, illetve ha­gyományos (borítékolt) formá­ban — a megteendő intézkedé­sek, illetve utasítások. Végrehaj­tásukhoz azonban a hierarchia számos lépcsőfokán nem elegen­dő a „fölülről” érkező parancs; számos esetben szükség van arra is, hogy mind az elektronikus, mind az írásos utasítást az elöljá­ró szerv felelős képviselője sze­mélyesen, a helyszínre menve megerősítse. Az óceáni és tengeri térségek­ben állomásozó haditengerészet csapásmérő eszközeinek mint­egy 50 százaléka van ellátva nukleáris fejjel — ezek azonban szintén nincsenek rászerelve a rakétákra. Mivel a 12 kilövőál­lással s összesen 24 rakétával rendelkező tengeralattjárókon a nukleáris fejek a hordozók köze­lében vannak, itt még külön spe­ciális biztonsági előírások sora érvényes. Egyebek között az, hogy a rakéta indításához — szá­mos egyéb feltétel egyidejű meg­léte esetén — a parancsnoknak és további két személynek egy­szerre kell meghúznia az indító­kart... Dr. Damó László Ferenczy Europress Adatok a múlt évi állami költségveté§ teljesítéséről Az állami költségvetés 1991- ben 114,2 milliárd forint hiány­nyal zárt. Ez lényegesen kedve­zőtlenebb az előirányzottnál, va­lamint az előző évi tényleges helyzetnél. A törvény ugyanis csupán 78,8 milliárd forint hi­ányt engedélyezett, míg 1990- ben a deficit csupán 1,4 milliárd forint volt. A múlt évi tényleges deficit 11-12 milliárd forinttal azt az összeget is meghaladja, amelyet a kormány az ez évi költ­ségvetési előirányzatok ország- gyűlési tárgyalásához benyújtott — állapítja meg a Pénzügymi­nisztériumjelentése, melyet hét­főn a Magyar Távirati Irodához eljuttatott. A vártnál jóval nagyobb defi­cit oka, hogy a bevételek rendkí­vül kedvezőtlenül alakultak: a tényleges bevételek összege csaknem 56 milliárd forinttal ke­vesebb a tervezettnél. A kiadá­sok sem érik el az előirányzottat, ebben a vonatkozásban mintegy 20 milliárd forint az eltérés. Az idén decemberben nem is­métlődött meg az egy évvel ko­rábbi befizetési csúcs. Ez a ma­gyarázata annak, hogy még az utolsó hetekben is jelentősen nőtt a deficit. A gazdálkodó szervezetek, pénzintézetek adó- befizetései, valamint a fogyasz­tási adóbevételek decemberben 64,1 milliárd forintot tettek ki. Ez 15 milliárd forinttal kevesebb a múlt évi decemberi hasonló be­vételeknél. így az év utolsó hó­napjában 6 milliárd forinttal nőtt a költségvetés hiánya. A gazdálkodó szervezetek nettó befizetése az előirányzot­tól csaknem 22 milliárd forinttal, 13 százalékkal marad el. Össze­sen a gazdálkodó szervezetek 204 milliárd forintot fizettek a költségvetésbe, és 56,4 milliárd forintot kaptak. így a nettó befi­zetések 144 milliárd forintot tet­tek ki. A legnagyobb kiesés a vál­lalkozási nyereségadónál jelent­kezett, összege elérte a 24 milli­árd forintot. 15,5 milliárd forint­tal kevesebb volt a vám- és im­portbefizetés is. A pénzintézetek 8.5 milliárd forinttal fizettek ke­vesebbet az előirányzottnál. A pénzintézetektől a költségvetés 44.5 milliárd forinthoz jutott. A lakosság adó- és illetékbefizeté­sei tervszerűen alakultak, 133,4 milliárd forintot tettek ki. A be­vétel zöme, 125 milliárd forint a személyi jövedelemadóból adó­dott. A költségvetés tavaly adós­ságszolgálatra és kamattérítésre 107,1 milliárd forintot fordított, a tervezettnél 3 milliárd forinttal kevesebbet. Ennek részben az az oka, hogy az államadósságot fi­nanszírozó hitelek és kötvények kamata alacsonyabban alakult a számítottnál, másrészt a privati­zációs bevételekből is 1,8 milli­árd forintot költöttek adósság- törlesztésre. A költségvetés tavalyi hiányát a belföldi megtakarítások teljes egészében fedezték. így elegen­dőnek bizonyult az Országgyű­lés által jóváhagyott 60 milliárd forint értékű jegybanki hitel. A költségvetés tavaly 15 milliárd forint összegű államkötvényt is kibocsátott. A kincstáijegyek ál­lománya 50 milliárd forinttal emelkedett, s ez összesen a ko­rábban felsoroltakkal együtt 124,7 milliárd forint finanszíro­zási forrást biztosított. Ebből nemcsak a hiányt tudta a költ­ségvetés fedezni, hanem azt a 9,5 milliárd forintot is, amelyre a tár­sadalombiztosításnak volt szük­sége esedékes kiadásainak fede­zésére. Az összes finanszírozási forrásból mindezen túl 1,1 milli­árd forint az állami forgóalapot növelte. Akciósorozat a közterületek rendjéért A jövő héten, január 13-án hétfőn a közterületek rendje, il­letve a közbiztonság javítása ér­dekében együttes akciósorozatot kezdenek a fővárosi önkormány­zatok, a BRFK, valamint a Vám- és Pénzügyőrség dolgozóinak közreműködésével — jelentette be Szegvári Péter, a Fővárosi Önkormányzat főjegyzője, hét­fői sajtótájékoztatóján. Az előre meg nem határozott ideig tartó szigorú ellenőrzések során elsődlegesen az aluljárók­ban engedély nélkül árusítók el­len lépnek fel. A rendőrök, a közterület-felügyelők és a pénz­ügyőrök annak a hatályos jog­szabálynak kívánnak érvényt szerezni, amelyek szerint az alul­járókban csak mozgó hírlapáru­sok árusíthatnak. Egyúttal vizs­gálják az áruk eredetet is. A Fő­városi Önkormányzat egyidejű­leg áttekinti, hogy a jövőben mely közterületre adható ki utcai — például virág — árusítási en­gedély. Az aluljárókban kialakult ka­otikus viszonyok felszámolása mellett határozottan eljárnak a tiltott szerencsejátékot űzők és a valutázók ellen is, de tovább tart a hazánkban jogtalanul tartóz­kodó külföldiek kiszűrése is. Emellett az eddigieknél szigo­rúbban járnak el az engedély nél­küli plakátragasztókkal és a sza­bálytalanul parkoló autósokkal szemben is. Közülük a kirívóan durva szabálysértők gépkocsijait elszállítja a BRFK újonnan ala­kult szállítási irodája. A XV. ke­rületi Ifjúgárda útra viszik majd a rendszám nélküli, elhagyott roncskocsikat, s emellett — a biz­tosítókkal történt megállapodás alapján — a különböző közleke­dési balesetekben megsérült ko­csik elszállításában és megőrzé­sében is közreműködnek majd az új szervezet dolgozói. Fontos hír lehet az autósok számára, hogy a BRFK illetékesei az első két alkalommal még csupán a szállítási dijat kérik az autósok­tól, a harmadik esetben viszont már feljelentést is tesznek. Miről ismerni fel a szerelmes not? A Cosmopolitan című női magazin szerint a következő apró jelek­ből vehetjük észre, hogy barátnőnk, feleségünk, munkatársnőnk sze­relmes. Smink'. Munka után azonnal hazarohan, hogy felújítsa sminkjét. Órákat tölt el azzal, hogy minél természetesebben nézzen ki. Öltözködés: Fogalma sincs, mit vegyen föl. Új dolgokat vásárol, mert semmivel sincs megelégedve, amiket pedig mind ez idáig szíve­sen hordott. Cigaretta: Arra vár, hogy Ő adjon tüzet neki. Egyedül inkább nem gyújt rá. Család: Anyját hirtelen kibírhatatlannak találja, inkább apjával próbálja megértetni magát. Barátnők: Dicsekedni akar új barátjával, kíváncsi arra, milyennek találják a barátnői a kiválasztottakat. Ha véletlenül épp becsönget, nem nyit ajtót. A jándékok: A Tőle kapott ajándékot olyan helyre teszi a lakásban, hogy aki belép, azonnal észrevegye. Szabadság: Nem utazik el, ha Ő nem veszi ki ugyanakkor a szabad­ságát. Telefon: Órákig ül a telefon mellett. Ha viszont csörög, nem veszi fel. Fénykép: Mindenkinek mutogatja barátja fényképét, és azt hajto­gatja, hogy a valóságban sokkal jobban néz ki. A férfiről készült ósz- szes fotót látni akarja. Ebéd: Nincs étvágya és fantáziája sem, előfordul, hogy egy hét alatt kétszer is ugyanazt főzi. Ferenczy-Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom