Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04-05 / 3. szám

HÍRLAP, 1992. január 4-5., szombat-vasárnap EGER ÉS KÖRZETE 5. A város kulturális életének színfoltja lehet Év elején — új helyzetben Egri beszélgetés a társadalombiztosításról Reméljük, hosszabb lesz a „takaró99... Koczka Jó­zsef: — Nem lesz könnyű az esztendő A kórusmuzsika iránt érdek­lődő, és azt szíwel-lélekkel mű­velő fiatal felnőttek számára szerveznek az Ifjúsági Házban énekkart. Az űj egri kórust Bíró Imre, a bazilika orgonistája veze­ti majd. Az első találkozóra janu­ár 9-én, csütörtökön este fél 7-kor váriák az énekelni vágyó „amatőröket”. Természetesen a zenei alapműveltségre és kotta­olvasásra szükség van. Pro Cultura Agriae és Nívódíj Az egri önkormányzat a város kulturális és művészeti értékeit ápoló hivatásos és kiemelkedő teljesítményt nyújtó műkedve­lők számára dijat alapított. Egyéni alkotók, csoportok és együttesek nyerhetik el a Pro Cultura Agriae Dijat és Nívódí­jat. Az első díj annak adomá­nyozható, aki művészetével, al­kotó- vagy szervezőmunkájával hozzájárul a város kulturális és művészeti értékeinek ápolásá­hoz, gazdagításához, valamint nemzetközi megismertetéséhez. A Nívódijat a város érdekében alkotó polgárnak adhatják. Yarázsceruza A gyermek-szabadidőköz- ont Varazsceruza címmel meg- irdetett előadás-sorozata 1992- ben is folytatódik. Az előadások a rajzoktatás űj útjairól szólnak. Január 9-én, csütörtökön dél­után 17 órakor Buka László, a debreceni Vénkerti Általános Is­kola rajztanára beszél majd a „minden szülő spontaneitásról”. Á rejtélyes cím mögött egy sajá­tos szemléletmód rejlik, amely az archaikus kultúrák értékeinek közvetítését próbálja meg az is­kolai rajzórán. Csokonai­versmondóverseny Január 8-án, szerdán délelőtt tartják Egerben a Megyei Műve­lődési Központban a Csokonai Vitéz Mihály vers- és prózamon­dó verseny megyei elöntőjét. A délelőtt 10 «kakor kezdődő talál­kozóra mintegy 30 fiatalt és fel­nőttet Várnak. A legjobbak az év áprilisában mérik össze tudásu­kat az országos versenyen. Mióta világ a világ, az új esz­tendő mindig újrakezdésre, a ré­gi átgondolására készteti az em­bereket. A közélet szereplői is így vannak ezzel. Az óesztendő utolsó napjai­ban határoztak a Megyei Műve­lődési Központ sorsa felől, ezért megkérdeztük Sebestyén János igazgatót, hogy mire számít az új esztendőben. — Már több mint egy éve bi­zonytalan a Megyei Művelődési Központ sorsa — válaszolta. — A megyei és Eger városi önkor­mányzati testiilete többször is fog­lalkozott az intézménnyel, mely­nek funkciójára, szervezeti és mű­ködési megoldására többféle el­gondolást hallottunk. Ez sok gon­dot és bizonytalanságot okozott az épületet használóknak és az itt dolgozóknak egyaránt. — A társadalmi önszervező­dés új formáinak kialakulása sok esetben ebben a házban megy végbe napjainkban is. E folya­matot segíti a nyitottság, az itt dolgozók segítő szándéka, szak­mai tudása, mely találkozik a ház profiljával, az épület hangulatá­val, lehetőségeivel és légkörével. Az év eleji működési gondok után örültünk, hogy a két önkor­mányzat erre az évre biztosította a működéshez szükséges anyagi feltételeket. így meg tudtuk őriz­ni az itt működő művészeti, kö­zösségi, vagyoni és — nem utolsó sorban — a szakmai értékeket. Jelenleg is 60 kisközösség — amatőr művészeti csoportok, klubok, szakkörök, tanfolya­mok és egyesületek — kap ott­hont itt. Heti rendszerességgel több mint 3 ezren látogatják eze­ket a csoportokat. Évente 150- 200 ezren vesznek részt az intéz­mény rendezvényein. Az MMK által fenntartott művészeti cso­portok a megye településein mű­soraikkal gyakran mutatkoznak be. Látogatóink közül sokan nemcsak Egerből járnak be a rendezvényekre, tanfolyamokra, szakmai továbbképzésekre, szó­rakoztató programokra. — Sokáig vitatták, a város és a megye képviselői miként osztoz­zanak az intézményen... — A Heves megyei közgyűlés döntött arról — ami a lényeg —, hogy az épület marad „tisztán művelődési célra.” Elhatározta a Megyei Művelődési Központ fel­adatának megyei és városi fel­adatra történő bontását. A me­gyei közgyűlés határozott. Bí­zunk abban, hogy Eger város ön- kormányzata továbbra is segíti a házban működő városi közössé­gek munkáját. Biztosítja műkö­désük szervezeti és anyagi feltéte­leit. Joggal várják tőlünk, hogy tovább erősítsük az intézmény szakmai segítő munkáját, s hogy mindenekelőtt a megye települé­sein működő 497 amatőr művé­szeti csoportot, 218 klubot, 162 kulturális jellegű egyesületetet támogassuk. Erősíteni kívánjuk a megyében működő több mint ezer művelődési kisközösség ve­zetőinek szakmai segítését be­mutatók, fesztiválok és műsor­cserék szervezésében való közre­működéssel és szakmai tovább­képzésükkel. Hiszünk annak le­hetőségében, hogy az új szerveze­tiformák is segíthetik a tartalmas megyei tevékenységet — mint ahogy abban is hiszünk, hogy Eger város kulturális életének to­vábbra is jelentős színfoltja lehet eházaz 1992-re tervezett progra­mokkal. Hitünket erősítik azok a csoportok és egyének, akik rend­szeresen részt vesznek rendezvé­nyeinken — akiknek javaslatai formálják terveinket. Köztudott, hogy önállóvá vált a társadalombiztosítás, így meg­változtak a feladatai a Heves me­gyei igazgatóságnak is. Koczka József igazgató számára is az új év fordulatot jelent. Mit is vár et­től az esztendőtől? — Nagyapám válasza jut eszembe: ’’békét és jó egészséget, a többit megoldjuk. ’’Feltételezve mindezt, nem lesz könnyű 1992 a Hevesben élőknek sem. Nem állunk jól egészségügyi helyze­tünkkel, kultúránkkal, egymás­hoz való viszonyunkkal, toleran­ciánk is hiányos. Kinek-kinek mennyi a pénze, több-kevesebb van belőle. Nem rendelkezem Kupa úr optimizmusával, de az idei évtől több változást várok. A szakterületem — a társadalom- biztosítás — jelentős változásai évtizedekre meghatározhatják működését. — Milyen feltételek között tudnak dolgozni, hogyan szabá­lyozzák működésüket? — Az elfogadott társadalom- biztosítási önkormányzati tör­vény már jövőre tíz fős testület­ben, később választások útján biztosít igazi gazdát. Remélem, hogy az 1992-es évtől — ha ki­sebb mértékben is — nemcsak a társadalombiztosítási járulék, hanem a vagyon hozama is fede­zi a növekvő kiadásokat. — Lehet-e számítani az ellá­tások növekedésére? — Az ellátások látványos nö­vekedésére mérsékeltebb infláció mellett is több évre van szükség. Az első lépésekre azonban a je­len esztendőben sor kerülhet. A profiltisztítás megteremtheti, hogy a betegbiztosítás és a nyug­díjbiztosítás járulékának mérté­ke külön-külön legyen szabá­lyozva, az ellátás finanszírozva — hogy az alma a körtével ne keve­redjék. — Mégis, milyen új vonásai lesznek a munkának? — Azt hiszem, a betegbiztosí­tásra hárul jövőre a klasszikus biztosítás új alapjainak lerakása, a családorvos intézményeinek szervezése, a finanszírozási, el­számolási és ellenőrzési rendszer kialakítása. Első felévben a biz­tosítottak kézhez kapják a bizto­( sftási igazolványt —■ azzal vá­lasztják orvosukat. — Az egészségügyi alapellá­tásban és az intézményeknél a teljesítményfinanszírozás előké­szítésére is sor kerülhet. A gya­korlatban a biztosítottak, illetve „betegek” érdekeinek kell meg­jelenniük. Jó lenne, ha a nyugel­látások emelése eltérne a koráb­bitól, s a bérek növekedési üte­mének arányában kerülne a tör­vénybe, amely így kedvezőbb lenne. — Több millió forint szociális jellegű ellátás terheli a társada­lombiztosítási alapot. Úgy tűnik, jövőre sem lesz a kormánynak pénze, hogy „kivegye” a járulék- fizetők terhei közül ezt. — Az egyik legnagyobb gond­juk a sok tartozás. Valamilyen módon tudnak-e változtatni ezen a tendencián, elérni, hogy ne le­gyen több kintlevőségük? — A tavalyi évről megyénk munkáltatói több mint 800 mil­lió forint járuléktartozást hoztak át az 1992-es évre. Az új szabá­lyok megteremtik a jogi lehető­ségét, hogy mielőbb a társada­lombiztosítás számláján legyen a járulék. Csupán a jogi eszköz ke­vés. Az új évtől azt várom első­sorban, hogy a termelésben, a pi­acon legyen előrelépés, ettől függ a társadalombiztosítás szol­gáltatása is. — Megnövekedtek a feladata­ik. Hogyan lehet eleget tenni a kí­vánalmaknak és elkerülni a zsú­foltságot? — A privatizáció, a vállalko­zók számának növekedése miatt a vállalati kifizetőhelyekről az igénybejelentések (betegellátás, családi pótlék, stb.) az egri igaz­gatósághoz és a gyöngyösi kiren­deltséghez helyeződnek át — tö­megesen. Zsúfoltak az ügyfél- szolgálatok, a munkatársak le­terheltek. Ettől az évtől azt vá­rom, hogy Gyöngyösre több ellá­tás kerüljön, Egerben pedig két helyen fogadhatjuk a lakosságot. Előkészítjük a vidéki irodák mű­ködését Hatvanban, Hevesen és Pétervásárán. — Lehet-e a társadalombizto­sítási munkát mindenki megelé­gedésére végezni? — A járulékfizetőktől az ellá­tást igénybevevőkig mindenki­nek eltérő az érdekeltsége. A vállalkozó magasnak ítéli meg a járulékot, a nyugdíjas kevésnek a nyugdiját. Azt nem várhatom az idei évtől, hogy kevesebb legyen a befizetett járulék és jóval több az ellátás. Ázt viszont remélem, hogy azt a bizonyos „takarót” azok használják, akik »járulékot fizetik, és az valamelyest hosz- szabb is tesz... A Gajdos együttes házzá a talpalávalót az MMK egyik rendez­vényén... Újra reneszánszát éti Világbanki támogatással Tánc — négy évtizeden át A Heves Megyei Táncpeda­gógus Munkaközösség megala­kulásának 40. évfordulóját ün­nepelte az elmúlt évben. Érde­mes néhány adat erejéig felidéz­ni ezt a négy évtizedet mégpedig Valkay Emil összegzése alapján. 1951 áprilisában a Népműve­lési Minisztérium rendeletet ho­zott a magántánciskolák meg­szüntetéséről, és egy úgyneve­zett alkalmassági vizsgán mérte fel, hogy a továbbiakban kik ta­níthatnak, vagyis kik foglalkoz­hatnak társastáncoktatással. Ennek megfelelően Budapest területén 14 munkaközösség, megyénként pedig egy-egy mun­kaközösség jött létre. 1951 szep­temberében alakult meg Heves megyében is a Táncpedagógu­sok Megyei Munkaközössége, ennek székhelye pedig Eger lett. A megyei munkaközösség megalakulása után a tagok terü­letileg felosztották a megyét egy­más között, lehetőleg figyelembe véve azt, hogy egy-egy városban, vagy községben ki és mióta taní­tott már. A társastáncoktatás mellett egészen 1956 végéig egyesek igen intenzíven foglalkoztak né­pitáncoktatással is, egészen ad­dig, amíg ezen csoportok fel nem oszlottak. A táncoktatást a me­gyei munkaközösség tagjai min­den esetben összekötötték azzal, hogy a tanfolyam növendékeit nemcsak táncra, hanem illemre és a társas együttélés szabályaira tanították. A gyakorlat és tapasztalat az volt az elmúlt 40 év során, hogy Eger, Hatvan és Gyöngyös váro­sokban minden évben lehetett diákok és felnőttek részére tan­folyamot indítani, de egyes köz­ségekben csak két évenként. A tanfolyamokat zömmel a községi vagy városi művelődési házak­ban tartották, de néha — az igaz­gatók engedélyével — az isko­lákban. Az oktatást zömmel szombaton és vasárnap tartot­ták. 1980-ban — Begovits Emil György megyei elnök elhalálo­zása után — az elnöki tisztséget Valkay Emil Károly addigi me­gyei titkár vette át. A tánc- és illemtanoktatás új­ból reneszánszát éli. Igaz, nem úgy és nem azt tanítják már, ahogy negyven évvel ezelőtt. Változatos formákban és hely­színeken zajlik a táncoktatás Egerben is. A néptánc, a jazz- balett, az akrobatikus tánc és a pantomim hívei is találnak ta­nulási lehetőséget. A szervezeti keretek pedig épp átalakulóban vannak. Az üzleti élet és a vállalkozások iskolája Napjainkra egyre jobban előtérbe kerül a gazdasági szakképzés az állami és a magán­szférában, az üzleti életben mindinkább szükség van és lesz a jól felkészített, a piac- gazdaság „labirintusaiban” eligazodni tudó szakemberre. A közelmúltban e cél érdeké­ben — mint arról már hírt adtunk — világ­banki támogatással megkezdődött az Egri Közgazdasági Szakközépiskolában a gép­park korszerűsítése, a műszaki infrastruktú­ra felújítása. Az iskolafejlesztés koncepciójá­ról kérdeztük Pócsik Dénesné igazgatót. — Ennek az új típusú fejlesztési koncepci­ónak a célja, hogy a nemzeti alapkövetel­ménynek megfelelően segítse az általános műveltség színvonalának emelését, tegye le­hetővé az új közoktatási törvénytervezet által körvonalazott feladatok megvalósítását — tájékoztatott az igazgatónő. — Konkrétan melyek ezek a teendők? — Elsődleges feladatunk, hogy segítsük elő a szakirányú egyetemen vagy főiskolán való továbbtanulást, az aktuális munkaerő­piaci igények szerinti tanfolyami képzésbe való bekapcsolódást, valamint a felső-szak­iskolai tanulmányok folytatását a felsőfokú szakképesítésért. Terveink szerint a felsőfo­kú szakképesítés megszerzése az úgyneve­zett „5 éves kurzusrendszerben folyna”, amely 1993-tól — a közoktatási törvény elfo­gadása után — iskolarendszerű, felsőfokú szakmai végzettséget biztosítana. — Miként formálódott ez az elképzelés? — Ezt az oktatási konstrukciót kezdetben az általános iskolai — hatosztályos—képzés­ből indítottuk volna, de az oktatási törvény adta új lehetőség (a nyugat-európai és az amerikai képzési „minták” alapján) a „felfe­lé való nyitást” tette lehetővé. Az új iskolatí­pusban fokozatosan mód lesz arra, hogy nö­veljük a képzés időtartamát: egy hatosztályos felső-szakiskolai végzettség megszerzését a régi felső-kereskedelmi iskola hagyományai­nak korszerűsítésével és továbbfejlesztésével kívánjuk megvalósítani. — Mennyiben alkalmazkodik majd az is­kolai oktatás a mindennapi élethez...? — A gazdasági rendszerváltás nyomán a nemzetgazdaság strukturális, tartalmi átala­kulásával a termelési viszonyok megváltozá­sát feltételezi, s a középfokú gazdasági szak­képzés is „lépéskényszerbe” kerül: a megújí­tás szerkezetében, tartalmában és minőségé­ben egyaránt... A prognasztizálható jövőkép alapján a gazdasági szakképzésben az ágazati — közgazdasági, kereskedelmi, külkereske­delmi — megkülönböztetés megszűnik, át­alakul és megújul. — Mi lesz a legfontosabb változás? — Mindenekelőtt az, hogy az első két éves, egységes képzés után két szakirányban foly­tatódik majd a pályaorentációs felkészülés. — Az első... ? — ...Az üzleti szakirány: a diákok megta­nulják a bel- és külföldi piac elvárásainak megfelelően — a legegyszerűbb üzleti prob­lémáktól a komplex előkészítésig és döntésig — az üzleti folyamatok, az áruk és szolgálta­tások adásvételével összefüggő tevékenysé­get. Képesek lesznek üzleti terv készítésére, a hiteligénylés módjainak megismerésével és piaci információk feldolgozásával — tulajdo­nosként és alkalmazotti minőségben is — a kis- és középvállalatok, kisvállalkozások szak­emberigényeinek megfelelni... Az utolsó év speciális szakaszában lehetőség nyílik az ügyviteli adminisztráció tökéletesítésére a titkárképzésben: menedzseri és kommuni­kációs, illetve marketing-menedzseri szaktu­dást, üzleti etikát, etikett-, protokollelőíráso- kat, valamint idegenforgalmi alapismerete­ket sajátíthatnak el. Alapelvünk: „az üzlet is­kolája manapság az élni tudás iskolája.” — ...S a másik szakterület? — Ez a gazdálkodási szakirány: a növen­dékeink megtanulják azokat a komplex számviteli, pénzügyi, adó- és társadalombiz­tosítási ismereteket, amelyek megfelelnek a magyar gazdaság által támasztott igények­nek, s nyelvvizsgával és korszerű számítás- technikai felkészültséggel képesek lesznek a felsőfokú szakképesítés megszerzésére. — Mikor vezetik be itt ezeket a képzési for­mákat? — A két új ágazat szerinti oktatás 1992­ben kezdődik meg, s az új koncepció megva­lósítása a vállalkozási és gazdasági speciali- zációval fejeződik be. Az utolsó szakaszban — a felső-szakiskolai rendszerben — lehető­ség nyílik az egyéni elképzelések és munka­erőpiaci igények megvalósítására. A szakosí­tott közgazdasági szakképzésben a magyar gazdaság által támasztott igényeknek és kö­vetelményeknek megfelelően folyik a tan­anyagok korszerűsítése, az oktatók magas szintű átképzése. Első komoly sikerünk volt, hogy az új számviteli törvény oktatására két kollégánk is elnyerte a jogot a Pénzügymi­nisztérium által hirdetett pályázaton... Ter­mészetesen elképzeléseink megvalósításá­hoz várjuk városunk, szűkebb szakmai kör­nyezetünk, valamint a vállalkozók támoga- tásátis... /c. j i

Next

/
Oldalképek
Tartalom