Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18-19 / 15. szám
HÍRLAP, 1992. január 18—19., szombat-vs GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE A Filharmónia hangversenyei Az ifjúság bérleti előadásain január 21-én folytatódnak Gyöngyösön a Filharmónia hangversenyei. A keddi műsornapon — a Mátra Művelődési Központban — 8, 12.30 és 14 órai kezdettel az Egri Szimfonikus Zenekar lép pódiumra Gé- mesi Géza vezényletével. Jobb munkakörülmények A Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat gyöngyösi telepén a tmk-műhely és az autójavító részleg bővítésének befejezésére kerül sor rövidesen. A soron lévő feladatok elvégzésével a munkakörülményeket javítják. Iskolaünnep — konferenciával Az idén tízesztendős Gyöngyösön a 7. Sz. Általános Iskola. Ez alkalommal a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával regionális, de országos kihatású konferenciát is rendeznek március 23-25. között tankönyvkiállítással, alternatív tantervek bemutatójával. Zenés táncest minden korosztálynak Nosztalgia-táncestet rendez a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ ma este nyolc órától egészen éjfélig, Danhauser Balázs közreműködésével. Minden korosztályt várnak az eseményre, a tiniket éppúgy, mint a nyugdíjasokat, és persze, a harminca- sok-negyvenesek sem maradhatnak ki azok közül, akik kedvelik az igényes zenét. A művelődési ház programja ugyanis hangsúlyozottan „igényes zenét” kínál majd mindazoknak, akik részt vesznek a mai programon. Vaskos anyagot kaptunk nemrégiben a Heves Megyei Környezetvédők Szövetségétől. Ebben igyekeznek összefoglalni a Gyöngyösorosziban építendő — vagy nem építendő — használt akkumulátorokat feldolgozó üzem körül kialakult véleményeket, pro és kontra. Tisztességesnek látszik a szándék: bemutatni az Országos Érc- és Ásványbányák, valamint a helyi környezetvédők álláspontját. Mivel ez az elemzés aránylag közérthető, és a téma nemcsak a Gyöngyös környékieket, de a megye egész területén élőket érdekelheti, úgy határoztunk, hogy két részben közreadunk a fontosabb gondolatokból, adatokból néhányat. „Zöld füzet” megjelöléssel az OÉÁ , míg „A megdöbbentő valóság” cím alatt a HAF-ot ellenzők véleményét olvashatják. A következő részt január 21-én, kedden, az 5. oldalon közöljük. „Az ólomtermékek jó és rossz értelemben mindennapi életünk szükségszerű velejárói. Nem tudjuk őket nélkülözni az élet számtalan területén: a gyógyászat, a közlekedés, az építő-, az energia- és a gépipar fontos alkotórészei. Szidjuk a kipufogógázokból származó káros ólomszennyezést, de gépkocsi nélkül már nem tudnánk élni. Amíg az akkumulátorok gépkocsijaink indítását segítik elő, addig nincs probléma. A baj az akkumulátorok tönkremenetelével kezdődik. Hazánkban 1990-ben drámai helyzet alakult ki ezen a területen. Felborult a használt akkumulátorok begyűjtésének és külföldön történő feldolgozásának rendszere, ami addig viszonylag jól működött. Elkezdődött egy nagyon veszélyes folyamat: más elhelyezési lehetőség híján utak mentén, erdőszéleken, nélkülözhetetlen szántóföldjeinken „hagyták el” a használt akkumulátorokat. Az így kialakult helyzet tarthatatlan. Hazánk területének minden egyes négyzetkilométerére 215 kiló, használt akkumulátorból származó ólom jut, a hozzá tartozó kénsavval együtt!... A használt akkumulátorok környezetszeny- nyezése megakadályozható, mivel újrafeldolgozásuk nyereségesen elvégezhető, és nem igényli adófizető polgáraink adóterheinek növelését. Az Országos Érc- és Ásványa bányák az ipari szerkezetváltás keretében határozta el a hulladékakkumulátor-feldolgozó üzem építését Gyöngyösorosziban. A beruházás gazdaságossága mellett nemcsak ez szólt, hanem az is, hogy az ország környezetének védelmét szolgálja. Az üzem építését a lakosság tiltakozása miatt szüneteltetni kényszerültünk.” (Zöld füzet) „Hazánkban már a hatvanas években tragikus volt a helyzet. Hivatalosan a MÉH Tröszt feladata lett volna a szakszerű gyűjtés, tárolás, szállítás, azonban ebből semmi sem valósult meg. A keletkezett mennyiség töredékét teljesen szakszerűtlenül — például nyitott vagonokban — szállítottuk az egykori NDK-ba. A csehszlovákok türelme fogyott el hamarabb, s joggal tiltották meg ezen szerelvények áthaladását. Több mint túlzás ezt egyáltalán rendszernek nevezni, nem is beszélve a „jól működött” kifejezésről. Az OÉÁ számadatai alapján Magyarország 93 ezer négyzetkilométerére 20 millió 1 ezer 405 kiló akkumulátor jut, a hozzá tartozó kénsavval együtt. Nos, mennyi idő alatt? Évente? Az akkumulátor felfedezése óta? A száraz tények a következők: ma, 1992-ben mintegy kétmillió 700 ezer gépjármű üzemel hazánkban. Átlagosan három- évenként szükséges cserélni az akkumulátorokat, így ez évenként 900 ezer darab — átlagosan számolva bruttó 13.500 tonna tömeget képvisel. Mindössze (?) ennyi terhel bennünket, erről kell így vagy úgy gondoskodni... Az évszázados hagyományokon nyugvó ércbányászatot kívánták felváltani az ólomkohó stb. építésével, úgy, hogy közben a rekultivációs kötelezettséget a szőnyeg alá seperték. A „lopva, suba alatt” megkezdett, a gyöngyösi kórház építését messze lepipáló gyorsasággal végzett munkálatokat valóban a közfelháborodás állíttatta le. Civilizált világban a tervezés fázisában van lehetőség meggyőzni a lakosságot egy üzem építésének szakszerűségéről, biztonságos üzemeltethetőségéről. Ha az OÉÁ által elismerten „szüneteltetni kényszerültek” az építést, akkor a köz- társasági megbízott milyen alapon utasította el Gyöngyösoro- szi község fellebbezési kérelmét az építési engedély visszavonására? Nem csupán az érintett területek lakóinak érdeke, hogy ez az üzem az ország más területén, arra környezeti, közlekedési és ökonómiai szempontból egyaránt megfelelő helyen épüljön fel — az OÉÁ jól felfogott érdeke is ez (kellene, hogy legyen!).” (A megdöbbentő valóság...) A jövő egyik legnagyobb feladata Márkáz szennyvízhálózatot akar Állami céltámogatásra nyújtott be pályázatot a markazi ön- kormányzat a helyi szennyvízcsatorna-hálózat kiépítéséhez. Az elkövetkezendő két esztendőben legalább 80 millió forint kellene a tervek megvalósításához, amit a jövő legnagyobb feladatának tartanak ma a településen. Ugyanekkor — mint dr. Kovácsáé Karnok Mária jegyzőtől értesültünk — a község költség- vetéséből támogatják a gázbevezetés kiviteli programjának az elkészítését, s — több más mellett — szeretnék, ha a régóta álmodott új közösségi ház ügye is előbbre lendülne. Az eddigi kul- túrház ugyanis életveszélyessé vált, egy-cgy nagyobb rendezvényt azóta csak az iskola ebédlőjében vagy a tsz-központban tarthat a falu, ha a polgármesteri hivatal tanácsterme éppen foglalt. A korszerű létesítményt az iskola szomszédságába szánják, egy új tornateremmel együtt. Az építkezés azonban — sajnos — még odébb van. Egyelőre fontosabb tennivalók is akadnak a helységben. Gyöngyöspata erdélyi kapcsolata Kedves kapcsolat fejlődik Gyöngyöspata és az erdélyi Zetelaka között. A Székelyudvarhely melletti, a Hargita lábánál lévő települést tavalyelőtt „fedezték fel” megyei községünk számára. Áz elmúlt nyáron már közel félszázan — iskolás diákok, tanárok, óvónők — jártak a szomszéd országból a Mátraalján, a helyi önkormányzat mellett a patai családok vendégszeretetét is élvezve. Feleennyien pedig az őszi szüreti napok résztvevői voltak, s hasonlóan emlékezetes időtöltés után búcsúztak a helységtől, a tájtól. Azóta újabb családi találkozó is erősítette a barátság szálait, de a nagyobb viszontlátogatásra még nem került sor. Ez utóbbit — mint Molnár Károly polgármestertől megtudtuk — csak az idén tervezik. Az elképzelések szerint nyaraló gyerekek egy népesebb csoportja utazik majd az erdélyi faluba, s velük tart a patai pávakör is. A kapcsolatoknak azonban már részletesebb, hivatalos — távlati — programja is van. Még tavaly nyáron megállapodtak a két község vezetői abban, hogy a jövőben a találkozások rendszeresek lesznek. Három-három tagú kis küldöttségek utaznak, érkeznek majd a községek jelentősebb társadalmi rendezvényeire, konzultálnak egymással a delegációk önkormányzati, oktatásügyi, kulturális kérdésekben. Művészeti együttesek, sportcsapatok vendégszerepeinek. Hagyományt teremtenek a diákok csereüdültetésére, s a családok között alakuló barátság elmélyítésére is törekszenek. (-ni) Vezetésváltás boszorltányüldözés” nélkül 99 (Folytatás az 1. oldalról) Más dolog, hogy a reméltnél kevesebb jutott fenntartásokra, s ez bizony igencsak meglátszik utaink, hidaink, tereink, parkjaink állapotán. Reméljük azonban, hogy az idén már nagyobb figyelmet fordíthatunk rájuk is. — Megnyugvásunkra szolgál, hogy az intézményeinket zavartalanul „működtethettük”, sőt, családsegítő központunk létrehozásával egy újabbal is gyara- píthattuk, az ingatlankezelő, illetve a városgondozási vállalatokat pedig az elsők között alakítottuk korszerűbb részvénytársaságokká. Különösebb zökkenők nélkül folytatódott két nagy beruházásunk, a kórház, illetve a városi szennyvíztelep rekonstrukciója. Bár szinte éppen csak hogy elkezdődött, s nem is túlságosan látványos ez sem, rendezés alatt áll a Szent Bertalan tér, hogy az eddiginél megragadóbb ékessége legyen városunknak. Folyamatban van piacaink rendbetétele, szépítése. S a „nagytemplom” falán márványtábla elhelyezésével önkormányzatunk is áldozott a II. világháború halottal emlékének. — Mi az idei program? — 1992-es költségvetésünk tárgyalásának csupán az első fordulóján jutottunk túl, a másodikat — az országgyűlési döntésig — fel kellett függesztenünk. így az ideiglenes tervezetet tettük közszemlére, s a végleges határozatig például fejlesztéssel nem számolunk. Ennek ellenére határozott törekvésünk, hogy közterületeinkért az eddiginél többet tegyünk. Azon vagyunk, hogy sikeresen megoldódjék a vízművek Keresztes György: „Javítjuk a testület és a lakosság kapcsolatát...” átalakulása, s ezen belül megnyugtatóan rendeződjék fedett uszodánk sorsa. Szeretnénk fejleszteni csatornahálózatunkat, közvilágításunkat, és — lehetőségeink függvényében — még egy sor kisebb feladatot megoldani. Tekintve, hogy az ország gazdasági helyzete egyelőre nem enged hosszú távú programokat, mi is kénytelenek vagyunk inkább csak rövidebb időkben gondolkodni, kis léptekkel haladni, úgyszólván csak a legszükségesebb feladatokat megoldani. Nem mondom hát, hogy például a Szent Bertalan tér szépítése után haladunk a Főtér felé is a csinosítással, s talán már az idén megkezdjük a sétálóbelváros kialakítását. Ez utóbbi — sajnos — még odébb van. Szeretnénk, persze, hogy szeretnénk már ezen is túl lenni, de egyelőre vámunk kell rá... — Feltétlenül javítjuk a testület és a lakosság kapcsolatát, amihez nem kell pénz, csak nagyobb akarat, kitartás. Úgy érezzük, hogy tájékoztatási kötelezettségünknek mindeddig nem tudtunk igazán eleget tenni, a városban lévő igen sokféle egyesület ellenére is képtelenek voltunk a lakosságot bevonni a közéletbe. Határozott szándékunk és törekvésünk az összekötő szálak erősítése. — A jelenlegi építési tilalmak felülvizsgálatával, területek lehetséges felszabadításával is próbáljuk élénkíteni a vállalkozói kedvet — amire egyébként jellemző, hogy a korábbi évihez képest közel harmadával nőtt a gyöngyösi üzletek száma —, s az önkormányzat közvetlenebbül is segíti az idegenforgalmat. Azon túl, hogy az idén valószínűleg két cég is épít új benzinkutat a város pesti bejáratánál, a mátrafüredi strand mellett lévő Fenyves éttermet megvettük, s — a szomszédos hivatali üdülő telkével egyesítve — így esetleg már egy vonzóbb fürdő bővítheti a jövőben a népszerű üdülőhely kínálatát. Közelebbi elképzelésünk, hogy a legutolsó nagy gyöngyösi tűzvész 75. évfordulóján is turistákat vonzó rendezvényekkel felejtetjük majd az egykori katasztrófát. Szóba került, hogy külföldi testvérvárosaink művészeti együtteseit invitáljuk szereplésre, országos tűzoltó-konferenciát, -bemutatót szervezünk, kiállítást nyitunk az újjáépítés, az első hazai tudományos városrendezés emlékeiből. Netalán a város jeles kerekeseire jobban is emlékeztetve, BMX- világbajnokságnak adunk otthont falaink között — hallom befejezésül Keresztes György polgár- mestertől az új évi beszélgetésünk alkalmával... Gyóni Gyula Sínen a gyöngyösi Nem véletlen, hogy Kelemen Árpádot, a nemrégiben megalakult VAMAV Berendezések Kft. ügyvezető igazgatóját úton-útfé- len megállítják mostanában az emberek. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy mindenki oda akar menni dolgozni. A lelkesedésnek igen alapos, kézzelfogható indoka van: a novemberben aláírt társasági szerződést követően az új egység minden dolgozójának — az infláció mértéket meghaladóan — emelték a munkabérét. — Egy ilyen lépés meglehetős optimizmusra vall— vetettük fel Kelemen Árpáddal beszélgetve. — A kilátásaink jók — hangsúlyozta az igazgató —,ajö vöt illetően azonban én inkább várakozó állásponton vagyok. A túlzottan magabiztos munkatársaimat visszafogni igyekszem, a kételkedőkbe pedig egy kis lelkesedést próbálok önteni. Végül is a mi üzemünk az egyetlen Magyarországon, amelyik a vasút számára felépítményi szerkezeteket gyárt, s a munkánkra ettől a szerkezeti átalakulástól függetlenül a jövőben is szükség lesz. — Milyen előzmények után jött létre a vegyes vállalat? — Hosszú eveken keresztül a teljes kapacitásunkat lekötötte, S kitérőkét, vasúti kapcsoló- ezeteket, ragasztott, szigetelt sínkötéseket gyártottunk a MÁV számára. Az utóbbi két évben viszont — az állami támogatás csökkenésével — a MÁV igénye is egyre kevesebb lett. Ettől függetlenül már 1989 tavaszán felvetődött, hogy korszerűbb kitérőkre van szükség a vasútnál. A Budapest-Hegyesha- lom és a Budapest-Kelebia pályaszakaszokat úgy akarják korszerűsíteni, hogy alkalmas legyen legalább 160 kilométeres sebesség elérésére. Ehhez viszont olyan kitérők szükségesek, amelyeket csak egy osztrák vállalattól, a Voest-Alpine Zeltweg GesmbH-tól tudtak beszerezni. A közös vállalat alakítása már 1989-ben szóba került, de 1990 elején megszakadtak a tárgyalások. Egy evvel később azonban újra elkezdődtek, és 1991 novemberében végre aláírtuk a társasági szerződést. — Az egész régi kitérőgyárat átvette az új kft. ? — Nem így történt. A MÁ V Kitérőgyártó Üzemet a vagyonértékesítő társaság 1,3 milliárd forintra értékelte, az új kft. viszont csak 500 millió forint törzstőkével alakult meg. Ebből is 250 milliót vitt be apportként a MÁV, a másik felét az osztrák partner biztosította úgy, hogy 80 millió forint értékű know-how mellett a többi készpénz, amelyet korszerűsítésre fogunk felhasználni. van-e kitérőgyár? — Hogyan érintette az itt dolgozókat ez az átalakulás? Sok embert kellett elbocsátaniuk? arra va- senki tar a vegyes vállalati tárgyalások kezdeten láttuk, hogy az akkori létszámunkat — 580 dolgozót — nem tudjuk a kft.-ben foglalkoztatni. Azóta folyamatosan ajánlottuk fel a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségét mindenkinek, aki ezzel élni akart. Egyéves kedvezménnyel kezdtük, majd a végén már négy évvel korábban is elengedtünk dolgozókat. Sokan átmentek a kft.-től,különvált — s a MÁ V Miskolci Építési Főnökség irányítása alá került — hosszúsín-hegesztő telepre is. El kell mondanom, hogy a kft. 250 millió forintos tőkeresze csak gépekből áll, minden egyéb létesítmény a MÁV tulajdonában maradt, amelyek használatáért bérleti dijat fizetünk. — Mit sikerült megőrizniük a MÁ V hagyományosan jó szociális vívmányaiból? — Hosszas tárgyalássorozat eredményeként sikerült megtartani ezeket: megmarad az üzemorvosi ellátásunk, továbbra is adhatunk lakástámogatási kölcsönt, 13. havi fizetést és végkielégítést. Természetesen ezek az eredményesség függvényei... — Hogyan fogadták a dolgozók a kft. -vé alakulást? — Természetesen voltak kétségeik, féltek a változástól. Folyamatosan tájékoztattuk őket a tárgyalássorozat eredményeiről, munkásgyűléseket is tartottunk, így lassan oldódtak a félelmek. Azonban mégis az győzte meg őket leginkább, hogy a szerződés aláírása után mind a 445 dolgozó jelentős béremelést kapott. — Milyen fejlesztési elképzelésekkel kezdik az „új életer? — Elsődleges célunk, hogy azokat a korszerű kitérőket, amelyeket ma még külföldről hoznak be, a jövőben itt gyárthassuk. Általános technológiai korszerűsítést tervezünk, a kézi hegesztést szeretnénk átállítani automatizáltra. Ki kell alakítanunk az üzemben egy korszerű számítógépes hálózatot is. A külkereskedelemre való felkészülésben — osztrák partnerünk révén ugyanis nagyobb esélyünk lesz kijutni a harmadik piacra — a kft. osztrák ügyvezető igazgatója, Alfred Handlúr veszi kezébe az irányítást. Reméljük, hamarosan olyan termelési igényeknek kell megfelelnünk, hogy a munkáslétszámunkat bővíteni tudjuk. Ha jól dolgozunk, a mi piacunk biztos lesz. A vasút ugyanis nem állhat meg, annak mennie kell... Molnár G. Krisztina A két álláspont ütközik (11/1.) "MT ___ _ _ __ - -Mr—J p 0 -M £ -MT- -MT- m ~mt— IIAI, IIAI — es meg mindig MAI
