Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 14. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT

HÍRLAP, 1992. január 17., péntek

Az emberiség történetének kiemelkedő személyiségei között találjuk korszakalkotó felfedezései révén a 350 esztendővel ezelőtt elhunyt Galileo Galileit. Munkásságával kezdődött meg a csillagászatnak az a korszaka, amelyben már nem pusztán elméletileg próbálták megközelíteni, hogy milyen is lehet a világ, ugyanis az elméletek igazságtartalmát, a megfigyelés, a tapasztalat döntötte el. A nagy tekintélyű olasz tudós a saját maga által szerkesztett első csillagászati távcsövével megfigyelte, hogy a Hold nem sima, „tökéletes” gömb, amilyennek a régi felfogás szerint az égitestnek lennie kellett volna. Ezzel ellentétben megállapította, hogy hegyek, völgyek, síkságok váltakoznak rajta, akárcsak a Földön. Megfigyeléseket folytatott más bolygókról is, így a Jupiterről, a Napról, valamint életünk teréről, a

Földről is.

Megsüketült és megvakult, de szellemileg tiszta maradt

Testi és lelki gyötrelmek között alkotott

A ferde tornyáról nevezetes Pisában született 1564. február 15-én Galileo Galilei olasz fizikus és csillagász. Apja művelt, a zenéhez értő firenzei nemes volt. Fiát posztókereskedőnek szánta, de igyekezett a lehető legjobb képzésben részesíteni. A val- lombrosai kolostorban kitűnő alapokat kapott az ókori nyelvekből és irodalomból. Amikor apja látta fia kitűnő tanulmányi eredményeit, beleegyezett, hogy beiratkozzék a pisai egyetem orvosi karára.

Közben azonban Ostillio Ricci, a pisai egyetem matematika tanárának — a Galilei család barátjának — ösztönzésére matematikát és fizikát is tanult. Olyan rendkívüli módon vonzódott az említett tudományokhoz, hogy ez eltérítette az orvosi pályától, így 1585-től már csak matematikával és mechanikával foglalkozott. Kezdetben az arisztotelészi filozófia híve volt, főként Guido Ubaldi del Monte, az ókori statika alapos ismerője volt rá igencsak nagy hatással, és az ő ösztönzésére dolgozott ki egy, a súlypont kérdéseit tárgyaló értekezést. Ugyancsak professzora ajánlatára kapta meg 1589-ben a pisai egyetemen a matematikai tanszéket. Később Galilei a páduai egyetemre ment, ahol 1610- ig matematikát tanított.

Bár Kopernikusz világképével már Pisában megismerkedett, de 1604-ben megfigyeltek egy új csillagot. Ezt Galilei és Kepler is arra használta fel, hogy megtámadja Arisztotelésznek a világ állandóságát tanító kijelentését. 1609-ben hollandiai mintára távcsövet készített, és azt a velencei tanácsnak adományozta. Jelentős felfedezéseket tett vele, megfigyelte a Hold felszínét, a Tejút csillagszerkezetét, és felfedezte a Jupiter holdjait. Mindezeket 1610-ben, a Velencében megjelent Sidereus Nuncius című könyvében írta le. Még ugyanabban az évben a pisai egyetem első matematikusa lett, majd 1611- ben Rómában az Accademia dei Lincei tagjává választotta. Felfedezte a Vénusz fázisváltozásait, a Szaturnusz gyűrűit, a napfoltokat. Csillagászati észlelései Kopernikusz tanait támogatták. Érthető, hogy a felfedezésekkel és azok magyarázatával magára vonta a kopernikuszi világkép ellenzőinek haragját. 1612-ben jelent meg első könyve, az Értekezés a vízen úszó, vagy vízben mozgó tárgyakról címmel, amelyben nyíltan állást foglalt Arisztotelész tanai ellen. A következő év végén a Benedetto Castellihezírt levelében bizonyítani törekedett, hogy a kopernikuszi elmélet összeegyeztethető a katolikus dogmákkal.

1615-ben Pietro Dinihez és a Toscan nagyhercegnőhöz is hasonló tartalmú leveleket írt. Ezek ugyan nem kerültek kiadásra, de másolat formájában széles körben ismertté váltak. 1615-ben V. Pál pápa Rómába hívatta, hogy nézeteit fejtse ki az ottani tudósok és egyházi emberek előtt. Galilei a hívásnak eleget is tett, de nem tudott arról, hogy még Rómába érkezése előtt Lorini dominikánus szerzetes bevádolta az inkvizíciónál, mellékelve a Castellihez írt levelének egyik másolatát. Ennek alapján titokban megindult a vizsgálat, és 1616. február 24-én a teológusok kimondták az ítéletet, amely szerint eretnek az az állítás, hogy a Nap a világ középpontja, és mozgást nem végez, valamint téves az a vélemény, hogy a Föld nem középpontja a világnak, és mozog.

Ezt a határozatot közölték Galileivel, de művét nem tiltották be. 1618-ban visszatért Firenzébe. Jóval később, 1632-ben adta ki a Párbeszéd a két legnagyobb világrendszerről című

könyvét olaszul. Ezért még abban az évben Rómába idézték az inkvizíció elé, ahol kényszerítették tanainak megtagadására. Börtönre ítélték, amit csakhamar házi fogsággá enyhítettek, de írásait ellenőrizték, illetve megsemmisítették. Az idős tudóst a lelki kínok mellett testi bajok is gyötörték, de még így is volt ereje, hogy megírja fő fizikai művét, a Matematikai érvelések és bizonyítások két új tudományág, a mechanika és a mozgások köréből című könyvét, amely 1638- ban jelent meg Leidenben. Galilei 1640-ben már teljesen vak és süket volt. Testi és lelki szenvedések között, de világos szellemmel hunyt el 1642. január 8-án a Firenze melletti Arcetriben. A firenzei Santa CVoce-templomban helyezték örök nyugalomra, de csak 1737-ben engedélyezte az egyház, hogy sírját méltóképpen megjelöljék.

(mentusz)

A fizika tudományának kezdete

Galileo Galilei a már említett, 1638-ban megjelent fő művének időpontjától szokás megjelölni a fizikának — mint tudománynak — a kezdetét. Ezt nem a könyv tárgya érdemli meg, hiszen a fizikához tartozó statikával már Archimedes, a hajlításokkal például már Tartaglia is foglalkozott, ám megérdemli Galilei módszere, ő volt az első, aki a fizikai kutatásban hangsúlyozta a matematika és a kísérlet együttes szerepét. A fizikán belül őt tekinthetjük a kinematika megalapozójának.

Megfogalmazta a mozgások viszonylagosságát, amelyet az egyenesvonalú egyenletes mozgásra

mondott ki. Erre alapozva alkotta meg Isaac Newton a tehetetlenségi vonatkoztatási rendszer fogalmát. Később Albert Einstein a Galilei-féle relativitás elvét kiterjesztette az összes fizikai jelenségre. Megfogalmazta a szabadesés és a lejtőnesés négyzetes út törvényét. Ebben benne rejlett az a felismerés, hogy az állandó mozgató hatás, az erő állandó gyorsulást hoz létre. Newton erre támaszkodva bevezette a tehetetlen tömeg és a súlyos tömeg fogalmát, amelynek teljes egyenlőségét Einstein mondta ki, illetve Eötvös Loránd mérései nagy pontossággal igazolták.

Az ingát

órakészítéshez ajánlotta

Galilei a ferde és a vízszintes hajintást egy egyenesvonalú, egyenletes mozgás és a szabadesés együttesének, tehát összetett mozgásnak fogta fel. Kísérletileg kimutatta, hogy az inga lengésideje független a kitéréstől, és azért az ingát órakészítéshez ajánlotta. Meghatározta a lengésidő és az inga hossza közötti összefüggést.

Kísérleteihez több eszközt készített, ilyenek voltak a hidrosztatikus mérleg, az arányosító körző, a léghőmérő, a csillagászati távcső, az állítható hajlásszögű csatornás lejtő. Foglalkozott hangtannal, és kísérletileg kimutatta, hogy a hang magassága a hangot adó anyag rezgésszámától függ, és hogy a húr rezgési ideje arányos a húrhossz négyzetgyökével. Állította azt is, hogy a fény terjedéséhez idő kell.

Brecht és Németh László darabjában

1939-ben a német Bertolt Brecht színdarabot írt Galilei életének legfontosabb epizódjairól.

A színpadon persze, mindent meg kellett mutatnia és mindent hangosan kimondania. De voltaképpen maga Galilei is párbeszédes formában fogalmazta meg legfontosabb könyveit. Brecht ezt a darabot a fasizmus éveiben tiltakozásként írta.

De nem csupán ő volt az egyetlen, aki párhuzamot talált az inkvizíció és a huszadik századi totalitárius rendszerek között. Az 1956-os forradalom és szabadságharc előtti feszült napokban — október 20-án — mutatták be a budapesti Katona József Színházban a néhai Gellért Endre rendezésében — Bessenyei Ferenc címszereplésével — Németh László 1956-ban írt, Galilei című történelmi drámáját. 1957 elején még megélt mintegy száz, igen nagy sikerű előadást, majd betiltottak.

Tizenkét év alatt kerüli meg a Napot

Galilei rádöbbent Kopernikusz rendszerének igazságára, amikor 1610. január 7-e és 11-e között felfedezte a Jupiter három, majd néhány nap múlva a negyedik, fényesebb holdját is. Az általa „Medici- bolygók-nak a nevezett holdak helyzetét derült estéken rendszeresen megfigyelve, felismerte, hogy a négy hold a Jupiter körül kering.

Sidereus Nuntius című munkájában erről ezt írta: „Kitűnő bizonyítékokat kaptunk, hogy szétzúzzuk azok kételyeit, akik ugyan tagadják a bolygók kopernikuszi értelemben vett, a Nap körül való keringését, egyetlen holdnak — a mi Holdunknak — földkörüli futását viszont elfogadják. Most már nemcsak egy bolygónk van, amely körülkering egy másikat, hiszen saját szemünkkel láthatunk négy kísérőt keringeni a Jupiter körül, mint a Hold jár a Föld körül. És az egész rendszer egy hatalmas pályán 12 év alatt kerüli meg a Napot...”

Az egri mozik műsorán

Izgalom és szerelem

Leszámolás Kis-Tokióban

Kenner detektív (Dolph Lundgren) a Los Angeles-i rendőrség legszűkszavúbb és legkeményebb nyomozója. Előbb üt, aztán lő, és csak a legvégső esetben kérdez. A város japán negyedében folyó gyilkosságsorozat tetteseinek kézrekerítésén kívül személyes ügyének rendezésében is közel a végkifejlet, ugyanis Japánban megölt szüleinek a gyilkosa is a városban van. Kis-Tokió alvilágának felgöngyölítését célzó akciójában új társat kap, John Muratát, aki a harcművészeteknek szintén nagymestere. A brutális gyilkosokkal szemben csak brutális eszközökkel lehet felvenni a harcot. Hőseink végül is a jakuzák és a szamurájok elfajzott utódait saját fegyvereikkel verik meg. A kőkemény akciófilmet az egri Uránia mozi nézői tekinthetik meg.

Érzelmes csodabogarak

A film ironikus megfogalmazása egy szerelmi történetnek.

Maurizio rajzfilmek hangtechnikájával foglalkozik, állandóan érdekes zajokat, zörejeket gyűjt, amelyeket felhasznál a készülő filmekhez. Martina az örök várakozó romantikus, aki a szerelem különleges válfaját keresi. A film kettejük találkozásának a története. Maurizio azonnal beleszeret Martinába. De a tapasztalatlan fiatalember elkezd megváltozni. Maurizio tudatalattijában lejátszódik egy furcsa átalakulás, amelynek az a célja, hogy kikerülje a fizikai kapcsolatot. Barikádokat épít saját lakásában, nem nyitja ki az ajtót, nem veszi fel a telefont, semmilyen kontaktust nem akar Martinával. A lány megdöbben viselkedésétől, dühbe gurul, de végül megadja maP

át. Az olasz filmburleszket a rizma mozi tűzte műsorára.

Kastaly István emlékezetére

Olasz kisváros

A Heves megyei művészek idei, téli tárlatán pár képével feltűnt még mindaz, amit Kastaly Istvántól (1892-1991) az elmúlt évtizedek során színekben-for- mákban kaphattunk. Ezek a színek, ezek a finoman egybesimuló árnyalatok, a tájaknak ez a senki máséval össze nem olvasható hangszerelése most már hiányozni fog végérvényesen az egri tárlatok anyagából.

Nem ő tehet róla, hogy „csak” kilencvenkilenc évig bírta ezt a földi zarándokutat. Ami neki inkább a csendes szemlélődés, a fények és félhomályok, az összhang, a szépség és a tisztaság ke- resése-kutatásaként jelentkezett.

Ha most külön is írunk az ő személyes szerepléséről, tesszük több okból. Évtizedeken keresztül — már a negyvenes évektől kezdve — Egerben, ebben a kedves városban élt és dolgozott; mindig is aktívan, bár a személyiségéből adódó visszafogottsággal irányította azoknak az egri festőknek, szobrászoknak az életét, együttes munkáját, akik már a háborús szétzilálódás után azonnal hittek abban, hogy valamit tenni, alkotni kell.

Tette azt, amíg engedték. Kétszeresen is feljegyzésre méltó, ahogyan néhány „ékesebb” társával, mondjuk id. Kátai Mihály- lyal, Gergely Pállal, Kocsis Árpáddal, András Gizellával, Bas- kay Ernőnével, netán Bíró Lajossal, Nagy Ernővel évről évre hangulatot, légkört teremtettek alkotásaikkal Egerben, amikor az akkori hatalom fenegyerekei szépszerével azt sem akarták tudni, hogy az ateizmuson kívül még mivel érdemes foglalkozni ebben a bükkalji városban.

Festette a hóstyákat, azokat a partnak, domboknak szaladó girbe-görbe házsorokat, amik jellemezték az ötvenes években még a csaknem érintetlenül álló hóstyai világot. Mára már véglegesen eltűntek azok a töppedt viskók, amelyek olyan romantikusan „csurogtak” le a két Szálában, vagy éppenséggel a Hatvani hóstyán. Jellegzetesen visszafogott színeivel — ahogyan a fák lombja csak átereszti a lezuhogó fényáradatot — adott kontúrt alakzatainak, mondanivalójának.

Abban hitt — ha ezt nem is támasztotta alá azonnal tetszetős mesékkel, emlékekkel, elméletekkel —, hogy ő rácsodálkozza a saját lelkiállapotát a világra, és ez a rátekintés kivallatja a sziklákat is, a fákat is, az út porát is. Mert a legköznapibb jelenségekben fel kell és fel lehet fedezni a költészetet, azt a bűvös erőt, amely elősegíti a művész lelkét, hangulatát a kortársakhoz. Nem öncélúan, nem csupán a szépség miatti gyönyörködés, az abban való megfürdetés kedvéért, bár az sem megvetendő cél, hanem azért, hogy azt a szeretetet, amelyet ő érzett a tájban, a számára ritkán megjelenő embernek leképezhesse, kifejthesse. Ezek a képzőművészeti fogalmazványai, „egri lelkesedései” felszívták magukba azt a békességes türelmet, megértését is, amellyel ez a félszázadnyi évet Egerben és Egerért élő művész megteremtett magában.

Annyira csendben élt és alkotott, hogy ha a kollektív tárlatok idején fel nem kaptuk volna a fejünket teljesítményei láttán, talán senki nem is kéri őt önálló megjelenésre. A Hevesi Szemle Galériája adott neki nem egyszer nyilvánosságot.

A város azonban mintha nem méltányolta volna hűségét és piktúráját. Annyian kaptak itt a hangoskodók, a könyöklők közül ezt meg azt, de őt, aki méltán várhatta volna hűsége jutalmát, elfelejtették felvenni bármilyen listára. Olasz kisvárosi képének reprodukciójával emlékeztetünk rá, műveire, hátha valakinek eszébe jut még egy osztogatós alkalommal: megérdemelt volna egy kicsivel többet is. Nemcsak azért, mert sokáig jobb híján iparos nebulókat oktatgatott a szakma elemeire, hanem főleg azért, mert pusztíthatatlan türelmével, nemes egyéniségével olyan hagyományt mentett meg durva szövésű évtizedekben, a tehetségtelen handabandázók mögött félreállva, hallgatva, amely ma is elhihetővé teszi az igazságot: előbb-utóbb az értéket felemeli a föld az időből, míg a „többit” veszni hagyja. Posztumusz is lehet elismerni az érdemet!