Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 20. szám
HÍRLAP, 1992. január 24., péntek HATVAN ÉS KÖRZETE 13. A hajléktalanokért A Vöröskereszt Hatvan Városi Vezetősége több szervvel közösen megbeszéléseket tart, felméréseket végez a hajléktalanok helyzetéről. Keresik annak lehetőségeit, hogy a város területén mielőbb fedél alá kerüljenek a vasúti pályaudvar várótermeibe szorultak. Sajnos, Hatvanban is egyre többen jutottak ilyen sorsra, s szükségük van segítségre, főként most, a téli hónapokban. Klub Lőrinciben A lőrinci Magvető Könyvtárban ma délután 3 órakor az Olvasó nők klubja keretében szakköri foglalkozást tartanak lányoknak. A téma: hasznos háztartási ismeretek. Játszóházi hétvége A Hatvani Városi Művelődési Központba holnap, szombaton délelőtt 9-től 13 óráig a gyerekeket várják. A kicsiknek mesefilmet vetítenek, az óvodásoknak mini klubfoglalkozást tartanak. A nagyobbak programja: irkafirka, zenefestés, társasjáték. Nyugdíjasbűcsűztató Január 20. — a fogadalmi nap Szent Sebestyén ünnepe Hatvan történetének egyik legsötétebb éve 1739. Ez év áprilisának kezdetén a plébániai anyakönyvbe ez a bejegyzés íródott: „In Áprili incipit pestifera lues grassari”, magyarul: áprilisban kezdett a pestishozó vész pusztítani. A szörnyű járvány tíz hónapon keresztül irtotta a város lakosságát. A lakosok száma Sze- pes Béla: Hatvan története című munkája szerint 1738-ban 942 volt. A tíz hónap alatt 568 halottat temettek el, a város lakosságának több mint 60 százalékát. Bár a járvány az egész országot végigpusztította, Hatvanba állítólag két, Kecskemétről érkezett idegen ember hurcolta be magával. A városkapitány és a vezetők a régi elbeszélések szerint Gyöngyösre menekültek, így a hatvaniak magukra maradtak. A járvány először a betegeket, az öregeket és a gyerekeket ragadta el. A város halálküzdelme közepette az irányító szerep teljesen Palics János prépostra hárult. Munkatársai a kapucinus kolostor szerzetesei voltak, akiket Stahrenberg telepített le 1729- ben. Kolostoruk a mai városháza helyén, patikájuk a mostani könyvtár helyén állt. Az anyakönyvet vezető káplán szeptember végén följegyezte: „Szeptember augusztusnál jobb ember”, mivel az áldozatok száma augusztusban tetőzött, majd az őszi hónapoktól fokozatosan csökkent. Az anyakönyvi bejegyzések a küzdelmes idők miatt szűkszavúak, azonban a felnőtt halottaknál kivétel nélkül ott áll az „omnibus cacramentis munitus” (gyónás, áldozás, szentkenet) bejegyzés. A prépost plébános kapucinus káplánjaival együtt egészen a híveinek élt. Ők voltak a város papjai, orvosai és gyógyszerészei. „A jó pásztor életét adja juhaiért” — így áll a Szentírásban, és így történt ez Isten hatvani nyájában is. A járvány ideje alatt tíz pap áldozta az életét. A papok közül utolsónak Palics János vesztette életét, 45 éves korában. A kihalt házak kapuira gyászképpen faágakat tűztek az életben maradottak. A járvány Szent Sebestyén napján, január 20-án hagyta el végleg a várost. A túlélők szent fogadalmat tettek, és még május 30-án elkészült a Mayerhoff er által tervezett Szent Sebestyént, Xavéri Szent Ferencet és Szent Rókust ábrázoló emlékoszlop, talapzatának domborművén Szent Rozália képmásával. A „szabadulás” napján a hatvaniak ez évtől kezdve munkaszünetet tartottak, és a város lakosai szentmisén adtak hálát. Fogadalmukat a hívők a mai napig megtartják. Az emlékoszlopot a talapzatában elhelyezett okmány szerint először a piacon állították fel. A polgárok közötti hagyomány szerint ez a régi kálváriatemető előtti téren állt. Az emlékművet 1846-ban új felirattal a plébánia előtti téren állították fel. Ennek szövege magyarul: „A város fogadalomból állította 1739-ben, 107 év múlva kijavítva áthozatott 1846-ban.” 1956. október 23-án kitört a forradalom. Ennek hatására a város lakói részben megrongálták és ledöntötték a két Fő téri szovjet emlékművet, melyeket 1945-ben emeltek. Ennek ellenhatásaként ismeretlen tettesek a következő éjszakák valamelyikén a Szent Sebestyén-oszlop két mellékalakját ledöntötték. A helyreállítás után az emlékművet a templom mellett helyezték el. A fogadalmi napot a városban idén is megtartották, január 20- án délelőtt, a belvárosi templomban, ahol szentmisén emlékeztek az áldozatokra. Az emlékoszlop a pestis- járvány megszűnését idézi Városképvázlatok A strand New Yorkból — Apcra „Magyarországnak most sok ötletre van szüksége” Danyi Tiborné harminckét évi közszolgálati munka után a közelmúltban vonult nyugdíjba a hatvani polgármesteri hivatal pénzügyi osztályáról. Hogy munkájával elégedettek voltak, azt több elismerés, kitüntetés bizonyítja. Említésre méltó, hogy több mint két évtizeden át vöröskeresztes alapszervi gazdaságvezetőként is ténykedett. Nyugdíjba vonulása alkalmából a napokban ünnepségen búcsúztatta munkatársai körében Szinyei András polgármester és Juhász Gábor, a Vöröskereszt Hatvan Városi Vezetőségének titkára. Agykontrolltanfolyam A Hatvani Városi Művelődési Központ agykontroll-tanfolya- mot szervez, mely lehetővé teszi a gyors tanulást, a kreatív alvást, az egészség és az emlékezőképességjavítását, valamint a sikereket az üzleti világban. A 40 órás kurzusra a helyszínen jelentkezhetnek az érdeklődők. Az újhatvani Teleki úton találjuk a település termálvizes strandfürdőjét. A korszerű fürdő 1974-ben létesült az ötvenezer négyzetméteres ligetesített, füvesített, parkosított területen. Az 1057 méter talpmélységű, 600 1/perc hozamú, 40 C-fokos vizet szolgáltató kútra épült a fürdő. A víz nátrium-hidrogén- karbonátos jellegű, ivókúra formájában gyomor-bél rendszeri megbetegedések gyógykezelésére eredményesen alkalmazzák. A városi kórház traumatológiai osztályán e termálvizet fürdőkúra formájában mozgásszervi megbetegedések gyógyítására, baleseti sérültek utókezelésére és rehabilitációjára használják. A termálvíz feltárása 1971- ben kezdődött el, ezt követően hamarosan sor került a fürdő és környékének geodéziai felmérésére. A földmérési munkákat id. Demény-Dittel Lajos vezette (a földmérőcsoport tagjai között dolgozott akkor e cikk írója is). A strandot az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat tartotta fenn. A ráfizetéses üzemeltetés miatt a közelmúltban a város önkormányzata pályázatot hirdetett meg a strand működtetésére. A pályázatra jelentkezők közül a legelőnyösebb ajánlatot a dr. Nagy Albert-Sebestyén Tamás „duó” (előbbi mérnök, a pátja vállalkozó) nyújtotta be azzal, hogy a fürdő 1992. évi üzemeltetéséhez az önkormányzatnak nem kell anyagilag hozzájárulnia. A település fürdőkultúrájának gyökerei a messzi múltba nyúlnak. A Zagyvát és annak in- goványait már az ősemberek is használták fürdőzésre. Az első jelentősebb fürdőépületet Hatvanban is a törökök építették. A világutazó Evlija Cselebi 1664- 1666 között itt is járt, és útleírásában megemlítette a kupolával fedett Szulejmán dzsámi melletti fürdőházat is. Ez gőzfürdő, törökül „hamam” volt. Az első nyilvános kádfürdő 1922-ben létesült, a Csaba utcában. A „Hatvan és Járása” című hetilap 1925. április 12-i számában olvasható, hogy a község rövid időn belül fürdővé alakítja át a „Polareczky dr.-féle házat”. (Az egykori épületet már elbontották, a Horváth Mihály úton állt.) 1927-ben építették meg az első közfürdőt, az ún. régi tisztasági fürdőt. Annak területén fúrtak 1930-ban az első artézi kutat, mely 24 C-fokos vizet szolgáltatott. A város fürdőkultúrájának következő fejezete az 1948. évhez kapcsolódik. A Gyöngyösi Néplap 1948. december 5-i számának „Hatvan” című melléklete szerint Hatvanban ekkor 64.200 Ft beruházási költséggel strandfürdőt terveztek létrehozni. A fürdő létesítésének első lépéseként a város bérbe vette a volt zsidófürdőt. A cikk szerint: „...e fürdőt azonnal helyreállítják, és még ebben az évben üzembe helyezik, három kádat és egy medencét állítanak bele.” A Csaba utcai kétmedencés „tisztasági fürdőt” 1975-ben zárták be, az új hatvani strand megnyitását követően. (A volt Csaba utcai fürdő területen vízórajavító műhelyt rendeztek be 1976-ban.) A jelenlegi újhatvani strand messze földről vonzotta a fürdeni vágyókat. Sokan jártak át Jászberényből, Pásztóról, Fülekről stb. Demény-Dittel Lajos Manapság gomba módra szaporodnak a nyelvstúdiók, ahol a lassan nélkülözhetetlenné váló idegen nyelvek oktatását szervezik, bonyolítják. A paletta megyénkben is színes, hiszen egyre többen kínálnak lehetőséget a nyelvtanulásra. Nemrégiben egy új színfolttal gazdagodott a skála az International Future Bt. amerikai-magyar vegyes vállalat jóvoltából. A társaság elképzeléseiről az alapítóval, Niemetz Ágnessel beszélgettünk, aki nemrégiben tért haza New Yorkból Apcra, hogy megszervezze és bejegyeztesse az új céget. — Magyarországnak most sok ötletre van szüksége, és az Atlanti-óceán túloldalán — különösen a magukat magyarnak valló emberek révén — sok az ide átpumpálható információ és fantázia. Ezt a legszebb értelemben gondolom. Az általunk alapított vegyes vállalat tevékenységi listáján is sok minden szerepel. — Ezek bizonyára főként a nyelvvel kapcsolatosak... — Igen. Mivel kinti fordítóirodám révén az amerikai kapcsolataim elég kiterjedtek, ezért az USA-ba készülök nyelvi felkészítésén kívül meg tudjuk szervezni az utazásukat, s a kinti munkához és a letelepedéshez teljes hivatalos fordítói és jogi hátteret biztosítunk. Ehhez mellékelünk egy zsákra való hasznos tanácsot, ami a hétköznapi életben segít eligazodni. A leginkább érdeklődést kiváltó szolgáltatásunk, hogy az ottani, legnagyobb példányszámban megjelenő magyar nyelvű újságba forintért lehet innen bármit hirdetni. — Hogy jutott eszébe, hogy Egerben szervezzen nyelvtanfolyamokat, ahol minden második ember nyelvet tanul vagy tanít? — Talán éppen ezért. Hiszen a konkurencia teremti a piacot, a verseny pedig emeli a színvonalat. Mégpedig úgy, hogy az egészséges versenyben maradóknak (és nem az egymást fúróknak) mindig valami többletet kell aaniuk. Az International Future többlete a szórólapunkon is szereplő szlogen: „Az IFo az ön amerikai kapcsolata”. Aztán Egerben jártam gimnáziumba, főiskolára... Igazából azonban a jó tanárok csábították ide, akik szívesen és jól tanítják majd a csoportjainkat. — Tehát az az elképzelése, hogy a megyeszékhelyen veti meg a lábát? — Az igazi tervem, amin már rég gondolkozom, hogy a falvakban terjesszem el a tanfolyamokat. Az iskolákban és az óvodákban is meglehetősen rossz a helyzet az idegen nyelv oktatását illetően. Annak idején elérhetetlen vágy volt számomra, hogy az angol szakos diplomámmal nyelvtanárként iskolában taníthassak. Ma épp az ellenkezője az igaz. S bár lehet, hogy a nyelvvizsgával rendelkezők között vannak pedagógiai érzékű emberek is, megsem tanárok. Ez hasonlít arra a helyzetre, amikor érettségizetteket alkalmaztak napközis nevelőnek. Az ugyanilyen szerencsétlen választás volt. — Hogyan lehet áthidalni ezt a periódust? — Sajnos addig, amíg a sok nyelvszakos tanár kikerül a főiskolákról s az egyetemekről, csak az ilyen, úgynevezett önköltséges tanfolyamok játszhatják a híd szerepét. De jó szervezéssel és a falvak helyes hozzáállásával csökkenthető e kurzusok dija. Nekem rengeteg ötletem van erre. Különösen az Apc, Gyöngyös és Eger környéki települések önkormányzatainak, iskola- igazgatóinak jelentkezésére számítok. Ez égetően sürgős ügy, amit csak közösen lehet megoldani. Mert a nyelvbe fektetett energia éspénz mindig megtérül. A fiam öteves, és három nyelven beszél... — Ön tehát Apc, Eger és New York között ingázik... — Valamint Budapest és Dubrovnik között. — Ez talán némi magyarázatra szorul... — Apc az International Future főhadiszállása, modem technikai eszközökkel fölszerelve. Szóba se jöhetett más, hiszen itt élnek a szüleim. Budapesttel van a legtöbb üzleti kapcsolatom, s New Yorkban van a közjegyzői s a fordítóirodám. — S Dubrovnik? — Dubrovnik a titok. A hely, ahol egyszer nem tudtam horvátul vacsorát rendelni, és megszólított egy amerikai-horvát fiú, tiszta amerikai angolsággal. Ennek 11 éve. Azóta a ferjem, és már családostul járunk vissza Dalmáciába... (b) Zavarkó János háborús naplója Értékes irattal gyarapodott a közelmúltban a Hatvány Lajos Múzeum kézirattára: Palásthy Tiborné átadta ajándékba nagybátyjának, Zavarkó Jánosnak a naplóját, amelyet a második világháború idején vezetett az orosz fronton. Az adácsi születésű Zavarkó János Hatvanban nevelkedett, itt szerzett érettségi bizonyítványt is, de aztán a Diósgyőri Gépgyárban kapott állást. Innen hívták be katonának. A szükséges kiképzés, a tiszti tanfolyam elvégzése után zászlósi rendfokozatot kapott. Amikor 1942 tavaszán alakulatával az orosz frontra vezényelték, szakaszparancsnoknak osztották be. A naplóban 1942 májusának első napjaitól írja meg a fiatal tiszt a katonaélet eseményeit, a szovjet földön szerzett tapasztalatait, megfigyeléseit, szerelmével, hozzátartozóival kapcsolatos érzelmeit. Olvashatjuk a kezdeti lelkesedés leírását, a hazafias gondolatokat, az isteni gondviselésbe vetett bizalmat, majd az elkeseredés megnyilvánulásait, amelyek eluralkodnak a katonákon a felsőbb parancsnokság felelőtlen intézkedései következtében, a felszerelés hiányosságai, az élelmezés elégtelensége, a német szövetségesek arcátlan viselkedése miatt. Az alábbiakban ízelítőül közreadjuk egyetlen nap feljegyzéseit. 1942. július 17-én. Pihenő, egyelőre még semmi újság. Valószínűleg itt maradunk a Don-kanyarban, és egy német ezredet váltunk fel. Parancs jött, hogy nem lehet a falusiaktól elvenni a tejet, tejfölt, krumlit és a többit. Ma szívesebben lennék halott, mint élő. A lábam is dagad erősen, és olyan pokoli szégyent éreztem, hogy ilyet a legutolsó utcai csavargó sem érez. Úgy éreztem magam, mint a tolvaj, rabló. Hogy lehet az, hogy a német katonaság semmiben nem szenved hiányt? Naponta megkapja a rendes kenyéradagot, főznek, sajátjukat eszik, nincs meg bennük az az érzés: lopniuk kell. Hát, igen, ilyen helyzet elé állítottak bennünket. Büszke lehet ránk a magyar haza: rablóbandát küldött ki, nem hadsereget. Büszke lehet Hitler (is) a németjeire, hogy így látják el a bajtársaikat, akik értük és velük küzdenek. Szép az eszme, és szent, amiért harcolunk, de ne állítsák ilyen helyzet elé az embert! Mit csinálhattam? Egyedül vagyok most a szd-nál (századnál). Kiküldtem egyenként a közkatonákat, lopjanak úgy, hogy észre ne vegyék őket a falusiak, azok pedig félnek, hogy az utolsó falatot szedik ki a szájukból. 1942 októberében a Magyar Vöröskereszt központi irodájától levél érkezett: „Tekintetes Zavatkó János (helyesen Zavarkó) úrnak Hatvan, Balog Adám u. 5. Mélységes fájdalommal értesítjük, hogy Zavatkó Janos zls. a szovjet ellen vívott keresztes hadjárat alkalmával, hazája védelme- zésében 1942. augusztus 11-én a stutsje-i harcokban fejlövés következtében hősi halált halt. A súlyos veszteség feletti fájdalmukban hazafias szívünk egész melegével osztozunk, és amidőn a gyászba borult családnak őszintén átérzett részvétünket nyilvánítjuk, kérem a Magyarok Istenét, adjon önöknek erőt és megnyugvást, mert Hősi Halottunk a legszentebbért: Hazánkért adta drága életet. Legyen áldott hősi emléke!” 1943. február 4-én a kormányzó a hősi halált halt Zavarkó János zászlósnak a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta. 1943. június 1-jén a M. kir. 13. honv. gyalog pótezred parancsnoksága levelet küld, amelynek a címzetlje: Zavarkó János t. had- nagy (!) úr. Ebben értesítik, hogy a kormányzó február 26-án kelt elhatározásával t. hadnaggyá kinevezte. . _ , Nemen Gabor s-
