Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-05 / 285. szám
8. HORIZONT HÍRLAP, 1991. december 5., csütörtök New York, magányos éjfél Filmből, könyvből sokat tudunk már róla. Többen úgy gondolják, ismerik, sokan legyintenek: nem érdekel... Van, aki kérdez, milyen város is az a New York? Leírni, lefesteni lehetetlen lenne. Sokszínűségét látni kell. Sokszor és újra, hogy valamit sejtsünk belőle. Csoda. Pár napot nézz bele, aztán sebesen állj tovább! Mert látni érdemes, itt élni lehetetlen! Persze, lehet, csak nekem. Elindulok a Broad- way-tól a magyar negyed irányába, a színházi próbára, s az egyórás gyaloglás képeit rögzítem. Párás, fekete, kiábrándító regf el. Mit változott New York a fe- ete polgármester egy éve alatt? Tisztább láthatóan nem lett. S ti, fehérek, Manhattan lakói, kik a más színűek gyűrűjében éltek, tágul vagy szorul a kórbezáró hurok? Ebednél az állami üzleteket feltöltő feketékről szól valaki. „ Vesztébe rohan New York. Kennedy rossz programja volt ez a betelepítés. Ha ennyire reprezentált, miért nem vett be a családba egy négert?” Esti öröm: végre nem sötét kéE ű sofőr a busz kormányánál. elkesedésem letörik, mert nyugat helyett keletnek vesszük az irányt, át a Quinsboro hídon. Megállásra ösztökélem, de tört magyarságomra csak nyomja a pedált. Szidásomra sem rendül meg, az első lehetséges megálló- nálletesz Queens sötét negyedében. Két néger szegődik mellém, s rossz magyarsággal akarnak valamit tőlem. Gyors döntés — fél élet! Kalimpáltam egy taxiért, mert így éjféltájban magányosnak éreztem magam. Afro-ame- rikai testvérem egy húszasért haza is vitt. New York ezen szegletében amit láttam, és amit elmondok, az ötvenes és ötven- egyes utca között láttam, fél óra ácsorgásban. Sebes szájú és arcú kurva ácsorog magas sarkú, méretes cipőjében. Lerobbant és reménytelen. Percek alatt mégis gazdára lel. Tíz perccel odébb egy latinamerikai üldögél. Hosszan elmerülve piszkálja a fülét, megnézi az ujjat, megtörli, s folytatja. Öt percig nézem, s aztán tovabbálKét ember érkezik hangosan — és fejenként egy mankóval. Ma este csak az egyik hordja a hóna alatt. Kosz, szemét mindenfelé. Fekete nejlonzsákban a napi hulladék. Redőnyök csapódnak. Éjfél. Kék police-ko- csik, sárga taxik, fekete sofőrök, részeg nők. Nagy a forgalom. Valaki ordít a kaputelefonba. Süket. Mozgalmas az éjszaka. A Chinese Cuisin előtt lányok árulják magukat. Újabb rolók csapódnak. Éjfél. Árubőség. Kopasz öreg láncon lóbálja kulcsát. A vadaszat ma eredménytelen volt, hazatér. A Blarney Inn- ben boldog részegek dőlnek a pultra. Csinos lány érkezik. Hány óra? — kérdi. Mutatom megviselt vekkerem. Gyorsan továbbáll. Többre számított. Két fiú vizel a kínai étterem tövében, hosszan, elmélyülve. Kézen fogva továbbmennek. Jó fogás. Esik. írás a falon mindenfele. A tűzoltócsapra sapkás, koszos nadrágú fém ÜL ólt. Arrafelé lehet látni ilyen lerobbant küllemű oláhokat. 150 cm-es kínai, kicsi fekete esernyővel, üzletember illatosán, csicsás nyakkendőben, 150 centis piros esernyővel. Áll. Telefonál. A söröző ablakán csattan a rács. Benézek. A csapos szájában turkál, majd hajában. Borzolja. Két vendég semmibe néz. Kifelé! A grocery előtt gyűlik a valahonnan ide gyűlt tömeg. Tolókocsis féllábú félvér vezeti a mezőnyt. Kilép a beszélgetésből. Haragosan tovatolatja magát. El! Hangosan szövegel. Faragott bottal öreg vadnyugati hős érkezik, már a pirosba. Lekéste a zöldet. Nehéz éjszaka. Kopasz kövér néger orrát piszkálja. Megáll. Áll. Fel órája. Van idő. Nyugodt sötétség. We Re buch by us felirattal busz pöfög el a for sale bulding megjelölésű ház előtt. Ablaka törne bár, ha lenne. Nincs egy sem. Egy- és kétéves leányát vonszolja-tolja egy középkorú nő. Ráérősén és céltalanul. Nőnek a gyerekek! Fiatal keveréklány karján hónapos csecsemő, a Marios Pizza előtt egy fajtabéli rakodófiú ajánlatot tesz. Hosszú a srác, hosszú az alku. Az üzlet sikertelen, a melós visszatér a boltba. Keres. Pénz kell. A piciny gyermek anyja keblén újabb ajánlatok tanúja. Tanulja már, tanulja. Hűvös van, és nincs me- leg.ágv. Otdollárossal a kezében részeg ténfereg ki egy házból. Nagy sapkában, nagy szemüvegben nagyon kicsi ember tér be ugyanoda, a 360-as szám alá. Forgalmas épület, szorgalmas kapunyitás. A jól ismert tolókocsis száguld kísérőjével az út közepén. Veszekednek. Magára marad a forgalomban. Tolat, kiált, tolat. Maf ára maradt. Hűvös lesz az éjsza- a. Felnézek az égre, és látom, egy felhőkarcoló árnyékában vagyunk. Kupolája gőzöl. Életjelet ad. Az ég felé tör a város. Sarkon állok. Lánynak néznek, tovább- állok. Sörosdobozokat szed egy bevásárlókocsis néger. Az utolsó cseppeket sem hagyja elveszni. Nagyot szürcsöl. Nyomában kicsiny öregasszony, nagy esernyővel, nejlonszatyorral tipeg. O is kutat. Hangos kocsi száguld el, kövér fiatalok haját borzolja a becsapó szél. Becsapó világ. NéLAST! ger fiú ballonban mellém áll. Mellén feszül az anyag. Kiszorít. Miniszoknyás csoda száll ki egy kocsiból. Egyik kezében virág, másikban egy romlott küllemű fiú. Beveszik magukat a 787-es szám alá. Piros svájcis, piros ajkú, sárga nő villog, keres. Kutat. Szomjazik a jóllakott ember. Betér a kidobólegények között a kicsi kocsmába. Tanzániai párducok suhannak át a félhomályban, megrakott kocsijával botorkál egy bamm. Meg-megáll, körülnéz. Árul holnap. Nagyon elárvulva, elfásultan kitériferegnek jól bevált helyükre. Gazdára lel a szemét. Viszonteladó a szemetes. Elképesztően kövér és felülmúlhatatlan sovány emberpáros mögött fekete férfi és festett szőke nő, hegyes állú lány és kopasz néger színesítik az éjszakát. Cop- fos fiú társaságában otthonra lel a botra támaszkodó nő is. Otthonukba indulnak ők, a meztelen hasú lány és a két fejjel alacsonyabb, simlis sapkás fiú. Simlis ügyek rendeződnek, simulnak össze a New York-i éjszakában. Míg mások vastag kenőcsök alatt simogatják ráncaikat, itt az élet nem ismeri az álmokat. New York világosabb részei tisztább jövőt álmodnak, márványkockás tereket. A falanszter-város kartondobozzal bélelt, kőkemény díszletében íródik a történelem. Sziki Károly Erdélyi levél A televízió a hatalom cinkostársa Megszégyenítették és közellenséggé kiáltották ki a magyarságot Romániában. E kétmilliós, s az utóbbi évtizedekben alaposan meggyötört magyar kisebbséget szándékozott — kollektiven — kipellengérezni a román képviselőház és szenátus a médiák felett uralkodó és éppen csak szabadnak nem mondható román televízió segítségével. Emlékeznek még az olvasók — minden bizonnyal — a néhány hónappal ezelőtti magyarellenesség manipulációira, amely éppen az Egerben megrendezett és Erdély jövőjével kapcsolatos nemzetközi tanácskozás kapcsán pattant ki. A „szabad” Román Televízió — tudom, felsőbb hatalmi erők befolyására is — románellenes „világszenzációvá” akarta felfújni az egész tanácskozást, hiszen nagy ügybuzgósággal kétszer is levetítette az összejövetelről készült filmet, és később a tévé vezetői (dühükben kis híján lenyelve a magyar nézőket) csúfondárosan kipellengérezték az említett film készítőit, akik — hal- lott-e még valaki ilyen merészséget? — jó néhány ezer dollárt követeltek szerzői jogdijuk fejében! A magyarság elleni hisztériakeltés — sajnos — azóta is szakadatlanul folyik. Alig telik el olyan nap, hogy a televízió oly sokat kifogásolt vezetői (akiknek eltávolítását százezrek kérik Romániában, még a Román Újságíró Szövetség és a tévé berkeiben működő szakszervezet is!) be ne csúsztatnának valami olyan riportot vagy nyilatkozatot, amely mélyen sérti a magyarság öntudatát és nemzeti érzelmeit. Valaki vagy valakik a Székelyföldön megpengették egy esetleges székely autonómia gondolatát. Na, csak ez kellett a román vezetésnek, és persze, a tévének! Azonnal megszólaltatták, képernyő elé állították az összes neheztüzérségi „ágyút”, és hazaárulóknak kiáltották ki az erdélyi magyarokat. Megalázó volt nézni és hallgatni azokat a műsorokat, amelyek az uszítás és az idegengyűlölet szellemében fogantak. Mert ilyenkor, ugyebár, idegen jövevény a magyar, bezzeg, ha dolgozni, ha alkotni kell, akkor... Á gyengébb idegzetű magyar tévénézők (már akik eleve le nem zárták a készüléket) már-már attól tartottak, hogy a habzó szájú szónokok (akik közül egyesek még 1989 decemberében is a legcsodálatosabb „hazafit”, Ceausescut dicsőítették) kilépnek a képernyőből, és kézzel-lábbal akcióba kezdenek. Holott... Lényegében a romániai magyarság autonóm törekvései megfelelnek azoknak az elveknek, amelyeket a román állam ismételten vállalt és kinyilatkoztatott az 1918. évi G yulafehérvári nagygyűlés határozatában, és 1947- en a párizsi békeszerződésben. Az egykori román kommunista kormány éppen e kötelezettségek értelmében hozta létre a H. világháború után a Magyar Autonóm Tartományt, amelyet később Maros-Magyar Autonóm Tartománynak neveztek el, és amelyet végeredményben csak az ultrasovén és a fondorlatos, magyargyűlölő Ceausescu-rendszer szüntetett meg. Azután — mintegy válaszként az autonómia egyszerű gondolatára — a román törvényhozás mindkét háza (a szélsőséges, nacionalista erők követelésére) szinte azonnal elrendelte az úgynevezett Har- gita-Kovászna-jelentés előterjesztését, s erre — a vitával együtt — csaknem két munkanapot áldozott fel. Rendkívül megalázó és felháborító volt azonban az, hogy a „szabad” tévé azonnal lelkesen elvállalta a meglehetősen kényes és erősen vitatható jelentés dühödt kirohanásokkal tarkított felolvasásának egyenes közvetítését, ezzel is fokozva a tények előzményeiről kevésbé tájékozott román nézőközönség egy részének határtalan magyargyűlöletét. Forró napok voltak, mert számítani lehetett arra, hogy az indulatok mindkét részről elszabadulnak és tettíegességig fokozódnak! De mit számít ez egy elvakult, szélsőséges erőktől megfertőzött vezetésnek! Olyannyira „jó” Románia híre a világban, hogy nyugodtan tovább „javíthatják” azt. Ezek után arculcsapásnak is hatott az RMDSZ politikai alelnöke, Szocs Géza által aláírt nyilatkozat közzététele (Domokos Géza elnök az Égyesült Államokban tartózkodott). A nyilatkozat befejező részében ezt olvashatjuk: „Mindezek után elvárjuk, hogy a lehető leghamarabb parlamenti bizottság foglalkozzon azokkal a gonosztevőkkel, akik nem négy (Hargita és Kovászna megyei), hanem mintegy ezer ártatlan románt gyilkoltak meg 1989 decemberében”. E javaslattal kapcsolatosan tudni kell azt, hogy Romániában még mindig nagyon kevés azoknak a száma, akiket az 1989 decemberi gyilkosságokért vontak felelősségre és ítéltek el. A hírhedt temesvári gyilkosok peret következetesen húzzák-halasztják, a kolozsvári gyilkosok pere pedig még megkezdése előtt elakadt valahol, s most azt akaiják Bizonygatni, hogy ebben a városban senki sem volt hibás csaknem negyven ember meggyilkolásáért! Nehéz ezt elhitetni azokkal — köztük e sorok írójával is —, akik saját szemükkel látták a fegyverropogás után elhulló és többet soha fel nem ébredő embereket. Ugyanakkor Székelyföldön meglehetősen gyorsan súlyos börtönbüntetésre ítéltek olyan székelyeket, akik a forradalom előidézte bosszú perceiben egy vagy két — hatalmukkal a Ceausescu-rendszerben visszaélő — rendőrt gyilkoltak meg. Az RMDSZ nyilatkozata követeli azt, hogy parlamenti bizottság foglalkozzék az országból elüldözött román százezrek távozásának okaval, úgyszintén foglalkozzanak azokkal is, akik a még el nem menekült lakosságot éheztetik, butítják és egymás ellen uszítják. A megrendítő események zavaros helyzetet teremtettek magának az RMDSZ-nek a berkeiben is. Frakciók alakulnak ki, és nem hiányoznak a személyeskedő támadások sem. Éppen rosszkor, hiszen az új választások közepette lenne igazán nagy szükség az RMDSZ politikai egységére, összeforrottsá- gára. Csakhogy sokakat már egy választási siker sem lelkesít. S nem csoda: Romániában a magyarság mind jobban hazátlannak és kiátkozottnak érzi magát! Gyökeres politikai változásokra lenne szükség ahhoz, hogy egy választás valamit is megoldjon. Okos György (Kolozsvár) el Nem szeretne kellemetlen helyzetbe kerülni? Új távközlési végberendezés (telefon, telefax, stb...) vásárlása, forgalmazása, használatbavétele előtt keresse a rTf emblémát a készülékeken, vagy egy telefon a 46/68-841 46/69-138 46/68-029 számok közül bármelyikre, és döntéséhez megkapja a szükséges információt. Ne feledje! Csak a rTf emblémával ellátott készülék nyújt Önnek kellő garanciát a távközlési szolgáltatások zavartalan igénybevételéhez! Természetesen személyes megkeresésre is adunk Önnek tájékoztatást! Hétfőn 14-18 óráig szerdán 8-12 óráig pénteken 8-12 óráig állunk szives rendelkezésére Miskolc, Csabai kapu 17. szám alatt! Miskolci Postai és Távközlési Felügyelet Fax: 46/67-475 rTf Utcai szerencsejáték: balekok itt is akadnak Reggeli kutyasétáltatás
