Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-31 / 305. szám
HÍRLAP, 1991. december 31., kedd SZILVESZTERI MAGAZIN 11. Káposztaleves (Korhelyleves) Hozzávalók: 50 dkg savanyú káposzta, 1,5 evőkanál olaj vagy 2 dkg zsír, 2 dkg liszt, 1 kis fej reszelt vöröshagyma, só, pirospaprika, babérlevél, ecet, só, füstölt hús. Sötét zsemleszínű rántást készítünk. A szükséges vízmennyiség felével vagy a füstölt hús levővel engedjük fel, ezzel jól felforraljuk, és savanyú káposzta levővel felöntjük. Főzhetünk bele kolbászkarikákat, darabokra vágott sertésvelőt, rizst. Paprikával vagy törött borssal ízesítjük. Halászlé Igazi jó halászlevet akkor kapunk, ha többféle halból készítjük. Személyenként 25-30 dkg halat veszünk. Ponty, harcsa, ke- csege a legjobb a halászléhez. Ha csak egyféle halunk van, vásároljunk hozzá apró, kis halakat. Egy kg halra egy jó nagy vöröshagymát számítunk, karikákra vágjuk, és az apró halakkal, a forrás után hozzáadott pirospaprikával jó 30 percig annyi vízben főzzük, amennyi ellepi, majd áttöijük. Ebbe főzzük bele az előre besózott halszeleteket, 1-2 zöldpaprikát, esetleg paradicsomot adunk hozzá, és nagyon kis lángon 30-40 percig főzzük. Nem keverjük, csak mozgatjuk az edényt. Tálaláskor szűrőlapáttal szedjük ki a szeleteket. Tetejét karikákra vágott, hosszú csöves paprikával szórjuk meg. A szegedi halászléhez kevés zsíron hagymás-paprikás pörköltet főzünk az apróhalakból, áttörjük, vízzel hígítjuk, és ebbe főzzük bele a halszeleteket. Túrós csusza Hozzávalók: 30 dkg liszt, 2 egész tojás vagy 25 dkg kész csuszatészta, 30 dkg tehéntúró, 2 dl tejföl, 10 dkg szalonna, 2 evőkanál olaj vagy 3 dkg zsír. A szalonnát kockákra vágjuk, zsírját kisütjük. Jó kemény tésztát gyúrunk a liszttel és a tojással, vékonyra kinyújtjuk. Ha már kissé szikkadt, apró levélkéket szaggatunk belőle. Jó bő vízben főzzük ki, amelybe borsónyi zsírt vagy kiskanálnyi olajat teszünk, hogy a tészta ne tapadjon össze. Ha kifőtt, meleg vízzel leöblítjük, a szalonnából kisült zsírra kiszedjük, és jól átforrósítjuk. Átmelegített tálra tálaljuk, megszórjuk elmorzsolt túróval, meglocsoljuk gyengén megmelegített tejföllel, majd a szalonna- pörccel a tetejét meghintjük, esetleg a szalonna zsírjával zsírozzuk. Legfontosabb a forró tálalás, mert a hideg túró könnyen lehűtheti a tésztát. Fácánpecsenye A füstölt szalonnával megtűzdelt állatot a sült csirkéhez hasonlóan készítjük el, és almapü- rével meg sült burgonyával tálaljuk. (október 26-i számunkban ismertettük a sült csirke elkészítését.) Hájas pogácsa Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg háj, 1 kanál tejföl, 5 dkg zsír, 1 kávéskanál cukor, 1 kávéskanál só, 2 dkg élesztő, 1 tojás. Az élesztőt 1 dl langyos vízzel és cukorral megkelesztjük. A lisztet tejföllel, zsírral, sóval, egy tojássárgájával és az élesztővel rétestésztának dolgozzuk ki a szükséges vízzel. 30 percig pihentetjük. Ezalatt elkészítjük a hájat, amit darálás után habosra keverünk és három részre osztunk. A rétestésztát vékonyra kinyújtjuk, a háj 1/3 részét rákenjük, (elcsavarjuk, és nyújtófával kissé szétnyomkodjuk. Három részbe hajtva, hűvös helyen 1/4 óráig pihentetjük. A háj 2/3 részét hasonló módon, két részben, a kinyújtott tésztára kenjük, felcsavaijuk, és pihentetjük. Az utolsó pihentetés után ujjnyi vastagra kinyújtjuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, tetejét megvagdossuk, tojással megkenjük. A kenésnél vigyázzunk, nehogy a tojás az oldalára csurogjon, mert ez akadályozza a tészta növekedését. Jó forró sütőben sütjük. Mandulás koszorú Hozzávalók: 20 dkg liszt, 20 dkg vaj, 20 dkg porcukor, 20 dkg mandula lehéjazva, 2 tojássárgája, csipet só. A lehéj azott mandulát megszárítjuk, 5 dekát félreteszünk belőle a tészta tetejére. Az anyagokból omlós tésztát készítünk. Fél óráig hideg helyen pihentetjük, 3 mm vékonyságúra kinyújtjuk, karikákra vágjuk. A karikák felét középen a legkisebb szaggatóval kiszóljuk, tojásfehérjével megkenjük, vékonyra vágott mandulával elkevert cukorba mártjuk. Kisülés után egy-egy egész és kiszúrt korongot sa- vanykás lekvárral összeragasztunk. Négyszarvú kecskegida ö Pontosan egy évvel ezelőtt nem mindennapi esemény történt a moldáviai Szerbesti faluban. Borisz Szurucsán gazdaságában négyszarvú kccskcgida született. A környékről azóta is csodájára járnak a furcsa jószágnak. Képünkön a gazda az egyéves, négyszarvú kecs- kegidávai. (Fotó: AN) Kolcsak kincse Fantasztikus tervei vannak a Szovjetunió első kincskereső társaságának, „A tajga titka” nevű szervezetnek. A kemerovói terület egyik kis faluját öt év alatt a világéivilizáció központjává kívánja tenni. Mindezt a konzorcium formájában működő társaság kemerovói alakuló ülésén jelentették be. A lakóknak ígért önálló lakásokat és a mesébe illő béreket abból az orosz aranykészletből kívánják fedezni, amelyet a legenda szerint Kolcsak admirális ezen a környéken rejtett el. Az eddigi kutatómunka nem hozott eredményt. Hasznos tanácsok Mustár A mustár hazájában, Franciaországban az élelmiszerüzletek polcain sokféle mustárkínálattal találkozhatunk. Néhány, szinte évszázadok óta használt ízesítést tudunk ajánlani. Bármelyük ötletet részesítjük is előnyben, a fogyasztásával váljunk néhány napot, hogy az ízek összeéljenek. Változatok Készítsünk kevés ecetes-cukrot vizet, s kavarjuk a mustárhoz. Az arányt aszerint vegyük, hogy ecetes vagy édes jellegű mustárt szeretnénk készíteni. Használjunk lehetőleg bor- vagy tárkonyos ecetet, s akkor a vizet hagyjuk el. Készítsünk keveréket törött borssal, tárkonnyal, ecettel, porcukorral. Fél fej vöröshagymát vágjunk nagyon apróra, s adjuk hozzá az előbbi masszához. Rövid ideig hagyjuk a levegőn állni, néha összeforgatva, amíg a csípősségét elveszti. Ezután kavarjuk össze a mustárral. Egy citrom héján dörzsöljünk meg néhány kockacukrot. Főzzük össze kevés könnyű fehérborral. Ha kihűlt, ízesítsük vele a mustárt. Bőséges mennyiségű mustármaggal — de nem megtörve — összekeverve a mustárt, a francia középkorban kedvelt ízesítőt készíthetünk. Változatosabbá tehetjük még a mustárt szegfűszeggel, szerecsendióval, tárkonylevelekkel. Tárolása Használjunk jól zárható üveget, bár nem bomlik fel könnyen a mustár, de a mustárolaj elillanhat, s ezért ízét veszti. Nem szárad ki a mustár felszíne a felbontott és ritkán használt üvegben, ha közvetlenül a mustár tetejére vékony citromkarika-szeletet helyezünk. Mindennap bekopogunk Önhöz! „Visszapillantó” Közeledik az esztendő vége, indokolt, hogy a Lelki Leveles Láda is készítsen egy kis számadásfélét. Úgy tűnik, többet vállaltunk a tervezettnél, ugyanis néhány magára maradt, zsákutcába került ember támaszaként indultunk, és mostanra egy nagy „család” lettünk. Ezt a sok levél, a telefonok, sőt a személyes találkozások is jelzik, mint ahogyan azt is, hogy az új évre vonatkozóan több kedves levelezőnk tele van újabb ötlettel, friss elgondolással. Örülünk, hogy mind többen e rovat miatt is járatják a Hírlapot, és várják a „szombatot”: vajon jön-e már az üzenet? A legfontosabb tehát megvan: a kölcsönös bizalom, a remény és a ragaszkodás! Nos, kell-e manapság ezeknél biztosabb és kedvezőbb kiindulás a jövőre vonatkozóan? Bizonyára kíváncsiak rá, hogy hány tagú ez a család. A levelekből, a telefonokból és a személyes kapcsolatokból ítélve „háromszáz” körül lehetünk, akik legalább egyszer már szót váltottunk egymással. És ami a legfontosabb: egyetlen olyan eset sem volt, amiből vita, sértődés, panasz keletkezett volna, hiszen titkainkat kölcsönösen őrizzük, egymáshoz bizalommal, mi több, szeretettel közeledünk, és segíteni akarunk. Ezek a tények! Am nincs olyan jó, amit ne lehetne jobbítani, még gyümölcsözőbbé tenni. Mindjárt említek is néhány Önöktől beérkezett eddigi javaslatot: említették, hogy jó lenne összejönni, valamilyen klubfélét szervezni. Erre vonatkozóan — úgy tudom — az egri „Családsegítők” készülnek az új évben, és mivel Uránus számára ők nem jelentenek „konkurenciát”, örömmel vesszük a hírt, sőt segítünk nekik. Többen rendszeres „levelezők” szeretnének lenni, úgyszólván családi kapcsolatban a Lelki Leveles Ládával. Máris mondom: ennek nincs akadálya, a lelki karbantartás nincs időhöz kötve. Aki úgy érzi szükségét, hogy tíznaponként, kéthetente is írnia kell, úgy tegye, a válaszok nem maradnak el. Többen segítő szándékkal, „témával” is szolgálnak, és — a diszkréció megőrzése mellett — szeretnék, ha saját élethelyzetük másoknak is okulásul szolgálna, őszintén megmondom, ezekért külön is hálás lennék, és minden bizonnyal kerülne lehetőség arra, hogy a Hírlapban ezek az írások, eredetiben vagy átdolgozva, helyet kapjanak. Kérem Önöket, írják meg véleményüket — minél többen! — az eddigi tevékenységünkről, adjanak tippeket, ötleteket, tanácsokat nekem is, vagyis csináljuk valóban közösen ezt a rovatot. A társkereséssel kapcsolatban közel száz címet „cseréltünk”, ilyen-olyan sikerrel. Erre vonatkozóan is várom az ötleteiket, és ezek ismeretében e témára még visszatérünk! „Jelige nincs!” Meglehetősen nehéz helyzetbe hozott. A nevét nekem megírta, de „jeligét” nem választott, és mivel nem hatalmazott fel, hogy a nevét nyilvánosságra hozhatom, így patthelyzetben vagyok. Szerintem többen nem örülnének, ha a nevére üzennék a lap hasábjain, legfőképpen maga neheztelne rám. Jó lenne, ha nem csupán én vigyáznék a diszkrécióra, de ki-ki azt tenné a saját érdekében. Nos, akkor mi legyen? „Nem haragszom” Ez viszont az én j eligém annak a kedves hölgynek, akinek az a véleménye, hogy ez az egész, amit mi itt a három „LLL”-ben csinálunk, egy nagy hülyeség! Szerencsére önnel szemben legalább 299-en más véleményen vannak, és értelmét látják tevékenységünknek. Sok levelet mutathatnék, ami könnyezve győzné meg az ellenkezőjéről! Adja Isten, hogy magának le legyen szüksége tanácsadóra, tanácsokra sem, és legyen mindig olyan családtagja, barátja, szerető embertársa, aki megvigasztalja, segíti, bánatát enyhíti. Mi és én nem pénzért tesszük, amit teszünk —jól-rosszul —, hanem az emberiesség, a segítő szándék jegyében, ezért sem értem, hogy miért húzta rám a vizes lepedőt. Meglepődne, ha megtudná, hogy levelezőim közül többen éppen azt sürgetik, hogy bővítsük a lelki tanácsadás terjedelmét és gyakoriságát a lapban, ami bizonyára megoldhatatlan, bár sokak szerint nem lenne hülyeség... „Veszem a kalapom” Ügyes a jelige, de amit tenni akar, az kifejezetten őrültségnek tűnik, még akkor is, ha tele van a hócipője a főnökével. Nem olyan világot élünk, hogy önérzetes- kedni lehetne, nem is szólva a fennhéj ázásról. Attól tartok, hogy ha nem ássa el a csatabárdot, sürgősen, hamarosan az utcán találja magát, főnök és munkahely nélkül. Legalább azt várja meg, amíg magának mondanak fel... ® Uránus
