Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-24-26 / 301. szám
8 KARÁCSONYI MAGAZIN HÍRLAP, 1991. december 24—26., kedd—csütörtök A természetet „hozzuk be" otthonainkba A földszeretet ősi ösztön — Változó évszakok banövények megkülönböztetA Nemzetközi PEN-ről A szobakertészet az utolsó láncszeme annak a kapcsolatnak, amely az embert a földhöz, a természethez fűzi. Sem a városi séta, sem a parkokban való gyönyörködés nem pótolja azt a velünk született sóvárgást, amelyet a „föld” iránt, az „én” földem iránt érzünk, legyen az bár mindössze néhány virágcserépnyi. A tél közeledtével — úgy véljük — nem lesz hiábavaló egy kis olvasnivalót kínálni önöknek a szobanövényekről, a lakások virágsarkairól, ha úgy tetszik, a szobakertészetről. Közismert, hogy a lakosságnak a városokba tódulását, a rohanó világ ezernyi gondját-baját megkíséreljük a természetszeretettel ellensúlyozni, és szinte gyógyírt találunk abban, ha lakásainkban állatokat és növényeket tartunk. Ám — a növényeknél maradva — mindjárt az elején hadd jegyezzük meg, hogy amennyire dicséretes a lakásunkban egy szép virágsarok, any- nyira elszomorító látvány a gondozatlan virág, a hervadozó, régen öntözött növény. Ez utóbbinak két oka lehet: a tulajdonos vagy nem ért a szobakertészethez, vagy nem törődik vele, elhanyagolja azt. Sajnos, ez utóbbi a gyakoribb, bár jócskán akadnak olyanok, akik jó, ha felfrissítik, vagy megszerzik az ismereteket ahhoz, hog a szobai virágok minden évszakban mutatósak, valóban szépek és gyönyörködtetőek legyenek. A legelső dolog, amelyre a „szobakertész” ügyeljen, az, hogy a választott növényeknek megfelelő legyen a szoba földrajza, illetve klímája. — Tömbházban lakom! — mondhatná valaki. Ez a megjegyzés az egyformaság kifejezésére nem helytálló, mivel egy házban úgyszólván minden lakásnak eltérő az adottsága, a klímája, amelyet az érzékeny szor Á llok a temetőnk dobján a késő őszi napfényben, lábam elé pottyan egy makk a sírokat beborító tölgyfáról, mintha jelezni akarná, hogy ő is részt kíván venni az őszi búcsúzkodásban. A makkból új fa lesz, távolabb a sok fából erdő, a kidöntött fák rönkjeiből bútorok, koporsók. A hársfa alatt sírgödröt ásnak. Nem régen kezdhették, mert a sírásó csak kötésig áll a gödörben, csákánya szikrázva veri fel a követ. Egy kevés idő múltán félredobja a csákányt, tenyerébe köp, és lapátért kiabál a sírnak még alig nevezhető gödörből. Dobálja kifelé a felszaggatott talajt, verejtékezve békés nyugvóhelyet készít a megholtnak, megemlegetve közben ördögöt és poklot, a köves, sziklás föld miatt. — Jó napot! Felnéz a gödörből, rám ismer, cserzett, verejtékező arcvonásai meglágyulnak, mint télen a jégcsap, amikor rásüt a nap. Kezét nyújtja kifelé, mintha irgalomért könyörögne, így az apa és a fiú ujjai egymásba fonódnak. — Ránts ki, Ferkó, vendég jött! Manapság nem könnyű sírásót kapni, hiszen mesterségnek nem mesterség, inkább hozzáértést, nagy erőt kívánó alkalmi munka, amelyre — ha a szükség úgy hozza — mindenképpen időt kell szakítani. A halott nem várhat! Ferkó kirántja az apját, a harmadik társat bemutatják, mert nem ismeijük egymást, aztán körülfogjuk a kidobált földkupacot. — Ezt a munkát egyszerre csak egy ember végezheti, több nem fér el egy kétkvadrátos sírban sem életében, sem halálánek. Nyilván egy északra néző szoba megvilágítása a napfényes órák száma, a lakás, a szobák fekvése szerint változik. Tudnunk kell, hogy a növény élete mindenekelőtt a fénytől, a megvilágítástól függ, és minél kevesebb napfény jut a szobába, annál kevesebb virággal kell megelégednünk, mivel azt a keveset kell egészen az ablakig vinnünk. Ám még az északi fekvésű lakásokban, szobákban sem kell teljesen lemondanunk a virágokról, mivel vannak kevés napsütéssel is beérő növények. így a közismert filodendronok az északi fekvésű szobákban is jól érzik magukat, örökzöld lombjuk télen is megment valamicskét a régen elveszített édenkert ragyogásából. Az erkélyes lakások helyzete lényegesen kedvezőbb, itt valóban tág tere nyílik a szobakertészkedésnek. Városi lakásokban többnyire nem a hidegtől, sokkal inkább a melegtől kell védenünk virágainkat, és ha a nem- kívánatos hőség még a szárazsággal is együtt jár, akkor nem lehet csodálkoznunk azon, hogy a szobanövényeink nem díszlenek, elhullatják leveleiket, virágaikról nem is beszélve. A gázos, központi fűtéses lakásban köny- nyen megoldhatjuk a páratartalom növekedését, párologtató felszerelésével, vagy kézi permetezéssel. ' A növények nagyon meghálálják a tiszta lemosást, a vizes permetezést, szebben díszlenek, üdék és zöldebbek. Előfordulhat, hogy valakik idegenkednek a magasabb pára- tartalomtól, a párologtató használatától, ők elégedjenek meg a sivatagi növények tartásával, így foglalkozzanak kaktuszokkal, amelyeket télen egyáltalán nem kell öntözni, és föld is csak olyan kell a cserepeikbe, ládáikba, ban. így aztán felváltva dolgozunk. Olyan őszünk van, hogy ingujjban ássák a sírt. Görbe Ádám homlokáról szájába csorog a verejték, amíg végig nem pásztázza a fejét a karjával. — Én következem, édesapám! A legény beugrik a gödörbe, csákánnyal kínlódik előbb, majd stangáért kiabál a harmadiknak, aki vaséket és bunkót nyújt be neki odafentről. — Fél az ördög, hogy kiásod! Úgy cifrázza, hogy Ádám jobbnak látja, ha odébbinvitál: — Ott üljünk le, a nagy fa alatt, hadd férjenek a munkához a fiatalok is... Több mindenről szó esik, a kövér szüretről, arról, hogy jövőre még a sírásókat is megadóztatják. Kíváncsian méregetjük, vizsgálgatjuk egymást, mint a betegségre gyanakvó orvos. — Ki a halott, Ádám? Megérzi azt mindjárt az ember, ha nem jót szól valahol, így járok én is a kérdezésemmel, mert Ádám folyton csak a háta mögé sandít, és kegyetlenül szidja a sziklás talajt, meg az életlen szerszámokat. így ősszel könnyen támad fuvallat, amelyből akár szél is kereamelyen könnyen átszalad a víz. Ne feledjék, minden cserép, minden láda egy-egy mező erdő, láp, sivatag talaját képviseli, és az eredeti életterükhöz hasonló talajt, vizet, meleget és párát igényel. Van tehát választék bőven, alkalmazkodjanak szobanövényeink a lakásunkhoz, de természetesen ezt az alkalmazkodást nekünk kell tőlük megkövetelnünk, de úgy, hogy a szükséges élőteret mi biztosítjuk részükre. Manapság a kertészek szakszerű tanácsokat, sőt, föld-, talajkeverékeket is adnak, úgyhogy kedvenc szobanövényeink elégedettek lehetnek. Legtöbb cserepes növény jól érzi magát a szokásos, televényes kerti földben, sokan szeretik a tőzegmohát, amelyet a földre terítenek. Ne feledjük, a növényeknek általában kevés, de számukra megfelelő földre van szükségük, elvégre a természetben egy sereg növény él társulásban, kevés talajon, amíg a mi „egy szál” növényünknek egy egész cserép föld jut. Csínján kell bánni a talajerő-utánpótlással, és a túlzásokat e vonatkozásban is kerülnünk kell. A műtrágyák — kellő szakértelem mellett — hasznosak lehetnek, de mind ezek, mind a tápsók esetében kérjük ki a szakember tanácsát. Legtöbben az öntözéssel teszik tönkre virágaikat. Öntözni a cserép földjét kell, permetezni viszont a növényt, az előbbihez elkerülhetetlen a cseréptál, amely a földön átfutó vizet felfogja. Szakértelem hiányára utal, ha a virágcserép tocsog a vízben, netán ha elmegyünk két hétre, és „jól” megöntözzük, gondolván, majd kibírják addig, amíg haza nem térünk. Sajnos, a növények — bár képesek alkalmazkodni — ilyen megpróbáltatásokat már nem tudnak elviselni, így elhervadnak, tönkremennek. Ne feledjük, minél nagyobb a meleg, kedhet, és egyetlen perc alatt ösz- szeborzolja a temetőt. Felborítja a virágokat, megtépázza a koszorúkat. A mi temetőnk domboldalon van, annyi sima hely sincs rajta, hogy csupán egy pillanatra is megállhatna rajta egy golyó. Most veszem észre, hogy Ádám mögött egy ember jön. — Nincs halott! — Élőnek ássák a sírt? — Élőnek! Halni készülő élőnek. Ott jön a Balogh Flóri, az övé lesz a sír és a még életében felállított sírkő. A hangja, mint a nyári ég, úgy dörög. — Lassan haladtok, Ádám! A hang lekezelő, majdnem sértő. Az elhízott, nagy darab ember céklafejével és szúrós tekintetével legszívesebben felöklelne mindenkit. Szőrös kezefeje idegesen dobol a görbebotján. — Ugye, elmúlt már halottak napja is, és a síremlék sehol! Csak a gödröt ássátok, pedig téglával is ki kell bélelni, csak azután jöhet a fehér márvány síremlék, amelynek a szentelése is elmaradt. Érett makkok potyognak le a fákról, délutánra járva hűvös fuvallat támad a Bükk felől. — Élő szikla a föld, Flóris! és minél erősebb a növény életképessége, annál többet kell öntözni, bár a legtöbb szobában ilyen esetekben is elegendő naponta egyszer. Ősztől fokozatosna csökkentjük az öntözést, télen a növények is nyugalmi időszakot tartanak, és ebben a szobakertésznek a növényeket nem akadályozni, hanem elősegítenie kell. A télen nyugodni kívánó virágtípusokat vétek locsolni, tápsózni, aktivitásra kényszeríteni. A „ telelő” virágok legjobb és leggyakoribb pihenőhelye a pince. A telelő, nyugvó növényeket nem, vagy alig kell öntöznünk, vigyáznunk kell azonban, hogy meg ne penészedjenek, be ne tet- vesedjenek. Sajnos, a rosszul teleltetett virágok tavasszal nehezen „indulnak”, nem hajtanak, kedvetlenül, hiányosan virágoznak, meg- sínylik a kertész szakértelmének hiányát. A tavasz a természetben és szobában agyaránt a megújulás, a felfrissülés időszaka, ezért ne feledjük, hogy a szobanövények is megérzik a tavaszt, hajtanak, lombosodnak, de ha nem adjuk meg nekik a felfrissülés lehetőségét, akkor nyáron hervadozni kezdenek, nem virágoznak úgy, ahogyan szeretnénk. Legjobb — ha a teljes átültetés nem esedékes — a cserép felső rétegét új, friss földdel feltölteni, felújítani. Ettől új erőre kapnak a növények. Az átültetés megkülönböztetett „tudomány,” legjobb, ha ehhez szakember segítségét kérjük, és az ő utasítása szerint járunk el. Különösen vonatkozik ez a nagyobb növényekre. Lám, csupán ízelítőt próbáltunk adni a szobakertészkedéshez, de arra ennyiből is rájöhettünk, hogy a szobakertészkedés lényegében szakszerű, felelősségteljes gondoskodás kedvtelésünkhöz, az életünket megszépítő virágok fejlődéséhez. Türelem és szeretet szükséges ehhez is... — Megegyeztünk, vagy nem? — Előleget nem adtál! — Az én szavam erősebb tíz írásnál, és a pénzt is megkapod egy összegben. Mutattam a költségvetést! Százötvenezer a márvány, negyvenezer a rakott sírbolt, de már csúsztál! Nem igyekeztek, a szátokat tátjátok egész nap! Mire felocsúdunk, ottmaradunk magunkban szóval verve, megszégyenítve, még a legény is megáll a munkával a sírban. — Apám következik! A sírásók gondolkodó, tűnődő emberek, ilyennek ismerem Görbe Ádámot is, aki amellett, hogy teszi amit kell, csöndben forgatja magában a világ dolgait. Vállára dobja a kabátot, int a társának, a fiának: — Pihenjetek! Erősödik a szél, összekoccantja a levetkőzött, csupasz galy- lyakat, borzolja a temetőt. Meg nem állom kérdezés nélkül: — Milyen ember ez a Balogh Flóris? — Szívtelen ember. Azt gondolja, hogy az igazi, szép emlékeket kőből faragják. — Hagyjuk itt, apám! Görbe Ádám nem szól, a fejével nemet int, de a legény erős- ködik: — Aztán miért nem? — Mert az esküvődre kell a pénz, fiam! Kerülök még egyet a temetőben, nézegetem a sírokat, és amikor visszaérek, már csak Görbe Ádám van a sírgödömél. Szede- lődzködik ő is, a csákánnyal, az ékekkel bajol, de látom a tekintetén, hogy mondani készül még valamit: — Tudja, a temetőben nemcsak szomorúbb, de egy kicsit bölcsebb is lesz az ember... Szalay István A Nemzetközi P.E.N. (Poets, Essayists, Novelists) Clubot 1921-ben alapították Londonban Catherine Amy Dawson Scott írónő kezdeményezésére. A cél az volt, hogy tömörítsék azokat az írókat, költőket, fordítókat, esszéistákat, kiadókat és irodalommal foglalkozó embereket, akik a béke és a szabadság eszméjét vallják magukénak, politikailag függetlenek, az ideológiai és az emberi szabadság elkötelezettjei. A szervezet székhelye London, hivatalos nyelve a francia, az angol és a német, évente másmás országban tartja kongresz- szusait. Az első világkonferenciát 1922-ben Londonba hívták össze. A tagszervezetek nyelvi alapon szerveződnek, így például Jugoszláviában külön-külön PEN-központjuk van a szerbeknek, a horvátoknak, a szlovénoknak és a mecedónoknak. Külön központot alakítottak az emigráns írók, eleinte antifasiszta funkcióval, ám a későbbiekben a tagság összetétele, s ezáltal a tagszervezet jellege is jelentősen megváltozott. 1972-ben pedig londoni székhellyel megalakult a „Bebörtönzött írók” bizottsága is, amely rendszeresen közöl adatokat a börtönben sínylődő vagy a háziőrizetben élő írókról. A legújabb jelentés szerint mintegy négyszáz ilyen sorsú íróról tudnak, és érdekesség, hogy Európában csökken a számuk — a kelet-európai változások eredményeként —, viszont Ázsiában, elsősorban Kínában és Myanmarban (korábbi nevén Burmában) egyre több a meghurcoltatás. A PEN Club első elnöke John Galsworthy volt, aki 1933-ig töltötte be ezt a tisztet. Az elnökök között olyan neveket találunk, mint H.G. Wells, Jules Romains, Benedetto Croce, Alberto Moravia, Arthur Miller, Heinrich Boll vagy Mario Vargas Llosa. Az elnököket általában 3 éves időtartamra választják. Legutóbb 1989 májusában René Tavernier került a szervezet élére, de ugyanezév decemberében a francia költő elhunyt. Ezért 1990. május 8-án a portugáliai Madeira szigetén tartott konferencián új elnököt választottak Konrád György személyében. A PEN Club munkáját a végrehajtó bizottság irányítja, az elnök mellett alelnök és főtitkár működik. Több mint száz tagországa és szervezete van. Mint nemzetközi szervezet, az UNESCO támogatását élvezi, de bevételeit a tagdíjakból és adományokból is gyarapítja. A szervezet rendszeres kiadványa az évente kétszer megjelenő PEN Új színházi szenzáció Londonban: néhány nap múlva lesz Az opera fantomja premierje a Shaftesbury Színházban. A színházhoz értők persze, tízezer kilométeres körzetben felkapják a fejüket: de hiszen Az opera fantomja 1986 óta egyfolytában megy teltházzal, a Her Majesty’s Színházban, ugyancsak Londonban, s még most is öt hónapra előre elkelt minden jegyCsakhogy fordítva van: az új darab a régi, és a régi az új. Történt egyszer, még 1976-ban, hogy Ken Hill, egy eladdig nem túl sikeres angol rendező fölfedezte Gaston Leroux francia szerző 1911-ben írt regényét, és zenés színdarabot írt belőle. Címe: Az opera fantomja. Arról szólt, milyen viccesen felbolygatja a párizsi opera unalmas rutinját, hogy a házban kóválygó szellem beleszeret egy táncosnőbe. A népszínműszerű cselekményt Verdi, Offenbach, Mozart és Donizetti zenéje kísérte. Utoljára 1984-ben játszották Londonban, a Stratford kerületi Theatre Royalban. A színházi közemlékezet azt tartja, hogy ott látta Andrew Lloyd Webher a darabot, és úgy megtetszett neki, hogy együttműködést ajánlott Hillnek. Ám az első megbeszélés után alig telt el néhány hét, s a már akkor is milliomos musicalszerző inkább az önállóságot választotta. Átíratta Hill darabját, a fantom, a táncosnő és a táncosnő nemesvérű szeretője háromszöget romantikus, látványos Äccsmagasla- tokba emelte, a bohózati eleIntemational angol és francia nyelven, a PEN Broadsheet, amelynek évi melléklete a New Poetry and New Story. Ezeken kívül minden évben megjelenik a világkongresszusi jelentés. A PEN Club, bár politikailag függetlennek nyilvánította magát, élénk figyelemmel kíséri a világ eseményeit. A szervezet 1988-ban szöuli kongresszusán határozatban tiltakozott a román kormány területrendezési tervei ellen, s aggodalmát fejezte ki a magyar nyelvű könyvek, folyóiratok és újságok hozzáférhetőségének korlátozása miatt. Felhívással fordult a román kormányhoz, hogy tartsák tiszteletben a kisebbségek jogait. Az 1989-ben tartott kanadai világkonferencián „Az írók viszonya a szabadsághoz és a hatalomhoz” témakört vitatták meg, és állásfoglalást fogadtak el Salman Rushdie ügyében. 1990 februárjában Bécsben rendeztek regionális konferenciát, amelyen Kelet- és Nyugat-Európa helyi központjainak képviselői vettek részt. Az ülésen azt vizsgálták, hogy a Kelet-Európábán végbement politikai változások milyen hatással lehetnek az egész földrészen a szabadság, a demokrácia erősítésére, s mit tehetnek az írók e folyamat felgyorsítására. A jugoszláviai polgárháborús helyzet is cselekvésre késztette a PEN Club íróit. 1991. július 2-án a Nemzetközi PEN nyilatkozatot tett közzé, amelyben tiltakozott az erőszak ellen, és felszólította a jugoszláv kormányt, hogy demokratikus és békés eszközökkel vessenek véget a vérontásnak, ne veszélyeztessék a polgári lakosság életét. 1991. augusztus 2-án és 3-án Konrád György szervezésében — a jugoszláviai helyzet miatt — Buda- esten tartottak kerekasztal- onferenciát a horvát, a szerb, a szlovén és a macedón PEN Clubok elnökei. Közös nyilatkozatban kérték fel a világ PEN-köz- pontjait, hogy segítsék elő és kezdeményezzék a jugoszláv kormánynál a háborús helyzet mielőbbi békés rendezését. A magyar PEN Club 1926- ban alakult, első elnöke Rákosi Jenő lett. Tőle 1930-ban Kosztolányi Dezső vette át a tisztséget, s az o érdeme, hogy a Nemzetközi PEN 10. kongresszusát Budapesten tartottak 1932-ben. A magyar PEN Club meghívására érkezett Magyarországra 1935- ben Thomas Mann. 1944 márciusában a Clubot feloszlatták, és csak 1945 őszén alakult újjá. 1956-ban a Nemzetközi PEN kétségbevonta a magyar klub tagságát, de végül is a magyar szervezet teljes jogú tagja maradt a nemzetközi klubnak. met szinte száműzte, a klasszikusokat pedig saját, klasszikusan kisigényű, aollartermelésre szabadalmazott slágerzenéjével helyettesítette. Nem habozott eltulajdonítani a címet, Az opera fantomját sem — tehette, mert Hillnek sem volt rá copyrightja. A csaknem 4 millió dolláros költséggel színpadra állított Webber-csinnadrattára azóta sem lehet jegyet kapni — az amerikai turisták a repülőjeggyel együtt kapják —, s Londonon kívül még a világ 11 városában van műsoron. Ken Hill az ellenkező irányba indult: takaros kis színmüvét 1986-ban átvitte az Egyesült Államokba, tájolásra. Mi tagadás, megközelítően 15 millió dollár bevételt hozott a turné, de a körutat állandó ügyészi zaklatás kísérte, mindenütt azzal vádolták Hillt, hogy Webber tollaival ékeskedik. Londonban most nem tartanak ilyesmitől, mert itt közismert az opera két fantomjának párhuzamos története. Sot, a jegyügynökségek Londonban is busás bevételt remélnek a régi-új fantomtól, mert úgy vélik, a turisták ezt is „megeszik”, ha nem kapnak jegyet Webber fantomjára. — Otthon elmesélhetik a családjuknak, hogy látták az opera fantomját Londonban. Nem mindegy a nénikéjüknek, hogy melyiket? — vélekedett egy jegypiaci szakértő. Azért a jegy melle illő felvilágosítást is mellékelnek, mert ha a mindenre gyanakvó, mindent meózó amerikai turisták esetleg becsapva érzik magukat, könnyen kártérítést követelhetnek. Síremlék Az opera elsőfantomja
