Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-08 / 262. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. november 8., péntek A reformkor nagy egyéniségei között nem csupán politikusokat, művészeket ta­lálunk. hanem neves tudósokat is. Olyan korszakban alkottak, amely kimagasló eredményeket hozott a tudományos életben is. Ezek egyike volt Bugát Pál, aki nem csupán neves orvos és nyelvújító volt, hanem tudományszervezőként is be­vonult történelmünk e korszakának legszebb lapjaira. Kereken 150 évvel ezelőtt, 1841-ben kezdeményezte a Magyar Természettudományi Társulat létrehozását. Ezzel — korát megelőzve — olyan újat alkotott, amellyel a kor Európájához való fel­zárkózásunkat igyekezett elősegíteni. Gyöngyösi szülőházán emléktábla őrzi nevét Aki a tudományt szólni Talán kevesen tudják, hogy Bugát Pál abban a korba szüle­tett és tevékenykedett, amikor az orvosi ellátottság, az orvostudo­mány helyzetébe nehéz lenne a ma emberének beleélnie magát. A reformkor gyermeke volt, a magyar talpraállás, önállósulás buzgó apostola. Megyénk szü­lötte. Gyöngyösi szabómester fi­aként 1793-ban látta meg a vilá­got. Később igen nehéz körül­mények között, kemény munka és nélkülözések árán, 1818-ban szerezte meg orvosi diplomáját és szemészmesteri képesítését. Rövid ideig vidéken működött. 1824-től viszont már a pesti egyetemen tanította a sebészeket elméleti orvostanra. Szaktárgya eredményeit magyar nyelven kellett előadnia a latinul nem ér­tő növendékeknek. Ekkor kény­szerült rá, hogy megalkossa a magyar orvosi műnyelvet. Életének további részét lénye­gében ennek szentelte, és a ter­mészettudományos ismeretek teijesztését tekintette legfőbb feladatának. Akkoriban a nyelv­újítás kényszerű divatja még ja­vában tartott, hiszen élt Ka­zinczy és Helmeczy. Az orvosok közül is lelkesen újította a szava­kat a magyarul alig tudó Schusz- ter Jánoson kívül az elmeorvos Pólya József, a sebész Flór Fe­renc, a debreceni Török József, azután az orvosból irodalmárrá tanította előlépett Vajda Péter és Toldy Fe­renc. De senki sem vetette bele magát olyan szenvedéllyel ebbe a művészetbe, mint Bugát Pál. Gúnyolták is érte egy életen át, még azon túl is, mert a 44 ezer szóból, amit megmagyarosított, talán ezer, ha meghonosodott. Az agy, a billentyű, a hashártya, a koponya, a kórház, a nátha, a sípcsont, a szövődmény, a zápfog szavakat mind ő alkotta. Neki köszönhetjük, hogy ma növény­tanról és rovarokról beszélhe­tünk, vagy hőfokot emlegetünk és távcsövet használunk. Nyelv­fejlesztő munkássága történelmi szükséglet volt. 1828-ban magyarra fordította a német //empe/anatómiáját, Az egészséges emberi test bonctu­dományának alapvonalai cí­men, két kötetben. Kimagasló alkotómunka volt ez, miután négy évtizeden át ebből tanítot­ták a bonctant a pesti egyetemen. Termékeny korszaka volt az em­lített időszak, miután egymás után adta ki az anatómiai nevek­ről szóló hét kötetét. Később még három sebészeti tankönyvet ültetett át magyarra. Az 1831-es kolerajárvány idején Lenhossék Mihály országos főorvos megbí­zásából a kormánybiztos mellett működött, és ő észlelte az első magyarországi kolerát a Tisza mentén. 1833-ban Toldy Fe­renccel közösen magyar-deák és deák-magyar orvosi szókönyvet, vagyis szótárt adott ki, és 10 év­vel később készült el a Termé­szettudományi szóhalmazzal, amelyben már nemcsak orvosi, hanem általános természettudo­mányi kifejezésekből hozott lét­re szavakat, több mint negy­venezret. Nyelvészeti munkásságánál is fontosabb volt az a tevékenység, amit az orvosi kultúra téveszté­séért fejtett ki. A Magyar Tudós­társaság titkárával, a már emlí­tett Toldy Ferenccel közös felhí­vást tett közzé az 1830-ban meg­jelent Tudományos Gyűjtemény 9. kötetében, amelyben bejelen­tették az Orvosi Tár megindítá­sát. Havonként megjelenő szak­lap volt ez, a kor legnevesebb or­vosaink Írásával, miután Bene Ferenc, Lenhossék Mihály, Flór Ferenc, Pólya József voltak a munkatársai. 1831-től 1833-ig bírták lelkesedéssel és anyagi ja­vakkal, 12 szám után azonban megszűnt a folyóirat. Ám 1838- ban az Orvosegyesület megala­kulása után újból elindult útjára a szaklap. A szabadságharc leve­réséig, 1849 augusztusáig ez volt a magyar orvosok legfőbb sajtó- orgánuma, amit természetesen az akkori kormányzat nyomban betiltott. Bugát Pál mindvégig a lap legfőbb szervezője és mozga­tója volt. Az Orvosi Tárban vetette fel a Magyar Természettudományi Társulat megalakításának tervét 1840-ben. Aláírási ívet bocsátott ki, amelyben 134 alapító tagot si­került toboroznia. Közöttük volt Széchenyi István, Kossuth Lajos, Batthyány Lajos és Klauzál Gá­bori. Tulajdonképpen a magyar reformkor kiemelkedő alkotásai között tartják számon a társulat létrehozását. 1841-ben meg is alakult a társulat, de az osztrák kormányzat nem nézte jó szem­mel, úgyhogy engedélyezését három esztendeig elodázta. 1844-ben kezdhette meg műkö­dését Királyi Magyar Természet- tudományi Társulat néven. Jól tudjuk, hogy kereken egy évszá­zadon át jelentős tudomány is­mertető és nevelő munkát vég­zett. A társulat alapításának cen­tenáriumát 1941-ben ünnepel­ték, amikor az alapító, Bugát Pál gyöngyösi szülőházát emléktáb­lával jelölték meg. Tulajdonkép­pen az ő szervezőképességét és buzgalmát dicséri a Magyar Or­vosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése is, amely szintén abban az évben, 1841-ben ült ösz- sze először azzal a céllal, ahogy azt Bugát írta: „Mindmagunkból országunk emberiségének élete és egészségbeli üdvére annyi erőt fejtsünk ki, amennyi kifejtésére csak tehetségeink képesek.” Az 1848-as szabadságharc idején Bugát képességeihez mél­tó kinevezést kapott: országos főorvos lett. Telve volt lelkes re­formgondolatokkal, amelyekből abban a vérzivataros időben semmit sem valósíthatott meg. 1849-ben, a szabadságharc leve­rését követően megfosztották ál­lásától, tanszékétől és nyugdijá­tól is. Megkeseredve, félrevonul- tan él először Gyöngyösön, majd Budán, ahol kiskertjét gondozta, és tovább folytatta nyelvújító te­vékenységét. 1861-ben, amikor a reakció nyomása enyhült, is­mét visszatérhetett a közéletbe. A természettudományi társulat elnökévé választották. De ez a kései megtisztelés már nem ho­zott számára örömet. Egy év múltán visszavonult elnöki tiszt­ségéből. Családja nem volt, 8 csángó fiút fogadott magához, akiknek nemcsak ellátását, ha­nem neveltetését is biztosította. Maradék pénzéből pedig alapít­ványt létesített a természettudo­mányi társulat javára. 1865. júni­us 8-án — más források szerint 9-én —, 72 éves korában hunyt el. Ekkor mondta róla Toldy Fe­renc: „ Helyesen szólni Révai Fe­renc, szépen Kazinczy, műszaba- tosan Bugát tanította a nemze­tet...” (mentusz) „A munkások illendő hasznát vegyék...” Bugát Pál, miután az 1848-as szabadságharc idején országos főor­vos lett, forradalmi gondolkodásáról tanúságot tett. Az általa szerve­zett Orvosi Tár 1848. áprilisi számában ezt irta: „Nem messze látom azon időket, midőn a munkátlanok jobbadán bűnnek élő nem kis he­re serege elenyészvén, az állam legmagasabb célját eléri, mely e kettő­ből áll: a) hogy a dologtalanok, hová én a munkátlan öröklőket, csa­lókat és szájhosöket is számítom, halálra éheztessenek. És b) hogy a munkások munkásságuk illendő hasznát vegyék...” A „szóátültetés” izgatta 1828-ban Bugát Pál magyarra fordította a német Hempel ana­tómiáját Az egészséges emberi test bonctudományának alapvo­naljai címen. „Nyelvünk mívelő- inek, ápolóinak és kedvelőinek” ajánlotta, ezzel is jelezvén, hogy nem annyira az anatómia izgatta, hanem inkább a szóátültetes fel­adata. „A fordító — mondja a vezér­szóban — már negyedik eszten­deje, hogy mint rendes királyi oktató az orvosi tudomány ész­képi részének magyar és német nyelven való előadásával fogla­latoskodik. Hivatalának kezde­tekor még lefolyása alatt semmit sem érzett olyan fájdalmasan, mint azon hiányosságot, hogy mind a természeti tudomány, de még inkább az orvosi tudomány honi nyelvünkön csaknem egé­szen parlagon fekszik, aminek ugyan természetes következése az volt, hogy midőn az orvosi tu­dománynak egyes része, például az élettudomany, a kórtudo­mány előadatnának: azok mint minden összvehangzás rendsza­básai ellen illetlenül összeszer­kesztett tarkabarka ruhájú test és mintegy fölzavart forrás tűnének elő...” A társulat jegyzője volt A már említett, 1841-ben létrehozott természettudományi társulat alapításától Vajda Péter — a re­formkor neves költő­je és természettudósa — a jegyzői feladato­kat látta el. Ez a cím tulajdonképpen az első titkári beosztást is tartalmazta, és mindaddig szólt, amíg a társulat „a ki­rályi” előnevet fel nem vette. Akkor ugyanis kilépett be­lőle. Kalandos életu- tat járt be, miután or­vosnak készült, de egy pesti diáktünte­tés szervezése miatt — vagy talán ürügyén — kitették az egye­temről. Vagyontalan jobbágyim volt, ezért 10 esztendőn keresz­tül az irodalomból élt és különféle lapok­nak dolgozott. Ké­sőbb az akkori Tudo­mányos Gyűjtemény irodalmi mellékleté­nek írt, majd pedig a Hasznos mulatságok segédszerkesztője lett. Szorgos munka­társa volt az Athae- neumnak és az Auró­rának. A nyugat-eu­rópai országokba természettudományi tanulmányutakat tett, és 1834-ben Lipcsében Garasos Tar címen ismeret- terjesztő hetilapot in­dított. Később, mi­után a természettu­dományi társulatban viselt jegyzői felada­táról lemondott, 1843-tól a szarvasi gimnázium országo­san elismert tanára lett. A szabadságharc bukása után a kor­mányzat az elbocsá­tását kívánta, amire csak a váratlanul be­következett halála miatt nem kerülhe­tett sor. Az egri mozik műsorán Gondtalan nevetés és izgalom Ők is a fejükre estek Aki már látta Az Istenek a fe­jükre estek című bájos komédia valamelyik részét, bizonyára szí­vesen találkozik újra az afrikai történettel. Már az elején el kell azonban mondanunk, az új tör­ténet nem Jamie Uys rendezésé­ben készült, és semmi köze nincs az első két részhez. A kalandok sorozata azonban ismét nevette­tő, és a nézők „csupán” könnye­dén szórakoznak vetítés közben. Kwaga a legbéketűrőbb ember volt egészen addig, amíg az ENSZ békefenntartó erői vélet­lenül levegőbe nem röpítették a boltját. Hősünk oroszlánként harcol földjéért, s nem törődik ő a békehaderőkkel, katonatiszti ranggal, azt meg végképp nem érti és nem méltányolja, hogy egy fehér asszony az egyik tiszt... Konfliktusok, félreértések, eg­zotikus környezet, fantasztikus tulajdonságokkal rendelkező ál­latok — ezek a film fő jellemzői. A vígjátékot az egri Uránia nézői tekinthetik meg. Nikita Nikita, egy kábítószeres banda tagja betörés közben megöl egy rendőrt. A bíróságon életfogytiglanra ítélik, de a börtönben választa­nia kell. Vagy itt tölti le élete további részét, vagy profi gyilkossá válik. Rendkívül alapos kiklépzés után „jogosítványt” kap a gyilkolásra. Hivatalosan halottnak nyüvánítják, és innentől kezdve új életet kezd el élni. Igazi női James Bond lesz belőle, szinte tökéletes gyilkológép. Érzései nincsenek, abszolút mértékben megbízható. Mi történik azonban, ha szerelmes lesz? A feszült cselekményű, kemény akciófil­met az egri Prizma mozi mutatja be. Programbörze Kiállítások, tártatok Az esslingeni városi galéria gyűjteményéből nyűt kiállítás az egri Dobó István Vármúzeum gótikus palotájában. A képzőművészet kedvelői a kortárs német grafika legismertebb művészeinek alkotásai­ban gyönyörködhetnek.» Az egri Ifjúsági Ház az is­mert és befutott képzőművészek bemutatása mel­lett lehetőséget ad a pályájuk kezdetén álló fiatalok szereplésének is. A hagyományoknak megfelelően a kísérleti galériában Kalamár Anita főiskolai hall­gató festményeit tekinthetik meg az ide betérők de­cember 8-ig. * A hónap végéig láthatók Molnár Bé­la fotói az MMK második emeleti előterében na­ponta délelőtt 10-től este 6 óráig. * Az Egri Helyőr­ségi Művelődési Otthon és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület galériájában még megte­kinthetik Ducsai Zoltán megyeszékhelyi grafikus munkáit * A gyöngyösi Mátra Művelődési Köz­pontban az egri Eszterházy Károly Tanárképző Fő­iskola rajz tanszékének hallgatói mutatkoznak be. Szórakoztató programok Ma délután 5 órától az egri Ifjúsági Házban A honfoglalás évszázada címmel Püspöki Nagy Péter, az ELTE történelem-segédtudományi tanszékének docense tart előadást az intézmény Történelem, művészet, műveltség sorozatának keretében. * Ugyanitt szombaton délelőtt fél 11-től a Játszótér elnevezésű programban ezúttal ékszereket, dísze­ket készítenek a gyerekek gyöngyből és bőrből. * Az ügyeskezűeket várják — ugyancsak szombaton, délelőtt 10 órától — az egri Gyermek-Szabadidő- központba is. A résztvevők őszi termésekből játé­kokat készítenek majd. * Vasárnap délelőtt 10 órá­tól a helyőrségi művelődési otthon Szöszmöte ját­szóházában gyöngyfűzés ígér kellemes kikapcsoló­dást. Túra A gyöngyösi természetjárók szombaton a Mátrá­ba kirándulnak Nagy László és Sőregi Zsoltvezeté­sével. A 10 kilométeres távra reggel 7.45-kor indul­nak a gyöngyösi autóbusz-állomásról. * A Bükki Vörös Meteor SE természetjárói vasárnap az orszá­gos kéktúra útvonalán Ó-Bükkbe látogatnak. A 18 kilométer hosszú útvonalon Fehér Miklós lesz a ka­lauz, aki reggel 7.20-kor várja az érdeklődőket az egri autóbusz-állomáson. Vezekényiek az MMK-ban A vezekényi környezetformá­ló és képzőművészeti alkotótá­bor öt éve áll fenn, és ebből az al­kalomból Pétervásárán még szeptemberben jubileumi kiállí­tást rendeztek. Ezt az anyagot, vagy ennek egy részét tárták most az egri közönség elé a Me­gyei Művelődési Központ galéri­ájában. Szépszerével a szakmának si­került úgy eldugnia a „hírverés elől” ezt az öt éve létező és dol­gozó társaságot — magánkiadá­sú lapjukban tizennégy tagot számláltunk meg —, hogy most is csak majdnem utólag hívhatjuk fel a közönség figyelmét erre a művészi látnivalóra. Anélkül, hogy akár a zsűri kezenyomát követnénk, vagy esztétikai rang­sort állítanánk fel, Kozma József hat lapból álló sorozatát kínál­nánk látványul Vezekényről, vagy Nagy Barta Péter széles körben mozgó tájképeit, netán Verebélyi Antalné Csepregi Magda virágait, Molnár László tájképeit, akár a mezőn szétszór­va, akár csendéletté kötözve, cserépbe téve az asztalon. Itt a palóc világ zengi a maga harmó­niáit, azok az élmények sűrűsöd­nek kompozíciókká, amiket eb­ből a tájból szereztek azok a mű­vészet által egybefogott embe­rek, akik a barátság, a közös szel­Kozma József: Vezekény III lemi kaland igézetében ragasz­kodnak öt éve ehhez a vidékhez, táborozási lehetőséghez. Az erdei táj, az ivádi tó, az ivá- di kastély, a vezekényi dombok, a virágos rét, a Lyukaskő, a Cere- di-tó, a recski tópart, a tanya, az ártéri erdő, a bükki táj, a palóc udvar, a fák, a rétek, virágok, a természet szeszélyesen összeku­szált vagy nagyon is előkészített darabjai kínálkoztak ennek a tár­saságnak arra, hogy megörökít­vén őket, kedvre derítsék azokat, akik az esztétikum, az ember ál­tal észrevett szépségre érzéke­nyek. Érzelmi kalandozás ez a tárlat a javából, annak bizonyíté­ka, hogy a század- és ezredvég olykor abszurdnak tűnő, olykor kegyetlennek is fodrozódó histó­riájában helyet kér és kap a ho­mo romanticus, az érzelmek rab­ja, aki egy szál fűnek is tud örül­ni, képes rácsodálkozni ezred­szer is arra a naplementére, ami­nek színjátékában nem lehet elégszer gyönyörködni. Anélkül, hogy a barátságnak, az összetarozásnak az értékét agyonmagyaráznánk — kiérző­dik ezekből az alkotásokból —, hogy az egymást értő és az egy­más kedvébe is járó, azonos szel­lemi hullámhosszon létezők egy­másra hatását kutatnánk, csak megállapítjuk: az öt évvel ezelőt­ti indítás még lehetett a központi irányítás eredménye, a módszer­tani központ, ott is A ngyal Mária sikere, de a folytatás, ez a kelle­mes gyümölcsöket hozó össze- gubancolódás — úgy hisszük — már a résztvevőkön múllott. És ott is a vezérlő egyéniségeken. Ha eljutottak odáig, hogy illuszt­rált újságot-lapot írjanak ma­guknak, magukról és ki is adják szponzorok segítségével három­száz példányban, miután megír­ták lelkűknek szavakba önthető legjavát: okukat, jogukat alapoz­ták meg a fennmaradásra. S még hozzávesszük azt a tényt is, hogy alkotó munkájukkal — Bakó Fe­renc négykötetes munkája mel­lett és annak kiegészítéseként — még divatba is hozhatják a palóc vidéket, a palóc világot. Azt a népcsoportot, amely Mikszáth előtt és után is élte a maga vi­szonylag zárt viszonyok közötti életét-sorsát, harsogó színű ing- jeiben, fejdíszeivel, fekete kala­pos legényeivel. Ha legközelebb megkeresik a nyilvánosságot, re­ményeink szerint, látni fogunk, akár Gáspár Emiltől, Nagy Bata Pétertől, netán Gál Sándortól vagy Kustor Gyulátólegy-két re­mekbe szabott portrét. Ha mo­dellt ülnek nekik. Vagy a falva­kat eddig csak belopakodva szemlélték ezek a barátságban összeszövetkezetett művészek? Nagy Barta Péter: Pétervására

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom