Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-30-12-01 / 281. szám

Az utcán futottunk össze, s alig akartam hinni a fülemnek, hogy mindaz, amit hallok, Be- reczky Péter szájából hangzik. Jól emlékeztem arra az átszelle- mültséggel határos harci kedvre, amely még tavaly fűtötte, akkor, amikor a körülötte zajló átigazo­lási hercehurca folyt. A füzesa­bonyiaktól az NB II-be feljutott Egri Finommechanika kézilab­dacsapatához igyekezett, és te­mérdek energiájába került, amíg célját sikerült elérnie. Nem állí­tom, hogy írásaim segítettek eb­ben, mégis megnyugvással töl­tött el a hír: számára kedvezően fordultak a dolgok. Akkor úgy gondoltam, hogy jó időre révbe ért, hiszen ott játszhat végre, ahová a szíve húzta. Erre jött ez a találkozás, amikor röviden így summázta véleményét: őrültség volt. Ha újra kezdhetném, más­képp csinálnám. Persze, hogy izgatott a miért, naná, hogy megbeszéltem az újabb randevút, most már nyu- godtabb körülmények között. Nem kellett sokat noszogatni a harmincéves sportembert, ma­gától is kiöntötte a szívét. — Nem azt bántam meg, hogy átjöttem a Finommechanikába, ennél jóval több, az egész sport- pályafutásom nyomaszt. — Mi az, amitől ilyen kiábrán­dult lettél? — Csakis a sporttal törődtem, a jövőmmel kapcsolatos anyagi kérdéseket a háttérbe szorítot­tam. Mindig a következő edzé­sekre, erőpróbákra összpontosí­tottam, töméntelen időt és ener­giát beleöltem a sportba. Senki nem figyelmeztetett, hogy állj meg, Peti, nem érdemes. — Kinek kellett volna ezt meg­tenni? — Gondolom, valamelyik edzőmnek, akiknek ezen a téren mérhetetlen a felelősségük. Én amikor gyerekekkel foglalkoz­tam, bárkit eltanácsoltam, ha úgy láttam, nem térül meg a be­fektetett erőfeszítése. Máshol esetleg sokkal eredményesebb lehet, örömét lelheti abban, amit csinál. Nem mindenki utál azért, mert megmondtam neki az iga­zat, van, aki hálás. Mint az a lány, aki a mindennapos és számára értelmetlen gyötrődés helyett azóta már letett egy nyelvvizsgát. — Vagyis, te tehetségtelennek tartod magadat? — Nem, csak eltévesztettem az arányokat, és nem is volt túl nagy szerencsém. Pesten tanul­tam hajózási technikusnak, és az ifjúsági válogatott akkori edzője volt a testnevelőm. Tizenöt éve­sen, sokak szerint már későn, kezdtem el kézilabdázni. — Hogy jutottál el ehhez a sportághoz? — Sokáig tévelyegtem, a küz­dősportokon kívül szinte min­denbe belekaptam. Teniszeztem, úsztam, eveztem, vitorláztam. — Nem volt benned kellő áll­hatatosság? — Akartam én valamit spor­tolni, a lelkesedés is égett ben­nem, de mindenhol csak azt hal­lottam: kevés vagy, kevés vagy... A kézilabdánál aztán gyökeret vertem, tizenhat évet töltöttem a különböző pályákon, edzőter­mekben. — Úgy beszélsz, mint aki az emlékiratait készül megírni. — Ha megengeded, ebben a stílusban is folytatom, hamaro­san megérted, miért. Amikor a Finommechanika felkerült az NB II-be, úgy éreztem, itt a nagy Lesz-e még NB I. B-s kézilab- dás Bereczky Péter? (Fotó: Szántó György) lehetőség. Végre itthon bizonyít­hatom, hogy tudok egyet-mást a kézilabdázásból, s a megyeszék­hely is kapott egy lehetőséget, hogy ne vesszen ki innen ez a szép sportág. Még zajlott a me­gyei bajnokság, amikor már mi, játékosok szervezkedtünk, hogy összejöjjön egy ütőképes társa­ság a másodosztályra. — Aztán elkezdődött... Né­hány meccsen át a régi Bereczky volt a pályán, majd egyszer csak eltűntél. Még a cserék közt sem szerepelt a neved. Mi ennek a ma­gyarázata? — Éleinte tényleg ment a já­ték, két meccsen húsz gólt is lőt­tem. Ekkor viszont futott a csa­pat szekere is. Később jött a meg­torpanás, és akkor én is elbizony­talanodtam. Elveszettnek érez­tem magam, csak kerestem a he­lyem a pályán. Hirtelen, minden indok nélkül, kitettek a szélre, ahol kudarcot vallottam. — Elküldték, elmentél, vagy a két szándék találkozott? — Magamtól szedtem a sátor­fámat, anélkül, hogy bárkivel is összevesztem volna. Bejelentés nélkül, egyik pillanatról a másik­ra álltam odébb. — Úgy érezted, megint kevés vagy? — Nem magam, vagy a többi­ek ítélete elől menekültem. Ab­ból lett elegem, hogy ennek a csapatnak nincs hátországa, csak nekünk, játékosoknak fontos a jó szereplés. Sem a szakosztály, sem a megyei szövetség nem ta­núsított kellő érdeklődést, pláne segítőkészséget. Megfeszülsz a pályán, mindent alárendelsz a jó eredménynek, és közben érzed a fojtogató, jéghideg közömbössé­get. Aki érzékenyebb, az ettől padlóra kerül, nekem elhiheted. — De hát egy újonc gárdától a negyedik hely igazán becsülendő a szezon végén. Konkrétan mit nem kaptatok meg a vezetéstől? — Szép, szép a negyedik hely, de lehetnénk előrébb is. Tudod, én mindig a legtöbbre vágytam, valami profi munkára, amikor mindenki egy cél után hajt. Ilyes­mit egyedül a Borsodi Bányász­nál, az NB I.B-ben tapasztaltam. A fiúkkal nem is volt baj, ők a szívüket kitették, még tornacipőt is a saját pénzükön vettek. Végig bitumenes pályán edzettünk, a körcsarnokba be sem tehettük a lábunk. Hidd el, nem a kényel­messég szól belőlem, játszottam én már úgy is, hogy egycentis hó fedte a labdát. Csakhát, ez igazá­ból teremsportág, s ha a város magáénak tekinti a csapatot... De nem is folytatom. Talán még annyit, hogy a teremben vívott meccsek biztosan több nézőt vonzottak volna. — Ha jól értem, nem azt kaptad a másik oldalról, amit te letettél az asztalra. Ez volt a csömör oka? — A fiúk és jómagam is szinte megszállottan edzettünk, ezért vártunk volna egy kis gondosko­dást, odafigyelést. Hangsúlyo­zom, nem pénzt, mert itt min­denki amatőr, hanem „csak” tö­rődést. Ha nincs Jenő bácsi (Kiss Jenő, technikai vezető — a szerk.), akkor még a mérkőzések eredménye sem jelenik meg az újságban. Ha én éjszakai munka után is ott vagyok az edzésen, és hajtok, akkor nem telhetetlenség komoly hozzállást várni azoktól is, akik egyengethetnék a csapat útját. Ehelyett — sajnos — ahogy esik, úgy puffan alapon kezeltek minket. — Hogyan tervezed a jövődet? — Most a Sárvári Ice Kft.-nél dolgozom, amely fagylalt és par­fé gyártásával, forgalmazásával foglalkozik. A formatervezés sem áll tőlem távol, és jelentkez­tem egy felsőfokú reklám képesí­tést adó tanfolyamra. — A kézilabdával minden kap­csolatot megszakítasz? — Jelenleg úgy néz ki, hogy igen. Segédedzői papírom van ugyan, de a Testnevelési Egye­temre nem vettek fel. Megkérdeztük Kékesi Lász­lót, az Egri Finommechanika edzőjét is, hogyan történt a sza­kítás. — Jól kezdte a bajnokságot Peti, bizonyította, hogy a szélen is otthon érzi magát. Vélemé­nyem szerint azért tört meg a len­dülete, mert sokszor éjszakába nyúlóan dolgozott, főzte a par­fét. Két-három órás alvás után az edzésnek pont ellenkező a hatá­sa, mint kipihenten, vagyis a visz- szaesés törvényszerű volt. — Bereczky Péter olyan típus, akit nem gyakran zárnak a szí­vükbe az edzők, merthogy szóki­mondó, nem nyel le semmit. Ho­gyan tűrte ön ezt a néha kellemet­len helyzeteket teremtő viselke­dést? — Úgy hiszem, a fiúk nevében is beszélhetek. Sajnálom, hogy elment, pedig közénk tartozott. Az nem esett jól, hogy egyetlen szó nélkül távozott, s amíg nem búcsúzunk el egymástól, addig továbbra is a csapat tagjának te­kintjük, az idényzáró bankettra is meghívtuk. — Egyetért a vezetést illető vá­dakkal? — Péternek igaza van. Sokkal több ember, sokkal többet tehet­ne a sikerért, mint amennyit tesz. Azt azonban látni kell, hogy a GMSZ és annak igazgatója Sza­bó Péter nélkül talán még a me­gyeiben sem szerepelhetnénk. Ugyanakkor az, hogy egy iskola a fő támogatónk behatárolja le­hetőségeinket. A mezőny fele te­remben készül, de mi ezt nem te­hettük meg, mert évente 250 ezer forint plussz kiadással járt volna. Talán, ha feljutnánk az NB I. B-be gyarapodna támoga­tóink száma. Tegyük még hozzá, talán a ké­zilabdázás jövője a megyeszék­helyen áll vagy bukik a Finom- mechanika jó szereplésén. Ha feljutnának talán Bereczkynek sem lenne szíve nemet monda­ni... Buttinger László Sport­műsor Szombat Asztalitenisz: Egri Áfész-VM - MÁV DAC, NB I. B-s nő« mérkőzés, Ruttkay Vilmos Játék­csarnok, 11. Labdanigás: Kompot ti MED OS'/ - Káli Fla­mingó, barátságos mér­kőzés, Kömpolt, 13. Vasárnap Röplabda: ÓIK terüle­ti döntő, Eger, körcsar­nok, 8. Vízilabda OB I. Pontot a BVSC-től Ezen a hétvégén hivatalosan lezárul a vízilabda OB I-ben az őszi pontvadászat, de a csapatok mégsem térnek pihenőre. A válogatott zavartalan olimpiai felkészülése érdekében a szövetség a tavaszi idény első két meccsét előrehozta, így még további két erőpróba vár az egriekre is. Ma a BVSC-hez látogat az ESE, s nem a legjobb előjelek után. Az ifjú tehetség, Simon szemsérülése Csak nehezen gyógyul, s az is bizo­nyos, hogy Lőrinczresem számíthat az egri edzőpáros. Utóbbi igazán nem mondhatja magát a szerencse kegyeltjének, hiszen hosszú bete­geskedés után a múlt héten, a Bp. Spartacus ellen szabálytalan pálya- elhagyás miatt végleg, cserével kiállították, ami egy mérkőzésről való eltiltással jár. Csütörtökön az UTE-val játszott edzőmeccset a csapat, amin.Ktw Péter, Nagy István és L őrincznem tudott részt venni. A vasutasgárdá­val a középmezőny rangadóját vívja az ESE, s a szoros emberfogás fe­gyelmezett alkalmazásával kísérlik meg elhozni az egyik pontot. A BVSC könnyen feladhatja a leckét az egrieknek, döntő lehet, hogyan sikerül kikapcsolni a játékból a fővárosiak centerét, Varga Zsoltot. A támadások hatékonysága nagyban múlik Tőth Kálmán fc majavulá­sán, aki az utóbbi időben a megszokottnál gyengébb teljesítményi nyújtott. Még egy forduló, és legördül a függöny a labdarúgó NB II-ben. Hogy örüljünk vagy bánkód­junk, ezt egyelőre ne firtassuk, az őszi szezon szereplésének érté­kelésére hamarosan sort kerí­tünk megyénk két csapatánál. Ám bárhogy is alakuljon az utolsó mérkőzések eredménye, Hatvanban kényelmesebb hely­zetben lesznek az edzők, amikor a bizonyítványról ejtünk szót, mint Egerben. A Deko edzőjének, Tóth Dé­nes nek a véleménye szerint ne­héz vasárnap elé néznek, hiszen ezen a találkozón egyértelműen ők az esélyesek. Abban bízik, hogy ez nem nyomja majd teher­ként a játékosok vállát, és a pa­pírformának megfelelő ered­ménnyel zárják az idényt. Hogy nem bízhatják el magukat a Salgglass elleni összecsapás előtt, arra bizonyíték, hogy a tar- jániak szoros meccseket vívnak, minimális különbséggel kapnak Itt a vége! ki, s az sem utolsó szempont, hogy jól ismerik a vendéglátókat. Bár ez vicaverza is igaz, a szakve­zető hozzátette, hogy a változá­sok miatt ők kevésbé tudnak pontos képet rajzolni az üveg­gyári együttesről. Kis szerencsével még vissza­kapaszkodhatnak a dobogóra, ehhez az kellene, hogy Kaba ha­zai pályán vereséget szenvedjen a Budafoktól, ami majdhogy­nem lehetetlen. A hatvaniak úgy szeretnének pihenőre térni, hogy a pontjaik kettessel kezdődje­nek. A tippelést tekintve megold­hatatlan feladat elé állít bennün­ket az Eger SE, hiszen a Hajdú­nánást fogadják, amelyről a Mis­kéhez hasonlóan ez idáig alig hallottunk. Mondanánk, hogy sima győzelmet arat a házigazda, de ezt az állításunkat abban a pil­lanatban visszaszívjuk, amikor rápillantunk a tabellára, és meg­látjuk az ESE mellett a mindösz­sze két győzelmet és a nyolc dön­tetlent. Hogy mi kellene ahhoz, hogy megdőljön a döntetlenszéria? Talán hátrafelé futva jöjjenek ki a játékosok az öltözőből. De félretéve a tréfát, Varga Zoltán vezetőedző most is csak azt tudta mondani, amit korá­ban: a csapat küzdeni tudása, hozzáállása predesztinálja a győ­zelemre, a kérdés viszont to­vábbra is az, hogy ki fog gólt rúg­ni. A reményt nem adtak fel, a le­hető legtöbbet akarják kihozni magukból, hogy az a három­négyszáz szurkoló, aki kilátogat vasárnap a stadionba, legalább téli szünet előtt egy megnyert mérkőzésnek legyen a szemta­núja. Amíg a hatvaniak az egy héttel ezelőtti összeállításban lépnek pályára, az ESE-nél több bi­zonytalan pont is van. Csőke, Vadicska és Jávorszki sérüléssel bajlódott, játékuk kétséges. Pályáról — pályára Labdarúgó NB I., szombat: Pécs — Siófok 13., Tatabánya — Vasas 13., Veszprém — Vác 13, UTE — Haladás 15., Rába ETO — ZTE 15., Videoton — Kispest-Honvéd 15., FTC — DVTK 17. Vasárnap: MTK-VM - BVSC 11. Labdarúgó NB II., szombat (13): Békéscsaba — Bag, Debrecen — Kecskemét. Vasárnap (13): Hat- van-Deko — Salgglass, Lettrich (Homyák, Vida). Eger SE — Hajdúnánás Tóth V. (Lója, Zvo- lenszky), Nyíregyháza — Szeged, Kaba — Budafok, Kazincbarcika — Szarvas, Szolnok — Miske. Asztalitenisz NB I. Fordult a kocka Fennállásának legnagyobb si­kere előtt áll a SeM KSE NB I-es férfi asztalitenisz-csapata. Két fordulóval a bajnokság őszi idé­nyének befejezése előtt veretle­nül vezeti a csoportot. Ma dél­előtt Székesfehérvárott a Szondi SE ellen lépnek asztalhoz. For­dult a kocka tavaly a legutóbbi szezon óta, hiszen akkor a kato­nacsapat mindkétszer győzött, jókorát taszítva az egrieken a ki­esés felé. Most viszont még nye­retlenek, s vajmi kevés esélyük van a javításra. Az egri együttes győzelme csaknem biztosra ve­hető, s ebben az esetben a de­cember 14-i, Nagykálló elleni hazai mérkőzésük eredményétől függetlenül őszi elsőként várják a folytatást. A keret valamennyi játékosa egészséges, így Wei Csin Siu edzőnek kellemes gondjai vannak, amikor az ösz- szeállításról kell döntenie. Nők — edző nélkül Az Eger SE női vízilabdacsa­pata megint edző nélkül árválko­dik. Az utóbbi években többen is megfordultak már a kispadon, többek között Holló Tivadar, Kelemen Attila és Kovács Tamás, hogy csak néhány nevet említ­sünk. Eddig Szilágyi Péter volt az utolsó a sorban, aki elődeihez hasonlóan társadalmi munkában vállalta a csapat irányítását. Si­került is felhoznia a lányokat, akik korábban szinte bérelték az utolsó helyet, de vezetésével a középmezőnybe kerültek. An­nál váratlanabbul ért minket a hír, hogy kenyértörésre került sor a tréner és a lányok között, s persze az edzőnek kellett „sátrat bontani”. Megkérdeztük Pöcsik Dénes szakosztály-igazgatót is, aki érdeklődésünkre elmondta: a kölcsönös elégedetlenség veze­tett a szakításhoz. Szilágyi nem válik meg a klubtól, folytatja utánpótlás-nevelő munkáját. A történtek részleteire egy későbbi számunkban még visszatérünk. Pelé „újszülöttet” kapott Vannak olyan „bűnök”, amelyek sohasem évülnek el, előbh-utóhb a nyilvánosságra kerülnek. Ez a végzet érte utol az egykori brazil labdarúgó sztárt, Edson Arantes do Nascimctőt — vagy ahogy az egész világ ismeri, Pelét. A világbajnok focis­ta egy csaknem 30 évvel ezelőtti félrelépésére derített fényt egy santosi bíróság: Pelé apa lett, illetve ... már eddig is az volt! Az 51 éves Pelé három évtizede kalandba keveredett Anizia Machado takarítónővel, s a kapcsolatból megszületett a jelen­leg 27 esztendős Sandra. Bár a világbajnok sportoló nem em­lékszik az esetre, a tények ellen nem tehet semmit: genetikai teszt mutatta ki, hogy ő a „kislány” apja. Az egykori futballkirálynak egyébként három gyermeke van, s mint a brazil televíziónak adott nyilatkozatában elmond­ta: „ez az egész már nagyon régen történt, csaknem 30 éve. Én akkor 23 esztendős voltam, s nem emlékszem az anyára”. A miniszterelnök fogadta a sportvezérkart Antall József miniszterelnök pénteken hivatalában fogadta Schmitt Pált, a MOB elnökét, Gallov Rezső helyettes államtit­kárt, a MOB alelnökét, az OTSH elnökét és dr. Aján Tamást, a MOB főtitkárát. A MOB vezetői tájékoztatták a miniszterelnököt az 1992. évi albertville-i téli és barcelonai nyári olimpiai játékok program­járól, majd meghívást adtak át Antall Józsefnek és a kabinet tagjainak az olimpiai játékokra. Csank vezérletével Ungváron a ligaválogatott Tavaly a Ferencváros labdarú­gói jártak Beregszászon. A zöld­fehér futballisták pályára léptét nagy közönségsiker fogadta. A siker más vonatkozásban sem maradt el, hiszen 3:l-re nyertek a jótékony célú összecsapáson az Üllői útiak. Jövő szerdán 16 órakor ismét nemes cél vezérli a magyar lab­darúgókat. Az NB I-es ligaválo­gatott szerepel Ungváron, s Kár­pátalja legjobbjaival méri össze tudását. Csank János, aki a ligaváloga­tottat irányítja majd a szerdai ösz- szecsapáson, pénteken keretet hirdetett. A váci szakvezető je­löltjei: Koszta, Bíró (kapusok), Szőnyi, Szlezák, Telek, Juhár, Szekér, Csík, Albert, Sallói, Be- kő, Takács (Videoton-Walt- ham), Horváth L. (Videoton- Waltham), Farkasházy, Kovács J., Kovács Z. (mindkettő ZTE), Víg, Horváth L. (Vác), Miovecz, Kelemen, Csertői. A keret változhat, hiszen hát­ravan még a hét végén egy fordu­ló. Bunda, mozambiki módra Egyelőre nem hirdet bajnoki végeredményt a Mozambiki Labdarúgó Szövetség, mert jó oka van annak feltételezésé­re, hogy az aranyéremért versenyt futó két ma­in aputói csapat bundá- zott. A Costa do Sol, amely a záróforduló előtt élen állt a tabellán, kerek tucatnyi gólt lőtt a Chingale nevű együttes hálójába, miközben a vendégcsapat egyetlen találattal sem tudott vá­laszt adni. A Costa do Solhoz hasonlóan feltű­nően eredményes napja volt a záró erőpróbát megelőzően második helyezett Ferroviarió­nak is. Utóbbi legénység 7:0 arányban diadal­maskodott a Clubé de Gaza futballistáival szemben. Az élen hala­dók tehát két-két pont­tal gazdagodtak, ám mi­vel a 12 több, mint hét, a Costa do Sol játékosai örvendezhettek a bajno­ki címnek. Korán tették! Az elő­re megbeszélt eredmé­nyeket azon a kontinen­sen sem nagyon tűrik el. A mozambiki szövetség szigorú vizsgálatot ren­delt el a bundázás ügyé­ben. Hogy milyen szankciót hoz? Erről egyelőre nem tájékoz­tatták a sajtó képviselőit. Profi szemléletű játékosok, amatőr vezetés Sport, te édes mostoha!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom