Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-29 / 280. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. november 29., péntek Nemrég arról értesülhettünk, hogy hamarosan Ópusztaszerre kerül a Feszty-kör- kép. A szegedi Móra Ferenc Múzeum pincéjéből került elő, ahová korábban elhe­lyezték, miután 1974 után konzerválták. A millenniumra, 1896-ra készült monu­mentális művet most lengyel szakértők, restaurátorok helyreállítják. Várhatóan 300 millió forintba kerül, amelyet a Feszty Alapítványból biztosítanak. A honfogla­lás 1100. évfordulójára, 1996-ra teljes egészében helyreállítják, és ezzel Ópuszta­szer különleges ékessége lesz, mintegy hirdetve a magyar történelem nagy pilla­natát. A Feszty-körkép Budapest után Londont is meghódította Egy „elfelejtett mű” nem lesz az enyészet áldozata Egyik megmentésre és megőr­zésre érdemes, egyediségénél fogva különleges művészeti érté­künk A magyarok bejövetele cí­mű hatalmas méretű festmény, közismert nevén a Feszty-kör­kép. Alkotója a millennium előt­ti Magyarország egyik színes, ka­rakterisztikus egyénisége volt, Feszty Árpád, aki a hatalmas mé­retű körkép megfestésével tette magát nevezetessé. Életrajzának és életművének részletes feldol­gozásával még adós ugyan a mű­vészettörténet, ennek ellenére nagy vonalakban nyomon követ­hetjük azt az utat, amely a kör­kép megfestésének nagyszabású és nem kis elszántságot feltétele­ző vállalkozásához vezetett. Feszty Árpád a ma Szlovákiá­hoz tartozó Ogyallán született, a lexikonok szerint 1856-ban, ha­bár leánya, Feszty Masa édesap­járól írt könyvében 1857 kará­csonyát jelöli meg születési dá­tumként. Nagyszülei a múlt szá­zad elején telepedtek le a Csalló­közben. Birtokot béreltek, gaz­dálkodtak, később a festő szülei emellett még vendéglőt is fenn­tartottak, és vagyonuk gyara- podtával saját földeket is vettek. A Feszty családban 14 gyermek nevelkedett, amelyek közül Ár­pád hazafias nevelést kapott, és ez egész életútjára kihatott. Viszontagságos középiskolai pályafutását abbahagyva a né­metországi, müncheni akadémi­ára iratkozott be, miután szülei­vel sikerült megegyeznie, hogy ha már nem színésznek engedik, akkor legalább festő lehessen. Mint növendék, egyik mestertől a másikhoz csapódott, az órákat eléggé rapszodikusan látogatta, idejét jobbára a képtárak anya­gának tanulmányozására fordí­totta. Akiknél mégis szívesen ta­nult, azok Kubinszky és Mészöly voltak, tőlük sajátította el a fes­ték és az ecset kezelésének csín- ját-bínját. Festői tehetségének első komolyabb bizonyítéka volt az Alkonyi táj című képe, ame­lyet 1875-ben festett, és a zsűri elfogadta kiállításra. A nyári szünidőre hazajött, és elhatároz­ta, hogy nem is megy többé visz- sza Münchenbe. Itthon készítet­te a vázlatok tömegét, anyagot gyűjtött képeihez, amelyekkel egyre nagyobb sikerekkel szere­pelt tárlatokon. A Gyulai Pállal és Ipolyi Ar- nolddal kialakult kapcsolata ré­vén kétéves bécsi ösztöndíjhoz jutott. Ez nagy előnyt jelentett neki, hiszen kiállításokon vett részt, és gondtalanul szánhatta idejét nagyobb lélegzetű kompo­zíciók alkotására. Akkoriban épült Budapesten a Műcsarnok, és a fiatal festő nagy gonddal ügyelt arra, hogy az ottani bemu­tatókon rendszeresen találkoz­hassanak nevével a tárlatlátoga­tók. így az 1880-as kiállítás egyik szenzációja volt a Golgota című képe, amely már méreteivel is magára vonta a figyelmet. A ké­sőbb festett Bányaszerencsétlen­ség című művével együtt min­denkorra eljegyezte magát festé­szetünkkel. Feszty élete valóban nem volt szegény események­ben. Ebben házasságának is volt némi szerepe, ugyanis megsza­kítva Jászai Marihoz, a színész­nőhöz fűződő hosszú, olykor vi­haros kapcsolatát, Jókai-Labor- falvy Rózát vette feleségül. Itt kell elmondanunk, hogy a nagy regényíró 1848-ban Laborfalvy Róza színésznővel kötött házas­ságot, akinek Lendvay Márton­tól olt egy lánya, aki szintén Ró­za nevet viselt. Öt fogadta örök­be Jókai Mór, és vette feleségül Feszty Árpád, akinek apósa volt a nagy író. Felesége szintén Münchenbe járt festőakadémiá­ra, persze jó évtizeddel később, mint Feszty. Ám amikor össze­házasodtak, félje kívánságára le­mondott festői ambícióiról. Feszty Árpád 1891-ben Pá­rizsba utazott, és ezzel a kirándu­lással kezdődött a körkép törté­nete. Ott látta ugyanis azt a kör­képet, amelyen az egyik napóle­oni csatát örökítették meg. A kép oly nagy hatással volt rá, hogy hazatérvén, már kész terv­vel állt családja elé. Az volt az el­képzelése, hogy a Vízözön bib­liai legendáját viszi vászonra, gi­gászi arányú tengeri tájjal, viha­rosan gomolygó felhőkkel, félel­metesen tajtékzó hullámokkal. Tulajdonképpen apósa, Jókai Mór — aki akkoriban egy törté­nelmi tárgyú dráma megírásával foglalkozott — javasolta vejének, hogy fesse meg az Özönvíz he­lyett inkább a honfoglalást, a magyarok bejövetelét. Könnyű volt Fesztyt a témaváltásra rábe­szélni, hiszen az idő tájt az egész ország a millenniumra, a honfog­lalás ezredik évfordulójára ké­szült. így támogatást kaphatott a nagyszabású vállalkozáshoz. A festő bátyja, Feszty Gyula mű­építész, létrehozott egy úgyneve­zett betéti társaságot, és ezzel az anyagi alapokat megteremtve, hozzáfogtak mind az épület ter­vezéséhez, mind a körkép festé­sének előkészületeihez. Feszty Árpád úgy akarta ábrá­zolni őseink bejövetelét, hogy a történettudomány szemszögé­ből nézve is hiteles legyen. Ezért hónapokat töltött Munkácson, könyvtárakat böngészett, orosz tudósokkal levelezett, Kis-Ázsi- ából hozatott képeket, ruhákat, fényképezett földvárakat, készí­tett vázlatokat. A történészek is igazolták a hagyományt, misze­rint elődeink Árpád fejedelem vezetésével a Vereckei-szoroson át vonultak be a Kárpát-meden­cébe. Ezért Feszty odautazott, ott dolgozott. A fővárossal kö­tött szerződés értelmében két év alatt kellett megfestenie és felál­lítania a képet. Óriási erőfeszíté­sek és segítség révén 1894. május 13-ra készült el a nagy munka. A millenniumi ünnepségek után Londonba szállították, ahol né­hány évig fogadta a látogatókat. Utána visszakerült ismét Buda­pestre, ahol a Városligetben, egy favázas szerkezetű épületben he­lyezték el. Ott láthatta a közön­ség, mindaddig, amíg 1944-ben egy bombatalálat tönkre nem tette az épületet a benne lévő ké­pekkel együtt. A két világháború között többször is javították, de az említett 1944-es sérüléseit mindmáig nem tudta „kihever­ni”. Ezért is figyelemre méltó, hogy restaurálják, és Ópuszta­szeren helyezik el a körképet. Egyébként Feszty Árpád hiá­ba vált híressé, állandó anyagi gondokkal küszködött életének utolsó szakaszában. Bár aktívan dolgozott, mégis nehéz körülmé­nyek között élt. Falfestményei közül legismertebb a Magyar Ál­lami Operaház előcsarnokát dí­szítő, a hangok eredetét ábrázoló kilenc képe. Mindössze 58 évet élt, hiszen 1914. július 1-jén el­hunyt. Fennmaradt munkáit ma is szívesen mutatják be az érdek­lődőknek a Magyar Nemzeti Ga­lériában. (mentusz) Jókai Mór örökbe fogadta Már szó volt arról, hogy Feszty Árpád felesége az a Jókai Róza volt, akit Laborfalvy Róza lányaként a nagy író örökbe fogadott. Az idén, február 19-én volt 130 esztendeje, hogy született Pesten. Festő és író hivatást választott. Székely Bertalantól és Lotz Károlytóltamút, majd a müncheni festőakadémián Liezen-Mayer Sándor tanítványa volt. 1888-ban ment férjhez Feszty Árpádhoz, a festőművészhez. Je­lentős érdeme volt abban, hogy férjének segítséget nyújtott A magya­rok bejövetele című körkép befejezésében. Noha korábban Feszty Árpád beszélte le a festésről, rábízta a sebesülten vagy holtan fekvő harcosok ábrázolását a körképen. Jókai Róza öregkorában két visszaemlékezést is írt, amely könyv alakban megjelent. Az egyik Akik elmentek címmel került a könyvol­vasókhoz 1823-ban, illetve A tegnap, amely 1924-ben jelent meg Bu­dapesten. Mindkettőben a Jókai Mór környezetét, az íróval, illetve a művészvilággal összefüggő élményeit vetette papírra. „A Jó magyar arcok kedvéért összejárta a fél országot...” A Vasárnapi Újság 1894. évi XIX. számában ezt olvashat­juk: „Hosszas, gondos és nehéz munka után elkészült immár a honfoglalásra vonatkozó nagy körkép... Magassága 15 méter, tehát akkora, mint egy háromemeletes ház, vagy mint egy ki­sebb falusi torony. Hossza pedig 115 méter, a kép terjedelme nem kevesebb, mint 1725 négyzetméter. Vászon több mint 7 ezer forint ára ment fel az óriás képre, festék pedig nem keve­sebb, mint körülbelül tíz métermázsa... Ott látszik a vadregé­nyes Vereckei-szoros, a munkácsi erdős hegyláncok... Száz meg száz alak nyüzsög sajátos öltözetekben, lovas és gyalogala­kok... Árpád pedig főembereivel ott áll egy dombtetőn. Feszty a jó magyar arcok kedvéért összejárta a fél országot... Nemcsak hazai művészetünk aratott dicsőséget, hanem fővárosunk is egy igen nevezetes és vonzó látványossággal gazdago­dott...” Találkozás Vénusszal Az Oscar-dijas Szabó István új filmjével ismerkedhetnek meg az egri Uránia nézői. A történet kö­zéppontjában egy ismeretlen magyar karmester áll, aki hatal­mas kiugrási lehetőséget kap a sorstól. A párizsi operában ő ve­zényelheti el Wagner Tannhäu­ser című operáját, melynek élő közvetítését 27 ország veszi át, s így egyszerre több mint százmil­lió nézője lehet a produkciónak. Az opera színrevitelében képvi­selteti magát Európa szinte min­den nemzete. A zene azonban egyre kevésbé fontos a számunkra, lármás bel- harcok, intrikák zavaiják az elő­készületeket, és szinte lehetet­lenné teszik a premiert. A kar­mester ekkor talál rá egy min­dent elsöprő, felkavaró szere­lemre, amely gyökeresen meg­változtatja az életét. Szabó István angol színekben készítette film­jét, világsztárok főszereplésével. A karmester szerelmét például az egyik legjelentősebb amerikai színésznő, Glenn Close alakítja. De a magyar közreműködők is elsőrangúak: a filmet Koltai La­jos fényképezte, és Udvaros Do­rottya is méltó partnere a világ­sztároknak. A forgatás Pesten volt, a párizsi operaként az Andrássy úti gyönyörű épületet láthatjuk. Nagy durranás (Hot shots) Topper Harley (Charlie She­en), a fiatal, kezelhetetlen repü­lőpilóta egy év kihagyás után fel­adja önként vállalt remeteéletét, és visszatér támaszpontjára, hogy részt vegyen a szupertitkos Alvó menyét akcióban. A tá­maszponton meglehetősen egy­hangúan telik az idő, ha nem len­ne kéznél a gyönyörű Ramada Thompson, aki jelenlétével meg­édesíti a bezártság óráit... Köz­ben egy lelkiismeretlen gyáva csoport még a pilóták élete árán is el akatja szabotálni az Alvó menyét akció sikerét. Ezután a rendező a történetet nemcsak hihetetlen poénokkal tűzdeli meg, de összeházasítja vagy harminc klasszikus filmsi­kerrel. A Csupasz pisztoly alko­tóinak új komédiáját az Uránia mozi mutatja be. Programbörze Kiállítások, tárlatok Az MMK galériájában népművészeti tárlat várja a látogatókat december 10-ig. Kalamár Anita, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola hallgatója az Egri Ifjúsági Ház kísérleti galériájában mutatja be festményeit, december 8-ig. * A esslingeni váro­si galéria gyűjteményéből rendezett tárlaton a kor­társ német grafika legismertebb alkotói mutatkoz­nak be a Dobó István Vármúzeum gótikus palotá­jában. * A Gyöngyösi 4-es Számú Általános Iskolá­ban Kerek Kálmánná és Kerek Kálmán gobelinjei kaptak helyet. * A Mátra Művelődési Központban Szabó Emil grafikái láthatók. * A Megyei Művelő­dési Központ II. emeletén Molnár Béla fotóit te­kinthetik meg az érdeklődők. Dr. Péntek László portréfotóit az Egri Helyőrségi Művelődési Ott­hon, az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesü­let és a Hevesi Napló Galériájában tekinthetik meg az érdeklődők a Kossuth Lajos út 12. szám alatt. Szórakoztató programok Ma délután 4 órakor, az MMK 102-es termében Pilinszky János költészetét elemzi Kuk lay Antal teológus. * Ugyancsak a művelődési központban, a 208-as teremben holnap délelőtt 10 órakor tartja közgyűlését a Népművészeti Egyesület. * Ma dél­után fél 5-kor az egri Gyermek-Szabadidőköz­pontban kiállítás és művészeti bemutató lesz, amit a Kossuth Lajos Általános Iskola rendez az Egészsé­ges Művelt Gyermekekért Alapítvány javára. Ugyancsak itt, szombaton a játszóház keretében délelőtt 9 órakor adventi koszorút készítenek a gye­rekek, 10-től a nemezműhely titkaival ismerked­nek, 11 órától pedig a Hófehérke című zenés mese­játékot mutatja be a Viktória Gyermekszínpad. Ma este 7 órakor a Mátra Művelődési Központban Koncz Gábor rendezésében kerül színre a Bolond lány című vígjáték. * A Harmónia Kulturális Ala­pítványjavára ma délután 5 órától a Megyei Műve­lődési Központban hangversenyt ad a Lenkey Já­nos Általános Iskola. * Szombaton délelőtt fél 11- től az Egri Ifjúsági Ház átriumában Mikulás-napi ajándékokat készíthetnek a kisdiákok. * Az Egri Színműhely ma és holnap este 7 órától az MMK dísztermében mutatja be Sütő András: Vidám sira­tó egy bolyongó porszemért című művét. Túra A Bükki Vörös Meteor SE természetjáró szak­osztálya vasárnap 18 kilométeres kirándulásra in­dul a Bükkbe. A résztvevők Francia István vezeté­sével a következő állomásokat keresik fel: Bélapát­falva — Telekessy-erdészház — Gilitka-kápolna — Szarvaskő — Leshely — Berva. Találkozás: reggel 7.20-kor az Egervár vasúti megállóban. Kiss Roóz Ilona a Csók Galériában Kiss Roóz Ilona legújabb ke­rámiáit december 7-ig a buda­pesti Csók Galériában láthatják a műfaj szerelmesei. Amiért most mi is — rendhagyóan — erre a kiállításra hívjuk fel olvasóink figyelmét, az az, hogy a művész­nő egri állandó kiállításának anyagával a tárlat anyaga egybe­vethető. Amikor az egri Kispréposti palotába betelepítették ezt a leg­inkább alkonyi világot ábrázoló figuracsoportot, több hazai mű­vesznek fogalmazódott meg az a szíve vágya, lenne otthon az ő művészete Egerben, a barokk város falai között, hiszen itt any- nyi értékes épületben, nagyszerű beosztású termek juttathatnák végleges szálláshoz azt, ami az emberből maradandó. Áz orszá­gos versengésből akkor Kiss Ro­óz Ilona vitte el a pálmát, ma sem tudni pontosan, milyen indokok, megmérettetés alapján. Ma, any- nyi idő után, akadémikus vitát nyitni arról, ki és miért döntött, és jól döntött-e, felesleges. Nem árt emlékeztetni arra, hogy Kiss Roóz Ilona 1947-től rendszeresen kiállít itthon és kül­földön. Munkái nyilvánosságot kaptak Svájcban es az NSZK- ban, itthon inkább Budapesten, a dunántúli városokban, de Kecskeméten, Salgótarjánban, Szegeden is. A Csók Galériában Ráday Mihály, a Budapest Városvédő Egyesület elnöke méltatta a teg­napi megnyitón a jó humorú, té­máiban és megjelenítésében is mindig az életerőről tanúskodó alkotót. Nem könnyű eldönteni utó­lag, hogyan is alakult ki a mű­vésznőben az az alapállás, amely szerint nem az arcot kell kölcsön­venni a modellektől lelki tartal­maiknak a tolmácsolására, ha­nem a test tartását, az öltözéket kell úgy elrendezni, olyan hang­súlyokkal felhordani, hogy a ve­gén kitessék: a jó kedély, a fel- hangoltság tőlünk függ, csak akarnunk kell az örömöt, a derűs állapotot kifejezni. És ha már az első figurát groteszkre mertük venni, akkor a többit is lehet iro­nikusan felhordani, bemutatni azt, mennyi érzelmi és játéki megbicsaklás adódhatik, miköz­ben úgy szeretnénk feltűnni, mintha körülöttünk forogna a vi­lág. Nem állítanánk, hogy a ma­gyar kerámia történeteben nin­csenek előzményei a művésznő­nek. Nagy elődök és kortársak között ő az egyik jelentős egyéni­ség. Letisztult formanyelve, szín­világa, a finom ujjak az évődő gondolatok, az asszonyi környe­zet, az asszonyi érzésvilág, a röp­penő érzelmek kifejezésere szol­gálnak. Akár falusi menyecskét, fiatal lánykát vagy puccos dámát állít tükre vagy görbe tükre elé. Itt van végigmustrálható pél­dának a Kalitkás nő. A pufók ar­con az orr, a száj, a szemek csak különféle alakú pontok vagy du- dorocskák; a hajzatot a rálompo- sodó puha kalap teszi érzékletes­sé; sál és fülbevaló indítja el a fi­gyelmet, ami lejjebb következik. Nyakig — ha van egyáltalán nya­ka a hölgynek — begombolva a ruha rajta, a sál a felső karon csu­rog le, majd a formai játékot on­nan a ruha gombsora folytatja. Ahogyan némi önteltséggel néz fejünk fölé ez a dáma, akár a ro­kokóból is származhatna; hátul a derekánál a masni más színű, mint a ruha anyaga, és úgy meg­kötve, hogy a dáma idomai nem­csak elöl gömbölyödnek, hanem hátul is. Ä figura jobb kezében látható az a bizonyos kalitka, amiben élete szórakoztatóját, a madarat hordozza; amiből az is kitetszik, hogy ez a nő — nagy- nagy öntudata ellenére — magá­nyos. Talán azért is hordja így körül magát, mert szeretné, ha ot is észrevenné valaki. Vagy csak őt venné észre. Ehhez képest a korongos kis csoport, ahol kilenc kis csemete vagy egy kamaraegyüttes tagjai, nők és férfiak szórakoztatnak minket, jámbor, de nevelhető el­beszélése egy nem hallható zenei élménynek. I -* Az egri mozikban

Next

/
Oldalképek
Tartalom