Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-16-17 / 269. szám

HÍRLAP, 1991. november 16—17., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Lencsefőzelék Hozzávalók: 40 dkg lencse, 2 evőkanál olaj vagy 3 dkg zsír, 2 dkg liszt, kis fej vöröshagyma, egy darab citromhéj, babérlevél, só, paprika, ecet, 1 dl tejföl. A megtisztított lencsét több­ször megmossuk, egy éjjelre hi­deg vízbe áztatjuk, majd ebben a vízben, sóval, citromhéjjal főni tesszük. Ha puhára főtt, hagy­más, paprikás rántást készítünk, besűrítjük vele a főzeléket, és még pár percig főzzük. Ecettel, csipetnyi cukorral, esetleg ba­bérlevéllel ízesítjük. Tálaláskor tejfölt adhatunk hozzá. Gomba, sörtésztában Hozzávalók: 60 dkg gomba; a sörtésztához: 1 tojás, 2 dl sör, 10 dkg liszt, 1 evőkanál olaj, só. A kirántott gombához hason­lóan készül, csak nem paníroz- zuk, hanem sörtésztába mártjuk. A nagyobb, vastagabb gombákat keresztbe, vékonyabb szeletekre vághatjuk. A főtt gombát először lisztbe, majd sörtésztába márt­juk, úgy sütjük. A sörtészta a fenti hozzáva­lókból a palacsintatésztához ha­sonlóan készül, csak sűrűbbre kavarjuk, a tojásfehérjét felverve adjuk hozzá, és végül az olajjal elkeverjük. Hátszínszelet Hozzávalók: 80 dkg hátszín- szelet, kevés olaj vagy zsír, só, tö­rött bors, mustár. Ehhez a készítményhez csak fiatal, hízott marhahús alkalmas. A kicsontozott hátszínt hártyái­tól jól letisztítjuk, széleit bevag­dossuk, de nem verjük ki túl vé­konyra. Sózzuk, borsozzuk, mustározzuk, beolajazzuk, és nagyon forró zsiradékban, erős tűzön vagy roston közepes pará­zson mindkét oldalát pirosra süt­jük. Sütési ideje csak pár perc. Tálalásnál a fölösleges zsírt le­öntjük róla. Ha a hús öregebb marhából van, átsütés után még kevés vizet öntünk alája, és fedő alatt puhítjuk, végül zsírjára süt­jük. Zsírját ráöntve, burgonyá­val, főzelékkörítésekkel és bár­milyen salátával tálalhatjuk. Gyors szilvásgombóc Hozzávalók: 1 pohár víz, 10 dkg vaj, 15 dkg liszt, 2 egész to­jás, 10 dkg zsemlemorzsa. Töltelék: 24 szilva, 10 dkg cu­kor, késhegynyi fahéj. Egy pohár forró vizet kis fa­zékba teszünk, hozzáadunk 5 dkg vajat, és amikor újra forrás­ba jött, lassan hozzáöntjük a lisz­tet. Ezt addig keverjük, amíg a tészta elsimul. A tűzről levéve langyosra hűtjük, s belekeverünk egyenként 2 egész tojást (olyan mint a forrázott tészta.) Kis desz­kát meglisztezünk, és azon a tésztát hosszú rúdalakba kiso­dorjuk, és felvágjuk 24 egyenlő részre. Lisztezett tenyér között olyan laposra formáljuk, hogy egy szilvát beburkoljon. A szilvát előzetesen kimagvaljuk, és a mag helyére késhegynyi fahéjas vagy mokkacukrot teszünk. A gom­bócokat bő sós vízben kifőzzük. Amikor feljöttek a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedjük, jól le­csurgatjuk, vajban pirított mor­zsában megforgatjuk. Lecukroz­va azonnal tálaljuk. Birsalmahab Hozzávalók: 1 kg birsalma, 1 tojásfehérje, 20 dkg cukor, 1 ka­nál rum A birsalmát forró sütőben megsütjük, vagy négybe vágva kevés vízzel megpároljuk. A megpuhult almát áttörjük, mele­gen 20-25 percig verjük, amíg kemény, habos lesz. Üvegtálra tálalva, tetejét villával megcif­rázzuk, és pár szem gyümölccsel díszítjük. Száraz süteményt adunk hozzá. Kelt csöröge Hozzávalók: 25 dkg liszt, 4 to­jássárgája, 5 dkg vaj, 5 dkg cu­kor, 1 dkg élesztő, 1 dl tejföl, 1 evőkanál rum, csipet só; sütésé­hez olaj vagy zsír; hintésre 10 dkg vaníliás cukor, 20 dkg baracklek­vár. Az élesztőt egy evőkanál lan­gyos tejben feloldjuk, a lisztet a vajjal összemorzsoljuk, és a többi anyaggal összekeverve a tésztát jól kidolgozzuk, hogy rétestészta keménységű legyen. Fél óráig pi­hentetjük. Kinyújtjuk 3 mm vé­konyra, és derelyemetszővel 10 cm nagyságú lapokat vágunk be­lőle. A lapoknak a belsejét hosz- szában még kétszer bevágjuk a derelyemetszővel, és a végeket a vágásokon keresztül áthúzzuk. Forró, bő zsírban vagy olajban, fedővel letakarva, mindkét olda­lát ropogós pirosra sütjük. Szű­rőlapáttal kiszedjük szűrőpapír­ral (vagy selyempapírral) kibé­lelt tepsibe. A papír a felesleges zsírt magába szívja. Még mele­gen vaníliás cukorral meghint­jük, és tálra halmozzuk. Melegen tálaljuk, rummal hígított barack- lekvárt adunk hozzá. „Rémképek” Megkaptam a levelét, amely­ben őszinteségre kér! Nos, igyek­szem mindig az lenni és ígérem ezúttal sem lesz másképpen, de kérem, hogy kellő megértéssel fogadja a válaszomat. Szíveseb­ben vettem volna, ha problémá­jával a kezelő orvosához fordul, "ugyanis — laikus révén — arra gondolok, hogy az Öné nem „egyszerű” lelki probléma, lega­lábbis nem kizárólagosan az! Ezért azt tanácsolom, hogy az alapos kivizsgálás lehet az első lépcső, amelyen elindulhat a gyógyulás, illetve a megnyugvás felé. Ezt nem azért tanácsolom, hogy most pánikba essen, vagy képzelődjön, mert lehet, hogy éppen e vizsgálat után nyugszik majd meg igazán, és szabadul meg a rémképeitől. Hogy mégis mondjak valamit: az álmoknak önmagukban nem tulajdonítok túlzott jelentőséget, és óvom at­tól, hogy azokat lépten-nyomon összefüggésbe hozza a napi valós élményeivel mondván, ugye, hogy megálmodtam! Ami a Csa­ládi Lapot illeti: jó ismeretter­jesztő „újságnak” tartom, de an­nak nem örülök, hogy az abban fellelhető betegségeket nyom­ban önmagára vonatkoztatja! A javasolt kivizsgálás után úja meg az eredményt... „Nem szexklub” Ön kedves uram teljes diszk­réciót kér tőlem, amin nem is csodálkozom, miután „nős” em­ber létére — unva az otthoni sze­xet — tőlem kér „címeket”. Nos, ha nem vette volna észre, a Hír­lap Lelki Leveles Láda rovata nem azzal foglalkozik, amire ön gondol. Magányos embereknek, időseknek és fiataloknak szeret­nénk segíteni abban, hogy ne érezzék magukat egyedül, hogy társra leljenek! Önnek mindene megvan — felesége, gyermekei, állása, otthona, — és mégsem elégedett, mi több éppen most készül a családi békéjét felrúgni. Még azt is leúja, hogy milyen „nő” felelne meg. Ha viccel: rossz vicc, ha komolyan gondol­ja, forduljon valamelyik „szex­laphoz”, tele vannak efféle hir­detéssel, de ha ráviszi a lelkiis­merete és a pénztárcája, akkor nem kell messzire mennie! És még valamit: címe után megta­láltam a telefonszámát. Fel is hívtam, de a kedves „Felesége” nem vette fel a kagylót... Nem mondta? „Őszi erdő” Jönnek, érkeznek a levelek, ezúttal már bátrabbak a férfiak is. Az a gyakorlat tűnik a leg­jobbnak, hogy egy-egy Ürnak adok meg néhány címet hangsú­lyozva, hogy—sajnos — én sem a Hölgyet, sem az Urakat nem is­merem! Arra kérem a férfiakat, hogy a megadott címeken — Uránusra hivatkozva — mutat­kozzanak be, várva a választ. Több mozgássérült írt. Ez eset­ben két, három mondattal bő­vebb felvilágosítást kérek: toló­székhez kötött, csípőficamos, esetleg könnyebb, alig észreve­hetően sérült. Szeretnék tapinta­tos maradni! Ha van telefon­szám, kérem közöljék, és ne sér­tődjenek meg, ha a „kiválasztás” részemről csupán találomra tör­ténik és nem körültekintő. Eny- nyire futja az időmből és az erőmből! Ezért persze nem hara­gudnék meg, ha a szerencsésen egymásra találók ezt közölnék velem, már azért is, hogy az ő cí­mükre ne küldözzek több leve­let, és hogy lássam: ez az egész társkeresés nem hiábavaló... „őszinteség” Valóban megdöbbentő, hogy komoly, érett emberek milyen őszinték tudnak lenni ahhoz, aki Őket meghallgatja. Kérdésére be kell vallanom, hogy nem értem magam sem, hogy ismeretlenül is mennyire nyíltak hozzám. Azt sem, hogy mi ennek az oka! Fel­tételezem, hogy a bizalom, a se­gítő szándék vagy talán a lelki harmónia; esetleg minden más együtt? Igaza van, hogy ez óriási felelősség! Kérdezi, hogy gyak­ran van e dolgom szélhámosok­kal? Nincs! Előfordul egy-két heccmajszter, de ezeket eddig még sikerült „kiszurkálni.” Töb­bek kérdésére annyit: nem va­gyok nő! Megettem már a kenye­rem javát, és férfikoromnál fogva is értek egy kicsit az emberekhez. Van tanári végzettségem! Ho­gyan lehetne személyesen talál­koznunk, kérdezik többen? Ez az, ami nem könnyű! Azt tudják, hogy minden ”szerdán ” 13-16 óra között hívhatnak a szerkesz­tőségben telefonon, és ha telefon­számot kapok, mindenkit szíve­sen visszahívok, amikor esetleg a „találkozást” is meg lehetne be­szélni. Gyakran utazom kocsi­val, talán útbaejthetem azokat, akik ezt kérik. Fő érintkezési for­mánk a levél! Abból hála Isten­nek van bőven. Ezt nem panasz­képpen mondom! Ketten is kér­dezik: mi lenne ha egyszer Urá- nus „ beszélni ” kezdene? Baj! De számomra a „titok” szent és sért­hetetlen... (Uránus) Teatitkok 2,5 milliárd ember issza, nem minden orvos örül neki Az ókori Kína költői hosszú verseket szenteltek a tea dicsére­tének, az 1101-ben trónra lépő Hui-Csung császár pedig olyany- nyira kedvelője volt e nemes ital­nak, hogy amelyik minisztere nem ismert föl íze alapján lega­lább 25 féle teát, fejét vétette. A XX. századi orvosok már koránt sincsenek ennyire elra­gadtatva a teától, a túlzott teafo­gyasztást sok szempontból ká­rosnak, sőt mérgezőnek tekintik. Mértékletesen fogyasztva azon­ban számtalan előnyét fedezhet­jük fel. Jótékonyan hat a gyo­mor- és bélrendszerre, frissít, erősíti az idegeket, a tea tannin- és fluortartalma megelőzi a fog­szuvasodást, a B-vitamin pedig feszültségünket csökkenti. A víz után a legelterjedtebb ital a vilá­gon, mintegy 2,5 milliárd ember issza. A legkedveltebb a fekete tea, a legnagyobb termelői: Kína, India és Vietnam. A teásdobozo­kon olvasható rövidítések a nö­vény különböző szintjein elhe­lyezkedő leveleit jelentik. A leg­finomabb — és ezért a legdrá­gább — az FOP jelzésű, mely Flower Orange Pekoe-t jelöl, ez a hajtáscsúcs, melynek fiatal, zsenge levelei nagyon finom és aromás teát szolgáltatnak. A kö­vetkező szint az OP (Orange Pe­koe), ezt követi a P (Pekoe) és a S (Souchong). Ha B betűt is talá­lunk a csomagoláson, jelentése: broken, azaz tört, nem egész le­velek. A teafőzés művészet, tartják a nagy teázási kultusszal rendelke­ző országokban. A legelső sza­bály az, hogy csakis friss vízből főzzünk teát! A kemény, vagy klórozott vizet lágyítani kell, ezt háromperces forralással érhetjük el. A teának helyre van szüksége, szeret úszni, ezért készítik a teás­kannákat öblösre. Az angol tea­készítési szokások szerint annyi kanál teafüvet kell a kannába tenni, ahány csésze italt akarunk nyerni, plusz egyet „a kancsó számára”. A forrásban lévő vizet a tealevelekre öntjük, és lefedve, állni hagyjuk. Ha két percig hagyjuk állni a teát, hatása izga­tó, ha öt percig, nyugtató. To­vább semmi esetre se hagyjuk áz­ni a tealeveleket, mert megkese­redik az italunk. A sokkal kényelmesebb filte­res teafőzési módszert az igazi, teaélvezők lenézik, megvetik. A legismertebb teafajták a kö­vetkezők: Darjeeling. A világ legismer­tebb fajtája a Himalája déli lejtő­in terem, 2-3000 méteres magas­ságban. A legnemesebb és leg­drágább fajta. Assam. Az észak-indiai As­sam államból származó tea fű­szeres, fanyar ízű. Kellemes utó­íze sokáig megmarad. Legna­gyobb előnye, hogy annyira erős, hogy minden fajta vízből főzhe­tő, aromája mindenképpen érvé­nyesül. Ceylon. A Sri Lankából (ré­gebbi nevén Ceylon) származó tea fanyar ízű, keverékekben is használják. Ferenczy-Europress Hasznos tanácsok Jó tudni Hosszú ideig tárolható az egészséges körte szárá­val felfelé rakva, száraz, hűvös helyen. (Megjegyez­zük, hogy az alma tárolása pont fordítva történik: a gyümölcs szárával lefelé.) A kuktafazék Pároláshoz 2 dl vizet öntünk az edény aljára. Be­lehelyezzük a betétet, rá a húst és a zöldséget. A folyadék szintje ne legyen soha magasabb az edény 3/4 részénél, mert csak így marad elegendő hely a gőzképződéshez. Ne kockáztassuk a kukta esetleges felrobbanását, mert súlyos balesetet is okozhat. Lerövidíthetjük a főzési időt, ha a kuktát a for­rást jelző sípoló hang észlelése után legalább 15 percig nem nyitjuk ki. A meglévő gőzben az étel to­vább puhul. Sokszor azonban erre sincs elegendő időnk. Hi­Lányokat a Szovjetunióból! Mindennap bekopogunk Önhöz! deg vizet csorgatva a fazék oldalára, könnyen ki­nyithatjuk. Ne tároljunk ételt a kuktában. Sárgaborsót ne főzzünk benne, mert a sűrű gőz eltömíti a szelepet, s az edény felrobbanhat. A rizst öntsük le térfogatánál másfélszer több fo­lyadékkal. A szelep jelző hangja után zárjuk el a § ázt, takarjuk le 2-3 konyharuhával a kuktát, s agyjuk kihűlni. A rizs megpuhul további főzés nél­kül. (Ezt a módszert használhatjuk más ételfajták elkészítésénél is. Sok energiát takarítunk meg!) Karbantartása. Nem feketedik meg az edény ol­dalfala zöldségfőzés közben, ha a vízbe kevés citro­mot cseppentünk. Csak tökéletesen tiszta szelepet, jól záródó gu­mitömítést használjunk. Meghosszabbíthatjuk a zárógumi életét, ha hasz­nálat után étolajjal bekenjük. A kitisztított edényt mindig nyitva tegyük el. Ha ritkán használjuk, tegyünk bele 1-2 szem kocka­cukrot. Az edény nem kap kellemetlen szagot. Vagyim Szalazkin, az Interszex elnevezésű szov­jet — lengyel vegyes vállalat alelnöke elmondta a Novosztyi munkatársának, hogy a szovjet lányok iránt az arab országokban a legnagyobb az érdeklő­dés. Nyugat-Európában is népszerűek a „gyevus- kák”, különösen a grúzok és a baltikumiak. Az orosz szépségek többnyire makrancosak, és kedve­lik az italt. Éppen ezért az „export-ágazatban” is előfordul, hogy visszaküldik az „árut”. így például egy olaszországi bárból küldték haza a szovjet pin­cérnőket, akik nem tudtak ellenállni a nagy árukí­nálatnak, és jócskán elhíztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom