Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-08 / 236. szám
HÍRLAP, 1991. október 8., kedd GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Hangverseny — jótékony célra Vivaldi-művekből rendeztek hangversenyt az elmúlt hét végén a gyöngyösi Ferences-templomban. A jótékony célú koncert bevételét a Máltai Szeretetszolgálat kapta mindennapi tevékenységéhez. Díszhordó a nagy pincében Az Egervin gyöngyösi I. sz. pincéjének új ékessége — a főbejárattal szemközt — a közelmúltban díszített 179 hektoliteres hordó. A legnagyobb bortároló legnagyobb hordójának végét Jakkel Mihály helyi fafaragó művész tette megragadóbbá. A meglévő hordófenéken 200 órás ügyes munkával alakította ki elképzeléseit, a fürtös-leveles szőlőindával körülfont jókora új magyar címert, amely a pince első faragott értéke. Költöző iskola A helyi általános iskola évekkel ezelőtt Kisnánára elvitt felső tagozatosainak egy része tavaly óta már Vécsen folytatja tanulmányait. A visszaköltözéshez az intézet épületében bővítés vált szükségessé. A szükséges körülmények kialakítása a napokban ért véget. it m • • %*** ■ -'t * 4 . Gyöngyös belvárosa — őszi fényben... Búcsú Dán Gyuszitól Nehezen akarjuk elhinni, hogy nem látjuk többé, hogy most valóban, igazából itthagyott bennünket, mert annyiszor átejtett már minket: egyszer még a saját halálhírével is. Kultúrház- igazgató korában adósságba keveredett egy pesti vállalattal, akik ügyvédi felszólítást küldtek neki. Erre ő vásárolt egy gyászjelentést, kitöltötte a saját nevére, és elküldte a vállalatnak. A kultúrház adósságát persze, törölték. Ezek után hogyan higgyük el neki, hogy nem viccel? Gyuszikám, ugye ez most is csak egy rossz vicc? Te, aki csupa lendület, lobogás, csupa élet voltál, hogy tehetted ezt velünk? Hány, de hány kulturális programot, színdarabot, koncertet köszönhetünk neki! Ebben a minőségében, de mint a karácsondi általános iskola igazgatóját is ismerték, szerették megyeszerte. Megszámlálhatatlan barátja, ismerőse, tisztelője volt, de ellensége talán egy sem. Közvetlenségével, humorával és emberségével sok hívet szerzett magának. Tanítványai szerették, rajongtak érte, mert nemcsak tanított, oktatott és nevelt, hanem minden évben balatoni üdülést szervezett számukra. Közel negyven évig tanított Karácsondon, s csak három éve ment nyugdíjba. Egyszer már volt szívinfarktusa. Azt túlélte. Október 9-én műtötték volna, de azt már sajnos, nem élte meg. 1991. szeptember 28-án reggel, útban Budapest felé, a mentőkocsiban halt meg. Feleségének, Irénkének, valamint fiának és unokájának gyászában osztozunk. Halála mindnyájunknak nagy veszteség. László Ferenc ny. tanár Gyöngyös, Abasár, Visonta Mennyi jut közművelődésre? Jól tudjuk: nehéz gazdasági helyzetben legkézenfekvőbbnek tűnő lépés a kultúrára, a közművelődésre áldozni kevesebbet. Hiszen enni kell, ha betegek vagyunk, orvoshoz menni muszáj, de színházba, moziba járni, netán angol tanfolyamra beiratkozni választható szükséglet. Az alábbiakban rövid összeállítást közlünk a Gyöngyös térségében lévő három művelődési ház gazdasági adottságairól, működésük nehézségeiről, illetve arról, hogyan tudnak önálló bevételhez jutni az előbb felvázolt körülmények közepette. Gyöngyös, Mátra Művelődési Központ, Öllei Mihályné gazdasági vezető: — Ebben az esztendőben 11 millió 163 ezer forint állami támogatást szavaztak meg nekünk, ebből augusztus végéig 7 millió 811-et meg is kaptunk már az önkormányzattól. Ügy számítottunk, hogy a működésünkből származó bevétel egymillió forint lesz ez évben, az árdíjbevételünk pedig 3,5 millió forint. Ez utóbbi „tételt” már augusztus végéig túlteljesítettük, hiszen a rendezvényekből, tanfolyamokból származó összeg már most 4 millió 300 ezer forint. — Melyek ezek a sikeres tanfolyamok? — A kobudo csoportunk, a kungfu, a gyors- és gépíró, a kazánfűtő és a vadásztanfolyam. A gyermekszínházunk nyereséges, a pódiumbérlet-sorozatunk viszont nem, ám a kettő végül is kiegyenlíti egymást. Néha úgy is érezzük, hogy kicsi nekünk az intézmény, hiszen a balett-tanfolyamunkra például kétszáznál is többen járnak, és néha arra szorulunk, hogy a városban, külső helyen béreljünk termeket, természetesen pénzért. — Voltak-e váratlan kiadásaik? — Sajnos, igen. A tetőnkkel sok baj van. 1988-ban felújították, aztán egy viharkár tönkre is tette. Most tavasszal olyan iszonyatosan beázott a színháztermünk, hogy nem várhatunk tovább a rendbehozatalával. Erre 300 ezer forintot kaptunk az ön- kormányzattól soron kívül. Viszont az egész kivitelezés 875 ezer forintba került, és a különbséget nekünk kellett pótolni. Emiatt egy kicsit elmaradt a betervezett bútorzatfelújítás és a technikai eszközök modernizálása. Visontai művelődési ház, Vígh Bertalanná igazgató: — Nem mondhatom, hogy romlott a helyzet sem anyagilag, sem a színvonal tekinteteben. Működésünkre egész évben 7-800 ezer forint körül kapunk pénzt, ebből a bér 250 ezer forint. Kéthetente rendszeresen tartunk diszkót, de ezek a programok nem túl sok jövedelmet termelnek a háznak. Heti egy alkalommal zenés tornára hívjuk a gyerekeket és a felnőtteket, más időpontokban az iskola használja a helyiségeket tornateremként. — A szakkörökön, tanfolyamokon kívül van-e igény egyéb kulturális programokra? — Nem nagyon. Tavaly decemberben például ingyenes népdalestet szerveztünk — alig volt vendég. A gyerekeknek két alkalommal színházi előadást kínálunk, de ennek megszervezése is eléggé nehézkes. Abasári művelődési ház, Bo- lonáczné Morovszki Zsuzsa igazgató: — Két intézményt tartunk fenn, egyik az abasari, másik a E álosvörösmarti művelődési áz. Ez utóbbi a kisebb, így a nagyobb rendezvényeket inkább Abasáron bonyolítjuk le. A két intézményre egymillió 200 ezer forintunk van egy évben. Az abasári művelődési házra idén 480 ezer forintot költöttünk: újra lambériázták, tapétázták. Pá- losvörösmartnak új berendezési tárgyak jutottak. Sajnos, a legnagyobb kiadásunk a téli fűtési szezonban jelentkezik, mivel az olaj kályhát üzemeltetni rendkívül drága. Most folynak a fűtés- technikai felmérések, remélhetőleg a jövőben korszerűbb technikára térünk majd át. — Terveznek-e saját bevételt? — Igen, százezer forintnyit, és úgy tűnik, meg is lesz. Főleg az autós tanfolyamunkból, az angol nyelvtanfolyamból és a szüreti bálból számítunk „plusz pénzre”. Doros Judit Szennyvízhálózat készül Sólymoson Az elmúlt héten hirdettek eredményt azon a versenytárgyaláson, amelyen a Gyöngyössolymosra elképzelt szennyvízhálózat megvalósításához keresték a kivitelezőt. Tizenkét ajánlkozó cég közül végül is a Bodrogmenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat lett a győztes, s kapta a megbízást. A 78,48 millió forintos hálózati program kivitelező munkáihoz még ebben a hónapban hozzákezdenek a község Gyöngyös felőli szélén. A több mint húsz utca szennyvizét a tervek szerint három gyűjtővezeték szállítja majd a kivitelezés befejeztével, s a hálózat a városi tisztítóműhöz kapcsolódik. Az 1993 első negyedévére befejeződő vállalkozás teljes költsége — mint Lukács Oszló polgármestertől megtudtuk — várhatóan meghaladja majd a 100 millió forintot. A telkenkénti 40 ezer forintos hozzájárulásokból a szennyvíztársulat együttesen mintegy 40 millió forint körüli összeggel járul hozzá a programhoz, míg a további kiadásokat a helyi önkormányzat fedezi, illetve a remélt állami támogatás. S bíznak abban, hogy talán a központi környezetvédelmi alapítványból is jut valameny- nyi a solymosi elképzelések sikeres megvalósításához. Mátraházáról indult Akció a gyermekvakság ellen Csöndben, szerényen teszi napi dolgát, teljesíti igazán tiszteletre méltó, nemes misszióját egy immár országossá szélesedő szeretetszolgálatközpontja a mátraházi szanatóriumban. Talán még. a „székhely” közelében sem tudnak róla sokat, mert — ahogy mondani szokás — nem veri nagydobra lankadatlan fáradozását. Igyekezetének legfeljebb egy-egy jelentősebb eseményéről, eredményéről röppen fel némelykor a hír, aztán sajnos, sokan többnyire azt is elfelejtik. Pedig a kezdeményezés, a kitartó erőfeszítés feltétlenül megérdemelné a folyamatos figyelmet egész társadalmunk részéről! A történet igen érdekes. — Két és fél esztendeje, egy vasárnapi rádióműsorból, Hegyi Imre és Kovalik Márta riportjából értesültünk arról, hogy egyre szaporodik, immár rohamosan nő azoknak a koraszülött gyermekeknek a száma, akik ugyan még ép szemmel jönnek a világra, de az inkubátorban elveszítik látásukat — idézi Wohlmuth Lászlóné, a Mátrai Állami Gyógyintézet vöröskeresztes alapszervezetének titkára, a mátraházi szanatórium népművelője. — Megdöbbentő volt hallani, hogy tíz esztendő alatt éppen megtízszereződtek az ilyenformán megvakultak, a legutóbbi háromban pedig már harmincszor többen lettek.(l) Noha a szerencsétlenség éppenséggel kivédhető lenne. Hiszen van olyan műszer, amellyel folyamatosan ellenőrizhető az oxigénszint, s ezáltal minden további nélkül elkerülhető a túladagolás — csak hát igencsak sokba kerül a beszerzése. Alapszervezetünk egyöntetű véleménye volt, hogy a drágaság sem lehet akadály a legféltettebb kincs megőrzésében. Ha nincs elég pénze a hazai egészségügynek, gyűjteni kell hozzá. így született felhívásunk gondolata, amit meglehetősen gyorsan közzétettünk azzal a céllal, hogy minden kórházi koraszülött osztálynak, vagy legalábbis megyei hatókörű intézetnek előbb vagy utóbb meglegyen az említett készüléke. A Vörös- kereszt gyöngyösi vezetőségét számlanyitásra kértük, magunk pedig saját pénzeinkkel is iparkodtunk gyarapítani a szükséges összeget. Á "Vakvilág” elnevezésű akció során mindjárt itt helyben megkezdtük az adományok gyűjtését. Szerencsére nem kellett nagy biztatás sem a perselyhez, sem máshoz. Dolgozóink és betegeink — közöttük, akik az ápolásból, a kezelésekről már hazatértek — szeretettel hozták a különféle használt ruhaneműt is, aminek az eladásából tovább növelhettük bevételeinket. Elmondhatom, hogy máig megkeresnek bennünket otthoni holmikkal, s mert dr. Batthyány- Strattmann László, a szegények szemorvosa, nagy jótevője emlékének is adózni kívántunk kezdeményezésünkkel: 30 ezer forintos felajánlást tett például a Batthyány Társaság. A Budapest Bank húszezret adott, az idei áprilisban a székesfehérvári Pro- hászka templomban, májusban a gyöngyösi ferenceseknél volt igen élénk érdeklődéssel kísért jótékonysági hangverseny. Ilyenformán mar tavaly összejött az első Pulsox 7. nevű japán műszer közel négyszázezres ára, s még karácsony előtt átadhattuk a belőle vásárolt ajándékot az egrieknek. Jólesett értesülnünk a megyeszékhelyen azóta szerzett kedvezőbb tapasztalatokról, amelyek tovább erősítenek bennünket elhatározásunkban. Időközben a beszerzéssel megbízott OMKER a mátrahá- ziak kérésére a gyártónak a vöröskeresztesek akciójáról részletesebben is szólt, aminek következtében a cég mintegy százezer Í órinttal olcsóbb vásárlást tett le- letővé. így már a második műszerre is együtt van a pénz. A következő megajándékozott a székesfehérvári kórház osztálya lesz — az idei karácsonyra. — Hitet, erőt ad munkánkhoz, hogy — mint a Segreterie di Statoról, Mons. C. Sepe asses- sortól értesültünk — a Szentatya Apostoli Áldását adta fáradozásunkra, s bíboros urunk, dr. Pas- kai László prímás, esztergomi érsek is támogatja törekvéseinket — mondja Wohlmuth Lászlóné Mátraházán. — Bízunk abban, hogy amit csinálunk, még sdm' ‘ iményt hoz. Reméljük, :örbet több ered szélesebb körben is megértésre talál igyekezetünk, talán az eddiginél gyorsabban gyűlik a további pénz a Vöröskeresztnek a f yöngyösi MNB-nél vezetett, 27-010327-5 jelű számláján, s rövidebb időközökben szerezhetünk újabb örömöket hazai kórházainknak, a szülőknek, gyógyintézeti dolgozóknak egyaránt. Mi mást fűzhetnénk szavaihoz, mint azt, hogy: e helyről is őszinte szívvel kívánjuk a nem mindennapi akció teljes sikerét. (gyóni) Adácsiak Erdélyben Azadácsi Veritas amatőr színjátszói és a népi táncosok 65 fős csoportjukkal két autóbuszon szeptember utolsó napjaiban immár második alkalommal látogattak el az erdélyi Tordaszent- lászlóra. Ez a mintegy másfélezer lelket számláló, református, magyar ajkú község a körzetéhez tartozó nyolc helység központi szerepét is betölti. Itt működik a polgármesteri és az anyakönyvi hivatal, és itt van a közös terület rendőrőrse. Igaz, a községben mindezeken kívül csak egy több részleget magába foglaló kereskedelmi üzletház, egy vasüzlet és egy bisztró üzemel. A több órás út után megérkező csoportunkat a művelődési ház előtt — élükön Gyürkös Mányi Ernő kultúrházigazgatóval, Boldizsár Zoltán művészeti vezetővel — lelkes kis csapat fogadta. Sokan már ismerősként köszöntöttük egymást. Rövid hivatalos szóváltás és megvendégelés után a családoknál való elhelyezkedés következett. Az eltöltött néhány nap számunkra — gondolom, a vendéglátóink részére is — valószínű, egész életre szóló élményt jelentett. Nem változtatott véleményünkön az sem, hogy például, ha szórványosan vannak is köz- világítási lámpák, egész éjszaka egyetlen egy sem ég, így minden alkalommal sötétség borul a falura a kései órákban. Ami a kevés járda, a hepehupás utak miatt az idegeneknek kiváltképpen zavaró, sőt, veszélyes. Kolozsvárra látogatva a város nevezetességein kívül kisebb vásárlásokra is volt lehetőség. Általában az volt a benyomásunk — amelyet a helybéliek is megerősítettek —, hogy az ellátás az utóbbi időben valamelyest javult. Igaz — mint elmondták —, még sok minden hiányzik. így baj van többek között a kenyér választékával és minőségével, néha pedig olyan kisebb cikkek is hiányoznak, mint a gyufa. Cukorból még ma is csak havi 30 deka jár mindenkinek. Kirándulásunkon a helybéli Boldizsár Zeyk Imre nyugdíjas iskolaigazgató, magyar — földrajz — biológia szakos tanár volt az idegenvezetőnk, aki a község és a környék magyarságának jogvédelméről ismert, jelentős egyéniség. Ugyanakkor oszlopos tagja a bánffy hunyadi RMDSZ kéthetenként megjelenő Kalotaszeg c. lapjának. Sok mindent megtudtunk tőle e történelmi vidék múltjáról és jelenéről. Szomorúan hallottuk, hogy a Kolozsváron még Ceau- sescu idejében is fennmaradt magyar utcanevek — mint pl. a Rákóczi, a Petőfi — most megváltoztak. A községben azt is elmondották, hogy az új rendszer a művelődési házról is levetette a magyar feliratot, de azóta a nép követelésére már visszakerült. Vendéglátóink zsúfolásig megtelt 400 személyes művelődési házában Szekeres János rendezésében került sor Nóti Károly Nyitott ablak című bohózatának előadására, valamint a tánccsoport bemutatkozására. Előadás előtt Kovács János, az adácsi ön- kormányzat tagja felolvasta Fodor Lajos polgármester Torda- szentlászló lakosságához írott levelét, amelynek elhangzásakor a teremben kevés szem maradt szárazon. A műsor alatt a szereplőket és a tánccsoport tagjait gyakran szakította félbe percekre a vastaps. Az előadás végén Szőke Zoltán református lelkész mondott köszönetét a hálás közönség előtt a csoportnak. Hangsúlyozta, hogy mennyire fontos számukra ez a testvéri kapcsolat. A megható beszéd után Szekeres Jánosné egy Szent Lászlót ábrázoló plakettet adott át a tiszteletesnek, az alpolgármesternek pedig az önkormányzat könyvet ajándékozott. A műsor, amely éjféltájt ért véget, a magyar és a székely Himnusszal zárult. Ezt követően a község vezetőivel és műpártolóival közös vacsorára került sor, majd az adácsi zenekar szórakoztatta a közönséget. Úgy vettünk búcsút a községtől, hogy — ha nem is a közeljövőben — a tordaszent- lászlóiak viszonozzák látogatásunkat. Medve János Nagyréde bankja Nagyréde neve ma már nemcsak a megyében, de országosan is ismert, és nemcsak a híres téeszé- ről. A három községre kiterjedő tevékenységet folytató nagyrédei székhelyű körzeti takarékszövetkezet is a hírét öregbíti. A hozzákomoly szerepet játszik. Bizonyítja ezt az is, hogy a működési területén élő mintegy 8 ezres lakosságból több mint 6400 tagja a szövetkezetnek. Mint azt dr. Jakab Jó- zsefné elnök elmondta: a szövetkezet az év elején 214 millió forint különféle címen elhelyezett betét- állományt kezelt, és 148 millió volt a más-más címen adott kölcsönök összege. Építésre, illetve ingatlanvásárlásra 20 millió, hasonló célra kedvezményes kamat mellett 24 millió 439 ezer forint hitelt nyújtottak. De a kis- és magánvállalkozóknak folyósított ösz- szeg is meghaladja a 6 milliót. Legmagasabb azonban a személyi kölcsön és vásárlási hitel címen nyújtott összeg. Sajnos, a lakosság jövedelme a csökkenő bevételek es a megélhetési költségek növekedése miatt nem kedvez a megtakarításoknak. A területen a háztájiban túlnyomó részt a szőlő és málna termesztése dominál. Az idén e gyümölcs ára — a ráfordítások növekedése ellenére — csökkent, ráadásul az átvett árut csak később fizetik ki. Felét augusztusban, a másik felét novemberben. Ugyanakkor a szőlő felvásárlási ára is bizonytalan. Ennek ellenére az első fél ev alatt a tervezett 500 ezer forint nyereség is megduplázódott. A takarékszövetkezet jövőre a két kirendeltséget is gépesíteni akaija, hogy — mint a központban — az adatfeldolgozás gyorsabb és naprakész legyen. M. J.
