Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-04 / 233. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. október 4M péntek Nagy felfedezések és mai napig nélkülözhetetlen ügyes laboratóriu­mi tárgyak, mint a Bunsen-égő vagy az -állvány, a vízlégszivattyú hirdetik maradandóan találékonyságát. Egy olyan tudós férfiú mun­kásságának termékei, amelyek nélkül ma sem létezhetnek kémiai kí­sérletek. Robert Wilhelm Bunsen, a kiváló német vegyész nevéhez kötődnek az említettek, aki 180 évvel ezelőtt született. Tevékenysége fontos része a modern természettudományok történetének. Utcát neveztek el róla J öregkorában a kémia élő legendája volt Olyan korban élt, amikor a természettudományok egymás után újabb és újabb eredmé­nyekkel lepték meg a világot. Ér­vényes volt ez elsődlegesen a né­metországi „műhelyekre”, az egyetemek, a laboratóriumok működő sokaságára. Ezekben tevékenykedett Robert Wilhelm Bunsen, a kiváló vegyész is. 1811. március 31-én — 180 esztendővel ezelőtt — született Göttingenben. Az ottani nagy hírű egyetem nyelvészprofesszo­rának és könyvtárosának fia volt. A gimnáziumot a városban kezdte, és 1828-ban Holzmin- denben fejezte be. Azután a göt- tingeni egyetemen tanult kémiát. 1830-ban doktorált Strohmeyer- nél, a kadmium felfedezőjénél. Még ugyanebben az évben és a következő három esztendőben európai tanulmányutat tett. Kü­lönböző laboratóriumokat és gyárakat látogatott, miközben híres tudósokkal, így például Li- ebiggel, Gay Lusaccal ismerke­dett meg. 1833-ban, visszatérve szülővárosába, az egyetem ma­gántanára lett. Három évvel ké­sőbb Kasselbe került, ahol a poli­technikai iskolán tanított. 1838-ban rendkívüli tanár­ként a marburgi egyetemre he­lyezték, 1851-ben pedig a bo­roszlói egyetemen tanított. Ott ismerte meg későbbi munkatár­sát és barátját, Gustav Kirchhof- fot. Egy évvel később, 1852-ben mindketten a heidelbergi egye­tem professzorai lettek. Ott tevé­kenykedett 1889-ig, nyugállo­mányba vonulásáig. Az 1850-es évek közepén a badeni kor­mányzóság laboratóriumot ren­dezett be neki. Tulajdonképpen 1889. augusztus 16-ig, haláláig agglegény maradt, egész életét a tanításnak, a kutatásnak szentel­te. Kezdetben az arzénvegyüle­tek vizsgálatával foglalkozott. 1843-ban szerencsétlenül járt, miután kísérletezés közben egy robbanás megvakította jobb sze­mét. A munkát azonban így sem hagyta abba, az olvasztókohók folyamatait tanulmányozta, melynek során a hatásfok javítá­sára törekedett. 1811-ben felta­lálta a róla elnevezett Bunsen ele­met, amelynek elektródjai cink és szén. Munkásságához kötő­dött az is, hogy elektrolitikus úton alumíniumot állított elő, ezenkívül krómot és magnéziu­mot is. Amikor Heidelbergbe bevezették a világítógázt, gon­dolt egyet, és megszerkesztette a Bunsen-égőt. A nevét viseli a fo­tométerek egy fajtája, az 1843- ban általa feltalált, úgynevezett zsírfoltos fotométer. 1855-1859 között Roscoe-val együtt tanulmányozta a fény ké­miai hatását. Az eredmény az említett munkatársával együtt felállított közös törvény lett. 1858-ban Bunsen hívására ba­rátja, Kirchhoff a heidelbergi egyetemre jött. Ekkor kezdődött el a két jó barát termékeny együttműködése a spektroszkó­pia területén. Ennek a módszer­nek a segítségével két új elemet fedeztek fel. 1860-ban a céziu­mot, egy évvel később pedig a ru- bídiumot. Tulajdonképpen ket­tőjük munkásságának köszön­hető, hogy a spektroszkópiát ők fejlesztették érzékeny kutató- módszerré. Ezzel magyarázható, hogy mindkettőjüket az Angol Királyi Tudományos Akadémia 1877-ben Davy-emlékéremmel tüntette ki. Bunsen 1868-ban találta fel a vízlégszivattyút, s a következő négy évben a jégkalorimétert és a gőzkalorimétert. 1842-ben tag­jául választotta a Londoni Ké­miai Társaság. Négy évvel ké­sőbb tagja lett a Berlini Tudomá­nyos Akadémiának, majd 1858- ban az Angol Királyi Tudomá­nyos Akadémiának. Érdekesség­nek számít, hogy ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának is megválasztották. Szinte minden­ki, aki a múlt század második fe­lében, Németországban vagy Közép-Európában a kémia terü­letén valamire vitte, az tanult va­laha Bunsennél, annak fél évszá­zados egyetemi tanárkodása alatt. Magyar tudósok is voltak szép számmal tanítványai között, így például Thán Károly, Wartha Vince, Ilosvay Lajos és a legna­gyobb fizikusunk, Eötvös Lo- ránd. „Amitől aludni Első kezdetleges spektrosz­kópjáról, amelyet Bunsen-len- csékből, illetve egy prizmából szerkesztett, így írt 1859-ben an­gol kémikus barátjának: „Pilla­natnyilag Gustav Kirchhoffal együtt dolgozunk valamin, ami­től aludni sem tudunk! Kirchhoff ugyanis csodálatos felfedezést tett. Rájött, hogy mi okozza azo­kat a sötét valamiket a napspekt­rumban. Azokat tetszése szerint tudja erősíteni, sőt elő tudja hoz­ni színtelen lángszínképekben. Képzelje el, ez megnyitja az útját annak, hogy a Nap és az állócsil­lagok összetételét ugyanolyan biztonsággal megállapítsuk, Bunsen büszkesége volt egye­temének, és abban a szerencsés helyzetben volt, hogy öregkorá­ban már szinte élő legendája lett a kémiának. Ami ritkán esett meg tudósokkal, még életében utcát neveztek el róla, ahol la­kott, és ahol 1899-ben elhunyt. Pátriárkakort megélt, legendás hírű, mégis végtelen szerény tu­dós volt. Elért minden címet, rangot és kitüntetést, amit tudós akkoriban elérhetett. Egy alka­lommal azt írta levélben valaki­nek, aki kitüntetése alkalmából gratulált neki: „Az egyetlen jó az volt ezekben a haszontalansá- gokban, hogy anyámnak örömet okoztak, de most már halott sze­gény...” Különben megtestesítője volt a „szórakozott professzor­nak”, és adomák tömege maradt fenn róla. (mentusz) sem tudunk..." mint amilyen biztonsággal rea­genseinkkel kimutatjuk például a kloridot vagy a szulfátot. Ugyanilyen pontossággal mutat­hatók ki az elemek a Földön is. Képzelje: húsz gramm tenger­vízben ki tudtam mutatni a lítiu­mot! Egyes anyagok felismeré­sére az eljárás minden eddiginél érzékenyebb. Ha van önnek egy lítiumból, káliumból, báriumból és kalciumból álló keveréke, csak egy milligrammot adjon ne­kem belőle, és anélkül, hogy az anyaghoz nyúlnék, készülékem­ben egy távcsövön keresztül megállapítom, hogy mi van belő­lük benne.” Közös törvényt alkottak Bunsen, a legendás hírű kémi­kus az ugyancsak a heidelbergi egyetemen tanító barátjával, IGrchhoffal 1859-ben színkép- elemzéssel alapvető fontosságú törvényt állított fel. Ez a tétel az anyagok úgynevezett emissziós színképe és megkötő színképe közötti összefüggésre mutat rá. Tehát minden izzó gáz és gőz a rajta átmenő fényből csak azokat a hullámokat nyeli el, amelyeket maga is kibocsáthat. Ma már nem használják Bunsen nevéhez fűződik az ál­tala szerkesztett elem, amelyet a legrégibb, ma már nem használt gmvánelemek egyikeként tarta­nak számon a tudománytörté­netben. Tulajdonképpen híg kénsavoldatba merülő cinkle­mezből és az előbbitől lukacsos agyagfallal elválasztott, tömény salétromsavba merülő szénrúd- ból áll. Praktikus készülékek Az aggastyánkort megélt tu­dós és tanár nevéhez több prakti­kus, ma is használatos készülék fűződik. így például a Bunsen- állvány, amely lényegében nem más, mint egy súlyos talppal ellá­tott függőleges helyzetű vasrúd, amelyre csavaros szorító segítsé­f ével a kémiai műveletekhez asznák üvegkészülékek bár­mely kívánt helyzetben felerősít- hetok. Ugyancsak fontos készülék a Bunsen-égő. Ezt kémiai labora­tóriumokban melegítésre hasz­nálják. A gáz tökéletes elégetése a hozzákevert levegő segítségé­vel történik. Ennek mennyisege elforgatható gyűrűvel szabályoz­ható. Két új fémet fedezett fel A spektroszkópia, melynek az az alapja, hogy a gerjesztett atomok által kisugárzott fényben az illető elemre jellemző vonalak láthatók, mára a feltalálók kezében csakhamar felmutatta, hogy mit ér. 1859- ben Bunsen színképelemzéssel a németországi druckheimi ásványvíz lepárlási maradékában két új alkálifémet: a céziumot és a rubídiumot fedezte fel. Ezeket hamarosan kémiai módszerrel el is különítette. Földönkívüli zsaru (Alien Nation) Öt művész az Ifjúsági Házban Az e mozikban láthatják Földönkívüli zsaru Egy idegen bolygó csillagközi járata üzemzavar következtében kényszerleszállást hajt végre a kaliforniai Majove-sivatagban, utasterében 300 ezer rabszolga­jelölttel. Először karanténba ke­rülnek, de mivel nem sikerül to­vábbutazniuk, beillesztik őket a mai amerikai társadalomba. Az újak azonban szokásaikban, kül­sejükben, egyáltalán szinte min­den reakciójukban eltérnek az emberektől: a tejtől lerészeged- nek, a tengervíztől megsemmi­sülnek, vagy például két szívük van... A cselekmény középpont­jában a két különböző világ — a földi emberek és a jövevények — egy-egy felügyelője áll, akiknek egy különleges gyilkosságsoro­zat végére kell járniuk. Megtud­ják, hogy a földönkívüli lények egyike olyan kémiai fegyverrel rendelkezik, amely képes meg­semmisíteni az egész várost. Az izgalmas, igen látványos filmet az egri Uránia nézői te­kinthetik meg. A szolgálólány meséje Egy nagy sikerű amerikai re­gény filmváltozatának a világhí­rű Harold Pinter a forgatókönyv­írója, a rendezője pedig a kiváló Volker Schlöndorff. A főszere­peket két nagy sztár — Faye Du­naway és Robert Duvall — ala­kítja. Kate és családja Kanadába menekül. A határon azonban el­fogják őket: férjét megölik, gyer­mekét pedig elviszik tőle. Neki pedig szolgálólánnyá kell válnia a Parancsnoknál és annak felesé­génél. Különös szerelmi kapcso­latba kerül velük. Ha teherbe esik, kivívja környezete megbe­csülését, ha azonban nem, élete végéig szolgáló marad. A szokat­lan témájú és hangulatú filmet a Prizma mozi mutatja be. Rocketeer A ’30-as évek végének Ame­rikájában rendkívül népszerű képregényhős volt a Rocketeer, a hátizsákos ember. Most a filme­sek vászonra álmodták legendás történetét, azt remélvén, olyan sikert érnek el vele, mint a Bat- mannel vagy a Dick Tracy-vel. A film hőse, Cliff — véletlenül — egy rakétameghajtású hátizsák birtokába jut, és ezzel meglepő események középpontjába ke­rül. Igazi, kellemes mese ez a sztori a jóról és a rosszról, James Bond legjobb hagyományainak megfelelően. A filmet az Uránia mozi játssza. Buda István: Anya gyermekével A z Ifjúsági Ház „I” Galériá­jában öt művész több mint másfél száz művel mutatkozik be ezekben a hetekben: Buda Ist­ván, Kaubek Péter és Kubisch Já­nos szobrászok, Ridovics Péter festő, Marisa Balázs fotós. Sze­retnénk hinni, hogy ez az egy hó­napon át látható alkotássorozat megérinti a szaktanárok szemét, és elhozzák ide diákjaikat, pótol­ni azt, ami az oktatási tervből mind a mai napig kimaradt. Helyünk és módunk nincs pár sorban elemezni a gazdag anya­got, azt a világot, amit ezek a mű­vészek teremtenek. Már maga az a körülmény, hogy előbb hár­man, Buda István, Kubisch Já­nos és Ridovics Péter évekig mindenütt együtt szerepeltek a nyilvánosság előtt, itthon, ide­genben, majd később csatlakoz­tak hozzájuk Kaubek és Martsa, sokat jelent. Egyek felfogásban, világszemléletben, egyetértenek abban az alaptételben, hogy „a stílus maga az ember”, meg ab­ban is, hogy az időben egymásra halmozódó tapasztalatokat nem lehet büntetlenül kikerülni, no meg abban, hogy minden sikeres vagy sikertelen szellemi-művészi forradalom után a felvert por le­ülepszik, és az ember — a saját jól felfogott érdekében — ott folytat­ja a munkát, ahol az előző gene­ráció abbahagyta. Kérdezhetjük az utóbbi évti­zedek stílushullámzásai után, miért is van ez így? Válasz ezer­féle, de talán közel járunk az igazsághoz, ha azt állítjuk: az emberi történelem folyamán ki­alakultak jelrendszerek, így a művészi kifejezés közlési mód­szere is, mert az egyik ember mindig megértetni akarta magát a másikkal. A vonalak, a színek, az esztétika törvényei, az anya­gok, amiket a művészi munká­ban felhasználtak, használnak és használni fognak, azt a tudást té­telezik, amit például itt, ezen a tárlaton öten megjelenítenek műveikben. Századunkban, eb­ben a zaklatott időszakban nem kevesen szenvedélyesen neki­vágtak az új ösvényeknek, meg­próbálták kijátszani, még a szel­lemi élet térképéről is lesöpörni — elméleteikkel és alkotásaikkal — a múltat. Tanulmányok soro­zatával emeltek fel az égig új öt­leteket, csinálva mindenből iz­must. Es mára kiderült, hogy a stílust, a maga stílusát ki-ki ma­gának teremti meg, függetlenül attól, mit és hol istenítenek ma­radandó értékként azok, akik ma mindent eltömegesíteni, üzletté tenni igyekszenek. Ennek a tárlatnak ismételten megújuló bizonyossága, hogy az embert kell szolgálnia minden műnek, az emberről kell szólnia minden alkotásnak, a mai em­bert kell megörökítenie, ha átté­telesen is, a mai ember szellemi arcát kell letérképeznie. Aho­gyan ezt tették az előző korok­ban az előző korok művészei. Végig kell tanulmányozni a kis­plasztikákat, a rajzokat, a képe­ket, hogy kitessék: ezek a művé­szek, öten, tehetségüknek, tanult mesterségüknek eszközeivel azt a lelki és szellemi tartalmat tárják a kortársak elé, ami bennük van. És ennek a testi-szellemi tarta­lomnak megfelelően keresik meg, kutatják fel a természetben is található formákat-anyagokat, amiket felhasználhatnak közlé­seik számára. Nagy szobrász- és festőelődöket emlegethetnénk most, akik ugyanezt tették: az arcból, a testből, mint tükörből olvasták ki magukat, hogy pél­dával szolgáljanak az emberi szépség — és ami ezzel majdnem egyet jelent —, az emberi harmó­nia, az emberi igazság megkere­sésére. Az itt látható műalkotások vallják az egyéniségeket, a köz- tük-bennük felfedezhető közös tulajdonságokat, amik összetart­ják őket, de azokat a másságokat is, amelyek a kifejezésekben, a megformálásban, a kiválasztott jellemek megmintázásában más­más eredményekhez vezetik őket. Az itt tanulmányozható esztétikai értékrenden felül fi­gyelemre méltó az a fegyelem is, ahogyan minden egyes műtár­gyon uralkodik a derű, az a ro- molhatatlan hit és bizonyosság, hogy ők, öten ezzel a küldetéssel, a művészet szolgálatával hasz­nálnak a kisebb-nagyobb közös­ségeknek. Mert ők maguk is érté­kes lelki közösség! Programbörze Kiállítások, tárlatok: Az egri Dobó István Vármúzeum két kaszárnya- termében hadtörténeti kiállítás nyílt, amely a 16. századi végvári harcok fegyvereit mutatja be. Rácz Gábor iparművész tűzzománcai az egri Rudnay Teremben láthatók. * Az Egri Ifjúsági Ház kísérleti galériájában Bél Béla (Botos László) munkái kap­tak helyet. » Gyöngyösön, a Richter-gyógyszertar- ban Zsarnóczki Krisztina grafikáit, a Mátra Műve­lődési Központban Ország László fotóit, a Vachott Sándor Városi Könyvtárban pedig Garanyi József beregszászi magyar festőművész alkotásait tekint­hetik meg. * Petervásárán, a Városi Művelődési Házban a vezekényi alkotótáborok ötéves jubileu­mi tárlata fogadja az ide érkezőket október 15-ig, a ház nyitvatartási ideje alatt. * Az egri palóc népmű­vészeti kiállítás a Minorita-rendnázban generál­munkák elvégzése miatt október 1-jétől a hónap végéig zárva tart. Szórakoztató programok: Az egri szüreti napok rendezvényei folytatódnak ebben a hónapban is. A hét végén a Megyei Műve­lődési Központ galériájában a kertbarát kör ter­mékbemutatójára kerül sor délelőtt 10 és 12, dél­után 2 és 6 óra között. * Szombaton délután 4 óra­kor a Dobó téren a Forrás néptáncegyüttes műsora szórakoztatja a közönséget, akiket egyébként a borkirályno köszönt majd, és borral kínálja. * Két tanfolyam is indul a hét végén, ma délután 5 órakor a gyermekeknek torna, míg szombaton reggel 8 és 9 órakor a kezdő és haladó jógázók foglalkozását tartják. * Ugyancsak az intézményben a hét végén tartja programját az Agria társastáncklub, vasárnap pedig az erem- és a bélyeggyűjtők köre. * Az Egri Ifjúsági Ház átriumában az ügyes kezű óvodások­nak és kisiskolásoknak kínálnak hasznos elfoglalt­ságot szombaton délelőtt fél 11-től. Túra: A Bükki Vörös Meteor SE természetjáró szak­osztálya vasárnap mátrai túrát szervez. A 17 kilo­méteres táv állomásai: Galyatető — Mátraszent- lászló — Mátraszentistván — Ágasvár — Mátrave- rebély. Az érdeklődőket reggel 7.20-kor az egri au­tóbusz-állomáson Franczia István várja. Az egri Gyermek-Szabadidőközpont természetjárói is va­sárnap indulnak útnak. A kirándulás végállomása Bélapátfalva lesz. Találkozó: 6.50-kor az autóbusz­pályaudvaron.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom