Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-29 / 253. szám
HÍRLAP, 1991. október 29., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Tarnalelesz és Szentdomonkos adakozott A megyei kórház nemrégiben felhívást tett közzé, amelyben kérték, hogy lehetőség szerint minél többen támogassák, hogy megvásárolhassák a modern gyógyászathoz elengedhetetlen computer-tomográfot. A többi között most Tarnalelesz és Szentdomonkos önkormányzata is úgy döntött, hogy lehetőségeikhez mérten pénzt utalnak at a számlára. így Szentdomonkos tíz-, Tarnalelesz pedig negyvenezer forinttal járult hozza a nemes célhoz. „Derecske népe” Egyre több kisebb település is fontosnak tartja, hogy a helyi közvélemény újságból is értesülhessen a falu legfontosabb eseményeiről. A legújabb kezdeményezésről Mátraderecskéről érkezett hír, ahol a helyi önkormányzat elhatározta: negyedévenként megjelenő lapot indít. Az orgánum címe várhatóan „Derecske népe” lesz, s a bemutatkozó szám még ebben az évben megjelenik. Jegyzőklub Pétervásárán Csütörtökön újabb sikeres rendezvénnyel folytatta munkáját a pétervásárai jegyzőklub, ahol főleg a környék szakemberei hallgatnak előadásokat, s cserélik ki a tapasztalataikat. A legközelebbi találkozó előreláthatóan december hatodikán lesz Verpeléten, ahol szó lesz az ön- kormányzatok információs rendszeréről, a helyi nyilvántartások számítógépes kezeléséről, s ez utóbbi programot bemutatóval is egybekötik. Egy kép a múltból... Sike Béláné, Szentdomonkosról több aláíróval együtt nehezményezi, hogy falujából egy olyan idős asszonyról adtunk közre egy képet, aki már nincs az élők sorában. Igaza van, sajnáljuk, ha sebeket szakítottunk fel. Mentségünkre szól azonban, hogy az említett képet elsősorban a hangulata miatt adtuk le, régebben készült a szép felvétel. Úgy véljük, hogy az öregség és a magány sajnos mindennapi életünkhöz tartozik, s jelen van minden faluban és városban. így Szentdomonkoson is, még ha ez a felvétel néhány évvel ezelőtt is készült. Természetesen lapunk rendszeresen tájékoztatja olvasóit mindarról, ami ezekben a napokban, hetekben történik ezen és a többi településen, de úgy érezzük, a múltra is lehet emlékeztetni. Sírok szobra Sírok múltját és jelenét álmodta szoborba a falu életéből vett pillanatok bemutatásával Király Róbert, az Egerben élő szobrászművész. Alkotását október huszonharmadikán avatták fel a községi könyvtár udvarán, ahol Koncz Gábor színművész méltatta az ünnepet, s a falu új, értékes színfoltját. (Fotó: Perl Márton) «Ä \ J7 ÉlÉl I m I Mátraderecskei közbiztonság Két késelés a 28. számú italboltban A község közrendjének, köz- biztonságának helyzetével foglalkozott legutóbbi testületi ülésén Mátraderecske önkormányzata. A témáról Zám Ferenc polgármester tartott beszámolót, s ebből a képviselők többek között megtudhatták, hogy sok más településhez hasonlóan Mátra- derecskén is romlott a közbiztonság, megrendült az emberek biztonságérzete. Míg 1989-ben összesen 22 bűncselekmény történt a helyi körzeti megbízotthoz tartozó területen, s kilenc embert fogtak el ott különböző bűneik miatt, addig tavaly már 35-re emelkedett a bűncselekmények száma — szomorú hír, hogy volt köztük egy emberölés is —, idén pedig október 10-ig 33 bűncselekményt követtek el. Utóbbiak közül szám szerint öt volt személy elleni bűncselekmény: három testi sértés és két késelés, mindkettő azonos helyen, a 28. számú italboltban. Mindezek mellett gyakori a betöréses lopás, legfőképp a község üdülőterületi részén. A számok mutatta emelkedő tendencia okán, s mert a körzeti megbízottat segítő önkéntes rendőri csoport működése a múlt év elején megszűnt, szükségesnek látszott valamilyen hasonló önkéntes szervezet létrehozása: így alakult meg idén szeptember közepén a Mátraderecskei Közrendvédelmi Egyesület. Ennek jelenleg huszonnégy tagja van, akik október 7-én kezdték meg az érdemi munkát, vagyis az éjszakai járőrözést. Á polgármester beszámolóját követően arról határozott az ön- kormányzat, hogy egyrészt felkérik a helyi körzeti megbízottat, az említett közrendvédelmi egyesület tevékenységéhez nyújtson szakmai segítséget, másrészt felkérik a polgármestert is, gondoskodjon az egyesület működésének tárgyi feltételeiről. Arany-napok Verpeléten Az iskola névadójára, Arany Jánosra emlékeztek a múlt héten a verpeléti diákok és pedagógusok. Ebben ez évben először rendezték meg az eseménysorozatot, ám a siker miatt úgy döntöttek, hogy a továbbiakban hagyományt teremtenek, s minden esztendőben hasonlóképpen ünnepelnek majd. Október huszonkettedikén iskolagyűlésen emlékeztek meg a költő halálának 109. évfordulójáról, majd vers- és prózamondóversenyen elevenítették fel a műveit. Másnap délután tornacipőt húztak, s sportvetélkedőn mérték össze az erejüket. A diákönkormányzat szervezte programon pénteken a nyolcadikosok az iskola diákjaivá fogadták az elsősöket, majd népi játékokkal ismerkedtek a gyerekek. Nagy érdeklődést vonzott a cselgáncsbemutató, s a televízió népszerű műsorának, a Cimbóriának a vezetőjével a találkozás, ami annál is érdekesebbnek bizonyult, mert a tévés személyiség annak idején szintén ennek az iskolának a padjait koptatta. A majd’ egyhetes programot diák-disco zárta. (Rénes György karikatúrája) „Átjárd” az iskola és a csarnok között «!>SS®ÍÍ» ; *• A múlt év végén készült el Mátraderecskén a nagy, korszerű, új tornacsarnok, amelynek kiszolgáló létesítményei még jelenleg is épülnek. Ezek mellett — mint képünkön is látható — a kivitelezők összekötik a csarnokot és a községi általános iskolát, s ebben az épületrészben tantermeket is kialakítanak majd. A vásározás napi száz forintot kóstál... Iparűzési adó Tarnaleleszen Korábban beszámoltunk már arról, hogy Tarnalelesz önkormányzata nemrég a helyi adók egyik típusának, a helyi iparűzési adónak a bevezetése mellett döntött. A képviselők közszemlére tétel után, kétfordulós tárgyaláson fogadták el az erről szóló rendelet-tervezetet. A helyi iparűzési adót a jövő év januárjától már fizetniük kell azoknak, akik a település közigazgatási határain belül végzik ipari, kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenységüket. Az adó mértéke az értékesített termék, illetőleg a végzett szolgáltatás éves nettó árbevételének egy ezreléke, ennyivel gazdagodik tehát a tar- naleleszi önkormányzat. Emellett az ideiglenesen, alkalmi jelleggel folytatott iparűzés esetén meghatározott differenciálás szerint napi átalányt kell fizetni — a mutatványosoknak például napi 400, a vásározóknak napi 100 forintot. Vannak persze olyanok, akik mentesek a fizetési kötelezettség alól. így nem kérik például a pénzt az olyan egyéni vállalkozóktól, akiknek éves nettó árbevétele nem éri el az egymillió forintot — kivéve, ha az illető szeszesitalt is forgalmaz. De nem kell fizetniük többek között a társadalmi szervezeteknek, az egyháznak, a sportegyesületnek, a diákkörnek, az alapítványoknak sem. Halálért halál Hogy Száj Ián történt-e vagy Terpesen, azt már nem lehet egészen pontosan tudni, mert tán már egy évszázad is eltelt azóta, hogy a faluban a kovács agyonütötte a szomszédját, Kis Baka Jánost. Elkeseredett nagyon az özvegy, szerette a férjét, ahogy az illik, ment is a bíró elé erősen siránkozva: — Bíró uram, adjon igazságot! Halálért halált, csak akkor nyugszik meg a sírban Kis Baka jános. Nem volt mit tenni, összehívta a bíró az elöljáróságot, rágyújtottak egy pipára, beborította a füst a községházát, tanakodtak egész délután, mígnem kimondták: — Halálért halált, a kovácsot fel kell akasztani! Hátradőltek a karosszékben, szívták tovább a pipát nagy megelégedetten. Eltelt egy kis idő, amikor szólásra emelkedett Szőke Tima Mihály. — Én ammondó vagyok, tisztelt elöljáróság, hogy nem lesz ez így jól. Addig rendben van, hogy halálért halált, de ha felakasztjuk a faluban az egyetlen kovácsot, akkor ki fogja megpatkolni a lovat, ki teszi fel a kocsira a ráfot? Nem lesz kovács a faluban, oszt mink meg csúfok leszőnk. Hanem van nálunk két suszter, akasszuk fel azok közül az egyiket, az özvegy is megnyugszik, meg a kovácsunk is megmarad. Rábólintott a testület, mert igen tetszett nekik amit Szőke Tima Mihály mondott, el is határozták: felakasztják az egyik susztert. Hátradőltek megint megelégedetten, eregették a füstöt, alig volt már levegő a bíró szobájában. Már éppen hozattak volna egy kupa bort, hogy megigyák az áldomást, amikor megintcsak szólni kívánt Szőke Tima Mihály. — Mi baja van kendnek, nem bír megülni a seggin? — torkollta le a bíró, mert már ugyancsak unta ezt a vitát. — Mondja hát, csak igyekezzék! — Én ammondó vagyok, tisztelt elöljáróság, hogy nem lesz ez így jól. Legyen halálért halál, akasszuk fel a susztert az özvegy megelégedésére, de elébb gondolkodjunk. Hát nálónk még nem volt egy akasztás sem, nem tudjuk, hogy mennyi minden kell ehhez. Nagyon sokba lenne ez nekőnk. Meg kellene ácsoltatni a bitót, meg hóhért is kéne hozatni Pestről, mert az sincs a környéken. Küldjük el a susztert egy másik faluba, akasszák fel ott, terhelje őket a költség. Úgyis megvan a halálért a halál. Rábólintott erre is az elöljáróság, tetszett nekik ahogy Szőke Tima Mihály beszélt, okosan, megfontoltan, dőltek is hátra a nagy karosszékben, akkorra már bor is akadt, de a faluban is elterjedt, hogy föl akarják akasztani az egyik susztert, mert a kovács agyoncsapta Kis Baka Jánost. — Nincsen igazság, kutya a bíró — mondták a suszterek, akik semmit nem értettek az egészből, csak a nyakukat féltették, de nem tudták, hogy melyiket akasztják, így aztán nekieredtek, elmenekültek mind a ketten a faluból, nem is lett halálért halál, meg suszter sincsen azóta arrafelé, viszont a kovács megmaradt, van, aki feltegye a kocsira a ráfot. Kovács Attila
