Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-19-20 / 246. szám
HÍRLAP, 1991. október 19-20., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Kelkáposztaleves Hozzávalók: 40 dkg kelkáposzta, 1,5 evőkanál olaj vagy 2 dkg zsír, 2 dkg liszt, 1 dl tejföl, só, törött bors vagy pirospaprika, illetve 1 gerezd fokhagyma.. A megmosott kelkáposztát vékony metéltre vágjuk, forró, sós vízben főni tesszük. Nagyon hamar megfő. Közben világos rántást készítünk, és a levest berántjuk vele. Tejföllel tálaljuk. Tetszés szerint ízesíthetjük borssal, paprikával, kaporral vagy fokhagymával a rántást. Kelkáposzta-krémlevest úgy készítünk, hogy az előbbi levest szitán áttörjük, és valami zsírban sült betéttel (például borsótésztával, gyűszűtésztával) vagy virslikarikákkal tálaljuk. Sajtos zöldbab Hozzávalók: 1 kg zöldbab, 2 dl tejföl, 1 tojássárgája, 5 dkg vaj, 10 dkg reszelt sajt, só. A megtisztított zöldbabot egészben vagy hüvelyknyi darabokra vágva, sós'vízben puhára főzzük, és levétől lecsurgatjuk. 2 dkg vajjal kikenünk egy mély tűzálló tálat. A tojássárgáját simára keveijük a tejföllel, a reszelt sajt felével, és a zöldbabot a kivajazott tűzálló tálba rétegenként lerakva, megöntözzük ezzel a mártással. Tetejére is mártás, s a maradék reszelt sajt kerül, és erre a vajdarabkák. A sütőben addig sütjük, míg a sajt pirulni nem kezd, de nem szabad sötétre sütni. Rakott padlizsán Hozzávalók: 4 padlizsán (70- 80 dkg), 10 dkg olaj, 30 dkg sovány sertéshús, 1 hagyma, 2 egész tojás, 1 dl tejföl, 2 evőkanál liszt, só, bors. A húst ledaráljuk, az apróra vágott hagymát egy kanál olajban megfuttatjuk. Ehhez adjuk a húst, megsózzuk, többször meg- kavargatjuk, s fedő alatt kevés vízzel puhára pároljuk, majd zsírjára sütjük. (így készítjük a darált húst más rakott főzelékekhez is!) A padlizsánt vékonyan meghámozzuk, és fél cm széles karikákra vágjuk, gyengén megsózzuk, majd megtörölgetve lisztbe mártjuk, és forró olajban mindkét oldalát félig átsütjük. Tűzálló tálban a darált hússal rétegenként lerakjuk. Tehetünk közé néhány karikára vágott és olajban átsütött paradicsomot. A tojásokat a tejföllel jól elkeverjük, és a tetejére öntjük. Villával meg- szurkáljuk, hogy a tojás az anyagot átjárja, 20 percre forró sütőbe tesszük. Savanyú tüdő Hozzávalók: 60 dkg sertésvagy borjútüdő, 1 szív, 1-2 szál sárgarépa és petrezselyemgyökér, 2 evőkanál olaj vagy 3 dkg zsír, 2 dkg liszt, 1 dkg cukor, 1 dl tejföl, ecet, citrom, babérlevél, só. A tüdőt egy nagy fazék vízben felfőzzük, amíg a nyers színét elveszíti. Kivesszük, hideg vízbe tesszük, és 5-6 cm-nyi csíkokra vágjuk, a hörgőktől jól megtisztítjuk. Újból feltesszük annyi sós vízben főni, hogy jól ellepje, és puhára főzzük. Tegyük bele a zöldséget egészben (amit később kiveszünk belőle), egy babérlevelet meg egy darabka citromhéjat. A zsiradékból és lisztből zsemleszínű rántást készítünk, besűrítjük vele a tüdőt, jól felforraljuk. 1 dkg pirított cukorral, ecettel vagy citromlével ízesítjük, és tejföllel tálaljuk. Zsemle- gombócot adunk hozzá. Alufóliás csirke Hozzávalók: kb. 1 kg-os csirke, só, kevés majoránna, zsiradék. A sült csirke egyik kitűnő változata, amikor a besózott, belül majoránnával bedörzsölt csirkét olajozott alufóliára fektetjük, belsejébe egy darabka (kb. 2 deka) vajat dugunk, és a fóliát lazán összehajtogatva, széleit megnyomkodjuk, hogy légmentesen lezárjuk. így a csirke saját levében puhul meg, megőrizve eredeti értékeit, amitől különösen jóízűvé válik. A csirke nagyságától függően 40-50 percig sütjük. Végül — ha ropogósán szeretjük — a fóliát széthajtogatjuk, és a csirkét vajjal megkenve, az egészet a sütőbe visszatolva, felső lángon még 5 percig pirítjuk. Úgy daraboljuk fel, mint a sült csirkét. Rizsfelfújt Hozzávalók: 12 dkg rizs, 1/2 liter tej, 1 dl víz, 2 egész tojás, 10 dkg cukor, 1 kávéskanál liszt, 2 dkg vaj, reszelt citromhéj vagy vanília, 5 dkg mazsola, a forma kikenéséhez liszt és zsír. A rizst a vízzel elkevert tejben a cukor felével, a citromhéjjal felforraljuk, és a tűzhely szélére húzzuk, vagy nyitott sütőbe tesz- szük, amíg a szemek egészen megduzzadnak, és a tejet magukba szívják. Kanállal kever- getni nem szabad, legfeljebb rá- zogatni, nehogy a szemek összetörjenek. A tojássárgát a vajjal elkeverjük, hozzáadjuk a kihűlt rizshez, közékeverünk egy kávéskanál lisztet és a felvert tojáshabot. Egy 2 literes lábast vagy egy kuglófformát fagyos zsírral kizsírozunk, finom morzsával meghintjük, és beleöntjük az anyagot. Jó közepes sütőben kb. 30 percig süljük. Tálaláskor tálra borítjuk, tetejét meghintjük porcukorral, melegen tálaljuk. Borhabot vagy csokoládémártást adunk hozzá, de kínálhatjuk málnaszörppel vagy rumos ba- rackízzel is. Hasznos tanácsok Jó tudni Karalábé Nem fás, ha a kezünkben tartva súlyosnak érezzük. Ha elővigyázatosságunk ellenére fás, ne dobjuk ki, főzzük meg, majd törjük át szitán vagy levesszűrőn. Jobban emészthető a karalábé, ha almareszelőn lereszelve főzzük meg. Sóska A sóskát mindig fedő alatt, víz nélkül pároljuk. Amikor sűrítjük (liszttel beszórjuk), ne legyen a sóska nagyon meleg, mert megcsomósodik. Ha elővigyázatosságunk ellenére ez bekövetkezne, turmi- xoljuk át. Táperejét fokozhatjuk, ha a tálalás előtt 1-2 nyers tojással elkeverjük. Tej Nem fut ki a tej, ha forralás előtt a lábas szélét kivajazzuk. A forralás közben összefutott tejet ne öntsük ki. Ha kihűlt, szűrjük át egy ruhadarabon, s nagyon ízletes túrót kapunk. Nem lesz gondunk a zománcozott tejeslábas mosogatásával, ha azt, mielőtt a tejet beleöntjük, hideg vízzel kiöblítjük, de nem töröíjük meg. A leégett tejnek nagyon kellemetlen a szaga. A lekozmásodott tejet öntsük ki, s a még meleg edény alját terítsük be nedves konyharuhával. Ha a tejesedényben rendszeresen leég a tej, forraljunk benne húslevest. Utána alaposan mossuk ki, s ismét használható. Nem lesz föle a felfőzött tejnek, ha fővés közben s a kihűlésének első időszakában néha megkavarjuk. Forralás után a tejet nem szabad letakarni, mert rossz szaga lesz. A tejes-, aludttejes, tejfölöspohár nem marad foltos a mosogatás után, ha előbb hideg vízzel kiöblítjük. „A jó gazda-asszony” Már a 18. században is nagyon fontosnak, hasznosnak és igen sok nő számára meghatározónak tartották hazánkban a gyakorlati, de az elméleti háziasszonyképzést is. Volt a kalendáriumokban is „hasznos asszonyi böltsesség”, „köznapi praktika”, „gazdálkodási raffinátzió” szép számmal, és a lassan magyar nyelven sokasodó szakácskönyvekben is foglalkoztak ilyen témával, de olyan könyv is volt már megvásárolható, melynek tartalma máig tanulságul szolgálhat az ilyen témával foglalkozó kutatónak, tanárnak, szerkesztőnek és az olvasónak is. És nem egy ajánlata, elfeledett megfigyelése, javallata, receptje napjainkban is elkészíthető, városban és falun egyforma haszonnal alkalmazható. A 18. század végének egyik legkeresettebb, legolvasottabb „szakkönyve” címlapját mellékeljük. (1. sz. kép) A német földről hozzánk került összefoglaló fordítás a Debrecenben élt szerző munkája. Róla alig tudunk valamit. A mű stílusát, ajánlatait, fordulatait olvasva gyakorlott toliforgatóra utal. A mű sikerére jellemző, hogy fordítását kissé átdolgozva, kibővítve újra megjelentette egy évvel később, 1797-ben, majd 1800-ban és 1810-ben Pesten és Pozsonyban. Ha feltűnik antikváriumok polcain vagy könyvárveréseken, magas összegért igen hamar lel új gazdára! A könyv ismertetése, méltatása helyett idézzünk belőle ennivalókat, szépítőszereket és érdekes háziszereket. Olyanokat, amelyek a mai érdeklődőnek, olvasónak, de főleg a gazdaasszonyoknak is haszonnal, meglepetéssel szolgál. Használják, használjuk egészséggel. Mellékeljük még a könyv egy szép korabeli illusztrációját is (2. sz. kép). Dr. Draveczky Balázs Ennivalók Mézes mondolát tsinálni: (makarónak is hívják) Töij-meg két font meg-hámo- zott mondolát jó apróra, két font nád-mézzel; habaij-öszve négy tojásnak a’ fejérét, hogy ollyan légyen, mint a’ tajték: ez-is meglévőn, azután tedd együvé mind, és kavard jól öszve, ’s főzd-meg jól, egy serpenyőben, makaród lészen. Mondola’ tejet tsinálni: Végy meleg tejet; töltsd azt meg-pergelt mondolára, tégy ezekhez szeg-füvet, nád-mézet és fa’ hajat; ezekből igen jó mondola tejed lészen. Apátza fingotska: ez-is tészta’ neme. Készíts tésztát tojásokból; végy nád-mézet és reszelt mézes kalátsot; kavard-meg ezeket főtt borral; tégy fa’ hajat és borsot belé; verd a’ tésztába; az-után süsd- meg a’ tortátás serpenyőben. Gesztenyéből pástétom: Forrázd-meg a’ Gesztenyét jól; vagdald apróra, és vereshagymát közé, sózd és fű-szer- számozd-meg: az után tégy belé mazsola szőlőt és vajat; ’s ezt jCAZDA-ASfcSZONY, ö í. t X ».Híjiűs K 0 N Y V E T S K E t * Útmm, 6 Ittt tó. ~.*<!"*>**> *;&:} te *> tó «j«. to*S***u Uizvfkit ****** b i.iíbaiyttb xttk, »I8AI.Í Níkötí M&Óiívd & ÜiüsvtU tedd egy széles pástétomos serpenyőbe, ’s hadd süljön két óráigSzépítőszerek Bőrt szépítő orvosság: Főzd-meg a’ mirhát borban, fedő alatt; töltsd azt egy hév téglára; és annak gőzével párgoid az ábrázatodat. Guta-ütés ellen ’sállya esz- szentia: Szedd-meg a’ ’Sállyát; vagIllusztráció a könyvből dald-öszve jól; áztasd-bé égett borban; tedd melegre, vagy a’ nap’ fényre, hadd ázzon: az-után tégy belé nád-mézet, ’s tedd-el a’ magad hasznodra: jó orvosság, és előre oltalmazó eszköz a’ gutaütés ellen. A’ szeplőt el-veszíteni: Végy tej-felt, azzal kenegesd a’ szeplőket, és a’ nap sütést estve, fogod hasznát tapasztalni. Vagy: Tölts a’ bab’ és bodza virághoz; melly mindenik egy forma mértékben légyen, ketske’ tejet, hadd állyanak ezek 24 órákig együtt: az-után tsepegtesd, vagy erezd-le, (destilláld) és azon vízzel tsinálj tésztát bab’ lisztből, ’s azzal kend az ortzádat, hadd szá- radjon-meg magában az órtzá- don; az-után mosd-le; de gyakran tselekedd ezt. Vagy: Rágj keserű mondolát, és dörgöld vagy mossad magadat véle; hathatossan el-űzi a’ szeplőt és egyéb ortzán lévő motskokat; gyenge és fejér bőrt-is tsinál. Érdekességek Egy levelet egy tojásban elrejteni. Tégy egy tojást négy óráig erős etzetbe, hogy a’ haja meg-lágyúl- jon; törd-meg a’ tojásnak egyik végét okossan, és a’ törésén dugd-bé a’ levelet, melly tsak egy újnyi tzédulátska légyen. Azután kend-meg a’ törést vékonyan gummis vízzel meg-tsinált mészszel; az-után tedd azon tojást hideg vízbe; és abban megkeményedik. Ez egy titkos mesterség á titkos levelezésre, és a’ titoknak mással való közlésére; tsak az a’ baj, hogy a’ levélnek igen rövidnek és apró betűkkel íratottnak kell lenni. A’ nyúlakat, a’ kertekből, hogy a’ káposztát és egyéb zöldséget ne bántsák, el-szoktatni. Végy egy krajtzár árrú ördögszart (lápisz), és egy negyed rész font disznó hájjat; égesd-ki ennek a’ kövéljét, elébb apróra eldarabolván: ehez tégy egy lövet - nyi puskaport, és kalánnyi bétsi- kormot; ezt mind együtt, egynéhányszor forrald-fel; az-után hi- degítsd meg; ollyan lészen mint valamelly ír, és a’ plántákat ezzel kenegesd-meg: a’ szagától elszoknak onnan a’ nyúlak. „őszi erdő” Akik olvasták a korábbi Lelki Leveles Ládákat, tudják, hogy megkezdődött a nagy őszi társkeresés. A lehetőségeket már ismertettem, így csupán néhány, de nem elhanyagolható kérdésre válaszolok. Sokat segít, ha nem csupán a levélcímüket, de a telefonszámukat is megadják, amelyen Önök elérhetők! A fényképet — amennyiben kapok — természetesen a levéllel együtt továbbítom. És hogy melyek azok a „különleges” kérések, amelyek már meghaladják a mi szolgáltatásainkat? Ilyenek: kérik, hogy pontosan informáljanak le egy társat, akivel ismeretséget kötnének. Személyesen beszéljen valaki velük, és írják meg a benyomásokat, mondjanak véleményt: vagyoni helyzet, egészségi állapot stb. Ugye értik? Nos, tanáccsal szolgálhatok, hogy ilyen esetekben hová forduljanak. Érkeznek a levelek, és mint korábban, ismét a hölgyek a frissebbek... „Gyöngyösi olvasó” Köszönöm a levelét, és kérem, hogy a korábbi szombati számokban keresse meg a Lelki Leveles Ládát, abból megtud mindent. Máris írhat! Ezt a levelet, amely szeptember 10-én kelt, érdeklődésnek tekintem. Ja, és a telefon! Két hétig szabadságon voltam, azért nem találtak meg többen. Tehát a Hírlap telefonszámán (36/13-644) minden szerdán 13-16 óráig vagyok található. A leveleket a szokásos helyre és címre várom... „Oroszlányi asszony” ' Nos, ezzel a levéllel kiléptünk a megyehatáron! A tippje, hogy „nő” vagyok, nem jött be, így ugye nem sértődik meg, ha nem tegezem vissza, és — ahogyan illik — magázom Önt. Szép, őszinte levél, és boldog vagyok, hogy itteni nyaralása során vette a fáradságot, és a Hírlapban visszakereste üzeneteimet. Elismerő szavai jólesnek, mint ahogyan a nyíltsága is. A felvetett kérdésre a rövid válaszom: a döntés helyes volt, és az indoka is! Levelét az „Őszi erdő” társkeresők közé soroltam, így számíthat rövidesen a megadott címre küldött válaszra... „Becskeiné” Hálásan köszönöm a felajánlott segítséget, és egyáltalán azt a nemes szándékát, hogy magányos, társtalan embereknek nyújtana vigaszt. Sajnos arra nem vállalkozhatom, hogy megszervezzem az ő látogatásaikat, címeket adjak stb. Bizonyára nem is ez a Lelki Leveles Láda feladata, hiszen vannak hatósá gok, intézmények, akik mind jobban megoldják ezeket a feladatokat is. A segítség részemről inkább a tanácsadás, és természetesen a jelenleg is folyamatban lévő társkeresés elősegítése. Talán nem is örülnének a kedves levelezők, ha problémáikat — amelyeket kizárólag ide szántak — másokkal is közölném. Ebben a munkában elengedhetetlen a teljes diszkréció, és a felelősség sem kevés... „Hervadó virág” Fiatal házas létére meglehetősen szomorú jeligét választott. Nem tudom, miért tételezi fel, hogy szexuális kérdésekre nem válaszol a Lelki Leveles Láda, amikor — ha tisztességes a szándék — ez éppen úgy hozzátartozik az élethez, mint bármely más természetes szükséglet. Ezzel a mondattal talán a problémája lényegére is tapintottam: hervadozik a férje mellettlígy ír: egy csupán a munkának, a pénznek élő, engem is látástól vakulásig hajszoló, morcos és folyton fáradt emberré változott az én egykori kedves, velem is törődő férjem. Tulajdonképpen gazdagoknak is mondhatnánk magunkat, de ő fogához veri a garast, talán még azt is sajnálja, amit megeszünk... Ne higgye, hogy valami szexőrült vagyok, de azért négyévi házasság után elvárhatná egy feleség... Eddig a levélből! És a szokásos kérdés: mit tegyek? Keveset ír ahhoz, hogy kiderítsem, mi lehet az oka férjeura színeváltozásának. Kettőt gyanítok, de az utóbbira tippelek inkább: az első, hogy szeretője van, a második — amire Ön is gondol — az anyósa. Ezt úja: nálunk az történik, amit ő akar! Nos, ezek feltételezések, és nehogy nekirontson a kedves anyósának, de miután a személyes boldogságáról, mi több, a „családjáról” van szó, kötelessége kideríteni a valóságot. Ezt én nem tudom megtenni Maga helyett a helyzet ismeretlensége miatt sem. Beszéljen a férjével alkalmas helyen és időben gondjairól: kíséreljék meg ketten elejét venni a nagyobb bajaiknak. Lehet, hogy ő is unja már a robotot, a mama „kapitányságát”, és ha pihentebb, nyugodtabb lenne, talán még a feleségére is jutna ideje. Mondom: lehet... (Uránus)
