Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-02 / 231. szám
HÍRLAP, 1991. október 2., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE Mezőőr — fokossal tűzoltószertárban, amelyben kulturált körülmények között készülhetnének feladataikra a rend őrei. Reméljük, az egyenruhások mielőbb megjelennek Kompol- ton és a környező településeken a közbiztonság javulása érdekében. Farkas Pál polgármester Megjelent a Káli Hírmondó A tavasszal — amúgy próbaképpen — jelent meg a Káli Hírmondó első száma. Azóta eltelt a nyár, s ismét volt miről írni, hiszen nemrégiben napvilágot látott a lap második kiadása is. Ebben az iskolai tanévkezdésről, az oktatási intézmény történetéről is olvashatnak az érdeklődők. Ez utóbbit Nagy Ignác igazgató munkájából közük, aki több fejezetben megírta a helyi iskola alapításának történetét, működését. De szó van a lapban a helyi cserkészek Dé- destapolcsányban tett nyári táborozásáról is, amelyet Szarvas Péter hitoktató szervezésével és vezetésével tettek a fiatalok. Több rendezvényre, programra is felhívja a figyelmet a kiadvány, így az osztályok közötti „sorversenyre”, a hagyományos papírgyűjtő akcióra, az aradi vértanúkról szóló megemlékezésre, a köztársaság kikiáltásának ünnepére, valamint a rajzpályázatra, amelyet novemberben, a fogászati hónap keretén belül hirdetnek meg. A művelődési ház foglalkozásai, szakkörei is érdeklődésre tarthatnak számot. A bábosok és hímzők a napokban kezdték el munkájukat, az irodalmi, a honismereti, a színjátszó, a cserkész, a horgolás-kötés szakkörök vezetői még vájják a további jelentkezőket. Nyarat idéző nap... Az egri Kőporostól egy hajításnyira személyautók sorakoznak a huszonhárom hektáros ostorosi barackos mellett. Most érik a Sam- pion, a Győztes, az Alexanderéi a többi barackféleség, amelyek oly kívánatosak, hogy szinte mosolyognak a rozsdásodó levelű fákon. Ládák, szatyrok, kosarak tornyosodnak a mázsán, ki-ki maga szedi és viszi a zamatos, illatos befőznivalót. —■ Az első napokban száz mázsát is szedtek reggeltől estig a városiak — mondja a pénztárosnő, miközben tenyérnyi számító „ördögmasináján” összead, szoroz, és beszedi a pénzt. A tiszta, pormentes levegőben innen, a tetőről egy karnyújtásnyira tűnik fel a Bükk, lenn a völgyben az ostorosi tó csillog, a múló nyár ezernyi emlékét feledve. Körülöttünk az egri, az ostorosi, a novaji szőlők beláthatatlan végtelenje, a táj manapság gondokat okozó aranya. Ez a Bikavér, a Medoc, a Leányka, a Rizling őshazája, e tájakról indult el — ki tudja, mikor — hírnévszerző útjára á magyar bor... Lehet, hogy a tufás talaj melege, a nap érlelő heve, vagy éppen a századokkal ezelőtt élő szőlőművelő parasztelődeink szakértelme — netán mindez együtt — teremtette meg a táj rangját és hírnevét. — Eger a bor városa! — olvassa a táblát a város szélén az érkező vendég, bár senki sem tagadja, hogy a történelmi városnév ezúttal több falut, széles határt ölel fel, így aztán a rang és a „világhírnév” őket is joggal megilleti. Önmagámmal meditálok a barackos mellett, közelben a kunyhónak csúfolt kis kőépítmény, ahonnan előbukkan a három kerülő. Most van a váltás: Hegyi Sándor éppen elmenőben van a Simsonnal, de Bartók Árpád — kezében fokossal — a delet várva figyeli a vásárlókat. Talán a hegyek felől érkező langyos szellő idézi fel bennem a régi emlékeket, közülük is egy beszélgetést, amelyet hajdan egy „szőlőpásztorral” folytattam. Nyelvünk gazdagsága folytán ugyanis többféleképpen nevezhetjük meg a szőlőpásztort: kerülő, csősz, mezőőr— válogathatunk bennük, noha egyik sem pontosan ugyanazt jelenti. Hajdan a szőlőpásztor felesküdött, hites ember volt, afféle hivatalos személy, hatósági közeg, akinek már a puszta megjelenése is tiszteletet parancsolt, és egy dörgő szava vagy homlokráncolása már önmagában is távol tartotta a zsi- ványt. — Választott ember vagyok! — jelentette ki akkor az egyszeri szőlőpásztor, és őseire visszamenően is büszkén bizonyította, hogy gazdája: a Hegyközség. Annak idején végigjártuk mind a négy kunyhóját, valamennyinek a szemöldökfáján függött egy kalap. — Madárijesztő? — Tolvaj riasztó! Kiderült, hogy az atyafinak „öt” kalapja volt; egy a fején, négy a kunyhók bejáratán, így aztán töprenghetett a tolvaj, hogy vajon hol és merre jár a szőlőpásztor... Jut eszembe a történet, miközben nézegetem Bartók Árpád fokosát, és keserűen hallgatom panaszait. — Mennyien szedik itt a barackot? — Van olyan nap, hogy kétszázan. Nem nehéz megállapítani, hogy a tépett kerítésen csak az nem jön be illetéktelenül, aki nem akar, bár manapság sokkal inkább az elszabadult indulatok, a gyakori tolvajlás, a zabolázha- tatlan lopások okoznak gondot mezőőröknek és a hatóságoknak egyaránt. — Tegnap este egy Zsigulival jöttek öten. Rongyokkal csavarták be a rendszámtáblát, és a sarokba állították. — Vagy vár és hallgat, vagy agyonütjük... Világos beszéd! A mezőőr maga sem tagadja, hogy tőle bizony akár a hátukon is elvihetnék este az összes barackot, a szőlőt, mert neki is kedves az élete... — Nehéz mesterség... — Teljesíthetetlen feladat! — emeli magasba a fokosát a hegyek őre, aki — ha jogosultsága, feladata lenne is ez — nem képes megőrizni „semmit”. A közerkölcsök állapotának taglalása bizony messzire esik a barackfáktól, így aztán nem marad más hátra, mint bizakodni abban, hogy talán majd eljön az idő, amikor minden tisztségére hivatott ember teljesíteni tudja a saját feladatát... (Sz. I.) Nem lehet igazán boldog az, aki az évszakok múlását csupán a kalendáriumból olvassa ki. Minden évszakot meg kell tisztelni azzal, hogy érkeztét köszönti, búcsúzását a természetben fogadja az ember. ősz van... Hűvösek már az esték, és hajnalonta dér csípi, ezüstözi a még zöld réteket. Négyen — megrögzött erdőjárók — turista módra a pattogó tűz köré húzódunk, és csodáljuk az őszi erdőt. Mindig szerettem bámulni a tüzet, mert ilyenkor úgy érzem, hogy közel vannak egymáshoz az emberek. A lángokat nézőket, a parázsnál melegedőket még sohasem hallottam veszekedni, mert a meleg, a fény magában hordozza a megértést és a békét. — Piszkáld meg a parazsat! Krumpli durran az üszkös fa között, körbejár a kulacs, és váijuk Stullert, a mészégetőt, aki esti beszélgetésre hívott meg valamennyiünket a kemencéihez. Bakancsa alatt már messziről csikorog a kavics, nehéz, döngő lépteitől beugranak a sűrűbe az erdőszélen szálaié szarvasok. Sült krumplival kínáljuk, de ő jobb vacsorát, bográcsost ígér, és indulásra sürget valamennyiünket. Meredek lejtőn, mészkőomladékon ereszkedünk alá, afféle vadváltón, mert így időben fél órát, távolságban három kilométert takaríthatunk meg. Lenn a tárkányi völgyben már beköszöntött a kora őszi este, távolról látszik a mészkemencék világító, tüzes szája: — Itt a pokol tornáca. Két kemence ég, éhes gyomruk szakadatlanul nyeli a fahasábokat, milüó szikra, imbolygó zsarátnokok röppennek ki a kemencék tűzgyomrából, odakinn a sötétben aztán mint parányi rakéták, élnek egy darabig, majd kialszanak, elnyeli őket a sötét. — Mióta csinálja? — Amióta csak az eszemet tudom! Itt, a Bükkben— RépáshutátólBükkzsércenÁi Felsőtárkányig — már mindenütt égettünk meszet, de ugyanezt csinálta az apánk, a nagyapánk is... Ujjain sorolja a Bükk leghíresebb mészégető dinasztiáit, a szénégetőket is, az „ördögembereket”, akikkel lépten-nyomon találkozhat az erdőt járó. Kétmétemyi, ameddig közel enged magához a kemence szája, gyomrában vörösen, még beljebb fehéren ég a fa, izzik a kő. A több ezer fokos hőségben a poklok poklát tudja idézni az ember... — Nehéz munka ez, érteni is kell hozzá. Nincs a világon olyan szakmunkásképző iskola, ahol a szén- és a mészégetés „tudományát” tantárgyként oktatják, pedig ez a tudomány létezik, és apáról fiúra száll... Két kemence világánál ülünk a bogrács körül, a harmadik hűl, kihunytan is érezzük a melegét. Előkerül a demizson, amelynek a fenekén öreg dalok, régi nóták lakoznak. Az erdei emberek fohászai... (bogácsi) Tájékoztató a kárpótlásról Poroszlón a kárpótlási törvényről és a termelőszövetkezetek átalakulásáról, ennek kormányzati koncepciójáról tart előadást október 4-én este 7 órától dr. Farkas Gabriella, az MDF országos alelnöke. Az előadásra a művelődési ház nagytermében kerül sor. Könyvtári szolgáltatások Kompolton szeptembertől kicsinosítva, kibővítve és felújítva, otthonos környezetben várja a község valamennyi lakóját a könyvtár. Az intézmény hétfőn, kedden, szerdán és pénteken 9-től 17 óráig várja az olvasókat. A könyvtári tagság mindenki számára ingyenes, a szolgáltatások közül a Burda divatlapért egy hétre 25, a Lakáskultúráért pedig naponta öt forintot kell fizetni. A könyvek, sajtótermékek mellett közhasznú információkkal is állnak a kompoltiak rendelkezésére, így elolvashatják a képviselő-testületi üléseken készült jegyzőkönyveket, a helyismereti gyűjteményből megismerhetik a falu múltját, történetét, ízelítőt kapnak az egri Ifjúsági Ház és a Gárdonyi Géza Színház programjairól, előadásairól, s tájékozódhatnak az autóbusz- és vasúti menetrendről, a környékbeli iparosok elmeiről. Üj utak Szihalmon Korábban a szihalmi képviselő-testület úgy döntött, hogy a település több utcája új utat kap. így a Liget, a Liget-köz, az Árpád, a Bercsényi, a Jókai és a Kölcsey utca lakói szép szilveszteri ajándékot kapnak, mivel a munkálatokkal december 30-ig kell végezni. A beruházás körülbelül 3 millió forintba kerül majd. A költségeket csökkenti, hogy társadalmi munkára is sor kerül. Káliak a Safari-parkba Minden bizonnyal nagy érdeklődésre számot tartó programot szerveznek a káli általános iskola tanárai, mert az ausztriai, Bécs melletti Safari-parkba készülnek a gyerekekkel. A kirándulás valószínűleg sokak számára felejthetetlen lesz, mivel a tanulók többsége még csak filmen vagy állatkertben láthatott tigriseket és oroszlánokat. Ezúttal viszont „testközelből”, természetes életkörülmények között találkozhatnak a vadállatokkal. A kirándulás október 5-én lesz. Több mint tíz napig a szokásostól eltérő körülmények között járnak iskolába a poroszlói gyerekek. A megyei sporthivatal kezdeményezése nyomán ugyanis Tardoson, az erdei iskolában tanulnak, sportolnak. A napsütés, a friss levegő már eleve jó hangulatot teremt, s a foglalkozások mássága, színvonala csak tovább fokozza a gyerekek vidámságát. A napokban több település polgármesterei is meglátogatták őket, s úgy tűnik, a példa ragadós lesz: a többség nem titkolta tetszésnyilvánítását. így remélhető, hogy jövőre még több alföldi nebuló ülhet az erdei iskola padjaiba. (fotó: mzs) A közbiztonság Kompolton Szomszéd községek összefogása egy rendőrőrsért A község lakosságának egyik legnyugtalanítóbb gondja az utóbbi 4-5 évben a közrend, a közbiztonság gyorsuló romlása, amit nap mint nap tapasztalunk. Szinte naponta érkezik panasz lakosságunk részéről — különösen a Hámán Kató és a Lenin útról —, s lopásról, betörésről és más erőszakos cselekményről tesznek bejelentést. Egyesek félelemben tartják a környezetükben élő és lakó állampolgárokat, akik az ellenük elkövetett jogsérelmeket nem merik bejelenteni, félve a megtorlástól. Az általános garázdaság, a szervezett, irányított bűnözés tapasztalataink szerint csökkent községünkben: ennek valószínű oka a rendőrség éjszakai járőrakciója, valamint a községi polgárőrség érezhetően aktív jelenléte. Ugyanakkor jelentős mértékben növekedett az idényjellegű bűncselekmények száma, aránya: baromfilopás, fakivágás, szén-, gyümölcs- és terménylopás stb... Ezek nagy része felderítetlenül marad, mert a sértett — éppen a már említett közvetlen fenyegetettség miatt — bejelentést nem mer tenni. Az is megfigyelhető, hogy az elkövetett cselekmények jelentős részét néhány család es annak népes baráti köre követi el, akik sokadmaf jukkái minden jogalapot nélkü- özve tartózkodnak községünkben. Nincsenek bejelentve, de eszük ágában sincs ezt megtenni, hiszen felhívnák magukra a figyelmet. Az információk szerint általában hét végére nő meg az ilyen személyek száma. Az egész héten üresen álló házak környezete ilyenkor benépesedik: isznak, kártyáznak, félelemben tartják az utca lakóit. Többen panaszkodtak, hogy nem mernek elutazni gyermekeikhez, hozzátartozóikhoz, mert lakásukat azon nyomban feltörik, s minden mozgathatót ellopnak. Ez a súlyos közbiztonsági probléma meghaladja az önkormányzat hatásköréből adódó intézkedési lehetőségeket. A testületnek nem feladata a közrend és a közbiztonság védelme, de kötelességének tartja minden olyan lépés megtételét, amely a lakosság nyugalmát biztosítja. Kezdeményezésünkre az év elején — több mint ötven vállalkozóval — megalakult a polgárőrség, amelynek felszerelést, helyiséget biztosítunk. A gond az, hogy az intézkedési lehetőségeik korlátozottak. Sajnos, ezt sok, a bűnözésre hajlamos lakos is tudja, ezért jelenlétük nem eléggé hatékony. Jelentős rendőri segítségre van szükség, ezért a képviselő-testület úgy határozott, hogy részt vesz abban a társulásban, amely a térségben egy rendőrőrs létrehozását vállalja. Ennek jegyében együttműködési megállapodást, illetve pénzügyi hozzájárulást biztosító szerződést kötöttünk a Heves Megyei Rendőr-főkapitánysággal. Ebben érdekelt még Feldebrő, Al- debrő, Tófalu, Kápolna, Kál és Nagyút is. Folytatódnak a tárgyalások a kapitánysággal: felajánlottunk egy helyiseget az új Szikrák a fényben Mészégetők HOLDING KFT 1 NAGYRÉ DE Nebulók — erdei iskolában Hegyekben a poroszlótok
