Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-18 / 219. szám
10. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1991. szeptember 18., szerda Csak megélni akarnak — valahogy... Magyar hentesek között Németországban Újsághír: Egyéves németországi munkára hentes szakmunkásokat keres magyar-német kit. A nyár elején az országos lapokban megjelent hirdetésre több száz hentes szakmunkás jelentkezett. A feladó az egri EWI Kft. volt, amply már több szakmában is foglalkoztat magyar munkásokat Németországban. Az első csoport júniusban már meg is kezdte a munkát a Dort- mundtól 40 kilométerre fekvő Oer-Erkenschwick városában lévő Barfuss húsipari vállalatnál. Azóta folyamatosan érkeznek a környékbe a magyar szakemberek, többek között Heves megyéből is, mintegy harmincán. Ezért is kerestük fel őket, hogy személyesen a helyszínen ismerjük meg munkájukat, mondják el véleményüket, miért hagyták itthon családjukat, állásukat. Kora hajnalban indulunk neki az 1600 kilométeres útnak Egerből, Simon Gábor ügyvezető igazgatóval. Először Budapesten, a nagykövetségen felvesszük a munkavállalási engedélyeket, hiszen csak ennek birtokában dolgozhatnak az üzemben az Sumi András: A Barbie-babák már megvannak a gyereknek emberek. Az útirány Budapest- Bécs-Passau-Frankfurt-Köln- Dortmund után, a késő esti órákban érkezünk meg a Ruhr-vidék kisvárosába. Rövid keresgélés után megtaláljuk a szállodát: itt már magyaroktól hangos a söröző. Javában isszák az itteni táj jellegzetes sörét, a Kölcsöt. Mi is elhelyezkedünk és lepihenünk. Másnap reggel a Barfuss Húsipari Vállalatnál Horst Boneber- ger üzemi tanácsadó fogad bennünket a márvánnyal és virágokkal díszített bejárati fogadóban. Kérésemre, hogy szeretnénk az üzemben fotózni s a munkásokkal beszélgetni, barátságosan megérteti, hogy mindez tilos. A tulajdonos senkinek sem engedi meg az üzemen belüli fényképezést. így nem tehettünk mást, megvártuk az első műszak végét, amikor is a Heves megyeiek egy csoportja befejezi a 8 órás műszakot. A legtöbben Gyöngyös környékéről, Rózsaszentmár- tonból, Abasárról, Füzesabonyból és Makiárról érkeztek. Több ismerős arcot is felfedeztünk köztük, sokan a Heves Megyei Húsipari Vállalattól jöttek el. Szinte egyszerre kezdik mondani — inkább panaszkodnak az otthoni helyzetre. Elsőként Sze- gedy Károly Rózsaszentmárton- ból kezdi el. — A gyöngyösi vállalatnál dolgoztam 5 évig, innen jöttem el. Havi 10 ezer nettót kerestem, és nemegyszer 10-12 órát dolgoztam a vágásnál. Itt 1000 márkát kapok kézhez és teljes ellátást, otthon pedig a feleségem még 18 ezret kap havonta. Így a négy-ötszörösét tudom megkeresni. — Mennyiben más az itteni munka? — Lényegesen gyorsabb a tempó, mi a csontozóban vagyunk. Hogy a vállalat nagyságát lehessen érzékeltetni, naponta 3-4 ezer sertést vágnak le. Együtt dolgozunk itt német, török, juMl! Munkakezdés előtt goszláv munkásokkal. Már az első nap feltűnt, hogy mennyire megvan szervezve minden, nincs egy őgyelgő ember, mindenki tudja a feladatát. Kétszer félóra pihenőnk van, amiben az ebédidő is szerepel. A koszt ingyenes, és igen kiváló. Mindenki annyit szed, amennyit meg tud enni. Patkó József feleségét és hétéves kislányát hagyta otthon. — Én szintén az alacsony fizetés miatt jöttem el Gyöngyösről. Az ezer márkán kívül, hajói dolgozom, még öt-hétszázat is kaphatok mellé, a teljesítménytől függően. Ezenkívül kaptunk egy használt Mercedest és BMW-t is, amivel dolgozni járunk, valamint kéthavonta Magyarországra. Patkó József Sajnos, velem már az első héten megtörtént a baj. Letettem a táskámat az Aldi Áruházban, és mire visszaértem, már hűlt helyét találtam. Benne volt az útlevelem is. így másnap már Kölnbe kellett menni a konzulátusra, új útlevelet csináltatni. Sumi András az Egervölgye Tsz-ben dolgozott. Szintén 10 ezer forint alatti bérért. — Makiáron építkeztem. A házon rengeteg az OTP-tartozás. Szó szerint 24 órákat dolgoztam. Még a környékre is eljártam disznót vágni, de nagyon keveset kerestem így is. Ezt az egy évet kibújuk valahogy, utána meg majd meglátjuk, hogy lesz tovább... Ä barátságos szállodai szobában szinte mindenki csak a pénzről beszél, hiszen csak ezért hagyták ott családjukat, otthonukat. Senki sem a csillogó autóért, videóért hajt, egyszerűen csak megélni akarnak — valahogy... Délutáni séta a városban (Kép és szöveg: Szegedi Károly: Egyedül az éjSzántó György) szakai műszak a fárasztó Együtt a gyöngyösiek Hogyan kamatoztassuk megtakarításainkat? Postatakarékjegy és telefonkötvény Éves bruttó kamata alapján az ugyancsak a Postabanknál igényelhető postatakarékjegy is 1 százalékkal többet ígér, mint a Postabank /. kötvény, de a hozam számításánál más tényező is fontos szerepet játszhat. Erre az esetre szeretnénk még egy példát mutatni, s hogy ne kelljen messzire menni, ez is a Postabank ajánlata: 40 százalékos hozammal telefonkötvényt hirdetnek. Ezek olyan kötvények, amelyekre telefont már nem szerelnek be, de 1998-ig, lejártukig, még kötvényként működnek. Eredeti címletük 25 ezer forint, de az első 7 ezer forintos törlesztés már megtörtént, így nettó névértékűk 18 ezer forint. A mindenkori nettó névérték után évi 9 százalék kamatot fizetnek. Eddig nem hangzik valami biztatónak, de előnyei csak akkor válnak igazán érthetővé, ha elmondjuk: ma mindösszesen 8625 forintért lehet hozzájutni ezekhez a kötvényekhez. Az alacsony kamatokért az alacsony árfolyam kárpótol: a telefonkötvény most névértékének alig 50 százalékába kerül. A kiadást és a bevételt összehasonlítva nézzük meg, hogyan kaphatjuk meg befektetésünkre a 40 százalékos kamatot. Szeptember 30-tól várható az idei kamatfizetés, amelynek bruttó értéke 2250 forint, valamint 1992 szeptemberében a jövő évre járó 2250 forint kamat mellett a következő 7 ezer forintos tőketörlesztés is esedékessé válik. A kötvény az elkövetkező 14 hónapban kétszer 2250 forint + 7000 forint, azaz 11.500 forintot fizet, s ekkor még van hat kamatszelvénye és nettó 11.000 forint névértéke is (18.000-7000 Ft). Tegyük fel, hogy ezt a maradványértéket jövőre is 50 százalékos árfolyamon lehet értékesíteni, azaz 5500 forintért. így a 8625 forint 14 hónap alatt — tehát valamivel több mint egy év alatt - 11.500 + 5500 = 17.000 forintot hoz, de természetesen ebből még lejön az adó. Egyéves időtartamra vetítve ez igen kedvező kamatot jelent. Persze a magas hozam mellett magasabb a kockázata is ennek a kötvénynek, hiszen a példánkban csak abból a tetszőleges fel- tételezésből indultunk ki, hogy 14 hónap múlva is a maihoz hasonló árfolyamon lehet a kötvényt eladni. Hogy több mint egy év múlva milyen áron lehet a bankba visz- szavinni? Az a bizonytalansági tényező ebben a „játszmában”. Mindenesetre a kockázatot is vállaló befektetők nagyot nyerhetnek — és persze veszíthetnek is — ezen a lehetőségen. K.A. Most egymással vannak elfoglalva? A német gazdaság változatlanul érdekelt a magyar vállalkozásban / Exkluzív interjú a FEB-nek Bár Németország nyugati fele ma elsősorban a keleti országrész súlyos problémáinak megoldásával foglalkozik, a német gazdasági körök nem vesztették el érdekeltségüket a magyarországi vállalkozásokban — jelentette ki Gerhard Schröder alsó-szászor- szági tartományi miniszterelnök a Ferenczy Europress Budapest főszerkesztőjének, Pálos Tamásnak adott nyilatkozatában. Gerhard Schröder cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint „a németek most egymással vannak elfoglalva, s ennek leginkább Magyarország a kárvallottja.” — Tény persze — tette hozzá —, hogy az egykori NDK területén létrejött öt új tartomány gazdasági újjáépítését erősen ösztönöznünk, támogatnunk kell. Ha ez elmarad, akkor ezekből a tartományokból nagyon sokan fognak átvándorolni az ország más részeibe, ami itt is, ott is súlyos gondokkal járna. De ezzel együtt is nagy hiba lenne, ha a németek csak önmagukkal törődnének. Először is azért, mert Kelet-Kö- zép-Európa ma fontos térség, s azon belül Magyarország kulcs- fontosságú ország. Önöknél most politikailag és gazdaságilag sok minden jó irányban változik, s igen lényeges, hogy tovább tudjanak haladni ezen az úton. De a németek azért sem hanyagolhatják el ezt a térséget, mert itt kemény, de fair harcot kell folytat- niok az amerikai-angol konkurenciával. E véleményének alátámasztására a tartományi miniszterelnök éppen magyarországi látogatásának eredményeit hozta fel. Megállapodás született például arról, hogy a hannoveri vásáron 1994-ben vagy 1995-ben Magyarország lenne az ún. bemutatkozó partnerország, ami különleges részvételt, s ezzel együtt igen nagy publicitást jelent. Osz- szel Budapestre utazik az alsó- szászországi üzletemberek népes csoportja, hogy gazdag árubemutatók kíséretében tájékoztasson, s egyben tájékozódjon az együttműködés lehetőségeiről. A tartomány bekapcsolódna a magyarországi németnyelv-ok- tatásba, a modem eszközök és módszerek elteijesztésére nyelvtanárokat küldenek hozzánk. Gerhard Schröder szóba hozta, hogy a német vállalkozók ösztönzésére bizonyos fokig változtatni kell egyfajta magyar felfogáson és gyakorlaton. Nevezetesen azon, hogy a külföldi befektetőnek — ha egy magyar cégben tulajdonostárs kíván lenni — a beruházásra fordított összegen felül még meg is kell vásárolnia a kívánt tulajdonrészt. Szerinte a német vállalkozók akkor akarnak majd bekapcsolódni az eddiginél is több magyar üzletbe, ha nagy összegű beruházásaik révén egyúttal tulajdonrészhez is juthatnak. — Sokan még ilyen körülmények között is kockázatosnak tartják a magyarországi tőkebefektetést. A tartományi kormány azt tervezi, hogy e kockázatok mérséklésére ún. garancia-alapot hoz létre. Ilyen és hasonló gazdasági lépések politikai „megágyazását” szolgálta magyarországi látogatásom — mondotta Gerhard Schröder. (FEB) Mini minimálbérek: A hollét lesz a meghatározó? A jelenlegi minimálbér hétezer forint. Akinek ennyi a fizetése, az 6400 forintot kap kézhez a nyugdijj árulék és a személyi jövedelemadó levonása után. Az Érdekegyeztető Tanácsban a munkavállalók szóvá tették, hogy ideje volna a minimálbért 8000 forintra emelni, akkor ugyanis legalább 7000 forintból „gazdálkodhatnának” a legalacsonyabb fizetésűek is. — Hogyan számították ki, hogy tavaly 4800-5222, illetve 5800 forint volt, az idén pedig 7000 forint az a legkisebb jövedelem, amiből még meg lehetett élni? Miért kellene mégis nyolcezer forintra ^emelni ezt az összeget? — kérdeztük Kameniczky Istvántól, a Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézetének igazgatójától. — A KSH számításai abból indulnak ki, hogy az emberek általában rendelkeznek lakással (!?), tehát a jövedelemből nem kell előretakarékoskodniuk. A minimálbérnek csupán a meglévő lakás fenntartási költségeit, az étkezést és még néhány más létfontosságú kiadást kell fedezniük. Az így kialakított fogyasztói kosarat évszakonként külön étrendre kiszámítják, ez tartalmazza a szükséges kalória-, fehérje- és vitaminszükségletet. Jelenleg havi 2480 forintból telnek ki ezek az élelmiszerek. A maradék 4379 forintot a rezsire, az öltözködésre, a minimális kulturális igények — mondjuk a tévé-előfizetési díj — fedezésére lehet fordítani. Ä számítások kissé sántítanak, mert ezek az összegek nemcsak a hivatalos piaci árakat tükrözik, hanem figyelembe veszik a „KGST-piaciakat” is, a házilag elkészíthető ruházati termékek esetében pedig csak az alapanyagárakkal kalkulálnak. A számítások másik módja az, hogy az 1989-es létminimumot felszorozzák az árindexszel, vagyis az inflációs rátával. Tavaly a 4800 forintot 29,2 százalékkal szorozták, ebből alakult ki az 5800 forintos összeg. Az idén 38 százalékos inflációval számoltak, a minimálbéreket tartalmazó borítékokba így 6400 forint került. Mivel azonban az „élet” túlhaladta az előzetes számításokat — gondoljunk csak az energiaárak drasztikus emelésére —, indokolt volna újraszámolni és ennek megfelelően rendezni a minimálbéreket. A probléma azonban rendkívül összetett. Egyrészt valóban nem lehet megélni a statisztikailag kiszámított minimálbérekből, másrészt az is tény, hogy a magyar gazdaság nem termeli ki az ennél magasabb bérek fedezetét. Az esetleges fedezet nélküli béremelés pedig újabb elbocsátásokhoz, munkahelyek megszűnéséhez vezetne. Áz Érdekegyeztető Tanácsban ezért most arról alkudoznak, hogy miként lehetne esetleg területenként, foglalkozásonként különbséget tenni a minimálbérek között. Mondván: mások a megélhetési költségek Sopronban és mások Nyíregyházán, több kalóriára van szüksége a bányásznak, mint az adminisztrátornak. Lehet, hogy jövőre már a „hollét” is meghatározza majd a legszegényebbek életszínvonalát?
