Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-10 / 212. szám

HÍRLAP, 1991. szeptember 10., kedd EGER ÉS KÖRZETE 5. Szeptember 13-án, pénteken este 19 órától a helyőrségi klub­ban Zorán-koncertre kerül sor. A hazai könnyűzenei és popélet­ben már klasszikusnak számító Zorán Sztevanovity legújabb le­mezének anyagát mutatja be az egri közönségnek. Most nem jól fest az Egri Est Weil Zoltán Iván, az egri ön- kormányzat képviselője egy hó­napra az Amerikai Egyesült Ál­lamokba utazott. A polgármes­teri hivatal őt delegálta, hogy az amerikai kormány meghívottja­ként tanulmányozza az önkor­mányzati munkát. Mivel a képvi­selő egyben főszerkesztője is az Egri Estnek, kinttartózkodásá­nak ideje alatt átmenetileg szü­netel a lap megjelenése. B. és B. kiállításai Az Egri Ifjúsági Házban két érdekes tárlat váija a látogatókat szeptemberben. A Kísérleti Ga­lériában Bél Béla festményeit és grafikáit érdemes megnézni. Az alkotó egyelőre még az iskolapa­dokat koptatja Botos László né­ven, de ez mit sem von le a mű­vek értékéből, melyeket szep­tember 22-ig lehet megtekinteni. Bállá Demeter fotóművész munkáit pedig a Galéria I-ben láthatják szeptember 20-ig. A képek elé ezt a mondatot illesz­tette a művész: „Legyen meg a te akaratod.” Felújítják a Batthyány-pavilont Az Egri Városszépítő Egyesü­let szándéka szerint minden esz­tendőben egy kisebb, értékes építmény megmentését szorgal­mazza. Az egyesület megalaku­lása óta már konkrét eredménye­ket könyvelhet el. így az István- kút felállítása, az Érseki palota kertjének rendbehozatala, a Tűzoltó téri és a Hatvanasezred emlékmű felálh'tása is az ő érde­mük. Hasonlóképp a város dísz- kivilágítása és a Gárdonyi-sír rendbehozatala. Ez évben még a Batthyány-pavilon felújítását tervezik. Többször írtunk már erről a méltatlanul elhanyagolt épületről, mely a Szilágyi-gim­názium udvarán áll. Az egri ön- kormányzat legutóbbi ülésén hozzájárult, hogy a városszépítő egyesület erre a célra 400 ezer forint támogatásban részesüljön. A tervek szerint az év' végéig hozzáfognak a pavilon rendbeté­teléhez. rUNIVERZÁL OKTATÁSI KFT. — segédmotor-kerékpár — motorkerékpár „A” — személygépkocsi „B” — pótkocsivontatás „E” — autóbusz „D” Szaktanfolyamok: — nemzetközi gépkocsivezetői, — TIR-autóbusz — ADR (veszélyes anyagok szállítása) — nehézgépkezelői — könnyőgépkezelői — targoncavezetői — kazánfűtői — szárítógép-kezelői és karbantartói TANFOLYAM INDUL: szeptember 20-án. A tanfolyammal kapcsolatos felvilágosítás helye: Heves, Arany J. u. 1. Telefon: 11-004 Kedvezmény: ^RÉSZLETFIZETÉS Nem az Agria helyett, hanem mellette Milyen volt az Egri nyár 5 ? Miután májusban elsirattuk a Csipkerózsika-álomra ítélt Ag- ria-játékokat, jóformán a sem­miből és napok alatt megterem­tődött az Egri nyár ’91 program- sorozata. Már a keletkezésénél is érdemes elidőzni egy pár gondo­lat erejéig. Emlékezetünk szerint az önkormányzati hivatal nem írt ki pályázatot a nyári programok­ra, s hogy, hogy nem, júniusban mégis arról beszéltek, Molnár László vállalkozó programaján­lata bizonyult a legjobbnak, s ezt támogatta is az egri közgyűlés. Összesen hétszázezer forintot szántak erre a célra. Anélkül, hogy utólag bárkit is elmarasztalnánk, tanulságos az a pénzügyi és döntésbeni tétova- ság, amely az idei „egri nyarat” megelőzte. Ebben nyilván nagy szerepe van annak a huzavoná­nak, amely a megye és a város ve­zetése között zajlott a kulturális intézmények támogatásának kérdésében. Aki tehát vállalta az „egri nya­rat”, Molnár László kulturális vállalkozó, civilben egyébként az Egri Polgármesteri Hivatal fenn­hatósága alá tartozó Gamesz igazgatója. Segítőtársaival mint­egy húsz programot szervezett a város számára az idegenforgalmi szezonban, melyek zömét a Do­bos cukrászdában és a zeneisko­la udvarán tartották. Ez utóbbi helyszínt egyébként — közkele­tűbb nevén a Franciskánus-ud­vart — Molnár László „találta meg” és „találta ki” kulturális programok megrendezésére. Mi több, az udvar tisztíttatását és berendezését is vállalta. (Ez ré­sze volt a pályázatának, s a támo­gatásra kapott összeg egy részét is erre fordította.) Bár megfelelő propagandája volt a rendezvénysorozatnak, melyet a humor és a zene jegyé­ben hirdettek meg, mégis már a nyár derekán hallani lehetett olyan hangokat, hogy ez a vállal­kozás bizony veszteségesnek ígérkezik. A közönség nem na­gyon tolongott az egyébként ní­vósnak ígérkező zenei és irodal­mi esteken. Egyszer-kétszer az időjárás is közbeszólt. Sokan pe­dig — és nemcsak a külföldiek — egyszerűen „nem találtak oda” az előadás színhelyére. Molnár Lászlót arról kérdez­tük, hogyan értékeli saját vállal­kozását mind anyagi, mind pedig kulturális értelemben. — Azt kell mondanom, hogy egész biztos veszteségünk lesz — feleli. — A gazdasági mérleget ugyan még nem készítettük el, de ezt már most is lehet látni. Ennek ellenére én mégsem vagyok elke­seredve. Lehet, hogy szólamnak tartják sokan, engem a kultúra iránti elhivatottság vezet. Bízom abban, hogy hosszú távon mégis jó befektetés lesz ez. S ha az idén „nem jött be”, a későbbiekben biztosan sikerül. Reménykedem abban, hogy az emberek vissza­pártolnak az igényes kultúrához, mihelyt egy kicsit több pénzük lesz. Hasznom tehát nincs az idei rendezvényeken, de más vállal­kozásaink is vannak, s talán ezek fedezik a hiányt. Abban is bí­zom, hogy az a pénzintézet sem hagy cserben, amelyik szponzo­rált bennünket. Szamukra ugyanis egy ilyen kulturális vál­lalkozásnak erőteljes a reklámér­téke. Amint hallottam, megnö­vekedett a forgalmuk, pusztán attól, hogy a műsorfüzeteinkben és a programok helyszínén reklá­moztuk a céget. — Mik a tanulságok? — Ha gazdaságilag nem is le­hetünk nagyon elégedettek, én mégis sikerként könyvelem el ezt a sorozatot. Mi több, a művelő­dési tárca színházi főosztálya is ezen a véleményen van, hiszen jövőre ígértek nekünk támoga­tást. Ez azt is jelenti, hogy orszá­gos viszonylatban sem volt sok hasonló vállalkozás. A komolya zenei programok kiemelkedő si­kernek számítottak, például Se­bestyén János csembalóestjét említeném. A Dobos cukrászda programjainak is „megteremtő­dött” az állandó közönsége. Nem mondom, voltak olyanok, akik nem tudták megemészteni a Hócipő humorát, de azok az első tíz percben felálltak, és elmen­tek. — Mi okozott csalódást? — Szakmailag halványabbra sikerült Balázs Péter és Tahi Tóth László közös estje, s a Füg­getlen Színpad produkciója sem azt hozta, amit ígért. A tavalyi egri fellépésükhöz képest gyen­gébbek voltak. — A beszélgetés elején bizo­nyos hosszú távú erkölcsi siker­ről beszélt... — Tulajdonképpen egy vál­lalkozás alapjait szeretnénk most lerakni. Nagy haszonnak tartom azokat a személyes kapcsolato­kat, amelyeket így sikerült kiépí­tenem. A meglévőkkel ez már komoly szellemi tőke. A Francis- kánus-udvar színpadát is kiépí­tettük, ez a helyszín jövőre is használható, és jóval olcsóbb, mint a korábbi szabadtéri játszó­helyek. — Sokan azt beszélik, hogy ön a Gamesz terhére végzi ezt a munkát... — Ez nem így van. Az igaz, hogy egy esztendővel ezelőtt a Gamesz keretein belül is foglal­koztunk kulturális szolgáltatá­sokkal, de azt már lecsökkentet­tük, pusztán a szépasszony-völ- gyi színpadra szervezünk néhány koncertet. — Bizonyos jelek arra utal­nak, jövőre „feléled ” a nyári szín - ház, az Agria. Akkor mihez kezd? — Szerintem nem akadályoz­zuk egymást. Más a jellege a két rendezvénynek. Azt hiszem, megélünk majd egymás mellett. Jámbor Ildikó Servita búcsú Honnan is ered a hagyomány? Egyik legnagyobb és legré­gibb búcsú Egerben a Servita- templomé. Még néhány évvel ezelőtt is tucatjával érkeztek a buszok a Felvidékről, hogy hoz­zák a búcsúsokat, de a környék­ből is sokan jöttek. A hajdani május 1., a mai Servita utcában álló templom várta ilyenkor a hí­veket. A hagyomány eredetéről Czakó István, Eger főplébánosa beszél, aki maga is vezette régeb­ben azt a plébániát. — Róbert Károly király idejé­ben már állt ott a klarisszák ko­lostora, s a templom, amelyben különös tisztelettel öveztek a Bűnösök menedéke című kegy­képet. A kegyes hagyomány sze­rint egy nyomári nemesembert abban az időben a felesége meg­gyilkolásával vádoltak, s ő azt kérte, hogy vigyék e kép elé. Amikor ott imádkozott, lehull­tak a kezéről a bilincsek. Ártat­lansága így derült ki, s szabadon is bocsátották. Már a török idők előtt is jelentős búcsújáró hely­nek számított. Amikor a város török kézre került, akkor termé­szetesen a klarisszák elmenekül­tek. Az egyik szolgálójuk viszont ott maradt, és 1596-99 között szolgálta a török városparancs­nokot. Amikor az elbocsátotta a szolgálatából, ezt a képet kérte fizetségül. Onnét tudjuk, hogy nem valami nagyon nagyméretű alkotásról van szó, hogy a terem­tés a hátán vitte el Egerből. A ké­pet utoljára 1720-ban látták egy karmelita kolostorban. Magam is utánaeredtem ennek a hímek, de hiába, mert elmondták, hogy képtáruk 1720 óta már kétszer égett le, és II. József rendeletéi után is sok pusztulás következett be benne. — A várat felszabadító csá­szári csapatokkal — folytatja Czakó István — serviták is érkez­tek Egerbe. Megkapták a klarisz- szák kolostorának romjait, s 10 parasztházat. Hoztak magukkal egy féldomborművet, amely 1650 körül készült. Ezt nevezik ma kis fájdalmas képnek. Felépí­tették a templomukat, ahol to­vább élt, sőt, erősödött a búcsú hagyománya, mivel sok imameg­hallgatás történt. Ezt igazoljak azok a táblák, amelyeket a hívők helyeztek el. Úgy vált a felvidé­kiek kedvelt búcsújáró helyévé, hogy Egerben a törökdúlás után sok füleki hajdú letelepedett. Az úgynevezett Cifra-hóstyán kap­tak helyet maguknak. Ilyenkor, a búcsú idején eljöttek hozzájuk a rokonok. Ez a közvetlen kapcso­lat már nem él, de a hagyomány megmaradt. Maga a búcsú már szombaton megkezdődik az éj­szakai virrasztással, a vigíliával. Szombat este hat órakor fogadja a zarándokokat Balogh Gyula lébános. Azután kezdődik fél étkor a szentmise, majd körme­nettel és szentségimádással foly­tatódnak az események. A bú­csúi szentmise vasárnap délelőtt 10-kor lesz. Egri bort — a tengerentúlra Exportpróbálkozások a XIX. század elején Akárcsak hajdan, ma is cél világszerte piacot találni az egri bornak (Fotó: Szántó György) Mindenképpen érdeklődésre tarthat számot éppen napjaink­ban, hogy mikor s milyen körül­mények között történtek az első róbálkozások a minőségi egri or tengerentúli exportjára. A borkivitel nehézségeinek kiküszöbölésére már 1783-ból sikerült becses levéltári adatra találnom. A Helytartótanács egy Londonba irányuló Országos Borkiviteli Társaság felállításá­val kísérletezett, melyben Buda, Sopron, Somlyó mellett Eger is helyet kapott volna 3-3 taggal. A tervezet szerint a társaság 12 tag­ja a vállalkozási alap összegének a felét készpénzben, a másik felét pedig borban adta volna. Csakis a „legjobb minőség "jöhetett vol­na számításba! De ez az életreva­ló kezdeményezés részben a tő­kehiány, részben pedig az isme­retlen piac bizonytalan kilátásai, valamint a tengeren történő rendkívül költséges szállítás mi­att zátonyra futott. Miután a XIX. század elején Fiúmét francia, majd pedig an­gol megszállás után ismét vissza­nyerte országunk, 1824-ben Ör­ményi Ferenc, Fiume kormány­zója Heves vármegye alispánjá­nak javaslatot tett az egri vörös­bor tengeri külkereskedelmi for­galmának a megszervezésére. „Reményiem — írta —, lehetne őket (ti. az egri vörösborokat, S. I.) haszonnal ösmeretesekké ten­ni és eladni, ha éppen nem kever­ve ide (azaz Fiúméba, S. I.) jön­nének és lassan-lassan többi olasz és külföldi tájékokra is jó állapotba próbára jöhetnének.'’ Azt javasolta, hogy 25-30 akó bort küldjenek Egerből, mert „próbát venni kellene. ” S egyben a tekintélyes férfiú kezességet vállalt a következő tavaszig el­adatlan borokért. Azt kérte, hogy egy tapasztalt és megbízha­tó egri kereskedő menjen majd a szállítmánnyal, aki azután Fiú­méból „leginkább anglusokkal” Triesztbe, Velencébe, Korfuba és Máltába utazhatna a „próbára” küldött borokkal, s a „főkonzul ajánlása kezében lévén, jó és na­gyobb számra kiterjesztett alkut tehetne, mely által az egri borok minden esztendőbe számosabb a külföldre kiküldethetnének.” A fiumei „Magyar Tengeri Kor­mányszék” arra tett javaslatot, hogy a borokat Egerből a kikötő­be szállító kocsik hazatértükben „coloniális portékát”, azaz gyar­matárut: „finom cukort”, jamai­kai kávét és chenzói étolajszállít­mányt hozhatnának az országba. A kormányzó örömmel tudatta, hogy a néki küldött finom egri vörösbor Fiúméban „mindenki­nek igen ízlett”, közteegy, azlon- tengeren hajózó tapasztalt angol hajóskapitánynak is. De az élet­revaló ötlet az egriek bizalmat­lansága, az ismeretlen távoli pi­ac, a tekintélyes szállítási költsé­gek miatt meghiúsult. Rövidesen azonban újból fel­merült a Helytartótanács egy ja­vaslata az egri vörös borokkal „elindítandó tengeri kereskedé­sek miképpen leendő elkezdése felől.” Az 1828-ban felmerült öt­lettel a városi magisztrátus ülése foglalkozott, s kimondották: „kedves lévén a terv”, s egy „tár­saságba való állás” életrehívása mellett döntöttek. Spetz József gyógyszerész, „a város jeles érde­műpolgára... ki különben is a ke­reskedésbéli állapotokban ta­pasztalt férfiú”, magára vállalta 60 akó „válogatott asztali bo­rok”-nak, minőségi vörösbornak az exportját. Úgy nyilatkozott, hogy 3,5 akó vörösbort és 500 palack ("butellia”) „egri aszú- bor”-tfog a kijelölt pesti kereske­dőnek „Amerika kereskedő pia­caira való átszállítás”-ra kül­deni. Spetz fel is vette a kapcso­A filharmónia bérleti hangversenyei Nyitány a zenei világnapon Az egriek hagyományosan ze- neértőek, a városban fellépő mű­vészek mindig meleg szeretettel beszélnek közönségükről. Eb­ben része van a filharmónia hosz- szú évek alatt végzett munkájá­nak, hiszen rendre nívós bérlet- sorozatot állítanak össze. Az 1991-92-es évad is szép zenei élményeket ígér, a Nemzeti Filharmónia rangos vendégeket, szép összeállításokat sorakoztat fel műsortervében. Szeptember 30-án este 8 órakor — a hagyo­mányoknak megfelelően —, a zenei világnapon tartják nyitó- hangversenyüket a Bazilikában. Ezen Ella István orgonaművész játékában és Pászthy Júlia ope­raénekes műsorában gyönyör­ködhetnek a zenebarátok. Októ­ber 23-án az ünnep alkalmából nagyszabású zenei eseményt rendeznek az egri önkormány­zattal közösen: a Magyar Állami Hangversenyzenekar lép fel a Honvéd Kórussal és Molnár András tenoristával. Vezényel: Kobayashi Ken-Ichiro. Liszt Fe­renc két örökbecsű alkotását szólaltatják meg, a Les Preludes- ötés a Faust-szimfóniát. Novem­ber 4-én helyi együttesek közre­működésével szólal meg Mozart Requiemje. Az Egri Szimfonikus Zenekar, a Movendo Kamara­kórus, az Eszterházy Károly Ta­nárképző Főiskola vegyeskara és a Magyar Állami Operaház szó­listái tolmácsolják a művet. Ve­zényel Gimesi Géza. Január 20- án a Miskolci Szimfonikus Zene­kar lép fel a Gárdonyi Géza Színházban, közreműködik Fel­legi Ádám zongoraművész. Ve­zényel: Kovács László. Műso­ron: Dukas bűvészinas című szimfonikus Scherczója és Gershwin két műve, az F-dúr zongoraverseny és az Egy ameri­kai Párizsban. Márciusban az eg­ri szimfonikusok Gimesi Géza vezényletével, Oravecz György zongoraművész közreműködé­sével Schumann Negyedik szim­fóniáját és Rachmaninov c-moll zongoraversenyét adják elő a Gárdonyi Géza Színházban. A bérleti hangversenysorozat záró­eseménye ismét a Bazilikában lesz, április 27-én 20 órakor, amikor az Erkel Ferenc Kamara- zenekar Vivaldi, Albióni, Pergo- lesi, Galuppi műveit tűzi műso­rára jeles operaénekesek közre­működésével. Bérleteket az Ál­lami Zeneiskolában lehet igé­nyelni. latot Mihanovics Antallal, Fiu­me országgyűlési képviselőjével. „Az első lépés csak próba, de oly próba, amely a többi borok kö­zött az egri veresbort is különö­sen szerencsélteti.” Spetz uram beadványából megtudjuk, hogy a kidolgozott tervezet szerint a következő szál­lítmány Brazíliába, az utolsó pe­dig Kolumbiába és Kelet-Indiá- ba (azaz a kelet-indiai szigetvi­lágba) kerül leszállításra. Spetz József egy borértékesítő társaság létrehozásán fáradozott Eger­ben, de minden buzgalma zá­tonyra futott a bizalmatlanság és a távoli külkereskedelmi tapasz­talatok teljes hiánya folytán. Amikor 1833-ban Spetz uram és fiai nemességet nyertek a király­tól, elvitathatatlan érdemeként említi az uralkodói oklevél, hogy „saját kockázatára, vagyonának nem csekély veszélyeztetésével külföldre, nevezetesen Porosz-, Lengyel- és Oroszországba, sőt Brazíliába és az Észak-A merikai Egyesült Államokba is szállított egri bort, amivel polgártársai számára a kereskedelem új útját nyitotta meg, ezzel a jobb megél­hetés útját-módját is biztosította számukra. Ezenfelül mindig azon buzgólkodottfáradhatatlan igyekezettel, hogy az adózók sze­gényebb osztályainak bősége­sebb kereseti lehetőséget nyisson hasznos ötleteivel...” (Itt hadd említsem meg, hogy Spetz uram Egerben „czukorfábriká”-t, azaz cukormanufaktúrát is állí­tott fel a napóleoni háborúk so­rán, amikor az amerikai cukor­szállítmányok a tengeri blokád miatt leálltak.) Mint kereskedelemben telje­sen tapasztalatlan történész, én úgy vélem, hogy napjainkban is ilyen Spetz-féle vállalkozó szel­lemű egri polgárokra van forrón szeretett városunknak szüksége. Sugár István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom