Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-28-29 / 228. szám
12 HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1991. szeptember 28—29., szombat—vasárnap Kertész leszek Fenyők és örökzöldek Különböző növekedésű, színárnyalatú örökzöld és virágos növények gyönyörű társítása Egyre változatosabb összeállításban és egyre több helyen díszítik kertjeinket. Talán azért kedveljük, mert általuk meghosz- szabbíthatjuk a nyár „zöld” időszakát, ezzel kertünk használati idejét. Nem volt mindig ilyen gyakori lakója kertjeinknek. Ezelőtt 100-150 évvel csak a hazai, illetve Európában honos fenyőket, örökzöldeket ismerték. Mediterrán vidékekről, Amerikából hoztak át új fajokat, majd a Távol-Keletről. A múlt század második felétől rohamosan terjedtek az idegen földrészekről származó fenyők és lomblevelű örökzöldek. Terjesztésükben jelentős szerepet vállaltak a kutatók, botanikusok és orvosok. Nagy botanikuskerteket létesítettek, amelyek többsége (Vép, Szarvas, Kámon, Rátót) még ma is gyönyörködteti az odalátogatót. Ma már mindenki kedve és pénztárcája szerint hozzájuthat a szebbnél szebb, változatosnál változatosabb örökzöldekhez. Vigyázzunk azonban arra, hogy hazánk természetes növénytakarója — a környezeti viszonyokból adódóan — örökzöldekben szegény, ezért kerüljük a túlzásokat. A megfelelő arányt, összetételt kell kialakítanunk az örökzöldek és lombhullatók között. Ez alól csak az képez kivételt, ha valaki gyűjteményt kíván összeállítani, amihez elegendő nagyságú területtel is rendelkezik. A nagyobb termetű örökzöldek — köztük a fenyők — házikertben történő alkalmazásának elsősorban a fa nagysága szab gátat. Talán ezért nemesítettek az utóbbi években törpenövésű változatokat. A fenyők és örökzöldek kerti alkalmazásával kapcsolatban néhány fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet. Minden növény lombja zöld, de nem egyforma árnyalatú. Ezekkel a színekkel játszani lehet, hogy minél szebb hatást érjünk el. Például néhány fenyő (feketefenyő, lucfenyő) lombja sötétzöld, esetenként komor. Ha melléjük világos színű, esetleg virágos növényeket ültetünk (pl. Magnolia, Exohorda), enyhíthetjük a komorságot, vonalait kiemeljük. A nagy díszítőértékű, uralkodó megjelenésű példányokat ne csoportosan telepítsük, mert nem érvényesülnek. A déü, mediterrán vidékről származó örökzöldeknek védett déli oldalakat keressünk. Jól alkalmazhatók talajtakaróként is, hiszen alacsony termetű, illetve elfekvő változatok nagy választékban kaphatók. Elsősorban olyan helyen hasznosak, ahol a kaszálás gondot okoz, vagy a gyep nem is maradna meg. A fenyők törpe változatai jól mutatnak sziklakertekben. Nem nőnek nagyra, így a többi sziklakerti növény sem kerül hátrányos helyzetbe. Kisebb kertekben, teraszokon kőedényekbe ültetett örökzöldek rendkívül hangulatosak, évtizedekig elélnek. Ma még kevés helyen látni, pedig nagyon szép nyírott vagy nyíratlan sövényt létesíthetünk örökzöldekből. Majdnem minden faj szóba jöhet, de gyakoribb a Chamaecy- paris, a Thuja és a Taxus fajok alkalmazása. A fenyőket és örökzöldeket a faiskolák méretük alapján osztályozzák, illetve árazzák. A nagyobb példányok mutatósab- bak, nyilván drágábbak is, de házikertbe 1-1,20 m-nél nem fontos nagyobbat venni. A törpefenyőből ennél kisebb is jó (20-40 cm). A fenyőket lehetőleg őszszel, szeptemberben-október- ben, vagy tavasszal, márciusban- áprilisban ültessük. Lomblevelű örökzöldeket legjobb tavasszal ültetni. V. Pénzes Judit UÉÉkÉÉÉüÉM Mindennapi nyelvünk Közéletünk nemkívánatos jelenségeinek kritikája, szellemesen gúnyolódó szóhasználatunk tükrében Közös politikai életünk jelenségeit, gazdasági életünk átalakulásait egyre több olyan írás állítja a közérdeklődés előterébe, amelyet a gunyoroskodó nyelvi ábrázolás, a szatirikus látásmód, a humorosan csipkelődő kritikai magatartás jellemez. Ezeknek a sajtó hasábjain olvasható közleményeknek kulcsszerepet vállaló szövegrészleteiben egy-egy olyan szóalkotás hitelesíti és felerősíti az eh'télő, a lényegre tapintó kritikát, amely egyúttal a szóhasználati találékonyságnak, az alkalmi nyelvi ötleteknek típuspéldáját is érzékelteti. Erről a szóhasználati jelenségről tanúskodik alábbi példatárunk. Az elvtelenül hajbókoló, tolakodó módon dörgölődző közéleti ember jellemzőit sűríti egy csúfolódó szóalakba e szövegrészlet szerzője: „Valami fő fenéknyalfinc tollából olvashattunk hegyibeszédei” (Magyar Hírlap, 1990. szept. 8.). A televízió nézői egyetértenek azzal a kritikai megjegyzéssel, hogy a valóban bugyuta, émelyítően primitív Angyalbőrben című sorozattal kapcsolatban a képi szörnyelmény minősítésnek van alapja (Heves M. Hírlap, 1990. okt. 16.). A lényegre tapintóan sűríti magába a csúfondáros kritikát az e szövegrészletben kulcsszerepet játszó, egyéni ízű szólelemény: „A nullára csökkent szerkesztőségi rozogányok sem szeghették kedvét a portyázó kritikusoknak, hogy meglátogassák a vidéki színházak előadásait is.” (Magyar Nemzet, 1990. okt. 25.). Az sem véletlen, hogy megszaporodtak a szellemes és „meghumorított”, a mai nyelv- használatban szokatlannak tűnő, de szinte önálló mondanivalót is hordozó szóképzési formák: „El tudná helyezni e név viselőjét a regényírászok palettáján” (Magyar Nemzet, 1991. júl. 2.). „Ne sajnáljuk a festőket, még ha ugyanolyan nyomoroncai a társadalomnak, mint a bérből és fizetésből élő milliók.” (Magyar Hírlap, 1991. júl. 6.). „A klub nem volt otthona a politikai táv- kacsintgatásoknak és lihegenc agybuborékolásoknak (Új Magyarország, 1991. aug. 2.). A rádió reggeli műsorát hallgatók kénytelenek egyetérteni ezzel a gúnyolódó, iróniával telített minősítéssel: Agydöngölő, zenének csúfolt agresszív hangáradat, napkezdő hangömlénf’ (Új Magyarország, 1991. aug. 10.). Tisztelet a kivételeknek, napjainkban a sajtó hasábjain megszaporodtak a feleslegesen s öncélúan fanyalgó és szószaporító írások, s sokan ma már valójában nem írogatnak, irkáinak, hanem írdosnak, söt) inkább csak írdá- csolnak (Új Magyarország, 1991. aug. 21.). S a kertelő, kön- törfalazó szószaporítás útját állja az önálló gondolkodási módoknak, folyamatoknak. Az idézett gyakorító képzős igealak kritikai hírértéke is előtérbe került, s a nyelvi humor forrásává vált. A kritikai felhangokkal dúsított egészséges humor sem véletlenül jelentkezik mai közéleti nyelv- használatunkban. Hű tükörképei ennek a kritikai éllel feldúsított ikerszavak gyakori szerepvállalásai közéleti nyelvhasználatunkban. Ahogyan erről ezek a szövegrészietek tanúskodnak: „Az örök erkölcsi értékekre kell figyelni. Minden más semmibe hulló szószátyárság, lényegében gerinctelen politikai tigyi-togyi” (Heves M. Hírlap, 1991. júl. 13.). „A tévé székházában zajlik az érvényesülési tili-toli: sorjáznak a silány próbálkozások, a felfuval- kodott himi-humik. ” (Heves M. Hírlap, 1991. júl. 18.) A szóterror, a szódiktatúra felerősödő tendenciájának kritikájáról ad érzékletes képet ez a szövegösszefüggés: „Lári-fári, nincs ennek a fecsegésnek semmi alapja” (Magyar Nemzet, 1991. júl. 18.). A valóságot megkerülő, illetőleg elleplező mellébeszélés egyhangúságát vannak hivatva kiiktatni a közéleti jelenségek és történések kritikájának hatástényezőit is felerősítő szójátékos nyelvi lelemények. Ezek a szövegrészietek tanúskodnak róla: LÉ Két kapott a családi PÓT címmel megjelent közleményben olvashattuk: „Van azért, ami most is kapott valamit: LÉ Két a családi PÓT’. (Magyar Nemzet, 1991. márc. 1.). Nem véletlenül jelentkeztek ezek a fura szójátékos nyelvi formák sem: „ Furcsa puccs, Fuccs a puccsnak, Elvetélt a puccs!” (Kurír, 1991. aug. 22.). Bemutatott példáink azonban arról is tanúskodnak, hogy a nyelvi ötletek, a nyelvhasználati találékonyságok megtalálására és felhasználására is egyre érzékenyebbek újságíróink. Dr. Bakos József Infarktus a munkanélküliségtől Svájcban és Nyugaton másutt is sokáig menedzserbetegségnek tartották az infarktust, és az orvosi szociológiának kellett felismernie, hogy mennyire sújtja az alsóbb néprétegeket. A svájci Johannes Siegrist figyelmét az utóbbi időben Kelet-Németor- szág keltette fel, ahol a lavinaszerű munkanélküliség megsokszorozta az infarktusos eseteket. A nemzetközileg elismert Siegrist 1973 óta vezeti a mar- burgi egyetem Orvosi Szociológiai Intézetét, s a nyáron német- országi és kínai vizsgálatok alapján közzétett két tanulmánya azt igazolja, hogy az úgynevezett „szociál-emocionális” megterhelés jelentős kockázati tényező a koszorúér-megbetegedés esetében. A svájci szociológus az NSZK-ban egyik alapítója volt az empirikus orvosi szociológiának, és jól leírta egyebek között, hogy a munkateljesítmény és annak elismerése közötti aránytalanság, „egyensúlytalanság” hogyan és mennyire rontja az ember közérzetét. Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítása rámutat, Johannes Siegrist a Kelet-Né- metországban végbement változásokat és az azok nyomán jelentkező megrázkódtatásokat, különösen ha tartósnak bizonyulnak, „kórokozóknak” tartja. Több száz középkorú német munkás mutatott „bizonytalan foglalkoztatási státusa miatt” négy^ötszörte nagyobb infarktusveszélyeztetettséget, mint hat és fél évvel korábban, amikor megvizsgálta egészségügyi minősítésüket. A foglalkoztatási stressz a klasszikus orvosi „rizikófaktorokat”, tehát a vérnyomást és a vér koleszterinkoncentrációját is növeli, de egyéb kihatásai is vannak. A munkás érzelmi levertsége nemcsak a kívülről támasztott magas követelményekkel függ össze, hanem saját teljesítménye igényével is. Infarktusra különösen hajlamossá váltak azok, akik annyira azonosultak szürke munkájukkal, hogy nem tudtak belsőleg elhatárolódni tőle. A teljesítménnyel arányos egyéni díjazás bevezetése a megvizsgál- taknál egyértelműen megemelte a koleszterinszintet — a munka intenzívebbé válását és a keresetemelkedést ugyanis az alkal- maztatási biztonság csökkenése és nyugtalanság kísérte. A kelet-németországi vizsgálatoknál az is bebizonyosodott, hogy a mai társadalomban a munka nemcsak a megélhetés eszköze, hanem sok más társadalmi szükségletet is kielégít. A munkanélküliségnek sokféle súlyos következménye van, az önbecsülés csorbulásától a társadalmi kapcsolatok elvesztéséig. Az önbecsülés, a saját értékek tudata fontos kelléke viszont a konfliktusok és az érzelmi feszültségek leküzdésének. A terhelhetőség csökken, ha a meghatározott vonatkozási csoportokkal fenntartott kapcsolat zavart szenved, vagy hiányzik az elismerés. Az ezzel kapcsolatos emocionális zavarok önmagukat erősítik és önállósítják. Az ideg- rendszer „túlaktivizálása” végzetes következményekkel járhat a véredényekre és az anyagcserére, sőt, károsodhat az immun- rendszer is. A FÁZ szakírója megjegyzi, hogy ez a fajta veszélyeztetettség elvileg a lakosság minden csoportját érinti, de a társadalmilag gyenge rétegeket erősebben. Ennek az az egyszerű oka, hogy magasabb szakképzettség mellett hosszú távon kisebb veszély fenyegeti a hivatási státust, és sokkal több a kitérési lehetőség, amelyet bizonyos privilégiumok is bővítenék. Johannes Siegrist — a nyugatnémet lap szerint — nem híve a visszaélésekre könnyen felhasználható szociáltechnikáknak, viszont új egyéni és strukturális egészségmegőrzési eljárásokat sürget. A svájci szociológus felteszi a kérdést, hogy az új német szövetségi tartományokban nem kellene-e valamit tenni azon csoportok szociális válságának leküzdésére, amelyeket különösen sújt a munkanélküliség. Tanácsos lenne azoknak a szociális megterhelés alatt álló csoportoknak a jobb orvosi ellátása, amelyeknél már megjelentek a testilelki rizikófaktorok. Az állatok megszépítik az életet A higiéniára különben oly kényes egészségügyiek egynéhány német öregek otthonában most alább adják: kiderült, hogy nincs az a gondos törődés, amely any- nyit enyhítene az idősek magányosságérzetén, mint egy-egy háziállat „társasága”. Az elmélet lelkes és odaadó harcosa egy magát Élet az állatokkal néven emlegetett egyesület, amely 1988 óta fáradhatatlanul próbálja meggyőzni az öregek gondozásával, rehabilitációjával foglalkozó intézményeket, hogy menynyivel fontosabb ez a fajta társaság, mint a patikaszerű tisztaság, ami állatok, az állattartás engedélyezése esetén valóban nem tartható fenn maradéktalanul. Igazán különös látvány a tolószékben ülő idős úr, amint arcán vidám mosollyal egy kecskéhez szól. Mások a kisebb, ölbe vehető állatokat kedvelik, s nemcsak a cicák találnak hűséges gazdára az otthon lakóinak személyében, hanem a tengerimalacok, a hörcsögök és ki tudja még, mennyi kis állat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyébként magukat elhagyó, az élet iránt oly közömbössé vált idősek magatartása gyökeresen megváltozik, ha állatokkal kerülnek kapcsolatba. Szeretetet adnak, és egyben úgy érzik, gondoskodniok is kell kis társukról. Aki az előző nap még úgy gondolta, hogy képtelen járni, másnap már egy nyuszi kedvéért képes kimenni a kertbe, leveleket, füvet gyűjteni neki, majd osztozni az örömben, amit a kis állat lakmározása jelent. Egy másik gondtól is megszabadulnak az ápolók azáltal, hogy az otthonok egyre inkább befogadják a kis állatokat. Eddig, ha valaki nem tudta már ellátni önmagát, feladta korábbi életét, és beköltözött egy-egy öregek otthonába, nemcsak az életformaváltozástól szenvedett, hanem sok esetben hűséges állatától, többnyire kutyától vagy macskától volt kénytelen megválni. Most ez változik: viheti magával, s mindjárt otthonosabbá válik az élet, kisebb az elviselhetetlen változás. Ami a tisztasággal kapcsolatos aggályokat illeti, az ilyen irányú vizsgálatok egészen meglepő eredményre vezettek. Alaposan felmértek két otthont — egy olyat, ahova tilos bevinni állatot, és egy másikat, ahol szinte minden öregnek van kis társa. Az utóbbiban kevesebb kórokozót találtak, s az ok egyszerű: akiknek oly fontos, hogy megtarthassák háziállatukat, "igyekeznek elébe menni a vádaknak. Sokkal több gondot fordítanak környezetükre, nehogy valami is veszélyeztesse ezt a különös „társas életet”... Schopenhauer megállapítása A ^éjtvényábra fő soraiban Arthur Schopenhauer német fi- lozófusi'egyik megállapítása olvashatód Megfqjtendők: a vízsz. 1. és függ. 14. sz. sorok. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része (zárt betűk: A, L, I, Ó) 14. Napfúrdőt venni 15. Márványáról híres olasz város 16. Esni kezd az eső 17. A szervezet motorja (névelővel) 18. Európa-kupa, róv. 19. Bizony (ford.) 20. Hegyes cipészszerszám 21. Mezőgazdasági eszköz 22. Messze- hangzóan dalolja 24. Ennivaló 26. Óhajtotta — régiesen 28. Szovjet város 29.... Vegas (nagy város az USA-ban) 31. Táplált 32. Schütz... (színművésznő) 33. Amit, áltat 35. Gyógyító eljárás 37. Római negyvenkilenc 38. Zseblámpatartozék 39. Gyalogos kirándulás 41. Testnevelési Főiskola, röv. 43. Medália 45. Fából letört rész 47. Horony 49. Titokban elveszi ... 51. ... carte (étlap szerint) 52. Feltűnően nagy 54. Kilátásba helyezett 55. Angol férfinév 56. Ritka férfinév 58. Három — oroszul 59. Annyi mint, röv. 60. Norvégia és Belgium gk-jele 62. Ford. dátumrag 63. A végére csomóz 65. Néve- lős hegyoldal 67. Az én személyemmel 69. Cseppet sem szórakoztató FÜGGŐLEGES: 2. Baranya m-i település lakója 3. A máj termeli 4. Ázsiában honos vadkecske 5. Angol költő (Thomas) 6. Vége — angolul 7. Te és ő 8. Festőkellékek 9. A végén ugyanaz! 10. Dombormű épületeken 11. Tettét megindokolni igyekszik 12. Rádium 13. Mennyezetre szerelt ruhaszárító szerkezet 14. A mondás folytatása (zárt betűk: E, L, G) 17. Amelyik személyt 21. Táplálkozhat 23. Részben invitál! 25. Késői napszak 26. Magasba tartva a túloldalra teszi 27. Pénzt csekken megküldött 30. Szegény, mint a templom ... 31. Becézett Gertrúd 34. A személye előtti helyre 36. Menyasz- szony 40. Tó a SZU-ban 42. Darazsak fegyvere 44. Libát erőszakkal etető 45. Ferenc becézve 46. Rangon aluli 48. Tea — németül 50. Mérleget használt 53. Világhírű filmszínész (Jean) 55. Vonatkozó névmás 57. A személyénél 59. Dunakeszihez csatolt helység 61. Vad, ádáz 64. Mázol 65. Igen — szlovákul 66. Kevert máj! 68. Részben hévül! 69. Gulya páros hangzói A megfejtéseket október 3-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A borítékra írják rá: „Keresztrejtvény”. Báthory Attila
