Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-27 / 227. szám

Zászlóavatásra készül Domoszló A község 1727-ből származó címere ékesíti Domoszló zászla­ját, amit hagyományteremtésre készítettek — hímeztek — a hely­beli öregek otthonának ügyes kezű lakói. A falu zászlaja a De­ák téren kerül majd tartójába — árbocra —, először az október 6-ra tervezett avatás napján. Ün­nepi mise előzi meg az aktust, katonazenekarral, katonai tisz­teletadás mellett kerül majd a la­kosság elé az új zászló, amit meg­szentelnek. Az eseményre jeles politikust is meghívtak már Do­Orgonahangverseny Virág András orgonahangver­senyére kerül sor Gyöngyösön: a zenei esemény október 1-jén 19 órakor kezdődik a Szent Berta­lan főtemplomban. moszlóra dr. Dombach Alajos­nak, az Országgyűlés alelnöké- nek személyében. A Mátravidé- ken már régóta ismert — koráb­ban Gyöngyösön ügyvédként sokáig dolgozott — jogász elfo­gadta az invitálást. S — a tervek szerint — az avatóbeszédet is ő mondja. A község zászlaját az elképze­lések szerint a továbbiakban minden jelesebb — állami és he­lyi — ünnep alkalmával felvon­ják a téren. Adácsi vízivilág A gyöngyösi — adácsi Vasutas Horgász Egyesületnek 80 hektáros mesterséges tava 1974 óta szolgálja a város és a község közötti területen a „pecások” kedvtelését. A szerve­zetjói sáfárkodik a — még a telepü­lés önálló téesze által létesített — vízfelülettel. Tevékenységének ér­téke a legutóbbi két és fél esztendő­ben 600 ezerről 3 millió forintra nőtt. A tározó vonzerejét tavaly 133 mázsa különféle hal telepítésével növelték, míg az idén tavasszal és nyáron további 5,5 mázsa méretes ponty gyarapította a halállományt. A nevelés szép példája az a kereken 100 ezer körömponty, amitebbenaz évben kétnyarasra szántak, hogy ki­ki horgára akadjon majd belőle, ha eljön az ideje. S, hogy csak akkor, és ne előbb, azt — több más mellett — két fizetett őr is vigyázza a parton. Csaknem egy életnek kellett eltelnie, hogy G aranyi József tá­volabb lakó „testvéreivel” is ta- lálkozhassék. A hazájában sem elkényeztetett idős beregszászi festőművész úgyszólván első „külföldi” szereplése a gyöngyö­si, amelynek alkalmából most — e hónap végéig — munkáinak egyfajta válogatását adja. A Va- chott Sándor Városi Könyvtár­ban látható kiállítás Kárpátalja sajátos hangulatával, színgaz­dagságával ragadja meg a látoga­tót. A tárlat 34 képének mind­egyike értékes, élményt adó al­kotás. A Magyarországon élők elé olyan világ tárul, amelyről eddig többnyire csak hallottak, olvastak. Az egyetlen varázsos női portrén kívül tájrészletek, vi­rágos-gyümölcsös csendéletek, a hataráinkhoz közel, de szá­munkra mégis oly távol váltako­zó évszakok köszöntik az érdek­lődőt a kései találkozón, megany- nyi üdvözletét, üzenetet hozva. Gondolatébresztő A Latorca té­len című alkotás a parányi házak elesettséget, magányosságot is (Fotó: Szántó György) tükröző csöndes világával, vagy a morajlását, zúgását szinte hal­lató Hegyi patak. A megnyug­vás, a kiegyensúlyozottság felé vezetnek a — kicsit talán Szilvás­váradra is emlékeztető — Park­ban, vagy a Sétálók című alkotá­sok. Csüggedés és bizakodás egyaránt sejlik a kompozíciók­ból a festék „nyelvén” igazán ér­zékletesen kifejezve. Őszinte a „beszéd”, világos, érthető. Kár, hogy nem tud(ott) való­ban sokakhoz eljutni. A könyv­tári galéria ugyanis meglehető­sen eldugott, s így a képzőművé­szet iránt még annyira érdeklődő közönséget is kevésbé képes megállítani, becsalni. (-ni) Kárpataija üzenete HÍRLAP, 1991. szeptember 27., péntek GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE Az Ördögszekér Portugáliában Szőlősiker Domoszlón Miközben másutt — országo­san — gondok vannak a szőlőfel­vásárlással, Domoszlón — úgy látszik — nincsenek, nem lesz­nek különösebb problémák. A Mátragold Kft. már a szüret ele­jén több mint 100 tonna cseme­geszőlőt vett át, illetve értékesí­tett. S egy héten belül fizet is a termelőknek a tsz körzetében. Mezőőröket képeznek Mezőőröket is képeznek már Gyöngyösön. A Mátra Művelő­dési Központ szakképesítést nyújtó tanfolyama 32 órás, s a foglalkozásokat öt hétvégén tart­ják. Üj diszkontáruda Kisnánán A kisnánai községháza egy ré­szében kft. nyitott a napokban új diszkontárudát. A mintegy 70 négyzetméteres eladótéren — két másik szektorral versenyben — 600 ezer forintos árukészlettel osztoznak az ellátáson. Jobb út Yécsen A közelmúltban Vécsen új aszfaltburkolatot kapott a Május 1. utca. Az útfelújításra 370 ezer forintot költött az önkormány­zat. Rengeteg élménnyel és ta­pasztalattal gazdagodva tért ha­za az Ördögszekér ifjúsági nép­tánccsoport portugáliai turnéjá­ról. A csaknem egy hónapig tar­tó rendezvénysorozat alatt meg­ismerhették a vendéglátó portu­gál nép szokásait, hagyományait éppúgy, mint Ólaszország és Franciaország néhány nevezete­sebb vidékét. A négy éjszakán át tartó utazás fáradalmait az olasz- országi Garda-tó partján, a Francia riviérán, Monacóban, Nizzában, a csodálatos és festői francia műemlékvárosban, Car- casone-ban, és a spanyol határ közelében lévő Biaritzban pi­henhették ki. Valadares egy vendégszerető kis portugál falu, ahol ennek a fesztiválnak már nagy hagyomá­nyai vannak, s amelynek rendez­vényei szorosan kapcsolódnak a környék vallási ünnepeihez. A csapat táncosai tizennyolcszor léptek színre a különböző hely­színeken felállított szabadtéri színpadokon. Hogy miként csöppentek a színes forgatagba az órdögszekér táncosai, arról Tömöri Gábort, az együttes ve­zetőjét kérdeztük. — Ez az út Szammer Ernő közvetítésével jött létre, aki tol­mácsként kísérője is volt a csa­patnak. A fesztivál rendezősége őt kérte fel arra, hogy Magyaror- szágról hívjon meg egy néptánc­csoportot: ránk esett a választá­sa. — Nem tartott attól, hogy a hosszú út alatt váratlan probléma is adódhat, hiszen 13-15 éves gyerekek alkotják az együttest? — Ami rajtunk múlott, azt megtettük. Elkísért bennünket a gyöngyösi szabadidő központ vezetője, Vinczéné Nagy Erzsé­bet is, akivel közösen minden szervezési gondot sikerült meg­oldanunk. De velünk volt a Róna zenekar Salgótarjánból, ők már a tavalyi lengyel turnénkon is kí­sértek. Szerencsére, semmi ko­moly probléma nem adódott a néhány hét alatt, s ez a gyerekek­nek is köszönhető. Fegyelmezet­tek, talpraesettek voltak a turné idején. — Milyen volt a kinti ellátás? — Egy középiskolai kollégi­umban kaptunk szállást, közö­sen minden résztvevő, így alkal­munk nyílt közelebbről is megis­merni más ország képviselőit is. Hála, nem volt nagyon túlfeszí­tett a program, alkalmunk volt a pihenésre, szórakozásra is. Az oda-vissza utat is több részletben tettük meg. — Hogyan összegezné az út tapasztalatait? — Kissé körülményes volt a szervezés, ennek ellenére sike­resnek könyvelhetjük el a portu­gáliai vendégszereplést. Tétje ugyan nem volt, de rengeteg él­ménnyel, ismerettel gazdagodva tértünk haza, azzal a megnyugta­tó tudattal, hogy cserébe mi is nyújtottunk valamit. G.K. Idősek klubja Gyöngyössölymoson Három éve zömében nyugdíjasok látogatják Sólymoson az idősek klubját Az egykori tanítói la­kást, majd iskolát alakították át, hogy a hosszú mun­kás évek után gondoskodásra szorulókat ellássák, a közösségre vágyóknak pedig egy második otthont teremtsenek. A rendszeres foglalkozások, kirándu­lások mellett a klubtagok dolgoznak is, az asszo­nyok például csigatésztát gyúrnak. Nagy Károlyné- tól, az intézmény vezetőjétől megtudtuk, hogy a kö­zeljövőben két nagy eseményre fa készülnek. A többség még sohasem látta — legfeljebb a képer­nyőn keresztül — az Országházat, ezért úgy döntöt­tek: a fővárosba utaznak, és sok más látnivaló mel­lett megnézik, hol fa dolgoznak a honatyák. De kö­zeleg az „idősek világnapja” fa, amelyen ünnepi mű­sort adnak elő. (fotó: mzs) Detkiek Ausztriában Az osztrák Ampflwang köz­ség polgármesterének, Roland Kaltenbrunnemek a vezetésével — mint ismeretes — még a tavasz- szal kis delegáció járt Detken a hivatalos kapcsolatteremtés szándékával. A falu ausztriai vendégei a településsel ismer­kedtek, felkeresték az óvodát, az iskolát, az egészségügyi kombi­nátot, a tsz-központot, majd a detkiekkel eyüttműködési meg­állapodást is aláírtak. A bá­nyászkodással, erdőműveléssel, idegenforgalmi tevékenységgel foglalkozó mintegy háromezres lélekszámú külföldi helység kép­viselői a találkozó során viszont- látogatásra invitálták vendéglá­tóikat, akik a szíves meghívást örömmel elfogadták. így októ­berben — ahogy Pelle Sándor polgármestertől értesültünk — detki küldöttség utazik majd Ampflwangba. A csoportban a helyi képviselő-testületen kívül az általános iskolai énekkarwiszi majd a Mátravidék üdvözletét. Jobb körülmények vevőknek és eladóknak Megújul az abasári áruház Faluhelyen annak idején országosan is elsőként született az abasári emeletes áru­ház, amire hosszú évekig büszkék le­hettek a községbeli­ek. Az esztendők múlásával azonban mások lettek az igé­nyek és az ízlések is, a fejlődés változtatást sürgetett. A helybeli­ek, illetve a környék­beliek kívánságaihoz igazodva, a domosz- lói áfész így nemrégi­ben az üzlet átalakí­tásához, korszerűsí­téséhez kezdett. Mint Tóth Lajostól, a kör­zeti szövetkezet el­nökétől értesültünk: 2.5-3 millió forintba kerül az újabb elkép­zelések megvalósítá­sa, s további ráfordí­tással diszkontáruda is létesül majd itt. Az eddigi iparcikk- káruház — magánke­reskedők bevonásá­val is — a jövőben műszaki termékeket, élelmiszereket, kere­sett csemegeárukat értékesít, s lesz benne büfé. A rekonstruk­ció során elvégzik a víz- és villanyvezeté­kek cseréjét, az eddi­ginél minden tekin­tetben jobb körülmé­nyeket teremtenek a vevőknek és eladók­nak egyaránt. Két- három hónaposra tervezik a munkákat, azon vannak, hogy a nagy karácsonyi vá­sárra ki-ki megelége­désére átadhassák Abasár reprezentatív kereskedelmi egysé­gét. Mérleg A gyöngyösi áruházban van egy csodagép — egy mérleg — a büfé mellett. (Hogy miért pont ott, rejtély, az ember nem tud bűntudat nélkül befalni egy sonkás szendvicset, elkortyolgatni egy pezsgő — ám kalóriadús — Coca-Colát, folyton csak a szembesülés...^) Ez a mérleg azonban nem azonos a néhány év­vel ezelőtti, húsz fillért elnyelő társaival, ez nemcsak a kilókat mutatja meg, hanem jóval komplexebb szolgáltatást végez. Igaz, húsz forintért... Már maga a mérési aktus is izgalmas: nem elég ráállni, nyomkodni is kell mindenféle gombokat. Például beütni: me­lyikévben, hónapban és napon születtünk, hogy hány centimé­teresek vagyunk, és nemünk szerint nőnek vagy férfinak vall- juk-e magunkat. Ha ez kész, néhány másodperc gondolkodás után a gép zümmög egy kicsit, és kinyomtat egy számlához ha­sonlatos papírcsíkot. Jön az egzakt mutató: 53,8 kiló. Pont jó, gondolnám ma­gamban, az adatok azonban közlik: ’’így a normál súlyától 14,2, az ideális súlyától 7,4 kilogrammal marad el.” A fenébe is, nem értem. Mi az, hogy normál súly? Valami átlag? De mi­lyen? A huszonöt éves nőké, vagy a júliusban születetteké, ne­tán a 168 centiseké? És a normális súlykülönbség miért majd­nem kétszer annyi, mint az ideális? Az ideális az nem normális? De aztán felejtem a kételyeimet, mert jön a következő számhal­maz: ”bioritmus-tendencia”. Itt kinyomtatta a gép a születési adataimat, a koromat, és hogy örüljek, megadta az éveim szá­mát napban is. Tehát, hogy akkor épp 9199 napos vagyok. (Ezt persze, magam is kiszámíthattam volna, meg amúgy se nagyon érdekel). A következő fejezet már jobb: fizikailag még egy na­pig leszek passzív, lelkileg még 13 napig sebezhető, szellemileg pedig még nyolc napig habozó. Ez igazán hasznos tájékoztatás. Nem kell mást tennem, mint például 13 napig elvonulni a világ szeme elől, nehogy valaki a lelkembe tiporjon, esetleg nyolc napig nem kéne bejönnöm a munkahelyemre, úgyse tudnak használni semmire. Okos... Ha Gyöngyösön laknék, minden héten elmennék az áruházba, felállnék a mérlegre, begyűjte- ném a negatív mutatókat, és szótlanul letenném a főnököm asztalára. Tessék engem békén hagyni, igazolni tudom, hogy ma rossz napom van. Sőt, még holnap is az lesz, meg egész hé­ten. A papír végén jó tanácsok: "Kerülje a cukrot! Fogyasszon kevesebb limonádét, fagylaltot, süteményt!...”Igen? Es a súly­hiányommal mi lesz? Abonett kekszekkel szedjem magamra azt a 14 kilót, ami a gép szerint hiányzik a normális tömegem­hez? Ezeken töprengek, amikor újabb áldozat lép a géphez, egy férfi. Áll a mérőlapocskán, vadul nyomogatja a gombokat, a végén már ütni kezdi a gép oldalát. "Dobj be, haver egy hú­szast”— szól oda a büfés, de a haver meg se hallja, csak nyomo­gat megüt, lelép róla, aztán megint fel. Szerintem már ismeri a gépet. Es most csak hecceli... Doros Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom