Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-26 / 226. szám
HÍRLAP, 1991. szeptember 26., csütörtök EGER ÉS KÖRZETE 5Gordon-tréning a 10-esben Az egri 10-es számú általános iskolában nemcsak a gyerekek képzésére gondolnak. Harminc órás tanfolyamot hirdettek, s az egyre inkább tért hódító Gordon, szülői hatékonyság fejlesztő tréningre invitálják a vállalkozó kedvű szülőket. Az első foglalkozást október 7-én, hétfőn tartják délután 5 órakor az iskola Kodály Zoltán úti épületében. Egri táncosok Nagykállóban Fesztiválra készül az egri Lajta László Néptáncegyüttes Nagykállóban október 4-én, 5-én és 6-án a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a helyi cégek támogatásával a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központban rendeznek néptáncfesztivált. A tizenegy hazai együttes mellett külföldiek is érkeznek a találkozóra. Az egri táncosok szeretnék legjobb formájukat adni. Gázellátás Felnémeten Nagy fába vágják a fejszét címmel szeptember 16-i számunkban az egri oldalon közöltünk egy tudósítást a felnémeti gázellátás helyzetéről. A cikkben leírt adattól eltérően a gázelosztó vezetékhálózat kivitelezése 1992 tavaszán indul, és 1993-ban fejeződik be, tehát nem 1992. október 5-én. Ennek alapján a felnémetiek csak a 1993-94-es fűtési idényben számíthatnak a hálózat üzemképességére. Finn diákok a megyeszékhelyen Szeptember 15-től 22-ig a me- gyeszekhely vendégei voltak a finn testvérváros, Pori küldöttei. Huszonegy diák a Riiketo középiskola zenei negyedikes osztálya látogatott el Egerbe. Fogadta őket dr. Ringelhann György polgármester. Ellátogattak a Gárdonyi Géza Gimnáziumba, ahol tanórákon vettek részt, az Ifjúsági Házban pedig rövid műsorral kedveskedtek a vendéglátóknak. Itt-tartózkodá- suk ideje alatt a környék nevezetességeivel is megismerkedtek. Egészségügyi alapellátás Egerben Az egri önkormányzat legutóbbi ülésén foglalkozott az egészségügyi alapellátásnak a városi önkormányzathoz történő átszervezésével. A határozat értelmében a felnőtt körzeti orvosi és ápolónői szolgálat, a gyer- mekkörzeti orvosi, védőnői és asszisztensi szolgálat, továbbá az iskolaorvosi és a fogászati ellátás fokozatosan az egri önkormányzat hatáskörébe kerül. Ennek megfelelően az év végéig kijelölték az átszervezésből adódó feladatokat. Családsegítő Alapítvány a rászorulóknak Egerben a Szociális Szolgáltató Központ két évvel ezelőtt arra a feladatra vállalkozott, hogy megpóbálja feloldani a városban egyre nagyobb mértékben jelentkező szociális feszültséget. Tevékenységük nagyon szerte ágazó, foglalkoznak az idősek gondozásával, kialakították a családsegítő szolgálatot, és létrehozták a hajléktalanok krízisotthonát is. Talán az egyik legszebb és leghumanitáriusabb munka, amit az intézmény szociális munkásai végeznek, amely nem mindig felhőtlen tevékenység. A zömmel pedagógusokból, szociológusokból, pszichológusokból és jogászokból álló csoport feladatairól Kovácsné dr. Nagy Magdolnával, a Szociális Szolgáltató Központ igazgató-helyettesével beszélgettünk. — Ha valakinek az útja nap mint nap a Deák Ferenc utcai intézményük előtt vezet el, talán nincs olyan napszak, hogy ne látna időseket, kisgyerekkel várakozó anyákat az épület előtt. Ez azt is jelenti, hogy a rászorultak tudják, hová kell fordulniuk. — Amióta ez a szolgálat létrejött — mondja az igazgató-helyettes —, nagyon sokan keresnek bennünket, és elértük azt is, hogy nemcsak a családok, hanem már a fiatalok, a volt állami gondozottak is bíznak bennünk, és rendszeres kapcsolatot tartanak velünk. Ahogy mondani szokták: fogódzót jelentünk számukra. — Bár az emberek szeretete, odaadása, fáradozása a másikért ezresekben nem kifejezhető, de a pénz léte vagy nemléte meghatározó egy intézmény életében. A szociális szolgáltató honnan próbálja a hiányzó forintokat beszerezni? — Sajnos, egyre gyakrabban kerül szóba mostanába a pénz hiánya. Az adott kereteink már tovább nem tágíthatok, magunknak kell új források elé nézni. Ennek egyik módja a pályázatok kiírása, illetve alapítványok létrehozása, mint például a Család- segítő Alapítvány, amelyhez partnert is találtunk az Ingatlan- bank Részvénytársaság egri fiA családsegítők nem feledkeznek meg az idősekről sem ókjában, Gyula Zoltán igazgató személyében. Hatvanezer forinttal indultunk, ebből a felét a bank utalta át részünkre. Azóta — ha nem is nagy összeggel — sokan hozzájárultak az alapítványhoz. Főleg ruhaneműk érkeztek, mivel az emberek ezt tudnak adni leginkább. Kapcsolatba kerültünk továbbá a Budacoop Áfész- szal Budapesten, akiktől olcsó pólókat, papírzsebkendőt, vécé- papírt kaptunk, és az üzleti árakhoz képest jóval olcsóbban kínáltuk. Sokat beszélünk arról, hogy manapság az emberek nem szolidárisak egymással, a kapcsolatok fellazulnak. Ez az alapítvány bebizonyította, hogy azoknak, akiknek alig van valamijük, abból a kevésből is adnak, ha egy bajbajutottról van szó. De már azzal is segíthetünk társaikon, ha jelezzük a Szociális Szolgáltató Központba, hogy környezetünkben, szomszédunkban elesett, beteg polgár él. így bukkantunk rá például egy romos házban szinte félig megfagyott családra. Mivel mi nem vagyunk igazán vállalkozó típusú intézmény, olyan ötletet is várunk és elfogadunk vállalkozóktól, amivel gazdagítani tudnánk az alapítványt. Igen sokat jelentene például, ha így tudnánk munkalehetőséget biztosítani a rászorultaknak. Nagyon nagy szükségünk lenne használt bútorokra is, hiszen az átmeneti szállásainkon meghúzódó többgyermekes családok ezekben szenvednek többnyire hiányt. — Úgy tudom, hogy egy újabb pályázat is születőben van, ami Eger ifjúsági mentálhigiénés rendszerére készül. Mi ennek a lényege? — Egyre inkább jelentkezik nálunk is az a probléma, hogy a fiatalok kilátástalannak látják jövőjüket. Ez abban is megnyilvánul, hogy sok gyerek nem találja a helyét, kallódik. Az ifjúság védelmére egy összefogott csapatmunka lenne a legmegfelelőbb. Erre nyújtottunk be pályázatot a Társadalombiztosítási Főigazgatósághoz. Ennek az lenne a lényege, hogy diáktanácsadókat, ifjúsági telefonos lelkisegélyszolgálatot, információs irodát alakítanánk ki többek között, illetve kapcsolatot szeretnénk kiépíteni a gyermek ideggondozóval és a kórház pszichiátriai osztályával. Ebben a mentálhigiénés rendszerben, teámban együtt munkálkodna a közép- és főiskolás, a szociális gondozó és az orvospszichiáter is. (sz-r.) Természetszeretete élteti Hortobágyi Ernő 1922-től él Egerben. Az is igen hosszú idő, amit a megyeszékhelyen eltöltött, éveinek száma pedig — immár közel a nyolcvanhoz! — kimondottan tiszteletre méltó. Leginkább azonban másért bámulja az ember. Fáradhatatlanságáért, a szakmája, a természet iránti változatlan érdeklődéséért, cselekvő aktivitásáért. A nyugdíjas agrármérnök, egykori gazdaképző iskolai igazgató, a több intézetben is kipróbált oktató helyében ugyanis sokan már régen a pihenést választották volna. Belenyugodnának a dolgos pálya eddigi eredményeibe, megelégelnék a sikereket, a számos kitüntetést, amikkel megyei, országos szinten elismerték fáradozását. Ő azonban a kiváló munkáért, az erdő védel mezeséért kapott miniszteri kitüntetésekkel, a rangos Széchenyi-em- lékéremmel a tarsolyában sem nyugszik. Az idén is — sorrendben a 21. alkalommal — megszervezte a nemzetközileg is ismertté vált bükki, heregréti tábort, s jelenleg már a következőre készül. A jövő nyárira. Megszokott tevés-vevésében váltok vele szót legutóbbi hegyi találkozásuk felidézésére. — Nyilvánvalóan most sem üdülni mentem kedvenc helyemre — magyarázza az idős szakember, a régi turista — hanem, hogy a tábornak nevet adó dr. Lénárt János emlékének a környezet- és természetvédelem jegyében újabb kis áldozattal adózunk. Kétszázhetedmagammal — közöttük 73 fiatallal — jártuk az erdőt, a hegyeket és a völgyeket, bújtuk az üregeket, látogattuk a források vidékét, hogy ismét pótoljuk, amit a magukról, a természetről sajnos meg-megfeledke- ző kirándulók elmulasztottak. Takarítottunk, szétdobált hulladékot, szemetet gyűjtöttünk zsákokba s cipeltünk konténerünkbe, hogy — a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 34. sz. Bükki csoportja közreműködését is élvezve — tisztábbá, kellemesebbé, vonzóbbá tegyük a csodálatos tájat, a Peskőt, az Őrkőt, a Vöröskőt, a Tarkőt, a Bálványt, a Háromkőt, az írnokot s barlangjaikat. Meg a Nagymezőt, a Zsidórétet, Fekete-sár- bércet, Bánkút környékét, a bányahegyi parkolót, a pazsagi kilátót, a Toldi-kunyhó szomszédságát. Portyázásaink óta bizonyára szívesebben iszik a vándor a Kis-som, a Szalajka-, a Lénárt- forrásokból, a Hárs-, a Juhász- kutakból, s nagyobb kedvvel gyönyörködik a Fátyol vízesésben... Mindezeknek a felsorolása is meglehetősen hosszú. A lista — pontosabban a tábori napló — azonban még teijedelmesebb. Miután Hortobágyi Ernő táborvezető a munkatársaival egyebeket is programjukba iktatott. Volt növényismertetés, készült tanösvény újból, míg a tansátorban a hagyományos film- és diavetítés sem maradt el azok számára — mert mindig vannak ilyenek is —, akik az élővilágról eddig kevesebbet tudtak. Sőt, ismereteik szélesítésére jeles szakemberek egész sora tartott külön előadásokat. Rendeztek sziklamászó-oktatást, végeztek meteorológiai megfigyeléseket, családi és csoportos túrákkal, érdekes sport- versenyekkel, az esti tábortüzeknél hangulatos élménybeszámolókkal, gyógyteázásokkal, kedves műsorokkal színesítették a napokat. Egyszóval igazán ötletdús, változatos programot sikerült megint „összehozni” a Bükkben Hortobágyi Ernővel az élen. A táj öreg szerelmese persze, ez alkalommal is elhárítja magától a dicséretet. Inkább csak segítőit emlegeti, sorolja. Seregnyi intézmény, szervezet támogatására, szak- és sporttársaira, az előadásokra első kérésre vállalkozók valóságos kis csapatára, a mátrafüredi erdésziskola kiváltképpen szorgalmas diákjaira, a legjobbak jutalmazását pénzzel is támogató gyöngyösi Lénárt családra utal, amikor frissebb eredményeiket méltatom. S például dr. Lovretity Zsigmondnak, a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium főosztályvezetőjének nemrégi elismerő, biztató soraira hivatkozik, amikor az 1992 júliusára tervezett következő tábor is szóba kerül a búcsúzásnál. Jóllehet — tudom —, enélkül sem hagyná abba a munkát, amíg csak teheti. Gy. Gy. Minden jel arra mutat A munkanélküliség tömegessé válhat A foglalkoztatás helyzete Egerben ebben az évben számottevően romlott. Bár a gazdaságválságjelei a megyeszékhelyen és vonzáskörzetében viszonylag kevésbé érvényesültek, a munkanélküliek száma az idén megközelítette a háromezret. Ez az egy évvel ezelőttihez képest rohamos növekedést jelent. A betöltetlen álláshelyek száma 20 százalékkal mérséklődött. A fizikai, főképp az alacsonyabb képzettségű dolgozók körében az átlagot meghaladó mértékben emelkedett az állástalanok száma. Kedvezőtlen változást ígér az a tény is, hogy a város több vállalatánál csökkentett munkaidőben dolgoznak, alacsonyabb fizetésért. A gépiparban minden jel arra mutat, hogy az ősz folyamán a helyzet tovább súlyosbodik. Ha a válság átmeneti lesz, a részfoglalkotatás megoldást jelent, ellenkező esetben a munkanélküliség tömegessé válhat. Az általános helyzetet még az is nehezíti, hogy a szőlő- és a borágazat is válságba került. A tábor az első „lépés”... Tehetséggondozó centrum a főiskolán Minden társadalom oktatásának időről időre visszatérő alapkérdése a tehetséggondozás. Nem kétséges, a politikai érdekek mindenkor befolyásolják, egy nagyobb közösség hogyan sáfárkodik a szellemi energiákkal. Dr Bodnár Gabriella, az egri tanárképző főiskola tanára a Magyar Tehetséggondozó Társaság vezetőségének tagja egy biztató kezdeményezésről számolt be: — Az utóbbi években a hazai oktatáspolitikában ismét egyre többet foglalkoznak a tehetséggondozással — mondja. Állami iskolák különböző kezdeményezései és magániskolák sora próbálkozik a jó és kiváló képességű gyermekek megfelelő fejlesztésével. A tehetségesek elvesztésének egyik lehetősége, hogy ki sem fejlődhetnek a képességek! — Éppen ezért van szükség olyan vállalkozásokra mint a főiskola tehetséggondozó tábora. Kiknek szervezték ezt? — A tanárképző főiskola pszichológia tanszékén kezd kialakulni egy tehetséggondozó centrum, amelynek első próbálkozása az augusztus 26-tól 31-ig tartó középiskolások tehetséggondozó tábora volt. Az egy hetes programban matematika, biológia, földrajz tárgyakból már eddig is kiváló eredményt felmutatott Heves megyei középiskolások vehettek részt, összesen harmincán. A szaktárgyi foglalkozásokat fiatal főiskolai tanárok, hallgatok tartották. A szakmai programokat követően pszichológusok kreativitásfejlesztő gyakorlatokat állítottak össze számukra. — Lesz-e folytatása az idei vállalkozásnak? — A tábor tapasztalatai azt mutatják, hogy szükség van a fiatalok képességfejlesztésére, s ez a forma bevált. Ezért is merült fel bennünk a jövő évi országos tehetséggondozó tábor gondolata. Ez Magyarországon első ízben kerülne megrendezésre. Hasonló tábor, illetve nyári program többek között Nyugat-Európában a bonni „Bildung und Begabung” Wissenschaftszentrum szervezésében évek óta van Németország különböző területein. A közvetlen, személyes tapasztalatszerzés eredményeit hasznosítani tudjuk és fogjuk, természetesen a magyar viszonyokra alkalmazva. — Miből finanszírozták a tábort? — A költségeket részben a tanulók, nagy részben a helyhatóság ifjúságpolitikai alapja fedezte. (j) Német üzletemberek szerint: Magyarországon érdemes beruházni... A közelmúltban alakult meg a Magyar Épületgépészek Központi Szövetsége. Az elsősorban szakmai, érdekvédelmi társulás céljai között a nagykereskedelmi tevékenység, illetve a fejlett nyugat-európai technológia hazánkban való meghonosítása is szerepel. Ennek jegyében érkeztek a napokban Magyarországra több nyugat-német cég képviselői, akik a legkorszerűbb technikai ismeretekről, az épületgépész szakma legújabb eredményeiről tájékoztatták magyar kollégáikat. Egerben, a Hotel Flóra második emeleti előadójában beszélgettünk Ewald Biermannal és Georg Frölinggej a Schafer és a Selkirk cégek képviselőjével. Előbb arra voltunk kíváncsiak, hogyan kerültek kapcsolatba a magyar épületgépészek szövetségével. — A két szövetség között létezik egy olyan szerződés — kezdte Biermann úr —, amely szerint a magyarokat gyártó cégekkel hozzuk össze, ismertetjük meg. Ebben kezdeményező szerepet vállalt a Schafer cég, de szorosan kapcsolódott munkánkhoz a Selkirk is. — Egy fiatal szervezetnek mindig szüksége van támogatásra — folytatta Fröling úr. — Elsősorban a modem technológiát kellene elsajátítaniuk a magyaroknak. Segítségadásunk kétoldalú, egyrészt anyagi, másrészt közöljük a szövetségbe tömörült szakemberek névsorát, ezáltal is megkönnyítve a kapcsolatfelvételt. Ez Németországban márbeBiermann úr előadás tart vált szokás, itt talán még újszerű, de járható út. — Hogyan látják, eladható- ak-e termékeik hazánkban, meg- hódítható-e a magyar piac? — Úgy gondoljuk — válaszol Ewald Biermann —, hogy van esélyünk, még akkor is, ha termékeink drágábbak, mint a Magyarországon most forgalomba lévők. Optimizmusunkat arra alapozzuk, hogy az energiamegtakarítás és a környezetvédelem szempontjából nincs vetélytár- sunk. Már azon is gondolkodunk, hogy gyártási lehetőséget is felkutatunk az országban. — Ennek érdekében a következő hónapban — veszi át a szót Georg Fröling — egy közös vállalkozást indítunk a Schafer céggel. A termékek forgalmazásához kiépítünk egy nagykereskedelmi hálózatot, amelyet a Ginger céggel közösen hozunk létre. — Mit tapasztaltak, milyen az érdeklődés a magyar szakemberek körében? — Számunkra jó a kezdet mondja elégedetten Biermann úr. — Nem számoltunk ilyen érdeklődéssel, az elmúlt napok meggyőztek bennünket arról, hogy Magyarországon beruháznunk kell, s természetesen tovább kell erősítenünk a szövetségek együttműködését. — Miért érdemes nálunk beruházni? — Önöknél, a gazdaság jelenlegi helyzetében több feladatot is egyszerre kell megoldani. Életre kell hívni a korszerű ipart, a vásárlóerőt, s minőségileg új szakembergárda szükséges mindezek végrehajtásához. Mi is ezzel a hármas céllal szeretnénk tőkét befektetni Magyarországon. Érdekünk, hogy létrejöjjenek modem gazdaság alapjai, csökkenjen a munkanélküliség, s természetesen mi is jól jáijunk. Ezért bármennyire is irreálisnak tűnhetnek egyes elképzeléseink, számunkra nincs más út — zárta a beszélgetést Fröling úr. (m. zs.)
