Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-24 / 224. szám

HÍRLAP, 1991. szeptember 24., kedd HATVAN ÉS KÖRZETE 5 Kényszerpihenőn a selypiek A nagy múltú selypi Zsófia- malom is nehézségekkel küszkö­dik az elmúlt időszakban. A nyár közepétől hathetes pihenőre kényszerültek az itt dolgozók. Szeptember elején újra beindult a termelés, de a folyamatosságot nem tudják garantálni. Várható­an szakaszos üzemeltetésre kell berendezkedniük a munkások­nak mindaddig, míg nem talál­nak állandó, biztos piacra az itt gyártott termékek. Temetőből kegyeleti park Lőrinciben a Szabadság téri köztemetőt már hosszú évek óta nem használják temetkezésre a helyiek. A régi sírok elhanyagol­tak, épp ezért az önkormányzat úgy döntött, hogy kegyeleti parkká alakítja a közterületet. A tervek szerint jövő év közepére készülnének el a parkrendezés­sel. Fotómodell- és manökenképző tanfolyam A Hatvani Városi Művelődési Központ és a Stúdium Szervező- iroda a Magyar Divatintézet szakmai irányításával fotómo­dell- és manökenképző tanfolya­mot indít szeptemberben. A kur­zusra 16 és 24 év közötti fiúk, lá­nyok jelentkezését várják. A si­keresen záróvizsgázók felsőfokú szakképesítést kapnak. Az ér­deklődők részletes felvilágosí­tást kaphatnak a művelődési központban. Helyi adórendelet Zagyvaszántón A közelmúltban megtartott ülésén fogadta el a zagyvaszántói önkormányzat azt a helyi adó­rendeletet, amely 1992. január elsejétől lép életbe. Eszerint a la­kóházzal beépített telkek adó- mentességet élveznek. Azok után a telkek után, amelyeken olyan épületek vannak, melyben üzleti tevékenységet folytatnak, 10 forintot kell fizetni négyzet- méterenként. Ez nem jelent majd túl nagy terhet a lakosság­nak, mégis mintegy egymillió fo­rinttal bővül az önkormányzat bevétele a jövő évtől. Útépítésre 7,4 millió Az idén nyáron Lőrinci öt ut­cájában építettek teljesen új utat. A munkára 7 millió 400 ezer fo­rintot fordított az önkormány­zat. Az új utcákban — a Tabán, a Rózsa Ferenc, a Gyergyó, a Cso­konai és az Akácfa úton — októ­ber elsejétől megoldják az intéz­ményes szemétszállítást is. Herédi változások A közelmúltban felújították Heréden a községi ravatalozót, s kiépítették a vízvezetéket is. A munkálatok 250 ezer forintba kerültek. Elkészült a községi gyógyszertár átalakításának, bő­vítésének terve is: az építkezés­hez a jövő év elején látnak hozzá. Csontkovács Petőfibányán Petőfibányán a helyi művelő­dési ház immár harmadik alka­lommal látja vendégül Igor Va- lentinovics orosz származású or- vos-csontkovácsot, aki az eddigi tapasztalatok szerint kezelésével jelentősen enyhíti a különböző eredetű fájdalmakat. Legköze­lebb ma délelőtt 10-15 óráig ta­lálkozhatnak az érdeklődők az orvossal. Mi lesz a hatvani Hangya Áruház sorsa? Játékokra már nem telik az óvodákban A hatvani önkormányzat a nyár folyamán tárgyalta egyebek között az idei felújítási tervjavas­latot is. A költségvetés tervezé­sekor az intézmények együttesen több mint 50 millió forintos fel­újítási igényt jelentettek be, ám ezen igények kielégítésére mind­össze 10 millió 257 ezer forint maradt a költségvetés elfogadá­sakor. A fenti adat is jelzi, hogy csupán tűzoltó jellegű javítások­ra tellett jó néhány intézménye ben. A legkritikusabb helyzet­ben talán az óvodák vannak, amelyek a pótelőirányzatból ju­tottak szerényebb összegekhez. Ezek közül a Gódor Kálmán ut­cai (korábban Mező Imre utcai) óvodába látogattunk el, ahol a vezető óvónővel, Hatvani Fe- rencrtévWbeszélgettünk a szűkös időszak következményeiről. — Mivel én vagyok a város és a környező települések vezető óvónői munkaközösségének ve­zetője is, így a többi óvoda hely­zetét is jól ismerem, és mondha­tom, kivétel nélkül nehéz hely­zetben vannak az intézmények. Itt szeretném azonban megje­gyezni, hogy a költségvetés elő­készítésekor meglepetten ta­pasztaltam, hogy milyen arány­talan volt a pénzek elosztása. Akadt olyan óvodai csoport, ahol 40 ezer forintos támogatást kaptak, míg nekünk 11 ezer fo­rintból kellett gazdálkodnunk. Ez az összeg — mondanom sem kell — csupán a legszükségesebb dolgokra elegendő, vagy még azokra sem. Uj játékokat már ré­gen nem tudunk vásárolni, s még szomorúbb, hogy lassan a szak­mai fogyóeszközökre — ceru­zákra, kartonra — sem telik. Ott tartunk, hogy az óvónők otthon­ról hozzák az anyagokat, vagy a saját pénzükből veszik meg azo­kat. — Ez nem túl szerencsés, kü­lönösen akkor, ha tudjuk, hogy az óvónők fizetése minimális... — Sajnos, így igaz. Az egyik kolléganőnk 35 évi munkavi­szony után bruttó 17 ezer forin­tot keres, a technikai alkalmazot­tak bére (7300-7400 forint) pe­dig a létminimumot sem éri el a levonásokat követően. Egyetlen szerencsénk, hogy az eltelt évek alatt összetartó kollektíva ala­kult ki, s így az itt dolgozók ren­geteg társadalmi munkát vállal­nak a kötelező munkaidőn kívül. — Közeleg a tél. Nem kerül ve­szélybe az intézmény működteté­se? — Ettől nem tartunk, ugyanis az önkormányzat biztosította az alapellátáshoz szükséges fedeze­tet, s ha szűkösen is, de ez ele­gendő lesz. A pénzhiánytól füg­getlenül el kell mondanom, hogy a város vezetése a lehetőségek­hez képest támogat bennünket. Elismerik a munkánkat, és azt az ígéretet kaptuk a legutóbbi talál­kozón, hogy ha szerényen is, de megpróbálnak továbbra is segí­teni bennünket. (b. k.) Iskola után... Egyre nehezebb a helyzete a hatvani áfésznek. Bolthálózatuk fejlesztésére, bővítésére nem sok pénz jutott az idén, s amint Józsa Béla elnökhelyettestől megtud­tuk, a jövő képe még sötétebb. — Hovatovább arra kell össz­pontosítanunk minden erőnket, hogy egyáltalán talpon marad­hassunk — mondta. — Az, hogy a körzetünkhöz tartozó falvak alapellátását biztosítsuk, egyre nehezebb. Ugyanis jelenleg a magánvállalkozók sokkal köny- nyebb gazdasági helyzetben van­nak, mint mi. A fennálló jogsza­bályok keretein belül az áfész egyszerűen nem tud lépni: költ­ségeink oly mértékben növeked­tek, hogy nem tudjuk tovább csökkenteni az árakat. A fizető­képes kereslet mind kisebb, az elszegényedett lakosság a „ka­lózpiacokon” keresi az olcsó — s meglehetősen bizonytalan ere­detű — árut. Természetesen ezt nem a magánvállalkozókra ér­tem... A „lengyelpiacokon” jobb napokon milliós értékek találnak gazdára, s ez nem az állami vagy a szövetkezeti kasszába folyik. — Mégis, mire jutott az idén? — Vajmi kevésre. Hatvanban a volt AFÉSZ-áruház rekonst­rukcióját fejeztük be, amelyet még az elmúlt évben kezdtünk meg. Egy papírboltot, szőnyeg- áruházát alakítottunk itt ki, s egy jármű- és alkatrészboltot is, ám ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Augusztusban az épület csarnokrészében lévő ABC-t bővítettük, korszerűsí­tettük, egy 230 négyzetméteres részt pedig bérbe adtunk egy kft.-nek. Elkészült a borkósto­lónk, az óraszaküzlet és a video­téka is. A teljes beruházás mint­egy hétmillió forintba került. Annak örülünk, hogy az épület nem vesztette el áruházi jellegét, sokszínűvé vált a kínálat. — És a falvakban...? — Sikerült Heréden egy min­den igényt kielégítő ABC-áru- házat megvalósítani, Ecséden pedig a ruházati boltunkat újít­juk fel, csaknem 800 ezer forin­tért. De hangsúlyozom, mindin­kább kiszorulunk a perifériára. — Mit remélnek az új szövet­kezeti törvénytől? — Szeretnénk, ha a szövetke­zeti rendszerben működő vállal­kozásokat nem sújtanák jobban, mint a magánszférában lévőket. Ha azonos feltételekkel, adóter­hekkel léphetnénk piacra, idővel aztán eldőlne, ki az életképesebb. Addig azonban a szövetkezeti kereskedelem csakis leszálló ág­ban lehet. S attól függően, ki mennyire adósodott el, előbb- utóbb utoléri a teljes pénzügyi, gazdasági csőd. Amíg korábban ez elképzelhetetlen volt, az utób­bi két-három évben a gazdasági környezet olyan rosszra fordult, hogy nagyon sokan a csőd szélé­re sodródtak. A tragikus az, hogy a szövetkezeti kereskedelem év­tizedekig nem rendelkezett mű­ködötökével, s most az eladóso­dás ijesztő méreteket öltött. A kamatok is az egekig rúgnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nem titkolt cél az, hogy az e szfé­rában működő gazdasági egysé­gek előbb-utóbb felszámolódja­nak, csakhogy azzal senki sem számol, milyen óriási veszteség­gel történik mindez. Merthogy a tartozásukat nem lehet behajtani tőlük. Mi is olyan helyzetben va­gyunk, hogy szó szerint futunk a pénzünk után: csaknem 70 mil­lió forint a kintlévőségünk. A legnagyobb baj az, hogy akik az utóbbi két-három évben na­gyobb horderejű beruházást va­lósítottak meg, a lehető legrosz- szabb helyzetbe kerültek. — A hatvani áfész is ebben a cipőben jár? — Nem kevesebb, mint száz­millió forintba került a Hangya Áruház. Ez a pénz nagyon hi­ányzik ott, ahonnan elvontuk. Talán nem túlzás, ha azt mon­dom, ez az áruház a mi tragé­diánk. A forgalma korántsem olyan nagy, mint amire számítot­tunk. Most itt állunk a csődtö­meggel, s ha lenne is rá vevő, csak a vagyonügynökségen ke­resztül tudnánk eladni. Patthely­zetben vagyunk, mert árura, el­látásra már nincs pénzünk. Az egyetlen lehetséges megoldás­nak az látszik, hogy felparcelláz­zuk, s bérbe adjuk magánvállal­kozóknak. Csakis így lehet vala­mennyire is gazdaságossá tenni az áruházat. Mikes Márta Az áruház, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (Fotó: Perl Márton) Korszerű technika Referenciaterület Szűcsiben Korszerű telefon- és számítógéprendszerrel látták el Szűcsiben a polgármesteri hivatalt, s az új technika megismerése céljából az or­szág távolabbi részeiből is jönnek ide tapasztalatcserére hivatali dol­gozók. A Panasonic telefonrendszerüknek nyolc alállomása van, s a községházán több AT-s és XT-s számítógép segíti a munkát. A kor­szerű technika használatával elérték, hogy közel ötezer lakos ügyes­bajos dolgát három előadó és egy adminisztrátor látja el. A Bolt BT-EC0TEX KFT. német és svájci begyűjtésű vegyes és 40 féle fajtára válogatott, normál és extra minőségű 20-150 kg közötti csomagolásban használt ruhát értékesít Szolnokon. Cím: 5000 Szolnok, Jókai út 3. Telefon: 56/34-455 Fax: 56/34-743 k. ______________________-A A Verpeléti Takarékszövetkezet Igazgatósága meghirdeti az Eger, Dobó tér 8/a. szám alatti 96 m2 alapterületű tetőtéri lakást megvételre. Irányár: 35.000 Ft/m2. Érdeklődni: Verpeléti Takarékszövetkezet Verpelét, Szabadság tér 8/a. szám alatt lehet, vagy a 36/59-181-es telefonon. L_______________A E mber az embertelenségben Hatvanban Papp László nyug­díjas vasutast igen sokan ismer­ték, legalább látásból, mert min­dig olyan helyen dolgozott, ahol sokan megfordultak. Már a nagy háború előtti években hordár- volt a vasútállomáson, nyugdí­jasként pedig éveken át a kerék­párokra vigyázott a kórház előtti megőrzőben. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy milyen mozgalmas élete volt ennek az apró termetű, idős embernek. Megjárta az első világháborút, volt nemet katonai fogda lakója, járt Lembergben, Berlinben, Bécsben. Szolgált 1919-ben a magyar Vörös Had­seregben, harcolt a román inter­venciósok ellen, besorozták a ro­mán hadseregbe, onnan megszö­kött vissza Magyarországra, buj­kált az ellenforradalmi terroris­ták elől. írástudatlan volt, de megtanult németül és románul. Akármilyen nehéz volt azon­ban a sorsa, a fasizmus emberte­lenségének poklában is mindig emberséges emberként viselke­dett. Ennek legszembetűnőbben akkor adta tanújelét, amikor tör­ténelmünk legsötétebb idősza­kát éltük: a német megszállás idején. A vészterhes hónapok eseményeire így emlékszik visz- sza: „Hordárként dolgoztam a felszabadulás előtt a hatvani ál­lomáson, amikor a zsidóüldözés bekövetkezett. Sok szörnyűséget láttam. Amikor például a zsidó­kat deportálták, többször előfor­dult, hogy a vonatok beérkezése után egyik-másik vagonban hal­va találtak valakit. Ilyenkor ben­nünket, hordárokat hívtak a hul­lák elszállítására. A legször­nyűbb az volt, amikor halott gye­reket láttam. A zsidók helyzete már a gettó­ba zárás és a deportálás előtt is nagyon nehéz volt, amikor még csak a sárga csülagot kellett a ru­hájukon viselni. Nem volt köny- nyu élelmiszerhez jutni abban az időben másoknak sem, de külö­nösen nem a Pesten lakó zsidók­nak. Engem gyakran kértek meg a tehetősebb hatvaniak, hogy vi­gyek Pestre élelmiszert a roko­nok számára. Én ezt könnyeb­ben megtehettem, mert volt sza­badjegyem. Szívesen eleget tet­tem a kérésnek, pedig ha a nyila­sok ezt megtudják, nemigen mondtak volna köszönetét érte. Sokszor mentem például Hirsch- né megbízásából a báró Hatvány család Nádor utcai házába. Ott lakott akkor többek között Hat­vány Ferenc festő is, akit Feri bá­rónak emlegettünk. Elvittem az élelemcsomagot, megfizették, de meg is köszönték a fáradozá­somat. Többször küldött még csomagot velem a pesti rokonai­nak dr. Gáspár Mihály hatvani orvos. Segítettem az üldözött zsidó­kat is, amikor munkaszolgálato­sak voltak. A feleségek kérésére élelmet, tisztálkodási eszközö­ket, tiszta ruhát vittem a munka­szolgálatos táborba, többek kö­zött Földes István doktornak, Gáspár doktornak, Belier rőfös- nek és Bonta ügyvédnek. A deportálás idején a cukor­gyár területén rendeztek be get­tót. Ide hajtották be a hatvani zsi­dókat, de a környékbelieket is. A német SS katonák Zöldi Márton parancsnoksága alatt ebben az időben többször rendeztek razzi­át a Hatvanba érkező vonato­kon. Igazoltatták az utasokat, hogy elfogják a szökevény zsidó­kat vagy azokat, akik a munkatá- borbóT szabadságra utaztak. Ezeket leparancsolták a vonat­ról, azután vitték őket a cukor­gyári gettóba. A razzia alkalmával nem min­denki tűrte a sorsát, volt, aki megpróbált elmenekülni. Ezek a vágányok között bujkáltak. Én nemegyszer megtettem, hogy — a zűrzavart kihasználva — been­gedtem néhány szerencsétlent a hordárszobába, és amikor az SS- ek elvonultak az állomásról, se­gítettem nekik, hogy tovább­utazhassanak. Ha a nemetek ezt észrevették volna, engemet is el­visznek, mint a zsidók bújtatóiát. A háború után többen megkö­szönték a segítést. Kaptam né­hány igazolást is ezekről. Egy igazolást még ma is őrzök, ame­lyet a hatvani zsidó hitközség tit­kára és elnöke út alá.” Papp László nem büszkélke­dik azzal, amit tett. Nem érzi hősnek magát, hiszen csak azt tette, amit minden embernek meg kellett volna tennie az em­bertelenség közepette. ő nem Hajtott végre hőstettet — csak az életét kockáztatta má­sokért. Németi Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom