Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-20 / 221. szám

HÍRLAP, 1991. szeptember 20., péntek GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. A detki szalmafonat- készítő Táncóvoda, tánciskola A gyöngyösi gyermek-sza­badidőközpont azoknak a szü­lőknek a figyelmébe ajánlja nép­tánciskoláját, akik hangsúlyt fektetnek a kultúra értékeinek tanítására gyermekeik képessé­gének fejlesztésében. A táncis­kola mellett — a nagy érdeklő­désre való tekintettel — idén is indul ugyanitt a táncóvoda, aho­va hatéves korig várják a kicsi­ket. Jelentkezni a gyermek-sza­badidőközpontban lehet (Török Ignác út 1. Telefon: 37/12- 566). Beregszászi festőművész Gyöngyösön Garanyi József, beregszászi magyar festőművész tárlatának adott otthont a gyöngyösi Va- chott Sándor Városi Könyvtár. A hetvenéves művész szűkebb hazájának és Kárpátaljának szépségeit festette meg különbö­ző technikákkal — de tájképei mellett nem kevésbé érdekesek csendéletei, portréi sem. A kiál­lítás szeptember 30-ig látható. A falu lapja Negyedik száma jelent meg a detki önkormányzati híradónak A 260 példányszámú községi új ság a nyári hosszabb szünet utál folytatja küldetését a települé­sen. Az ingyenesen terjesztett kis lap aktuális tudnivalókkal szol­gálja olvasóit, s a legutóbbi „pi­henőt” nem számítva, kéthavon­ta kerül közönségéhez. Erősítik a kisnánai várat Amióta az egri mellett a kisná­nai vár is nemzeti örökségünk ré­szeként él tovább, nagyobb a fi­gyelem az egykori erősség meg- 4 őrzésére. A megyei múzeumi szervezet kezdeményezésére csu­pán az idén kétmillió forintot költenek a becses műemlék vé­delmére. Fal- és kaputorony­megerősítéseket végeznek, elhá­rítják az életveszélyt a látogatók elől. Megújul az adácsi egészségház A helyi önkormányzat dönté­se alapján felújítják, átalakítják az adácsi egészségházat. Az épü­letben már helyet kapott, jó kö­rülmények között végzi munká­ját a csecsemőgondozó, itt rendel heti két alkalommal a Gyön­gyösről kijáró gyermekorvos. E hónap végéig kialakítják, beren­dezik a fogászatot is. A fogorvos az ősztől a már a községben mű­ködő fogtechnikussal együtt le­hetővé teszi, hogy a továbbiak­ban a rájuk váró feladatokkal a lakosságnak ne kelljen a városba utazgatnia. Gyémántdiploma Gyémántdiplomával tisztel­ték meg a Mátraszentimrén élő nyugalmazott pedagógust, isko­laigazgatót, ismert közéleti em­bert, id. Zakupszky Lászlót. A 80 esztendős néptanítónak egy­kori intézetében, a bajai főisko­lán kedves ünnepség keretében a napokban adták át a végzettsé­gét megerősítő díszes okleve­let. Ami valaha sokfelé nagyon is természetes volt, napjainkban — még annyi mindennel — hovato­vább kuriózumnak számít. így vannak a detkiek s a környékbe­liek, sőt messzi e vidéktől Póka József szalmafonataival is, hi­szen nem képes utánozni senki. Legalábbis, aki a faluból vagy tá­volabbról rácsodálkozik a téesz állatgondozójának remekeire. — Régen, eleinte, magam is csak aratás idején kötöttem-ké- szítettem koszorút odahaza Nagyhalásziban meg Újdomb- rádon, Nyíregyháza határában a módosabb parasztoknál és a te­hetősebb birtokosoknál — emlé­kezik az immár a nyugdíjhoz kö­zelítő férfi a detki szövetkezet ta­nyáján. — Úgy csináltam, aho­gyan az apámtól láttam, tanul­tam. Egy edül a család nyolc gyer­mekéből... Árpa- és rozsszálból is cifráztam, de a búza az igazi, mindig ezt kedveltem leginkább. Aztán, hogy a kézi kasza több­nyire a múlté lett, a kombájnok kezdték vágni a rendet az ember helyett, lassan-lassan más ha­gyományok is a feledésé lettek. Jóllehet, még Detken is megün- nepelgettük a legutolsó időkig a betakarí ts végét, s ilyenkor a koszorúról sem feledkeztünk meg a „menetben”, esztendők óta inkább csak külön passzió­ból, egy-c gy kedves barátom, is- i merősöm kérésére, kifejezetten ajándékozásra fonok. Előfor- ! dúlt, hogy negyvenet kiadtam a kezemből egy-egy évben, de har­mincat még az idén is. Újabban színesítem is kicsit, festem, pi- ros-fehér-zöldre díszítem a szá­rat a kalász alatt, mivel így érde­kesebb, díszesebb. A Gyöngyszöv Áfész egyet­len, a körzetet is ellátó Tüzép-te­lepe a vámosgyörki. Valamikor nagy volt itt a forgalom, de a vál­lalati és magánépítkezések úgy­szólván minimálisra csökkenése óta az érdeklődés az utóbbi idők­ben visszaesett. Mint Béres Csaba telepveze­tő-helyettes elmondotta: a ma­gas kamatozású hitelek elvisel- hetetlensége, a nagyszülők, szü­lők eddigi segítségének kényte­len megszűnése miatt egyre keve­sebben látnak fantáziát a „fé­szekrakáshoz ”. Új ház helyett in­kább csak a meglévőt, a régit ta­tarozzák vagy éppenséggel ala­kítják megfelelőbbé. Ami viszont a tüzelőértékesí­tést illeti: a tavaszi nagy áremelé­sek még fel vásárlási lázhoz is ve­zettek. A tüzépesek igazán min­dent megtettek az igények kielé­gítésére, ám sajnos mégsem le­hettek mindenki kedvére. Az ol­csóbb hazai szenekből bizony nem tudtak minden kérést mara­déktalanul teljesíteni. Csak az le­Ausztriában, a Linz melletti Welsben az idén tartják az első nemzetközi cukrász- és pékkiál­lítást. A kedden kezdődött s teg­nap véget érő bemutató egyik résztvevője a különféle alapada­lékokat, aromaanyagokat for­galmazó Backaldrin cég, amely­nek magyar szövetkezeti vendé­gei között a domoszlói áfész kép­viselői is ott vannak. A delegáció titkolatlan célja, hogy — kedvező ajánlat esetén — megállapodást is kössön meghívóival import­— Akadt-e közöttük feledhe­tetlenebb? — Nem is egy volt, amit eme­letesre ügyeskedtem. Úgy, hogy nyolc koszorú is egymás fölé ke­rült. Ilyesféle az is, amit még me­nyasszony korában csináltam a feleségemnek. Ma is őrzi velem együtt. Pedig hát nem mostaná­ban kapta. Elég régen tartottuk az esküvőnket... — Árulni soha nem akarta? — Eszembe sem jutott eddig, hogy tényleg, akár már boltot is nyithattam volna. Mondom: csakis szórakozásból foglalko­zom a szalmafonással, -kötéssel. Élvezem azt is, amikor 15 perc alatt végzek a munkámmal, s nem unom, ha az egész napom rámegy. Most is van a téeszistálló szekrényében egy nagyobb kéve búza, otthon pedig két kisebb, hogy kitartson még egy darabig. Újig. Ilyentájt sajnos nemigen húzhatok belőlük, legfeljebb lo- csolgatom, hogy szét ne szárad­jon, mert sok az egyéb dolog. Kazlazunk, a tehenet, bikát gon­dozzuk. A „játékot” csak a csön­desebb időszakban engedhetem meg magamnak... — Ki folytatja majd, ha a „ mester ” abbahagyja ? — A két fiunk biztosan nem. S a falunkban alighanem más sem. Mármint Detken, amit már én is sajátomnak vallók húsz év óta, hogy a nagy árvíz elől Szabolcs­ból ide menekedtem, majd házat vettem, letelepedtem. A gyere­keknek és a többi fiatalnak is ma már más az álma, a szórakozása. A búzakoszorút, legyen bármi­lyen különleges is, jó, ha pillan­tásra méltatják... hetett valóban elégedett, aki az utalványát még időben beadta, mert őket utóbb is még a régi áron szolgálták ki. Nem keve­sebb, mint kilencezer mázsa ta­lált így gazdára napjainkig, amellett, hogy természetesen a készpénzes vevőkkel is csak fog­lalkoztak. A kereslet változatlanul első­sorban a hazai, főleg az olcsóbb berentei dió és darabos szenek iránt mutatkozik, a drágább bri­kettet, az importtüzelőt már ke­vésbé kérik. — Milyenek a távolabbi kilá­tások? — Eddig rendben zajlottak a szállítások. Az ősszel is aligha lesz probléma, hiszen, mint emlí­tettem már — válaszolta a telep­vezető helyettese — akik tehet­ték, idejekorán beszerezték a tü­zelőiket. Szénből és fából egya­ránt elegendő maradt a későbbi vevőknek, csak legyen hozzá pénzük. szállításokra. Ugyanis a szövet­kezet abasári cukrászüzeme — bármennyire kapósak a termé­kei, 70 féle süteménye mellett még az idei nyáron is csupán me­nyasszonyi kalácsból kétszázat készített egyetlen hétvégére — szeretne olcsóbban dolgozni az egész körzet megelégedésére. Bevételét hozzáférhetőbb ár mellett kívánja gyarapítani, azon van, hogy hosszú távon is növe­kedjék a forgalma. (gyóni) Inkább a tüzelőt vitték Vámosgyörkről M. J. Olcsóbb cukrásztermékek Ab as árról? Gyöngyösi zenésztalálkozók Olaszok voltadánok lesznek A közelmúltban Észak- Olaszországból, Monfalconéból Gyöngyösre látogatott hangsze­res delegáció a múlt héten vissza­utazott hazájába. A csoport mandolinzenekara — mint ko­rábbi híradásainkból már isme­retes — többi között hangverse­nyeket is tervezett itteni tartóz­kodására. Elképzeléseiből való­ság lett. Az együttes előbb a vá­rosi Állami Zeneiskola koncert­termében, majd a gyöngyöspatai műemlék templomban lépett közönség elé. Az előbbi alka­lommal Verdi, Mascagni művei­ből adott ízelítőt, Lehár, Kálmán egyvelegeivel szerepelt, a Dr. Zsivágóból mutatott be részletet dobos, fuvolista, klarinétos játé­kával is színesítve a nagy sikerű szereplést. Míg utóbb — a jóté­konysági céllal — kissé megvál­toztatott műsorral, ezen belül pedig a gitárszólóval aratott újabb nagy elismerést. A patai szerény bevétellel a gyöngyösi Szent Bertalan-főtemplom resta­urálását támogatták. A „Giuseppe Verdi” Mando­linzenekart, élén az együttes igazgatójával, Franco Staculkol­légiumvezetővel, Medea város polgármesterével és Valerio An- gelini zenekari vezetővel, Ke­resztes György gyöngyösi pol­gármester munkatársainak tár­saságában a városházán is fogad­ta. A vendéglátó helyi zeneiskola pedig természetesen megismer­tette a település, a Mátravidék, Eger és Budapest nevezetessé­geivel is az élmények, emlékek gyarapítására. A meglehetősen változatos programban helyet kapott a gyöngyösi egyházi gyűjtemény, a Mátra Múzeum megtekintése, parádsasvári kirándulás, a Cifra­istálló bemutatása, egy kedves erdei séta, az egri nevezetessé­gekkel történt találkozás. A mát- rafüredi „Palócház” felkeresése s a környéken már elmaradhatat­lan farkasmályi nyársalás, „pin­ceszer”, hogy a búcsúestet köve­tő fővárosi látogatást már ne is részletezzük. Mint dr. Mocsáry Lászlónéze- neiskolai igazgatótól megtud­tuk: az olaszokkal kialakított kapcsolatot ápolni kívánják. Ha­ú I HOLDING KFT 1 NAGYRÉ DE gyományt teremtenek a találko­zásoknak, a gyöngyösiek a jövő év júliusában — Tücsök zeneka­rukkal és Musica Mansueta együttesükkel — viszonozzák majd a mostani látogatást, legkö­zelebb pedig idén, október 13-án várnak újabb külföldi csoportot. Dániából, Gyöngyös testvérvá­rosából, Ringstedből érkezik az ottani zeneiskola népes csoport­ja. Bigband együttesük előbb a zeneiskolában spirituálé-jellegű műsorral, szólószámokkal szó­rakoztatja ^»érdeklődőket, majd a Mátra Művelődési Otthon ka­maratermében a gimnazisták táncestjéhez szolgáltatja a „talp- alávalót.” (-ni)

Next

/
Oldalképek
Tartalom