Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-12 / 188. szám

HÍRLAP, 1991. augusztus 12., hétfő GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. A pápa a hármas úton Helikopter-leszálló is épül Felvétel a Vidróczkiba Felvételt hirdet a népszerű gyöngyösi Vidróczki Néptánc­együttes: 6-14 éves korig a gyere­kek jelentkezhetnek a néptáncis­kolába, 14-18-ig az utánpótlás csoportba, tízéves kortól pedig a zenekarba. Az érdeklődőket szeptember 13-ig váiják a Mátra Művelődési Központ portáján. Tetőt javítanak a művelődési központban A gyöngyösi önkormányzat­nak mindössze kilencszázezer forint áll rendelkezésre ahhoz, hogy felújításokat támogasson. Ebből most háromszázezret a Mátra Művelődési Központnak utalt, hogy az elhasználódott te­tőt kijavítsák. A nyolcszázezres tétel nagyobb részét tehát a ház biztosítja saját költségvetéséből. Száz éve írták Száz évvel ezelőtt jelent meg a Gyöngyösi Lapokban: „A gyöngyösi rendőrkapitányi hiva­tal szépen fog kinézni legköze­lebb. Belrendőrbiztos nincsen, a kapitánysági írnok augusztus 25-től hatheti fegyvergyakorlat­ra vonult be, maga Nékám Ede rendőrkapitány pedig szeptem­ber 1-jén a szegedi államfogház­ba rukkol be egy hónap ülésre. Az egész rendőrkapitányi hiva­talt tehát Roy Gyula mezei rend­őrbiztos egymaga fogja képezni.” Ugyan a pápa többnyire heli­kopterrel közlekedik majd miséi helyszínei között, mégis szükség van arra is, hogy a közutakon is rendkívüli intézkedéseket tegye­nek. A gyöngyösi polgári védel­mi parancsnokság ezzel kapcso­latban tartott sajtótájékoztatót néhány napja a helyi polgármes­teri hivatalban. Csábrági László törzspa­rancsnok elmondta, hogy szer­vezetük — másokkal közösen — Kápolnától Gyöngyösig bizto­sítja a hármas főutat, ugyanis azon rendkívül nagy lesz a forga­lom az Észak-Magyarországról és külföldről érkező vendégek miatt. Éppen ezért új parkolókat létesítenek, ahol egészségügyi sátrak is lesznek, valamint új bü­féket is kialakítanak. A „készültség” augusztus 15- én délután 4 orafcorkezdődik, hi­szen a pápa másnap délelőtt ér­kezik Ferihegyre, így már való­színűleg ekkor növekedni kezd a forgalom. Tizenkét órás váltás­ban egyszerre húsz ember bizto­sítja majd a helyszínt, egészen augusztus 20-án éjfélig. Szükség esetén kerülő utakra terelik a közlekedőket, hiszen a hatalmas forgalom miatt fokozott a bal­esetveszély is, ami a keskeny fő­úton torlódást okozhat. Az Ae- rocaritas légi mentőszolgálat is részt vesz a munkában, így a lu­dast elágazásnál helikopter-le­szálló is épül. A helyzet komoly­ságára jellemző, hogy megkérték a Thorez bányaüzemet is, hogy ebben az időszakban lehetőleg gondolják át: mikor szállítják a szenet, hiszen teherautóik is aka­dályozhatják a folyamatos köz­lekedést. Újabb levél Gyöngyöspatáról Hogy Gyöngyöspatán eléggé eltérnek egymástól a gyermekfaluról vallott nézetek, azt Sipos Gábor olvasónk levele is bizonyítja, amelyhez ezúttal nem kívánunk kommentárt fűzni. Ezt úja: „Tévedés ne essék — kizárólag Kovács Attila szerkesztő úr riportját és cikkeit tartom említésre méltónak és irányadónak a gyöngyöspatai gyer­mekfalu ügyében. Ezzel kapcsolatosan felmerülő gondolataim nem hiszem, hogy számomra ma már szükségtelennek látszó simulékonyságról vagy hí­zelgésről árulkodnának, hiszen az állítólagos eluta­sító közvéleményt tükröző állásponttal szemben ál­lok, s remélem, ezért még jelképes száműzetésben sem részesülök. Újsütetű vitára képtelenekkel meg nem is érdemes szócsatát vívni, pláne, akiknek erős származási kötődöttsége van a letűnt rendszerrel. Még ha a megagitálhatatlanok közt kisebbség­ben maradtunk is szavazatainkkal, azért vélemé­nyünk lehet ebben a fene nagy demokráciában, ahol az ellenzéknek nem az számít, hogy mi a jó, vagy mi a nem jó egy közösségnek, mi értelmes vagy értelmetlen, csak az a fontos, hogy mindent eluta­sítson, s így nyeljen dogmákkal fertőzött teret. A helyi népszavazás fölösleges megterhelést je­lentett minden résztvevőnek, s ezt előre is lehetett várni. De a félfelelősség, úgy tűnik, elhárult. Ez a félfelelősség szó szerint értendő mindkét értelem­ben, mert akik félnek kockázatot vállalni, azok a felelősségtől is irtóznak, de a sikertelen produkció után mégis az önkormányzatra hárul a most már nem fél, hanem kétharmados felelősség, s mindez azért van, mert tartanak a cigányok fejlődési lehe­tőségeitől. Távol áll tőlem ennek a rétegnek az olyan esztelen és félrenevelő segélyezése, pártfogá­sa, amelyet a letűnt rendszer funkcionáriusai gya­koroltak a maguk dicsőségére, de eredménytelenül. Mégiscsak azt kell vallanom, hogy a népszavazás és nem a legjobb irányú közvélemény-terelés he­lyett azt kellett volna megvizsgálni, hogy ahol gyer­mekfalu létezik, ott a züllés jelei elkerülhetetlenül bekövetkeztek? Képtelen állítás, hogy egy község „nyakába varrt” ajándék-gyermekfalu a lakosság olyan megterhelését jelentené, amelynek egyenes vonzata az adó mérhetetlen növekedése és a bűnö­zők létszámnövekedése. Ez lenne az alapítvány cél­ja is? Kivel lehet azt elhitetni? Úgy látszik, van ki­vel! Ám az idő azokat fogja igazolni, akik józan íté­lőképességgel, távolbalátóan, a helyzet kellő felér­tékelésével, faji elkülönülés nélküli nézettel akar­nak nem téblábolni, hanem előrelépni, még lokál- patriótaként is. Nem egy szerencsés választása volt a szerkesztő­nek a riportalanyok „kipécézése” sem, mert a meg­szólaltatott atyafiak sem igen tükrözhették a község lakói többségének szellemi, felfogásbeli arculatát, bár a magasan kvalifikált személyek között is akad visszahúzó, fejlődésellenes erő. Kár, hogy megint sikerült a községet az elzárkó­zással megfosztani egy egészséges pedagógiai, munkahelyteremtő, fejlődést és privatizációt is érintő versenyszellem megteremtésétől.” Szent István-nap Markazon Államalapító nagy királyunk ünnepét Markazon is emlékeze­tesebbé kívánják tenni. Augusz­tus 20-án szabadtéri misét ter­veznek a sporttelepre, ahol ez­után a pálya természetesen ismét a játékoké lesz. Ügyességi bemu­tatókban gyönyörködhetnek az érdeklődők, a közönség BMX- és karatebemutatókat élvezhet, miközben kisebb-nagyobb cso­portokban a nyílt tűzű főzéshez, sütéshez is hozzálátnak majd, minden bizonnyal hamisítatlan máj álishangulatban. A délelőtti eseményeket — az előrejelzések szerint hat együttes felléptével — a későbbiekben kórustalálkozó követi. Előtte a dalosok pompás viseleteikben, díszmenetben vonulnak a tsz- központtól a sporttelepig, igazi szereplésük színhelyére. Nem hi-' ányzílc majd kezükből a hagyo­mányos aratókoszorú sem, s a szép ruhák az elmaradhatatlan új kenyérnek is méltó keretet ad­nak. Az idei búza lisztjéből ké­szült cipót egyébként már a dél­előtti szentmisén bemutatják, s megáldják. A Sámson Kft. helikopterrel is kivonul. így a legbátrabbak és legkíváncsibbak akár madártáv­latból élvezhetik az ünnepet. Este szabadtéri bál záija a na­pot, hogy ifjú és idősebb egya­ránt kedvére táncolhasson is a talpbizsergető zenére az augusz­tusi csillagok alatt. Mátraszentimrei alapítvány Gyógyít is az iskola „Visszaperli” nyolcosztályos iskoláját a múlttól Mátraszent- imre is, a község az intézetből átcsoportosított felső tagozato­sokat egymás után tartja határai között. így az ősztől már a hato­dikosok is helyben folytathatják tanulmányaikat, később pedig valamennyi osztály itt kezdheti az új oktatási évet. A közelgő tanévkezdésre már a településen van az új pedagó­gus házaspár, hogy az oktatott tárgyakat a matematikával-ké- miával, illetve a történelemmel- zenével kiegészíthesse. Javában tart az iskolaépület bővítése i*, de sajnos a kivitelezés kissé „csú­szik”, így a tervezett munkákkal nem végeznek szeptember elejé­re. A munkák során készülő tető­tér-beépítéssel diákszobákat is kialakítanak. Az elképzelések szerint az asztmás betegségben szenvedő gyerekek kollégiumi rendszerben történő gyógyítását szolgálják majd egy új alapítvány jóvoltából, a szlovák anyanyelvi kultúra ápolása mellett. A teljesen nyitott — bárki által gyarapítható — alapítvány az ál­talános iskolás gyermekek, a helybeli és vendégül érkező kis­diákok szlovák anyanyelvű, ma­gas szintű, sokoldalú képzését, a nemzetiségi irodalom, művészet, néprajzi hagyományok megis­mertetését hivatott segíteni. Az önkormányzat által adományo­zott s minden bizonnyal további felajánlásokkal is növekvő 100 ezerforintos összeget, illetve ka­matait az iskola bővítésén, fenn­tartásán kívül egyszeri tanulmá­nyi segélyekre, középiskolai ösz­töndíjakra, anyanyelvi és szlovák kulturális vetélkedők támogatá­sára szánják. A nemes célkitűzések támoga­tására máris több intézmény, gaz­dálkodó szervezet jelentkezett. A közeljövőben azonban az önkor­mányzat még másokat is megke­res területén, hogy az újabb lehe­tőségeket felkutassa. Remény van arra, hogy kellő számú csat­lakozót találnak az ügyhöz, s a szép elképzeléseket sikerül ma­radéktalanul valóra váltani. Galyatető... Úgy tűnik, kevés a nagyszálló igyekezete: Galyatetőn legfeljebb a beutalt és a készpénzes hotelvendégek érezhetik igazán jól magukat tartózkodásuk hosszabb-rövidebb idejében. A kirándulók — pedig még mindig akad belőlük elég szép számmal egy átlagosnak mondha­tó hétköznapon is — sajnos, igen keveset találnak abból, amiért gya­logosan vagy gépkocsin felkapaszkodtak a hegyre. A pavilonsorral nem nagyon tudnak mit kezdeni az üzemeltetők, csupán egy-két üzlet az, ami a látogatót legalább valamelyest vigasztalja. S aligha véletlen, hogy legnépszerűbb talán a „palacsintás”, meg a Mikro büfének titu­lált bódécsárda, ami — ha eleganciájában például a fagyisnak alatta is marad — azért az olcsóbbak közé tartozik. Ami ma nem kevés. Játszana a gyerek, ám mivel a legegyszerűbb játszótérnek is hí­ján van a kirándulóhely, csak a pavilonosok előtti tenyérnyi köveze­ten labdázik, tollasozik. A közeli — a buszmegállótól 300 méternyire lévő — kilátó sem túlságosan csalogató. Csakis a ritka szép panoráma kedvéért érdemes felkeresni szép időben. S legfeljebb egyszer. Mert a szerencsétlen kőtorony igencsak elhanyagolt, ajtaján belépve akár il­lemhelynek is vélhetné a turista. Takarítatlan, szemetes, ablaküvegei töredeztek vagy egészen hiányzanak, tetőzete csonka. A beömlő eső­víz végigfolyik a vaslépcsőn. Alatta, előtte egyetlen árva padocska. Arra jó, hogy a látogató összeszedje magát rajta a lesújtó állapotokkal való találkozás után... Bizonyos, hogy mindez csupán Galyatető árnyoldala. Ám lát­szik ez is, észre kell venni. S mert bosszantó, elkeserítő — nem mehet el mellette az ember szótlanul. Ám van-e, aki figyel is e megjegyzésre...? (-ni) Nyitott ajtókkal várják — Nem. Az is igaz, hogy az épületek külső formáinak elké­szítését befolyásolni tudjuk: bi­zonyos területen, bizonyos felté­telek megállapításával. — Mennyire lelkesedik a sor­házakért, amelyek az utóbbi időkben terjedtek el nálunk? — Ezek az angol kertvárosok mintájára épültek. Az országban van erre jó példa is. A feltétele az igényesség. De ismét lehet érvel­ni az anyagiak oldaláról is. A cé­lunk az, hogy olyan területeken, ahová kertvárosi megoldásokat szeretnénk, mindenki megtalál­hassa a maga elképzelését. Pél­dául a Diósmalom utcában. Még az útvonal vezetésének sem kell követnie a hagyományokat. — Milyen nehézségeket kell leküzdenie az elképzeléseinek megvalósításáért? — Nagyon sokat. De ha hoz­záértő, optimista kollégákkal va­gyok körülvéve, ha kialakul egy olyan lelkes társaság, amelyben mindenki egyet akar, s ehhez meg tudjuk nyerni a lakosság tá­mogatását, akkor én bízom a jö­vőben. — Kell ezért „ verekednie”? — „Verekedni” mindig kell, mert vannak, lehetnek ellentétes motivációk, amik az élethez hoz­zátartoznak. — Van-e megfelelő „szabad keze”? — Erre pontos választ nem tu­dok adni. Elég rövid ideje, május elsejétől vagyok ebben a megbí­zatásban. Eddig főként felmérő munkát folytattunk. De elvégez­tünk már kisebb feladatokat is. Ezek eredményét a város lakos­sága is észlelni fogja. — Mindig „vigyázzban kell állnia ” az önkormányzat előtt? — Vigyázzban nem, de meg­felelő tisztelettel kell viselked­nem. — Úgy értem, engedélyt kell kérnie mindig? — A hamarosan elkészülő szervezési és működési szabálya zat kijelöli mindenkinek a jogait és a kötelességeit. A bizottságo­kon múlik majd, hogy egy-egy előteijesztés hogyan fut keresz­tül a képviselő-testület előtt. Te­hát a bizottsági munkát kell na­gyon komolyan venni. Egyéb­ként bárki bármilyen problémá­val keres meg bennünket, vagy ha segíteni akar, mindig nyitott ajtókkal várjuk... G. Molnár Ferenc Gyöngyösnek vissza kell nyernie saját arcát így mondják: Gyöngyös a Mátra kapuja. Sokat sejtető ez a kifejezés. Arra is alkalmas, hogy felkeltse az ide tévedő idegen ér­deklődését. A kérdés csak az, hogy az így felfokozott kíváncsi­ságnak hogyan felel meg ez a mátraalji település? Erre vár­tunk választ Eperjesi Lászlótól, a város nemrég kinevezett főépíté­szétől. — Hadd kezdjem egy furcsá­nak tetsző kérdéssel: tetszik Ön­nek Gyöngyös? — A kérdés lehet, hogy fur­csa, de az biztos, hogy a választ nem lehet egyetlen szóval kife­jezni. Tetszik, mert a szülőváro­som... — Csak ezért? — Olyan természeti adottsá­gai vannak, amelyek az ország egyik legjobb helyzetű kisváro­sává teszik. Hogy a fizikai álla­pota milyen a városnak, erről le­hetne vitatkozni. Azt mindenki látja, hogy nagyon leromlott ál­lapotban van. A feladat tehát az, hogy a lakossággal együtt ren­dezzük ezt a várost. — Van egy általános rendezési terv. Az „szentírás”? — Attól függ, hogy milyen ér­telemben vesszük. Ennek a terv­nek olyan információs közlései vannak, amiket mindenképpen figyelembe kell vennünk. Igen komoly szellemi energiával jött létre. De szerintem egy terv ak­kor jó, ha a változásokat rugal­masan tudja követni. Az ilyen ál­talános rendezési tervnek az ér­vényessége tíz-tizenöt év, ami nem biztos, hogy jó. — Szíve szerint a mi fejlesztési tervünkkel nagyon egyetért? — Vannak részei, amik jól működnek, és vannak, amelyek átértékelésre szorulnak. Ennek a módosításán most dolgozunk. Azt tartom az egyik legfonto­sabb feladatnak, hogy a fejlesz­tési tervünk jól kezelhető legyen. — Miként van megelégedve a város jelenlegi arculatával? — Sok a probléma, s ezek az utóbbi évtizedekben gyűltek ösz- sze. Az a tennivalónk, hogy a vá­roskép tényleg gyöngyösi legyen. A városnak megvannak azok a sajátosságai, amelyek alapján ezeket az építészeti jegyeket fel lehet rakni. A legfontosabb: a lépték. Ne kerüljenek olyan gi- gantomániás épületek a városba, amelyek... — ...A tizenkilenc emeletesre gondol? — Igen. Nyugodtan kimond­hatjuk. — A nnak idején ezt én is szó vá tettem. Kaptam is érte! És mi a véleménye az uniformizált koc­kaépületekről? — Sajnos, ezek itt állnak, és mint adottságot kell azokat ke­zelnünk. Elbontani nem tudjuk őket, de a környezetüket rendbe tehetjük. Ha az épületekre ma­gas tetőket rakatunk, ennek kö­vetkeztében jelentősen megvál­tozik a külső képük. — Van a városnak olyan része, amelyik nagyon régi keletű. Meg lehet ezt őrizni a jövő számára? — A Petőfi utcai zsellérközök ilyenek. Szerkezetük egyedüli az országban. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint is ezt védeni, óvni kell. Meg kell keresnünk azt a rendezési lehe­tőséget, hogy ebbe a szerkezetbe bele tudjuk varázsolni a husza­dik, illetve a huszonegyedik szá­zadot. Az alapfeltétele a Petőfi utca közművesítése volt, amit már elvégeztünk. A területre be­építési felmentést kell kémünk. Hogy ezt megkérhessük, az elő- közművesítést kell megcsinál­nunk. Szinte házról házra járva kell megvizsgálnunk a lehetősé­geket. — Épült a Dózsa György úton az erőmű számára egy sokat vita­tott, külsejében a sablontól el­térő házegyüttes. Nem volt ezt bűn megcsinálni? — Ezt nem mondanám így. Van, akinek tetszik, van, akinek nem. — Ilyet nem szabad csinálni Gyöngyösön? — Dehogynem. Az elképze­lés nagyon jó. A lakások is na­gyon érdekesek ebben az épület­ben. — Mennyiben lehetne meg­szabni, hogy a jövőben minden háznak sajátos arculata legyen? — Ez nagyon nehéz kérdés. Az elmélet ezt kívánja, de a gya­korlat mást mutat. Mindez az anyagiakon is múlik. — Pénzkérdése?

Next

/
Oldalképek
Tartalom