Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03-04 / 181. szám

HÍRLAP, 1991. augusztus 3., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Gulyásleves Hozzávalók: 25 dkg marha­hús (legjobb a lábszárhús), 10 dkg hagyma, 2 dkg só, 1 gerezd fokhagyma, 1 g köménymag, 1 kg burgonya, 10 dkg lecsó, 1 g pi­rospaprika, 4 dkg zsír. Zsírban megpirítjuk a hagy­mát, beletesszük a pirospaprikát, a kockára vágott marhahúst, a fi­nomra vágott fokhagymát, kö­ménymagot, lecsót, megsózzuk, vízzel felöntjük, és nem egészen puhára pároljuk. Hozzáadjuk a kockára vágott burgonyát, annyi vizet öntünk rá, hogy a burgo­nyát és a húst jól ellepje, és meg­főzzük. Újházi-tyúkleves Hozzávalók: 1,50 kg tyúk, 20 dkg sárgarépa, 10 dkg petrezse­lyemgyökér, 5 dkg zeller, 2 dkg hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 dkg paradicsompüré, 5 dkg gomba, nyáron 1 db zöldpapri­ka, 2 dkg só, 1 g egész bors, 8 dkg liszt, fél tojás. A tyúkot megtisztítjuk, ki­bontjuk, 2 liter sós vízben feltesz- szük főni a megtisztított zöldség­gel, zellerrel, hagymával, fok­hagymával, gombával, borssal egütt addig, amíg a tyúk megpu­hul. Lisztből, tojásból tésztát gyúrunk, finom metéltre vágjuk, és a leszűrt levesben megfőzzük. A főtt zöldséget, gombát is me­téltre vágjuk, a levesbe rakjuk, és tálaljuk. Matrózhús párizsiasan Hozzávalók: 80 dkg bélszín­fej, 8 dkg zsír, 7 dkg vaj, 7 dkg hagyma, 2 dkg só, 2 g törött bors, 2 dkg paradicsompüré, 1 dl vö­rösbor, 5 db tojás, 1/2 dl tej, 1,5 dkg liszt, 3 dl barna mártás. A hártyáitól megtisztított bél­színfejet egészben megmossuk, ruhával jól leszárítjuk, és ceruza­vastagságú metéltre vágjuk. Az apróra vágott hagymát a zsírban egészen világosra pirítjuk, hoz­záadjuk az előzőleg liszttel meg­hintett húst, sózzuk, borsozzuk, és nyílt lángon, villával állandó­an lassan keverve, néhány percig pirítjuk. Utána a lángról elvesz- szük, hozzáadjuk a paradicso­mot, vörösbort, 3 dl barna már­tást, és az egészet még egyszer jól felforraljuk. Felforralás után a tűzhelyről levéve még 4 dkg friss vajat keverünk hozzá. A tojások­ból, tejből és a fennmaradt 3 dkg vajból kevés sóval habart tojást készítünk, ezt egy kerek tál köze­pére kúp alakban elhelyezzük, és körültálaljuk a matrózhúst. Kü­lön rizsköretet adunk. Ormánsági töltött sertésdagadó Hozzávalók: 1 kg sertésdaga­dó, 10 dkg zsír, 15 dkg kövér fus- tölthús vagy húsos füstölt szalon­na, 2 db zsömle, 2 db tojás, 15 dkg sertésmáj, 5 dkg hagyma, 1/2 gerezd fokhagyma, 2 g tö­rött bors, 1/2 g majoránna, 5 g pirospaprika, 3,5 dkg só, 2 dl tej. A sertésdagadót kicsontoz­zuk, és hegyes késsel a közepén szétnyitjuk. A következő töltelé­ket készítjük: a tejben áztatott és jól kinyomott zsömlét egy tálba tesszük, beleöntjük a tojást, hoz­záadjuk a gorombára darált má­jat és füstölthúst, a 6 dkg zsírban megpirított hagymát és fokhagy­mát, a 1,5 dkg sót, a fűszereket, és az egészet összekeverjük. Ezt a tölteléket beleöntjük a dagadó- ba, a végét zsineggel összevarr­juk, és a tölteléket egyenletesen szétnyomkodjuk a húsban. Meg­sózzuk, és a fennmaradt zsírban lassan puhára és szép pirosra süt­jük. Levessel hígított saját tevé­vel locsolva tálaljuk. Tálalás előtt a zsineget eltávolítjuk. Hagymás burgonyasalátát adunk hozzá. Köményes, párolt malaccomb Hozzávalók: 1 kg süldőcomb, 8 dkg zsír, 2 dkg só, 3 dkg paradi­csompüré, 10 dkg vegyes zöld­ség, 3 dkg hagyma, 3 g kömény­mag, 2 dkg liszt, 2 gerezd fok­hagyma, 1 dl fehérbor. A nem túl kövér süldőcombot kibontva sonkaszerűen össze­göngyöljük, zsineggel feszesre összekötözzük, és megsózzuk. Egy megfelelő nagyságú lábas­ban felolvasztjuk a zsírt, beletesz- szük a karikára vágott zöldséget, egészben a hagymát és fokhagy­ma gerezdeket, erre elhelyezzük a húst és a hús darabokra vágott csontjait, végül köménymaggal megszórva betesszük a sütőbe. Mikor a comb és a zöldség szé­pen megpirult, ráhintjük a lisz­tet, kevés pirulás után hozzáad­juk a paradicsompürét és fehér­bort, majd felöntjük 2-3 dl víz­zel, és lefödve a sütőben puhára pároljuk. Tálalás előtt a húsról levesszük a zsineget, felszeletel­jük, és tálra helyezve átszűrt, nem túl sűrű lével leöntjük. Kö­retnek törtburgonyát vagy bur­gonyapürét adunk. Hasznos tanácsok Mesterfogások Ételek ízesítésére — például mártásokhoz vagy salátákhoz — tejföl helyett joghurtot is vehetünk, ez kevesebb kalóriát tartalmaz. De joghurttal már nem forralhatjuk az ételt, mert megturósodik. A tehéntúrót gombóchoz, süteményekhez ha­marabb áttörhetjük, ha húsdarálón eresztjük át. Ha nincs otthon tojás, a darált húsba burgonyát reszelhetünk, keményítője összetartja a húst. A palacsinta gyorsabban megsül, ha tésztájába egy pici sütőport teszünk. Ha a fűszereknek csak az aromáját akaijuk ízesí­tésre felhasználni, tegyük teatojásba, és lógassuk bele a fővő ételbe. A kiszáradt mustárt élvezhetővé tehetjük né­hány csepp ecettel és kevés cukorral. Pirospaprikát, törött borsot üvegben (vagy por­celánban) tartsunk. A műanyag az erős fűszerek miatt elhomályosul és könnyen repedezik, kettétö­rik. „Kulisszatitkok” Fel vagyok dobva, hogy mind többen érdeklődnek a Lelki Le­veles Láda kulisszatitkai iránt. Jó! Elmondok mindent: először is a nagy „titkot”: titok az nincs! Lassan egy éve, hogy létezünk, Önök írnak, telefonálnak, és Uránus válaszol. Hogyan szüle­tett az ötlet? A főszerkesztő kita­lálta, én pedig vállaltam a reszor­tot, amit később megszerettem. Az elején ugyanis — bevallom — nem jósoltam az egésznek nagy jövőt. Gondoltam, egy-két hó­nap, aztán úgyis bedöglik! Nem így történt. Szerencsére! A leve­lek száma félezer körül van, két- százegynéhányig iktattam őket, aztán abbahagytam, mert örü­lök, hogy bizalmat és együttér­zést kapnak őszinteségükért cse­rébe, es remélem, ebben nem is csalódtak. Hogy kik írnak?Min­den korosztálynak vannak „kép­viselői”, ez a válaszokból is kide­rül, hiszen mindenkinek olyan kalappal igyekszem visszakö­szönni, amilyennel Ő köszön. Volt-e már „ botrány ”? Ha sajtó­perre, reklamációra gondol, ak­kor szerencsére nem, illetve egy reklamáció volt Szilvásváradról, de az is csupán egy kis félreértés­ből eredő hogyismondjam... Most jönnek a „rázós” kíváncsis- kodások. Ki az Uránus? Bemu­tatkozhatnék, de akkor már nem tenne rejtély. Ne is tagadják, leg­többen mar kinyomozták, sót, telefonon vetem közölték. Mi a „ siker ” nyitja ? Ne túlozzuk el! Si­kerről azért ne beszéljünk, talán szerencsés egymásratalálásról: úgy tűnik, jól megértjük egymást a levelezőkkel. Vannak-e segítő­im? Igen! Nem tartom magam ügyeletes „okosnak”. Külső se­gítőim, munkatársaim vannak, akik maguk is telkes hírlapolva­sók, és kedvelik a Lelki Leveles Ládát! Persze, ez azért nem eny- nyire egyszerű, bár jelenleg meg a segítségben nincs hiány. Mit várok? Uránus optimista! Szép nyár után sok-sok levelet, nagy őszi pályázatot és sikeres társke­resést remélek. „Uborkaszezon” Ne higgye, bár valamikor én is szeretnek elmenni nyaralni. Ezt azonban a rovat nem sínyli meg! A gondjaira most válaszolok: egy gyereket nem lehet csak úgy összecsomagolni és a kofferrel együtt hazavinni a mamához. A kislány az Öné is! Emiatt — bár megviseli — ne omoljon össze lelkileg, hanem vegye igénybe a törvényes eszközöket, forduljon jogászhoz, szakemberhez, és ér­vényesítse a jogait. És még vala­mit: próbáljon kibékülni a fe­leségével, lehet, hogy azóta már várja, hogy meglátogassa. De ne ajtóstól rontson a hazba, tegyen udvarias és megértő. Meglátja, intelligens, „ún” viselkedéssel többre megy, mint hangos szó­val, urambocsá’ pofonnal. Tud­ja, az asszonyok, a feleségek is jobban kedvelik a csókot és a si- mogatást, mint a pofont. Szép szóval — a legtöbbjükkel — job­ban is tehet haladni... „Bukott diák” Magam választottam kény­szerből a jeligét, mivel Ön elfe­lejtette, és megtiltota, hogy a ne­vet nyilvánosságra hozzam. A felesége azt mondta: megbukott, hát megbukott, Ón dagadtra ver­te a fiát, és a matektanárnak is be­ígért egy pokrócolást. Ez meg már mire való?! Persze tudom, hogy most azt mondja, hogy a ta­nár oldalára állok, hová is allhat­nék, hiszen holló hollónak nem vájja ki a szemét. Bizony oda ál­lok, mert sem Önnek, sem a fe­leségének nincs igaza! A két vég­let. Arra nem gondoltak, hogy a fiuk elégtelen bizonyítványa a szülők bukását is jelenti? Az igaz, hogy azért van az iskola, hogy... Es a szülő miért van? Meddig tart a felelősség?! Ha már hozzám fordultak, ezúttal kérem, viseljék el a „dorgálást,” és gondjuk tegyen rá, hogy a gye­rekek készítsek fel a pótvizsgára. Ezután se tegyen a fiú fekete bá­rány, értsenek szót vele, ne te­gyék tönkre a nyarát, de ellenő­rizzék szigorúan, hogy tanul-e. Törődjenek többet a gyerekkel, higgyek el, bármilyen nehéz is a sors, a megélhetés, végtére nem marad más végkielégítése egyet­len szülőnek sem, mintáz utodok embersége és boldogsága! Ez nem lelki fröccs, ez a valóság, ér­demes ezen elgondolkodni, ki­váltképp olyankor, amikor a csa­ládi nevelés zsákutcába jut... (Uránus) Japán napházak Magyarországon Az egyik japán napenergia hasznosításával foglalkozó tár­saság felajánlotta Magyarország­nak, hogy ingyen átadja sikeres technológiáját. Az Om Solar As­sociation két magyar mérnököt tanított be Japánban a technoló­giára egy hónapon át, az ő dol­guk tesz, hogy hazatérve e mód­szer otthoni meghonosítását ké­szítsék elő. Az eljárás — aligha túlzás — forradalmasíthatja az építkezé­seket és nagyfokú energiamegta­karítást tesz tehetővé. A világon jelenleg néhány ezerre tehető az évente felépülő „napház”, ebből 600-at a japán Óm Association technológiájával építenek. A Ja­pánban megépülő házak 80 szá­zaléka Om Sóira technológiával készül. Az ismert és ma még igen drá­ga napelemes technológiával szemben Okumura professzor eljárása a „hőcsapda” elvére épül, vagyis arra, hogy a házak tetejét érő hőt egy hogyűjtő csa­tornán át vezetik el. Lederer An­dor és Pető Sándor építészmér­nökök elmondták, hogy a rend­szer telke a hőcserélőt es ventillá­tort tartalmazó doboz, amelyből a meleg levegő a ház megfelelő részeibe áramlik. Mint mondták, másutt is kísérleteznek hasonló házakkal, de azokkal csak a há­zak energiaszükségletének 15- 30 százaléka takarítható meg. Az Om Solar módszerével dur­ván 50 százalékkal csökkenthető az energiaigény. E kiváló ered­mény titka a ház felépítésében, a szerkezeti elemek, anyagok szá­mítógépes tervezésében rejlik — mondjak. Köztudott, hogy a napenergiát hasznosító hazak felépítése rendszerint drága — az Okumura professzor szabadal­ma alapján épített házak viszont alig tíz százalékkal kerülnek csak többe a hagyományos módon épült házaknál Japánban. A ma­f yar szakemberek úgy vélik, a azai anyagokból, szerkezeti elemekből felépülő házak azo­nos anyagi feltétetek mellett építhetők meg, ami igen előnyös, tekintettel arra, hogy jóval ol­csóbb a fűtés és a melegvíz-szol­gáltatás. Koike Icsizo és Szuzuki Kou- dzsi, az Om Solar vezetői az MTI tudósítójának elmondták, hogy a japán társaság hírnevét szeretné öregbíteni azzal, hogy módszerét külföldön is elterjeszti, hogy se­gítséget nyújt a magyaroknak. A szabadalom alapján csak néhány éve jelentek meg Japánban az Om Solar házak, külföldön Ma­gyarország lesz az első, ahol a módszert meghonosítanák. Oku­mura professzor, aki már járt Ma­gyarországon, az építkezni akaró magyarok kérésére választott ki bennünket. Nem üzletet akarnak csinálni, szeretnék olcsó eljárás­hoz juttatni az építkezőket — mondják. Az Om Solar társasá­got egyébként 150 kisebb, ese­tenként csak néhány fős japán építőipari vállalat alkotja, a társa­ság az ő befizetéseikből él, szá­mukra sem közömbös, hogy a módszert sikerre tudják-e vinni az országban. Most a két kikép­zett magyar mérnökre vár a fel­adat, hogy hazai környezetre adaptálják a szabadalmat. Az Őm Solar szakemberei azt . is elmondták, hogy Japánban a korszerű építkezéseket a kor­mány 250 ezer forintnak megfe­lelő kedvezményes feltételű többlethitellel támogatja — idő­vel e finaszírozási módszert is meg kellene honosítanunk. A ja- án szakemberek egyelőre azon- an a magyar modellház felépí­tésén gondolkoznak, ha majd so­kan megbarátkoznak a technoló­giával, akkor kell azt vonzó épí­tési feltétetekkel is keresetté ten­ni — mondják a japánok. Már Dél-Afrika sem a régi (szerencsére) Manapság már nem tűnik tün­dérmesének, ám pár éve, amikor a történet megesett, még szinte hihetetlen volt. Pedig banálisnak tűnhet, ahogy a repülőgépen vé­letlenül egymás mellé sodródott fiú és leány egymásba szeretett, ahogy hamar kiderült, ugyanaz az érdeklődési körük, ugyanarra az egyetemre járnak, s végül is miért ne költözhetnének össze? Igen ám, de a történet színhelye a néhány évvel ezelőtti Dél-Afri­ka, a főszereplő fiú: Willem De Klerk — a fehér fajüldöző rend­szer elnökének fia, a leány vi­szont színes. Ezt a frigyet szigo­rúan büntette a törvény azokban az időkben — egészen mostaná­ig, amikor is végre valahára eltö­röltetett a lakosságot fehérekre, feketékre és színesekre osztó diszkriminatív törvény. S ha rá­adásul a fehér fiú ezt a nevet vise­li, protestáns búr család leszár­mazottja, no, annak azután külö­nösen jó példát keltene mutat­nia. Nem tette. Willem de Klerk és Erica Adams minden szabad­idejét együtt töltötte, igaz, arra azért vigyáztak, hogy kettesben senki ne lássa őket. Tény, hogy a fajüldöző rendelkezések 1985 után némiképp enyhültek — azóta kisebb büntetés járt a fehé­rek és feketék illetve színesek bű­nös szerelméért, vagy akár annak gondolatáért, s kevesebb nyo­mozó leste, nem sértik-e meg a törvény betűjét. A világ persze őszintén és mé­lyen elítélte a fajüldöző rendszert — részint erkölcsi indíttatásból, részint abból a megfontolásból, hogy aligha tartható ez a helyzet: nem uralkodhat az idők végeze­téig a fehérek sokkal kisebb réte­f e a többség felett. (A földterület 1 százaléka alig 60 ezer fehér farmer tulajdonában van). Lát­ványos tiltakozás ide vagy oda, azért suba alatt sok minden meg­történt, titokban a világ sok or­szága — uram bocsáss, Kelet- Európából is...- kereskedett a mégoly fajüldöző rendszerrel, így aztán egy percig sem vitás, hogy Fredenk de Klerk („Fok­város Gorbi-ja”-ként emlegetik hívei reformtörekvései miatt) nem a külvilág nyomására kez­dett „megenyhülni”, s az se hihe­tő, hogy fia szerelmi története döbbentette volna rá bármire is. Sokkal inkább az immár szinte rendszeressé váló belső viharok késztették jobb belátásra, az a veszély, hogy az állandó zavargá­sok nyomán Dél-Afrika már nem tesz vonzó a külföldi befek­tetők számára. Ha ugyanis nem sikerül megteremteni a belső biz­tonságot, akkor elmegy a kedvük mindazoknak a tőkeerős vállal­kozóknak, akik ugrásra készen vátják, hogy szalonképes legyen az ország, lehessen nyíltan vallal- ni a kapcsolatok kiépítését. De Klerk első jócselekedete az volt, amikor 27 évi raboskodás után kiengedte a börtönből Nel­son Mandelát, a legendás fekete polgárjogi harcost. Nem pusztán jóságból persze: Mandela egész­sége megromlottt a hosszú bör­tönévek alatt, többször úgy lát­szott, élve ki sem kerül a fogság­ból, s a fehérek uralma aligha áll­ta volna ki azt apróbát, amit egy mártírhalált halt szabadsághar­cos jelent. Nem ő tett volna per­sze az egyetlen áldozat; csak az utolsó öt évben tízezrek vesztet­ték életüket a rendőri beavatko­zások brutalitása miatt, s De Klerknek éveken át belügymi­niszterként éppenséggel volt kö­ze ezekhez az incidensekhez... Most jobbnak látta köpönyeget fordítani. Bevált az a számítás is, miszerint Mandela szabadlábon nem olyan legendás hős, mint fogságban. A felismerés akkor is De Kterk érdeme, mert ezzel be­indultak a megkülönböztetést enyhítő rendelkezések, a lakos­ság faji alapon történő szétvá­lasztásának megszüntetése. Tény, hogy mindkét táborból sokan elégedetlenek. Mandela hívei nehezményezik, hogy „csak” törvénymódosítások tör­ténnek, holott az egész választási rendszert kellene megváltoztat­ni. Csak az „egy ember egy sza­vazat” elv biztosíthatna igazán reprezentáns parlamentet, amely azután a lakossági viszo­nyoknak megfelelő döntéseket hozna. A radikális fehér képvi­selők egy része „áruló, gyilko's” kiáltásokkal hagyta el a parla­mentet, amikor De Klerk jelezte szándékait. A harcos indulat gyökere a félelem a megtorlástól, attól, mi lesz, ha az eddig elnyo­mottak hatalomhoz jutnak. S vajon hogyan alakul a De Klerk fiú és Erica története? Nos, ők már jó ideje Londonban élnek. A De Klerk szülőket, kü­lönösen a mamát ugyanis olyany- nyira porig sújtotta a felismerés, hogy a csatádba akár be is kerül­het egy ilyen, általuk megvetett személy, hogy gyorsan összepa­kolták fiacskájukat, és London­ba küldték. Amikor nem sokkal később ugyanitt landolt a szép és okos félver Erica, az angol sajtó ujjongva köszöntötte „az apart­heid Rómeó és Júliáját”. Vajon visszatémek-e hazájukba? Vagy annyira azért nem bíznak az apartheid látványos megszünte­tésében? Akár fokmérője is tehet ez a reformrendelkezéseknek. öWfSoil iíSSS* Mindennap bekopogunk Önhöz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom