Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-31-09-01 / 204. szám
HÍRLAP, 1991. augusztus 31—szeptember 1., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Már készülődött az ország az 1885. évi nagy országos ipari és kereskedelmi kiállításra. A fürdők, gyógyhelyek háromdimenziós, képes-makettes, megvilágított reklámpanorámákat terveztek, és színes szöveggel prospektusok készültek. A látogatóknak a sok látnivaló között fölöttébb tetszett az Erzsébet Sósfürdőt, a Margitszigetet és a Rudas római medencéjét bemutató vendégcsalogatás. Sokan és jól ettek, szórakoztak a kiállítás debreceni és szegedi csárdájában, s számosán keresték az ún. boszniai kávéházat és bazárt. Akkor is jutalmat kapott a milliomodik látogató, és a vásárban kis üvegekbe palackozva, koncentrátumként megjelent a Coca-ital is. (Több bemutató, ismertető cikket is hozott róla a korabeli sajtó.) A kiállítás egyik tudományos és jelentős sikere volt, hogy megalakult a Magyar Kereskedelmi Múzeum. Anyaga tulajdonképpen áruminta-kollekcióból tevődött össze, és az intézmény a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jogelődjének tekinthető. Ebben az időben történt az is, hogy Zichy Mihály névnapja alkalmából Párizsban sokat idézett, híres és reklámozott díszebédet adott. Az ott kínált ételekről érdekesen tudósít a párizsi Telegraf. A gulyásról azt írták, hogy „igen bőven paprikázott lé, melyben marhahúsdarabok és burgonyák úszkálnak. Pompás”. Ugyanakkor túróscsusza és mákoslepény is asztalra került. Ez utóbbit így mutatták be a francia olvasóknak: „Ez nyújtott tészta, mely több réteg mézes mákot foglal magában. Úgy látszik különben, hogy a magyar konyha nagyban fogyasztja a mákot. Ami a lisztet illeti, tudni való, hogy az Magyarországon rendkívül finom, és táplálóbb is, mint akárhol. A magyar lisztnek e ritka finomságát az acélos búzaszemeknek tulajdoníthatjuk.” 1886-ban vendégcsalogató volt a londoni magyar vásár. Magyar vendéglők nyíltak Európában, megismerkedtünk más népek konyhaművészetével (spanyol, portugál, finn szokások stb.). Reklámoztuk a svábhegyi fogaskerekűt, és megkezdődött a szervezett fiumei és abbáziai turista- és üdülőkirándulások népszerűsítése. Éppen száz esztendeje, hogy megjelent Joseph Kahn: „An illustrated Guide of Budapest” című, más nyelvekre is lefordított, nagysikerű idegenforgalmi zsebkönyve, melyet még a millennium vendégei is haszonnal forgattak. Sok, ma már kortörténeti, kevéssé ismert illusztrációja miatt a történészeknek is tanulsággal szolgál. E néhány érdekes dokumentum is azt bizonyítja, hogy már a millennium előtti években milyen fontosnak tartották és mindent megtettek a hozzánk látogatók testi és szellemi frissentar- tására. Ez példát, ötleteket adhat a világkiállításra készülődő Magyarországnak is... Dr. Draveczky Balázs Idegenforgalmunk történetének száz év előtti érdekességeiből A Cook utazási iroda, Budapest, Dorottya u. 3. Tátrafüred turisztikai érdekességeivel és Mezőhegyes, Szentes, Szeged, Orosháza, Mágocs, Hortobágy nevezetességeivel, idegenforgalmi látnivalóival. (A többi között akkor köszönthettünk országunkban Lewy zeneműkiadót, Delibes, Massenet és Coppée zeneszerzőket, valamint Lessps Ferdinándot is.) A balatonfüredi fürdőidény 1884-ben a jó idő korai beköszöntése miatt már május 10-én megindult. Még korábban, május 1-jétől kínálták a margitszigeti gyógyfürdő 500 szobáját és exkluzív szolgáltatásait. Ezek az adatok a korai magyar idegen- forgalom érdekes és tanulságos emlékei. Feljegyezték pl. azt is, hogy Balatonfüreden ekkoriban a kitűnő konyha mellett kiegészítő gyógymódként rendszeres gyümölcs-, főleg szőlőkúrákat hirdettek, míg a Margitszigeten a nyári slágerkülönlegesség az évszaknak megfelelő zöldségfélékből összeálh'tott „vértisztító javallat” volt. Tehát a napjaink reformkonyhájának ételkontroll- jainak hazai, korai ősét tisztelhetjük ezekben a tudósításokban. 1884-ben mutatta be a magyar sajtó az ún. „villámvonatot”, melynek először volt háló- és étkezőkocsi szolgáltatása. (Korábban a vasúti menetrend úgy igazodott az étkezéshez, hogy az utasok dél- vagy estidő- - ben a vasúti vendéglőben (restiben) költhették el az étkezési időre percnyi pontossággal elkészített ebédet vagy vacsorát...) 1883-ban szinte valamennyi európai ország elismert konyha- művészeinek, de elsősorban az osztrák mesterséfek részvételével nagy visszhangé gasztronómiai kiállítást rendeztek Bécsben a legkülönfélébb ételremekekből. Hatására Budapesten, a „zenekedvelők Bálvány utcai (ma Október 6. utca) nagytermében” Couesson Sándor udvari szakács és Kovács László konyhafőnök 120 francia ételkülönlegességet mutatott be az érdeklődő közönségnek. Az egykori tudósítás szerint minden kiállított „műtárgyat” megvásároltak! A kiállításhoz csatlakozó ún. „kóstoló- terem”-ben sok nézelődő fordult meg, az odalátogatók egymásnak adták a kilincset. Nagy sikert aratott a miniszterelnökről, Tisza Kálmánról elnevezett, balatoni fogasból készített étel, valamint a főhadparancsnok kedvencét idéző kacsapástétom. A kiállított szakácsművészeti remekek között a férőhelyen álló „Aquarium en cita déllé” nevű ételkölteményt bámulták meg a legtöbben, csodálva különleges sültjeit, pástétomjait, ínycsiklandó formáit. Ezt az ehető kiállítási remeket egy kis vízi medencéből kiemelkedő alapzatra emelték — nagy kár, hogy fénykép vagy rajz nem maradt ránk róla. Viszont tudjuk, hogy az akkor hazánkban tartózkodó külföldiek körében is sikert aratott a kiállítás. A magyar utaztatás és a turizmus történetének egyik korai, ám sikere miatt hosszú ideig emlegetett társasutazását szervezték meg Párizsba, több mint száz éve — 1883 nyarán. „A magyar A Gerbaud cukrászda A Vigadd írók és művészek köre” alaposan felkészült az útra. Hosszú levelezések, közvetítések előzték meg az indulást,. Hivatásos és amatőr idegenvezetők készülődtek a magyar vendégek fogadására. Az érkezés első napján az Avenue 50-52. alatti egyszerű villájában a 82 éves nagy mestert, Victor Hugót keresték fel testületileg. A magyarok régi barátja könnyes szemekkel fogadta a magyar turisták tisztelgő küldöttségét. Pulszky Ferenc (1814-1897), a neves politikus és történész üdvözlő szaviaira Victor Hugo köszöntötte a küldöttséget és egyben a magyarokat, „akik épp úgy harczoltak szabadságért, emberiségért, igazságért, mint a fran- cziák” — ahogyan azt az egykori sajtótudósítások ránk hagyták. A találkozást pezsgős koccintások és szívélyes, baráti beszélgetés követte, amelyre évekig meg- hatottan emlékeztek vissza a résztvevők. A városnéző séták után nagy sikere volt a vendéglátók lakomájának a párizsi Hotel Conti- nentalban. Az est folyamán a szórakoztatásra hívott katonai zenekar a Marseillaise mellett rázendített a Rákóczi-indulóra is! Részletes műemléki és művészeti séta keretében ismerkedtek meg a Theatre Francais-val, ahol Berlioz feldolgozásában szintén a Rákóczi-indulóval kedveskedtek a látogatóknak. A magyar írók, művészek turistalátogatása nagy esemény volt Párizsban és Franciaországban. Jeles képviselőiket fogadta Grevy, a francia köztársasági elnök is! A turistaút egyik emlékezetes mozzanata lehetett a július 12-i díszlakoma, ahol a franciák által feltételezett régi magyar történeti motívumokkal díszített emléktányért kapott a csoport emlékeztető ajándékul. Tiszteletükre díszhangversenyt rendeztek, amelynek egyik fénypontja a csárdásfeldolgozások bemutatása volt. Később csoportosan nézték meg a Nagy Opera Faust- előadását. A magyarok a Hotel Herdesben laktak. Ott kereste meg őket 14-én a csatornaépítő Lesseps Ferdinánd. Sokat írtak a korabeli lapok a párizsi Grand Hotelban rendezett magyar estről is. A „Figaró” és a „Temps” című lapok szerkesztőségeiben tett ismerkedő találkozókat fontosnak, követendőnek minősítették. A turis- taútról készült részletes beszámoló a „Monde Illustre” hasábjairól átkerült Európa szinte minden nagyobb újságjába. Hazánkban is követendő példának írták meg a turistautat. Pl. a debreceniek is készültek 12 napos párizsi látogatásra. Össze is jött 137 jelentkező, de az időközben kitört kolera miatt meghiúsult a szép tervük. (Az írók és művészek párizsi turistaútját a franciák az 1885-ös Országos Kiállítás eseményei alkalmából viszonozták. A kiállításról később bővebben is megemlékezünk. Fővárosunk több neves szállodáján kívül az egykori Frohner vendéglő és a Hangli- kioszk is kivette részét a szórakoztatásból, a hangulatos fogadtatásból. A vendégek a fővároson kívül ismerkedtek Dobsina, Nekrológ a Berlini Falról „Senkinek nem áll szándékában, hogy falat építsen Berlin két fele közé. Az NDK építőipari munkásai a lakásépítéssel vannak elfoglalva, s ez a feladat maximálisan igénybe veszi munkaerejüket.” E szavakkal válaszolt 1961 júniusában Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára egy kelet-berlini sajtókonferencián feltett kérdésre. A kérdező újságíró azt tudakolta a kecskeszakállas politikustól, vajon az NDK részéről 1961 nyarán gyakran emlegetett szovjet követelés, hogy tudniillik Nyugat-Berlint alakítsák át demilitarizált, szabad várossá, az államhatárnak a Brandenburgi Kapu mentén való meghúzását jelenti-e? Ulbricht „freudi elszólása” általános meglepetést keltett, ám a jelenlevő tudósítók közül senki sem sejtette, amit a kelet-német pártvezér és államfő már bizonyosan tudott: hogy két hónap múlva az NDK hermetikusan körülzárja Nyugat-Berlint, s megszületik a Berlini Fal, a hidegháború legcsúfabb „gyermeke”. Ulbriccht utóda, Erich Honecker 1989 januárjában még azzal kérkedett (vagy fenyegetőzött?), hogy „a Fal még 50, vagy akar 100 évig is állni fog, ha nem szűnnek meg azok az okok, amelyek megépítését szükségessé tették”. Nos, Honeckemek — aki 1961 augusztusában belbiztonsági KB-titkárként a Fal megtervezésének és létrehozásának fő szervezője volt — nem lett igaza. Alig tíz hónappal hetven- kedő „jóslata” után rés támadt a betonmonstrumon. A vértelen októberi forradalomtól megrettent állampárt kinyitotta a határokat az NDK lakossága előtt, s a tömegek — megkóstolván a szabadság má- morító ízét — hamar rájöttek: az utazási korlátok ledöntése csak az első lépés volt a „fölegyenesedve járás” (Stefan Heym író kifejezése) és az igazi önrendelkezés felé. A Honecker-korszak záróakkordjait eljátszó Modrow-kormány újabb és újabb belpolitikai engedményekre kényszerült, s az 1990 márciusi választáson már nem is az NSZEP súlyos veresége, hanem a CDU egyértelmű győzelme volt az igazi meglepetés. Azáta sok víz lefolyt a Spree folyón. A ma Berlinbe látogató turistának bizony nyakába kell vennie a várost, ha eredeti maradványokat akar látni az egykor 160 kilométer hosszú betonfalból. A legnagyobb (1,3 kilométer hosszú) egybefüggő rész a Friedrichshain kerületi Mühlenstrassen található, pontosan a Warschauer Strasse és a Főpályaudvar (Hauptbahnhof) között. A több mint három méter magas, masszív betonfalat tavaly nyár óta színes festmények díszítik: 21 országból összesen 118 művész (köztük több magyar is) festékkel és ecsettel juttatta e falon kifejezésre, mit érez a betonszömy leomlása, a kelet-németek kiszabadulása kapcsán. Az East Side Gallery névre keresztelt szabadtéri képtár ma már a német főváros egyik fő látványossága. Bár alapja az egykor rettegett-gyűlölt betonfal, ahhoz mégsem hasonlítható. Már csak azért sem, mert ezt a falat nem őrzik géppisztolyos határőrök kutyákkal, fényszórókkal, nincsenek rajta 20 méterenként „Állj! Államhatár! ” feliratú tiltó táblák. Ez a fal mindenkié — főleg azoké, akik nem restellnek tanulni a történelemből. Képernyőn a BBC World. Service Születése pillanatában sem volt új, legfeljebb nevében az április közepén beindított „új” televíziós csatorna, a BBC World Service Television. Igaz, az elnevezésből a „World” nem igaz: nem sugározzák világszerte, hanem egyelőre csak európai nézőknek. A napi 18 órás globális műsor a jelenleg 23 országban nézhető BBC TV Europe helyébe lép. Ez utóbbi pedig annak a BBC 1 csatornának a megfelelője volt, amelyet a szigetországbeliek többsége néz. Az új program a BBC World Service rádió televíziós változata. A rádióadásnak 120 millió állandó hallgatója van, több, mint amivel a világ bármelyik nemzetközi rádiója dicsekedhet. A BBC WSTV célja egyszerű: megismételni ugyanezt a sikert a képernyőn — mondja John Tusa, a World Service ügyvezető igazgató. Megbocsátható — jegyezte meg a The Economist című londoni hetilap beszámolva az új adásról — ha a kritikusoknak azonnal eszébe jut: van már világ-tévéadás, nevezetesen a Cable News Network (CNN). A BBC WSTV producerei elismerik, hogy a CNN világszerte tekintélyes nézőtábort toborzott magának, különösen az Öbölháború idején sugárzott riportok révén, de hozzáfűzik: mindez tartósan nemigen köti le a néző szellemi kapacitását. Helyszíni közvetítésekre jó, vagy arra, hogy stábja Bagdadban maradjon, amikor másnak mennie kell; de az elemzések és a háttérinformációk tekintetében egyértelmű a kudarc. Az emberek még mindig nem bíznak a CNN-ben, azt viszont szilárdan hiszik, hogy a World Service az igazat mondja. Emellett a CNN csak híreket ad, míg a BBC teljes programválogatást szándékozik nyújtani. A woodlands-i stúdiókban, ahol az új adás készül, még csak nem is tekintik a CNN-t riválisnak. Az új adás válogatást kíván nyújtani a BBC programokból — idézi ismét az International Herald Tribune a BBC szóvivőjét. Lesz benne minden, a drámától a dokumentumösszeállításon és a sporton át az aktuális témákig, a hírekig bezárólag. Legalábbis ez a szándék. A BBC európai szolgálatát egy millió háztartásban vették. Bizonyos kábeltévé társaságok előfizetői a közeli európai országokban, így Belgiumban, Hollandiában Írországban és Franciaországban tudják venni a belföldi BBC 1 és 2 csatornát. A kontinens országainak többségében azonban a főadás fogható, az Intelsat VI közvetítésével. Az érintettek nemrégiben értesítést kaptak a BBC új, fantasztikusan izgalmasnak ígérkező programjáról. A vélemények megoszlanak. „Az új szolgáltatás nem szerencsés keveréke az ismétléseknek és az archív háttéranyagoknak” — idéz az IHT egy Rennes-i nézőt, aki a francia TV CAble Heb- do magazinnak írt. A legtöbb levél így vélekedik — fűzi hozzá a lap. Az IHT elsősorban azt vitatja, vajon ez a különös műsorkeverék mennyire válik a puszta elnevezéstől nemzetközivé, hogyan elégítik ki a kontinens nézőit a „Newsroom South East” helyi eseményekről szóló tudósításai. Aligha várható, hogy a brit krimikrónika-adás túl sok csa- tomántúli nézőt késztet telefonálásra... A gondok közé tartozik a jogdíjak kérdése is. A BBC egyik munkatársa elmondta, hogy a programban nem sugároznak feature-filmet. Az ok: a nemzetközi televíziós jogok rendezésének nehézségei és a költségek. Ami azt illeti, a BBC távolról sem gazdag. Sőt, folyamatos nehézségek árán képes csak a működtetéshez szükséges pénzt megszerezni. Mivel az előfizetési dijak rögzítettek, állandó a veszély, hogy rákényszerül a kereskedelmi tévézésre. A fő hazai tévé- és rádióadást az előfizetési dijak tartják el. A bevétel összesen 66 millió font évente. A World Service azonban kap szubvenciót a parlamenttől is; tavaly a rádiónak 147 millió fontot szavaztak meg. Hamar kiderült, hogy ez a költség- vetés igencsak szűkös a rendkívül ambiciózus adásnak, amely 24 órán át világszerte sugároz. A The Economist ehhez azt is hozzáfűzi, hogy a külügyminisztérium hallani sem akar a WSTV-ről. Az előfizetési dijakból erre a célra semmi sem fordítható. A pénz összeszedésén fáradozva a BBC már-már azon a ponton volt, hogy kereskedelmi bankoktól vegyen fel kölcsönt. Később felvetődött az az ötlet, hogy a BBC TV Europe felhasználásával kialakíthatnák a saját tulajdonú BBC előfizetési rendszert. A műholdas vételre történő előfizetésekből tartanák fenn magukat, ehhez járulna később a hírbulletinek eladásából származó bevétel. A WSTV most kereskedelmi partnereket keres, akik segítenének a szolgáltatást Japánba és Észak-Amerikába eljuttatni. Christopher Irwin igazgató elismeri, hogy Afrikával nehezebben boldogulnak; kevés a partner. Nem lesz könnyű bejutni azokba az országokba, amelyek kormánya elutasító. A WSTV technikailag eljuthat mindenkihez, aki kábellel vagy műholdas vevő antennával rendelkezik. Azonban mindkét rendszer általában kormányellenőrzés alatt áll, s nem csempészhető be úgy, mint mondjuk a tranzisztor. Ott van például az egyébként igen piacérzékeny Szingapúr, ahol a műholdas vétel a mai napig nem engedélyzett. Más országok túl szegények, vagy műszakilag elmaradottak, egyszerűan nem rendelkeznek a kellő technológiával. Márpedig ezek azok az országok, ahol a World Service a legnépszerűbb. így azután a World Service Television semmiképpen nem helyettesíti a régi World Service-t, sem tájékoztató, sem felforgató tevékenységét nem képes kifejteni olyan széles körben.