Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-11 / 161. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1991.július «„csütörtök Egy regény a tizenévseknek Erdőfia A harmincas években írta egy magyar jezsuita, bizonyos Vi- rágh Andor ezt az egzotikus, a közép-európai ember számára még ma is romantikusan távoli környezetbe helyezett regényt. Elbeszélő hangja, ahogyan hősét és legjobb barátját, a növendék tigrist, a kettejüket összefűző kapcsolatot elmeséli, gyakorlott pszichológusra vall. A legegyszerűbb mondatokon, a legalapvetőbb élmények megszólaltatásával indít, és hosszú passzuson át csak távolról érezzük azoknak az erkölcsi maximáknak a hatását, amik végül is bevezetik a sorsnak, mint ösvénynek a mere- dekebbik szakaszát: a küzdelmet, amiért, amiről ez a lelki és szellemi kaland szól olvasóihoz. Erdőfia a vadon gyermeke, mindennapos élménye a természet veszélyes küzdelme. Magányában vagy inkább magárama- radottságában fedezi fel a tapasztaltabbak bölcsességét, hogy a fegyelem, ez a megmagyarázhatatlanul fontos belső erő mit jelent annak, aki valamilyen célt el akar érni. Azt ugyan mindenki tudja, hogy a külső körülmények, a környezet, a segítő és ártó hatalmak a mindennapi jelenben változtatják, alakíthatják át percről-percre, pillanatról- pillanatra esélyeinket, cselekedeteinket. Az akaratunkból kinövő döntéseket is befolyásolják, amelyek nem egyszer sodró izgalommal terelnek minket, végül mégis annak a bizonyos belső hangnak,a fegyelemnek, a jellemnek, a meggyőződésnek kell érvényesülnie, amely igényt szab kívül is, belül is történéseinknek. Mert nem egyszer más a szándék, más a tett és más a történés, ami bennünk, körülöttünk megesik, végbe megy. A látszólagos véletlenek felett ott őrködik, számunkra olykor ismeretlen szorgalommal a Teremtés Ura, aki maga is végtelen áldozatot hozott azért, hogy ez a gyarló földi ember — mi, mindannyian — észbe vehessük, miként kell érteni ezt a világot, hogyan kell magunkba fogadni azt a kegyelmet, amely betölti, betöltheti evilág- béli vándorlásunkat. Erdőfia át- megy-átfut az élmények tisztító tüzén, megismeri a küzdelem, a veszély sok-sok fordulatát, esen- dőségét. De mindezt csak azért, hogy egyre inkább mélyebb tartalomra leljen, ítéletei támadjanak a jó és rossz felől. Mert végül is a legfontosabb: jussunk a lélek tudásának olyan mélységeibe, olyan szakaszába, ahol a félelmet, a kétkedést felváltja a hit, az a belső fényesség, amelyről Erdőfiának olyan meggyőzően tartotta okításait a Forrás Atyja. Ma hajlamosak vagyunk kérdéseket feltenni egy-egy ilyen könyv láttán, olvasása közben: honnan is jött, jön az idea, egy csaknem hatvan éve megjelent, az ifjúsági irodalomban akkor sem nagy port felvert kötetet kiadni? Válaszunk a régi mondás: habent sua fata libelli. (A könyveknek megvan a maguk sorsa.) Ismét egy intő példa! A hirtelen ránk tört sajtószabadságban, a szellemi igénytelenség ponyva- és krimiáradatában is helyet tudott magának szorítani ez az egzotikus história, amelynek különössége nem is annyira a helyszín megválasztásában leledzik, mint inkább abban, ahogyan a kedvesen mesélő jezusita atya, Virágh Andor teljesíti pszichoanalitika- ilag is elismerésre méltóan megalapozott hittérítő munkáját. Ha végiggondoljuk: a hazai fiatalság mai állapotában kellenek a Zim- zi-apók, mert a veszedelmes Ba- kulu nem puszta árnyék a falon. A kötetet az Ecclésia adta ki. (farkas) A világ legismertebb és legveszélyeztetettebb személyisége Biztonsági intézkedések a pápalátogatás alatt II. János Pál pápa a világ egyik legismertebb és legveszélyeztetettebb személyisége, ezért biztonságának megoldása bonyolult és széles körű feladat — hangzott el a kormány őrség sajtótájékoztatóján. A rendfenntartás alapkoncepciója a biztonsági zónák és szektorok elvére épül, eszerint a helyszínek megközelítése során az érkezőknek egyre szigorúbb technikai ellenőrzéseken kell áthaladniuk. A biztonsági szervek kiemelt feladata: a pápa és kíséretének személyvédelme, utazásaik, szálláshelyeik és a rendezvények helyszíneinek biztosítása. Fontos tennivaló még: a közlekedés rendjének biztosítása, a köz- rendvédelmi feladatok ellátása, a polgári- és tűzvédelem, valamint az államhatárok fokozott őrzése. 4 kormányőrségnek együtt kell működnie a nemzetbiztonsági szolgálatokkal a megelőző védelemben, a veszélyeztetettség előrejelzésében és a különböző információk ellenőrzésében. Az egyes helyszínek megközelítési útvonalain az egyértelmű tájékozódás érdekében információs táblákat és az erre a célra készült útirányjelzőket fognak elhelyezni. E területek általános biztosításában 11 000 rendőr, 3 500 határőr és 3 000 honvéd vesz majd részt. Több ideiglenes határátkelőt is megnyitnak majd, többek között: Ipolytarnócon, Pornóapá- tin, Beremenden, Tiszaszigeten és Mosonszentjánoson. JZ4JVŐ-KÉ P Pártatlanul A mindig teljesületlennek hitt álom valóra vált. Június 19-én eltávozott hazánkból az utolsó orosz katona, s 30-án ünnepelhetett az ország. Meg is tette ezt valamennyi polgár vérmérséklete, ízlése, igényei, óhajai szerint. A nagy fellélegzés, a hamisítatlan eufória, az az 1956-os lelkesedés mégis elmaradt. Fásult- tá, közömbössé váltunk. Gyötrődünk a hétköznapok terheitől, egyre nehezebben viseljük el a farkastörvényeket, az örök erkölcsi értékek érvényesülésének abszolút zárlatát, a perclovagok, a dörzsölt köpönyegforgatók ti- szaviráglétű, de gyomorfacsaró attrakcióit. A pillanat mégis felemelő volt. Ez másodszorra tudatosulhatott azok körében, akik végighallgatták a Vasárnapi Újság legutóbbi számában megismételt blokkot. Többek között Kónya Imre MDF-es frakcióvezető mesterien megfogalmazott visszapillantását, előretekintését. A hatás tagadhatatlan. Akkor is, ha készen kapta a szöveget, a toliforgatás valamelyik tapasztalt, avatott gyakorlójától. Elsősorban az idősebbek döbbentek rá, hogy mit is jelent e kis hon függetlensége, szabadsága, az ideiglenesen évtizedekre berendezkedő hódítók végleges távozása. E naptól kezdve új fejezete formálódik históriánknak. Olyan szakasz, amelynek napjait magunk töltjük meg, tőlünk függő, s remélhetőleg humánumot sugárzó, a múlt kóros örökségével szakító cselekedeteinkkel. Csak hát az a baj, hogy ezek akadoznak. Meggyőződhettünk — a Magyarországról jöttem pénteki műsorából — például arról, hogy bizony ritka vendég nálunk az elégedettség. A riporter nagyiváni, karcagi, nádudvari, kunmadarasi lakosokat, vezetőket faggatott gondjaikról. Ók aztán keseregtek is. Joggal, hiszen alighogy elvonultak a szovjetek, máris jöttek honvédeink, s elfoglalták a repülő-, a gyakorló-, a bombateret. Kattogtak is a fegyverek, majdnem úgy, mint korábban. Az indokoltan méltatlankodók mellett a Honvédelmi Minisztérium is közölte meglátásait. Summázatuk az alábbi: A ki- képzéshez”porond” kell, később talán itt is mentesülnek a területek. Hát ez meglehetősen sovány válasz. Ujjongást aligha válthat ki azokból, akik eddig is szenvedtek a különböző harci zörejektől. Vallom, hogy a demokrata fó- rumos karcagi alpolgármesternek van igaza, aki ekként reflektált a lagymatag megnyugtatásra, s arra, hogy ebben az ügyben az irányító koalíció, illetve pártja ellen voksol:’’Kormányok cserélődhetnek, mi viszont maradunk.” Hát igen: a népet nem lehet leváltani. Illene ezt nemcsak érzékelni, hanem tudomásul is venni... Tanulságos tévedés Amit a tévétől kapunk -.szinte felszámolhatatlan szellemi sivatag, majdhogynem oázisok nélkül. A pénzért és funckióért ácsingózók marják egymást ősi szokás szerint, s mit sem törődnek a nézők kívánságaival. Egymást követik az SOS-jelzések, dívik a szerecsenmozgatás, a vörös fehérre hipózása, a sosem volt érdemek és erények hangsúlyozása. Mi pedig dühönghetünk kedvünkre. A tingli-tangli, a lityi-lötyi ajánlatlista társul a csakazértis bosszantással, a ránkerőszakolt Czeizel — féle magamutogatással, tanítóbácsiskodással. Ebből a sivárságból érthetően kiemelkedett az Az átalakulás mámora című kétrészes francia film, amelyet szombaton, illetve vasárnap vetítettek. Érthető, hiszen az alapregényt tisztalelkű és kezű, ritka adottságú művész Stefan Zweig alkotta. Az, aki utánozha- tatlanul eredeti jellemfestő, szituációteremtő, hangulatidéző, lélekbúvár volt. A produkció mégsem aratott osztatlan sikert. Ennek oka a szerző tanulságos tévedése. Az első blokkal ugyanis zárhatta volna a történetet. A falusi postáskisasszony, akit megszédített a felső tízezer csillogása, megalázva visszakényszerül oda, ahonnan jött. Ez ugyan kissé Maupassant-utánzás, dehát ekkora kiválóságtól nem szégyen tanulni. A mesterre azonban hatottak az anarchista eszmék, s ezért tovább bonyolította — méghozzá rosszul, odavetve — az eseménysort. Saját kincsét csorbította torzóvá, megfeledkezve arról, hogy neki, s másnak sem használ, ha illékony eszmékhez kötődik. Az Universum semmibehulló, de kártékony porszemeihez... Pécsi István Lélektani boxerek Talán a kutyák segítenek... Hogyan kerül az iskolába a kutya? Érdekes kérdés, főleg, ha tudjuk, nem a pedellus ebéről van szó, de nem is egy rendőriskoláról, ahol az állat fontos „munkaeszköz”. A Hevesi 3. Számú Általános Iskolában egészen más a lényeg. Dr. Szikora Sándor igazgató beszél: — A környéken nagyon sok az úgynevezett „kulcsos” gyerek. A szülők elfoglaltak, sokat dolgoznak, így keveset foglalkoznak a gyerekekkel. A családi életmódról nem sok jót lehet elmondani, a tanulókon érezni a labilitást. És itt kapcsolódik be az a nemrég megalakult baráti kör, amely állattartással és tenyésztéssel foglalkozik. Olvastam egy lélektani témájú könyvben, hogy Finnországban a retardált — a lelki fejlődésben visszamaradt — gyerekek felkarolása, s a munkához való viszonyuk javítása érdekében kutyát tartanak a közelükben, kifejezetten ilyen megfontolásból. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy vásárolunk három szép boxert (a boxer a gyerekeket nem bántja), az egyik már nálunk él, s a másik kettő is hamarosan megérkezik. Összeállítottunk egy pedagógiai programot is. Vannak tanulóink, akiknek az emberekhez és a tanuláshoz való viszonyuk rossz, kedvezőtlen, úgy gondoljuk, a kutya közelsége javíthat a helyzeten. A szakirodalomban is olvasható, hogy a gyerek szívesen simogatja az állatot, mert ilyenkor kellemes érzés fogja el. Megfelelő időközönként mérni lehet, milyen változás következik be a gyerek kapcsolataiban, egész viselkedésében. Figyelni kell őket, és a későbbi általánosításokat publikálni. — Ehhez a kísérlethez gondolom, pénz kell. Honnét veszi ezt egy kisvárosi általános iskola? — Igaz, ehhez pénz, hely szükséges: százezrek kellenek. Ezért pályázatot nyújtottunk be a Művelődési és Közoktatási Minisztérium innovációs pályázatára, s az információk szerint hamarosan értesítenek is minket — a remélem kedvező — elbírálásról. Nem titkoljuk azt sem, hogyha a kísérlet beindul, s tenyésztéssel is tudunk majd foglalkozni, akkor az értékesítésből pénz áll a házhoz, legalább annyi, amennyi a költségeinket fedezné. A pedagógiai és a gazdasági oldal így ötvöződik, ám szó van itt az iskola jövőjéről is. Ha például a 6 plusz 6 osztályos forma valósulna meg nálunk, az állattenyésztő szakmát oktathatnánk, ennek — a növénytermesztéssel együtt — a mi iskolánk lehetne az egyik bázisa. Ez a mostani kezdeményezés már ennek a csíráját jelenthetné. A baráti kör vezetője Öcsödi Kiss József: — A Hevesi Rendőrkapitányság közvetítésével felvettük a kapcsolatot a BM dunakeszi kiképzési bázisával: ők segítenek az elméleti képzésben, cserébe pedig német juhászokat adnak nekünk nevelésre, szaporításra, (Fotó: Gál Gábor) majd később visszavásárolják tőlünk a „tanult” állatokat. A kör egy hónapja működik, ez azt jelenti, hogy gondozzuk és vitaminokkal kezeljük az ebeket, s persze, takarítunk is utánuk. Boxe- rünkkel már jártunk kiállításon is (a nagycenki világkiállításon igen jó minősítést kapott), bár a felkészülés egyelőre nem megy könnyen. A kutya túlságosan is ragaszkodik a srácokhoz, állandóan odarohan hozzájuk, mondhatni boxerünk nem annyira kemény... Sajnos, arra is gondolnunk kell, hogy diákjaink később nem nyernek felvételt más oktatási intézménybe, vagy éppen nem kapnak munkát. Az a célunk, hogy betanított munkásokká képezzük őket, hogy állatgondozóként vagy állatkórházakban megállják majd a helyüket. Az udvaron a kutyával játszadozó gyerekek persze még nem gondolnak későbbi életükre. Önfeledten simogatják, dédelgetik kedvencüket. Mert a boxer — nem annyira kemény... Havas András Hankiss: „Nincs szükség alelnökökre” Politikai ellenőrzés a televíziónál? Hankiss Elemér, a Magyar Televízió elnöke feleslegesnek tartja alelnökök kinevezését az intézmény élére. Érveit az Országos Sajtószolgálathoz eljuttatott nyilatkozatában fejtette ki. Az elnök szerint a médium társadalmi és törvényességi felügyeletét csak az új rádió és televízió törvény, illetve az ez alapján megválasztandó felügyelő bizottság láthatja el. Természetesen elfogadja a jelenleg érvényes szabályok alapján történő kinevezéseket, de később mérlegelni fogja: a kinevezett személyekkel tud-e, képes-e együttműködni. Olyan alelnök kinevezését sémimképpen sem tartaná szerencsésnek, aki — a ’70-es , ’80-as évek gyakorlatához hasonlóan — a televízió politikai műsorait ellenőrizné. Fenntartja a jogát, hogy az esetleg kinevezésre kerülő alelnökök munkakörét és hatáskörét meghatározza. „Újra le kell szögeznem, hogy alelnökökre jelenleg nincs szükség a Magyar Televízióban” — közölte Hankiss Elemér az MTI munkatársával az Országgyűlés Kulturális Bizottságában lezajlott vitát követően, mintegy kiegészítve korábban tett nyilatkozatát. „A tisztségviselők kinevezésére irányuló törekvést — minden valószínűség szerint — a politikai ellenőrzés megszerzésének szándéka hajtja” — mondta. „Sérelmezem, hogy a miniszterelnök úr Chrudinák Alajos személyében olyan valakit javasol az egyik alelnöki posztra, és a bizottság egy olyan személy kinevezését támogatja, aki előbb július 6-án a Napkelte műsorában, majd most a bizottsági meghallgatáson leszögezte, hogy nem ért egyet a televízió általam vezetett átalakításával. Véleményem szerint a törvény szellemét sérti, és az intézmény munkáját nehezíti — vagy lehetetlenné teszi —, ha politikai okokból az elnök munkáját nem segítő és kiegészítő, hanem megakadályozni kívánó személyt jelölnek erre a posztra. Ha jól értesültem, Chrudinák Alajos félrevezette a tisztelt bizottságot, mert én sem őt, sem mást soha nem kértem fel az alelnökségre. Azt nem is tehettem volna, mert az kizárólag a köztársasági elnök úr joga” — húzta alá Hankiss Elemér.
