Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1991-07-08 / 158. szám

Pf. 23 HÍRLAP, 1991. július 8., hétfő Üzen a szerkesztő „ Kenyértörés” jeligére: Segélykérő leveléből a fonto­sat idézzük, és csak annyit, hogy félje ne ismerhessen rá, hogy ön kívülről kér tanácsot, támaszt, netán megnyugtatást: „Nagyon rosszul élünk a férjemmel, egy okot elég említeni: nagyon iszik. Számomra ez egyre elviselhetet­lenebb, és a gyermekeim számá­ra is. Sem a szép szónak, sem a veszekedésnek nincs semmi ér­telme, mert nem hallgat senkire a féljem. Ószerinte minden rend­ben van úgy, ahogy van. Vitáink alkalmával kijelentette, hogy a közös szerzeményből semmit el nem vihetek, és egy fillért sem fi­zet nekem gyermektartás fejé­ben. Mindnyájunknak jobb len­ne, ha elválnánk, bár tudom, hogy ez nagy törést okozna a gyerekeknél. Javaslatot is tettem, rendezzük jogilag dolgainkat, de ő üvöltött, kijelentette, hogy ve­lem egy lépést sem tesz sehová, mert minden az övé.” Asszonyom, a feltett kérdésre, kérdésekre egyszerűbb a válasz, mint annak végrehajtása a gya­korlatban. Az együtt eltöltött, vi­szonylagosan huzamosabb idő és közös gazdálkodás eredménye­képpen sok mindenük van, amit közösen szereztek. Ennek a kö­zös szerzeménynek a fele önt mindenképpen megilleti. Addig az osztozkodással nincs különö­sebb baj, míg a felek békésen el­számolnak egymással. A problé­ma akkor válik aggasztóvá és kö­rülményessé, ha ön — türelmét vesztve — otthagyja a közös la­kást, és benne azokat az ingósá­gokat, amiknek „lábuk kelhet”. Ilyen esetben, felülkerekedvén a gyűlölet és a bosszúvágy, min­dent elkövetnek a korábban egy­más mellett élő házastársak, hogy a másiknak anyagilag is árt­sanak. Gond lesz a gyerekek sor­sa, akár viszi őket, akár nem. (Meg tudja-e tenni, hogy ma­gukra hagyja a gyerekeket?) Ha körülményei engedik, keresse meg szerkesztőségünkben jogta­nácsosunkat a hét első három napjának valamelyikén délelőtt 9-11 óra között, hogy részletesen elbeszélgessenek a várható ten­nivalókról és következmények­ről. Viszont, ha az a mondatunk, miszerint a közös szerzeményből igenis önnek jár a jogszabályban biztosított rész, megnyugtatta, menjen ügyvédhez és indítsa meg az eljárást az adott tényállás szerint a gyermekek elhelyezését illetően, a tartásdíjra vonatkozó­an is. B. /.: Levelével a közbiztonság ügyét szolgálja, szándéka szerint arra hívja fel a figyelmet, hogy a rend őreit jobban meg kell be­csülni, mert nélkülük a közbiz­tonság nem lehet szilárd. Okfej­téséből az is kiderül, hogy 1945 előtt csendőr volt, de akkor épp úgy a kötelességét teljesítette, mint később, amikor téesztag- ként dolgozott, és tizenhat éven keresztül raktárosként, de mint írja: „soha dicséretet nem kap­tam, pénzjutalmat sem, mert ül­döztem a téesz szarkáit és a tol­vajokat. Ebben tévedtem, ugyanis a szarkák és a tolvajok — jó párttagok voltak.” Mielőtt azonban idáig eljutna, elmeséli, hogy csendőrként is embersége­sen viselkedett: „1944. novem­ber-december hónapban két hó­napon át zsidó munkaszolgála­tosok utat építettek, azokban voltak gyöngyösiek is, iskolatár­saim is. Csomagjaik, leveleik fe­leségem nevére érkeztek, sőt, fe­leségemtől teát és ételt is kaptak. Ezért fegyelmileg becsuktak, mi­nősítésemet lerontották, kom­munistagyanús lettem, ezért nyugatra kellett mennem, de már 1945. július 21-én Gyön­gyösön voltam. Az igazolásokat beszereztem, igazolták magatar­tásomat, a nemzeti bizottság mégsem igazolt, a kisgazdapárti elnök a nyilatkozatot nem írta alá.” Azt is elmondja, hogy „a csen­dőrség nem politizált, a hatalmat gyakorolta, az élet- és vagyon­biztonságot védelmezte. Náluk nem volt hivatalos idő, éjjel-nappal a lakosság rendelke­zésére kellett állniuk. így látja saját sorsát ma, nyolc­vannyolc évesen. Bizonyára a le­velet is azért fogalmazta meg, hogy elítélje a kollektív felelős­ség gyakorlati túlkapásait, igaz­talan eljárások megnyomorító fordulatait. Nem rehabilitációt sürget, nem kárpótlást, nem újabb igazolási eljárást, csak azt szeretné, ha a rend őrei felől másként gondolkodnának, job­ban megbecsülnék őket. Gondo­latai vitát válthatnak ki, de leve­lének nyugodt hangja tiszta szándékáról vall. K. I: Megint taxis kérdés: „A bel­várost járva a nap bármely idő­pontjában az ember azt látja, hogy taxi taxit követ, zömében utas nélkül. A dolog titkára a na­pokban sikerült rájönnöm az egyik taxistól: naponta két-há- rom kört meg kell tenniük, le kell menniük a vasútállomásra, fel a buszpályaudvarra — utasszerzés céljából. Közel százharminc a személyszállító kisiparos Eger­ben, így már érthető, miért van ennyi kocsi az utcán. Ezeket az üres kilométereket az utasokkal fizettetik meg. így fordulhatott elő, hogy taxit hívtam sürgős utamhoz, mikor a kocsi megér­kezett, közel 70 forintot muta­tott az óra, és így a Lajosvárosból a buszpályaudvarig 140 forintra ugrott a számla.” Javaslata is lenne: helyezzék el a taxiállomást a vasútállomás és a buszpályaudvar közelében. Igen ám, de akkor a belvárosban, a völgyben lakók maradnak gyors taxihozj utás nélkül, ahol mégis­csak zajlik a kereskedelmi és a hi­vatali élet. Az állomások szét­szórása nem kancsal ötlet! Még akkor sem, ha azt egy időmillio­mos nyugdíjas veti fel. ÉRETTSÉGIZETT FIATALOK FIGYELMÉBE! INTENTZÍV NYELVTANULÁS + EGYETEMI ELŐKÉSZÍTŐ vagy SZAKMAI KÉPZÉS. Mindez egy helyen, egy tanév alatt Pécsett, a Grastyán-alapítvány Nyelviskolájában. Kérésére részletes tájékoztatót küldünk. Hívja a 72110-808, 10-924 számokat! Szakmából, emberségből — jeles Igazgatót akarunk A Heves Megyei Hírlap július 3-i számában többek között ar­ról is tudósít, hogy Eger Megyei Jogú Város közgyűlése július 2-i ülésén született döntés a 212. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igaz­gatója kinevezésénelc ügyében. Az intézet szakszervezeti bi­zottsága a helyzet elemzésére jú­lius 4-re rendkívüli ülést hívott össze. Úgy határoztunk, hogy a közvéleményhez, és elsősorban a szavazástól tartózkodó képvi­selőkhöz fordulunk segítségeit. Közismert, hogy 1990. szep­tember 20-án a tantestületünk döntő többséggel három pályázó közül Pálfy Istvánnak szavazott bizalmat. Az Eger városi önkor­mányzat — ma már jogerős bírói ítélettel is kimondottan — a tan­testület, a szakigazgatási szerv és a saját — ez ügyben létrehozott — „ad hoc” bizottsága által is tá­mogatott kinevezést törvénysér­tő határozattal megtagadta. A tantestület, a Vasas Szak- szervezet Elnöksége, a Szakszer­vezet Pedagógus Tagozata, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium illetékes főosztálya tiltakozása ellenére az önkor­mányzat új pályázatot írt ki, az igazgatói álláshelyre. A pedagó­gus társadalom szolidaritását jel­zi, hogy Pálfy Istvánnal szemben nem akadt más pályázó. Tantes­tületünk ismét bizalmat szava­zott és 71,3 százalék szavazat- aránnyal támogatta Pálfy István kinevezését. Véleményünk, ál­láspontunk ma is egyértelmű: tiszteletbentartására és a törvény tiszteletére az önkormányzat ré­széről is számítunk. A közoktatás és a szakképzés válságos és változó helyzete köz­ismert. Egy 2 200 fős tanulói és 1*20 fős tantestületi létszámú is­kolának az elmúlt tanévben nem volt kinevezett igazgatója. Nem akarunk az utcára menni, de nem akarunk új tanévet sem kezdeni felelős kinevezett igazgató nél­kül. Ezért kérjük a választópolgár szülőket, pedagógus kollegáink segítségét, szolidaritását. Tisztelettel kéijük a szavazás­tól tartózkodó, a helyzet visszás voltát érzésünk szerint felismerő képviselőket — úgy gondolva, hogy a megoldás kuícsa a kezük­ben van — szavazatukkal állja­nak az igennel voksolók meílé. Tegyék lehetővé, hogy az 1991/ 92-es tanévet megnyugodott, hi­tét visszanyert tantestülettel kezdhessük. A 212. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Szakszervezeti Bizottsága Korunk egyik legveszélyesebb betegsége kerített hatalmába már a pihenés időszakában, nyugdíjbavonulásom után közel négy évvel. Az idegi megterhelés miatt minden pillanatban lesel­kedő kór az aktív munka alatt szerencsésnek nevezhetően — csak kerülgette, ijesztgette az életet fenntartó „főalkatrészt”, figyelmeztetést, jelzést adva a te­hervállalás mérséklésére. Korábban is, de ma már szinte biztosan lehet következtetni a természetes életmegszűnés oká­ra. Ennek a határidőnek az elna­polására való megegyezés sikere érdekében több ízben próbál­koztam jobbnál jobb orvosok szaktudását, jóindulatát keresni és igénybe venni. Az erre vonat­kozó kísérletezések nem mindig jelentettek sikerélményt szá­momra, s a legtöbbet jelentő lelki megnyugvás gyógyító hatásának érvényesülése sem mindig raj­tam múlott. Volt, amikor a keze­lés éppen az ellenkező hatást vál­totta ki, s ezt nem „illett” annak idején nyilvánosságra hozni. ...az egri Állami Biztosító ügy­félfogadó helyiségében. Munka­helyemről rövid időre jöttem el, hogy baleseti kártérítési ügyemet elintézzem. Irataim átvétele után az ügyintéző hellyel kínált, vár­nom kellett, amíg a kifizetendő összeget számfejtik. A percek órákká növekedtek. Türelmetle­nül járkáltam fel és alá, közben szemem sarkából nyomon kö­vettem irataim útját. Ide-oda tet­Nem értették Egerben a Ta- vassy Antal és a Balassi Bálint utcák kereszteződésének kör­nyékén lakók, miért kezdenek vizesedni a falak. Báló Pétemé- nek sem volt tippje arra, mitől van tele a pincéje újabban vízzel. Akkor is csak a fejét vakargatta mindenki, amikor egy építkezés­nél föld helyett szabályos iszapot emelt ki a munkagép. A rejtély akkor oldódott meg, amikor Barta József be akarta kötni a vizét, s a sarkon levő vízaknába ereszkedett, hogy a Mindezek ellenére most azzal a szándékkal ültem le néhány gon­dolat megfogalmazására, hogy a pesszimista közvélemény tudo­mást szerezzen arról is, hogy nemcsak a fővárosban, de a mát­raaljai városban is élnek, létez­nek, dolgoznak, gyógyítanak olyan orvosok is, akik koruk és kevesebb élettapasztalatuk elle­nére szinte megszállottsággal ve­szik fel a harcot, a betegség, ne­tán a kérlelhetetlen halállal szemben is, s az utolsó pillanatig válogatás nélkül küzdenek az ember életbentartásáért. A hit, vagy a véletlenszerű szerencse közös produkciójaként kerültem a Gyöngyösi Bugát Pál Kórház intenzív-, majd belosztályán egy olyan osztályos orvos keze alá, aki fiatal kora ellenére fáradha­tatlan türelemmel, töretlen kitar­tással, az orvosi hivatás legmé­lyebb átélésével keresi a beteg számára a gyógyulás útjára való áttérést, pedig sokszor kibogoz- hatatlannak látszó — vagy szán­dékosan eltitkolt — helytelen életmódra kell fényt deríteni, ték, elvették, másik szobába át­vitték, onnan visszahozták, je­gyeztek rá, aláírták, a szomszéd asztalra rakták. Az ügyfelek eközben egyre szaporodtak, ve­lük az iratok is. A megállíthatat­lan idő könyörtelenül rohant, csak az én irataim, no, meg a töb­bieké „cammogott” — közben- közben nagyokat pihenve — a pénztárfülke irányába. Minden idegszálam pattanásig feszült, munkálatok idejére elzárja a ve­zetéket. Nos, itt nemcsak a csa­pot találta meg, hanem sok-sok vizet is. A tolózár teljesen el volt kövesedve, ami azt bizonyítja, hogy a szivárgás már régóta tart, 'es a kifolyó víz már szabályosan átitatta az egész környéket, tete­mes károkat okozva az érintet­teknek. A környékbeliek kihívták a vízművek szerelőjét, aki csöppet sem lepődött meg a látványon, sőt, miközben a tömszelencét cserélte, azt is elmondta, hogy amire aztán fel lehet építeni a he­lyes diagnózist. Előrehaladt ko­rom ellenére is felvetődik ben­nem a kérdés, hogy ennek a kö­zel kétméteres, jóvágású orvos­nak vajon mi adhatja a lelkierőt és szakmai tudásvágyat, amely­ről közel négy heti gyógykezelé­sem alatt győződhettem meg — betegtársaimmal egybehangzó véleményt alkotva. A magam és betegtársaim meggyőződése, hogy dr. Szalmás Zoltán belgyógyász osztályos or­vos még sok-sok beteg egészsé­gét adja vissza ajándékba, melyet nem lehet megfelelő anyagi el­lenszolgáltatással honorálni. Úgy gondolom, hogy ezekkel a szerény szavakkal és ismételt kö­szönettel adós maradtam, ami­kor — gombócot érezve a tor­komban — kiléptem a kórház ka­puján. Jó és eredményes gyógyító munkát kívánok a magam és be­tegtársaim nevében. nem számítottam ilyen hosszú ügyintézésre. Gondolom más sem, mert az összesereglett ügy­felek arcáról sem sugárzott vala­mi nagy megelégedés. A tétlen­séget sohasem szerettem, ezért — hogy az időt hiába ne töltsem — tollat ragadtam, s idegtépő él­ményemet okulásként helyben megírtam. H. Búzás Ágoston Eger van még vagy száz hasonlóan rossz csap a városban, ez egy megszokott jelenség. Panasztevőnk, a szintén utca­beli Kovács József már csak azt nem érti: miért figyelmeztetik a fogyasztót folyton a csöpögő csapokra a különféle reklámok­ban, ha közben az állami háló­zatból meg ömlik a víz, valóságos földalatti tavat varázsolva a drá­gán vett háza alá? Hiszen amit ő otthon elcsöpögtet, az csak csepp — a pazarlás tengeré­ben... Sipos Gábor nyugdíjas Gyöngyöspata Csak állok és várok... Tocsog a pince a Tavassy úton Alá(víz)aknázott házak Horoszkóp július 8-tól 14-ig KOS (Ilii. 21.-IV. 20.) ^ ^ Szerelem: Vi­dülálló, ezek­ben a napok­ban szép kap­csolat van kilátásban, ha már van partnere, a korábbi nézeteltéré­sek után ismét egymásra talál­nak. Hivatás: Néhány apróbb bosszúságtól eltekintve a murik­ban is örömét leli. Az elért ered­mények erősítik önbizalmát. Azért nem ártana már egy kis szabadságot is betervezni! BIKA (IV. 21.-V. 20.) Szerelem: Las­san vonulnak el a felhők, könnyeit fel­szárítja a neve­tés, de ez még nem az igazi megnyugvás. Hivatás: Ha nagy­vonalúan túl tudja tenni magát az intrikus megjegyzéseken vagy a feletteseitől igaztalanul kapott dorgálásokon, akkor töretlenül haladhat a karrier lépcsőin fölfe­lé. Ha rágódik a történteken — önmagának árt. IKREK (V. 21.-VI. 21.) Szerelem: Ka­land és csaló­dás váltogatják egymást, külö­nösen az egye­dülálló Ikrek esetében. Ez­zel csupán belső feszültségét nö­veli, a várva várt boldogságot aligha érheti el. Hivatás: Ide-oda kapkod, munkatársaival nem ta­lálja meg a megfelelő angot, akik Önt úgy ismerték, mint vérbeli békebírót, csodálkozva veszik észre, hogy nem kíváncsi rá­juk. RÁK (VI. 22.-VII. 22.) Szerelem: Iga­zán elégedett lehet; a csilla­gok most ké­nyeztetik, csu­pa jót ígérnek, és — ha ügyes — minden jó valóra is válhat. Hi­vatás: Bár most pihenie kellene, elképzelhető, hogy mégis dolgo­zik, és nemcsak saját gondjai nyomasztják, hanem rengeteg energiát fordít munkatársainak problémáira is. OROSZLÁN (VII. 23.-VIII. 23.) Szerelem: Partnerkap­csolata, házas­sága veszélybe kerül. Túl so­kat foglalkozik a karrierjével, és jóval kevesebbet szeretteivel, ez vezet a vitához, veszekedés­hez. Munkahelyi gondjait ne vi­gye haza! Hivatás: E téren min­den a legnagyobb rendben,ha akarna, sem tudna most rontani az esélyein. SZÚZ (VII. 24.-IX. 23.) Szerelem: Bol­dog, mert sike­rült célját elér­nie, de csak ak­kor marad tar­tós ez az érzés, ha valóban szívből cselekedett, se nem érde­kei vezérelték. Hívatás: Renge­teg a tennivaló, pedig szíve sze­rint most inkább szabadságra menne, pihenne. MÉRLEG (IX. 24.-X. 23.) ___ _ Szerelem: Le­h ét, hogy új fszerelem bol- dogítja, tehet, tv hogy a régiben talált új színt, amit önfeled­ten élvez, mindenesetre rendkí­vül elégedett a helyzetével. Hi­vatás: Hetek óta azon mesterke­dett, hogy az eseményeket saját hasznára fordítsa, most végre si­ker koronázza elképzeléseit. Rá­adásul az így kicsikart elismerés növeli önbizalmát és újabb terve­it is segíti. SKORPIÓ (X. 24.-XI. 22.) Szerelem: Ne tápláljon hiú reményeket, most az új kap­csolatnak nem kedveznek a csillagok. Ha sikerülne is meghódítania szíve választottját, boldogsága nem lesz tartós. Hivatás: Karrierje jó úton halad, de itt is hajlamos töb­bet várni a sorstól, mint amennyi munkája révén elérhető. NYILAS (XL 23.-XII. 21.) Szerelem: Ugye, hogy nem volt érde­mes szomor- kodni! Máris a múlté a bánat, a jelent a bol­dogság édesíti. Hivatás: Nincs sok kedve akkor dolgozni, ami­kor mások pihennek. Leginkább az zavarja, hogy alig tud elintézni fontos ügyeiből valamit, mert mindig éppaz hiányzik, akitől a továbblépés függ. Ha teheti, legalább néhány napra utazzon el Ön is! BAK (XII. 22.-I. 20.) Szerelem: Ne- Vn. hezen találja a y tíu-£ \ helyét, sem / / partnerével, fS jut? /sem a barátai- / val nem tud zöld ágra ver­gődni, mert ezzúttal túl magasra állítja a mércét mindenkinek. Hivatás: Amennyiben vezető beosztásban dolgozik, beosztott­jai miatt kellemetlen helyzetbe kerül. Beosztottként főnöke ha­ragjától kell szenvednie. VÍZÖNTŐ (I. 21.-II. 20.) Szerelem: Ba­rátai kicsit túl­zásba viszik az Ön szórakoz­tatását. Ennek elsősorban az az oka, hogy szeretnék összeismertetni vala­kivel, de hiába a mesterkedésük, valami miatt a találkozás mindig kútba esik. Hivatás: Most min­den alaposan a feje tetejére állt, az eddig nyugodt munkahelye olyan, akár a felbolydult méh­kas. HALAK (II. 21.-HI. 20.) Szerelem: Ősz- szeférhetetlen és kötekedő ezekben a na­pokban. Olyasmiért zsörtölődik, amit korábban szeretett, sőt el­várt. Ne csodálja, ha pertnere nem tud a kedvébe lenni. Hiva­tás: Elsősorban a pénzszerzésre koncentrál, ami nem bűn, de azért a főállását se hanyagolja el! Herczeg Kata (Átvéve a Tvr-hétből)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom