Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-01 / 152. szám
HÍRLAP, 1991. július 1-, hétfő EGER ÉS KÖRZETE 5 Kicsoda valójában a gyógyteás asszony? A lila ködöt el kell oszlatni Ebben az épületben helyezték el Eger szociális otthonát Ki állja a cehhet? Eger szociális otthona Parádfiirdőn íme, a „bűnös” támfal (Fotó: Szántó György) Mint az alpolgármester hozzáfűzte, az ügy több kérdést is fölshow-niusora Töltsön egy estét a fekete zongoránál — ezekkel a szavakkal invitálja az érdeklődőket az Ifjúsági Ház programja. „Ha találkozol a boldogsággal” címmel ma este 7 órakor Szepesi György egri muzsikus és barátainak show- műsorára kerül sor. A vendégek között lesz Pitti Katalin, Begányi Ferenc, a Magyar Állami Operaház magánénekesei, közreműködik még Balog László ütőhangszereken, Kelemen Zsolt basszusgitáron és Veres Gyula dobon. Kertbarátok találkozója A Megyei Művelődési Központ kertgazdaköre igen jó kapcsolatot épített ki megyei és megyén túli hasonló klubokkal. A különféle szakmai előadások, kirándulások során cserélték ki tapasztalataikat, látták el egymást jó tanáccsal. Szombaton délelőtt 9 órától az MMK 203-as termében rendezett programon a megyében működő kertbarátok képviselői találkoznak majd. Érdekegyeztető fórum A helyi adók bevezetése, a bérleti dijakkal kapcsolatos elképzelések, elhatározások szerepelnek a napirendjén Egerben a megyei érdekegyeztető fórum holnap délelőtt 10 órakor a Ki- szöv második emeleti tanácstermében kezdődő ülésének. Az ott elhangzottakról lapunk későbbi számában beszámolunk olvasóinknak. Folklórcentrum Júliustól minden kedden és pénteken este 6 órától folklór- műsorok várják a hazai és a külföldi vendégeket. A Megyei Művelődési Központ programjának a mellette lévő Mecset étterem kerthelyisége ad otthont. Fellép az egri Lajtha László néptánc- és a Gajdos népzenei együttes. Holnap önkormányzati ülés Július 2-án, azaz holnap délelőtt 9 órától tartja soron következő nyilvános ülését Eger Megyei Jogú Város közgyűlése. A képviselő-testület tagjai egyebek között megtárgyalják a lakásépítési és -vásárlási támogatás odaítéléséről szóló javaslatot, valamint a Pro Agria plakett alapítási és adományozási rendjét, a helyi adókra vonatkozó elképzeléseket és a bevezetésükkel kapcsolatos teendőket. A Kolping-egylet megalakítása a múlt században egy keresztény válasz volt a társadalmi kríLukács Endréné, azaz a „gyógyteás asszony” alig tud megszabadulni a betegek ostromától. Mindenki hisz a gyógyulásban, az is, akin már a sebész kése sem segít, az is, akinek csupán egy jó tanács elég lenne: éljen másképpen. Lukács Endréné gyógyteákat árul. Olyan keverékeket, amit hozzáértő gyógyszerész népi tapasztalatokon okulva és saját tudását felhasználva állított össze. Más kérdés, hogy a házilagos körülmények között főzött, feloldott ital és a szántott gyógyfüvek egyvelege milyen minőségű. Tudtommal vannak szakemberek, akik ezt megvizsgálhatják, sőt, kötelességük is ellenőrizni. A keverékek mindegyike emberi számítások szerint hat, mert — ehhez nem kell különösebb hiszékenység — fűben- fában orvosság van. Sőt, sok esetben pusztán azzal is gyógyul a beteg, hogy tartózkodik a fűszeres, zsíros ételektől, vagy hogy nem eszik húst. S talán épp Lukácsné tanácsa, szava kell — mert őbenne hisz a beteg! —, és máris gyógyulni kezd. Lehet, hogy nem a teától, hanem a diétától, esetleg mindkettőtől. Az is megeshet, már hiába mindez: késő. A napokban indulatos női hang hívott fel a szerkesztőségben: hallotta, hogy ott jártam. Azt tanácsolja: ne reklámozzam Lukácsáét, mert „az egy csaló.” Sok mindenkit rászedett. (Ő legalább harminc ilyen beteget tudna maga mögé felsorakoztatni.) Az egyszerű embereket rávette: vegyék a teáját, s akkor meggyógyulnak. így tízezrekhez jutott. Csak meg kell nézni a lakását, mi minden van ott! — így a hölgy. Nem tudom, én fényűzésnek nyomát se láttam. A telefonáló — aki nevének közlését nem vállalta — azzal érvelt, ő is bízott a teákban, hónapokig fogyasztotta, de az mit sem ért. Most tért vissza műtétről, talán még nem volt késő. De az lehetett volna. Most már sajnálja, hogy annyi ideig nem ment orvoshoz. Talán az a hat hónap, míg késlekedett, megmenthette volna az egészségét. Szóhoz sem hagyott jutni. Csak a saját keserűsegét sorolta, s közben indulatosan kioktatott. Hiába érveltem volna. Egy Az elmúlt években a nyári idegenforgalmi szezon beálltával több egri olvasónk is panaszkodott az éjszakai szórakozóhelyek hangos zenéjével kapcsolatban. A minisztérium rendeletben szabályozta ezeknek az üzleteknek a működését. Ezeket a döntéseket — köztük az üzletek nyitva tartásáról, a zeneszolgáltatásról szólóakat is — nemrégen hatályon kívül helyezték. De megszűnt az üzletek működésének a szó szoros értelmében vett engedélyezése is, mire az egyes vendéglátóhelyekkel kapcsolatban a lakossági panaszok állandósultak. Szükségessé vált egy önkormányzati rendelet készítése, zisre. Magyarországon Katolikus Legényegyletként ismerték ezt a mozgalmat, amely elsősorban az szóval se állítom, hogy Lukácsné teája mindenkit meggyógyít. Hiszen maga is hirdeti: őnem diagnoszta. Nem vizsgál senkit. (Jóllehet, egy sorára váró atyafi ott- jártamkor „kioktatott”: ő nem szívesen mutatja meg a hátsó fertályát egy újságíró jelenlétében.) Pedig Lukácsné nem vizsgál. Varázslatra nem képes. Megnézi az orvosi papírokat (mivel dolgozott az egészségügyben, „el tudja olvasni”), s a már megkevert teát „hozzárendeli” a kórisméhez. Ennél többet nem tesz. Hogy ebből megél? Hát, igen. Nem több ő — közgazdasági nyelven szólva —, mint egy kereskedő, aki egy termékcsoport forgalmazási jogát megkapta örökségül. (A régi egriek még emlékeznek arra, hogy Forst Károly Frigyes a városban jól menő gyógyszerész volt valaha, tehát szakember! Igaz, a hatvanas években akadt számos ellensége. No, de az egy olyan korszak volt.) A szabadalmak felhasználója a gyógyulás lehetőségét kínálja. Sokért? Kevésért? Ahogy én tapasztaltam, annyit kér a teákért, mint más gyógynövényüzletekben a hasonló termékekért szokás. Elmondása szerint van engedélye. (A hivatal dolga, hogy ezt ellenőrizze. Úgy tudom, meg is tették.) Adózik, a találmányokat bejegyezték. Sokat keres? Lehet, hiszen sok kuncsaftja van. A telefonáló dühe elgondolkoztatott. Az valóban kártékony, ha valaki komoly betegségével nem fordul orvoshoz. De miért ne adnánk meg a lehetőséget azoknak, akik a természetes, „szelíd” gyógymódokban bíznak? Azok, akik tartanak a ci- tosztatikumoktól, miért ne próbálkozzanak máshol? A hit, és nem utolsósorban az életmód, a táplálkozási szokások megváltoztatása kedvezően befolyásolhat egy kóros folyamatot. S még egy. A szakembereknek, a hivatalnokoknak alapvető érdeke, hogy „tiszta vizet” öntsenek a pohárba. Talán olyan körülményeket kellene teremteni, hogy a gyógyteás asszonyt senki se nézze orvosnak, de ne tartsák sarlatánnak sem. Annak tekintsék, aki valójában: gyógynövény-kereskedőnek. A lila ködöt el kell körülötte oszlatni! Jámbor Ildikó amely szabályozta volna a vendéglátóüzletek nyitva tartását, illetve a zeneszolgáltatást. Időközben azonban megjelent egy olyan központi előírás, amelynek értelmében a szexuális áruk üzlete, a szeszes italt árusító boltok, valamint a szórakoztató játékokat kínálók 22 óra után csak akkor tarthatnak nyitva, ha nem zavarják a környezetükben lakók éjszakai nyugalmát. Mivel országosan szabályozták ezt a kérdést, így helyi önkormányzati rendelet alkotására ezzel kapcsolatban nincs szükség az egri közgyűlés idegenforgalmi és kereskedelmi bizottságának álláspontja szerint. iparosokat fogta össze. Most új életre kelt Egerben is, ezért a belvárosi plébánia kezdeményezte, hogy gyűjtsék össze a hozzá kapcsolódó dokumentumokat. Áz összejött anyagból rendezték azt a bemutatót, amely az Érsekudvarban látható. A megnyitón Seregély István egri érsek méltatta a mozgalom jelentőségét. Mint emlékezetes, a közelmúltban Egerben járt a nemzetközi Kolping-mozgalom vezetője is, aki nyilatkozott lapunknak. Mint ebből kiderült, világszerte jelentős tényezőknek számítanak ezek az egyletek, amelyek minden településen sajátos arculatot alakítanak ki. A helyi problémák megoldásán munkálkodnak, de ápolják a kapcsolatokat más Kolping-csa- ládokkal is. Úgy válik nemzetközivé a mozgalom, hogy a segítség- adás, a barátság különböző formáit keresik meg a keresztény szellemiség nevében. Annak idején cikksorozatban számoltunk be arról, hogy Eger szociális otthona Parád- fürdőre költözött, a Károlyikastélyba. A SZOT Mátra- Bükk Vidéki Üdülési és Szanatóriumi Igazgatósága 1988-ban nyolc évre szóló szerződést kötött az egri városi vezetéssel. A határozott időre szóló szerződésben évi félmillió forintos — jelképes — bérleti összegben állapodtak meg. A egyezséget most újra elő kellett venni, hogy tisztázzák: kit is sújt a helyreállítási költség. Május 20-án ugyanis azt jelezték — mint Habis László, Eger alpolgármestere beszámolt róla —, hogy egy 45 méteres támfal jelentős része ledőlt, s kérték, tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A parádi nagyközségi ön- kormányzat ráadásul hozott egy olyan határozatot, hogy a tulajdonos, a használó és kezelő hatvan napon belül állítsa helyre a kárt. A szerződés szerint a bérbevevő a fenntartást és az állag- megóvást, a bérbeadó pedig a megerősítést és a fejlesztést állja. De ezek közül mi is a támfal helyreállítása? Mindenesetre a két fél az ön- kormányzati határozatot együtt fellebbezte meg a köztársasági megbízotti hivatalnál. Az alpolgármester pedig az üdülési igazgatóság vezetőjével, Magyari Gézával egyezségre jutott abban, hogy attól függetlenül ki állAntonio Vivaldi 1741. július 28-án halt meg Bécsben, erre a napra emlékezve rendezett ünnepi hangversenyt az Egri Székesegyházban az Egri Szimfonikus Zenekar. Vivaldi 1678-ban abba a Velencébe született, amely már lekerült a világtörténelem színpadáról, elveszti korábbi hatalmi állását, és a „tenger urából Európa szórakozóhelyévé válik, ahol a nép falakat emel, kapukat rombol, kanálisokat úszik át, hogy olyan helyre rohanjon, ahol tragédiát vagy komédiát adnak elő.” Ebbe az életörömtől habzó városba beleszületni egy olyan apa gyermekeként, aki egyszerre zenész a San Marcóban és egy velencei színházban, meghatározó jelentőségű. És ezen az állapoton az sem változtatott, hogy Vivaldit pappá szentelik, ő az il prete rosso, a vörös pap, a hajáról kapva ezt a hízelgésnek, kedveskedésnek is felfogható meghatározást. Ebből a háttérből csobog, árad ránk ez a fáradhatatlanul megújuló zene, a vonósoknak, az oboáknak, a fagottnak, a trombitáknak az az ünnepi méltósággal megformált játéka, amely nyugtalan és nyugtalanító mozgásával, áramlásával ismét és ismét rabul ejt minket. A két trombitára út C-dúr concertóval nyitott a program. Ettől a kissé hősi hangzattól indul el a játék, amely egyre bensőségesebbé válik; a vonószene- karra írt d-moll Madrigalesco ja a költségeket, megbízzák a dorogi tervezőirodát: soron kívül készítsék el a terveket. Mint kiderült, a becsült költség mintegy másfél-kétmillió forint. Az üdülési igazgatóság két lehetőséget ajánlott fel Eger számára, az egyik az, hogy vállalja át a költségeket, s akkor nem emel bérleti dijat, a másik szerint pedig megemelik a bérleti dijat, s így kapják meg a pénzüket. A támfal leomlása közvetlenül nem fenyegeti a Károlyi-kastélyt, mivel az sziklára épült, viszont veszélyezteti a működtetését, a melegvíz-ellátását. felveheti a hallgatóságot a két fuvolára, két oboára, fagottra és két hegedűre elképzelt d-moll concertóhoz. Ez a szám vissza- idézhetővé teszi számunkra mindazt, amit Vivaldi az operáról és egyáltalán a zenéről gondolt. A vonószenekarra írt G- dúr szimfónia és a c-mollconcerto állítja elénk azt a Vivaldit, akit manapság gyakran hallhatunk, mert ő mégiscsak kiváló hegedű- művész volt elsősorban, akinek híresen mozgékony bal kezét csodálták. A három hegedűre szóló F-dúr concerto ezen az estén a hangszeres muzsika csúcsát jelentette. A fellépő zenekar valódi örömöt és zenei élményt szerzett az egri közönségnek. Amióta Gémesi Géza tölti be itt a karmesteri szerepet, nemcsak a műsorok felépítése, belső akusztikája változott meg, a művészi munka is igényesebbre, fegyelmezettebbre alakult. Figyelemmel az el nem hanyagolható értéket képviselő szólistagárdára, olyan művek megszólaltatását is vállalta, amikhez korábban nem akartak hozzányúlni. Három fuvolás is, H. Bíró Éva, L. Huszár Edit és Wiltner Ágnes, három oboás, Miklovitz László, Szeredi Andrea és Váradi Tamás, fagotton Papp János, trombitán Be- nyó Tibor és Kovács Gábor elsőrendű teljesítményt nyújtottak. Nem indokolatlan az a feltevésünk, hogy az ilyen szereplések és sikerek nemcsak a zenekar önbizalmát, de a művésztanárok, a vet. Mint köztudomású, vitatott a SZOT-vagyon helyzete. Az egri önkormányzaton belül már fölmerült, hogy igényelni kellene az épület kezelői jogát. Annál is inkább, mivel már így is sok pénzében van a városnak az átalakítás, a felújítás. Természetesen az üdülési és szanatóriumi igazgatóság vezetője azt válaszolta ezzel kapcsolatban, hogy ez már nem az ő hatáskörébe tartozik. A kérést eljuttatták a SZOT főigazgatóságához, ahol visszatérnek rá. (g. L) szólisták nemes értelemben vett becsvágyát is felélesztik. A hegedűsök, Radnóti Tibor, Sz. Búzás Márta, Cs. Deák Dorottya, /. Nyeste Erzsébetkorábbi Vivaldi-megszólaltatásokból is ismerőseink. Az ő szerepük ebben a Vivaldi-műsorban jóval több, mint csak az, hogy két számban vállalták a szólisták párbeszédét a zenekarral. Az est teteje — ahogy mondani szokták — a 112. zsoltár Vivaldi feldolgozásában. Itt nemcsak az istenfélő olasz muzsikus szólal meg, hanem a nagyformátumú zenész hódol Istene előtt. A zsoltár tíz mondatból áll. És ameny- nyire ismeijük Vivaldi kifejezési rendszerét, ahogyan egy bibliai mondatból képes önálló művet komponálni, például a Glóriáé 1- ső két sorából, úgy itt is, minden belső építkezésének veleje, hogy az ünnepi hangzás kiadja-kiad- hassa mindazt, ami az ő érzelmi világában felmerült. A zsoltárt Váradi Marianna énekelte. Ez az orgánum a mű egy részletében szárnyalt, és magával vitte, fellendítette a magasba azt is, aki tán nem is sejtette, mi rejlik a szent szövegben, miről gondolt ilyen fenségeset ez a zeneköltő, „akit igen nagyra becsültek művei és koncertjei révén, életében több mint ötvenezer dukátot keresett, de mértéktelen pazarlása folytán szegényen halt meg Bécsben.” Zenéje azonban megmaradt, nekünk is. (farkas) Kiállítás a Kolpin Mit mond a rendelet? Zeneszó az éjszakában Vivaldi-jubileumra Hit és életöröm