Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1991-07-04 / 155. szám

4 HORIZONT HÍRLAP, 1991. július 4., csütörtök A lakáscélú kölcsönök visszafizetése Kórházhoz megy a vesekő- és epekőzúzó Az ultrahanggal vezérelt vese- és epekőzúzás magyarországi mobil rendszerét valósítja meg az UVEK KFT. A műtét nélküli be­avatkozást a német Domier Compact berendezéssel végzik, a készüléket kívánság szerint a kórház urológiai osztályára szál­lítják, ahol előzőleg megtörtént a beteg vizsgálata. Néhány nap óta Budapesten az Újpesti Kórház­ban, a későbbiekben pedig a kecskeméti, a szegedi, a kapos­vári, az orosházi, majd a szom­bathelyi kórházakban végeznek — a kórház orvosaival együttmű­ködve — kőzűzást. A beavatko­zást minden rászoruló ingyene­sen veheti igénybe. Magyarországon évente 10- 15 ezer betegnél állapítanak meg vesekövet, 16-22 ezer betegnél pedig epekövet. A műtétet fel­váltó kőzűzást a vesekőbetegek 95 százalékánál lehet alkalmaz­ni. Az epekőkezelés bonyolul­tabb, az epekövek 17-20 százalé­kát lehet zúzni. Mindkét kezelést 24-48 órás kórházi megfigyelés követi. A kezeltek ellenőrzését a járóbeteg-szakrendelésen, illet­ve a speciális rendelésen végzik. Szabad Haza Alapítvány A szovjet csapatok Magyaror­szágról való végleges kivonulá­sának emlékére 3,5 millió forint alaptőkével Szabad Haza Ala­pítvány jött létre — jelentette be a napokban a Hadtörténeti Mú­zeumban megtartott sajtótájé­koztatón az alapítvány kuratóri­umának elnöke, Kéri Kálmán vezérezredes. Az alapítvány — a kuratórium döntése alapján — Antal András keramikusművész e célra készí­tett alkotását adományozza mindazoknak, akik „pozitív te­vékenységet fejtettek ki Magyar- ország teljes körű szuverenitásá­nak visszaállításában, a szovjet csapatok kivonulásában, és hoz­zájárultak az európai demokrati­kus átalakuláshoz.” A Szabad Haza Alapítvány számlájára — Mezőbank Rt. Szé­kesfehérvár 299 98 908 — 0709500 — bárki befizethet, így csatlakozhat az alapítványhoz. A számok tükrében Az Országgyűlés az idei költ­ségvetési törvény részeként az 1988. december 31-e előtt ha­tályban volt jogszabályok alap­ján lakásépítés, lakásvásárlás, vagy egyéb építési munkák céljá­ra nyújtott kölcsönök kamatát, törlesztő részletét és az adósság összegét módosította. Kivétel volt ez alól az állami tulajdonú ingatlanok vásárlására engedé­lyezett részletfizetési kedvez­mény, a munkáltatók és a helyi tanácsok által nyújtott kamat­mentes és a változó kamatozású lakáscélú kölcsön. Nagy Erzsébet, a Központi Statisztikai Hivatal Heves Me­gyei Igazgatóságának munkatár­sa most arról tájékoztatta lapun­kat, hogy miképpen alakult a la­káscélú kölcsönök visszafizetése — a számok tükrében. A korábbi jogszabályok alapján felvett hosz- szú lejáratú lakásépítési és ingat­lanértékesítési hitel kezelésével járó feladatokat az OTP és a Ke­reskedelmi Bank Rt. végzi. Me­gyénkben a régi feltételulakáshi- telek állománya a tavalyi év vé­gén 5983,2 millió forint (ebből az alapkölcsönöké 5414,3 mil­lió) volt. A jogszabály lehetővé tette az 1990. december 31-én meglévő tartozás felének elenge­dése után a fennmaradó hányad egyösszegű befizetését. A me­gyei lakosok (előzetes adatok alapján) 20 288 esetben éltek e lehetőséggel, fizették vissza ked­vezményes kölcsönüket, 1110,4 millió forint összegben. Ezekkel a visszafizetésekkel a múlt év vé­gén nyilvántartott kölcsönszám- íak 54 százaléka, a kölcsönösz- szeg 21 százaléka szűnt meg, A magyarországi katasztrófa­elhárítási szolgálat kitérj esztésé- ért felhívással fordul a Belügy­minisztérium a hazai karitatív szervezetekhez. Ebben kéri a ha­zánkban működő valamennyi segítőkész kollektívát, hogy poli­tikai, vallási, nemzetiségi hova­tartozástól függetlenül csatla­kozzanak a katasztrófaelhárítás államilag irányított rendszeré­hez. Az együttműködés szükséges­ségét bizonyítja a nemzetközi gyakorlat, amely szerint a tűzol­tóság, a polgári védelem szerve­zetei olyan karitatív szervezetek­kel működnek együtt, mint pél­dául a Vöröskereszt, a Szamari­mégpedig oly módon, hogy a la­kosság elsősorban a kisebb tarto­zásokat egyenlítette ki. Az egy megszüntetett kölcsönszámlára jutó visszafizetett összeg 54 ezer 731 forint. Mind a visszafizeté­sek száma, mind az összegük Egerben volt a legnagyobb. A három községi OTP-nóknál — Kál, Petőfibánya, Recsk — az adósok 2 003 esetben egyenlítet­ték ki tartozásukat. A kölcsön­szerződések egy része tartalmaz­ta a kamatmentes, vagy az évi 3,5 százalékot meg nem haladó ka­matozású kölcsönök mellett fel­vett tartozások összegét is (pl. if­júsági takarékbetét alapján fel­vett Kölcsön). A megyeiek 417- szer, átlag csaknem 15 200 forint ilyen jellegű, úgynevezett kiegé­szítő kölcsönt fizettek vissza. A visszafizetések, valamint az adósok tőketartozásának 50 szá­zalékos csökkentése következté­ben az említett kölcsönök márci­us végi állománya 3205,9 millió forint volt, az 1990. év véginek 53,6 százaléka. Ugyanakkor a lakosság egy része nem tudta visz- szafizetni tartozását, ezért nyilat­kozhatott arról, hogy tartozása után az évi 15 százalékos kama­tot, vagy a tartozás felének, illet­ve egynarmadának elengedése után fennmaradó hányadra a la­káscélú bankkölcsönök minden­kori kamatát fizeti-e. Heves me­gyében 72 százalék volt azoknak aránya, akik e két utóbbi lehető­ség valamelyikét választották. Ezek az adósok január elsejétől az év végéig egységesen 1500 fo­rinttal fizetnek többet, mint a kölcsönszerződésben meghatá­rozott havi törlesztőrészlet. tániusok, a Máltai Szeretetszol­gálat. Magyarországon is van er­re példa, hiszen a katasztrófael­hárításban elsődlegesen beavat­kozó tűzoltóság és a polgári vé­delem már korábban együttmű­ködési szerződést kötött az Aquacaritassal, az Aerocaritas- sal, a Rádió Amatőrök Országos Egyesületével. Csatlakozott a katasztrófaelhárítás kialakuló­ban lévő egységes rendszeréhez a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is. A katasztrófaelhárítási rend­szerhez csatlakozni kívánó szer­vezetek részvételi szándékukat a Belügyminisztérium polgári biz­tonsági főosztályán (1903. Bp. Pf. 314.) jelenthetik be. A katasztrófák elhárításáért HANG-KÉP Búcsú a hódítóktól Öt-hat esztendővel ezelőtt a legvérmesebb optimisták sem hitték volna, hogy 1991. június 19-re végleg búcsúzunk a ha­zánkban ideiglenesen, de megle­hetősen hosszan tartózkodó szovjet csapatoktól. Az ötvenesek emlékeznek az 1956-os forradalom és szabad­ságharc napjaira, amikor egy or­szág kívánta, követelte, hogy tá­vozzanak. Ok el is indultak, de csak azért, hogy gyorsan vissza­forduljanak, és fegyvereikkel szentesítsék a Haynaunál is na­gyobb méretű terrort produkáló Kádár-rezsimet. Harmincöt évvel ezelőtt akar­tuk, hogy menjenek. Még akkor is, amikor eszünk hitelesítette, hogy maradnak. Később a nem létező druzsbát hangoztattuk, s közben mélyen hallgattunk igazi óhajunkról. A sóvárgott, az elérhetetlen sza­badságról, függetlenségről. Vé­gül eljött ez a pillanat is. Kár, hogy ekkorra — a tengernyi gond, illetve a társadalmi mo­csok miatt — elszállt az eufória, s csak a tényeket konstatáltuk. Június 30-án mégis mindnyá­jan múltat idéztünk. Ki-ki a ma­gáét, s ezeket az élményeket ve­tette össze a különböző progra­mokkal. A 28-i Magyar írásban Kon- rád György emlegette egykori impresszióit. Utalt arra, hogy életét köszönhette a bevonulók- nak. Persze felsorolta a teljesen jogos kár- és sérelemlistát, azt a brutalitásözönt, amelyet el kel­lett viselnünk. Ha nem is vallva, csak mímelve a csatlós mentali­tást. A visszapillantások sorában különösképp markánsnak tűnt Csurka Istváné, aki a Vasárnapi Újságban mondta el jegyzetét. Kétségkívül keményen fogalma­zott, tisztes szándékát azonban aligha vitathatjuk, hiszen azt emelte ki, hogy az annyiszor em­legetett rendszerváltozás még korántsem fejeződött be. Ez ak­kor is elgondolkodtató, hogy jó néhányan már azt is túlzásnak tartják, hogy eddig jutottunk. Nyilvánvaló, a tegnapokhoz kö­tődők vélekednek így, holott ne­kik is illene rádöbbenni: a törté­nelem óramutatóit aligha állít­hatják korábbi dátumokra. Felesleges vállalkozás, öncélú és értelmetlen energiapazarlás megpróbálni... Csak gyötrődés Az ünneplés határozta meg a hétvégi tévéműsorok arculatát is. Kínálatban nem volt hiány, s csu­pán a minőség hibádzott./sméí tudatosítva valamennyiünkben, hogy a Szabadság téri székház­ban változatlan a káosz, s a vele járó igénytelenség. A közvetítéseket nincs értel­me méltatni, hiszen ilyenkor a helyszín adta önmagát. Szeren­csére, ugyanis így legalább emlé­kezetes negyedórákkal gazda­godtunk. A 2-es adón — vasárnap dél­után — a színész-humoristának kiégett Szuhay Balázs mutatko­zott be riporterként. Igyekezetét nem vitatjuk, szerény produkci­ója azonban csak megközelítette a halvány elégségest. Azt taná­csolnánk neki, hogy többször emlegesse a magyar fordításban is közismert latin szólást: Susz­ter, maradj a kaptafánál! Hátha használ. Valószínűleg udvariassági ak­tusként tűzték műsorra — ugyanezen a napon este — a Más, mint a többi című szánalmasan gyenge szovjet filmet. A csapni­valóan rossz novella, nyilvánva­lóan satnya forgatókönyvet tör­vényszerűen lagymatag, csiga­tempóban vánszorgó cselek­ményt szülhetett. S olyan tö­mény unalmat, amelyet csak az erősebb idegzetűek viseltek el. Ők egyszer derülhettek is. Negy­venhat esztendeje a felszabadí­tónak érkező, de gátlástalanul rabló hadsereg nem éppen kultú­rált tagjai vedelték az elorzott parfümöt is. Mintha vodka len­ne. Nos, e mű ifjú főhőse pia hiá­nyában a hajdani módszerhez tért vissza. Az tán eszébe sem ju­tott, hogy létezhet ilyen kötődés. Igen, hála Istennek, az unokák mások, mint az elődök. Nem azonosulnak velük. Akkor sem, ha olykor-olykor ilyen bohókás ötlet rabjai lesznek. Egyenes gerinccel, szuverén lényként tervezhetik sorsukat. Abban a nehezen formálódó, el­lentmondásoktól terhes állam­ban, amely továbbra is szomszé­dunk, s tényleges barátunk lesz. A partneri egyenlőség szelle­mében... Pécsi István A zirci apát Dr. Kerekes Károly. Klasszi­ka-filológus tanár, a budapesti teológiai kar professzora, ciszter­ci szerzetes, volt egri diák. Évek óta egyre gyakrabban látogat Egerbe, mert szeretné minél ha­marabb működésben látni azt a gimnáziumot, azt a szellemet, amit ő a harmincas években itt kapott. Most a Szent Bernát-ju- bileum alkalmából tartott elő­adást. Egyházszónok, aki nem titkolja szenvedélyét. Az üdvöz­lések után széles freskóval kezdi: — Éppen húsz évvel ezelőtt Albino Luciani, a „harmincna­pos pápa”, I. János Pál egy olasz folyóiratban elkezdett egy levél­sorozatot. Címzettjei az elmúlt háromezer esztendőnek az ő szá­mára legvilágítóbb csillagai, tör­ténelmi személyek. A harminc között ott van Szent Bernát. Az egyetlen, akihez nem egy levelet ír, hanem hármat. És neki, csak neki a válaszleveleket is megírja. „Atyaságod nagy szerzetes volt és — egészen eredeti módon — nagy államférfi — írja. Szerzetes, világtól távol, Isten háta mögött, és nagy államférfi. Volt pillanat, amikor Clairvaux fontosabb sze­repet töltött be Rómánál, császá­rok, pápák, királyok, hűbérurak és hűbéresek fordultak oda.” És így tovább. Királyokat, fejedel­meket kényszerített térdre, és ha kellett, pápát is megfeddett. Ezért aztán a hitújítás korában megnőtt a tekintélye. (Már akkor is volt zsidókér­dés.) A zsidók általában szeretik Szent Bemátot, mert a maga ko­rában fellángoló antiszemitiz­musnak az önkéntes tűzoltója ő. Egyesek szerint zsidóbérenc, mások szemében zsidóellenes. Mert, akik kizsákmányolok vol­tak, azoknak is megmondta: a népet így kiuzsorázni pedig nem lehet. (A tekintély és hatás). Folytatja Albino Luciani: „Mások kardcsapásokkal vezé­relték a középkorban Európát, Atyaságod a tollával, a minden­felé szétküldött levelekkel.” És az egész középkor Szent Bemát- ból él. Sőt, az egyház ellenségei­nek nagy bosszúságára az egész újkor is Szent Bemátból él. — Ellenségei szerint Szent Bernát egy papi gazember, má­sok azt is mondják, hogy Bernát egy Zuchtmeister, állatidomító, sőt, ami ennél sokkal nehezebb, emberidomító. Mert megtör­tént, hogy amikor a burgundi herceg egy elfogott rablógyilkost halálra ítélt, és már vitték az akasztófához, éppen arra járva Szent Bernát, felkiáltott: „Hohó, te egy pillanat alatt el akarod in­tézni minden bűnét? Add csak ide, majd én keresztre feszítem.” Olyan tekintélye volt, hogy a burgundi herceg elnémult. Ber­nát a haramiát elvitte Clairvaux- ba, és ez a rablógyilkos szent szerzetesként halt meg. (A históriai adatok, a jellem- ábrázolás és helyzetelemzés után a szónokban megszólal a tanár, a szándék, amiért végül is a pulpi­tusra lépett.) — Ha teológus előadást tarta­nék, akkor azt mondanám, fi­gyeljük meg a minden igazi tudás gyökereként ábrázolt Jézus Krisztust, aki Istenember. Bernát kora előtt az Egyházban az Isten­emberből csak az Isten-Krisztus képe volt a hangsúlyos, a felséges Pantokrator-Krisztus, mennyei színarany háttérrel. (Az ikonok világa ez!) Bernát elsősorban az ember-Jézus-Krisztust ábrázol­ja, aki az emberi utakat járja tö­viskoszorúval, és akinek Édes­anyja van. — Szentbemáti örökség az európai kultúrában a Krisztusról csak filozofáló, elvont teória után az életbe ágyazott jézust prakszis. A szentbemátos szem­lélet szerint az egyoldalú ember ma akármilyen nagy tudós, szer­vező, politikus lehet, holnap már embertelen emberré lesz, lehet. Itt van a távlatosság! Ez a szent­bemátos örökség. Ismeri az em­bert és ismeri a világot. De ismeri az Istent és ismeri az örökéletet is. (És ha már itt volt ciszterci di­ák és tanár Egerben, az aktuális szellemi elemzést nem engedi el.) — Sokan úgy gondolják, hogy itt, az egri ciszterci gimnázium­ban rendkívüli, nagytehetségű emberek tanítottak. Nem voltak általában tehetségesebbek a töb­bi hasonlóknál. De volt egy teljes teológiai kiképzésük, és volt egy világi tudományokban szerzett szilárd megalapozottságuk. És a „két szemmel való látás” nem­csak egy plusz, egy, az egy-plusz- egy számtani képlete, hanem a teljesebb dimenzió. Amiből ez a látásmód kinőhet, a szentbemáti antropológiának és krisztológiá- nak a begyakoroltatása, ami nem csupán ismeretek elsajátítása, hanem egy életstílusba valóbele- növekedés. Nevezhetnénk hu­manizmusnak, meghitt csalá­diasságnak, távlatos életnek, vonzó emberségnek. Annak a meggyőződésnek, hogy így érde­mes élni. (A szerzetesi ruha jelentéséről, hatásáról, a szentbaráti jelmon­datról — Égj és világíts! — lelke­sülten informálta hallgatóságát, de leginkább útravalót, hamuba sült pogácsa helyett gondolato­kat tett hallgatósága képzelt ta­risznyájába, mivel hogy vándo­rok vagyunk.) — Banálisnak is tűnhetik: mindennek két oldala van — leg­alább. így fogalmazza meg kis­sé humorosan, de a mélység igé­nyével a szentbemátos távlatos­ságot egy mai magyar „hétköz­napi” ciszterci pedagógus, aki már kenyere javát megette. Az egyoldalú ember veszedelmes, és ha ma még nem is az, holnap azzá lesz. Ezért járj két lábbal a föl­dön, két szemed lencséjével fog­jon be minden mérhetőt, de le­gyen kész annak a befogadására is, ami túl van minden földi körö­kön. Akkor nem éntőlem, ha­nem az örök, bölcs és jóságos Al­kotód ajkáról hallod, Öreg Diák­testvér — talán már nem is soká — a téged legrangosabban minő­sítő érettségi bizonyítvány sum- mázását: Ember vagy, fiam! (A kitűnő szónoki teljesítmény végére világossá vált talán, hogy a zirci apát Szent Bemátot, a kö­zépkor nagy szentjét és egyház­doktorát volt iskolatársai között, az egri és ciszterci öregdiákok he­lyi szervezeteinek lelki közössé­gében ünnepelte. Abban a re­ményben és munkálkodásban, hogy ez a szellem újra gyökeret ver Egerben, és folytatódhat az a jellemépítő munka, amitől eze­ket „a tarkaruhás papokat” an­nak idején eltiltották. S ha ma még Dallasban több magyar ciszterci szerzetes oktat és nevel, mint hazánkban összesen, az le­het kellemesen fájó érzése az ő amerikai meggyökerezésük és si­kereik felett, de a bizalom a jövő­ben itt is megvan. Ez az egri sze­replés a zirci apát részéről a folya­matos építőmunka egyik téglája­ként értékelhető, hiszen annyi jó­szándék és tenniakarás húz itt egy irányba!) (f a.) Nemzetközi Gyermektalálkozó Kecskeméten Európa 18 országából mint­egy 850 gyermek (11-től 15 éve­sig) érkezik július 7-én Kecske­métre, hogy részt vegyen a július 8-tól 15-ig tartó Nemzetközi Gyermektalálkozón. Erről a na­pokban a Művelődési és Közok­tatási Minisztériumban a rendez­vény gazdái, a kecskeméti Euró­pa Jövője Egyesület képviselői számoltak be az újságíróknak. Az egyesület tavaly szeptem­berben alakult. Elsődleges célja, hogy a városban (és a tervek sze­rint később Bács-Kiskun megye más településein is) kétévente megszervezzék az európai gyer­mekek nemzetközi találkozóját. Egy másik, ezzel összefüggő fel­adatuknak tekintik, hogy a hely­béli gyermekek számára külföldi csereüdülési lehetőséget teremt­senek. Meggyőződésük szerint ugyanis „az emberi kapcsolatok kiépülése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország eljus­son Európába”. A rendezvény mintegy 20 mil­lió forintos költségeit részben az Európa Jövője Egyesület mellett létrejött alapítvány, részben kü­lönböző szponzorok fedezik — közölte Kis János, az egyesület elnöke. Elmondta még: a prog­ramban szerepel kézműves be­mutató, népművészeti vásár, nemzetközi táncház, kecskeméti és bugaci városnézés. Július 10- én ünnepségen köszöntik mind­azokat a gyermekeket és felnőt­teket, akiknek születésnapja a nemzetközi találkozó idejére esik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom