Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-27 / 175. szám
HÍRLAP, 1991. július 27., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Képek a 700 éves Svájcról Képünkön az 500 éves baseli tanácsháza Zürich Svájc legnagyobb városa és egyben kereskedelmi centrum. Képünkön középen előtti gyümölcs- és virágpiac látható. a Prédikátor-templom látható. Luzern Kö- zép-Svájc katolikus centruma és egyben a turisták zarándokhelye. Képünkön a barokk jezsuita templom, s háttérben a 2120 m magas Pilátus csúcs látható. A freiburgi kantonban 807 m magasan terül el Greyerz falucska. Svájc négy nyelv és sok nyelvjárás hazája. Képünkön Engadin falu egyik legjellegzetesebb részlete látható. A faluban retorománul beszélnek. Közép-Svájc postaállomása tipikusan észak-alpesi stílusban épült Riegelbauban. Lábnyomok a Holdon Foghúzás? Este hatkor Német orvosok hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az emberi szervezet idegi érzékenysége egyénenként változó, ám emellett az is hatással van rá, hogy a nap melyik szakában éri fájdalom. Úgy találták, hogy például a bőrfelületen — mondjuk injekció beadása esetén — leginkább déli tizenegy és tizenkét óra közt érezzük a nagyobb fájdalmat. (No, azért bizonyára az injekciót adó nővér ügyessége sem utolsó! A szerk.) Az például köztudott, hogy a fogfájás leginkább éjszaka gyötri meg a beteget. De az újdonságnak számít, hogy az orvosok szerint a foghúzásra a legideálisabb időpont: este hat órakor van. Ilyenkor ugyanis a szövetek belseje kevéssé érzékeny. Ahogy a Csemobil- szakértő látja... A lendület megtört 1969. július 21-én világszerte százmilliók ültek a képernyők előtt, hogy megtekintsék minden idők legmesszebbről sugárzott egyenes televíziós közvetítését. Az elmosódott, világos-sötét foltokat nézve, legfeljebb csak sejteni lehetett azt a mozdulatot, amely történelmi lépésként vonult be az emberiség történelmébe. Sokunkat, akik mindezt lát- \ tűk, az azóta eltelt évek is figyelmeztetnek az idő múlására: bi- ! zony, már húsz éve, hogy először járt ember a Holdon. Az űrkutatás történetébe Apollo-program néven vonult be az a hatalmas vállalkozás, amelyet még a néhai lohn Kennedy elnök ■ hirdetett meg 1961-ben. Az amerikaiaknak volt mit törleszteniük. A Szovjetunió bocsátotta fel az első mesterséges holdat, az első embert szállító űijárművet, , de szovjet kozmonauta nevéhez fűződött az első űrséta, vagy az első páros űrrepülés is. Érthető, hogy az amerikaiak afféle presztízskérdésnek is tekintették a holdutazás programját. A tervnek két olyan alapvető 1 műszaki problémát kellett megoldania — természetesen sok egyéb újdonság mellett —, amelyet korábban még egyetlen űrrepülésnél sem próbálták ki. Az egyik a hordozórakéta volt, amelynek elég tolóerővel kellett ■ rendelkeznie ahhoz, hogy a hatalmas tömegű Apollo-űrhajót Földkörüli pályára állítsa, majd útnak indítsa a Hold felé. Az űrkomplexum másik különlegessége a holdraszálló egység volt, amelyet nálunk hold- kompnak neveztek el a szakzsargonban, az amerikaiak pedig közönségesen csak bogárnak hívták, furcsa „lábai”, antennacsápjai, ablakszemei után. Első ízben készült olyan űrszerkezet, amelyet kizárólag légüres térben végrehajtandó űrrepülésre kívántak felhasználni, ráadásul rendelkeznie kellett azzal a különleges képességgel is, hogy saját hajtóművei segítségével Tehetővé tegye az asztronauták visszatérését a Hold felszínéről az anyaűrhajóra. A 12 és fél tonnás szerkezet foként alumíniumötvözetekből készült. Maga az űrhajó a felbocsátáskor nagyjából a következőképpen festett: legalul a rakétatest óriási átmérőjű és vastagságú első, majd azon a valamivel kisebb második fokozata helyezkedett el. A harmadik fokozat fémtestébe „csomagolták be” a holdkompot, ehhez kapcsolódott a arancsnoki fülke es egy műsza- i egység. Miután az űrhajó Föld körüli parkolópályára állt, orrrészét lekapcsolták a harmadik fokozatról, a parancsnoki kabin és a hozzá csatlakozó műszaki egység 180 fokkal megfordult, majd újból hozzákapcsolódott a holdkomphoz, amelyet később kicsomagoltak a harmadik fokozatból. Apollo néven, 4-es számmal jelölve 1967. novemberében indult az első űrhajó, egyelőre ember nélkül, Föld körüli pályára. Az első, legénységgel fellőtt Apollo űrhajó a 7-es számú volt. Az Apollo-8 a szó szoros értelmében messzebb ment el, mint bármelyik embert is szállító elődje. Az űrhajó megközelítette a Holdat, méghozzá 12 kilométerre és első ízben adtak tévéközvetítést a Hold felszínéről, 1968. decemberében. Az Apollo-9 1969. márciusában végrehajtotta mindazokat a feladatokat, amelyek a leszállás tökéletes végrehajtásához kellettek. Hold körüli pályán leválasztották a holdkompot, amely el is távolodott az anyaűrhajótól és önállóan manőverezett. A leszállás főpróbáját az Apollo-10- es személyzete hajtotta végre 1969 májusában, 15 kilométerre megközelítve a Hold felszínét. Ezután már gyorsan peregtek az események, s bevált azoknak a kutatóknak a jóslata, akik azt mondták: még az évtized vége előtt ember lep a Holdra. Ez a nagyszerű feladat Neil Armst- rongnak, az Apollo-11 parancsnokának jutott osztályrészül. A Sasnak keresztelt holdkompot leválasztották a Columbia nevet viselő anyaűrhajóról, amelyben tovább keringett a Hold körül Michael Colüns. A Sas leszállásáról július 20-án, 21 óra 18 perckor érkezett a Földre a történelmi jelentőségű rádióközlemény. Armstrong csak másnap, azaz 21-én, hajnali 3 óra 56 perckor lépett ki a holdkompból, majd néhány perc múlva követte társa, Edwin Aldrin. Valamivel több mint két órát töltöttek a szabadban, majd a holdkompba visz- szatérve begyújtották a leszálló egység indítóként is szolgáló rakétáit, és felszállás után rövidesen hozzákapcsolódtak a Columbiához. A földre való visszatérésük után egészen a leszállást követő 18. napig karanténban tartották őket. Az Apollo-12 űrhajósai ugyanezen év októberében a Viharok tengerének térségében le- szállva mar kb. 8 órát töltöttek a Hold felszínén. Az Apollo-13 személyzete kis híján katasztrófa áldozata lett. 330 ezer kilométerre a Földtől ugyanis felrobbant egy oxigéntartály, és súlyosan megrongálta, működésképtelenné tette a műszaki egységet. A holdkomp épségben maradt hajtóműveinek segítségével szerencsére épségben térhettek visz- sza. Az Apollo-14 lényegében az előző expedíció programját valósította meg, sikerrel. Első ízben próbálták ki azt a kézikocsit, amely a gyűjtött kőzetminták és egyéb felszerelések szállításában volt segítségükre. A 15-os, a 16- os és a 17-es Apollo leszálló űrhajósai már holdautóval közlekedhettek. Az utolsó Hold-expedíció 1972 decemberében indult útnak. Az első holdra lépést követő három évben tehát összesen ti- zenketten jártak a szomszédos égitest felszínén. Évtizedekre elegendő kutatási anyagot, többek közt mintegy 400 kilogram kőzetmintát gyűjtöttek. A kezdeti, nagy reményekkel kecsegtető távoli űrutazások lendülete akkor megtört, az űrkutatás más irányába fordult. Egyelőre egyik űmagyhata- lom középtávú tervei közt sem szerepel a Hold újbóli meglátogatása. N.G. Ukrajna egyik vezető Csemo- bil-szakértője úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt öt évben hétezer ember halt meg a nukleáris katasztrófa következményeitől, s a legrosszabb nemcsak a Szovjetunió három érintett köztársaságában van hátra, hiszen országszerte szaporodnak a sugárzással ösz- szefüggő megbetegedések. A Reuternek adott interjúban Vlagyimir Sovhositnij emiatt a tények tudatos titkolásával és elleplezé- sével vádolta a moszkvai hatóságokat. „Körülbelül 700 ezren vettek részt a mentési munkákban, és a mi adataink szerint minden századik ember meghalt az elmúlt öt évben” — jelentette ki Sovhositnij, a Csemobillal foglalkozó ukrán parlamenti bizottság helyettes vezetője. A szovjet hatóságok azt közölték, hogy 31 személy vesztette életét közvetlenül az 1986 április 26-án bekövetkezett robbanás után. A hivatalos szervek tagadják, hogy ezrek haltak volna meg a radioaktív sugárzás következtében, és a halálesetek jórészét természetes okoknak tulajdonítják. „Visszautasítom a szovjet egészségügyi minisztérium és a kormány mindazon állításait, amelyek szerint az utómunkálatok e résztvevői nem Csernobil következtében haltak meg — szögezte le a szakértő, aki maga is részt vett a mentésben. — Az unió kormánya mindig is csökkenteni igyekezett a katasztrófa következményeinek jelentőségét. Pontosan ismerték a katasztrófa nagyságát, de tudatosan azt a benyomást keltették, mintha mi sem történt volna.” „Csupán Ukrajnában több mint ötmillióan szenvedték meg Csernobilt, ez pedig a köztársaság lakosságának egyötöde” — mondta Sovhositnij. Zsiguli helyett Fiat? Megerősítették azokat a szovjet és olasz üzleti körökben terjedő híreket, miszerint a Zsiguli autógyár nagy része Fiat-konszern lesz. Mérvadó szovjet és külföldi üzleti körök szerint a Fiat a konszern kötvényeinek 30-40 százalékát kívánja megszerezni, 1,2-2 milliárd dollárért. A megfigyelők hangsúlyozták, hogy a hivatalos körök hallgatása ellenére a megállapodás aláírásában már megegyeztek, s arra Gorbacsov és Andreottijúli- usi találkozójakor kerül sor. A feltételezések szerint az olaszok végképp lemondanak az annak idején oly sokat reklámozott Jelabuga-i autógyár építéséről, amelyhez a szovjet fél nem tudta biztosítani a megfelelő infrastruktúrát és a szakképzett munkaerőt, ugyanakkor elégedetlen volt az olaszok által gyártásra ajánlott, elöregedett Fiat Panda modellel, melyet a külső piacokon nem lehetett volna értékesíteni. A megállapodás lehetővé teszi, hogy a Fiat komoly pozíciót foglaljon el a szovjet autópiacon. Figyelembe véve az olcsó szovjet munkaerőt és a már meglévő infrastruktúrát, feltételezhető, hogy az olasz fél egy teljesen reális összeg ellenében megszerzi a szovjet nemzeti jövedelem 1,5, az Orosz Föderáció nemzeti jövedelmének pedig 7 százalékát adó volgai gyáróriás feletti ellenőrzést. Hová tűnik a csernobiliek pénze? A csernobili atomerőműben bekövetkezett robbanás nyomán sugárfertőzést szenvedett emberek megsegítésére több akciót is szerveztek az elmúlt években. A befolyt pénz sorsáról azonban vajmi keveset tudnak az érintettek. Dmitrij Gyemicsev, a belorussziai Gomel terület párttitkára az SZKP KB sajtóközpontjában rendezett nemzetközi sajtóértekezleten is felvetette a kérdést. — Tavaly, a baleset negyedik évfordulója alkalmából nagyszabású televíziós műsort szerveztek, de a műsor révén befolyt 93 millió rubel és 500 ezer rubel értékű valuta felhasználásáról nem tudunk semmit — mondta Gyemicsev. — Vajon hova tűnhetett a csernobiliek pénze? Gyemicsev felhívta a figyelmet arra, hogy a legnagyobb sugárszennyeződes Gomel területét érte, és itt él a Belorussziában fertőzést szenvedettek 74, és az összes sugárfertőzöttek 35 százaléka. Egymillió 200 ezer ember szorul állandó orvosi ellátásra. Ebből 600 ezer igényel évenkénti gyógykúrát.. A rendszeres kezelésre szorulók között 304 ezer gyermek van. Ezzel szemben a területnek évente mindössze 165 ezer üdülő- és szanatóriumi beutalót juttatnak.
