Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-19 / 168. szám
HÍRLAP, 1991. július 19., péntek PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Üdülőőr kellene Találkozót szervezett nemrégiben a mátraderecskei üdülőtulajdonosokkal az önkormányzat, hogy az őket érintő tervekről, elképzelésekről tájékoztatót adjon. A fórumon a 300 tulajdonosnak több mint a fele jelent meg, akik örömmel fogadták a kapcsolatfelvételt, hiszen így problémáikat, elgondolásaikat egyenesen a polgármesternek mondhatták el. Például azt, hogy szeretnének egy telepőrt felfogadni, mert aggasztja őket, hogy mikor törnek be a nyaralókba. Ugyancsak többen felvetették, hogy szeretnének gázt és telefont bevezetni hétvégi házukba. Válaszul Zám Ferenc polgármester elmondta, hogy elegendő jelentkező esetén mindkét közmű bekötésére lehetőség van. Sajnos, egy rossz hírrel is szolgált: a testület úgy döntött, hogy jövőre idegenforgalmi adót vet ki a derecskéi üdülőkre, ennek mértékét viszont igyekeznek majd méltányosan megállapítani. Anna-bál Parádfürdőn Július 20-án, szombaton rendezik meg az Ánna-bált Parádfürdőn, a szanatórium éttermében. A minden jel szerint nagyszabású eseményen fellép majd a népszerű énekesnő, Kovács Kati, és az elmaradhatatlan tombolasorsolás mellett megválasztják a bál szépségkirálynőjét is. A zenét a Music Box együttes szolgáltatja, s az este 8-tól hajnali 3-ig tartó mulatságra kettőszáz és ötszáz forintért lehet jegyet váltani. Ez utóbbiban a vacsora ára is benne foglaltatik. Közös szeméttelep A napokban gördül be az első kukásautó a Mátraballa és Mát- raderecske között kialakított új szeméttelepre, mely várhatóan hosszú időn át biztosítja majd a két település hulladékának szakszerű elhelyezését. Az új telep létesítését az tette szükségessé, hogy a korábbi derecskéi lerakóhely megtelt, Mátraballán pedig ezt megelőzően nem volt szervezett szemétszállítás. Megkezdték már a folyékonyhulladék-lera- kóhely kiépítését is, ide majd a szippantókocsikat várják. Megyei segítséget várnak Tarnaleleszen Hiányzik kétmillió forint A tamaleleszi Öregek Napközi Otthona nemrég elnyerte a Népjóléti Minisztérium hárommillió forintos pályázatát arra, hogy az intézményt szociális otthonná minősítsék át. Most mégis kiderült, hogy még kétmillió forintra szükség lenne. Ennek kapcsán beszélgetett tudósítónk az intézmény vezetőjével, Utassy Gáboméval. — Mióta van Tarnaleleszen öregek otthona? — 1977-ben az Öregek Napközi Otthona 13 taggal, klubjel- leggel kezdett működni, csak napközben jártak be az idős emberek négy község (Tamalelesz, Bükkszenterzsébet, Fedémes és Szentdomonkos) területéről. A kezdeti tapasztalatok jók voltak. Ezek az emberek háromszori étkezést, szociális gondozást és jó társaságot találtak itt. Az évek elteltével egyre több lett a beteg, több a gondozást igénylő: így 1987-ben szállást is biztosító intézmény lettünk, természetesen a klub is megmaradt. Csupán egy évig működtünk úgy, hogy gondozottjaink a hétvégeken hazajártak — hiszen saját ingatlannal rendelkeznek —, ma pedig már szombat-vasárnap is bent tartózkodnak. Nagy igény mutatkozott a területi gondozásra is. Vannak olyanok, akik csak az étkezést, és olyanok, akik a szociális gondozást is igénybe veszik. — Hogyan született meg a gondolat, hogy pályázatot nyújtanak be, s hogy szociális otthonná kívánnak válni? — Erre a lépésre maga az élet késztetett bennünket. Jelenleg 22 idős embernek ad szállást az intézmény, tizenegyen klubtagok és több mint ötvenen a területi gondozást veszik igénybe. Azt mondhatom, hogy a bentlakók mind beteg emberek, magukat ellátni nehezen, vagy egyáltalán nem képesek. Állandó és szakszerű ápolásra van szükségük. És ahogy az idő múltával a klubtagokból bentlakók váltak, úgy gondolom, hogy a területi gondozottak egy része bejön majd a szociális otthonba, mert tudják, hogy itt jó ellátást kapnak. Hetente rendel a körzeti orvos, éjjel-nappal ápolói felügyelet alatt állnak. — Milyen az intézmény dolgozóinak szakképzettsége? — Tizenegy gondozói álláshelyünk van, ebből kilenc állás van betöltve, és egy kivételével mindannyian ápolói szakképesítéssel rendelkeznek. Egy dolgozónk elvégezte az időskorú-gondozói szakot is. Kilenc embert alkalmazunk tiszteletdijért, akik a rászorulókhoz naponta viszik az ebédet. — Megfelel ez majd a leendő szociális otthonban is? — Teljes egészében, hiszen az alkalmazási feltétel az ápolói végzettség. — Mit vállalt a község, hogy végül is elnyerték a pályázatot? — A pályázat lényege, hogy javítjuk a működési feltételeket további betegszobák, önálló konyha, étkező és park kialakításával, melyekhez a pénzösszegeken kívül a községek társadalmi munkával is hozzájárulnak. — A Népjóléti Minisztérium hárommillió forinttal támogatja a szociális otthon kialakítását. Akkor hát hol a probléma? — A probléma az, hogy jelenleg ez az intézmény négy község gondozottjait látja el, és a pályázat beadása idején is így terveztünk. Időközben azonban megváltozott a helyzet, ugyanis Bükkszenterzsébet más, önálló szociális gondozási terveket dédelget, és a tamaleleszi székhelyű otthon fejlesztésében anyagilag nem kíván részt venni. Ez az a hiányzó kétmillió. — Honnan remélik ezt előteremteni? — A megyei önkormányzattól kértünk segítséget. Hiszen a szociális otthonok felügyeletét már egyébként sem helyileg látják el, az a megyéhez tartozik. Másrészt köztudott dolog, hogy Eger és környéke problémákkal küszködik, hiszen Egerben megszűnt a szociális otthon. Mi szívesen fogadnánk mindenkit a környékről, segítve ezzel a rászorultaknak. — Bízik a megye pozitív döntésében? — Igen. A kezdet kezdetén még igazi fürdőszobánk sem volt. Aztán lettek hálók, betegszoba, stb. Remélem, a saját konyha is megvalósul. Akkor lennék a legboldogabb, ha gondozottjainknak azt tudnánk főzni, amit legjobban szeretnek. A szeretet és a törődés mellett az ilyen apróságnak tűnő dolgok is nagyon fontosakká válnak ebben az életkorban. Kovács Mária Békés egymás mellett élés 9* £ t mim "hétfő" KEDD NYtlVA rrr (Rénes György karikatúrája) Tarnaszentmárián valami van... Ufótól ájultak el a vadak? Középkorú hölgy telefonált a minap szerkesztősegünkbe. Kilétét nem volt hajlandó felfedni, arra hivatkozva, hogy ha mi kiírnánk a nevét a lapban, nem lenne nyugta a falutól, rajta köszörülnék a nyelvüket az emberek. S hogy miért? Mert igen különös történetet mondott el nekünk, mondhatni: meséset. Eszerint a félje, aki vadász, meghökkentő dolgokat látott egy éjszakai lesen a tamaszent- mariai erdőben. Először fényjelenségeket figyelt meg, erős fénypásztákat, különös, átható ragyogást, ami semmiképp sem eredhetett egy másik vadász elemlámpájából, mert annál sokkal erősebb volt. De ezzel még nem volt vége a hajcihőnek, sőt, ezután következett a java. Óriási, körülbelül háromméteres lények jelentek meg a fák között, lassan mozogva közlekedtek, de hogy mit csináltak, nem lehetett pontosan látni. Vadászunkon valami különös bénultság vett erőt, akarata szinte elszállt, valamilyen erő — inkább pszichikai, mint fizikai — a helyéhez szögezte. Csak akkor tudta elhagyni leshelyét, amikor az említett lények (kiken lehet, hogy szkafander volt) eltűntek végre a sötétben. Hogy nem a szeme káprázott, az bizonyította számára, hogy azon a helyen ahol az emh'tett, csámcsogó teremtményeket látta, a fű, az aljnövényzet teljesen le volt taposva. Sőt, vadakat is talált a közelben a vadász, amelyek azonban nem menekültek el előle, mert kábultak voltak, s egy jó ideig eltartott, míg magukhoz tértek. Ennyi röviden a történet, és őszintén szólva nem tulajdonítottunk volna nagy jelentőséget az ügynek, ha körülbelül másfél évvel ezelőtt a tamaszentmáriai laktanya katonái nem számoltak volna be eskü alatt kísértetiesen hasonló jelenésekről, amiket akkor legalább hatan láttak. így aztán a gatyarohasztó meleg ellenére is a hír nyomába eredtünk. Az első csalódás akkor ért bennünket, amikor kiderült, hogy Tarnaszentmárián egyetlen vadász sincs. Ezt a tényt az élelmiszerboltban tartózkodó eladók és vásárlók mindannyian megerősítették, így utunk a laktanyába vezetett, hátha a katonák éjszakai őrségben most is láttak valamit. Ám ezúttal ők sem rendelkeztek információval. Kiderült viszont, hogy az emh'tett erdőrész a veipeléti vadásztársaságé, ők járnak át. Nosza, átmentünk Verpelétre, ám a vadászok vezetője nem hallott semmi ilyesmit kollégáitól. így hát nem koronázta a legkisebb siker sem nyomozásunkat. Mindenesetre még nem adjuk fel a reményt, hátha mégis létezik az a vadász, mejg a felesége, aki nekünk a történetet telefonba mondta, csak tényleg nem mesélték még el senki másnak, nehogy kinevessék őket. Úgyhogy, ha olvassák e sorokat, azt Kérjük, hívjanak újra minket, vagy ufószakértőnket, Vassné Tana Judi- tot, és meséljenek el újra mindent, részletesen, inkognitójuk megőrzését garantáljuk. Természetesen azoknak a jelentkezését is várjuk, akik esetleg szintén tapasztaltak valamit Tarnaszent- mária körül. Hacsak nem valami kapitális nagy blöff volt az egész... (koncz) Két új út — 400 ezer forintért Mátraballa! fejlesztések Ahogy számos más községben, Mátraballán sem bővelkedik anyagiakban a helyi önkormányzat. A rendelkezésükre álló szűkös keretekből a közelmúltban útépítésbe kezdtek: a falu két utcájára, a Sallai és a Vörösmarty útra kerül aszfaltburkolat, összesen mintegy ötszáz méter hosszan. (Ezek eddig földutak voltak.) A kivitelező, a pétervásárai Közüzemi Szolgáltató Vállalat körülbelül egy honapja indította a munkálatokat, s a tervek szerint a jövő hónap közepére készülnek el azokkal. Mátraballa önkormányzatának közel négyszázezer forintjába kerül a beruházás. Nyíltszívű, barátságos emberek laknak Nagyvisnyón, megérzi ezt az idegen rögtön, ha megáll a falu közepén. Áz út menti kerítésen szárad a tiszta ruha, és nem lopják el: bizony, ezt a mutatványt nem sok településen mernék megkockáztatni. A nagy melegre való tekintettel az egyik portára behívnak, és hideg málnaszörppel kínálnak bennünket. Mondjuk, ez máshol is előfordul, de nem tipikus. Számunkra ez a két eset is bizonyítja, hogy rend van Nagyvisnyón. Különösen déltájban, amikor minden csendes, hiszen a fiatalabbak a munkahelyeken, az idősebbek a háztájiban meg a szőlőhegyen dolgoznak. Csak akkor támad nagyobb mozgás, amikor megérkezik egy teherautónyi olcsó káposzta, amit csak úgy a platóról mérnek ki a sorban álló háziasszonyoknak. Az idősebb férfiembereket már nem lehet mozgósítani efféle zöldséggel: bölcsen tovább üldögélnek a Grafit nevű vendéglátóipari egység hűvös tornácán a fröccsük mellett... Az eddigiekből valószínűleg kiderült már, hogy bizony, megszerettük Nagyvisnyót. Mondogatjuk azóta is a kollégámmal, hogy szívesen laknánk ott, ellátnánk hírekkel a megyei, az országos orgánumokat és a világsajtót, néha elszaladnánk káposztáért, de inkább csak üldögélnénk a Grafitban, oda kérnénk a telefonokat is. Am az élet kegyetlen, egyelőre nem tervezi a szerkesztőség, hogy irodát nyit a bájos faluban. No, nem baj, megígéijük, hogy néha azért így is ellátogatunk... Országos orvoskongresszus lesz Parádfürdőn Rangos tudományos tanácskozásnak ad majd otthont Pa- rádfürdő két nagy egészségügyi intézménye, a szanatórium és az állami gyógyintézet. Közösen vállalták, hogy házigazdái lesznek a Magyar Rehabilitációs Társaság Belgyógyászati Szekciója Kongresszusának, melyet október elején rendeznek majd meg. A kétnapos szakmai programon az emésztőrendszer: a gyomor, a belek, az epe, a máj egészséges állapotának visszaállításáról cserélnek eszmét elsősorban a szakemberek, megvitatva kollégáikkal és külföldről érkező vendégeikkel a legfrissebb tapasztalatokat, ismertetve az új gyógyeljárásokat. A helyszín kijelölésével a társaság a parádfürdői szanatórium és a kórház szakmai tevékenységét ismerte el, hiszen ezekben az intézményekben elsősorban éppen a gasztroenterológiai betegségek gyógyításával és rehabilitációjával foglalkoznak, s az eltelt évtizedek alatt rengeteg tapasztalatot szereztek, sok betegnek adták vissza az egészségét és a munkaképességét. • • Önkormányzati ülések Sírokban A siroki képviselő-testület legutóbb július 9-én ülésezett, amikor is az önkormányzathoz tartozó gyermekintézmények (óvoda, iskola) kihasználtságát vizsgálták. Amint kiderült, viszonylag problémamentes ez a terület, hiszen az említett létesítmények általában nyolcvan-ki- lencven százalékban vannak kihasználva, és ez mindenképpen jónak mondható. A képviselők ugyanakkor létszámleépítésekről is döntöttek: öt ember lesz kénytelen a közeljövőben elhagyni munkahelyét, a siroki óvodát, illetve az általános iskolát. Ebben a hónapban sor kerül még egy önkormányzati ülésre a községben. Július végére ugyanis elkészül a féléves zárszámadás, s ezt fogják megtárgyalni a képviselők. Nagyvisnyón minden csendes
