Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1991-07-16 / 165. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. július 16., kedd ARCOK EGERBŐL Bakó Ferenc LÁTÓSZÖG Többet a felszín alól Szülő és gyermek beszélgetését „elkapva” hallom a minap, hogy az apa irigykedve sóhajtja kicsinyének: — Nektek a legjobb. Kitaláltok valamit, mi pedig teljesítjük, sokszor bármibe kerül is. — A ti dolgotok pedig még jobb! — válaszolja a srác. — Hiszen mindig parancsolgattok. így kell, úgy kell...! Nézve a lurkót, tekintetéből „ősénél” is nagyobb sóvárgás tük­röződik. Igen, a dirigálás, a hatalom — próbálom megérteni az apró­ság gondolatvilágát — valóban nagy lehetőség, ekkora emberkének a képzeletét is felülmúló. A legkevésbé sem lep meg, ha már pöttöm korában észreveszi és vágyik rá. S törekszik is, hogy előbb vagy utóbb hozzájusson, birtokolja. Odahaza, a bölcsiben, az oviban, a suliban — aztán pedig a munkahelyen. Amikor pedig eléri: élvezi pozícióját, gyönyörködik benne, kéjeleg is az örömtől. Kár, nagy kár—tűnődöm a fülembe jutott csevegésen még hosz- szasan —, hogy a felnőttek világátj az „uralkodást” annyian eszmélé- süktől csak ilyenfélének látják. Úgy telnek-múlnak az éveik, hogy észre sem veszik, hogy az érettebb kor mást is tartogat az ember szá­mára. Komolyságot, felelősséget is ad. Akinek úgy sikerül, hogy veze­tő lesz korábban vagy később, annak a hatalom sem csak passzió. Fel­tételez a gyakorlásában egy sor kötelességet is, ami játék helyett való­jában fáradságos munkát jelent a kiválasztottnak. A kényelmesnek látszó és mutatkozó karosszékben, ha osztogat is utasításokat a parancsnok, nemcsak őt szolgálják, hanem maga is szolgál. Elsősorban a tudásával, a gyakorlatával éri el, hogy felnézze­nek rá, a viselkedésével, megjelenésével is példát ad társainak lépten- nyomon. Figyeli, ellenőrzi a rábízott területet, segít, ahol kell a fel­adatok végzésében és a magánéletben egyaránt. Miközben irányít, szervez is. Megítéli a jót és a rosszat, amihez kevésnek érzi magát, ahhoz tanácsot kér. Tárgyal és egyezkedik, s a gondját, dolgát sokszor otthon sem felejti. Egyszóval ilyesmi van a felszín alatt. Külsőség csak a „magas polc”, s körülötte a fény, a dicsőség. Korántsem általános az ellent­mondást nem tűrő hang, a napi kapcsolatokban többnyire használt felszólító mód, a cigarettáért, tízóraiért is bármikor elküldhető beosz­tott, s mindaz, ami már a nyiladozó gyermeket csábítja. Természeté­nél fogva azonban ez a látható, s valahogy — érthetően — a vonzóbb. A kétségkívül érdekesebb. Nemigen lehet leplezni a külcsínt, de abból a bizonyos belbecs­ből azért lehetne itt is, ott is többet mutatni. Ki-ki jobban is kifejezésre juttathatná belső értékeit, s úgy, hogy ne maradjanak akár a legifjab­bak előtt sem rejtve. Ezeket is idejekorán — ha éppen nem a legko­rábban — észrevegyék, vágyódjanak utánuk. Talán jobban, mint a csillogásért. Mindjárt könnyebb lenne az élet. S nemcsak annak a srácnak... Gyóni Gyula A várható jövedelemkülönbségekről A Gazdaságkutató Intézet és a Központi Statisztikai Hivatal so­ron kívül prognosztizálja: mi­ként alakulnak a jövedelemkü­lönbségek ebben az évben és 1992-ben. Miként Szabó Sán- domé kutató az MTI munkatár­sának elmondta, a reprezentatív jövedelemfelmérés ugyanis, amelyet ötévenként végez a KSH, csak a következő évben kezdődik, a kétévenként ismételt háztartásstatisztika szintén. A mai, rohamosan változó gazda­sági életben azonban szükséges az ennél gyakoribb tájékoztatás. Ezzel a vizsgálattal nemcsak az összlakosság várható életszín­vonalát jelzik, hanem a különbö­ző társadalmi rétegekét, a más­más típusú családokét is. A kuta­tók a napokban kezdték meg a munkát, eredményeiket előre­láthatóan szeptember végén te­szik közzé. Úgynevezett mikro- szimulációs modellel valószínű­sítik a jövedelmek differenciáló­dását. A legutóbbi —1987. évi — jövedelemfelmérés, valamint az 1990. évi háztartás-statisztika adatait veszik alapul, s matema­tikai módszerrel számítják ki, hogy a különböző forrásból szár­mazó jövedelmek alakulása, az áremelések, a munkanélküliség és egyéb tényezők milyen mér­tékben változtatják meg a lakos­ság anyagi helyzetét. Mennyire különbözik majd a városokban és a kis településeken élők, a kü­lönböző foglalkozásúak, az ipari és a mezőgazdasági dolgozók, a vezetők és a beosztottak, a nyug­díjasok, a kis- és a nagycsaladok jövedelme, s az milyen forrásból származik. Feltételezéseik több változatát vázolják a szakembe­rek. Ez az eljárás — amelyet a KSH-ban dolgoztak ki a nyugati országok tapasztalatait haszno­sítva — nemrég vonult be a hazai gyakorlatba. Ezáltal a szakem­berek két jövedelemfelmérés kö­zött viszonylag rövid idő alatt va­lószínűsíthetik a gazdasági válto­zások hatását, következéskép­pen orientálhatják mindazokat, akik a lakosságot érintő döntése­ket hoznak, vagy azokat befolyá­solják. Természetesen ez a vizs­gálat nem helyettesíti, csupán ki­egészíti a hagyományos előrejel­zéseket — hangsúlyozta a kutató. Családját Trianon és a törté­nelem forgószele forgatta ide- oda, jóformán megszületése pil­lanatától. 1917-ben születik Nagyváradon, majd Szegedre kerül a család, onnan Egerbe, holott édesapja kaposvári, tehát dunántúli, édesanyja hajdúsági. 1920 óta él Egerben — kisebb- nagyobb megszakításokkal, hi­szen a közep-európai embert ugyancsak megdobálta az erre jaró vihar. Egrinek tartja magát, mint annyian, akiket hivatali át­helyezés és sok egyéb ebbe a vá­rosba irányított, mint a Hedrye- ket Abaújból, az Okolicsányia- kat és a Szmrecsányiakat ugyan­csak az északi, felvidéki tájakról. A szülők kalaposak voltak, a parasztságtól mar elszakadtak, szorgalmas munkájukkal bizto­sították a család kiegyensúlyo­zott életét. Még a ’29-es világvál­ság idején is. Bakó Ferenc a cisz­terciekhez járt gimnáziumba, ott is érettségizett, míg öccsét a reál- gimnáziumba rendelte a sorsa. (Ez is egy az akkori viszonyok kérdőjelei közül.) Érettségi után, 1935-ben beiratkozott a Páz­mány Péter Tudományegyetem­re földrajz-történelem szakra, de kialakuló érdeklődése folytán felvette a történeti néprajz sza­kot. Ez a váltás annak idején lec­kekönyvi bejegyzés kérdése volt csupán. Győrffy István profesz- szort választotta, aki akkor nagy szaktekintélynek örvendett. A háború előtt önálló hivatás­ként a néprajzot nem ismerték el, múzeumba kellett állást vállalnia annak, aki ezzel a diszciplínával eljegyezte magát. Majd néprajzi kutatómunkát is végzett. A nép­szokások, a népdal, néphagyo­mány gyűjtéséhez Szabó Zoltán­nal, a noszvaji lelkésszel való kapcsolata, közös munkájuk szinte vitte a későbbi vállalkozá­sok felé. 1952-ben, annak is a végén ju­tott vissza Égerbe, a múzeum­hoz, rendezetlen állapotok közé. Négyen-öten tevékenykedtek akkor a Buttler-házban. Első dolga volt a múzeum gyűjtemé­nyeinek rendezése, az adattár, a Petschnig Mária Zita, a tanul­mány szerkesztője a sajtótájé­koztatón hangsúlyozta: bár a kormány számos eredményt ért el egyéves tevékenysége során, várható, hogy a mainál is súlyo­sabb nehézségekkel nézhet szembe a jövőben. így folytató­dik az állami szektorban tapasz­talható recesszió, és a munkanél­küliség is növekedhet. A gazda­ság minden gondja nem írható a számlájára, hiszen 40 év súlyos örökségével kell megküzdeni, de a problémák növeléséhez ez a kormány is hozzájárult az elmúlt év során. Kifejtette, hogy a történelem paradoxonaként a Németh-kor- mány valójában elkészítette és elfogadtatta az akkori parla­menttel a politikai rendszervál­tás alapvető törvényeit, mintegy előkészítve a talajt az Antall- kormány munkájához. Sőt, mi több — a jelentés megállapítása szerint — az Antall-kormány a korábbi kormányok gazdaság- politikai vonalvezetésenek ered­ményeit „takarította be”, az új kabinet gazdasági törvénykezése a Németh-kormány szakértői­nek előkészítő munkáján ala­pult. A Németh-kormany mű­fotótár beállítása. 1958-ban megkapták a Várat, bár a nagy értékű objektum birtoklásáért ádáz harc alakult ki, éppen a tu­lajdon kérdésessége miatt. Mert itt raktárokra gondoltak, esetleg lakótelepre az akkori felelősök. Hevesi Sándor egri városi főmér­nök mellett Entz Géza, Gerő László azonban elég erős szakte­kintélyeknek bizonyultak ahhoz, hogy a várban múzeumot lehe­tett végezetül is berendezni. Az Országos Műemléki Felügyelő­ség akkor létesült, és a központi kasszából finanszírozták a Vár felújítását. Későbbi döntés után a megyei tanács a falak rendbe­hozatalára vállalkozott. így Egerben új múzeum született, de a jelentős munkaerők hamar „kereket” oldottak. Szerencsére Szabó János régész — a szolgála­ti lakást megkapva — letelepe­dett Egerben, Horváth János restaurátort is idehelyezték, és a szakszerű múzeumi munka len­dületet kaphatott. Nekiláttak Voit Pál vezetésé­vel a megyei műemléki topográ­fia megteremtésének: az Akadé­mia adta ki ezt a háromkötetes munkát, amelyet Dercsényi De­zső és Voit Pál szerkesztett. Ek­kor Bakó Ferenc településtudo­mányi kérdésekkel foglalkozott, a népi építészet emlékei érdekel­ték, úgyannyira, hogy a megye határán túl, Nógrádiján, Borsod megyében is egyre sűrűbben megfordult. Az anyagi kultúrá­nak egyik része az építészet és mert minden mindennel össze­függ, érdekelte őt, hogyan élnek ezek az itteni emberek, akik a la­biális és illabális á-t sajátosan ej­tik. A palócok, mint téma, kutatá­si cél 1967-ben kezdett kialakul­ni, határozott körvonalakkal. Szép feladatnak tűnt. Mozgósí­tani kellett és lehetett a szakem­bereket, megszervezni az adat­gyűjtést, kérdőíveket kellett szerkeszteni és kézbeadni Aba- újtól Balassagyarmatig a falun élő munkatársaknak, a laikus közreműködőknek. Mert az en- tellektüel ezen a vidéken szé­ködőképes gazdaságot hagyott hátra. A Pénzügykutató Rt. munka­társai szerint az Antall-kormány a viszonylag jó örökséggel nem jól sáfárkodott, a ráhagyomá­nyozott tartalékokat majdnem felélte, megtorpant a gazdasági rendszerváltás, a privatizáció üteme elmaradt a várttól, az ál­lamháztartási reformot még nem dolgozták ki. A gazdasági rendszerváltást nagyban hátraítatta, hogy a kor­mányzat részéről mindenki tisz­tában volt ugyan a gazdaság gondjaival, a kormány meghatá­rozó része azonban előbbrevaló- nak tartotta az új rendszer (régi — új) ideológiai alapjainak le­fektetését. A kabinet az első 100 napra vállalt programjából egyetlen egyet, a közpofiti költ­ségvetés „rendezését”^ teljesítette a közvetlenül és közvetetten is inflációt erősítő pótköltségvetés elkészítésével — állapítja meg a Pénzügykutató Rt. tanulmánya. A gazdasági rendszerváltás egyik alappillérét a tulajdoni szerkezetnex a privatizáció útján történő átalakulása jelentette volna, amely azonban a kor­mánykoalíció tisztázatlan elkép­g zellte a palócságot, palócságát. nnek a „szégyennek'’, szégyen­érzetnek több eredőjét is ismer­jük, a kutatásnak egyik be nem vallott célja abban is állott, hogy bebizonyítsák: a palócok a ma­gyar nyelv egy régebbi állapotát őrzik, és ezzef érteket adnak át a jövőnek. A kezdeteknél Diószeghy Vil­mos, Szolnoky Lajos, Manga Já­nos, Lajos Árpád jókedvvel és tettrekészséggel fogadták a ter­vet, hogy negyven embert össze lehet hívni és a kutatási teret, a szerepeket ki lehet osztani. A múzeumi főosztályt akkor Liptai Ervin, a Hadtörténeti Múzeum főigazgatója vezette, és az ő er­kölcsi és a minisztérium anyagi támogatásával Egerben tető ala hoztak egy nagy tanácskozást. Attól az időponttól indult el az a huszonöt éves munka, aminek eredményeképpen sajtó alá ke­rült a Palócok négy kötete, Bakó Ferenc szerkesztésében, benne hét testes tanulmányával. 1991- ben tehát a tudós életének legna­gyobb teljesítménye egésszé vált, még akkor is, ha néhány kutatási téma feladatként az utódokra maradt. Az alapvető szorgalom meghozta a gyümölcsét. Hálával gondol utólag is Ortutay Gyulá­ra, aki szakmai presztízsével so­kat segített neki. Nógrádból Horváth Istvánt említi, mint aki sokat lendített. Az akkori egri személyiségek közül Sípos Ist­ván, Lenavai Vilmos nevét so­rolja. Amikor 1979-ben nyugdíjba küldték, 8 400 Ft fizetéssel is­merték el mindazt, amit végzett. 1977-ben még csak 5 880 Ft-ot kapott, holott nyolcvan szakem­ber munkájáért és a megyében fellelhető múzeumi hálózatért felelt: a három múzeum és a tíz kiállítóhely azt jelentette, hogy mindent kellett csinálnia, 1952- től 1979-ig. A beosztottait bőke­zűbben fizették meg. A szakma néha ráköszönt a Győrffy István- emlékéremmel és az Ortutay- emlékéremmel. Most meg, a csú­cson, a Palócokért megkapta a Magyar Köztársaság Csillag­zeléseinek és hozzájuk kapcsoló­dó intézkedéseinek áldozatává vált. Miközben a Kádár-korszak utolsó kormányai a társadalmi tulajdon lebontásában és az arra vonatkozó elgondolások kidol­gozásában jelentős lépéseket tet­tek, addig az Antall-kormány ja­vaslatai es intézkedései vagy a korábbi keretekbe illeszkedtek, vagy igen ellentmondásosak vol­tak. A tulajdonosi átalakulás mögött nincs társadalmi kon­szenzus, a koncepciókat nem vi­tatták meg a társadalom széles köreiben. Két jelentős központi privati­zációs programot hirdetett meg első éveben a kormányzat: az el­ső privatizációs programot és az úgynevezett előprivatizációs programot. Mindkettő esetében az azóta eltelt időszak kevés eredményt hozott. Azelsőpriva- tizációs program 20 válfalatot ölelt fel, összesen 33 milliárd fo­rintos vagyonnal. Az idei év első negyedévéig — az Állami Szám­vevőszék jelentése szerint — a ta­nácsadó cégek kiválasztása tör­tént meg, de sem velük, sem az érintett vállalatokkal nem kötöt­tek szerződést. Az előprivatizá­ció lebonyolítására hozott tör­— VÁLLALKOZÓK, MAGÁNKERESKEDŐK FIGYELEM! Gyöngyös, Szent Bertalan út 10. sz. alatti INTERTOURIST BOLT berendezésének értékesítését 1991« július 22-én 10 órakor a helyszínen megkezdjük. Érdeklődni: 06-11338-187,06-11134-462 telefonon lehet Matus Károly üzemigazgatónál. _____________________________________________ J elentések az alagútból A Pénzügykutató Rt. tanulmánya az Antall-kormány első évéről Az Antall-kormány első éve egyszerre mutatott kimagasló eredményeket és mély válságba torkol­ló folyamatokat, elszalasztott lehetőségeket. A kormányzatnak adható osztályzat azért közepes, mert nem követett el súlyos hibákat, de elmulasz­totta azt a lélektanilag és társadalmilag mutatko­zó alkalmat, hogy hiteles, reális, éppen ezért ma­gabiztos programmal, világos, egyértelmű intéz­kedésekkel önerősítő folyamatokat indítson be. A veszély ma ugyan kisebb, de továbbra is fennáll, hogy a feltételekkel számot vetni nem tudó, intri­kákkal, pozícióharcokkal bajlódó kormányzati irányvonal formálódik ki. Ismét kimaradt egy, a kül- és belpolitikai körülmények kedvező együtt­állása miatt kivételes lehetőségeket kínáló eszten­dő — derül ki a Pénzügykutató Részvénytársaság Jelentések az alagútból című, a közeli napokban közzétett tanulmányából, amelyet a független ku­tatóintézet munkatársai sajtótájékoztatón ismer­tettek. (Fotó: Szántó György) rendjét. 50 éve tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak. Publikál­ta kutatásait szakfolyóiratokban, Egerben is, a Hevesi Szemlében is megjelentek tanulmányai. De azzal az érzéssel zárta pályáját — főleg nyugdíjazásának méltatlan közjátéka miatt is —, hogy nem figyeltek rá, nem vették észre tu­dását és lelkesedését, nem hono­rálták őt sem erkölcsileg, sem anyagilag érdeme szerint. A mu viszont, a sárospataki, az egri múzeum megszervezése és az irodalmi műveK, a Heves megye műemlékei három kötete, a Palócok négy kötete és mások messze túléli azokat, akik vaksi szemmel követték az ő áldozatos életének útját, ahol országos, sőt, a határon túl is visszhangot keltő tanulmányok sorakoznak. A nagymonográfiában még fel nem dolgozott témák ma is iz­gatják, csak egészsége szolgáljon neki. Meg az évek jutalmazzák meg tudósi elhivatottságát. Ha már sokáig „agyonhallgatták” itt, Egerben azok, akiknek a biz­tatásara, megértésére, netán ba­ráti együttérzésére annyira vá­gyott volna. Dehát meg kellett elégednie hitével, családjával, kitűnő munkapartnerével, fele­ségével, az ő megértésével, vala­mint lányával, aki művészettör­ténész, és a Magyar Nemzeti Ga­lériában Munkácsyval, Lotz-cal, Székely Bertalannal foglalkozik, így zárul a kör teljessé. A révben már nyugalom van? Farkas András vény végrehajtása pedig még ke­vesebb eredménnyel járt, az el­adásra szánt több ezer kereske­delmi egységnek csupán töredé­két sikerült értékesíteni. Késlel­tető tényező a pénzügyi források hiánya is. A privatizáció előké­szítésére szolgáló finanszírozási konstrukciók (E-alap, E-hitel, Privatizációs-hitel, Start-hitel) életbe lépését hónapokig tartó viták akadályozták és akadá­lyozzák ma is. Az elmúlt év valódi sikerága­zata a külkereskedelem volt. A dollárelszámolású külkereske­delmi mérleg egyenlege 1990- ben a magyar gazdasági fejlődést tekintve (az 1989-es rendkívül rossz bázishoz viszonyítva is) el- ismerhetően magas összeget ért el. Az infláció 1990-ben — min­den mutatószám alapján — nö­vekedést jelzett. A fogyasztói ár­szint az előző évi 17 százalékos növekedéssel szemben 29 száza­lékot, az ipari termelői árak emelkedése az előző évi 15,4 százalékos növekedés után 24 százalékos emelkedést mutatott. A GDP tavaly 4,3 százalékkal csökkent (3,1 százalékkal na­§ yobb mértékben, mint 1989- en), belföldön felhasználható értéke 5,3 százalékkal elmaradt az előző évitől. A lakossági fo­gyasztás aránya 3,7 százalékkal emelkedett, hozzá hasonlóan nőtt a közösségi fogyasztás ará­nya is. A Pénzügykutató Rt. szakértői szerint az infláció idén meghaladja a 35 százalékot, mi­vel a termelői árak területén va­lóságos árrobbanás tapasztalha­tó. Az év eddig eltelt időszaká­ban a növekedés 39 százalékot mutatott. Különösen jelentősen emelkedtek az energia- és nyers- anyagárak, és ez tény negatívan hat majd a fogyasztói árakra is. • HEVES MEGYEI __ MUNKAÜGYI n KÖZPONT ■ ■ 3301 EGER, KOSSUTH L U. 9. TEL: 36/12-250 Kirendeltségek címei: Eger, Klapka u. 9. T: 36/13-149. Gyöngyfa, Kossuth út I.T.: 37/13-046. Hatvan, Kossuth tér 2. T.: 39/11-301. állásajánlatai: MEGYEI TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI IGAZGATÓSÁG IGAZGATÓJA: 3300 Eger, Eszterházy tér 4. 3301 Pf. 28. Pályázatot hirdet: pénzügyi belső ellenőri munkakör betöltésére Szakmai kö­vetelmény: — felsőfokú szakirányú képesítés, — társadalombiztosítási, ügyvi­teli, pénzügyi gyakorlat. Jelentkezést szakmai önéletrajzzal a fenti címre 1991. július 31-ig kell eljuttatni. UntJ, Tandcjkülldwutlg Ur J. T. 39/11-416. Fthanbuttf, Rdkdal 4 61 T.: 39/41-05}. rétet vására, Kossuth L. u. 1. T.: 36/68-449. CSŐSZER Lakatosipari és Légtechnikai Kft.: Selyp, Vörösmajor Felvesz gyakorlattal rendelkező szerkezeti és lemezlakatosokat, ezenkívül fel­sőfokú műszaki végzettséggel és tárgyalóképes német nyelvtudással rendelkező szakembert. Jelentkezni a fenti címen lehet. DURSTIG KFT.: Jó kereseti lehetőséggel keres dolgozókat vezetői szinttől varrónőig, körkötött termékek varrására. Az üzemvezetői munkakör középfokú ruhaipari végzett­séghez és legalább öt év szakmai, vezetői gyakorlathoz kötött. Keres továbbá olaszul középfokon beszélő adminisztrációs munkában jártas vagy ruhaipari végzettséggel (varrni tudó) munkatársat, valamint legalább 10 éves gyakorlat­tal rendelkező varrógépműszerészt. Jelentkezni a Heves Megyei Munkaügyi Központ Hatvani Kirendeltségénél. Hatvan, Kossuth L. tér 2. sz. alatt lehet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom