Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-15 / 164. szám
HÍRLAP, 1991. július 15., hétfő HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Észre kell venni a szépet, a jót is.,. Szűcs Ferenc már jó ismerősünk: időről időre küldi Hatvanból tudósításait. Soraiból kitűnik: nem pusztán arról van szó, hogy számíthatunk rá, hanem arról is, hű olvasója lapunknak. Frissiben most ezt az írást kaptuk tőle: „1981 elejétől rendszeres látogatója vagyok a hatvani kórház laboratóriumának, mint cukorbeteg. Kezdetben egy kicsit félve jártam oda a vérvételekre, de a kedvesség, a jó szándék hamar eloszlatta ódzkodásomat. Sokat elárul az is, amit leírok most. A labor ajtaján kifüggesztve ez áll: rendelési idő reggel hét órától délután háromig. Ám, ha a beteg akár negyedórával is hamarabb érkezik, a laboratórium asszisztensei azonnal megkezdik a munkát. Jóleső érzést kelt ez a betegekben. Hiszen mindannyian tudjuk, sok helyen — tisztelet a kivételnek — a kiírt időben is elsőbbséget élvez a kávéfőzés, a terefere. A hatvani kórház laboratóriumának dolgozói nemcsak a cukorbetegek vérvételével foglalkoznak, hanem valamennyi vizsgálathoz szükséges elemzéssel is. Nem kevés hát a dolguk. Mégis türelemmel, figyelemmel, megértéssel viseltetnek a beteg iránt. Sajnos, kevés hasonló példát találni erre manapság...” Nem szükséges tovább ragozni. Egyetértünk. b. m. Gazdaképző Egyesület A TIT Hatvan Városi Szervezete megalakította a mezőgazdaságban dolgozók részére a Gazdaképző Egyesületet, amelybe minden érdeklődőt várnak. Emellett a természettudományok iránt érdeklődő értelmiségiek számára is szerveznek egyesületet, amelybe a Kossuth tér 3. alatt lehet jelentkezni. Az általános iskolák nyolcadik osztályos tanulóinak szeptembertől a Bajza-gimnázi- umban és a Széchenyi-szakkö- zépiskolában tehetséggondozás céljából szakköri foglalkozásokat tartanak különféle tantárgyakból, a felmerülő igények szerint. Bővebb felvilágosítás a 38/12-059-es telefonszámon. Üj bolt Zagyvaszántón A Lőrinci és Vidéke Afész az elmúlt évben bővítette a zagyva- szántói 31-es számú vegyesboltját, az idén pedig egy ruházati üzletet alakít ki a faluban. Rózsa- szentmártonban pedig presszót hoznak létre egy — eddig kihasználatlan — helyiségükben. Amennyiben pénzügyi eszközeik lehetővé teszik, tervezik az ap- ci — Petőfi úti — élelmiszerbolt felújítását is. Szeretetszolgálati ügyelet Üzenet fiatal roma barátaimhoz Korábban beszámoltam már lapunkban arról, hogy Hatvanban a helyi cigányság igyekszik olyan egyesületbe tömörülni, amely érdekeiket képviseli, védelmezi. Lezajlott az alakuló gyűlés is, nem a legnagyobb egyetértés közepette, ám most egy újabb, s talán többet ígérő akció kibontakozásáról adhatok számot. A pillanatnyilag ötven-hatvan tagot számláló Roma Ifjúsági Szervezetről van szó, amelynek háromtagú küldöttségét — Oláh Béla ideiglenesen megbízott elnökkel az élen — tartalmas eszmecserén fogadta Szinyei A ndrás polgármester, s ugyanakkor jómagam is értékes információkhoz jutottam. Mi volt bennük a feltűnő? A kis közösség képviselői nem ócsároltak senkit, nem etnikai jogaikat, követeléseiket igyekeztek egymást túllicitálva kifejteni. Sokkal inkább — önnön hovatartozási kötelezettségüket hangsúlyozva — baráti fogásra nyújtották kezüket, éspedig abból az alapelvből indulva ki, hogy a társadalom különböző rétegei egymás ellenére soha nem tudtak és nem is tudnak előbbre lépni, ötről a hatra jutni, ám igenis sikerülhet a cigányság fölemelkedése, ha maga e népközösség is idomul a társadalmi normákhoz, a morális értékekhez, szerveződési formákhoz. Mi több: Oláh Béla, majd felesége, de társuk, Banya László is azt hangsúlyozták, hogy bár nem pártként, nem valaminő párthoz csapódva kívánják tömöríteni a hatvani cigányfiatalságot, ennek ellenére lelkűk mélyén alapvetően a szociáldemokrácia értékeivel éreznek rokonságot, s mozgalmi munkájuk során ennek a jegyében igyekeznek a cigányságot tömöríteni, szellemiségét meghatározni. Mi lesz e ténykedésük lényege? Azon fáradoznak, hogy fiataljaik elsősorban is a dolgos élet fele forduljanak, családi közösségeik legyenek mentesek a lehúzó, a tartalom nélküli élet hívságaitól, tanuljanak és munkálkodjanak a tiszta, nemes ember erkölcsiségének jegyében. Továbbá csak olyan gyümölcsöt szakítsanak le, amelyért verejtékeztek, megdolgoztak, ugyanakkor vessék ki soraikból az élősdieket. Mindeközben virágozzon szervezeti életükben, közösségeikben a kultúra, ami a cigányság életében is mélyre eresztett gyökerek révén táplálkozik, teszem én — velük együtt — az előbb idézettekhez. Keressék hát az öröm, a jókedvű együttlét formáit, de mindenkor csak azon határig, amíg nem vezet más népközösségekkel való összeütközéshez, torzsalkodáshoz. Vagyis: a jövendő cigányságának, a most felnövekvő fiatalok sok százának olyan szellemi, társadalmi nívóra kell emelkednie, aminek révén harmonikusan olvad a bennünket körülvevő táj és kultúra egyetemességébe, egy lesz az egyenlők körében, s békésen megfér e számunkra adatott kis haza határaink között. Persze tudom én, hogy mindaz, amit itt lejegyeztem, ma inkább ábrándnak tűnik, de megfogalmazásukhoz e tiszta tekintetű cigányfiataloktól nyertem impulzust. Befejezésként hadd fejtsem ki: szívből szurkolok a hatvani cigányfiataloknak, hogy terveik, álmaik legalább felerészt váljanak valósággá a július 27-én hivatalosan is kimondandó Roma Ifjúsági Szervezet munkája nyomán, mert ez már nagy minőségi ugrást jelenthet. Kívánom nekik továbbá, hogy egymásban soha ne riválist, hanem sorstársat lássanak. Moldvay Győző Cukorkampány előtt A Mátravidéki Cukorgyárak hatvani gyárában már javában folyik a készülődés a szeptemberi cukorkampány idejére. Ezekben a hetekben egy új beruházással is gazdagodik az Üzem: úgynevezett „torony- diffúziót'’ építenek, amely a legkorszerűbb módon készíti a cukorkivonatot. Az építmény vázszerkezete Németországból érkezett, és a Gépszer hatvani kirendeltségének dolgozói állványozzák jelenleg is. A munkát egyébként másfél hónapja kezdték el, és az üzemindulásra el is készülnek vele. (Fotó: Perl Márton) ,Azt mondották, hazájokat védik...” (Arany János) Tizennégy hatvani diák önként állt katonának így is, úgy is ezzel a márkával „fut”... Suzuki-kereskedés nyílik Hatvan határában A Magyar Máltai Szeretetszol- gálat hatvani csoportja bevezette a napi ügyeletet — hétfőtől péntekig — a Városháza udvari épületében. Délelőtt 9-től 12-ig, délután 2-től 4-ig fogadják a munkatársak a ruhaadományokat, s listára veszik a segítséget igénylőket. Hétfőn délelőtt 10-től 12 óráig jogi tanácsadásban is részesülnek a rászorulók a Kossuth tér 3. szám alatti helyiségben. Gyermekmegőrzés Horton A hord művelődési ház meglehetősen szokatlan, új szolgáltatást vezetett be. Nevezetesen: gyermekmegőrzést vállalnak. A községben több helyütt plakátok hívják fel a szülők figyelmét: ha sok munkájuk akad, ha közbejön valami, nyugodtan bízzák a kicsiket a művelődési ház gondjaira. Nos, az ötletet nemcsak újszerűnek, követendőnek is tartjuk. Szemétlerakót terveznek Ecséden Régi gond Ecséden a falu hulladékának elhelyezése. Az áldatlan állapot megszüntetésére a helyi önkormányzat a PHARE- programhoz szeretne csatlakozni. Ha elnyerik a pályázatot, nemcsak anyagi segítséget kapnak, hanem szaktanácsadást is arra vonatkozóan, hogyan lehet kialakítani olyan telepet, amely megfelel a szakhatósági előírásoknak, s az itt élők közérzetét sem rontja. A képviselő-testület koncepciója már kialakult, s ha mégsem sikerül elnyerniük a pályázatot, önerőből — pénzforrásokat felkutatva — kezdik meg a munkálatokat. 1942 tavaszán nap mint nap hallhatták a rádióból a közlést, olvashatták az újságokban, hogy az ország különböző városaiban működő gimnáziumok érettségiző növendékei önként jelentkeznek katonai szolgálatra. A Hatvan és Járása című újság az április 5-i számában büszke örömmel közölte, hogy a hatvani gimnázium huszonnyolc érettségiző diákja közül tizennégyen jelentkeztek önkéntesnek. Egyikük, Szirti Zoltán így emlékezik elhatározására: „1942-ben azzal is számoltunk, hogy kikerülünk a szovjet frontra. Akkor nekünk azt tanították, hogy a Szovjetunió Magyarországnak ellensége. Ez a nevelés volt az oka, hogy önként álltunk katonának, és vállaltunk minden áldozatot. Ha nem jelentkeztünk volna, csak három év múlva kerül ránk a sor. Abban az időben ugyanis csak huszonegy éves korban hívták be a fiatalokat... Nézzük azonban, hogyan alakult a tizennégy hatvani diák sorsa! Közülük csak tizenhármán lettek alkalmasak a sorozáskor. Ők is tartották a fogadalmukat. Közöttük volt Szirti Zoltánon kívül Bálint Tibor, aki három évet töltött szovjet hadifogságban; Koltai Ferenc, aki életének e szakaszáról csak annyit ír: „...önkéntes lettem tizennyolc éves koromban. Később felküzdöttem magamat a hivatásos állományba, de sebesülésem és a háború évei felforgatták életemet. Hosz- szú évekig kellett szenvednem egykori hazafiságomért, míg 1956-ban elhagytam országunkat.” Jelenleg Ausztráliában él. Szendrői Sándor 1946-ban halt meg szovjet fogolytáborban, Király Béla 1944-ben. Nyolcas Dénes jelenleg Amerikában él. Laun Lászlóttízévi börtönre ítélték háborús bűnösként. De térjünk vissza Szirti Zoltánhoz, akinek sorsa tipikusnak tekinthető. Ő így emlékezik arról, mi történt vele a jelentkezés után: — 1942 tavaszán besoroztak bennünket, ősszel pedig megkaptam a behívót. Nekem Rét- ságra kellett bevonulnom. Az osztálytársak közül csak hár- man-négyen kerültünk ide, a többieket máshová irányították. Közölték velünk, hogy tartalékos tisztnek képeznek ki bennünket, kétszer hat hónapos szakaszokban. 1944 májusában, amikor befejeződött a kiképzésünk második szakasza, kiküldtek a frontra. A jugoszláv határra vittek, ott Tito partizánjaira kellett vadásznunk. Én akkor már őrmester voltam. A Délvidékről a fronttal együtt fokozatosan vonultunk vissza Budapestig, ahol karácsonykor bezárult körülöttünk a gyűrű. 1945. január 12-én a Mária Terézia Laktanyábanes- tem fogságba... Gyalog indítottak útnak, és kétnapi vonulás után értünk Ceglédre. Ott azt ígérték, hogy Debrecenbe visznek igazoltatásra. Be is vagoníroztak, de nem Debrecenben, hanem Focsani- ban kötöttünk ki, a nagy romániai fogolytáborban. Negyven embert zsúfoltak egy marhavagonba. Focsaniban szétválogattak bennünket. A háborús bűnösöket igyekeztek kiszűrni. Én április végén tiszti táborba kerültem, mert a fogságba esésem előtt megkaptam a zászlósi rendfokozatot. Focsaniból aztán a Szovjetunióba vittek, Voronyezs közelébe: Uszmánynak hívták azt a várost, ahova háromezer magyar és ezerkétszáz német tisztet gyűjtöttek össze egy régi apácazárda területére. — 1945 májusa után írhattunk először levelet haza, amely egy hónap leforgása alatt jutott el a címzetthez. A három év alatt hat-nyolc levelet válthattunk a szüleimmel. Sok szenvedés után 1947nyarán végre személyesen is találkozhattunk, ekkorra hazaengedtek bennünket... A magyar katonák döntő többségét kényszerrel, parancsszóra vitték a háborúba. Ezek a fiatalok azonban önként mentek, ők csalódtak a legnagyobbat... Németi Gábor A város felé vezető út mentén lettünk figyelmesek rá: az elkerített részen kőépület, csarnok épül. A privát telepen Sós István vállalkozó dolgozik munkatársaival. Mint megtudtuk tőle: 1992-től Suzuki-kereskedés és szerviz lesz itt—azokból a kocsikból, amelyeket Magyar- országon gyártanak majd. — Elég régen, 1984-ban kezdtem a vállalkozói munkát — mondta Sós István. — A városban Dacia garanciális szervizem van. Enyém volt az első autókereskedés Hatvanban. — Egyáltalán, honnan jött az ötlet, hogy a Suzuki eladásával és javításé val foglalkozzon ? — Nagy jövőt látok az egészben. A Suzuki Ikarus Rt. - ve/már előrehaladott tárgyalásaim vannak. Nem árulok el titkot, amikor elmondom: ez lesz az első Suzuki-kereskedés hazánkban. Abban is bízom, hogy lesz forgalom, hiszen — mint vállalkozó, tapasztaltam — az említett cég sokkalta rugalmasabb, mint mondjuk a Merkur. Ők tudnak „kicsiben” is gondolkodni: elég egy autószalon, egy javítóműhely és egy raktár — ezzel kész is az egész beruházás. — Ha nem titok, eddig mennyi pénze fekszik ebben az egészben? — Kétmillió forint. Második éve már, hogy saját erőből csinálom, s még nincs rajta hitel. Ha készen leszek mindennel, akkor is mindössze tízmilliót fog érni az egész. S aminek nagyon örülök: semmi gondom nem voltahatva- ni önkormányzattal. A képviselő-testület örömmel fogadta az ötletet, nem kellett bürokratikus utakat bejárnom az engedélyekkel. Elkészültünk már az iroda épületével, két hét múlva itt kulcsra kész minden... Nos, kérem: pillanatképnek ennyi elég is egy vérbeli 1991-es vállalkozóról. De annyit még el kell árulnunk róla: szabadidejében is az autózás szerelmese. Hegyi versenyző. És ugyan milyen márkával fut? Persze hogy — Su- zukival... (mikes)
