Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-13 / 163. szám
HÍRLAP, 1991. július 13., szombat SPORT 15. A iXz egri Puhl Sándor elindult a karrier felé vezető úton. Ezt a mondatot végtére is már akkor leírhattuk volna, amikor az év játékvezetőjének bizonyult, vagy akkor, amikor Indiában a Nehru-kupán bíráskodott. Mégis vártunk ezzel a kijelentéssel. Egészen mostanáig. A harminchat éves sípmester nemrégiben egyetlen magyarként részt vett a Portugáliában megrendezett junior labdarúgó-világbajnokságon. Európából mindösz- sze kilenc játékvezetőt hívtak meg a FIFA Coca-Cola névvel fémjelzett tornára. Huszonnégyen kaptak lehetőséget a bizonyításra, s a huszonnégyből a vb után elkészített ranglistán Puhít a második helyre jelölték. — Gondolom, tiszta ideg voltál, amikor a negyvenfokos láz ágynak döntött. Talán már csomagoltál is? — Azt azért nem, de megfordult az agyamban, hogy úgy kell idő előtt istenhozzádot mondanom a világbajnokságnak, hogy se játékvezetés, se partjelzőskö- dés. Mit tagadjam, elkeseredtem — nem is kicsit —, de szerencsére torokgyulladásom három nap alatt elmúlt. Eredetileg az Uruguay — Szíria mérkőzésre voltam kijelölve, amiből aztán az Uruguay — Spanyolország meccs lett, ahol partjeleztem. Ez volt az a találkozó, ahol a svájci kolléga három piros és hét sárga lapot szórt ki. — Az Anglia — Uruguay selejtezőt és a Portugália —Ausztrália elődöntőt vezetted. Az értékelés szerint nem is akárhogy. Százhuszonötezer néző előtt a Benfica stadionban, a Portugália — Ausztrália elődöntőn Puhl a Palotai-utód? Karnyúj tásnyira Barcelona — Mindkét meccs simán lement, a selejtezőn még sárgát sem kellett adnom. Mások ezek a játékosok, mint a mieink. Az első tíz perc után felmérik a terepet, mit enged meg a bíró, s mit nem. Aztán ehhez tartják magukat. Fölöslegesen nem jártatják a szájukat, nem reklamálnak. Tudják és elfogadják, hogy a játékvezető azért van, hogy betartassa a szabályokat. — Jóval a vb kezdése előtt kiutaztál. Ha jól sejtem, a FIFA nem nyaralni hívott meg benneteket! — Közel két héten át minden áldott nap edzettünk, elméleti továbbképzéseken vettünk részt, a Cooper-teszt alapján vizsgálták az erőállapotunkat. A nap legmelegebb szakában tartották ezeket a felméréseket, s bizony volt, hogy az utolsó métereket már nem is tudom, hogyan tettem meg. De itt nem lehetett su- mákolni, félvállról venni a dolgokat. A FIFA csak egyszer ad lehetőséget. Például azt meg is mondták, ha valaki egy nyilvánvaló kiállítást „elnéz”, mehet haza, nincs pardon. — Milyen érzés volt az elődöntőt a Benfica stadionban, telt ház előtt vezetni? — Csodálatos. Százhuszonötezren szurkoltak a hazaiaknak az ausztrálok elleni mérkőzésen. Más hőfokon égnek az ottani drukkerek. Őrjöngenek egy becsúszó szerelés láttán, megtapsolják a támadásokat, egyszóval megtalálják a futballban a szépséget, még akkor is, ha nincs gólzápor. — Ez volt az első, igazi nemzetközimegméretésed. Soharosz- szabb folytatást! Tudva, hogy előkelő helyen zártad a vb-t, az jutott az eszembe: lehet, hogy te vagy a Palotai-utód? — Hát, erre én még nem gondoltam. Nézd, Palotai nagyon nagy játékvezető volt, jelzi ezt az is, hogy jelenleg a FIFA játékvezető bizottságának a tagja. Egyelőre nem lenne szerencsés hozzá mérnem magam, hiszen a csúcs azért még messze van. Az tény, hogy a FIFA vezérkarában a ténykedésem kellemes nyomokat hagyott, ami a jövőre nézvejó jel. Az elődöntő után például gratulált a FIFA elnöke, Have- lenge úr és a főtitkár, Blatter úr. — Mit jelent konkrétan az, hogy jó jel? — Ezentúl kapok névre szóló küldést a nemzetközi szövetségtől. A mi szakmánkban ettől a pillanattól jegyzik az embert. Nem akarom elkiabálni, de ötünkkel közölték, hogy minden valószínűség szerint meghívnak bennünket a barcelonai olimpiára. Budai Ferenc A világbajnokságra emlékeztető ezüstplakett átadásán a FIFA elnökével, Havelange-zsal és a szövetség játékvezető bizottságának elnökével, David Will-lel Labdarúgó-tehetségkutatás Bronzérem Szekszárdről Nem kevés azoknak az ismert focistáknak a száma, akik a Bácsi kérem, hol lehet itt focizni? elnevezésű országos tehetségkutató akció „hálóján” akadtak fönn. Többek között a Disztl testvérek, Hajszán, Róth, Kardos, Sallai, Pölöskei, mind a tehetségkutató táborral kezdték valamikor pályafutásukat. Az idén immár 18. alkalommal gyűltek össze az ország megyéiből a legjobb adottságúnak találtatott labdarúgó-palánták, ezúttal Szekszárdon. A tíz csapat sorában nemcsak hogy ott volt Heves-Nógrád megye közös válogatottja, hanem nagyszerű sikert is értek el fiataljaink. A bronzéremért Hajdú-Szolnok megye gárdájával csatáztak, s az 1-1 azt jelentette, hogy a mieink örülhettek az értékes helyezés megszerzésének. A csapatból a megyénkbeliek közül két szélső csatár nyújtotta a legkiemelkedőbb teljesítményt. Az erdőtelki Pusoma Róbert a bal, míg a hevesi Besenyei Zsolt a jobb szélen remekelt. A sikeres csapatban a következők kaptak helyet szőkébb hazánkból: Berkes Béla és Boros Csaba (Pétervására), Major László és Besenyei Zsolt (Heves), Csintalan Béla és Pető Péter (Tarnaörs), Puporka Krisztián (Recsk), Bársony Zoltán (Bélapátfalva), Pusoma Róbert (Erdőtelek), Godó Péter (egyesületen kívüli). A szakmai irányítást az egri Lőrincz János végezte. A tornán pályára lépők közül a szakemberek kiválasztották a legjobbnak ítélt 50 focistát. Később soraikból kerül ki az a két csapat, amely az NB I. nyitányán, augusztus 24-én, a BVSC első hazai találkozója előtt bemutató mérkőzést játszik. A Heves megyeiek közül kerettag lett: Berkes, Csintalan, Pető, Besenyei, Bársony és Pusoma. Viczián Zoltán, a Helasz utánpótlás-bizottságának vezetője arról is tájékoztatta lapunkat, hogy Szegeden a megyei ifjúsági válogatottak tornájának országos döntőjében a hevesiek a negyedik helyet érték el úgy, hogy akár az aranyért is csatázhattak volna. Ehhez azonban lényegesen jobb állóképességet kellett volna felmutatni, hiszen nem bírták eléggé a sorozatmérkőzések idegi és fizikai megterheléseit. Sajnos, az örömbe némi üröm is vegyült. Újfent bebizonyosodott, hogy a válogatott mez nem képvisel mindenki számára értéket. Az induláskor nem jelent meg a hevesi Szabó Csaba, a petőfibányai Kerekes György és a füzesabonyi Kovács Attila, és távolmaradásukról nem is értesítették a szövetséget. Mivel a kezdő csapatban szerepeltek, az utolsó pillanatban kellett helyükre beugrókat előkeríteni. Érthetetlen ez a sportemberhez méltatlan, felelőtlen magatartás. A negyedik helyezett együttes névsora: Komjáti Ferenc, Bódi Gábor és Holló Ferenc (Gyöngyöshalász), Csiba József, Nagy Gy. Gábor, Nagy László, Miki- tovics Szabolcs és Erdei Géza (GYSE), Szabó Lóránt és Lucza István (Recsk), Forgács Péter és Németh Róbert (Besenyőtelek), Juhász Erik (Petőfibánya), Varga Miklós (Sírok), Smid János (Selyp), Bajzáth zsolt (Bélapátfalva). Edzők: Szabó Béla és Lőrincz János. Bubka célja: 6,20 méter „Úgy gondolom, hogy a 6,20 méter is átugorható magasság, de semmi sem siettet. Ha már most átvinném, magammal tolnék ki” — nyilatkozta a rúdugrás szovjet világrekordere, Szergej Bubka német lapoknak. A 27 éves, az OSC Berlinnel leszerződött atléta legutóbb az itáliai Formiában srófolta fel újabb centivel világrekordját: 6,09 méterre. Immár 27. alkalommal javított világcsúcsot, ami maga is egyfajta világcsúcs. A lapok szerint Bubka nemcsak szuperatléta, de szuperszámoló is. Márkában számítva 286 ezret kapott a formiai ugrásért: 70 ezret rajtpénzként, 56 ezret prémiumként a rekordért a rendezőktől és 160 ezret (!) olasz szponzoraitól. Szergej Bubka mindig csak apránként javítja rekordjait, minden egyes alkalommal vaskos pénzkötegeket téve zsebre. — Nem vagyok bolond, nem úgy csinálom, mint Bob Beamon — mondja a hatvanas évek végének legendás amerikai távolugrójára célozva. Beamon 1968 októberében a mexikói „magaslati” olimpián 8,90 méterig repült, az érvényes világrekord távolugrásban még mindig ez. — Beamon semmit sem nyert mesés világrekordja után — érvel Bubka, sportemberként és a magánéletben is lesüllyedt, szociális juttatásokból volt kénytelen tengődni. Labdarúgó NB III.: 13. Nagyrédei TSZH SE Volt értelme az egyesülésnek Lovasnap Zaránkon Az immár hagyományos za- ránki lovasnapot mindazoknak ajánljuk, akik kedvelik a négylá- búakat, szívesen elgyönyörködnek a paripákban, ló és lovas harmonikus összhangjában. A Tar- naholding Agrárszövetkezet gróf Sándor Móricz Lovasklubja a hét végén invitálja meg az érdeklődőket, a sportág szerelmeseit a zaránki sportpályán tartandó kétnapos, bemutatóval egybekötött versenyre. Szombaton délután egy órakor, vasárnap reggel 9-kor kezdődik a program a Tamamérához közeli kisközségben. Sportműsor Szombat Lábtenisz: Nyílt bajnokság Eger, érsekkerti salakospálya, 9. Lovassport: Kordik Zoltán- emlékverseny, Zaránk, sportpálya, 13. Strandröplabda: Országos bajnokság, Eger, Strandfürdő, 10. Vasárnap Lovassport: Kordik Zoltán-em- lékverseny, Zaránk, sportpálya, 9. Strandröplabda: Országos bajnokság, Eger, Strandfürdő, 10. Hogy milyen lett volna a hangulat, ha nem sikerül? Erre nem is érdemes a szót fecsérelni. Egy a lényeg, hogy az évadzáró banketten azzal a jóleső érzéssel ülhettek asztalhoz a Nagyrédei TSZH SE vezetői, edzői, játékosai, hogy a csapat bent maradt az NB Ill-ban. Talán már kevesen emlékeznek arra a bizonyos nevezetes dátumra, április 11 -re, amikor megszületett az egyezség: a nagygombosi H. Zalka SE ftizió- ra lépett a Nagyrédével, ami azt jelentette, hogy a rédeiek visszamondták a megyei bajnokságot, s így a közös csapat vette fel a küzdelmet a harmadosztályban. Nem túlzás, ha azt állítjuk, az egyesülés pillanatában siralmas helyzetben volt a katonaegyüttes. Az addigi tavaszi fordulók során egyszer sem nyert, sőt egymás után szenvedte el a nagyarányú vereségeket. Törvényszerű volt, hogy a kiesőhelyre sodródott a szebb napokat is megélt csapat. Ilyen körülmények között észszerű ötletnek tűnt a fúzió. Ebben volt partner a Nagyréde, vállalva annak ódiumát, ha nem sikerül, el kell viselniük a kudarc következményeit. — Kevesen hittek abban, hogy megkapaszkodunk az NB Ill- ban — mondta Deme József, az egyesület elnöke. — A csapat szó szerint a padlóról állt talpra. Mindenki atérezte a felelősséget, s ennek szellemében látott munkához. Az elnök külön megköszönte a három fő patrónus, a Szőlőskert Tsz, a Sámson Holding és a Polgármesteri Hivatal jelenlévő képviselőjének az anyagi támogatást, s külön szólt arról a harmonikus kapcsolatról, ami az elmúlt hetek során a két klub vezetését jellemezte. — Ez a kis közösség erőn felül teljesített — hangsúlyozta a Sámson Húsipari és Kereskedelmi Kft. igazgatója, Balázs János. — A környékbeli községek közül nem mindenki mondhatja el magáról, hogy NB III-as csapata van. Ezt meg kell becsülni, amihez mi a jövőben is maximális támogatást nyújtunk. Az edzőpáros egyik tagja, Stu- pek István röviden értékelte a tizenegy hetes közös munkát. Nem titkolta, hogy az egyesülés kezdeti stádiuma elég sok döcce- nővel járt. Először is át kellett hidalni a két osztály közötti különbséget, aztán a felduzzadt játékoslétszám miatt nem férhetett mindenki oda a tűz közelébe. Orvosolni kellett a vélt és valós sérelmeket, meg kellett találni az összhangot az eggyé vált csapatok között. A labdarúgók mindennek dacára becsülettel végezték a számukra szokatlan, kemény edzésmunkát. A 11 hét alatt elsősorban az állóképesség javult ugrásszerűen, míg a technikai képzésben értelemszerűen nem lehetett látványos javulást várni. A csapat először a Jászberény elleni mérkőzésen mutatta meg, hogy érett az NB III-ra. Összességében a védelem nyújtotta a legtöbbet, a középpályások hézagosán oldották meg ugyan a védőfeladatot, ám a gólok több mint a felét ők szereztek. Ez egyben kritikája is a csatároknak, akik valóságos góliszonyban szenvedtek. Csáki Csaba és Labáth Zoltán négy, illetve három góllal járult hozzá a sikerhez, a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt pedig a még csak tizenkilenc éves, hatvani Tóth Flórián nyújtotta. Mint arról korábban már írtunk, Stupek István megvált a csapattól, s az egyesület a másik edzőt, Kovács Ferencet bízta meg a szakmai munka ellátásával. A játékosfronton is változások várhatók. A szakosztály elnöke, Szén /dzse/elmondta, hogy még nem tudják, a kölcsönbe kapott hatvani labdarúgók közül ki maradhat. Nagylaki, Mádi, Tóth és Labáth „szolgálati ideje” ugyanis június végén lejárt. A nagygombosi alakulat elköltözik Aszódra, de ettől függetlenül olyan ígéretet kaptak a parancsnokoktól, hogy a továbbiakban is segítik a nagyrédei csapatot — bevonuló játékosokkal. Az elnök szerint négy-öt focistát akarnak igazolni, elsősorban csatárokat és kapust. Hiszen a rédeiek nem rövid távra képzelték el az NB III-as tagságot. B. F. Labdarúgó Magyar Kupa Heves — Balassagyarmat A megyei selejtezőből három csapatunk (Bélapátfalva, Gyöngyös, Heves))\itott az országos „főtáblára”. Itt kapcsolódik a küzdelmekbe a két NB Il-es együttesünk, az Eger SE és a Hatvan-Deko. Várkonyi Ferenc, a HELASZ főtitkára már megkapta az országos szövetségtől az első kör párosítását. Eszerint az öt, megyénket képviselő gárda közül csak a Hevesi SE lesz pályaválasztó, a többieknek idegenben kell harcolniuk augusztus 11-én, 16.30 órától a továbbjutásért. A Magyar Kupa országos fordulójának párosításából: Hevesi SE- Balassagyarmat, Gönc-Bélapátfalva, SBTC-Eger SE, Gesztely- Gyöngyös, SKSE-Hatvan-Deko. Stupek István három és fél évet edzősködött a katonacsapatnál. Most, hogy költözik a laktanya, őis „leszerel”. A fővárosban kap munkát, a rendőrség kötelékében. A legszebb emlékei közé tartozik, amikora,, Gazsival” megnyerték a megyei bajnokságot, a szerezhető hatvanból ötvenöt pontot zsebeltek be. Mindig meg kellett küzdeni valamiért, mondja. Hol a feljutásért, hol a bentmaradásért. A kérdésre, hogv hiányozni fog-e a foci, csak ennyit válaszolt: — Hogy a fenébe ne! Hát nem látszott, hogy amikor bejelentettem, elköszönök, majdnem elbőgtem magam... — Az elmált évek során egy szimpatikus, halk szavú, a labdarúgásért áldozni tudó edzőt ismertünk meg Stupek Istvánban. További munkájához sok sikert kívánunk.
