Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-12 / 162. szám
4.-------------— T UDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. július 12., péntek Kevés olyan sikeres ember volt a tudománytörténetben, mint a világhírű amerikai feltaláló, Thomas Alva Edison. Páratlanul fejlett gyakorlati érzéke a világ legtermékenyebb feltalálójává tette. Körülbelül ezer szabadalma volt, amelyek közül számos a korszerű elektrotechnika legfontosabbjai közétartozik. Az idén emlékezik meg róla a világ, hiszen hatvan esztendeje hunyt el. Mai összeállításunk róla szól. A szénszálas villanykörtétől a beszélőgépig „ Bármit, amit nem lehet eladni, azt én akarom feltalálni...” Holland kivándorlók gyermeke volt Thomas Alva Edison, aki 1847. február 10-én született Amerikában, Milánban, Ohio államban. Rendkívül nehéz körülmények között nőtt fel. Otthon csak írni és olvasni tanult, később teljesen önmaga képezte magát. Tizenötéves korában újságárus volt egy vonaton, majd kis kézi nyomógépet szerkesztett, és azzal készítette a maga által árusított hírlapot Grand Trunk Herald címen. Keresetét könyvek és vegyszerek beszerzésére fordította, de miután kísérletei közben egyszer véletlenül meggyűjtotta a vasúti kocsit, ahova, mint újságkihordó járt, eltávolították onnan. Ekkor találmányokon törte fejét, és Bostonban, 1868-ban feltalálta a két ellenkező irányba való táviratozást, amelyhez a készüléket szerkesztette. 1870-ben már New Yorkban találni, ahol a Gold Indicator Company főtisztviselője, ahol új készüléket hozott létre. Ezzel lehetővé tette, hogy ugyanazon a dróton egyidősen két-két ellenkező irányú táviratot továbbíthassanak. Az amerikai nagyváros mellett levő Menlo-parkban 1876-ban megalapította híres laboratóriumát, ahonnan számos világraszóló találmány került ki. így például a tökéletesített telefon, a mikrofon, a szénszálas villamos izzólámpa. Ez utóbbit 1879 karácsony estéjén mutatta be. Ez a találmány Edisont egyszerre gazdaggá és világhírűvé tette! 1882- ben építtette az első központi világítási áramfejlesztő telepet. Tulajdonképpen a fonográf is Edison találmánya, nem különben a kinetoszkop. Egyéb nevezetes találmányai közé sorolhatjuk az aerofont, amely az emberi hangot nagyobb távolságra juttatja, az úgynevezett mikrotasi- metert, amely nagyon csekély nyomásváltozások mérésére szolgál, a vonatok menetközben való állandó telegrafikus összeköttetésére szolgaló berendezés. Továbbá az úgynevezett nikkel- vasbádog akkumulátor, amelyet az autó részeként értékesítettek. Foglalkozott más jellegű találmányokkal is, így például betonból öntött házat. Laboratóriumában a munkatársak egész serege dolgozott. 1911-ben európai körutat tett, és több napon át Budapesten is tartózkodott. 1915-ben Nobel-díjat kapott. Magas kort ért meg, hiszen 84 évesen hunytéi, 1931-ben. Ritka sikerrel koronázott élete vége felé, egy újságíró megkérdezte tőle: „Ha újra születne Edison úr, milyen pályát választana?” Az agg feltaláló hamiskásan mosolygott, és habozás nélkül így felelt: „A kémiát! A kémia minden tudománnyal érintkezik, és a jövő felfedezései az emberiséget olyan jótéteményekkel fogják megajándékozni, amelyeket ma meg csak áttekinteni sem lehet. Az anyagnak és az erőnek meglepő meghódítása, ahogyan a laboratóriumok „bűvészei ’ elvégezték, nagyobb erőt ad kezünkbe környezetünk és sorsunk irányítására, mint ahogyan maga Edison megjövendölte. Hordott ruháink szövete, szépsége és kényelmessége a kémiától függ. Élelmiszereinket vegyi anyagok konzerválják és teszik ízessé. A mai gépkocsik anyagának minden egyes darabját vegyi úton állítják elő, és egyetlen felhőkarcoló vagy egyéb mérnöki mű sem építhető fel a kémia segítsége nélkül. Ez a tudományág a legkülönbözőbb területeken tevékenykedik, és a kenyérsütésben, a folyamalatti alagutak építésében, a vér cukortartalmának megállapításában, robbanóanyagok előállításában és új szépségek teremtésében a kémcső lovagjai a legtitokzatosabb rejtélyeket oldják meg rendszeresen. (mentusz) Nem ismerte Ohm törvényét Edison 31 éves korában teljesen a feje tetejére állította az elméleti fizikusok logikáját. Öntudatosan mondta később: amikor az izzószálas lámpával kísérleteztem, nem ismertem Ohm törvényét. Egyébként nem is akarom megérteni. Akadályozna további kísérleteimben.” Valójában viszont sokkal mélyebben megértette, mint kortársai. Abban az időben ugyanis a szakemberek jól tudták, hogy az ívfénylámpák annál több fényt bocsátanak ki, minél erősebb áram folyik a szénrudakon keresztül. Énnek érdekében a lehető legkisebb ellenállású készülékeket kötötték sorba, mert csak úgy tudtak elérni nagy áramerőt. Edison viszont olyan rendszert képzelt maga elé, amelyben a lámpák egymással párhuzamosan vannak kapcsolva a központi árramforráshoz. így bármelyiket el lehet oltani anélkül, hogy közben a többi is elaludna. De ekkor az áramerősség hihetetlenül kicsi lesz minden egyes izzószálban, ahogyan egy zuhanyrózsából is seregnyi vékony sugárban permetez ki a vastag bevezetőcső víz- mennyisége! Nem baj — gondolta Edison. — Akkor az izzólámpák ellenállását kell megnövelni ahhoz, hogy ugyanannyi fényenergiát szolgáltassanak bizonyos idő alatt, mint egy kis ellenállással és nagy áramerősséggel égő ívfénylámpa. Ennek az elgondolásnak az volt az előnye, hogy minél több lámpát kapcsolnak a rendszerbe, annál jobban működik. A városi villamos forradalma Miközben Edison az izzólámpával kísérletezett, vele párhuzamosan rávetette magát más újdonságra is. 1880 elején a hírneves Menlo Park-i laboratóriumának kertjében 1 200 méter hosz- szúságban sínpályát fektetett le. A sínekbe két, 8,8 kilowattos dinamóval táplálta be a szükséges egyenáramot, amely izzólámpáit is „életben tartotta.” Harmadik Edisont egy cseppet sem zavarta, hogy korábban nem volt elmélete a mikrofonnak. Csupán annak örült, hogy végre megtalálta azt a szenet, amelyet oly sokáig keresett mikrofonjához. Egy gázégő törött lámpabúrájá- nak kormos üvegdarabjáról kaparta le azt a vegytiszta grafitot, amelyet azután koronggá préselve mikrofonjába erősített. Ezt a találmányát 1878. március 7-én jelentette be szabadalmi oltalomra. Április 2-án már ezzel a lám- pakorom-mikrofonnal zajlott le az első sikeres kísérlet a New York és Philadelphia között, 107 mérföld hosszú távíróvonalon. Nagy szenzáció volt, ahogyan a telefon 170 kilométer távolságból is hangosan és tisztán közvetítette az emberi beszédet. Ez a mikrofon minden eddiginél tödinamója aután motorként gördült végig a síneken, méghozzá megdöbbentő iramban, óránként 40 kilométeres sebességgel. Érlelődött tehát a városi villamos forradalma. kéletesebben alakította át a hanghullámokat erős áramingadozásokká. De azért Edison nem hazudtolta meg önmagát. A kísérletek után nem éppen szerényen nyilatkozott telefonjáról az újságíróknak: „Bell professzor előtt kezdtem dolgozni. Elisha Gray is hozzákezdett, és kihozta az első gépet. Belié és az enyém körülbelül ugyanabban az időben készült el. A gépek különbözők: Belié mágnestelefon, az enyém széntelefon. Csak a hallásomon múllott, hogy a telefont nem nyolc hónappal korábban találtam fel. Mialatt az egyik kísérletet folytattam, nagyothallá- som téves ösvényre vezetett, és hónapokon át rossz nyomon szimatoltam. Végül is egy jó készüléket szerkesztettem...” A beszélőgépbe akarta fektetni pénzét Amikor Viktória királynő és Vilmos császár még a telefonnal ismerkedett, Edisonhoz szinte futólépésben érkeztek az üzletemberek, hogy megvegyék tőle találmányát, a készülék gyártásának és forgalmazásának jogait. A vasút, a távíró és a telefon már megtanította őket arra, hogy minden ilyen találmányban milliós üzletek rejlenek. Nem véletlen, hogy az elsők között ott tolongott Gardiner G. Hubbard, az öreg róka, Bell apósa. A telefon után most a beszélőgépbe, a fonográfba akarta befektetni pénzét. Nem is folytak sokáig a tárgyalások. Bostoni üzletemberek egy csoportjából 1878. ianuar 24-én megalakult az Edison Beszélő Fonográf Társaság. Pesten is megjelent az állandó villanyvilágítás Az 1800-as évek második felében az egész világ a változások forrongó lázában élt. Londonban, a Westminster apátságtól a Water- loo-hídig húzódó kétkilométeres útszakaszt ekkor már 40 ívfénylámpa világította meg. Pesten is megjelent az állandó villanyvilágítás, és a városligeti jégpálya korcsolyázóinak elektromos ívfénylámpák varázsolták nappallá az éjszakát. Az újságok Edison szénszálas villanylámpájáról cikkeztek, és a villamosság térhódításának új távlatait jelezte a közlekedésben az a kisvillamos, amely az 1879-es berlini ipari kiállításon zümmögve szállította körbe-körbe a kíváncsi látogatókat. Sikeres kísérlet a lámpakorom-mikrofonnal Talpig zűrben Az egri mozikban láthatják Talpig zűrben Egy olyan amerikai házaspár áll a történet középpontjában, amelynek nincs reménye arra, hogy gyereke legyen. Ezért elhatározzák, örökbe fogadnak egy hétéves kisfiút, aki azonban — úgy tűnik — maga a megtestesült rossz. Mi nézők fokozatosan ismerjük fel, hogy nem ő a gonosz, a felnőttek világa az érzéktelen, és kis hősünk ezt nem fogadja el, ez ellen lép fel — ahogy tud. Nevelőapja Ben — az egyedüli, tiki igazából megérti, és csak ő képes arra, hogy megváltsa az ördögfiókát! Kezdetben nem értjük a kisfiú rosszaságának okait, amikor azonban megismeijük a felnőttek világát, az ironikus látásmódot, felismeijük tetteinek mozgatórugóit. A fanyar humorú vígjátékot az egri Uránia nézői tekinthetik meg. Tortúra Idén horrorból még alig volt felhozatal, most azonban rögtön e műfaj színvonalas darabja jutott el hozzánk. Garancia erre Stephen King az elrettentés nagymestere. (Gondoljunk csak a Ragyogás, a Kujo, a Christie, stb. című filmekre!) Ő írta ugyanis ezt a történetet is. A másik garancia pedig a két főszereplő James Caan és Kathy Bates, aki játékáért elnyerte a legjobb női alakítás Oscar-diját. Az öniróniát sem nélkülöző történetben a híres krimiszerző egy véletlen baleset folytán rajongó olvasójának esik a csapdájába. A magányos asszony nem érdek nélkül menti meg az író életét: azt szertné, ha az író legújabb regénye az ő megrendelésére és az ő útmutatása alapján készülne. Kívánságának brutális eszközökkel Tortúra ad nyomatékot. A profi módon elkészített horrorfilmet az egri Uránia felnőtt nézőinek ajánljuk. E műfaj szerelmesei jól szórakozhatnak... Nindzsák aranya Két kisfiú, Dendzsi és Kicsizo tanúja lesz annak, hogy egy nagyúr lemészárolja a kincseit elrejtő szolgákat, így óhajtván megakadályozni, hogy mások is tudjanak a rejtekhelyről. Vesztére azonban ő is ott pusztul... Az évek múlnak, a két fiú börtönbe kerül tolvajlásért, de gyerekkori élményüket a kincsről, gyakran mesélik egymásnak. Mivel nem óvatosak, sokan megtudják a titkot... Szabadon engedik őket, azt remélvén, elvezetnek majd az aranyhoz. Minden lépésüket figyelik. Még így is sikerül azonban belopózniuk a szigorúan ellenőrzött fellegvárba, ahol a rejtekhely van. Vajon meg tudnak-e menekülni? Mi lesz a kinccsel? Ezekre a kérdésekre ad választ a nyár egyetlen nindzsafilmje, amelyet az egri Bródy moziban lehet megtekinteni. Programbörze Kiállítások, tárlatok Az egri Ifjúsági Ház Kísérleti Galériájában Petényi Pál grafikái még a hét végéig, míg Balogh Lászlóképp, szobrai július 18-ig láthatók a Galéria „I”- ben. » Önzetlen, tevékeny szerelem. Ez a címe Nagy Péter fotótárlatának, amelynek a Megyei Művelődési Központ adott otthont, az intézmény második emeletén. * A Bródy Sándor Megyei Könyvtár aulájában a hevesi tájegység népművészetét illusztráló kiállításban gyönyörködhetnek az ide betérők. Szórakoztató rendezvények A népzene és a néptánc kedvelőit ma este 6 órakor a Lajta és a Gajdos együttes szórakoztatja. A helyszín továbbra is a Megyei Művelődési Központ” folklórcentruma,” a Mecset étterem udvara. * Az Egri Nyár91 következő programját ma este fél 8-tól láthatják a nézők. A zeneiskola udvarán a Budapesti Független Színpad előadásában a Ruszt József rendezte Magyar Passió ígér szép estét. Petényi Pál az IH-ban A negyvenes éveiben járó, szürke foglalkozásként vállalati dolgozó Petényi Pál az Ifjúsági Ház Kísérleti Galériájában sorakoztatta fel ezen a héten színes grafikáit. Ha van annak a közmondásszerű állításnak némi igazsága, miszerint az arc a lélek szennyesének és egyéb tulajdonságainak vegyes lerakata, akkor ez a szólás nem véletlenül jut eszünkbe Petényi Pál alkotásai láttán. Itt ugyanis a portrék rajzolatában, s abban, ahogyan ezeken a portrékon a vonalak és színek megjelennek, nemcsak jellemzés, joa- dag karikírozás is tapasztalható, de ezenfelül külön vonulata van annak az iróniának, vagy jóindulatúan mondva kedélyes szemléletnek is, amely nem is akar túlterjedni azon a határon, amit a római költő a szabályba merevít: ridendum dicere verum — azaz nevetve kell megmondani az igazat. Nem tudni, milyen okból, inkább a termetes asszonyságokra lődözi ki apró, gunyoros méregbe mártott nyilait ez az alkotó. A színekkel, a színekben némi emberi együttérzés is felfedezhető, az az egyértelmű és együttérző sajnálkozás, hogy ennek a pellengérre állított vagy hűen bemutatott jelenségnek nemcsak az az átka, hogy jellemi és küllemi adottságai közül nem képes kiugrani, de egész életén keresztül, köteles is viszonylagos békében magában viselni azt, ami másnak tálán az első pillanatra komikus. Ott van például a kerek- és kövérképű katonafeleség, aki a csákó szorítása ellenére egy szétfolyó kövér pacnifejet hord, az arcban azzal a két sehova-néző szemmel, amely a zsenialitás és butaság között inkább az utóbbi fogalom felé ereszkedik magától. Nézzük most az alkotót az életrajzi adatok oldaláról. 1947- ben született, a Képző- és Ipar- művészeti Gimnáziumban tanult, és mert nem vették föl a Képzőművészetire, „dobbantott”. Ezek a hetvenes évek lazábbak voltak, mentek a fiatalok tele illúzióval az USA-ba. Ő is. Előbb Amerika, majd Olaszország. Egy baleset miatt „hazakeveredik . Mondhatnánk azt is, a föl-földobott kő esetével állunk szemben. Hétköznapi, egészen prózai munkaköröket vállalt, de mert tudja, hogy gondolatai vannak, azokat ki kell fejezni, mert ha nem teszi, úgy érzi, elárulja azt a bizonyos belső késztetést, amivel, amiért a világra jött. Az indiaiak karmának hívják ezt, amit a görög Szókratész az ő dai- monion-jának, belső szellemének, hangjának fogott fel és értelmezett. Petényi Pál a megtorpanások fiaskói után még szakmai vezetőre akar támaszkodni, talán azért is, hogy kételyeit, belső bizonytalanságait külső támasztékkal űzze el. A kiállítás katalógusát helyettesítő önéletrajzi éligazítójában nevekre hivatkozik. Bizonyára a támogatók, vezetők baráti készségét és késztetését is nyugtázza ezzel a gesztussal. Pedig a szakmát ismeri, a technikai szabályokat szíve és érzés világa szerint alkalmazza, kezét a belső indíttatás mozgatja, nincsenek félresiklá- sai, amikor a kövérkés vagy egyáltalán a dagadt arc minden nevetni késztető kipúposodását, lennénk finomabbak, túlrajzolt- ságát elénk vezeti. Annak illusztrálására, hogy a beszéd közben mozogni kezdő arcredők olykor már alapállásukban is módfelett mulatságosak. Reméljük, a kánikulai hőség ellenére felballagnak az érdeklődők a Kísérleti Galériába megismerkedni Petényi Pál — civilben úszómester — munkáival. Itt lehet és illik fejest ugrani a figurák értelmezésében.
