Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

HÍRLAP, 1991. június 8-, szombat GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Mintabolt? Lesz a gyöngyösi Fö téren egy szép palota... Amikor a mintaboltokat kita­lálták, gondolom, mindnél az volt a szándék, hogy cégüket a legremekebbül reprezentálják, a termelő vállalat valamennyi gyártmányát minden más forgal­mazónál jobban bemutassák, kí­nálják. Nos, a Heves Megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat gyön­gyösi — a buszpályaudvar mel­letti — üzleténél valahogy ezt mindmáig nem nagyon vettem észre. A választékban és a kiszol­gálásban napjainkig hiába keres­tem azt, amivel a megnyitásakor biztatott. A csemege vagy az üdí­tőitalpult mögött sokszor nincs eladó, a vitrinben véletlenül sem látom azt a termékskálát, amely- lyel a cég például egy-egy kiállí­táson szerepel. Nem beszélve ar­Álmok — tánclépésben Évadzáró bemutatót tart a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ. A nyolcadikán 18 óra­kor és a kilencedikén 16 órakor kezdődő eseményt az intézmény színháztermében tartják. A programon Vivaldi, Haydn és Strauss kompozíciók szólalnak meg, amelyekhez Kalocsai Edit tervezett koreográfiákat. Finn kórus Gyöngyösön Gyöngyös testvérvárosából, a finn Pisnakianból érkezik a na­pokban a mátraaljai városba az ottani férfikórus. Közös hang­versenyük a városi pedagógus kórussal június tizedikén, hétfőn Mátrafüreden 18 órakor és más­nap 18.45-től lesz a Barátok templomában. Országos fizikaverseny Általában a főváros ad helyet az országos tanulmányi verse­nyeknek, ám ezt a hagyományt most Gyöngyös megtörte. Áz Eötvös Loránd Fizikai Társulat, a Berze Nagy János Gimnázium és a Mátra Művelődési Központ június 14-17 között rendezi meg a Mikola Sándor Országos Ta­nulmányi Versenyt fizikából. A versenyen ötven első osztályos középiskolás méri össze tudását, s a legjobbak a város legjelentő­sebb üzemeinek diját kapják. Kajári-emlékkiállitás Két éve hunyt el Kajári Melin­da, a Gyöngyösi Műhely tagja, aki több mint egy évtizeden ke­resztül tanította a mátraszentim- rei gyerekeket. Alig több mint negyven évet élt. Most a gyön­gyösi Mátra Művelődési Köz­pontban nyílt emlékkiállítás, amely június tizennegyedikéig mindennap megtekinthető. Száz éve történt Holnapután lesz száz éve, hogy ezek a sorok a Gyöngyösi Lapokban megjelentek: „Még jó módban éltünk, míg a phylloxera tönkre nem tette jövedelmi for­rásunkat, eszünk ágában sem volt, hogy a gyáripart meghono­sítani törekedjünk városunkban. Ha mi arra várakozunk, hogy az állam majdan (és csak talán) do­hánygyárat építtet Gyöngyösön és ebbe vetjük összes bizadal- munkat, attól ugyan könnyen felkopik az állunk. Nem az a mi teendőnk, hogy kegyre adjuk meg magunkat. Ami kis erőnk van még, egyesítsük azt és váll­vetve önerőből igyekezzünk ipartelepeket, gyárakat létesíte­ni, akkor aztán nagyobb biza­lommal, biztatóbb reménnyel várakozhatunk a jobb jövő haj­nalára.” ról, hogy azt a keveset is igen kö­zönségesen teszik a fogyasztó elé. Majdhogynem ömlesztve. Mintha a felvágottféléket, a son­kát, a sajtot nem lehetne gusztu­sosán nyesve, szeletelve, netalán kicsit díszítve is elhelyezni a vit­rinben. Mondjuk úgy, mint már a megye néhány üzletében, Buda­pesten pedig régóta szinte min­denütt. Ahogyan az eladókkal még a szakiskolában tanították... Annál is inkább, mivel a szép „tálalás”, a fel vagdalt felvágott, a ládából kosárkába öntött tepertő nem puszta dekoráció egy-egy boltban, hanem az árunak talán legjobb mozgatója. Az is megkí­vánja, az is vesz belőle, aki legfel­jebb nézelődni akart, merő idő­töltésül választotta az üzletet. Egyszóval forgalomnövelő, nye­reséghozó. Ami — legyen a vál­lalat mégakkora is — a gyöngyösi cégnek sem jönne éppen rosszul. Ha fáj, ha nem, kimondom, le­írom: ez az üzlet nem egészen olyan, mint a mintabolt. S akkor sem, ha a kapható főtt és sült bü­féárukkal azért általában elége­dett is lehet a vendég. Jobban, sokkal jobban tetsze­ne, ha az említett csemegés pult is legalább úgy vonzana mindig, mint például a melegárus. Az új vendéget pedig például nem a hi­bás, hanem a kijavított, jól olvas­ható cégér csalná a hely felé, s a bejáraton is bemehetne, aki akar. Hosszú ideje ugyanis — ki ne fe­lejtsem! — a kijárat szolgál e cél­ra is... Ágy­A fákat ültetni kell Nagyon sokan ismerik Gyöngyösön Anna nénit, azaz Heldák Istvánnet. A 81 esztendős asszony ma is fiatalos, fürge. Ahogy bejön a szerkesztőségbe, meghívókat, különböző papírokat és fényképeket tesz elém, s terveket sorol. Arra készül, hogy a Nemzeti Alapítvány munkájából veszi ki a részét, hozzáteszi nehezen összegyűjtött forint­jait, hogy segíthessen. Egész eletét másoknak szentelte. Állami gondozottak generá­cióit nevelte föl, szigorú édesanyaként vigyázva Felnőttként is lépései­ket. Már áll az a tábor Szurdokpüspökiben, amely az ő általa adomá­nyozott három hektáron épült. Annak idején az egész országot bejár­ta a hír, hogy 78 évesen szülőfalujának, Nyírpazonynak ajándékozta ezt az erdőt, hogy az Alföldön elő, a hegyeket csak képről ismerő gyermekek ott nyaralhassanak. Azt mondja, szinte mindenütt talál segítőket. A Gyöngyöstől 25 kilométerre levő szurdokpüspöki táborban nemrégiben 30 személyes szallonnasütő épült, amelyet a recski kőbánya ajánlott fel. Azt pedig lapunknak, a Fleves Megyei Hírlapnak köszönte meg, hogy össze­hoztuk Sebestyén Józseffel, aki székely kaput faragott az üdülő szá­mára. — így, 81 évesen is azért dolgozom — mondja —, hogy az embe­rek békességben éljenek. Nekem nem volt gyermekkorom a háború miatt, azt szeretném, hogy másnak meglegyen, ami csak lehet. Szeré­nyen élek, de mindig telik arra, hogy adjak, ha másként nem, lemon­dok a vacsorámról. Már egy újabb ötleten töri a fejét. Mindig úton van, s úgy gon­dolja, hogy sokan mások is. Ha valamennyi utazó elültetne egy-egy fát, akkor szebb lenne az országvS kinél-kinél lenne egy-egy literes üveg, amelyből megöntözné a csemetéket. Azt is javasolja, hogy a legtöbb fát elültetőt jutalmazzák meg. Amikor megkérdezem tőle, ez hogyan lenne lehetséges, úgy válaszol, hogy az emberek ott hagynák egy kis cédulán névjegyüket, amely alapján lehetne értékelni ezt a ne­mes versenyt. Gyűjteni kellene arra, hogy kaphasson valamit, aki a jövőnek a legtöbb lombot adja. Gyorsan elsorolja, ami mondandója van, aztán siet tovább. El­nézést kért, ő már csak ilyen, nem tud sokáig egyhelyben ülni. Elné­zem ezt a törékeny, apró parasztasszonyt, akinek ereiben mégiscsak nemesi vér csörgedez: ő a szeretet arisztokratája. Tud valamit, amit csak kevesen: a fákat ültetni kell, s gondozni, hogy felcseperedjenek. (gábor) Számítógép és CB Domoszlón Számítógépparkjukat fejlesz­tették nemrégiben a domoszlói községházán. Már korábban sem csak papíron és ceruzával tartot­ták nyilván a szükséges adatokat, s most újabb gépeket szereztek be egy gyöngyösi kft.-tői. A mintegy százezer forint értékű beruházás a könyvelést, az adó- és iktatási rendszert, valamint a népesség­nyilvántartást segíti, s a szakembe­rek már tanfolyamot is szerveztek annak érdekében, hogy az önkor­mányzat dolgozói mihamarabb készségszinten használhassák a korszerű masinákat. Ottjártunkkor arról is beszá­molt a jegyző, hogy a korszerűsítés a jövőben kiterjed a polgárőrségre is, CB-hálózattal látják el őket, hogy állandó kapcsolatot tarthas­sanak a gyönyösi rendőrséggel. A polgárőrség helyben három hó­napja működik, s hetven tagot számlálnak. Kérdésünkre, hogy nincsenek-e visszaélések, nem volt a válasz. A polgárőr ugyanis, ha betörést lát, akkor sem üthet rajta a tolvajon, hanem legfeljebb meg­zavarhatja, s érthesítheti a rendőrt. Éjszakánként ketten járőröz- nek, s eddig már sikerült segítsé­gükkel elkapni egy haramiacso­portot, akik egy domoszlói házat fosztogattak. Ä polgárőröknek si­került feljegyezni a rendszámot, s így egyenruhás kollégáik Mátrafü­reden megfékezték azokat. (kova) Gyöngyös kevés értékes mű­emlékeinek egyike a Fő téri Grassalkovich-palota, a Mátra Szálló szomszédságában. Az 1750 körül készült egy-, illetve századunk elejétől már kéteme­letes épület grófi, majd hercegi család tulajdonában díszítette a város centrumát. Volt főúri bér­lemény, utcafronti földszintjét görög kereskedők hasznosítot­ták boltjaikkal. Többször is gaz­dát cserélt. Tulajdonosainak vál­togatása során birtokolta a mág­násokon kívül bankár, működött alkalmi ispotályként, fuvarozó vállalat központjaként, garázs­házként. Lakták egyszerűbb em­berek, s működnek benne üzle­tek ma is. Ha fénykorának pazarul ki­képzett, díszített, berendezett szobáival már nem is találkozha­tunk — valamit még mindig érzé­kelhetünk a nem mindennapi építmény szépségeiből. Mi több, lehet, hogy a ház újra a település központjának ékessége, érde­kessége lesz. Mert most felújít­ják, korszerűsítik, sőt, bővítik is a legendás ingatlant. Udvari ré­szén a hét modem lakáson túl néhány kedves szolgáltató, áru­sító egység is épül, s ez a „bazár­sor” tömbátvágással kifordul majd a közeli Mátyás király utcá­ba. A sétálóbelváros fontos és lát­ványos épületének emeleti, utcai részének jövőjéről inkább még csak elképzelések vannak. Csak annyi bizonyos, hogy minden­képpen közösségi célokat szol­gál. A helyiségek — mindenek­előtt az egymás feletti két nagy­terem — ugyanis feltétlenül jobb sorsra érdemesek. Irodák, laká­sok helyett lehetne az épület­részben impozáns bemutatóhe­lyiség, művészeti galéria, konfe­renciaterem vagy hasonló. Ez utóbbit talán a vele szinte közös falú hotel is indokolná. Még javában dolgozik a kivi­telező, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet, miköz­ben — mint hírlik — az újrahasz­nosítást illetően már megkezdő­dött a „tapogatózás”, tárgyalá­sokat folytatnak több érdeklő­dővel. A munkák ugyanis magukra vonták a figyelmet, érthetően élénkül a kíváncsiság a jó fekvé­sű, még kopottan is elegáns palo­ta iránt. Nemcsak a városból, ha­nem távolabbról is akadna vál­lalkozó a bérletre. Hiszen a Mát­ra és Budapest közelsége akár egészen különleges elképzelés valóra váltására is egyaránt re­mek lehetőséget kínál. Azt, hogy végül is mi valósul meg a vágyakból, ajánlatokból — egyelőre sejteni sem tudjuk. Ám reméljük, hogy a helyi önkor­mányzat nem kapkodja el a dol­got, s — mindent mérlegelve — a legjobban dönt. Azaz úgy hatá­roz majd, amelynek révén a vá­ros a legtöbbet profitálhatja a megújuló épületből. Gy. GY. Level a miniszterekhez Elutasítják a HAF-ot Az Önkormányzatok Mátrai Szövetsége, a Mát­raaljai Szőlő- és Bortermelők Egyesülete, a Heves Megyei Környezetvédők Szövetsége és a Mátra- Bükki Intéző Bizottság titkársága levelet intézett Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi és Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez. Ebben a dokumentumban kijelentik, hogy május 3-i sajtótájékoztatójukon megerősítették elutasító álláspontjukat a Használt Akkumulátor Feldolgo­zó Üzem mátrai telepítésével és az ottani továbbé­pítésével szemben. Mint hangsúlyozzák, álláspont­juk összhangban van a mátra-bükki üdülőkörzet hosszú távú fejlesztési programjával és rendezési tervével, és megfelel a régió természeti adottságai­nak, valamint tradicionális gazdasági tevékenysé­gére épülő területfejlesztési elképzeléseinek. Kife­jezik az ott élő emberek és a Mátrát üdülőterület­ként igénylő ország akaratát, s az ezt szolgáló hosz- szú távú érdekeknek felel meg álláspontjuk. Az általuk elutasított beruházást — mint megfo­galmazzák — a nyolcvanas évek közepén valójában nem környezetvédelmi és gazdaságossági, hanem politikailag megtámogatott lobby-érdek indította és segítette a már akkor is jelentkező ésszerű ellen­érvekkel szemben. Az OÉÁV akkori vezetése el­mulasztotta az érintettek véleményét előzetesen ki­kérni. Két évvel ezelőtt nyílt lehetőség arra, hogy a térség polgárai újonnan alakult, független szerveze­tek révén kifejezhessék egyértelmű elutasító állás- foglalásukat. Énnek hatására az építkezést két éve leállították, s a félig kész csarnokot meghirdették eladásra. Az emberek megelégedéssel vették tudo­másul, hogy a jogos tiltakozás eredményre vezetett. Akkor senki sem feltételezte, hogy a rendszerváltás után lesz olyan erő, amely az itt élők akaratával szemben a továbbépítést erőlteti. A levelet író szervezetek felteszik a kérdést: ösz- szeegyeztethető-e a gazdasági, szociológiai, önkor­mányzati és szociális racionalitással, hogy az ország összes ólomhulladékának feldolgozásából szárma­zó környezetterhelést és kockázatot egyetlen ki­emelt hegyvidéki üdülőkörzetünk és egyik törté­nelmi borvidékünk viselje? Az érintett idegenfor­galmi szervezetek — így a megyei tanács kereske­delmi osztálya és a Mátra-Bükki Intéző Bizottság titkársága — még az építési engedély kiadása előtt ellenezte, és szakmailag, jogilag is kifogásolta az üzem telepítését. A Kereskedelmi Minisztérium hasonlóképpen foglalt állást, a beruházás gazdasági célszerűségét is megkérdőjelezve. A tények ismeretében a levelet aláíró szerveze­tek a következőket foglalják össze: a korábban ho­zott építési határozat törvénytelen körülmények között született meg. Az építési engedély két év el­teltével érvényét vesztette, tehát a további munká­latok törvénytelenek. Átfogó intézkedésekre van szükség a község támogatására, az épületek hasz­nosítására. A közgazdasági helyzet változásával — a műszaki lehetőségek ismeretében — megállapít­ható, hogy az akkumulátorfeldolgozás jelenleg sem koncentrált telepítést, sem állami beavatkozást nem igényel, azt magán- és kisvállalkozások regio­nális, körzeti szinten megoldják, itthon vagy külföl­dön. A beruházás felülvizsgálatával elkerülhető a Bélapátfalvi Cementgyár építéséhez hasonló álla­pot, amikor is milliárdok felhasználásával mindig ráfizetéssel működő gazdasági és környezetvédel­mi csődtömegeket hoztak létre. Ennek alapján a négy szervezet arra kéri a mi­nisztereket, járuljanak hozzá, hogy minél előbb megfelelő szintű, a Mátrában élő és oda kirándulni, ott üdülni és gyógyulni szándékozó polgárokat megnyugtató döntés születhessen. A Pa-Dö-Dö Gyöngyösön Györgyi és Mariann a gyerekek kedvence is Úgy tűnik, a két duci énekesnő az apró­nép szívébe is belopta magát. A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ színházter­mének nézőterén sok-sok 4-10 éves korú gyerek várta izgatottan színrelépésüket. Már az első percekben fantasztikus han­gulatot teremtettek. A vendég, Kulka Já­nos, a Szomszédok című tévésorozatból már jól ismert és közkedvelt doktor úr ázsiója csak tovább emelkedett, mert nemcsak a próza áll közel hozzá, hanem a hangjegyek világában is otthonosan mo­zog. A gyöngyösi sikerhez hozzájárult az is, hogy a kísérő FIÓK zenekar dobosa gyöngyösi fiú. Dobszólóját vastaps jutal­mazta. A látványt tovább fokozta az And Dance duó akrobatikus tánca. Györgyivel és Marianna! még a fellépés előtt beszélgettem. — Fáradtnak tűnnek.. — Valóban. Ez a gyöngyösi fellépés már egy sorozatnak az utolsó állomása. Minden pihenő nélkül csináltuk végig. Rendesen be is rekedtünk. — Már megszokhatták, hogy a súlyuk mindig szóba kerül. Szeretnek enni? Igen — válaszolják kórusban. Mint ki­derült, Mariann mindenevő, míg Györgyi válogatósnak vallja magát. Majdhogynem vegetáriánus, mindene a krumpli. — Sportolnak valamit? — Igen. Kell az erőnléthez. Súlyokkal dolgozunk, és speciális gyúrást veszünk igénybe. Futni azért nem próbálunk, mert térdig vernénk magunkat a betonba. — Úgy tudom, a dalszövegeket közösen írják. Melyik korosztályhoz szólnak legin­kább? — Mindenkihez, aki ilyen hülyén látja a világot, mint mi. Kicsiktől az egészen idős korosztályig megfordulnak a kon­certjeinken. — Láttam, az előtérben árulnak is. — Most először bővítettük ki a válasz­tékot. A koncerthez kapcsolódóan nem­csak a kazettáinkat, lemezeinket lehet kapni, hanem színes lufikat, matricákat, amiket Amerikából hoztunk. Ezenkívül jelvényeket és turnétrikókat. — Ezeket önök találják ki? — Igen, és mi is csináltattuk meg, vagy saját kezűleg csináltunk. — Szponzorálja ezt valaki? — Részben igen, de jórészt a saját pén­zünket fektettük be. Mi ketten mentünk minden után, megalázó helyzetekben ki­lincseltünk, hogy adjatok egy kis pénzt. Vagy adtak, vagy nem... — Szabadidejük van? — Nincs — felelik szinte egyszerre. — Általában a pihenés munkával párosul, így volt ez Amerikában, és így lesz Fran­ciaországban is, ahová most utazunk. Ott egy fesztivált rendeznek, ahová mi is meg­hívást kaptunk. — Tudom, hogy mindez nehezen egyeztethető össze a magánélettel. Szeret­nének valaha normális családi életet élni, vagy mindent az éneklésre tettek fel? — Hát, nagyon érdekes lenne — vág bele Mariann —, mert én szeretnék sokáig énekelni, emellett szeretnék családi életet is élni. Gyereket mindenféleképp akarok, de tudom, hogy úgy sem lesz normális éle­tem. No, nem tízért, mert én nem vagyok normális, csak egyszerűen világéletemben gyűlöltem a kötöttségeket. Soha nem en­gedtem meg magamnak, hogy munkahe­lyem és főnököm legyen. Ez ezentúl sem lesz másképp. — Én meg úgy vagyok — veszi át a szót Györgyi —, hogy a depressziósabb oldalá­ról nézem ezt a dolgot. Onnantól kezdve csak azzal kellene foglalkoznom, hogy a gyerekemnek a jövőjét hogyan biztosít­sam, ami Magyarországon — legalábbis szerintem — nem túl sok pozitívummal kecsegtet. — Kivel cserélnének a legszívesebben? — Madonnával — sóhajt fel Györgyi —, de nemcsak egy napra. Persze, ő ma­radjon olyan, amilyen. A helyzetünket cserélném fel, a lehetőségeinket. Neki is érdekes lehetne, ha belekóstolhatna a ma­gyar valóságba. — Hogyan jellemeznék magukat? — Kedvencünk az elefánt. Úgy érez­zük, azzal vagyunk rokonok. — Milyen téren? — Minden szempontból. Méretben, mozgáskultúrában, szívósságban, ugyanis az elefánt rettenetesen kitartó állat. És szép. Nekünk legalábbis nagyon tetszik. Gál Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom