Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-25 / 147. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. június 25., kedd Látószög Érdekképviselet Nem tudom, hogy ki és mikor találta ki az érdekképviselet fogal­mát, de bárki légyen is az illető, okosat gondolt akkor. A maga számá­ra feltétlenül. Mert — legalábbis amióta jómagam figyelem — az ér­dekképviseletből meg lehet élni. Méghozzá igen tisztességesen. Többnyire jobban, mint akiknek az érdekeiket képviselik. Az ilyen­olyan szervezetek ugyanis iparkodnak áldásos tevékenységeiket igen-igen megfizettetni. Mert amit csinálnak — hangoztatják szünte­lenül — rendkívül fontos, felelősségteljes munka, olykor — úgymond — emberfeletti erőfeszítéseket, rendkívüli ügyességet igényel. Az át­lagember egyszerűen képtelen lenne elvégezni. S az átlagember általában megérti ezt, kap a szón, a kínálkozó alkalmon, különösebb töprengés nélkül csatlakozik ezekhez vagy azokhoz. A szalmaszálban is fogódzni próbál. Gyanútlanul rábízza magát a képviselőire, szorgalmasan leszurkolja a kirótt tagdíját mind­untalan. Olyannyira hisz patrónusaiban, hogy a legritkábban veszi alaposabban is szemügyre jóakaróinak időtöltését. Nemigen ellenő­riz, nem kér számon semmit. Gyakran már az is sok tőle, ha netalán gyanakodni mer, esetleg hümmög. Amikor akaratlanul észreveszi, hogy a dolgok azért éppenséggel másképpen is mehetnének... Ilyenformán — mondhatni — zavartalanul „működik” a gépe­zet, a kisebb-na^obb apparátus. Nyugodtan ül barátságos irodájá­nak kényelmes székében a legkevesebbet produkáló fontoskodó is, s békében vár soron következő béremelésére, j utalmára. Könnyű kere­setére pedig szemet vetnek mások is, példája követőkre talál. Gya­rapszik, egyre terebélyesedik a „mozgalom”. Mind többen vannak, akik nem csak jól, hanem pompásan elboldogulnak a „szép, de fárad­ságos pályán”. Az egyesülési, a társasági törvény megjelenése óta kiváltképpen fejlődik e sajátos szolgáltatási ágazat. Nemhogy az élet úgyszólván minden területére kitérj esztették már az „érdekképviseletet”, hanem egy-egy területet többel is átszőttek vele. Számos szakmának van már rétegképviselete is, olykor annyi, amennyit csak ki tudnak találni. S meglepő módon mindhez csatlakoznak, szemrebbenés nélkül belép ez is, az is a másikba. Az újabba is. Mit sem bánkódva azért, hogy a to­vábbiakban természetesen már oda is kell fizetnie. A világért sem akarom bántani a törvényt, s azokat sem, akik még a dömping előtt választották „mesterségüket”. Eszemben sincs, hogy a legkevésbé is beárnyékoljam, befeketítsem, elmarasztaljam e helyről azokat, akik valóban érdekképviselők, következetesen, ke­ményen harcolnak megbízóik igazáért mindenkor, s újra meg újra eredményeket is elérnek. Csupán a sok kevésbé mozgékony „harcos­ra” neheztelek nem kicsit, a tespedő nagy pénzű hivatalnokokra ha­ragszom igencsak. Azokra, akik csak ígérnek, csupán hitegetik tagsá­gukat, s valójában igen keveset tesznek értük, vagy nem is. Akiktől hiába várja a tag a határozott kiállást, a segítséget, akik mellett ma is kiszolgáltatott az átlagember. Rájuk mondom, hogy semmi szükség a munkájukra, üres hókuszpókuszaikra. Mert valójában nélkülük lenne üdvösebb, könnyebb. Ha másért nem is — a megtakarítható tagdíjakért bizonyosan. Hiszen ez ma már igen jelentős summa... Gyóni Gyula Az MTV egri kiállításáról Amit a forma mond a tartalomról Az egriek legnagyobb és igen kellemes meglepetésére az MTV — a vidéki városok közül első­ként — Egerben mutatta be az igazán méltó környezetet bizto­sító „líceumi keretben” azt az anyagát, amelyet tervezői: a díszlet, a jelmez, a báb, a grafika és a fotó szakemberei hoztak lét­re és rendeztek látvánnyá. Életünkhöz tartozik, ami a „dobozból kijön.” De hogy mi mit fogunk fel mindabból, ami oda bemegy, azt csak egy ilyen tárlat alkalmával vagyunk képe­sek megközelíteni, esetleg mér­legre tenni. Mert a néző leül este, fáradtan előveszi a műsort, kezd válogatni, ma már erre is lehető­sége van és aztán csak megálla­podik valahol, mert szórakozni akar, kikapcsolódni. Egyre in­kább unja, ha a tévében „rágják” neki a szöveget, s olykor hossza­san elidőz egy-egy színházi fel­dolgozásnál, arisztikumoknál, mikor a tánc, a mozgás, vagy egyáltalán — színpadi megjele­nés, mesejáték, a gondolatoknak és érzelmeknek valami szent há­borúsága köti le a figyelmét: el is andalítja, mert Shakespeare, Heltai, Petőfi, vagy Csokonai, Madách, Vörösmarty, Moliére, Offenbach, Verdi, Mozart szín­házi világa felébreszti benne a nosztalgiát, megtudni, hogyan is élhettek, gondolkozhattak egy­kor eleink azokban a „ békésebb ” európai századokban. A tévében legtöbbször csak futó látványként kapjuk a szín­padképet, a terembelsőt, ahol a játék folyik, s a kosztümöket. Ahol a mesék megelevenednek, elhalmoznak minket látnivaló­val, izgalomba hozzák képzele­tünket. Hogy ehhez mennyi rész­let, s az igencsak elengedhetetlen részletekben mekkora összhang szükségeltetik, akkor válik nyil­vánvalóvá, ha ezeket a kiegészí- tő-hangsúlyozó-keretező eleme­ket külön-külön szemügyre vesz- szük, vehetjük, mint ezen a sok­rétű tartalmú tárlaton. Gazdag tartalomról szólunk, noha itt leginkább a formák vo­nulnak fel. Azokban is azok az alkotók jelennek elsősorban, akik — mint néhány név felsoro­lása után kitetszik — hosszú idő óta ebben a szellemi és alkotói műhelyben dolgoznak. Először is a fotósokat, grafikusokat kell lejegyeznünk, mert ők fogadják a kétoldalt felfutó lépcsőn — ki­tűnő anyagaikkal, jól válogatott felvételeikkel, portréikkal — a szemlélődő látogatót. Deákné Forgách Ágnes grafikái akár önálló bemutatást is megérde­melnének, Vörös Ilona portré­felvételei, Tóth György, Csicsay Claudia, Komáromi Gábor, Sá­rospataki György művészfelvéte­lei, a műfaj határait mozgatják meg. Tasi István (Komédia I.) grafikáit hosszan tanulmányoz­tuk. Aztán jönnek a színekben, formákban, rajzban, arcban a mesések: Balló Gábor (Utazás a Holdra, a Hét varázsdoboz) a maga pasztellvilágával, ahol a Notre Dame is egy őszi fénypász­ma; Makki Mari mesefigurái erőteljes jellemteremtő egyéni­ség tulajdonai. Imre Gábor (az Éneklő kakas), vagy Fonyódi Kati munkái Kiérett művészek kezéből kerültek a kamera elé. És akkor még nem beszéltünk a nehéztüzérségről, a színházi és operai témákról, A vígözvegy, a Carmen, a Traviata, az Eljegyzés lámpafénynél színpadterveiről Langmár Andrást dicsérve. Vagy azt a teljes érzelmi azono­sulást követelő feladatot méltat­va, amely elismerést Nagy Sán­dor modern ikonosztázai megér­demelnek, nem beszélve hosszan a Csehov-etűdökről. Élményemlékeinket őrizzük, Kézdi Lóránt munkáinak hatá­sát Szokolay Vérnásza, Shakes­peare szentivánéji álma, vagy Verdi Nabuccója kapcsán. Kal­már Katalin — talán egri kapcso­latai okából is figyelemmel szemléztük végig. Kösztümter- vei, a Hamupipőkéhez készített színpadképei egy impresszionis­ta festő alapállását juttatja Deákné Forgách Ágnes grafikája eszünkbe. Juhász Kalalin (Mak­rancos hölgy, Heltai Jenő Nafta- linja) tervei óhatatlanul vissza­kapcsoltatnak egy-egy élményre, amely a tárlat hatására úgy- ahogy megelevenedik. Azt írják a MTV művészei in­vitáló kiadványukban: „Örü­lünk, hogy Eger kimagasló kul­turális életének ezen kiállítá­sunkkal újabb színfoltot adha­tunk”. Megtisztelő ez a köszöntő mondat. S még boldogabbak lennénk, lehetnénk, ha Egerben a tévé minél többet forgatna. A kiállítás megcáfolja azokat, akik szerint a tévében csak szö­vegelés, azaz népszédítés folyik csupán. (farkas) Kalmár Katalin jelmeztervei... ... és díszletterve (Gál Gábor fotói) Mindenki azt állítja, hogy Ro­mániában nagy horderejű ese­mény volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség II., ma­rosvásárhelyi kongresszusa. Nem szeretnék megkésett beszá­molót küldeni a jelentőségteljes politikai eseményről (hiszen, ameddig ez a levél nyomdafesté­ket láthat, minden bizonnyal sok idő eltelik a továbbítási bonyo­dalmak miatt), annyit azonban el' kell mondanom, hogy az 1989- es decemberi fordulat óta ilyen nagy bel- és külföldi érdeklődést kiváltó kongresszusa egyetlen pártnak sem volt Romániában. Minek köszönhetjük ezt a von­zódást? Talán Marosvásárhely­nek, a városnak, amely az elmúlt évi nemzetiségi villongások kö­vetkeztében vésődött be az em­berek tudatába? Az erdélyi ma­gyarság helyzete miatt megkon­gatott vészharangoknak? Az esetleg bekövetkezhető erőfitog­tatásnak? Tőkés László jelenlé­tének? Azt hiszem e tényezők mind­egyike közrejátszott abban, hogy jeles külföldi személyiségek (Szűrös Mátyás, Horváth Ba­lázs, Nagy Ferenc, Csurka István Magyarországról, Bárki Éva- Mária Ausztriából, Szász Zoltán Amerikából és sokan mások) mellett nem kevesebb, mint 170 bel- és külhoni újságíró, rádiós, tévés volt kíváncsi Vásárhelyre és az ottani eseményekre. S még valami, ami arra vall, hogy nem is olyan előre lefutott „mérkőzés­ről” van szó: a kongresszus há­rom napja alatt a 270 küldött kö­zül több mint százan szólaltak fel és érveltek sokszor meglehető­sen hevesen és élesen saját, vagy a kisebb-nagyobb csoportosulá­sok igaza mellett. Akik azt hit­ték, hogy az RMDSZ tagsága teljes egységben sorakozik fel a kongresszus előtt hivatalban volt vezetőség mellett, azok nyilván csalódtak, hiszen annyi érv, bírá­lat és javaslat, sőt követelés csa­pott össze, hogy adott pillana­tokban csak az ülést vezető elnök határozottságán és higgadtságán múlott, hogy nagyobb zökkenők nélkül ért véget a negyedik nap hajnaláig elnyúlt kongresszus. Az erdélyi nemzetiségi prob­lémák gyökeres és gyors megol­dását követelő radikálisok (ame­lyek közül a többség talán a szé- kelység soraihoz tartozott), kü­lönböző árnyalatú és élességű felszólalásai váltakoztak a türel­mesebb, a higgadtabb hangvéte­lű észrevételekkel, sőt a szavazá­sok során (amelyet, mint ismere­tes, ismételni kellett), a sértő­döttség jelei is megmutatkoztak egyik-másik vezető funkcióra ér­demesített küldött magatartásá­ban, megnyilvánulásaiban. Mint ismeretes, újra Domokos Géza lett (minimális szavazattöbbség­gel) az elnök, a radikális szárny azonban mégiscsak tapsolt ma­gában, hiszen Tőkés László tisz­teletbeli elnökben és Szőcs Géza politikai alelnökben 2:1-es győ­zelmet könyvelt el a maga javára. Hogy ez a valóságban mit jelent majd, azt a jövő dönti el. Tény vi­szont az, hogy Szőcs Gézától, aki előzőleg főtitkár volt, valamivel többet várt az RMDSZ tagsága. Remélhető, hogy a kitűnő költő és a diktatúra idején is bátor kiál­lású szenvedélyes egyéniség a politikai harc „porondján” is egyre érettebbé válik, és első alelnökként sokat tehet a romá­niai magyarság érdekvédelmé­ért. Hogy mi várható a kongresz- szus után? Valójában, most már inkább erről kell beszélnünk! Tőkés László szerint a kongresz- szuson egy lépést tettünk a radi­kális megújulás irányába, amit az is jelez — hangoztatta a püs­pök —, hogy Szőcs Gézát szinte közfelkiáltással választották meg politikai alelnökké. Ehhez hadd tegyük hozzá mi: szükség van a célkitűzések határozottabb kör­vonalazására, hiszen, amint azt Bárki Éva-Mária a kolozsvári Szabadság című lapnak adott in­terjújában hangoztatta: itthon jól körülhatárolt igények és követe­lések nélkül a határainkon túli magyarság sem tehet sokat erdé­lyi testvéreiért. Az RMDSZ-nek kell legyenek olyan határozott célkitűzései — mondotta —, amelynek valóra váltásáért kül­földi testvéreink is „csatasorba” állhatnak. Domokos Géza sze­rint az erők összefogására nagy szükség van, hiszen az eljövendő hónapok, a soron következő egy év nagyon nehéz megpróbáltatá­sok elé állíthat bennünket. „Gondolok itt — mondotta — a helyhatósági választásokra, majd a jövő év máj usában esedé­kes parlamenti megmérettetésre. Az RMDSZ-nek nem szabad szétszakadni, sőt növelni kell be­folyását a választópolgárok kö­rében, amely biztosítékot ígér a magyarságot megillető jogok ér­vényesítésére.” Szőcs Géza han­goztatta: „Talán a legnagyobb eredmény az, hogy változatlan egységben dolgozhat a szervezet mostani kongresszusa után. El­lenfeleink arra számítottak, hogy az RMDSZ meghasonlik, szét­szakad. Nos, ez nem következett be, s én ezt is eredménynek tar­tom.” E vélemények lejegyzése után engedtessék meg, hogy még hoz­zátegyük: az RMDSZ egyik leg­fontosabb, mondhatni sorsdöntő feladata az lesz, hogy az új alkot­mány tető alá hozása során meg­győzze (ha ez egyáltalán lehetsé­ges) a parlamenti többséget a tervezet bizonyos előírásainak tarthatatlanságáról. Létkérdés az ország egész lakossága számára az, hogy Romániának európai szellemben fogant, nacionalista és soviniszta túlzásoktól mentes alkotmánya legyen! Meg kell ér­tetni, hogy ez minden román ér­deke is, hiszen az Európa Tanács teljesjogú tagjává csak akkor lép­het elő Románia, ha biztosítja a széles alapokon nyugvó demok­ratikus jogokat minden állam­polgára számára, nemzetiségi különbség nélkül, s ezeket a jo­gokat az ország alkotmányában is rögzíti. A magyar nyelv szabad használatával, az iskolahálózat kiépítésével, a megszüntetett egyetem újralétesítésével, bizo­nyos fokú önrendelkezés megva­lósításával kapcsolatos törekvé­seknek az alkotmányban is tük­röződniük kell. Ez ígérkezik te­hát az RMDSZ soron következő nagy csatájának, amelyet — re­méljük — segíteni, támogatni fog Európa, s az egész világ haladó közvéleménye. E támogatás nél­kül könnyen csatát veszíthetünk, s ez tragikus lenne Románia ma­gyarsága számára. De hinnünk kell! S hitünkben megerősít az a tény is, hogy az RMDSZ II. kongresszusa szabad légkörben és az akadálymentes vélemény­nyilvánítás szellemében zajlott le. Ez is a demokratikus erők, az érlelődő demokrácia szellemé­nek tudható be a ma Romániájá­ban. Okos György Kolozsvár) Új kötettel gyarapodott Heves megye helyismereti bibliográfiai sorozata. A Bródy Sándor Megyei Könyvtár 1981-től évente közre­adja a különböző lapokban, ki­adványokban megjelent, s a me­gye településeire vonatkozó cik­kek, publikációk jegyzékét. A közeli hónapokban jelent meg az 1987-es év termését feldolgozó kötet, amely eljut a megye könyvtáraiba, a helytörténeti kutatókhoz, s a jelentős országos gyűjteményekbe. Az 1093 tétel­ből álló irodalmat 160 újságból, folyóiratból gyűjtötték össze, fo­lyamatos figyeléssel és feltárás­sal. Az anyag nagy tematikus csoportok szerint rendezett, de részletes tárgymutató, névmuta­tó és földrajzi mutató is segít a tá­jékozódásban. A község- és várostörténet, il­letve a tájegység iránt érdeklő­dők haszonnal forgathatják eze­ket a köteteket. Az új önkor­mányzatok figyelmére is számít­hatnak az ilyen kiadványok, mi­vel könnyen áttekinthetik, mit írt a sajtó településükről. A könyvtárban kérésre máso­latot készítenek a kiválasztott cikkekről. Várhatóan még ebben az évben megjelenik az 1988-as év irodalmát feltáró kötet is. • HEVES MEGYEI MUNKAÜGYI VI KÖZPONT * * 3301 EGER, KOSSUTH L U. 9. TEL: 36/12-256 Kirendeltségek címei: Eger, Klapka u. 9. T.: 36/13-149. Gyöngyfa, Kossuth út t.T: 37/13-046. Hatvan, Kossuth tér 2. T.: 33/11-301. Ilexes, Tanécskőzldrsaság tér 3. T: 39/11-416. Füzesabony, Rákóczi tU 62. 71: 39/41-055. rita vására, Kossuth L. u. 1. T.: 36/68-449. állásajánlatai: PARK SZÁLLÓ: Eger, Klapka György u. 4. Azonnali belépéssel felvesz a Park Étterembe mosogatót, felszolgálót, a Fehér Szarvas Étterembe felszolgálót, kézi­lányt, valamint a Fellner Sörözőbe szakácsot és mosogatót. Jelentkezni lehet a Park Szálló Munkaügyi Osztályán. FIGYELEM! A lakossági igénybejelentések alapján az egri kirendeltség­nél az alábbi szolgáltatások vehetők igénybe: — korrepetá­lás, — logopédia, — gyermekfelügyelet, — úszásoktatás, — nyelvoktatás, — gyógytorna, — beteggondozás, — ház körüli munkák. A lakossági igénybejelentés a kirendeltségnél (Eger, Klapka Gy. u. 9.) személyesen történhet, hétfőtől péntekig, csütörtök kivételével, 9-13 óráig. Ugyanitt a lakos­ság és a munkáltatók szerdai napokon 16-18 óráig díjmentes munkajogi tanácsadást vehetnek igénybe. Merre tart az RMDSZ? A marosvásárhelyi kongresszus után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom