Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-21 / 144. szám
HÍRLAP, 1991. június 21., péntek PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 13. Nagyvisnyón Hatvan jászberényi, illetve jászjákóhalmi kisdiák táborozik szerdától egy hétig Nagyvisnyón. Jobbára felsőtagozatosok ők, akik a Magyarország Felfedezői hagyományőrző szövetség tagjai. Ez a szervezet két éve alakult, azzal a céllal, hogy az úttörő- mozgalomban túltengő internacionalista nevelés egyoldalúságát ellensúlyozza, korrigálja, és ráébressze a fiatalokat szülőföldjük értékeire. Bejáiják az ország nevezetes történelmi emlékhelyeit, múzeumait, és a látottakat fel is dolgozzák. Megkezdték az 1848-as forradalom gyerekhőseinek felkutatását, akiknek kopjafát is állítanak, hogy emlékük fennmaradjon. A nagyvisnyói táborozás során eljutnak a hagyományőrzők többek között a dédestapolcsányi várba, a bélapátfalvi bencés apátságba, és természetesen Egerbe is. Búcsúi bál Aranyoson Vasárnap este búcsúi bált rendez Hevesaranyoson, a művelődési házban a helyi ifjúsági szervezet. A talpalávalót Sallai Ferenc lemezlovas szolgáltatja, aki műsorában bemutatja a Hírlap sikerlistáját is. Lesz játékos vetélkedő is az este folyamán, ahol majd műsoros kazettákat, posztereket lehet nyerni. Házhelyek — leendő bányászoknak Nemcsak a Recski Ércbánya Vállalat, de az önkormányzat is bízik abban, hogy sikerül tőkeerős partnert találni, és valóban megkezdődik majd a nagyüzemi fejtés a rézbányában. Ezt mutatja legalábbis, hogy a polgármesteri hivatal házhelyek parcellázását készíti elő, arra számítva, hogy a leendő bányászok között majd letelepedni szándékozók is akadnak. A tervek szerint az Ifjúság utca folytatásában mérik ki majd az új telkeket, a szükséges földhivatali munkákat már meg is rendelték. Parasztház Bodonyban Bodonyban kaptuk lencsevégre ezt a gyönyörűen felújított falusi parasztházat. Mellette egy majdnem teljesen ugyanilyen másik ház áll; mindkét épület új gazdái néhány éve költöztek le a fővárosból a kisközségbe, és mint látható, alapos munkát végeztek annak érdekében, hogy kellemessé, széppé tegyék lakókörnyezetüket. (Fotó: Perl Márton) Két láb egy pár Nagyszabású klubtalálkozót rendeztek a közelmúltban a be- kölcei művelődési házban. A helyi ifjúsági szervezet által rendezett összejövetelre közel százötvenen érkeztek, hogy részt vegyenek a különféle vetélkedőkön, ügyességi játékokon. Természetesen a zene és a tánc sem maradt el, és az esti diszkó keretében megrendezték az első be- kölcei férfi lábszépségversenyt. A nevező széplábú fiúk száma meghaladta a harmincat, s mind- annyiukat nagy taps fogadta, amikor megmutatták a közönségnek a „járókájukat”. A verseny igen szoros volt, és ez nehéz helyzet elé álh'totta a tekintélyes zsűrit, mely végül is a közönség bevonásával döntötte el, ki legyen a lábszépség királya. A „két láb egy pár” cím boldog tulajdonosa végül a 3-as számú versenyző, Dorkó Csaba lett, aki az oklevél mellé egy kis itókát is kapott, hogy a verseny után még tüzesebben rophassa a táncot a diszkóban. A győztes egyébként egy évig viselheti a megtisztelő címet, mert a rendezők jövőre újra megrendezik a nemes vetélkedést, és akkor át kell majd adnia a trónt a következő széplábú férfiúnak... (sallai) A győztes láb és tulajdonosa, Dorkó Csaba . Munkanélküli-segélyt kap a volt polgármester Miért váltottak polgármestert Mikófalván? Errol írtunk két héttel ezelőtt, s az okok között első helyen a község vezetője és a képviselő-testület közötti, fokozatosan mélyülő konfliktust jelöltük meg. A cikk megjelenése után megkeresett bennünket Farkas Árpád, aki az okokat nem vitatta, ám pontosításokat kért. Hallgattassák meg a másik fél is, íme a válóper a lemondatott polgármester szemszögéből... — Kérem, először is azt szeretném leszögezni, hogy a megválasztásom Körül semmiféle manipuláció nem volt, minden a szabályoknak megfelelően ment végbe. Tizennyolc, és nem kilenc szavazattal előztem meg a második helyezettet, a jelenlegi polgármestert, Kovács Flóriánt. Én nem törekedtem mindenáron erre a posztra, még választási gyűlést sem tartottam, nem reklámoztam magamat. A falu mégis megválasztott, mert régóta ismernek, hiszen régebben voltam itt pénzügyi előadó, sőt 1962-64 között vebétitkár is. Főállásba a testület helyezett, ám nem huszonhárom, hanem csak tizenki- lencezer-ötszáz forintos fizetéssel, ami pontosan a főfoglalkozásra adnató minimum. Akkor ezt nem sokallották, csak később kérdőjelezték meg a saját döté- süket a képviselők. — Információim szerint véleményük változását többek között az idézte elő, hogy ön nem elég precízen végezte a munkáját... — Kérem szépen, egyszál maf am tartottam a frontot szeptem- eri megválasztásomtól december közepéig, amikor a jegyzőnő munkába állt, mert a két alpolgármester nem segített szinte semmit. Mindenre időt szakítani ilyen körülmények között szinte képtelenség volt. — A másik vád, hogy rokont helyezett a hivatalba. Hogyan látja ma ezt a lépését? — A jegyző felvilágosított, hogy ez nem törvénytelen, a kinevezés pedig az én jogköröm volt, a testület hiába akarta magának. Azért döntöttem így, mert a pályázók között nem találtam alkalmasabbat. Összesen öten jelentkeztek, közülük ketten más településről. — Ön szerint vajon mi az oka, hogy szinte egy emberként szem beszállt önnel a testület? — Voltak a képviselők között, akik kezdettől nem szívesen vették, hogy én vagyok a polgár- mester, az egyikük már a választások alatt nyíltan ellenem agitált. Ezek nyilván növekvő befolyást gyakoroltak a testületre... A falu ellenében távolítottak el. Ha vagányabb vagyok, most újra elindultam volna a választáson, és állítom, hogy ismét én nyerek. De ugyanezekkel az emberekkel kellett volna ismét együttműködni, nekem meg elég volt egyszer. — Mivel foglalkozik most? — Március negyediké óta munkanélküli-segélyen vagyok, ötvennégy évesen. Éz van most, uram, később is majd lesz valahogy... (koncz) AlantUerasö... Keresni indulok egy álmot. Rezedából szőttet, líraian szépet, vissza-visszatérőt, amely bebolyongta e tájat itt, a Mátra és a Bükk lankái között. Utak, házak, mezők, a szülőföld apró szegletei, ahonnan elindult valaki, aki után itt maradtak a szelíd álmok. Valahol... „Arra, hol a Tárná ered, szállnak pillangó levelek pirosán, sárgán. ” Ütközben megállók a folyó- nál, amely átszeli a tájat, s amely mindig-mindig más arcát mutatja. Olyannak szeretném látni, mint ő, amikor a „cigány-kikeletben” órákig üldögélt játszópajtásaival a partján. Amikor zöldült a tavasz... „Árad a Tárná. Gallyat sodor, feketét. Gyors vize barna. ” Most, az erőlködő nyárban lomha a víz, hűse csábít. Nyugtatóan csendes a patakpart... „A Tarna-patak homokja süt, szikrázik, perzseli a Nap. A patakparton öt-hat fiúcskát mindig ott lel az alkony. Múlik az idő, indulni kell, vár az álomkereső rejtelem, a fáradhatatlan bolyongás, hol tovakanyarog az út... „ Távvezetékek húrjait egy csöpp siheder szél pengeti meg.” Hirtelen villámfényben fürdik a Mátra, a távolban feltűnik a falu, az álmotadó.. „ Bükkszenterzsébet. Nyár van. Kék dongó zöng szobámban. ” Vajon, melyik az a porta, az a ház, ahol lassan mindent lágy lepelbe borít a termékeny éj? Ne moccanj, hallgasd csak meséjét... „ Virágporos szél jár a kertben. Szeretkezik vele a mák. Sziromszoknyája földre lebben, s magát megadva, önfeledten hajlongja át az éjszakát. ” Kedvet kap az ember, hogy emlékeibe vegye szerelmeit. Sorba, szépségük és mélységük szerint, fel-fellobbanó ifjú hévvel... „ Csemete férfi voltam még, diák. De már csókja szárba szökkentett, ha elkapott a kikeleti vágy. ...Aztán meg tisztább érzésekkel, érettebb fejjel. Lám, így múlik az idő... „Fákat altat a szél, álmos lombú fákat. S én most ébredek rá: nagyon szerethetlek, ha már a sálam is integet utánad. ” Ma is szép a táj, ahogy mögöttem marad a kis falvak füzére, épp úgy nehezen intek búcsút, mint teszi e vidék szülötte, ha a messzi városba sodorja az élet. Még egyetlen perc az indulás előtt, egy szusszanásnyi pihenő... „Hol ifjúságod tűnt el, fekszel hanyatt a fűben. ” S talán arra gondolsz... „ Gyermekkoromra mutató ujjam repülőtere egy messze nyárnak, hová ébren, félig ájulton az emlékeim visszajárnak. ” Rezeda-álmokat szőtt a költő — aki egykoron sereg liba élén poroszkálta végig az égető homokot, taposta a gabonaszár- szuronyú tarlót —, hogy színes fonalaiból tapinthatóvá váljék itteni élete... „Ez a kisfiú, aki itt koncsorog ebben a költeményben, jókedvű rigók cimborája, fülig maszatosan is vezér. A Kékes kilátója fölött piros pont már a nap, fordított mennyei fölkiáltójel, mert gyönyörű arany mondat az ég” (Utassy József verses „rezedaálmainak” keresője volt:) Szilvás István Ajánlatok a Barkóczy- kastélyra Hosszabb ideje üresen áll már Recsken a Barkóczi-kastély. A jó helyen fekvő, szép épületet kár lenne átadni az enyészetnek. így gondolta ezt az önkormányzat is, es mivel elegendő anyagi erővel nem rendelkezik a község, hasznosításra meghirdették az épületet. Még az Euronet című üzleti lapban is reklámozták a kastélyt Nyugat-Európában, ám végül két magyar vállalkozás mutatott komolyabb érdeklődést az ingatlan iránt. A Novarat Építőipari Kisszövetkezet a gyógyturizmus- szolgálatába kívánja állítani a kastélyt, melyet teljes egészében megvásárolnának. Már meg is tették a szerződéskötési ajánlatukat, ami azért is előnyös, mert a szövetkezet részt vállalna a gázprogramból is. Ugyancsak megfontolandó a másik ajánlat is: az Euroart alapítvány művészeti magániskolát akar létesíteni a kastélyban, s azt e célra csendes, elszigetelt fekvése, a környező parkerdő alkalmassá is teszi. Ez a szervezet az önkormányzatot is bevonná a vállalkozásba, olyanformán, hogy az épület ötven százalékát a polgármesteri hivatal apportjának tekintenék. Ugyanakkor nem kémének hozzájárulást a felújításhoz, ami egy felmérés szerint közel harmincnégymillió forintot igényel. Mindkét ajánlatnak megvan a maga vonzereje, és döntés még nem született. Akármelyik mellett voksol is a testület, a fő cél remélhetőleg teljesül: sikerül felújítani és nyereséggel hasznosítani a Barkó- czyak egykori kastélyát.
