Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-19 / 142. szám

KÖZLEKEDÉS HÍRLAP, 1991. június 19., szerda 4. garázsba bejutáshoz, de aligha­nem mások sem tennék meg ezt nekünk. Akkor hogyan is nézne ez ki? Komfortos kis otthon a házban, a járműves-autós társa­dalom meg az épület előtt par­kolna? Megszégyenítő helyzet. De nem máson, csak magunkon múlik, hogy ne ebbe kerüljünk, a garázs helyett. Végül is mi kell a képzeletbeli garázsba bejutáshoz? Természe­tesen autópályák, utak, megfele­lő felszereltségű és tisztaságú pi­henőhelyek, vásárlási, étkezési lehetőségek, segélykérő és segít­ségnyújtó, a közlekedést ellátó infrastruktúra stb. De nagyon fontos a járművezető, az ő sze­mélye egyedüli kellék például a közlekedési kultúra megterem­téséhez. Ehhez pedig nagyon so­kat kell még tanulni, ahhoz, hogy befogadják a magyar autóst az Európa-garázsba. Tanulni sza­bályismeretet és -tiszteletet, vi­selkedést és tisztességet, minden helyzetben — a másoktól semmi­vel sem több és semmivel sem ke­vesebb — embernek maradást. A Havasi Rózsa Kft. gondozá­sában megjelent Útjelző „szá­raz” szövegével, tárgyilagos mondanivalójával, könnyedebb hangvételű fejezeteivel egyaránt sokkolni akar. Ha úgy tetszik: megrázni, meghökkenteni, egy­szersmind jó irányba fordítani a járművezető társadalmat. Jelez­ni az egyetlen járható utat, amely az Európa-garázsba vezet. Újabb könyv az autósoknak, amelyből kitűnik, hogy hasznos tanácsokat nem haszontalan megfogadni Bekerülni az Európa-házba, ebben a jelképes épületben lak­részhez jutni egyet jelentene a felemelkedés biztos lehetőségé­vel, nem akármilyen „lakótár­sak” szomszédságával és remél­hető segítségével. És az Európa- házhoz „garázs” is van! Az sem akármilyen! Tágas, korszerű, s milyen jól lehet benne mozogni! No de ebben a „garázsban” lesz-e helyünk? Megfelel-e a magyar autóstársadalom az alapvető — mások számára már régóta természetes — követel­ményeknek, tud-e olyan műkö­dési, ha úgy tetszik, „erkölcsi” bizonyítványt kiállítani magáról, amelyre igenlően bólintanak a garázs őrzői, és átadnak egy jel­képes kapukulcsot, azonosító kártyát vagy valami mást, ott- tartózkodási jogosultságunk el­ismeréseként? Mai viszonyaink, tapasztala­taink alapján sajnos gondolko­dás nélkül mondhatjuk, hogy — nem! Nem állíthatunk ki ma­gunkról olyan bizonyítványt, amely hozzásegítene az Európa­Autóklubosok a mozgássérültekért E hét végén, június 22-én — képletesen szólva — a mozgássé­rülteké a Magyar Autóklub He­ves Megyei Szervezetének egri és gyöngyösi műszaki állomása. Ezen a napon ugyanis reggel hat órától 13 óráig rendkívüli mű­szakot tartanak a szerelők, és ta­nácsaikkal, közlekedésbiztonsá­gi felülvizsgálattal és javítással igyekeznek azokon segíteni, akik nem kényelemből vagy szórako­zásból róják járműveikkel a kilo­métereket, hanem a helyváltoz­tatás egyetlen lehetséges módja­ként ülnek autójukba. Az autó­klub invitálása azzal a fontos ki­egészítéssel szól, hogy az elvég­zett munkáért nem kémek pénzt! Az ingyenes műszakot azok a szerelők is vállalják, akik előző napon a késő esti órákban teszik le a szerszámokat, így egyszerre több autón is el tudják végezni a szükséges munkákat. A szerelők arra biztatják a mozgássérülte­ket, hogy ne csupán a hiba meg­állapítását, az ellenőrző vizsgála­tokat kéijék, hanem a szükséges alkatrészt beszerezve, nagyobb hibák elhárítását, az egyébként sokba kerülő javításokat is. Ezt a napot nekik szánták, s örülné­nek, ha minél több, mozgásában korlátozott autóstársukon tud­nának segíteni Egerben és Gyöngyösön. Miről informál a visszapillantó tükör? — Hét óra vezetés = 0 reakcióidő — Délelőtt nyugodtan autózhat... Mikor biztonságos...? A szem- és fejfájás, az ásítás a fáradtság jele. Ek­kor a reflexek már lassulni kezdenek. Ehhez éjjel még a rosszabb látási viszonyok és a szembejövő járművek fényszóróinak vakítása is hozzájárni. Mind a túlterhelt, mind az üres gyomor csökkenti az éberséget. A motorzaj, a nagy meleg, a mozgáshi­ány ugyanilyen hatással jár. Ezért 200 kilométeren­ként 5-10 perc pihenőt kell tartani. A nyakizomzat elfáradását csökkenti a jól beállí­tott fejtámla. A derék izomzata tehermentesítő, ha megfelelő párnát helyezünk az üléstámla és a derék közé. (A legtöbb ülés támlájának kialakítása ked­vezőtlen, és épp a deréktájon nem ad alátámasz­tást.) Az izomfáradtság jelei: zavar keletkezik a mozgások koordinációjában, a mozdulatok bi­zonytalanná válnak, túlméretezettek lesznek, ki­nyújtott karral a szétterpesztett ujjakon remegés észlelhető. A vezetési stílus egyenetlenné válik, sza­porodik a hirtelen gyorsítások és az erős fékezések száma, kanyarodáskor a felezővonal átlépése. A fáradtság következtében romlik az érzékszer­veink működése is. Csökken a látás- és halláséles­ség. Éjszakai vezetésnél a fáradt vezetőnek erősebb megvilágításra van szüksége ahhoz, hogy észlelje az akadályt. Ha valaki hosszú útra indul autójával, legcélsze­rűbb, ha éjjel 2-kor kel fel, és 3-kor útnak indul. Ez ugyanis az az időpont, amikor a teljesítménygörbe emelkedni kezd. így délelőtt nyugodtan autózhat. Délben feltétlenül be kell iktatni egy hosszabb szü­netet! 15 órától a teljesítménygörbe ismét emelked­ni kezd, ezért ekkor célszerű továbbindulni. A gör­be 18-19 óra között kezd ismét lefelé haladni. Ezért legcélszerűbb ebben az órában az aznapi vezetést abbahagyni. Az óránkénti 5 perc szünetre feltétle­nül szükség van. A hivatásos távolsági teherautó-vezetőknél 5 órányi, megszakítás nélküli vezetési idő után a re­akcióidő 50%-kal, 7 óra után 100%-kal, 9 óra után 200%-kal nő. Fáradáskor a vezető látótere beszű­kül, a távolság és sebesség becslésének pontossága romlik, a vezetési automatizmusok egyre kevésbé pontosak. A minél gyakoribb rövid szünetek segítik legjobban az éberség megőrzését, de 8-10 órányi vezetés után már ezek sem tudják késleltetni a fára- dás okozta teljesítménycsökkenést. A belső visszapillantó tükör használata sok min­dent elárul a vezetőről. Ezért célszerű az előttünk haladó autós magatartását ebből a szempontból is figyelni. Ha rövid időre és gyakran pillant a tükör­be: számíthatunk arra, hogy nem fog váratlan ma­gatartást tanúsítani. Ha egyáltalán nem néz bele: a mögöttes forga­lommal nem sokat törődik. Ha viszont hosszabb ideig magát figyeli benne: valószínűleg saját külse­jével van elfoglalva. Ilyen esetben gyakran fáradt, kimerült autós hajt előttünk. Az alvási zavarok a figyelem kimaradását okoz­hatják, és így balesetek előidézőivé válhatnak. Az alvás minőségének romlása a koncentrálókészség, az emlékezet és az étvágy zavarait okozza, így köz­vetve a munkaképességet és a baleseti kockázatot is befolyásolja. A gépkocsivezetőnek nem szabad visz- szaélnie az altatókkal, nyugtátokkal. Tévedés azt képzelni, hogy a gyógyszerek egy ré­szének szedése kisebb veszélyt jelent a közlekedés­re, mint az alkoholfogyasztás. A gyógyszer az alko­holhoz hasonlóan hangulat- és tudati elváltozáso­kat, ingerültséget, gátlástalanságot (vagy épp ellen­kezőleg: gátlásosságot), fölényérzetet okozhat, ag­resszív magatartást eredményezhet. A gyógyszerek sok vezetőnél fokozzák a meglévő határozatlansá­got, bizonytalansági érzéseit, növeli félelmét és szo­rongásos állapotát. A gázpedál is biztonsági eszköz! Amikor az autó biztonsági berendezéseiről esik szó, nagyon so­kan csak a fékre, a kormányszerkezetre, a lámpákra gondolnak. Ennek, pontosabban ezeknek a szerkezeteknek kifogástalan mű­ködése nélkül valóban elképzelhetetlen az autóvezetés, a közleke­dés biztonsága. Szólni kell most az autónak még egy biztonsági berendezéséről — amelyről sokan hajlamosak elfeledkezni —, ez pedig a jó motor, a jól beállított gyújtás és karburátor, illetőleg amelyen keresztül az autóvezető mindezekkel kapcsolatot tart: a gázpedál! A gázpedált a közfelfogás ugyan annyira nem tartja bizton­sági szerkezetnek, mint a lengés- csillapítókat. Mindenki tudja, hogy ha rosszak a csillapítók, gyorsabban kopnak a gumik, és kényelmetlenebb az autó rugó­zása. Főleg a gumikopás miatt igyekszik mindenki jó állapot­ban tartani autójának lengéscsil­lapítóit. A józan gazdasági meg­fontolásokat tükröző törekvés itt szerencsésen a biztonság érdeké­ben történik, ugyanis a lengés- csillapítók legfontosabb szerepe az autóban nem a gumikopás csökkentése vagy az utazási ké­nyelem javítása — jóllehet, ezek nagyon fontos dolgok —, hanem az autó stabilitásának, úttartásá­nak javítása. Ha rosszak a csilla­pítók, a kerekek elpattannak a talajtól, hosszabb-rövidebb idő­re a levegőbe kerülnek, és így az autó arra megy, amerre ő akar, és nem amerre a vezető szeretné. Végeredményben tehát a lengés- csillapítók az autó biztonsági be­rendezései közé tartoznak. A gázpedált (a jó motort stb.) sem tartja a közfelfogás bizton­sági berendezésnek, és ez annál is nagyobb baj, mert az ezen a te­rületen tett intézkedések — saj­nos, nem úgy, mint a lengéscsilla­pítóknál — éppen a biztonság el­lenében érvényesülnek! Amikor valaki erőltetetten csökkenti az üzemanyag-fo­gyasztást, abból az elvből kiin­dulva, hogy inkább fogyasszon az autó nagyon keveset, és nem baj, ha rosszul gyorsul, ha hirte­len gázadásra megtorpan, ami­kor tehát valaki ilyesmit csinál az autójával, talán nem is tudja, hogy azzal a mozdulattal, amely- lyel néhány milliméterrel alacso­nyabbra vette a benzinszintet, vagy eldugaszolta a gyorsítószi­vattyút, tulajdonképpen élesre töltötte azt a fegyvert, amelynek az elsütő billentyűjét — a kor­mánykereket — kezében tartja. Az autó jó gyorsítóképessége legalább annyira fontos bizton­sági tényező, mint a jó fék! És mindenki megnyugtatására: ép­pen akkor kedvező az autó fo­gyasztása, ha a karburátor és a gyújtás helyesen van beállítva. A régi mondás szerint: ame­lyik autó jól megy, az jól is fo­gyaszt. Sok példát lehetne mon­dani annak bizonyítására, hogy a gázpedál a biztonsági berende­zések közé tartozik. A legkézen­fekvőbb talán az autópályára va­ló ráhajtás esete. Ha csak köze­pes is a forgalom az autópályán, egészen másképpen kell bekap­csolódni a forgalomba, mint pél­dául egy főútvonalra való ráhaj- tásnál. Az autópályán megenge­dett nagyobb sebességek miatt álló helyzetből szinte lehetetlen két kocsi közé begyorsulni. Ezért építik a csomópontoknál az úgy­nevezett gyorsítósávokat. A gyorsítósávon kell felvenni a pá­lyán haladók sebességét, és így veszélytelenül lehet besorolni az autópálya forgalmába. Ha vala­kinek nem gyorsul jól az autója, vagy ha egyébként jól gyorsulna, de nem használja a gázpedált, szinte azt lehetne mondani, hogy csak veszélyhelyzet árán tud fel­menni a pályára. A gázpedál, a jó gyorsítóké­pesség biztonsági szerepe szem­léltetően mutatkozik meg az elő­zésnél, melyet joggal tartanak a közlekedés egyik legveszélye­sebb manőverének. Ha valami veszélyes, érdemes minél előbb túllenni rajta. Az előzést is cél­szerű a lehető leggyorsabban be­fejezni. Annál is inkább, mert minél tovább tartózkodunk a megelőzendő jármű mellett, an­nál tovább kell agyunknak pilla­natról pillanatra olyan bonyolult számításokat végezni, amely egy közepes komputernek is becsü­letére válna. Nem túlzás azt állítani, hogy előzésnél a jó gyorsítóképesség, a gázpedál lép elő az első számú biztonsági berendezéssé! Egyébként pedig az autóveze­tés során törvényszerűen előálló meglepő fordulatok megoldásá­nál, a veszélyes helyzetek kivé­désénél a gázpedálnak mindig lényeges, sokszor a féknél is lé­nyegesebb szerepe van. Ha vá­ratlanul lelép elénk egy gyalogos a járdáról, ösztönszerűen és kö- telességszerűen fékezünk. Sok esetben valóban ez a helyes ma­gatartás. Sok esetben viszont — és a jó autóvezető ezt soha nem hagyhatja számításon kívül — éppen a fékezéssel válik elkerül­hetetlenné a baleset, mert az erő­sen fékezett autó irányíthatatlan. Nagyon sok veszélyhelyzetet csak gyorsítással és irányváltoz­tatással, határozott és gyors kor­mánymozdulatokkal lehet meg­oldani. A közlekedés állandóan vál­tozó, bonyolult helyzetei lehetet­lenné teszik, hogy pontos recep­tek készüljenek arra, mikor hasz­nosabb a fék, és mikor haszno­sabb a gáz. Ilyen receptekre nincs szükség. Arra viszont igen nagy szükség van, hogy minden jár­művezető tudjon róla: a fékpe­dáltól jobbra az a szerény kis pe­dál nemcsak a benzinfogyasztás eszköze, hanem a biztonságé, a stabilitásé, a veszélyhelyzetek megoldásáé is; sokszor a baleset­ből való menekülés egyetlen esz­köze!!! Június hó 14-én tartotta a He­ves Megyei Közlekedésbiztonsá­gi Tanács a tanácskozótestületi ülését. Az elnöki referátum kere­tében tájékoztató hangzott el: — a megyei KBT és területi szervei elmúlt évi munkájáról, a tervezett feladatok végrehajtásáról, — a közlekedési fegyelem és a baleseti helyzet alákulásáról. A beszámoló" megállapította, hogy megyénkben a közúti köz­lekedés biztonsága 1990. évben az országos tendenciához hason­lóan tovább romlott, a balesetek száma az előző évihez viszonyít­va 12,3 százalékkal emelkedett. A közúti közlekedés tárgyi és személyi feltételeinek kapcsola­tában — az egyre erősödő nega­tív hatások miatt — a biztonság érvényesülése kritikussá vált. Ehhez nagymértékben hozzájá­rult, hogy a közúthálózat folya­matosan romló állapota mellett növekedett a közúti forgalom. A személyi feltételekben, a közlekedők magatartásában a lezajló társadalmi és gazdasági átalakulási folyamat korábban nem tapasztalt kedvezőtlen ha­tásokat váltott ki. A beszámoló azt is megállapí­totta, hogy a megyei és területi közlekedésbiztonsági tanácsok igyekeztek folyamatossá termi a balesetmegelőzési tevékenysé­get. Az erőfeszítések ellenére azonban nem sikerült a közleke­dési fegyelmet, a közlekedési kultúra színvonalát a kívánt mér­tékben növelni. Éppen ezért a legfontosabb feladat a társadalom magasabb szintű kultúrájának kialakítása, ami viszont csak a mainál több, jobb és főleg hatékonyabb közle­kedésre neveléssel, gépjárműve­zető-képzéssel, a balesetek meg­előzésére szolgáló felvilágosító propagandamunkával és foko­zott rendőri ellenőrzéssel érhető el. Az elnöki referátum után — a közlekedés biztonságának javí­tását célzó — hozzászólások, ja­vaslatok hangzottak el. A testületi ülésen került sor a különböző versenymozgalmak értékelésére, helyezettjeinek el­ismerésben, jutalomban részesí­tésére is. A Vezess biztonságosan! ver­senymozgalomban: 1. helyezést elért Heves Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat, 2. Mátra-Nyu- gat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, 3. Mátraaljai Szénbá­nyák, 4. Mátra Volán Vállalat, valamint a balesetmentes közle­kedésben kiváló eredményt elért Vereb Ferenc, Rács Mátyás, Boj­tár Lajos, Kerekes István, Szajkó János, Nagy Pál, Erdész György, Juhász András, Dudás Zoltán, Bóta P. Sándor, Rozgonyi Zol­tán és Jávorka István gépjármű- vezetők elismerésben és juta­lomban részesültek. Az 1989/90. tanévben az óvo­dák és iskolák közötti verseny­mozgalomban: 1. helyezést ért el: a gyöngyösi Élmunkás téri óvoda, a hatvani Münnich Fe­renc úti óvoda, a hatvani Balassi, Bálint úti óvoda, 2. helyezést ért el: a hatvani Bajcsi-Zsilinszky úti óvoda, a hatvani Mező Imre úti óvoda, a gyöngyösi Katona Jó­zsef úti óvoda, 3. helyezést ért el: az egri Remenyik Zsigmond úti óvoda, a horti községi óvoda, a selypi községi óvoda, 4. helye­zést ért el: a hevesi Arany János úti óvoda, a hatvani Kerekha- raszt úti óvoda, a siroki községi óvoda, oklevél és vásárlási utal­vány elismerésben részesültek. Városi és községi általános is­kolák kategóriájában: 1. helye­zést ért el: a Gyöngyösi 5. Számú Általános Iskola, a Selypi 3. Szá­mú Általános Iskola, 2. helyezést értei: a Hatvani 1. Számú Általá­nos Iskola és az Egercsehi Kör­zeti Általános Iskola, 3. helye­zett: a hevesi ének-zene tagozatú általános iskola és a tarnaörsi művelődési központ általános is­kolája. 4. helyezett: az Egri 11. Számú Általános iskola és a szű­csi Bajza József Általános Iskola. Középfokú intézmények kate­góriájában: 1. helyezést elért: Neumann János Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium, 2. helyezett: 213. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet Hat-' van, 3. helyezett: Mezőgazdasá­gi Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet Eger, oklevél­ben és pénzjutalomban részesültek. Az országos versenyben az ál­talános iskolák kategóriájában a Hevesi 3. Számú Általános Isko­la IV. helyezést ért el, ezért az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács oklevélben és 15.000 fo­rint jutalomban részesítette. A Heves Megyei Közlekedés- biztonsági Tanács elnöksége eredményes társadalmi munká­juk elismeréséül tárgyjutalom­ban részesítette: Németh István- nét, az Egri 1. Számú Általános Iskola rajztanárát, Pilisy Ele­mért, a Heves Megyei Hírlap munkatársát,, Demkó Sándort, az Állami Építőipari Vállalat szállításvezetőjét, Berényi Pé­tert, az MKBT értékelő-elemző szakbizottságának tagját, Fó- nadné Panyik Annát, az MKBT- titkárság dolgozóját, Deák Lász­lót, a Hatvani Városgondozási Vállalat osztályvezetőjét, Farkas Kálmánt, a Mátra Áutós Kft. munkatársát, Kovács Károlyt, a Hatvani 1. Számú Általános Is­kola tanárát, Mezei Andrást, a Hevesi 1. Számú Általános Isko­la igazgatóját, Nagyné Balogh Erzsébetet, a Hevesi 1. Számú Általános Iskola tanárát. Elismerés a közlekedésbiztonság segítőinek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom